Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-04-22 / 16. szám
„Eldőlt a szivemben9 hogy követem Jézust99 Még jobban épüljenek a fundamentumra Gyülekezeti tisztségviselők konferenciája Gyenesdiáson Néhány évvel ezelőtt ötödéves teológus hospitált gyülekezetünkben. Konfirmandusaink nagyon megszerették s az órák aktív résztvevőjévé tették. Éneket is tanított. Többek között egy spirituálét is, amelynek refrénje így szólt: „Nincs vissza út... Nincs vissza út.” — Elgondolkoztam. Az élet számtalan területén tapasztaljuk, tapasztalják gyermekeink is. hogy nem leltet önmagunkat gépiesen ismételnünk. Amit tegnap tettünk. ma nem lehetjük egészen úgy. Nincs megállás. .4 ma és holnap feladatai elől nem menekülhetünk a tegnap eredményeihez. „Nincs vissza ut...” Általános életérzést fejez ki ma ez. ÉRVÉNYES EZ A TAPASZTALAT A KONFIRMÁCIÓRA IS? Fokozottan. Azért fokozottan, mert a konfirmációban Jézus követéséről van szó. Ú pedig nem cövekelt le a történelem valamelyik pontján. Feltámadt. Kortársunk. Nem csupán a „gyorsuló idő” változó körülményei, ö maga nyugtalanít, amikor ezt mondja: Jer és kövess engem. Nem engedi, hogy megálljunk. Vele csak előre lehet menni. — Nem minden keresztyén akarja ezt megérteni. Vannak, főleg az idősebb nemzedék tagjai között, akik nem tudnak szívből örülni az új konfirmandusoknak. Állandóan összehasonlítanak: „Bezzeg, régen másképpen volt. Csalódottak, mert a konfirmációi vizsgán unokáik nem ugyanazokra a kérdésekre felelnek mint annak idején ők. ..Miért nem jó a régi káté? Miért kell új” — kérdik. „Persze, régen volt kötelező hitoktatás. Ezek a mai gyermekek úgy mennek konfirmációi oktatásra, hogy nem tudnak semmit.” — Sok a túlzás, a múlt megszépítése, a jelen sötéten látása ezekben a dobogásokban. Pedig a múltban se volt- problémamentes például a káté biflázósa. vagy a konfirmációi fogadalom. Lehet hatásos jelenet, de vajon mennyire komoly, amikor még csak éppen serdülő gyermek ünnepélyesen megfogadja: Vallásomat soha el nem hagyom. — Kétségtelen, konfirmandusaink más körülmények között. más feltételek mellett készülnek a konfirmációra mint régen De Jézus ma is ugyanaz. Ugyanazt mondja nekik is: Jer és kövess engem. VANNAK OLYANOK IS A SZÜLÖK KÖZÖTT. AKIK inkább szokásból. vagy maguk számára se tisztázottan engedik konfirmációra gyermeküket. Féligazságokkal biztatják magukat és a konfirmandust is. Valahogy így: Nem árt, ha megismeri a gyermek a Tízparancsolatot; főleg azt. hogy „Tisztelt apádat és anyádat”. Nem árt. ha megismerik a Bibliát. Hiszen ma egyre többet írnak és beszélnek a Biblia kulturális jelentőségéről: arról, hogy bibliaismeret nélkül lassacskán nem fogjuk megérteni legnagyobb költőnket. — Ez mind igaz. De ha csak ezzel indokolja, valaki a maga és gyermeke számára a konfirmációt, meglepetés érheti. Világosan kell látni, hogy a konfirmációban erről is, de alapjában véve sokkal többről van szó: Jézus közvetéséről. Vannak, a gyermekek között is olyanok, akik nem is veszik észre, hogy tovább kell lépniük. Jól érzik magukat az előkészítő órákon. A nem nehéz és nem túlméretezett tananyag elsajátítása gyors sikerélményekhez juttatja őket. Olykor, főleg falusi környezetben, a várható ajándékok is fokozzak érdeklődésüket. Ha a gyermek nem figyel Jézus követésre hivó. kényelmi állapotunkból kimozdító szavára, az egész konfirmációt — öntudatlanul is — arra használhatja fel, hogy megnyújtsa a gyermekkor kritikátlan. mindent a felnőttektől váró, mesevilágában való tartózkodását, s kikerülje a felnőtté válás igazi küzdelmeit. Pedig Jézus nem a