Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-01 / 13. szám

GYERMEKEKNEK^ Feszítsd meg! Mt 27, 15—26 Mi ve] Jézus nagyon népszerű volt az emberek között, a zsidó nép vezetői, a főpapok és az írástudók irigykedtek rá. Féltet­ték tőle hatalmukat. Ezért elfog­ták Jézust és a főpapi tanács elé állították. Itt azzal vádolták meg őt, hogy Istent káromolja és ezért halálra ítélték. Ezt a halá­los ítéletet azonban a világi ha­talomnak js jóvá kellett hagynia. A világi hatalom vezetőjét Jeru­zsálemben Pilátusnak hívták. Ö volt a császár helyettese, az egész ország ura és parancsoló ja. A főpapok tehát Pilátushoz vitték Jézust. Sok felizgatott em­bert is magukkal vittek, hogy ezáltal nyomást gyakoroljanak Pilátusra. Nagy tömeg verődött össze Pilátus háza előtt. Pilátus szép nagy erkélyes palotában la­kott. Amikor Pilátus megtudta, hogy ekkora tömeg jön hozzá, kiment eléjük és megkérdezte: „Miért hoztátok elém ezt az em­bert?” — „Meg kell halnia” — kiáltották a papok. — „Annyi rosszat tett?” — kérdezte Pilá­tus. „Mi rosszat tett, hadd hall­jam!” Erre a főpaipok fölsorol­tak mindenfélét. Csupa hazug­ság volt az egész, de Jézus nem szólt rá semmit. Ekkor Pilátus rátekintett Jézusra. Olyan nyu­godtan és türelmesen állt ott. Egyikükre se nézett haragosán, bármit is hazudoztak ellene. Pi­látus úgy érezte, hogy ez az em­ber nem gonosztevő. Azután rö­viden beszélt Jézussal. Ekkor még jobban meggyőződött róla, hogy Jézus semmi rosszat nem művelt. Mégse mondta a főpa­poknak, hogy engedjék szabadon ezt az embert. Nem merte, mert félt a főpapoktól, meg a nagy tömegtől. Pilátus úgy gondolta, hogy majd valami csellel úgy intézi a dolgot, hogy Jézus is kiszabadul­jon, és az emberek mégse hara­gudjanak meg rá. Katonákat kül­dött a börtönbe. Ott ültek a va­lódi gonosztevők: rablók és gyil­kosok. Kihozatta onnan az egyik gyilkost,. Barabást. Odaállította Jézus mellé és így szólt az em­berekhez: „Holnap ünnepetek lesz. Ilyenkor egy rabot szoktam szabadon engedni nektek. Kit bocsássák szabadon: Barabást, vagy Jézust?” Biztosra vette, hogy Jézust fogják választani a kettő közül. Csak nem fogják a közveszélyes gonosztevő szaba- donboesájtását kérni?! Nem tud­ta, hogy a főpapok annyira ha­ragudnak Jézusra, hogy az egész tömeget felizgatták ellene. így hát az emberek szinte egy aka­rattal kiáltották: „Vidd el Jézust! Engedd szabadon Barabást!” Pi­látus meghökkenve kérdezte: „De hát mit csináljak Jézussal?” A papok így kiálltottak: „Meg kell halnia!” Erre mindenki kiabálni kezdett: „Keresztre vele! Feszítsd meg őt! Feszítsd meg őt!” Jézus hallotta mindezt. Ö soha senkit nem bántott, sőt mindenkinek csak segített. Meggyógyította a betegeket, megáldotta a gyerme­keket. S ez a köszönet érte! Pilátus gyáva volt szembeszáll­ni a nép hangulatával. Szabadon engedte hát Barabást és kiadta a parancsot Jézus megfeszítésére, így jutott Jézus a keresztre az emberi irigység és gyávaság mi­att. Az események mögött azon­ban ott volt Isten kegyelmes sze­retet® is, aki Jézus szenvedésé­vel és halálával készített szaba­dulást az egész világ számára, hogy megmentse a pusztulástól és a kárhozattól. Selmeczi János Emberek a kereszt körül 5, MAI KÉRDÉSEINK: 1. Ki volt az a két ember, akit Jézussal együtt feszítettek meg és milyen bűnt követtek el? 2. Mi volt a különbség a két ember között? 