Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-22 / 16. szám

„Eldőlt a szivemben9 hogy követem Jézust99 Még jobban épüljenek a fundamentumra Gyülekezeti tisztségviselők konferenciája Gyenesdiáson Néhány évvel ezelőtt ötödéves teológus hospitált gyülekezetünkben. Konfirmandusaink nagyon megszerették s az órák aktív résztvevő­jévé tették. Éneket is tanított. Többek között egy spirituálét is, amelynek refrénje így szólt: „Nincs vissza út... Nincs vissza út.” — Elgondolkoztam. Az élet számtalan területén tapasztaljuk, tapasztalják gyermekeink is. hogy nem leltet önmagunkat gépiesen ismételnünk. Amit tegnap tettünk. ma nem lehetjük egészen úgy. Nincs megállás. .4 ma és hol­nap feladatai elől nem menekülhetünk a tegnap eredményeihez. „Nincs vissza ut...” Általános életérzést fejez ki ma ez. ÉRVÉNYES EZ A TAPASZTALAT A KONFIRMÁCIÓRA IS? Fokozottan. Azért fokozottan, mert a konfirmációban Jézus követésé­ről van szó. Ú pedig nem cövekelt le a történelem valamelyik pont­ján. Feltámadt. Kortársunk. Nem csupán a „gyorsuló idő” változó körülményei, ö maga nyugtalanít, amikor ezt mondja: Jer és kövess engem. Nem engedi, hogy megálljunk. Vele csak előre lehet menni. — Nem minden keresztyén akarja ezt megérteni. Vannak, főleg az idősebb nemzedék tagjai között, akik nem tud­nak szívből örülni az új konfirmandusoknak. Állandóan összehason­lítanak: „Bezzeg, régen másképpen volt. Csalódottak, mert a kon­firmációi vizsgán unokáik nem ugyanazokra a kérdésekre felelnek mint annak idején ők. ..Miért nem jó a régi káté? Miért kell új” — kérdik. „Persze, régen volt kötelező hitoktatás. Ezek a mai gyerme­kek úgy mennek konfirmációi oktatásra, hogy nem tudnak sem­mit.” — Sok a túlzás, a múlt megszépítése, a jelen sötéten látása ezekben a dobogásokban. Pedig a múltban se volt- problémamentes például a káté biflázósa. vagy a konfirmációi fogadalom. Lehet ha­tásos jelenet, de vajon mennyire komoly, amikor még csak éppen serdülő gyermek ünnepélyesen megfogadja: Vallásomat soha el nem hagyom. — Kétségtelen, konfirmandusaink más körülmények között. más feltételek mellett készülnek a konfirmációra mint régen De Jé­zus ma is ugyanaz. Ugyanazt mondja nekik is: Jer és kövess en­gem. VANNAK OLYANOK IS A SZÜLÖK KÖZÖTT. AKIK inkább szo­kásból. vagy maguk számára se tisztázottan engedik konfirmációra gyermeküket. Féligazságokkal biztatják magukat és a konfirmandust is. Valahogy így: Nem árt, ha megismeri a gyermek a Tízparancso­latot; főleg azt. hogy „Tisztelt apádat és anyádat”. Nem árt. ha meg­ismerik a Bibliát. Hiszen ma egyre többet írnak és beszélnek a Bib­lia kulturális jelentőségéről: arról, hogy bibliaismeret nélkül lassacs­kán nem fogjuk megérteni legnagyobb költőnket. — Ez mind igaz. De ha csak ezzel indokolja, valaki a maga és gyermeke számára a konfirmációt, meglepetés érheti. Világosan kell látni, hogy a kon­firmációban erről is, de alapjában véve sokkal többről van szó: Jé­zus közvetéséről. Vannak, a gyermekek között is olyanok, akik nem is veszik észre, hogy tovább kell lépniük. Jól érzik magukat az előkészítő órákon. A nem nehéz és nem túlméretezett tananyag elsajátítása gyors sikerél­ményekhez juttatja őket. Olykor, főleg falusi környezetben, a vár­ható ajándékok is fokozzak érdeklődésüket. Ha a gyermek nem fi­gyel Jézus követésre hivó. kényelmi állapotunkból kimozdító sza­vára, az egész konfirmációt — öntudatlanul is — arra használhatja fel, hogy megnyújtsa a gyermekkor kritikátlan. mindent a felnőttek­től váró, mesevilágában való tartózkodását, s kikerülje a felnőtté vá­lás igazi küzdelmeit. Pedig Jézus nem a gyermekkor álomvilágába