Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-06 / 1. szám

XLV. ÉVFOLYAM 1. SZÄM 1980. január 6. Ara: 4— Ft.

Vannak évek, amelyekről különösen is nagy örömmel és hálaadással beszélünk. Magyarországi Evangélikus Egyházunk számára ilyen az 1979. esztendő, annak mögöttünk levő hónapjai. Ügy látom, hogy ezekben a hónapokban Isten sokszorosan mutatta meg irántunk szerete- tét és áldotta meg azt a munkát, amelybe Ö maga állította egyházunkat. Kézzel foghatólag tapasztaltuk, meg ennek az igének igazságát: „Ezért szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, mozdíthata tlanok, buzgólkod jatok mindenkor az Ür munkájában, tudván, hogy fáradozástok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor 15, 58). Nyilvánvaló, hogy ebben az igében az „Ür munkája” kifejezés az egyházra, az egyházban végzett munkára vor natkozik. Maga az egyház is az „Úr munkájáénak a gyümölcse és a benne folyó munka is végsősoron magának, Jézus Krisztusnak a munkája. Mégis, az egyház Ura munkatársakat használ fel ebben a szolgálatban. Munkatársak azok, akik hirdetik az evangéliumot, végzik a szeretetszolgálatot és élik az Ö evangéliumát. Ebben a munkában bátorítást és bizonyosságot ad az az ígéret, hogy „fáradozásuk nem hiábavaló az Úrban”. Tudnunk kell, hogy az első Korinthusi levél 15. fejezete a feltámadásról szól és ezzel összefüggésben úgy áll előttünk az igehirdetés, mint a feltámadás evangéliumának prédikálá- sa. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása a legfőbb biztosítéka annak, hogy az a munka, amit az egyházban és az egyházon kívül is végzünk nem „hiábavaló”. A görög kifejezés (ke- nosz) arra utal, hogy ez a munka nem „üres, haszontalan, semmi”. Van értelme az evangélium hirdetésének, a szentségek kiszolgáltatásának, a diakó- nia végzésének, a pásztori szónak. Hiszen mindezeken keresztül maga az Űr dolgozik és biztosítja a gyümölcsöket. A feltámadás evangéliuma egyben erőforrás is azok számára, akik a munka terhét hordozzák. Ez az evangélium űzi el a fáradtságot és újra megajándékoz azzal az erővel, amely szükséges ahhoz, hogy Krisztus munkatársaként elvégezzük azt a szolgálatot, amely „nem hiábavaló az Úrban”.

Amikor jelentésemben számot adok az elvégzett munkáról és annak gyümölcseiről, süsse át szavainkat és gondolatainkat ez az ige: „buzgólkod j átok mindenkor az Űr munkájában, tudván, hogy fáradozástok nem hiábavaló az Úrban”.

Számadás

a harmincegy pontról

A múlt év november 4-én tartott Országos Presbiteri ülésen 31 pontban jelöltem meg azokat a feladatokat, melyek Magyarországi Evangélikus Egyházunk előtt állnak. Ezek között vannak rövid- és hosszú távú feladatok.’ Állandó feladatunknak jelöltem meg az állam és egyház viszonyában az együttműködés területeinek bővítését. Ugyancsak hosszú távú feladat a Hazafias Népfront és a Béketanács munkájában való növekvő részvételünk: A folyamatos munkák közé soroltam a diakóniai teológia továbbfejlesztését a Teológiai Akadémián, a lelkészi munkaközösségekben és sajtónkban. Ebben az esztendőben ezekre a célkitűzésekre nagy figyelmet fordítottunk és tudatosan fáradoztunk és a jövőben is fáradoznunk kell azok megvalósításáért.

A 31 pontban megjelölt célkitűzések közül ebben az észténMegáldott esztendő

Dr. Káldy Zoltán püspök-elnöki jelentése az Országos Presbitériumban

ványgyülekezeteket anyagi támogatásban részesítsük.

A 31 pontból néhány feladat megvalósítása folyamatban van. Ezekről jelentésem egy másik részében fogok szólni. Itt azonban meg kell említenem, hogy a megjelölt feladatok közül még nem tudtunk hozzákezdeni konkréten a lelkészt fizetések arányosításához, a műemlék- és műemlék jellegű templomok renoválási terveinek elkészítéséhez, és jelentős hiányok mutatkoznak a sajtószolgálat kiterjesztésében.