3. Milyen szavakkal vigasztalta meg Jézus az egyiket? 4. Mi volt a különbség Jézus és keresztre feszített társad között, s hogyan jutott ez kifejezésre külsőleg is a megfeszítés története során? Válaszaitokat április I5-ig le­hetőleg levelezőlapon a követke­ző címre küldjétek be: Evangéli­kus Élet Szerkesztősége, Buda­pest, Puskin u. 12. — 1088 — A megfejtéseket a sorozat végén értékeljük. A legtöbb pontot el­érők könyvjutalmat kapnak. KONFERENCIA A HALLASFOGYATÉKOSOK ÉS SÜKETEK LELKIPÁSZTORI GONDOZÁSÁRÓL Hallásfogyatékosok és süketek lelkipásztori gondozásával foglal­kozó képző és továbbképző kon­ferencia volt február első napja­iban a Német Demokratikus Köztársaság Evangélikus Egyhá­zéinak rendezésében a thüriingiai „írok nektek, if jak...” Biztonságos távolból Általános tapasztalat az ifjú­sági bibliaórákon, hogy kevés fi­atal vesz részt a beszélgetésekben. Sokan tartózkodnak a határozott állásfoglalástól. Megfigyelhető ez olyan kérdésekben is, amikor egyértelmű, hogy róluk van szó, saját ügyükről. Talán nem is ér­tik azt, hogy nekik is hasznos lenne, ha elmondanák vélemé­nyüket. Mik lehetnek az okai en­nek a magatartásnak? Nyilván­valóan sok minden. Próbáljunk közelebbről megvizsgálni két fő típust. A FÉLÉNK. Gyakran előfor­duló típus. Mi teológusok sok if­júsági bibliaórán veszünk részt az ország legkülönbözőbb gyüle­kezeteiben. Gyakran nehézséget okoz, hogy szinte csak mi beszé­lünk. Úgy tűnik, nagyrészt fé­lénkség tartja vissza a fiatalokat. Talán úgy érzik, nem járatosak a témában? Talán gátlásokkal küzdenek? Talán megszokták, hogy kritiika nélkül elfogadják mások véleményét? Négyszem­közt beszélgetve velük kiderül, hogy mégis van véleményük. Csak nem szeretnek megszólalni Teológnsnap SoKvadkerten „Az elmúlt évben negyvenhét gyülekezetben volt teológusnap.” Ilyen egyszerűen nyert megfogal­mazást dr. Selmeczi János: „ A jövő lelkészei a gyülekezetben”, a közelmúltban megjelent cik­kében, egy nagyszerű gyakorlat. Lehet, hogy sok olvasónak fel sem tűnt, pedig jelentős szám a negyvenhét, s ugyanilyen jelen­tős tartalmat fejez ki az a tény, hogy teológusnap. Soltvadkert ilyen jelentős al­kalomnak volt a helye és ven­déglátó gazdája február 25-én, amikor az otthon igazgatójának vezetésével négy teológus: Fényes Zsuzsanna, Pecznyik Ilona, ifj. Hafenscher Károly és ifi. Mekis Ádám „begördült” a lelikászlakás udvarára. Teológusnapot tartottunk. Nem ők és nem mi, hanem együtt, mert ez így volt teljes. Nemeseik látta egymást küldöttség és gyü­lekezet, hanem hallotta és értet­te is egymást. Beszédes volt a népes gyermek-istentisztelet és a padokat teljesen megtöltő gyü­lekezet „látványa” és hitébresz­tő, Jézushoz vezető dr. Selmeczi János igazgató délelőtti igehirde­tése. Teológusnapra én is jártam, a az akkor szerzett élmény szol­gálatmeghatározó. Még ma is, sőt meghatározza a lelkésszé vált te­ológus Teológus Otthonhoz való mai kapcsolatát is. Tovább-gon- dolkodva, ez határozza meg azt is, hogy mennyire válik gyüle­kezeti üggyé, a lelkészen keresz­tül, a lelkészképzés, a szuppliíká- ció, a teológusnap. Így vált Solt- vadkerten a teológusnap rend­szeres alkalommá. Megszokta g gyülekezet, 'hogy februárban akár esik, akár fúj. teológus-várásban él a gyülekezet. Megszokni vi­szont csali azt lehet, amit meg­szeretett az ember. Igény is a teológusnap. Ezért várta