tuszkol vissza, hanem onnan kihív a benne való hitre és a vele együtt szolgáló életre. Érési, önállósodási folyamatot indít el ben­nünk, amely egyre inkább átveszi a diakónia életformáját. KI NÉZ REMÉNYSÉGGEL A MAI KONFIRMANDUSOKRA, még ha régi emlékeit nem felejti is? Ki örül konfirmáló gyermekének, még ha érzi is saját hitének gyengeségeit? Ki készül örömmel a konfirmációi oltárhoz, bárha nem is tudja teljesen felmérni vállalko­zásának komolyságát? Ki nem menekül vissza régi emlékeibe? Ki nem menekül kétségeibe? Ki nem menekül a felelősségvállalás elöl a gyermeki felelőtlenségbe? Ki tudja boldogan fújni az éneket: „Nincs vissza út”? Bárki. Legyen nagyszülő, szülő, vagy gyermek. Bárki, aki az ének első sorát is kész énekelni. Ez az első sör így szól: „Eldőlt a szívemben, hogy követeim Jézust.” ____ Benczúr László AZ ANGLIKÁN EGYHÁZ A NŐK LELKÉSZI SZOLGÁLATA ELLEN Március 11-én. ezen a tavaszt ígérő kellemes napon a Somogy- Zalai Egyházmegye szinte vala­mennyi gyülekezetéből útnak in­dultak néhány an a kora reggeli órákban, ho-gy a gyenesdiási Ka- pernaumba siessenek, ahova kon­ferenciára hívta az egyházmegye vezetősége a gyülekezeti tisztség- viselőket. ÖRÖMMEL INDULTAK ÚT­RA MEG A LEGTÁVOLABB LAKÓK (S, mert úgy érezték, hazamennek. Kapernaumot min­dig is lelki otthonának tartotta az egyházmegye. Gyakran tartják itt a lelkészértekezleteket és az egyházmegyei gyűléseket. A gyü­lekezetek pénzzel és természet- beniekkel támogatják a szeretet- intézményt. Most még inkább úgy érezték, hogy hazamermek. mert január 1-től Keszthely és a keszthelyi járás, benne Gye- nesdiás ismét Zala mégy éhez tartozik. A megerkezöket szokatlan lát­vány fogadta. Az udvaron építő­anyagok. kerítésoszlopok, az épü­letben faanyagok, parketta köt e­gek. sorakoztak. Megtudtak, hogy jelentős korszerűsítés előtt áll Kapernaum. A szeretetotthonban (régi épület) kicserélik a korha- dozó padlóikat, kifestik a szobá­kat. amelyek megújulva fogad­ják vissza az ott lakó idős test­véreinket. A munka a konfe­rencia utáni napokban kezdődik. Mire e sorok megjelennek, talán már 'birtokukba is veszik meg­szépült lakásaikat az otthon la­kói. A második ütemben az üdü­lő épületét (új épület) korszerű­sítik, emellett ráépítéssel bőví­tik. hogy egyházunk dolgozói és tagjai kényelmes körülmények között pihenhessenek a magyar tenger partján. A NAGY ELŐ ADÓTEREM ZSÚFOLÁSIG MEGTELT. A résztvevők száma meghaladta a nyolcvanat. Felügyelők, gondno­kok. pénztárosok és egyéb tiszt­ségviselők Somogyiról és Zalából, falus: és városi gyülekezetekből, közelről és távolról eljöttek, hogy találkozzanak egymással és erőt merítsenek- a további szolgálatra. Néhány gyülekezetből a lelkész is eljött erre a jelentős alka­lomra. A program fél 10-kor kezdő­dött istentisztelettel, melynek szolgálatát dr. Pusztay László surdi lelkész végezte. Az igehall­gatásnak ezen a kedves alkal­mán az otthon lakói és dolgozói is részt vettek. A KONFERENCIA FÖELÖA- DASÁT DR. KARNER ÁGOS­TON országos főtitkár tartotta. Elöljáróban rámutatott a funda­mentumra, a szolgáló Jézus Krisztusra. Csak erre a funda­mentumra épülhet az egyház. Eb­ből egyenesen következik, hogy ez az építmény misszió jellegű, szolgáló egyház lett. Az egyház Ura az evangélium által végzi közösséget teremtő munkáját. A következőkben arról szolt, hogy a fundamentum örök és változat­lan, de az építmény változhat. Egyházunk is ilyen átalakulás előtt, átalakulás közben van. A népegyházi keretek töredeznek, a tradíció sok tekintetben elveszíti összetartó erejét. Egyházunk egy­re inkább szórványegyházzá lesz. A továbbiakban azokról a külső, objektív