Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-06 / 1. szám

XLV. ÉVFOLYAM 1. SZÄM 1980. január 6. Ara: 4— Ft. Vannak évek, amelyekről kü­lönösen is nagy örömmel és há­laadással beszélünk. Magyaror­szági Evangélikus Egyházunk számára ilyen az 1979. esztendő, annak mögöttünk levő hónap­jai. Ügy látom, hogy ezekben a hónapokban Isten sokszorosan mutatta meg irántunk szerete- tét és áldotta meg azt a mun­kát, amelybe Ö maga állította egyházunkat. Kézzel foghatólag tapasztaltuk, meg ennek az igé­nek igazságát: „Ezért szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, mozdíthata tlanok, buzgólkod ja­tok mindenkor az Ür munkájá­ban, tudván, hogy fáradozástok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor 15, 58). Nyilvánvaló, hogy ebben az igében az „Ür munká­ja” kifejezés az egyházra, az egyházban végzett munkára vor natkozik. Maga az egyház is az „Úr munkájáénak a gyümöl­cse és a benne folyó munka is végsősoron magának, Jézus Krisztusnak a munkája. Mégis, az egyház Ura munkatársakat használ fel ebben a szolgálat­ban. Munkatársak azok, akik hir­detik az evangéliumot, végzik a szeretetszolgálatot és élik az Ö evangéliumát. Ebben a mun­kában bátorítást és bizonyossá­got ad az az ígéret, hogy „fára­dozásuk nem hiábavaló az Úr­ban”. Tudnunk kell, hogy az el­ső Korinthusi levél 15. fejezete a feltámadásról szól és ezzel összefüggésben úgy áll előttünk az igehirdetés, mint a feltáma­dás evangéliumának prédikálá- sa. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása a legfőbb biztosíté­ka annak, hogy az a munka, amit az egyházban és az egyhá­zon kívül is végzünk nem „hiá­bavaló”. A görög kifejezés (ke- nosz) arra utal, hogy ez a mun­ka nem „üres, haszontalan, semmi”. Van értelme az evan­gélium hirdetésének, a szentsé­gek kiszolgáltatásának, a diakó- nia végzésének, a pásztori szó­nak. Hiszen mindezeken keresz­tül maga az Űr dolgozik és biz­tosítja a gyümölcsöket. A feltá­madás evangéliuma egyben erő­forrás is azok számára, akik a munka terhét hordozzák. Ez az evangélium űzi el a fáradtságot és újra megajándékoz azzal az erővel, amely szükséges ahhoz, hogy Krisztus munkatársaként elvégezzük azt a szolgálatot, amely „nem hiábavaló az Úr­ban”. Amikor jelentésemben számot adok az elvégzett munkáról és annak gyümölcseiről, süsse át szavainkat és gondolatainkat ez az ige: „buzgólkod j átok min­denkor az Űr munkájában, tud­ván, hogy fáradozástok nem hiá­bavaló az Úrban”. Számadás a harmincegy pontról A múlt év november 4-én tartott Országos Presbiteri ülé­sen 31 pontban jelöltem meg azokat a feladatokat, melyek Magyarországi Evangélikus Egy­házunk előtt állnak. Ezek kö­zött vannak rövid- és hosszú tá­vú feladatok.’ Állandó felada­tunknak jelöltem meg az állam és egyház viszonyában az együttműködés területeinek bő­vítését. Ugyancsak hosszú távú feladat a Hazafias Népfront és a Béketanács munkájában való növekvő részvételünk: A folya­matos munkák közé soroltam a diakóniai teológia továbbfejlesz­tését a Teológiai Akadémián, a lelkészi munkaközösségekben és sajtónkban. Ebben az esztendő­ben ezekre a célkitűzésekre nagy figyelmet fordítottunk és tudatosan fáradoztunk és a jö­vőben is fáradoznunk kell azok megvalósításáért. A 31 pontban megjelölt célki­tűzések közül ebben az észtén­Megáldott esztendő Dr. Káldy Zoltán püspök-elnöki jelentése az Országos Presbitériumban ványgyülekezeteket anyagi tá­mogatásban részesítsük. A 31 pontból néhány feladat megvalósítása folyamatban van. Ezekről jelentésem egy másik részében fogok szólni. Itt azon­ban meg kell említenem, hogy a megjelölt feladatok közül még nem tudtunk hozzákezdeni konkréten a lelkészt fizetések arányosításához, a műemlék- és műemlék jellegű templomok re­noválási