Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-02-04 / 5. szám

Ötvcn éve született Martin Luther King

Az egyház isién szórványa a világban

ÖTVENÉVES LETT VOLNA IDÉN JANUÁRBAN. Tizenegy éve halott. Memphisben, éefy motel emeleti tornácán érte a gyilkos találat. Tény, hogy orvul ölték meg, fegyverrel, de a merénylet körülményei, a felbujtók és bűntársak azonosítása éppúgy homályban maradt, mint a két Kennedy halála esetében. Nem volt szoros kapcsolat, barátság, vagy politikai nézetazonosság a dallasi és a memphisi orgyilkos merénylet áldozata között. Mégis együtt emlegetik őket, mert az egykori elnök és az egykori polgárjogi harcos életének kioltása nem egészen öt év leforgása alatt olyan elemi erővel rázta meg a világ közvéleményét és olyan belpolitikai válságot idézett elő az Egyesült Államok társadalmában. amelyet máig sem sikerült teljesen kiheverni. Talán a közelmúltban meggyilkolt Aldo Moro olasz politikus kegyetlen halála fogható az előbbi esetekhez. Politikai látásában. eszközeiben és felfogásában teljesen különbözik egymástól a három ember, erőszakos haláluk hátterében mégis ugyanaz a sötét erő áll, az imperializmus legaljasabb formája, amit joggal sorolhatunk a fasizmus gyűjtőfogalma alá.

MARTIN LUTHER KING A FASIZMUS ÁLDOZATA. „Fajvédők” ölték meg és a „fajvédő” ideológia a fasizmus szörnyszülöttje. Mivel hívta ki maga ellen á fiatal alabamai lel.kész a fanatikus jobboldaliak gyűlöletét? 1955-ben indult polgárjogi mozgalma mentes volt mindennemű erőszaktól. Tudatosan elhatárolta magát és mozgalmát a szellemi és tettleges terrortól. Nem törekedett az államrend megdöntésére. nem akarta forradalmasítani a a társadalmat. Mozgalma mindvégig nyitott volt. nem állított fel titkos szervezetet. Békés módon és legális eszközökkel folytatta küzdelmét azok érdekében, akik a ..korlátlan, lehetőségek” társadalmában korlátolt előítéletek és a korlátlan önzés áldozatai voltak.

EZÉRT NŐHETETT TÜL A KING VEZETTE BÉKÉS POLGÁRJOGI MOZGALOM a fájdalmas négerkérdésen. Nemcsak négerek csatlakoztak vértelen mozgalmához. A híres, olykor tízezreket számláló békés menetekben együtt vonultak a színes- bőrűekkel azok a fehérek is, akiket ugyanúgy nem kímélt az

emberi jogokat fennen hirdető társadalom kegyetlen gyakorlata és fekete sorstársaikkal hasonló elmaradottságban, létbizonytalanságban tengődtek. És velük meneteltek azok is, akik emberséges érzésekkel szolidaritást vállaltak a faji és egyéb megkülönböztetések áldozataival.

A békés mozgalom olyan társadalmi igazságtalanságokra hívta fel a figyelmet, amelyek nemcsak a színes bőrű kisebbséget, hanem az egész társadalom egy jelentős rétegét érintették. A mozgalom erejére és eredményeire jellemző, hogy a törvényhozás kénytelen volt foglalkozni a jogos követelésekkel és jogilag is garanciát vállalt azok teljesítésére. Ezek az eredmények hívták ki King ellen a szélsőséges gyűlöletet á faji és ' társadalmi apartheid képviselői részéről.

POLGÁRJOG ÉS EMBERI JOGOK EGY TÖRÖL FAKADNAK. Maga az a tény, hogy az Egyesült Államok törvényhozása — legalábbis formálisan — törvénybe iktatta Martin Luther King mozgalmának néhány követelését, azt bizonyítja, hogy az északamerikai társadalmon belül sincs sok minden tisztázva az emberi jogok területén. Nem minden követelést szentesített a törvény és főként nincsen minden papíron lefektetett jog gyakorlására garancia. Kinget megölték. A polgárjog erőszakmentes harcosát megfosztották az élethez való jogától. Nem az amerikai nép tette, és nem is a kormányzat. Egy homályban megbúvó, rettenetesen elszánt és semmitől vissza nem riadó csoport. Egy olyan valóságosan létező szövetség, amely elszánt ellensége minden emberi haladásnak, békés politikának, az egy vérből származó emberiség békés jövőjének.