A Magyarországi Evangélikus Egyház országos elnöksége a kialakult szokásnak és egyúttal egyházi törvényeinknek is megfelelően a háromévenként tartandó országos közgyűlés közötti időben az Országos Presbitérium bevonásával kormányozza egyházunkat és összefoglaló jelentésben ad tájékoztatást egyházunk életéről és szolgálatáról, valamint a soron következő tervekről és feladatokról.

Az Országos Presbitérium 1979. november 21-i ülésén dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnök jelentése három nagy fejezetre tagolódott. Beszámolt az egy évvel korábban tartott ülés óta megvalósult tervekről és eseményekről, felvázolta az elkövetkező év fő feladatait és kiemelten foglalkozott egyházunk külügyi szolgálatával. Lapunk következő számaiban ennek megfelelően három részben közöljük a nagyon gazdag tartalmú és előremutató jelentés legfontosabb részeit.

A Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő elnökletével tartott ülésen jelentések hangzottak el az egyes munkaágakról is, amelyekről részben már tájékoztatót adtunk lapunkban dr. Karner Ágoston országos egyházi főtitkár ösz- szefoglaiójában.

dőben, mint az egyház Urának munkatársai, igen sokat megvalósítottunk. Éppen ezért tudom ezt az esztendőt az egyház Urától nagyon gazdagon megáldott esztendőnek minősíteni.

A terveknek megfelelően Gyenesdiáson megtartottuk az Országos Lelkészkonferenciát 7 csoportban. Alig volt lelkész, aki ne vett volna részt ezeken a lelki elmélyülés és teológiai továbbképzést nyújtó alkalmakon. Diakóniai teológiánk továbbfejlesztését tűztük ki a konferenciák céljául és ennek megfelelően szóltunk a diakóniai teológiáról Pál apostol leveleiben, elemeztük Luther kátéit a diakóniai teológia szemszögéből és szemügyre vettük, hogy a nép- egyházi keretek lazulása milyen feladatokat ró ránk éppen diakóniai teológiánk alapállásából. Ugyancsak szóltunk a személyes diakónia és a gyermekek között végzett diakónia jelentőségéről. Tárgyaltuk Krisztus engesztelő szolgálatának és békemunkánknak az összefüggéseit. Az előadásokat igehirdetések egészítették ki. A konferenciák igen elevenek voltak, mintegy 1000 felszólalás hangzott el, melyek tanúskodtak a diakóniai teológia vállalásáról és egyben gazdagították és kibővítették az előadásokat. Abban a reményben vagyunk, hogy lelkészeink megfrissülve, új lendülettel végzik szolgálatukat a gyülekezetekben. Az is tapasztalatunk volt, hogy a íraternitást is növelték ezek a konferenciák.

Elindult a Levelező Teológiai Tanfolyam is. Meglepetésünkre és örömünkre gyülekezeti tagjaink a vártnál nagyobb számban jelentkeztek a tanfolyamra. Összesen 61-en jelentkeztek, akik közül az előírt felvételi feltételeknek 53-an feleltek meg. Elkészítettük a 3 éves tanfolyam tanrendjét és az előadásokat ennek megfelelően a Teológiai Akadémia tanárai meg is kezdték. Az a célunk, hogy olyan gyülekezeti munkásokat neveljünk, akik a tanfolyam elvégzése után levitaként szolgálnak a gyülekezetekben a lelkész irányítása mellett. Különösen is a szórványokban és a társított gyülekezetekben van nagy szükség arra, hogy a leviták segítsenek a lelkésznek az igehirdetés, a diakónia és a személyes pásztori munkában. Azok a végzős hallgatók, akik a tanfolyam idején kiemelkedő eredményt mutatnak, lehetőséget kapnak arra, hogy rendes hallgatóként beiratkozzanak a Teológiai Akadémiára és szigorlati bizonyítványt szerezzenek, majd ezt követően kérésükre lelkésszé avattassanak. Ennek a Levelező Teológiai Tanfolyamnak az elindítását egyháztörténeti eseménynek tartom.