hatásokról szólt, amelyek alakítják egyházunk életét. Ezen belül beszélt az urbanizációról, a népességmozgásról és a népes­ségváltozásokról. Ez utóbbit a te­lepülés-változásokban. a születé­sek számában, az idősek arány- számának és a halálozási statisz­tikának a tükrében mutatta be. Előadása befejező részében egy­házunk megoldásra váró felada­tairól tájékoztatta a megjelente­ket. Többek között ismertette a lelkészutánpótlás kérdéséi, szere­teti ntézményeink gondjait, a szór­vány- és sajtómunkát, a lelkészi fizetések arányosításának a kér­dését, végül a készülő új énekes­könyvünkről szólt az egybegyűl­teknek. Ebéd után Dubovay Géza es­peres. a konferencia szervezője és irányítója előadást tartott az egyházmegye életéről, gondjairól és feladatairól. Elmondta, hogy 1978-ban az egyházmegyében ha­lálozás. nyugdíjazás és lemondás által 5 lelkészállás üresedett meg. A lelkészi szolgálat folyamatossá­ga a gyülekezetek társításéval oldható meg. Beszélt arról a fe­lelősségről. amely a gyülekezetek vezetőit terheli ebben az egyhá­zunk jövőjét érintő ügyben. Egyházi sajtónk jelentős szol­gálatáról e sorok írója, mint egy­házmegyei sajtóelőadó tájékoz­tatta az egybegyűlteket. Szimon János, egyházmegyei számvevőszéki elnök a gyüleke­zeti számadások tükrében mutat­ta be az egyházmegyéi. A RÉSZTVEVŐK. FÉRFIAK ES NŐK. mindvégig nagy figye­lemmel hallgatták az előadásokat és tájékoztatókat. Több kérdés és felszólalás hangzott el. Jelen voltak és felszólaltak Schmidt Já­nos. a Veszprémi Egyházmegye felügyelője, aki egyben felügye­lője a keszthelyi gyű lekezelnek is, és Horváth Lajos somogy-za- lai egyházmegyei felügyelő. A konferencia az ige útmuta­tásával fejeződött be. Az. áhítatot Fónyad Pál nagykanizsai lelkész tartotta. Délután 4 órakor hazaindultak a gyülekezet tisztségviselői, hogy áldott „építőkövek”-ként még jobban ráépüljenek hitükkel a fundamentumra. Jézus Krisztus­ra. felelős szeretetük kötőanya­gával pedig gyülekezetükkel együtt beleépüljenek a Magyar- országi Evangélikus Egyházba, és ók is folytassák a diakónia szép szolgálatát népünk és az embe­riség javára. Pintér János Egyházmegyei presbiteri konferencia Pilisen A Pest megyei Egyházmegye idei második körzeti presbiteri konferenciáját március 18-án, délután tartották Pilisen. A szomszédos gyülekezetekből — Albertiból, Bényéről, Irsáról — a vendéglátó pilisiekkel együtt 116-an voltak együtt a gyönyö­rű, új gyülekezeti házban. Már Kiss Pál egyházmegyei felügyelő megnyitójában meg­csendült a konferencia alap­hangja: együtt. Jelezte, hogy ezt a témát bontják ki az előadá­sok. Együtt népünkkel, országos egyházunkkal, gyülekezetünkkel, Jézussal. Hangsúlyozta. hogy ezek a konferenciák szüksége­sek, mert előrelépést kell jelen­teniük közös szolgálatunkban. Keveházi László esperes há­rom dátumhoz kapcsolódva fej­tette ki. hogy evangélikus egy­házunk mennyire eggyé forrt né­pünkkel (1848. 1919. 1945). Az állam és az egyház 1948-ban történt jogi szétválasztása után is tapasztalhattuk, hogy he­lyünk van társadalmunkban. Sőt hívást is kaptunk álla­munktól az együttműködésre pl. a béke védelme, országunknak jó munkával való építése, mű- kincseirtk védelme vagy újab­ban a gyermekek közösségi élet­re, család- és munkaszeretetre való nevelése területén. Mi pe­dig szeretettel tudunk élni a le- Lehetőségekkel, mert ez az együttműködés a diakónia Az együtt egész egyházunkkal témát Roszik Mihály szólaltatta meg. Alapkérdése: mit jelent az, hogy a Magyarországi .Evangéli­kus Egyház tagja vagyok? Né­hány fő válasza: az erősebb gyü­lekezeteknek roppant nagy áldo­zatot kell hozniuk a