Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-04-29 / 17. szám
GYERMEKEKNEK! A jó pásztor „írok nektek, if jak...” Jézus él a Szentírás lapjain Jn 10, A pásztornak száz juha volt. Nagyon szerette mindegyiket. A mezőn mindig ő ment elöl, a juhok pedig utána. Mély szakadékok között jártak magas hegyeken. Néha egészen keskeny ösvényeken. Gyakran veszélyes volt az út. A juhok szorosan a pásztor nyomában jártak. Így nem is volt soha semmi hiba. Nem tévedtek el. A pásztor tudta az utat. Mindig megérkeztek a dús legelőre, ahol zamatos fű nőtt. Csak éppen elkóborolniok nem volt szabad. Ha valamelyik eltévedt, a pásztor mindig visz- szahívta. Volt a nyájban egy kis bárányka. Ez egyszer letért az útról. Meglátta őt egy vadállat, meg akarta támadni, és föl akarta falni őt. A pásztor azonban észrevette. Gyorsan odafutott és botjával elkergette a vadállatot. Ö nem félt a vadállattól. Ezután azt mondta a kis báránykának: „Maradj ezentúl mindig a közelemben. Nálam mindig biztonságban vagy.” A bárányka azonban nagyon szófogadatlan volt. Hamar elfelejtette az esetet és magában így gondolkodott: „Én is tudok magamra vigyázni. Elég nagy vagyok már ahhoz!” Megint elszökött. Nem figyelt a nyájra? így mindig messzebbre került a nyájtól, és a pásztortól. Közben beesteledett. Amikor a bárányka haza akart menni, hiába kereste a nyomokat. Hangosan bégetni kezdett, de választ nem kapott. Ekkor nagy félelem fogta el őt. Egyedül volt a nagy sötét mezőben, és sehol sem találta a pásztort. „Jaj, miért is szöktem el a nyájtól!” — kezdett siránkozni. A mezőnek ezen a részén sok szakadék volt. Egyszer csak zsupsz. belebukfencezett egy nagy szakadékba. Máris ott feküdt a szakadék mélyén. Az egyik lábát nagyon megütötte. Megpróbált lábra állni, de nem sikerült. Ekkor kétségbeesetten kiabálni kez11—16 dett: „Segítség! Segítség!” De nem hallotta meg senki. Szegény kis bárányka! Mi lesz vele? Végleg elveszett? A pásztor közben hazaért. Az akol ajtajában állt és beengedte a juhokat. Közben számolta: egy, ... kettő, ... három, ... húsz, ...hatvan, ...száz. Nem volt meg mind a száz. Egy hiányzott. Ahogy jól megnézte, a kis bárányka hiányzott! A pásztor nagyon elszomorodott, meri szerette a kis szófogadatlant. Bármilyen fáradt is volt, nem tudott nyugovóra térni. Megfordult és visszaindult a sötét éjszakába, hogy megkeresse elveszett bá- ránykáját. A mezőn meg-megállt és hívogatta. Egyszer csak valami gyönge hangot hallott. Arrafelé sietett és a szakadék mélyén megtalálta a báránykát. A pásztor nagyon megörült. Lemászott érte, a vállára vette és hazavitte. A bárányka fejét a pásztor keblére hajtotta és ezt gondolta: „Most már biztonságban vagyok. A jó pásztor gondoskodik rólam. Soha többé el nem szököm tőle. Mindig szófogadó leszek!” így érkeztek az akol hoz. A pásztor lefektette a báránykát a puha szalmára. Vizet adott szegénykének, sebesült lábát bekötötte és csak azután tért nyugovóra. Nagyon boldog volt, hogy az elveszett báránykát megtalálta. Ezt a példabeszédet az Úr Jézus mondta, azután hozzátette: „Én vagyok a jó pásztor!” Ö a Jó Pásztor, és mi vagyunk a juhai. Mindenki a báránykáia lehet, aki szereti őt. A Jó Pásztor gondoskodik rólunk és megvéd minket. Ha nem fogadunk neki szót, és megszökünk tőle, mindig újra megkeres. Nagyon örül, ha az elveszett bárányt megtalálja. Mi is örülünk, hogy ilyen jó pásztorunk van. Fogadjunk neki szót, maradjunk mindig vele, mert nála biztonságban vagyunk! Selmeczi János Növekvő érdeklődés Vitathatatlan tény, hogy