MEMPHISBEN, ANNAK A MOTELNAK A FALÁN, ahol King életét kioltotta az orgyilkos golyó, ma emléktábla van. Tisztelettel adózott előtte az Egyésült Államok elnöke iái Kingből „nemzeti hős” lett. Kérdés azonban, hogy ha tizenegy évvel ezelőtt nem dördül a halált hozó fegyver és egészségben megéri az ötvenedik életévét, nem folytatná-e tovább vértelen harcát azoknak a politikája ellen, akik tiszteletre méltó nevét ma igyekeznek saját céljaik szolgálatába állítani.

Baranyai Tamás

AZ EGYHÁZ MINDIG SZÓRVÁNYBAN ÉL. Régi igazság, mégis újszerűnek hat még ma is. Bár visszavonhatatlanul elmúlt a „nagykonstantinuszi korszak” másfélévezredes ideje, sok egyháztag tudatában még nem ment végbe a szemlélet változása. Jellemző a mindennapi szóhasználatunk: hazánkban mi szórványegyház vagyunk, mert a több mint tízmillió lakosból számításunk szerint mintegy félmillióra tehető az egyháztagok száma. Bezzeg a skandináv államokban — mondják sokan — más a helyzet. Ott nem tudják, mi a szórvány (?). Ez a statisztikai adatokban érvényesülő egyházfogalom bibliátlan. Tipikusan világi mérték a kevés és a sok. a kicsi és a nagy. Éppen nekünk kellene ezt legjobban tudnunk, hiszen a „lutheránus” egyházfogalom egyre, nagyobb megbecsülésre talál az ökumenében.

REFORMÁTORI ALAPVETÉSÜNK SZERINT AZ EGYHÁZ OTT VAN, ahol Krisztus evangéliumát tisztán hirdetik és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. S ez a megfogalmazás „elég”. Márpedig ez az egyházat nem létszámában, hanem szolgálatában (funkció!) értelmezi. Ott van egyház, gyülekezet s a kettő ugyanaz, ahol helyesen prédikálnak és emberek hitre jutnak, veszik a szentségek erejét és örömmel szolgálnak Uruknak és embertársaiknak. Tehát nem statikusan, hanem dinamikusan értették atyáink az egyház, gyülekezet valóságát a világban. Nem létszámban!

Erre figyelmeztetnünk kell egymást. Mit ér, ha valaki papírforma szerint több ezres gyülekezetben szolgál, ahol azonban sokan nem igénylik sem az evangéliumot, sem a szentségeket? S milyen gyönyörű szolgálatokra képes egy „kis” gyülekezet, ahol lutheránus értelemben egyház van. (Olv. Káldy püspök cikkét lapunk 1978. október 8-i számában.) Luther jól tudta mindezt. Ismerjük szállóigévé vált mondatait: ..a keresztyének messze laknak egymástól”, „ritka madár a keresztyén ember” stb.

A kinyilatkoztatás könyve eleitől hangsúlyosan a „kevés”-röl, a „kicsi”-röl szól, mint akin keresztül végbeviszi Isten hatalmas tetteit. Gondoljunk a történelem elején a magános Ábrahámra. Ugyan részesül a „sok” víziójában (homokszemek, csillagok), de azok a nagy egybegyűjtésre, a végső időkre vonatkoznak. Vagy Izsákra, Jakóbra. Józsefre. Mózesre és a szövetség népére. Nem volt „nagy” nép. A Szentírásban a nagysághóbortok említése ellenére is megmarad az isteni vonalvezetés a kicsiknek és keveseknek szolgálatba állításával. Pl. Józsué és házanépe! Nemzedékenként néhány ember. Gedeon csak ..kevés” katonával győzi hét. S nem Saul serege, hanem a