terveinek elkészítésé­hez, és jelentős hiányok mutat­koznak a sajtószolgálat kiter­jesztésében. A Magyarországi Evangélikus Egyház országos elnöksége a ki­alakult szokásnak és egyúttal egyházi törvényeinknek is megfelelően a háromévenként tartandó országos közgyűlés közötti időben az Országos Presbitérium bevonásával kormányozza egyházunkat és összefoglaló jelentésben ad tájékoztatást egyházunk életéről és szol­gálatáról, valamint a soron következő tervekről és feladatokról. Az Országos Presbitérium 1979. november 21-i ülésén dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnök jelentése három nagy fejezetre ta­golódott. Beszámolt az egy évvel korábban tartott ülés óta megvaló­sult tervekről és eseményekről, felvázolta az elkövetkező év fő fel­adatait és kiemelten foglalkozott egyházunk külügyi szolgálatával. Lapunk következő számaiban ennek megfelelően három részben közöljük a nagyon gazdag tartalmú és előremutató jelentés legfon­tosabb részeit. A Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és Fekete Zoltán országos egy­házi felügyelő elnökletével tartott ülésen jelentések hangzottak el az egyes munkaágakról is, amelyekről részben már tájékoztatót ad­tunk lapunkban dr. Karner Ágoston országos egyházi főtitkár ösz- szefoglaiójában. dőben, mint az egyház Urának munkatársai, igen sokat meg­valósítottunk. Éppen ezért tu­dom ezt az esztendőt az egyház Urától nagyon gazdagon meg­áldott esztendőnek minősíteni. A terveknek megfelelően Gyenesdiáson megtartottuk az Országos Lelkészkonferenciát 7 csoportban. Alig volt lelkész, aki ne vett volna részt ezeken a lelki elmélyülés és teológiai to­vábbképzést nyújtó alkalmakon. Diakóniai teológiánk továbbfej­lesztését tűztük ki a konferen­ciák céljául és ennek megfele­lően szóltunk a diakóniai teoló­giáról Pál apostol leveleiben, elemeztük Luther kátéit a dia­kóniai teológia szemszögéből és szemügyre vettük, hogy a nép- egyházi keretek lazulása milyen feladatokat ró ránk éppen dia­kóniai teológiánk alapállásából. Ugyancsak szóltunk a személyes diakónia és a gyermekek között végzett diakónia jelentőségéről. Tárgyaltuk Krisztus engesztelő szolgálatának és békemunkánk­nak az összefüggéseit. Az elő­adásokat igehirdetések egészí­tették ki. A konferenciák igen elevenek voltak, mintegy 1000 felszólalás hangzott el, melyek tanúskodtak a diakóniai teoló­gia vállalásáról és egyben gaz­dagították és kibővítették az előadásokat. Abban a remény­ben vagyunk, hogy lelkészeink megfrissülve, új lendülettel vég­zik szolgálatukat a gyülekeze­tekben. Az is tapasztalatunk volt, hogy a íraternitást is nö­velték ezek a konferenciák. Elindult a Levelező Teológiai Tanfolyam is. Meglepetésünkre és örömünkre gyülekezeti tag­jaink a vártnál nagyobb szám­ban jelentkeztek a tanfolyamra. Összesen 61-en jelentkeztek, akik közül az előírt felvételi feltéte­leknek 53-an feleltek meg. Elké­szítettük a 3 éves tanfolyam tanrendjét és az előadásokat en­nek megfelelően a Teológiai Akadémia tanárai meg is kezd­ték. Az a célunk, hogy olyan gyülekezeti munkásokat nevel­jünk, akik a tanfolyam elvég­zése után levitaként szolgálnak a gyülekezetekben a lelkész irá­nyítása mellett. Különösen is a szórványokban és a társított gyülekezetekben van nagy szük­ség arra, hogy a leviták segít­senek a lelkésznek az igehirde­tés, a diakónia és a személyes pásztori munkában. Azok a vég­zős hallgatók, akik a tanfolyam idején kiemelkedő eredményt mutatnak, lehetőséget kapnak arra, hogy rendes hallgatóként beiratkozzanak a Teológiai Aka­démiára és szigorlati bizonyít­ványt szerezzenek, majd ezt kö­vetően kérésükre lelkésszé avattassanak. Ennek a Levelező Teológiai Tanfolyamnak az el­indítását egyháztörténeti ese­ménynek