az utóbbi pár évben megnőtt az érdeklődés hazáinkban a Biblia iránt. Két új, mai magyar nyelvre ültetett teljes bibliafordítás jelent meg. Növelte az érdeklődést, hogy a Magyar Rádió az utóbbi években több sorozatban is igyekezett megfelelő, tárgyszerű ismeretekkel gazdagítani hallgatóit a Szentírással kapcsolatban. Ezek könyv formájában is magas példányszámban jelentek meg és kelteik el igen gyorsan éppúgy, mint a nemrégiben napvilágot látott Bibliai kislexikon. Amikor őszinte örömmel fogadjuk a Biblia iránti érdeklődést, nem titikolhatj uk el azt a reménységünket sem, hogy hitünk szerint a Szentírás többet is adhat az érdeklődőnek. Lehet, hogy nem csupán az ókori Kelet kultúrtörténetének egy darabját ismeri meg, hanem Valakit, aki hitünk szerint a Szentírás lapjain is él. Nem „papiros-pápa” Lutheri tanításunk szerint Jézus Krisztus az egész Szentírás „főszereplője”, ezért címünk fordítva is igaz: nemcsak Jézus él a Szentírás lapjain, de valójában őbenne elevenedik meg igazán ez a több ezer éves könyv. Mi nem a Bibliának, egy könyvnek hiszünk. Nem tettük azt Huszonkét ország közel 80 jeles teológusának részvételével február 25-től március 2-ig a latinamerikai és karibtengeri Keresztyén Békekonferencia kezdeményezésére nemzetközi teológiai kollokviumot tartottak, melyen a főtéma — • Evangélizáció és politika — fényében a felszabadulás teológiájának különböző szempontjait vitatták meg. Jelen volt a Keresztyén Béke- konferencia főtitkára L. Mire„papíros pápává”, hanem a Biblia lapjain keresztül minket személyesen megszólító élő Jézus Krisztus szavára figyelünk, annak szeretnénk engedelmeskedni, azt igyekszünk követni. Maga Jézus is világosan megfogalmazza ezt, amikor kora betűrágó, törvényeskedő vallási vezetőinek tragikus félreértését leleplezi: „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot ...” „Pólyába rejtett kincs” Mi az Ötestamentum ? A szakszerű válasz valahogy így hangzik röviden: Izrael népe történelmének, bölcsességének, költészetének jelentős gyűjteménye. Ez a válasz igaz, de nekünk mégis kevés. Luthertől valami többet tudunk meg, aki az egész Bibliát pólyához hasonlítja, melyben sokszor nagyon mélyen bebugyolálva, rejtetten, de mindig jelen van a drága betlehemi Gyermek. Öt kell keresnünk már az Ószövetség lapjain is és csodálatos kincsekre, összefüggésekre találhatunk. íme néhány példa: Már az első oldalakon, a bűneset történetének végén Öt sejt- hetüjk abban az „utódban”, aki majd a kígyó fejére tapos. Csak Öreá nézve érthetjük meg igazán az úgynevezett messiási zsoltárokat (2, 22, 45, 110, 117, jovsky lelkész. A római katolikus egyházat Carlos M. de Cespedés püspök képviselte. Előadók voltak: Sergio Arcemartinez pro- feszor. a KBK alelnöke, Harvey Cox amerikai Protektor, Emilio de Carvalho angolai metodista püspök, James H. Cone professzor, Georges Casalis professzor Párizsból, Ilsegret Fink lelkésznő az NDK-ból és W. Benedyktowicz profeszor Lengyelországból. 118. zsoltárok stb.), Ézsaiás, ML keás vagy Zakariás jövendöléseit. Pál apostol szavaival élve: „Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igenné és Őbenne lett ámenné...” Másrészt Tőle tanuljuk meg helyesen értelmezni az Ószövetség írásait, ö segít eligazodni az ótestamentumi törvények labirintusában is, hiszen felette áll a törvénynek is: „megmondatott a régieknek... én pedig azt mondom nektek...” A szeretet kettős nagy parancsolatába sűríti a lényeget, és felszabadít arra, hogy kritikával nézzünk minden olyan ószövetségi részt, ami