mis próféták százai közt néha csak egyetlen férfi volt az ÚR szolgája. A zsidóság tragédiája az volt. hogy a korabeli eszméknek engedve, a nagyság és hatalom kísértésébe esett. „Övéihez jött. de övéi nem fogadták be” — ez lett Jézus sorsa. Sajnos már az induló egyház idején is beszűrődik már a világi nagyságképzet. De az egyház akkor is valójában mustármag volt és egy marok kovász Isten népe a világban. Pálnak keservesen kellett megtanulnia saját bőrén ezt a leckét: csak akkor használhatja Ura, ha kicsi és erőtlen. Jézus ezért biztatta tanítványait: „ne félj, te kicsi nyáj”. A pogánymisszióban is mindig erről volt szó, néha az egész gyülekezet, egyház egyetlen háznép volt csupán! S a nagyság hóbortja ellen mutatott Pál egyszerűen a tényekre Korinthusban (olv. 1 Kor 1. részét). Mégis teljes értelemben egyházgyülekezet volt ! 1

MINDEN NEMZEDÉKBEN AZ VOLT A CSODA, ha ilyen kicsi gyülekezetek éltek eleven életet és szolgáltak hatalmas erővel környezetüknek. Mert valóban hittek és szerettek, nem volt köztük szegény és ápolatlan beteg, szülő nélküli árva, vagy támasz nélküli özvegy, nem ismertek válaszfalakat emberek között, s egyszerű, hiteles választ adtak valamennyi sorskérdésre élettől halálig, felsőbbségtől házasságig.

Amikor az uralkodó egyház világhatalmi törekvése eltakarta Isten vonalvezetését, akkor is voltak mindig, mindenütt Istennek „kicsinyei".

MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHAZUNK EGESZ TÖRTÉNELME bizonyítja annak igazát, hogy az egyház mindig szórvány és ha Isten szórványa, akkor él.

Az egyház, gyülekezet „normális” állapota az. hogy szórvány ebben a világban. De legyen Isten szórványa! Szenvelgés és panaszkodás, a kévésén való hűtlenség (!) és indokolatlan reménytelenség helyett zengjen az evangélium, bátorodjanak a szivek, áradjon a szeretet, boldog örömmel végeztessék minden szolgálat. Kicsinységünk miatt akadhatnak, akik nem vesznek bennünket komolyan számba. De az ige és a tapasztalat szerint a kevés ízesít, a kicsi gyertya fénye is messze világít. Baükó Zo,tán

kis Dávid győz Góliát fölött. HaMEGÚJÍTOTT KÜLSŐ, MODERN BELSŐ: EGY DREZDAI TEMPLOM

Drésden-Friedrichstadt (NDK) temploma, a Máté templom, 1730- ban épült a híres szász barokképítész, Matthäus Daniel Pöppel- mann tervei szerint. 1945-ben úgy elpusztult, hogy csak a külső falak maradtak állva.

A most befejeződött újjáépítés során a templom terét több szintre osztották. A földszinten van a tulajdonképpeni templom, oltárBAPTISTÄK vilAgstatisztikAja

Az Európai Baptista Sajtószolgálat jelentése szerint 1977-ben a baptista hívők száma emelkedett, és jelenleg 33 730 874 beme- rítkezett hívőt tartanak nyilván. Baptisták élnek a világ 141 orral. szószékkel, keresztelőkővel és ezzel egybenyitható egy ülésterem. Az első és második emeleten további termek vannak, valamint a lelkészek helyiségei és a lelkészi hivatal. A pincében az ifjúság , gyülekező helyét alakították.ki:. Az egész épületet a városi távfűtő szolgálatba kapcsolták be.

szágában összesen 179 558 gyülekezetben.

Jelentős számú a baptista lakosság az USÁ-ban, Indiában, a Szovjetunióban, Brazíliában, Zai- réban Nagy-Britanniában, Nigériában, Kanadában és Romániában.