tartom. Ugyancsak nagy eseménye egyházunknak, hogy elindult út­jára a Diakónia című időszaki folyóiratunk. Ez a folyóirat evangélikus szemle, amely evan­gélikus alapállásból fejti ki egy­házunk álláspontját teológiai, egyházpolitikai, politikai, társa­dalmi, kulturális, művészeti, ökumenikus kérdésekben, vala­mint az emberiség égető problé­máira nézve. Államunk jóvoltá­ból a folyóirat az eredetileg tervezett 1000 példány helyett rendszeresen 1400 példányban jelenik meg. A megjelent két szám jól szolgálja célkitűzésein­ket és realizálja a lappal kap­csolatos elképzeléseinket. Gaz­dag tartalmú, jól illusztrált és egyházunk teológiáját, egyház-; politikáját és politikáját jól szolgáló szám mind a kettő. Azt reméljük, hogy olyan cikkekkel tudunk jelentkezni a jövőben is, amelyek _ hasznosak lesznek nemcsak ’ egyházunk, hanem egész társadalmunk számára is. Júliusban megnyílhatott az Evangélikus Országos Múzeum es megrendezhettÜK. az eiso ál­landó Kiállítást. Ez is egyház­tor teneti, eserneny. Ma mar iuú- juk, hogy ez az evangélikus egynázi múzeum vnagvujzony- latban is e±só a maga nemeben, mert országos egynázi jellegű. Az első kiállítás Kitűnően tanús­kodik arroi a gazdag egynázi hagyományról, amellyel Ma­gyarországi Evangélikus Egyhá­zunk rendelkezik. Olyan gazdag kincsekkel rendelkezünk, ame­lyek lehetővé teszik, hogy időn­ként a kiállítási tárgyakat cse­reijük. A kiállítás inspirál egy­házi múltunk megbecsülésére es bátorít a jeienben nemcsak az egynazban, hanem a társada­lomban végzendő szolgálatokra. Nevel a hazauságra, a hazasze­retetre. A kitünően megrende­zett első állandó kiállítást az eiső 3 hónapban 75(HJ laiogato kereste fel, akik 35 000 Ft-ot ad­tak beiepódíj es önkéntes ado­mány címén a Múzeum céljai­ra. Az voina a kívánatos, hogy a budapesti és vidéki gyüleke­zetek csoportosan keressek fel a Múzeumot és gazdagodjanak an­nak megtekintése által. Csak el­ismerés illetheti azokat, akik a Múzeum felállításáért evek óta fáradoztak és az első állandó ki­állítást olyan kiválóan megren­dezték. Elkészült a piliscsabai Nővér Otthon. Ez az Otthon 20 olyan nővérnek tud szállást' adni, akik elsősorban Piliscsabán dolgoz­nak a szellemileg visszamaradt gyermekek között. A nővérott­hon felállítása nyomán jobban remélhetjük, hogy munkaerőt tudunk kapni a gyermekek gon­dozására. Hálás szívvel gondo­lunk a svájci interlakeni gyüle­kezetre, amely az építési költ­ségek túlnyomó részét fedezte. Ebben a gyülekezetben szolgált Sztehló Gábor lelkész, aki a sze­retetszolgálat szerelmese volt. Az is igen nagy öröm, hogy elvi döntés született ebben az esztendőben két országos ifjúsá­gi konferencia évenkénti meg­rendezésére. A két konferencián évente 100—120 ifjú vehet részt. A konferenciákat Gyenesdiáson tartjuk. Ezek a konferenciák az if júsá gi munka mederbentartá- sát is célozzák a diakóniai teoló­gia jegyében. De segíthetik a lelkészutánpótíást is. Nagy lépésekkel jutottunk előre az év folyamán az Orszá­gos Evangélikus Enekeskönyv szerkesztésében is. A Szerkesztő Bizottság daliami- és szövegi albizottsága igen alapos és gyü­mölcsöző munkát végzett, mely­nek eredményeképpen a terve­zett új Énekeskönyv dallamai teljes egészében, szövegei pedig majdnem egészen együtt van­nak. Hiányzik még az Énekes­könyv liturgikus és imádságos része. Megvan a jó reményünk arra, hogy az Énekeskönyv kéz­irata 1980 végire az Országos Presbitérium elé kerülhet, an­nak jóváhagyására. Bár nem szerepelt a 31 pont­ban, mégis ide kívánkozik an­nak megemlítése, hogy a Gyüle­kezeti Segély gyűjtése ebben az esztendőben igen szép ered­ménnyel végződött, amennyiben összesen 1 003 839,— Ft gyűlt össze a gyülekezetekben, ami 120 000 Ft-tal több, mint az elő­A külföldön