gyengéb­bekért az egész test. érdekében. Még nagyobb felelősséget kell vállalnunk a Lelkészi. a kántori és a diakóniai szolgálat után­pótlásának biztosításában, vala­mint a sajtómunka területén. Cselovszky Ferpnv .előadása-. ban azt a gondolatot bontotta ki, hogy a presbiterek miként szolgálhatnak együtt gyülekeze­tükkel, lelkészükkel. A presbiter legyen példa, hiszen ahol csak megfordul, ő képviseli magatar­tásával, megnyilatkozásaival gyülekezetét. Tördőjön a tiszta tanítással, né csak anyagi kér­désekkel. Legyen tanácsadó, szolgálatkész. Lüktető gyüleke­zeti élet a presbiterek aktív együttmunkáikodásával lehet igazán. Bárdossy Tibor záróáhítatában Jézushoz hívta a presbitereket: Legyünk többet együtt Jézussal! A tőle nyert bűnbocsánattal és erővel bizonyára jól tölthetjük be szolgálatunkat és a célig jár­hatjuk az általa kijelölt utun­kat. A konferencia célját sokan megérezték: tájékozódtunk, hogy tájékoztathassunk. és közben erősödik összetartozásunk né­pünkkel, egyházunkkal, gyüleke­zetünkkel, Jézussal. — y —r GYERMEKÚRVACSORA NORVÉGIÁBAN A norvég evangélikus püspökök évi konferenciája úgy döntött, hogy megengedik gyermekek rész­vételét az úrvacsorában. A rész­letek tisztázása még hátravan, de már világos, hogy olvan gyerme­kek részvételéről lehet csak szó, akik elég idősek annak megérté­sére. miről van szó az űrvacso­rában. Ez a kór gyermekenként különböző lehet, de a hétéves, korra gondolnak, mint alsó ha­tárra. „Az az egvház, mely megke­reszteli a gyermekeket és lelki- ismeretesen fáradozik azon. hogy bevonja őket a vasárnapi isten- tiszteletbe. nem vonhstia meg tő­lük az úrvacsora ajándékát” — > hangoztatja a püspöki konferen­cia nyilatkozata. A püspökök úgy vélik., hogy a gyermekek úrvacsorához bocsátá­sa családi, környezetben, tehát a szülőkkel együtt történ jék, és nem lehet szó gyermekcsoportok úr- vaesoráztatásáról. Nem tartanák helyesnek, ha gyermekeknek más liturgiával adnák a» úrvacsorát. Nem tartják szükségesnek, hogy ebből a szempontból a gyerme­keket másképpen kezeljék, mint a felnőtteket. ezért fel kellene hagyni a továbbiakban azzal, hogy a gyermekeket egves lelké­szek megáldják az Úrvacsora! tér­deplőnél. Az anglikán egyház elvetette lelkésznők szolgálatba állításá­nak lehetőségét. A papság több­ségének ellenkezése következté­ben az egvház zsinata elvetette azt a javaslatot, mely lehetővé tette volna nők pappá szenteléséi és esetleges püspöki kinevezését. ötórás vita után 1978, novem-' bér 8-án a püspökök többsége (32 szavazat 17 ellenében) és a laiku­sok többsége is (120 szavazattal 106 ellenében) a javaslat mellett szavazott, míg a papság többsége (149 szavazattal 94 ellenében) a javaslat ellen foglalt állást. így összesen 246-an támogatták a ja­vaslatot. 262-en pedig ellenezték.' A szavazatok számától függetle­nül a javaslatnak mindhárom Cso­portban többséget kellett volna kapnia, hogy hatályossá váljék. A javaslat ellenzői közül szá­mosán annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az anglikán egyháznak nem szabad változást kezdeményeznie az egyházi hiva­tal kérdésében, mert ezzel eltér­ne az oszthatatlan és meg nem osztott egyháztól kapott örökség­től. Dr. Donald Coggan, canter­bury érsek ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Amikor az igazság kérdéséről van szó. amint azt mi látjuk, helyénvaló, ha az igazság iránti engedelmes­ség elsőbbséget élvez az újra egyesülés aktuális kérdésévé' szemben.” Véleménye szerint a római katolikus egyházban is szá­mosán helyeselnék a nők lelkész- szé avatását és szívesen venné­nek egy anglikán kezdeménye­zést.

Next

/
Thumbnails
Contents