Kel könyv a XVII. század művelődéséről

„Erdély aranykora” — és a reformáció

TÖRTÉNELMÜNK RÉGI SZÁZADAI

gyakran törnek elő napjaink irodalmában, megkönnyítve az egyéni ismeret- szerzést. A reformáció „hajdankora" valósággal „divatba jött”: elég Németh László, Illyés Gyula. Sütő András, Pás- kándi Gáza. Hubay Miklós. Nemeskür- ty István. Kocsis István és mások eleven hagyományt ébresztő műveire utalnunk. Ám a tudományos irodalomban is mind több könyv bizonyítja e korszak felé forduló kutatások eredményeit, s egyszersmind a tájékozódná kívánó olvasók érdeklődését. Két ilyen munkáról számolunk be most; megjelenésük között ugyan eltelt két esztendő, de témájuk, s egymást kiegészítő tárgyalásmódjuk mégis összekapcsolja őket.

ELMÉLYÜLT, ÁTFOGÓ. TUDOMÁNYOS MŰ, de egyben lebilincselő, izgalmas olvasmány is az erdélyi Jakó Zsigmond trás, könyv, értelmiség című kötette, mely a Kriterion Kiadó gondozásában jelent meg 1976-ban. Szerzője évtizedek óta kutatja az erdélyi szellemi élet forrásait, az írásbeliség történetét, s ezzel összefüggésben az értelmiségi réteg kialakulását. Sajátos érdeklődéséhez híven különösen nagy teret ad a reformáció korának, bemutatva intézményeit s az éx'dekíikben hozott fejedelmi intézkedéseket. Most csupán ízelítőként ragadhatunk ki belőle néhány gondolatot.

A reformáció és az általa elterjesztett aiiyanyelvűség teremtette meg a közművelődés alapjait, mivel a reformátorok a Szentírás olvasását minden protestáns ember feladatává tették, ehhez pedig nem volt elég a fordítás: írástudás is kellett hozzá. Erdély sajátos helyzetében, protestáns fejedelmeinek jogara alatt e szándék szépen bontakozó iskolákat teremtett, s velük együtt gazdag könyvtárakat; a fejedelmek külkap- esolatai viszont elősegítették a diákok külhoni tanulmányútjait. Hagyománnyá vált, hogy minden diáknak könyvado- mánmyal kellett megörökítenie a saját

emlékét egykori iskolájában, így a pe- regrinációból hazatérők, a vándordiákok könyveket hoztak, s általuk Európa szellemi áramlatai keresztül-kasul átjárták 3ethlen Gábor és az öreg Rákóczi György „tundérkert” országát.

Hogy Bethlen Gábor mennyire fontosnak tarotta eat a szellemi fejlődést, és. vele együtt a nép tehetséges fiainak értelmiségivé nevelését, mutatja egyebek közt 1629-es rend-e Le te is, amely kollektív és örökletes nemességgel ruházta fel a lelkészeket, hogy ezzel a jobbágyszármazású papokat egyszer s mindenkorra megszabadítsa az egykori földesúr hatalmától. Jiaik előtt pedig megnyissa a világi pályákat is.

A tudós fejedelem, aki könyves szekerek nélkül csatába sem indult, gyulafehérvári iskolája mellett létrehozta Délkelet-Európa legrangosabb könyvtárát. Ám „a könyveknek sorsuk van” — miként .a régiek mondták, és ezt sorsot szívfájdítóan bizonyítja ennek a maga korában páratlan gyűjteménynek a végzete. Egy emberöltő is alig telt bele. és a II. Rákóczi‘ Györgyöt büntető szultán hadai máglyákat raktak a könyvekből., elégetvén mintegy húszezer kötetet. Hogy akkor mégis maradt valamennyi, az a Sárospatakot fejlesztő I. Rákóczi Györgynek volt köszönhető, aki már korábban odaszálli ttatta a könyvek egy részét. Ám újabb fél század múlva Patak várára csap le a császári zsoldosok dühe, és a pusztításból csupán a legértékesebbeket sikerül Nagyenyedre menteni. itt viszont 1849-ben lett lángok martaléka a híves gyűjtemény maradéka.