ezzel nem fér össze (pl.: bosszúzsoltárok stb.). Ilyen összefüggésben is igaz, hogy a betű megölhet engem és másokat is, a Lélek, Krisztus Lelke viszont megelevenít és szolgálatra ösztönöz. „... életetek legyen ...” S mi a helyzet az Újszövetséggel? Nem Jézus-életrajz, még kevésbé korabeli históriás krónika, még csak nem is Jézus tanításának valamiféle gyűjteményes kiadása. (Ez ma már nemcsak a teológia íráskutató szakembereinek véleménye. Ezen az állásponton van sok nem vallásos tudományos kutató is.) Meggyőződésünk szerint minden sora azért íródott, hogy a' Fel- támadottal szembesítsen. Ha felütjük lapjait, ö lép mellénk, megszólít, sőt bele is szól az életünkbe: új utat, igazságot, életet kínál föl számunkra is önmagában. Páratlan könyv a Szentírás.' Nyitott, kereső szívvel lapozgatva bekövetkezhet a „csoda”: már nem én tartom kezemben a Bibliát, hanem annak élő Ura, Jézus Krisztus tart engem a kezében. S ez a kéz megtartó, életre, örök életre megtartó kéz! Hogyan is summázza János evangéliuma írása célját? „Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” Gáncs Péter EVANGÉLIZÁCIÓ ÉS POLITIKA A föltámadott Jézus megjelenései 2. MAI KÉRDÉSEINK: 1. Hol találjuk megírva a képen ábrázolt jelenetet és miért hangsúlyozza a tudósítás, hogy az ajtók zárva voltak? 2. Mi volt a föl támadott Jézus első szava tanítványaihoz, s mit gondoltok, miért éppen ez? 3. Mivel bízta meg Jézus tanítványait? 4. Mit tett Jézus, hogy a tanítványok meg tudjanak fe- felelni ennek a megbízatásnak? Válaszaitokat 1979. május 13-ig lehetőleg levelezőlapon a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. — A megfejtéseket a sorozat végén értékeljük. A legtöbb pontot elérők könyv jutalmat kapnak. TUDÓSÍTÁSOK A HARMADIK VILÁGBÓL A harmadik világ országaiból való tudósítások „siralmas helyzete” nem tartható tovább Robert Jungk heidelbergi jövőkutató véleménye szerint, mivel a fejlődő országok eseményeinek hiányos ismerete veszélyezteti a békét és a szabadságot. Jungk azt kívánja, hogy lényeges változás történjék a nagyváros központú újságírás terén, ahol a hírközlés túlnyomóan a fővárosok megszűrt hírforrásai alapján történik. Hogy milyen kérdések foglalkoztatják a még faLusi körülmények között élő embereket, akik a többséget alkotják, arról a nyugati olvasó vagy televízió- néző csak egészen mellékesen szerez benyomást. Robert Jungk cikke a „medium” című protestáns egyházi publicisztikai folyóiratnak az „új világinformációs rend” témával foglalkozó februári számában jelent meg. Hagyomány és jelen A Magyarországi Evangélikus Egyházban szép számban vannak szlovák telepesek által alapított evangélikus gyülekezetek. Békéscsabán, általában Békés megyében — természetesen másutt is — jelentős azon gyülekezetek száma, melyekben ma is kétnyelvű a lelkészi szolgálat és ma is tovább élnek azok á népi, egyházi, kegyességi hagyományok, melyek a korábbi időkben különleges veretét adtak a szlovák gyülekezeteknek. Az egyházi, kegyességi hagyományok továbbélésével kapcsolatban — egy cikksorozat bevezetőjeként — kérdeztük meg Mekis Ádám békéscsabai esperest, aki jó ismerője, egyben közismert, megbecsült vezető személyisége közegyházunknak és a mai szlovák anyanyelvű gyülekezetek életének és szolgálatának. Van-e valami külön biblikus alapja a szlovák egyházi hagyományoknak, kegyességnek vagy pedig inkább népi, nemzeti jellege a jellemző? A szlovák egyházi hagyományoknak, kegyességeknek az alapja elsősorban nem népi-nemzeti hagyomány. Inkább