Ugyancsak nagy eseménye egyházunknak, hogy elindult útjára a Diakónia című időszaki folyóiratunk. Ez a folyóirat evangélikus szemle, amely evangélikus alapállásból fejti ki egyházunk álláspontját teológiai, egyházpolitikai, politikai, társadalmi, kulturális, művészeti, ökumenikus kérdésekben, valamint az emberiség égető problémáira nézve. Államunk jóvoltából a folyóirat az eredetileg tervezett 1000 példány helyett rendszeresen 1400 példányban jelenik meg. A megjelent két szám jól szolgálja célkitűzéseinket és realizálja a lappal kapcsolatos elképzeléseinket. Gazdag tartalmú, jól illusztrált és egyházunk teológiáját, egyház-; politikáját és politikáját jól

szolgáló szám mind a kettő. Azt reméljük, hogy olyan cikkekkel tudunk jelentkezni a jövőben is, amelyek _ hasznosak lesznek

nemcsak ’ egyházunk, hanem

egész társadalmunk számára is.

Júliusban megnyílhatott az Evangélikus Országos Múzeum es megrendezhettÜK. az eiso állandó Kiállítást. Ez is egyháztor teneti, eserneny. Ma mar iuú- juk, hogy ez az evangélikus egynázi múzeum vnagvujzony- latban is e±só a maga nemeben, mert országos egynázi jellegű. Az első kiállítás Kitűnően tanúskodik arroi a gazdag egynázi hagyományról, amellyel Magyarországi Evangélikus Egyházunk rendelkezik. Olyan gazdag kincsekkel rendelkezünk, amelyek lehetővé teszik, hogy időnként a kiállítási tárgyakat csereijük. A kiállítás inspirál egyházi múltunk megbecsülésére es bátorít a jeienben nemcsak az egynazban, hanem a társadalomban végzendő szolgálatokra. Nevel a hazauságra, a hazaszeretetre. A kitünően megrendezett első állandó kiállítást az eiső 3 hónapban 75(HJ laiogato kereste fel, akik 35 000 Ft-ot adtak beiepódíj es önkéntes adomány címén a Múzeum céljaira. Az voina a kívánatos, hogy a budapesti és vidéki gyülekezetek csoportosan keressek fel a Múzeumot és gazdagodjanak annak megtekintése által. Csak elismerés illetheti azokat, akik a Múzeum felállításáért evek óta fáradoztak és az első állandó kiállítást olyan kiválóan megrendezték.

Elkészült a piliscsabai Nővér Otthon. Ez az Otthon 20 olyan nővérnek tud szállást' adni, akik elsősorban Piliscsabán dolgoznak a szellemileg visszamaradt gyermekek között. A nővérotthon felállítása nyomán jobban remélhetjük, hogy munkaerőt tudunk kapni a gyermekek gondozására. Hálás szívvel gondolunk a svájci interlakeni gyülekezetre, amely az építési költségek túlnyomó részét fedezte. Ebben a gyülekezetben szolgált Sztehló Gábor lelkész, aki a szeretetszolgálat szerelmese volt.

Az is igen nagy öröm, hogy elvi döntés született ebben az esztendőben két országos ifjúsági konferencia évenkénti megrendezésére. A két konferencián évente 100—120 ifjú vehet részt. A konferenciákat Gyenesdiáson tartjuk. Ezek a konferenciák az if júsá gi munka mederbentartá- sát is célozzák a diakóniai teológia jegyében. De segíthetik a lelkészutánpótíást is.

Nagy lépésekkel jutottunk előre az év folyamán az Országos Evangélikus Enekeskönyv szerkesztésében is. A Szerkesztő Bizottság daliami- és szövegi albizottsága igen alapos és gyümölcsöző munkát végzett, melynek eredményeképpen a tervezett új Énekeskönyv dallamai teljes egészében, szövegei pedig majdnem egészen együtt vannak. Hiányzik még az Énekeskönyv liturgikus és imádságos része. Megvan a jó reményünk arra, hogy az Énekeskönyv kézirata 1980 végire az Országos Presbitérium elé kerülhet, annak jóváhagyására.

Bár nem szerepelt a 31 pontban, mégis ide kívánkozik annak megemlítése, hogy a Gyülekezeti Segély gyűjtése ebben az esztendőben igen szép eredménnyel végződött, amennyiben összesen 1 003 839,— Ft gyűlt össze a gyülekezetekben, ami 120 000 Ft-tal több, mint az előA külföldön élő magyarok számára a Magyar Rádió „Szülőföldünk" adása keretében D. Dr. Otílyk Ernő püspök köszöntőt mondott

Üjesztendő alkalmából szeretettel köszöntőm hallgatóinkat, akik érdeklődéssel kapcsolták be készüléküket, hogy most egyek legyünk a közös reménységben és előretekintésben. Nagyon sokfélék vagyunk, különböző országban élünk, más-más életutat futottunk be, de mégis sok vonás fűz egybe. Vajon melyek ezek?