Jakó Zsigmond könyvek és könyvtárak sorsában tükrözteti a történelem viharait. felmutatva a szellem erejét: hadak pusztításai, gyújtogatok lángcsóvái

mögül mindig újra meg újra elpusztit- hatatlanui kerül elő az írás, a könyv, hogy dacolva aiz erőszakkal, nemzedékről nemzedékre új gyűjteményekbe tömörüljön. A módos magángyűjtők is rendszerint iskolákra hagyták féltett köteteiket, amelyeket a Habsburg gu- bernium. kormányzás idején a szó szoros értelmében darabonként csempésztek hazájukba. így gazdagodik például a székelyudvarhelyi kollégium könyvtára, főként a bibliofil Árva Bethlen Kata baráti köréhez tartozó családok hagyatékaiból.

A reformáció és a protestáns fejedelmek közművelődést alapozó és terjesztő hatása mellett a szerző elismeréssel szól a kolostori könyvtárakról is, valamint a kéziratos könyvek és korai nyomtatványok páratlan értékű gyűjteményéről. a gyulafehérvári Batthyane- umról s: szintúgy a felvilágosodás irodalmának -ritka teljességű tárházáról, a marosvásárhelyi Teleki Tékáról.

HA JAKÖ ZSIGMOND MÓDSZERE ÉS MŰVE olvan érzést sugall, mint ami kor hegycsúcsról széttekintve az egész látóhatárt, szemléljük, a hazai Tarnóc Márton könyve, Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában, a részletező vizsgálódás lehetőségét kínálja: mint amikor ugyanarra a hegyre tartva, minden bokrot, cserjét megfigyelhetünk. Tarnóc Márton munkája a Gondolat Kiadónál jelent meg 1978 karácsonyára. Kutatási témája mintegy ötven esztendőt ölel fed. Szemléletesen szól a „nagy fejedelem” szép szándékairól, megvalósulásukról, az anyanvelvűség elterjedéséről és hatásáról; érdekes portrét rajzol a kor nagy prédikátorairól: Geleji Katona Istvánról. Medgyesi Pálról, Alvinczi Pétenől;

végül pedig a krónikaíró Szalárdi Jánosról. A kor világi irodalmával is foglalkozik, de a szűk terjedelem miatt e témáról olvasva még a csupán általánosan művelt olvasó is csak közismert, lexikális adatokkal találkozik. Mivel a kötet a Gondolat Kiadónál jelent meg, szerzője feltételezhetően nem szakmai köröknek szánta. így viszont rövid kronológiai áttekintéssel meg kellett volna könnyítenie az olvasó eligazodását az eseményekben. Ezt az eligazodást elősegíti Jakó Zsigmond felettébb világos munkájának kézhezvétele, amely iránytűnek is Igencsak alkalmas.

Bár ez az ismertetés beható bírálatra nem ad módot, egy megjegyzést mégsem hagyhatunk említés nélkül. A szerző a belga Justus Lispius Politicájárói szólva megjegyzi: „azon Igyekszik .ti. a Lispius által megálmodott fejedelem), hogy alkalmazza a helyes elvet: egy országban egy vallás”. („Unam religionem in unó regno servari.”) Aligha értjük, hogy ha a szierző Lispius e tanítását helyesli. miként lelkesedik egyazon szívvel Bethlen Gáborért, aki tudvalévőén éppen a kor haladó eszméjét, a vallás- szabadságot képviselte egész lényével és kormányzásá vaj?!

Mindazonáltal a kis kötet hozzásegíti az olvasót annak a kornak a megismeréséhez, amely az anyanyelvű magyar kultúra kezdeti terjedésének ideje, és amelybe műveltségünk gyökerei oly mélyen ereszkednek, hogy irodalmunk finom hajszálereken máig is éltető nedveket szív innen.

HA AZOK A PRÉDIKÁLÓ, hitvitázó Bibilia- és zsoltárfordító konok emberek nem lettek volna. s ha az a hegyekkel koszwrúzott kis fejedelemség oltalmazó kardos angyalként nem áll a hátuk megélt — lenne-e olyan magyar irodalom, mint amilyenné vált azóta?

Nagy kérdés. Érdemes elgondolkozni rajta. Bozóky Éva