gyermekkor álomvilágába tuszkol vissza, hanem onnan kihív a benne való hitre és a vele együtt szolgáló életre. Érési, önállósodási folyamatot indít el bennünk, amely egyre inkább átveszi a diakónia életformáját. KI NÉZ REMÉNYSÉGGEL A MAI KONFIRMANDUSOKRA, még ha régi emlékeit nem felejti is? Ki örül konfirmáló gyermekének, még ha érzi is saját hitének gyengeségeit? Ki készül örömmel a konfirmációi oltárhoz, bárha nem is tudja teljesen felmérni vállalkozásának komolyságát? Ki nem menekül vissza régi emlékeibe? Ki nem menekül kétségeibe? Ki nem menekül a felelősségvállalás elöl a gyermeki felelőtlenségbe? Ki tudja boldogan fújni az éneket: „Nincs vissza út”? Bárki. Legyen nagyszülő, szülő, vagy gyermek. Bárki, aki az ének első sorát is kész énekelni. Ez az első sör így szól: „Eldőlt a szívemben, hogy követeim Jézust.” ____ Benczúr László AZ ANGLIKÁN EGYHÁZ A NŐK LELKÉSZI SZOLGÁLATA ELLEN Március 11-én. ezen a tavaszt ígérő kellemes napon a Somogy- Zalai Egyházmegye szinte valamennyi gyülekezetéből útnak indultak néhány an a kora reggeli órákban, ho-gy a gyenesdiási Ka- pernaumba siessenek, ahova konferenciára hívta az egyházmegye vezetősége a gyülekezeti tisztség- viselőket. ÖRÖMMEL INDULTAK ÚTRA MEG A LEGTÁVOLABB LAKÓK (S, mert úgy érezték, hazamennek. Kapernaumot mindig is lelki otthonának tartotta az egyházmegye. Gyakran tartják itt a lelkészértekezleteket és az egyházmegyei gyűléseket. A gyülekezetek pénzzel és természet- beniekkel támogatják a szeretet- intézményt. Most még inkább úgy érezték, hogy hazamermek. mert január 1-től Keszthely és a keszthelyi járás, benne Gye- nesdiás ismét Zala mégy éhez tartozik. A megerkezöket szokatlan látvány fogadta. Az udvaron építőanyagok. kerítésoszlopok, az épületben faanyagok, parketta köt egek. sorakoztak. Megtudtak, hogy jelentős korszerűsítés előtt áll Kapernaum. A szeretetotthonban (régi épület) kicserélik a korha- dozó padlóikat, kifestik a szobákat. amelyek megújulva fogadják vissza az ott lakó idős testvéreinket. A munka a konferencia utáni napokban kezdődik. Mire e sorok megjelennek, talán már 'birtokukba is veszik megszépült lakásaikat az otthon lakói. A második ütemben az üdülő épületét (új épület) korszerűsítik, emellett ráépítéssel bővítik. hogy egyházunk dolgozói és tagjai kényelmes körülmények között pihenhessenek a magyar tenger partján. A NAGY ELŐ ADÓTEREM ZSÚFOLÁSIG MEGTELT. A résztvevők száma meghaladta a nyolcvanat. Felügyelők, gondnokok. pénztárosok és egyéb tisztségviselők Somogyiról és Zalából, falus: és városi gyülekezetekből, közelről és távolról eljöttek, hogy találkozzanak egymással és erőt merítsenek- a további szolgálatra. Néhány gyülekezetből a lelkész is eljött erre a jelentős alkalomra. A program fél 10-kor kezdődött istentisztelettel, melynek szolgálatát dr. Pusztay László surdi lelkész végezte. Az igehallgatásnak ezen a kedves alkalmán az otthon lakói és dolgozói is részt vettek. A KONFERENCIA FÖELÖA- DASÁT DR. KARNER ÁGOSTON országos főtitkár tartotta. Elöljáróban rámutatott a fundamentumra, a szolgáló Jézus Krisztusra. Csak erre a fundamentumra épülhet az egyház. Ebből egyenesen következik, hogy ez az építmény misszió jellegű, szolgáló egyház lett. Az egyház Ura az evangélium által végzi közösséget teremtő munkáját. A következőkben arról szolt, hogy a fundamentum örök és változatlan, de az építmény változhat. Egyházunk is ilyen átalakulás előtt, átalakulás közben van. A népegyházi keretek töredeznek, a tradíció sok tekintetben elveszíti összetartó erejét. Egyházunk egyre inkább szórványegyházzá lesz. A