e gyülekezet a teológus fi­úkat és leányokat. Van olyan hallgató, aki mar nem „felfedezőként” érkezik, ha­nem a többszöri találkozás kö­vetkeztében már ismerősöket kö­szönt és ismerősként is köszön­tik. Az ilyen hallgató nemcsak az „ismert, kedves arc”, hanem mérce is. Akin, ill. akinek meg­ismétlődő szolgálatán keresztül a gyülekezet leméri a fejlődést, azt hogy ki mennyire vette komo­lyan a tanévet és a tananyagot. Ahogy Bócsán megfogalmazódott az egyik teológus szolgálata után, „majdnem kész lelkészt hallgat­tunk”. Ez nem el bizakodásra ad biztatást, hanem arról győz meg, hogy a gyülekezet nemcsak hall­gat, hanem igényesen figyel. Van visszhangja a szolgálatnak nem­csak a teológusok „háta mögött”, vagy a teológusnap után, hanem szemben és őszintén, azaz „egye­nesben” és „élőadásban”. A különböző évfolyamokhoz tartozók küldöttsége színes is. Más színt jelent az elsős, mint a negyedéves. De más erő sugár­zik a diplomával rendelkező „kezdő” szolgálatából. De mindegyik ugyanarra a szolgálatra készül úgy, hogy más- más formája volt az elhivatás- .nak, de ugyanaz az Ura. Ennek az Úrnak a színe előtt hangzott a teológus-est műsora; „a keresztyének a gyermekekért” címmel. Mindegyik bizonyságté­telből kitűnt a keresztyén fele­lősség a gyermekek születése előtt, a gondoskodás szakaszában, a lelki fejlődés fázisaiban. Fiatalok vallottak erről, de nem kívülállóként, hanem úgy is, hogy milyen felelősséget hordoz a fia­talság is a gyermekekért. Receptet nem kaptunk, de sok jó segítséget, mert ez a szolgálat nemcsak átgondolt volt, hanem szívből és hitből jött. Reméljük, hogy oda is érke­zett! Káposzta Lajos közösségben, sok ember előtt. Kiderül az is, hogy sokan szeret­nék elmondani a véleményüket, de nem merik. Ady költői meg­fogalmazásában: „De jaj nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak.” Hogyan válhatnak eleven tag­jaivá a közösségnek? Első lépés lehet a gátlások leküzdése. Utána következhet a felszabadult kö­zösség létrehozása, amely a fé­lénket is meg tudja szólaltatni, kíváncsi az 6 véleményére is. Természetesen az sem maradhat el, hogy aki érzi gátlásosságát, törekedjen megszólalni. A TUDATOSAN SEMLEGES. Megfontolt magatartásforma. Ez a másik típus, amellyel sajnos szintén találkozunk fiatalok kö­zött. Velük még négyszemközt is nehéz beszélgetni. Gyakran el­hangzik szájukból a mondat: „Semmi közöm hozzá, nem ér­dekel!” Ez a passzív álláspont a lehető legrosszabb. Mögötte a problémák elől menekülő ember vonósai rajzolódnak ki. Oka többféle lehet. Kiábrán­dultság, közömbösség vagy egy­szerűen cinizmus. Az önzés egyik fajtájával állunk szemben. Mert a tudatosan semleges ember, ér­dekes módon, önmagával szemben nem semleges! Saját magáért sok mindent megtesz, tehát tud cselekvő lenni; igaz, csak saját, jól felfogott érdekében. Erezzük-e azt, hogy valamit kell tennünk ezekért az embere­kért? Azért, hogy észrevegyék: közösségbe tartoznak, amelynek célja és értelme van. Ezért részt kell venniük először is véle­ménynyilvánításukkal, másrészt cselekvésükkel a közösség építé­sében. Ezek lehetnek egészen ap­ró dolgok is. de végeredményben itt kell elindulnunk. Sokszor ak­kor akarjuk felelősségre ébresz­teni a fiatalokat a világ és az emberiség problémái iránt, ami­kor még saját kis közösségünk iránt is semlegesek. Előbb itt kell kezdenünk, innen