élő magyarok számára a Magyar Rádió „Szülőföldünk" adása keretében D. Dr. Otílyk Ernő püspök köszöntőt mondott Üjesztendő alkalmából szeretettel köszöntőm hallgatóinkat, akik érdeklődéssel kapcsolták be készüléküket, hogy most egyek legyünk a közös reménységben és előretekintésben. Nagyon sokfélék va­gyunk, különböző országban élünk, más-más életutat futottunk be, de mégis sok vonás fűz egybe. Vajon melyek ezek? ÖSSZEKÖT MINKET SOK DRÁGA EMLÉK, amely a szülőföld­höz fűz. Családi emlékek elevenednek meg, szeretteinkkel oly sok meghitt együttléten köszöntöttünk új évet. Akkor új év volt, ma már emlék. De átforrósodik a szív, ha megjelenik előttünk akár már elhunyt, akár most távol levő édesapánk, édesanyánk emléke. Ma sokan gondolnak innen otthonról távollevő szeretteikre. Egy kicsit az ő nevükben is mondom most: boldog új évet kívánunk, drága fiaink és leányaink, innen a régi hazából. Ugyanakkor mi, hivő emberek, Jézus nevével köszöntjük az új­esztendőt. Ebben érvényesül mindaz a gazdag tartalom, amit, Jézus neve jelent nekünk, ugyanakkor a polgári esztendő fordulópontja figyelmeztet éveink múlására is, előretekintésre is, s arra bíztat, hogy az előttünk álló útra is tekintsünk Jézus nevében. ÜJ ESZTENDŐT KEZDENI JÉZUS NEVÉBEN azt jelenti, hogy vele indulunk el és vele akarjuk járni az előttünk álló esztendőt is, és az egész földi életet. Aki Jézus nevével indul, az ő lelkületét képviseli és hordozza. Vele együtt szereti az embereket. Vele együtt tud szolgálni embertársainak, vele együtt akarja az egyház népével együtt a cselekvő szeretet útját járni. Jézus neve ragyog az eszten­dő kezdetén, hogy ennek a névnek az oltalma, irányítása, ereje je­gyében járjunk az esztendő minden napján. Ö_ azt kívánja, hogy hozzátartozásunkat a felebaráti szeretet vo­nalán valósítsuk meg. Nem önmagát állította oda célként, hanem azt, hogy a tőle tanult szeretettel szolgáljunk embertársainknak, öt nem lehet szeretni az emberek szeretete nélkül. Ö ma is kiküldi ta­nítványait, hogy enyhítsenek minden emberi szenvedést, ott legye­nek, ahol dolgozni kell az emberek javáért, ahol védelmezik az éle­tet, ,a jövendőt, a békét. Jézus nevében nem lehet cselekedni sem­mit, ami emberellenes. Jézus nevében mindent meg kell tennünk, ami az emberi életet szolgálja és előbbre viszi. A VILÁG SOK-SOK FESZÜLTSÉGGEL VAN TELE, pedig olyan jó békében élni. A világ népei ismét az enyhülés erősödésének, vagy a háborús veszély növekedésének válaszútjához érkeztek. A világ népeitől függ — és ebbe mi is beletartozunk —, hogy tágabb közös hazánk, a lakott Föld, ne rakéták célpontja, a népek temető­je legyen, hanem legyen jövendőnk, legyen előretekintési lehetősé­günk, legyen béke és enyhüljön a nemzetközi feszültség. Bízunk abban, hogy a felelős kormányzati tényezők — gondosan mérlegel­ve lépésük valamennyi várható következményét — az enyhülési fo­lyamat továbbhaladását szolgáló, józan döntést hoznak. A népek a tettek és nem a szólamok alapján ítélnek. AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ FELADATOK SORA VÉGTELEN. Min­den nap új meg új erőfeszítést vár tőlünk. A lényeg azonban az, hogy lehet új erőt kapni az úton. Jézus Krisztus maga az erő és a béke forrása. Reá építve, benne való hittel állunk az új esztendő küszöbén! Annak első napján így kívánunk kedves hallgatóinknak őszinte szívvel boldog új esztendőt. Isten gazdagon áldja meg éle­tüket, szeretteiket, munkájukat és jövőjüket. ző évi gyűjtés. De azt is jelen­ti, hogy lelkenként 315 Ft volt az átlag. Ebben az eredményben a diakóniai teológia gyakorlati megvalósulását látjuk. Ugyan­akkor ez az összeg lehetőséget adott arra, hogy több gyüleke­zetünket, elsősorban a szór-

Next

/
Thumbnails
Contents