továbbiakban azokról a külső, objektív hatásokról szólt, amelyek alakítják egyházunk életét. Ezen belül beszélt az urbanizációról, a népességmozgásról és a népességváltozásokról. Ez utóbbit a település-változásokban. a születések számában, az idősek arány- számának és a halálozási statisztikának a tükrében mutatta be. Előadása befejező részében egyházunk megoldásra váró feladatairól tájékoztatta a megjelenteket. Többek között ismertette a lelkészutánpótlás kérdéséi, szereteti ntézményeink gondjait, a szórvány- és sajtómunkát, a lelkészi fizetések arányosításának a kérdését, végül a készülő új énekeskönyvünkről szólt az egybegyűlteknek. Ebéd után Dubovay Géza esperes. a konferencia szervezője és irányítója előadást tartott az egyházmegye életéről, gondjairól és feladatairól. Elmondta, hogy 1978-ban az egyházmegyében halálozás. nyugdíjazás és lemondás által 5 lelkészállás üresedett meg. A lelkészi szolgálat folyamatossága a gyülekezetek társításéval oldható meg. Beszélt arról a felelősségről. amely a gyülekezetek vezetőit terheli ebben az egyházunk jövőjét érintő ügyben. Egyházi sajtónk jelentős szolgálatáról e sorok írója, mint egyházmegyei sajtóelőadó tájékoztatta az egybegyűlteket. Szimon János, egyházmegyei számvevőszéki elnök a gyülekezeti számadások tükrében mutatta be az egyházmegyéi. A RÉSZTVEVŐK. FÉRFIAK ES NŐK. mindvégig nagy figyelemmel hallgatták az előadásokat és tájékoztatókat. Több kérdés és felszólalás hangzott el. Jelen voltak és felszólaltak Schmidt János. a Veszprémi Egyházmegye felügyelője, aki egyben felügyelője a keszthelyi gyű lekezelnek is, és Horváth Lajos somogy-za- lai egyházmegyei felügyelő. A konferencia az ige útmutatásával fejeződött be. Az. áhítatot Fónyad Pál nagykanizsai lelkész tartotta. Délután 4 órakor hazaindultak a gyülekezet tisztségviselői, hogy áldott „építőkövek”-ként még jobban ráépüljenek hitükkel a fundamentumra. Jézus Krisztusra. felelős szeretetük kötőanyagával pedig gyülekezetükkel együtt beleépüljenek a Magyar- országi Evangélikus Egyházba, és ók is folytassák a diakónia szép szolgálatát népünk és az emberiség javára. Pintér János Egyházmegyei presbiteri konferencia Pilisen A Pest megyei Egyházmegye idei második körzeti presbiteri konferenciáját március 18-án, délután tartották Pilisen. A szomszédos gyülekezetekből — Albertiból, Bényéről, Irsáról — a vendéglátó pilisiekkel együtt 116-an voltak együtt a gyönyörű, új gyülekezeti házban. Már Kiss Pál egyházmegyei felügyelő megnyitójában megcsendült a konferencia alaphangja: együtt. Jelezte, hogy ezt a témát bontják ki az előadások. Együtt népünkkel, országos egyházunkkal, gyülekezetünkkel, Jézussal. Hangsúlyozta. hogy ezek a konferenciák szükségesek, mert előrelépést kell jelenteniük közös szolgálatunkban. Keveházi László esperes három dátumhoz kapcsolódva fejtette ki. hogy evangélikus egyházunk mennyire eggyé forrt népünkkel (1848. 1919. 1945). Az állam és az egyház 1948-ban történt jogi szétválasztása után is tapasztalhattuk, hogy helyünk van társadalmunkban. Sőt hívást is kaptunk államunktól az együttműködésre pl. a béke védelme, országunknak jó munkával való építése, mű- kincseirtk védelme vagy újabban a gyermekek közösségi életre, család- és munkaszeretetre való nevelése területén. Mi pedig szeretettel tudunk élni a le- Lehetőségekkel, mert ez az együttműködés a diakónia Az együtt egész egyházunkkal témát Roszik Mihály szólaltatta meg. Alapkérdése: mit jelent az, hogy a Magyarországi .Evangélikus Egyház tagja vagyok? Néhány fő válasza: az erősebb gyülekezeteknek roppant nagy áldozatot