ÖSSZEKÖT MINKET SOK DRÁGA EMLÉK, amely a szülőföldhöz fűz. Családi emlékek elevenednek meg, szeretteinkkel oly sok meghitt együttléten köszöntöttünk új évet. Akkor új év volt, ma már emlék. De átforrósodik a szív, ha megjelenik előttünk akár már elhunyt, akár most távol levő édesapánk, édesanyánk emléke. Ma sokan gondolnak innen otthonról távollevő szeretteikre. Egy kicsit az ő nevükben is mondom most: boldog új évet kívánunk, drága fiaink és leányaink, innen a régi hazából.

Ugyanakkor mi, hivő emberek, Jézus nevével köszöntjük az újesztendőt. Ebben érvényesül mindaz a gazdag tartalom, amit, Jézus neve jelent nekünk, ugyanakkor a polgári esztendő fordulópontja figyelmeztet éveink múlására is, előretekintésre is, s arra bíztat, hogy az előttünk álló útra is tekintsünk Jézus nevében.

ÜJ ESZTENDŐT KEZDENI JÉZUS NEVÉBEN azt jelenti, hogy vele indulunk el és vele akarjuk járni az előttünk álló esztendőt is, és az egész földi életet. Aki Jézus nevével indul, az ő lelkületét képviseli és hordozza. Vele együtt szereti az embereket. Vele együtt tud szolgálni embertársainak, vele együtt akarja az egyház népével együtt a cselekvő szeretet útját járni. Jézus neve ragyog az esztendő kezdetén, hogy ennek a névnek az oltalma, irányítása, ereje jegyében járjunk az esztendő minden napján.

Ö_ azt kívánja, hogy hozzátartozásunkat a felebaráti szeretet vonalán valósítsuk meg. Nem önmagát állította oda célként, hanem azt, hogy a tőle tanult szeretettel szolgáljunk embertársainknak, öt nem lehet szeretni az emberek szeretete nélkül. Ö ma is kiküldi tanítványait, hogy enyhítsenek minden emberi szenvedést, ott legyenek, ahol dolgozni kell az emberek javáért, ahol védelmezik az életet, ,a jövendőt, a békét. Jézus nevében nem lehet cselekedni semmit, ami emberellenes. Jézus nevében mindent meg kell tennünk, ami az emberi életet szolgálja és előbbre viszi.

A VILÁG SOK-SOK FESZÜLTSÉGGEL VAN TELE, pedig olyan jó békében élni. A világ népei ismét az enyhülés erősödésének, vagy a háborús veszély növekedésének válaszútjához érkeztek. A világ népeitől függ — és ebbe mi is beletartozunk —, hogy tágabb közös hazánk, a lakott Föld, ne rakéták célpontja, a népek temetője legyen, hanem legyen jövendőnk, legyen előretekintési lehetőségünk, legyen béke és enyhüljön a nemzetközi feszültség. Bízunk abban, hogy a felelős kormányzati tényezők — gondosan mérlegelve lépésük valamennyi várható következményét — az enyhülési folyamat továbbhaladását szolgáló, józan döntést hoznak. A népek a tettek és nem a szólamok alapján ítélnek.

AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ FELADATOK SORA VÉGTELEN. Minden nap új meg új erőfeszítést vár tőlünk. A lényeg azonban az, hogy lehet új erőt kapni az úton. Jézus Krisztus maga az erő és a béke forrása. Reá építve, benne való hittel állunk az új esztendő küszöbén! Annak első napján így kívánunk kedves hallgatóinknak őszinte szívvel boldog új esztendőt. Isten gazdagon áldja meg életüket, szeretteiket, munkájukat és jövőjüket.

ző évi gyűjtés. De azt is jelenti, hogy lelkenként 315 Ft volt az átlag. Ebben az eredményben a diakóniai teológia gyakorlati megvalósulását látjuk. Ugyanakkor ez az összeg lehetőséget adott arra, hogy több gyülekezetünket, elsősorban a szór-