vallásos, kegyességi, mely több évszázadra nyúlik vissza. A szlovákiai evangélikusoknak is — a reformáció kora óta — állandó kapcsolata volt a németországi reformációval és később a németországi egyházi élettel. A Spener- és Francke-té\e német pietizmus sok szlovák lelkészre volt hatással és ezeket jó irányú pietista elképzeléseket Szlovákiában is megvalósították. A szlovák telepesek — akik pl. Békés megyében közel száz közép-szlovákiai községből érkeztek — és lelkészeik hozták magukkal ezt a kegyességet. Egy-egy jó szervező lelkész itt a megyében azután sajátos tartalommal töltötte meg és ezzel is igyekezett egységbe kovácsolni a szlovákokat. Például Békéscsabán id. Tes- sedik Sámuel — aki ugyan Albertiből került Békéscsabára — öt év alatt „csinált rendet” a gyülekezetben és alakította ki azokat a szokásokat, hagyományokat, melyek ma is hatással vannak a gyülekezet életére. Az utolsó száz évben ez a pietista hagyomány továbbfejlődött abban is, hogy sok pietisztikus kiadványt adták ki szlovák nyelven — igehirdetéseket, imádságokat. Továbbfejlődött abban is, hogy egy-egy bibliás ember maga köré gyűjtött kisebb-nagyobb kört, melyben együtt olvastak a kiadványokból és énekeltek a Tranosciusból. De nem szektásod- tak el. jóllehet a gyülekezeti alkalmakon kívül külön alkalmat is tartottak. Egyértelműen tehát: vallásos, kegyességi alapja van a ma is élő szlovák kegyességnek. Sokféle változáson, fejlődésen ment át hazánk különösen az utolsó 30—35 évben. Mennyiben befolyásolták ezek a változások a szlovák kegyességi hagyományok őrzését, továbbélését? Mint minden egyházi életre, és hagyományainak őrzésére elsősorban az urbanizációnak és ezzel együtt a szekularizációnak is hatása van. Így a kegyességi hagyományok ma leginkább falun, tanyán élnek tovább, ahol a szekularizáció nem olyan erős. A mai fiatalabb nemzedéket — amelyik kevésbé érti a szlovák nyelvet — köti-e valami a hagyományos kegyességi formákhoz, tartalomhoz? Még a nyelv használata is elmaradt sok esetben. De ez nemcsak a szlovákokra jellemző. Viszont a mai fiatalság az anyanyelv ápolása szempontjából különösen jó helyzetben van. Erre a jövő szempontjából érdemes felfigyelni. Ezzel kapcsolatban még egy kérdés: ma hazánkban sok jó kezdeményezés van a nemzetiségi kultúrák, hagyományok őrzésére, ápolására. Véleményem szerint, ezzel összefüggésben is van jelentősége a szlovák kegyesség őrzésének, ápolásának. Talán igen. Mivel elevenen működnek a különböző nemzetiségi körök, jelentős hangsúly esik az anyanyelv oktatására, ez megnyitja az utat a fiatalság számára a szlovák kultúrához magas szinten. Ezzel együtt hozzáférhetnek a korábbi szlovák kegyesség irodalmához is. Ennek a találkozásnak ' hatása lehet a jövőben a szlovák kegyesség jó hagyományainak a továbbélésre is. Ez azonban szükségessé teszi azt is. hogy mi lelkészek jobban odafigyeljünk pl. a szlovák nyelv fejlődésére és az anyanyelven való szolgálatra! örvendetes tény a tájházak felállítása és berendezése, amelyekben sok minden kötődik a szlovák kegyességhez is. Így nem vesznek el a szép és jó hagyományok, sőt reneszánszukat élhetik. A szlovák kegyesség őrzése és ápolása szempontjából jó lenne szlovák nyelvű kiadványokkal is foglalkozni. Mint ahogy segítséget jelentenek a Szlovákiából érkező evangélikus újságok és folyóiratok. Ma még vannak élő hagyományok, de ápolásuk, fejlesztésük szükséges, ha nem akarjuk, hogy elvesszenek. Az előbb vázoltak megvalósítása segíthet az őrzésben és a továbbfejlesztésben is. Ifj. Kendeh György