kell hozniuk a gyengébbekért az egész test. érdekében. Még nagyobb felelősséget kell vállalnunk a Lelkészi. a kántori és a diakóniai szolgálat utánpótlásának biztosításában, valamint a sajtómunka területén. Cselovszky Ferpnv .előadása-. ban azt a gondolatot bontotta ki, hogy a presbiterek miként szolgálhatnak együtt gyülekezetükkel, lelkészükkel. A presbiter legyen példa, hiszen ahol csak megfordul, ő képviseli magatartásával, megnyilatkozásaival gyülekezetét. Tördőjön a tiszta tanítással, né csak anyagi kérdésekkel. Legyen tanácsadó, szolgálatkész. Lüktető gyülekezeti élet a presbiterek aktív együttmunkáikodásával lehet igazán. Bárdossy Tibor záróáhítatában Jézushoz hívta a presbitereket: Legyünk többet együtt Jézussal! A tőle nyert bűnbocsánattal és erővel bizonyára jól tölthetjük be szolgálatunkat és a célig járhatjuk az általa kijelölt utunkat. A konferencia célját sokan megérezték: tájékozódtunk, hogy tájékoztathassunk. és közben erősödik összetartozásunk népünkkel, egyházunkkal, gyülekezetünkkel, Jézussal. — y —r GYERMEKÚRVACSORA NORVÉGIÁBAN A norvég evangélikus püspökök évi konferenciája úgy döntött, hogy megengedik gyermekek részvételét az úrvacsorában. A részletek tisztázása még hátravan, de már világos, hogy olvan gyermekek részvételéről lehet csak szó, akik elég idősek annak megértésére. miről van szó az űrvacsorában. Ez a kór gyermekenként különböző lehet, de a hétéves, korra gondolnak, mint alsó határra. „Az az egvház, mely megkereszteli a gyermekeket és lelki- ismeretesen fáradozik azon. hogy bevonja őket a vasárnapi isten- tiszteletbe. nem vonhstia meg tőlük az úrvacsora ajándékát” — > hangoztatja a püspöki konferencia nyilatkozata. A püspökök úgy vélik., hogy a gyermekek úrvacsorához bocsátása családi, környezetben, tehát a szülőkkel együtt történ jék, és nem lehet szó gyermekcsoportok úr- vaesoráztatásáról. Nem tartanák helyesnek, ha gyermekeknek más liturgiával adnák a» úrvacsorát. Nem tartják szükségesnek, hogy ebből a szempontból a gyermekeket másképpen kezeljék, mint a felnőtteket. ezért fel kellene hagyni a továbbiakban azzal, hogy a gyermekeket egves lelkészek megáldják az Úrvacsora! térdeplőnél. Az anglikán egyház elvetette lelkésznők szolgálatba állításának lehetőségét. A papság többségének ellenkezése következtében az egvház zsinata elvetette azt a javaslatot, mely lehetővé tette volna nők pappá szenteléséi és esetleges püspöki kinevezését. ötórás vita után 1978, novem-' bér 8-án a püspökök többsége (32 szavazat 17 ellenében) és a laikusok többsége is (120 szavazattal 106 ellenében) a javaslat mellett szavazott, míg a papság többsége (149 szavazattal 94 ellenében) a javaslat ellen foglalt állást. így összesen 246-an támogatták a javaslatot. 262-en pedig ellenezték.' A szavazatok számától függetlenül a javaslatnak mindhárom Csoportban többséget kellett volna kapnia, hogy hatályossá váljék. A javaslat ellenzői közül számosán annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az anglikán egyháznak nem szabad változást kezdeményeznie az egyházi hivatal kérdésében, mert ezzel eltérne az oszthatatlan és meg nem osztott egyháztól kapott örökségtől. Dr. Donald Coggan, canterbury érsek ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Amikor az igazság kérdéséről van szó. amint azt mi látjuk, helyénvaló, ha az igazság iránti engedelmesség elsőbbséget élvez az újra egyesülés aktuális kérdésévé' szemben.” Véleménye szerint a római katolikus egyházban is számosán helyeselnék a nők lelkész- szé avatását és szívesen vennének egy anglikán kezdeményezést.