kell eljut­nunk az egyetemes emberi prob­lémákhoz! A SEMLEGES PÉTER-ARC nem lehet példakép számunkra. Mintán Jézust elfogták, Péter követi őt, de csak távolról fi­gyeli az eseményeket, a tűznél melegszik. Közelebb van a tűz­höz, mint Jézushoz. Érdekli Jé­zus sorsa, de csak biztonságos távolból. Sok fiatal hasonlókép­pen viselkedik. Jó lenne, ha tu­datosulna bennük, hogy van kö­zük másokhoz, közösségekhez és egyes emberekhez, embertársaik­hoz. akiknek gondjait vállalniuk is kel1' ifj. Seben István Százötven eve született Alfred Brehm „Az állatok világának" írója Érdekes lenne egyszer összeál­lítani, hogy evan.geliK.us lelkesz- csaiádok „polgári” loglaiKOzasú fiai mi mindennel gazdagítottak az emberiséget. Közéjük tartozni Alfred Edmund Brehm, a nagy zooiogus, termeszetbúvar is. Szü­letésének 150. évfordulóját nem­reg ünnepelhette a világ. A tnű- ringijii Renthendorfban született. Apja, a .közismert, köztiszteletoen alio Christian Ludwig Brehm lelkész neves ornitológus volt. Neki köszönhette, hogy már ko­rán bensőséges kapcsolatoa ke­rült a természettel. Egy későbbi eloadasáDan így emieKSzik visz- sza: „A zöld Thüringiában van egy templomos község, a temp­lom közeiében a papiak, mellett- te egy ősiégi nársfa. A házban és a hárs alatt tanított, oktatott, nevelt engem az az ember, akit legjobban tisztelek, az én feled­hetetlen atyam.” Mai- gyermek­korában elkísérte apját meg­figyelő és gyűjtő útjaira, és meg­tanulta, hogyan kell nyitott szemmel iarnia a természetben. Az iskola elvégzése után (1843) kenyórkereső foglalkozásként az építészetet választotta, de legfőbb Kedvtelése az állattan maradt. 1847-ben azonban a család egy ismerőse, Johann Wilhelm von Müiler természetkutató afrikai expedíciójához az állatok gyűj­tésében gyakorlott kísérőt kere­sett. Brehm így jutott el Egyip­tomba és Szudánba, ahol öt évet töltött, és közben arabul is meg­tanult. Munkájukat többször be­tegség és anyagi gondok hátrál­tatták. De ezek ellenére sem ad­ta fel a reményt: „Minden sze­génységem ellenére ... nagyon sok volt, amit magaménak mond­hattam. Enyém voit Isten napja és a legszentebb természet, s • udvaromban egy egész kis saját világ.” Hazatérése után a jénai és a bécsi egyetemen az állat­tant tanulmányozta. 1862-ben a gothai herceg meg­bízásából feleségével együtt Eti­ópiába ment. Ezen az úton gon­dolt arra, hogy az addig ismert állatokról összefoglaló művet ír­jon. 1863-69 között készült „Az állatok világa” (Tierleben) első kiadása, amely világhírűvé tette. Népszerű-tudományos műnek na­gyobb sikere talán még nem volt. Ebben a laikus figyelmét is megragadóan, érdekesen ír az ál­latokról, életükről, sokszor való­ságos jellemrajzokat alkotva ró­luk. Magyarul legutóbb 1957-60- ban adták ki, rövidítve és át­dolgozva. A Herder kiadó 1974- 77-ben jelentette meg németül, mai ismereteinknek megfelelően, 5000 színes képpel. Brehm 1863-ban a hamburgi, 1866-ban a berlini állatkert igaz­gatója. 1878-ban Nyugat-Szibé- riában járt, az Altáj hegységig. Ezenkívül megfordult Spanyolor­szágban és Norvégiában is. Ma­gyarországon 1878-ban dunai ha- jóutat tett. Budapesttől a Frus­ka Goráig, és az akkor még rendkívül gazdag dunai madár­világot tanulmányozta. Utazásai során szerzett élményeit, kaland­jait ..Az Egyenlítőtől az Északi­tokig c. könyvében írta meg, amely 1965-ben magyarul is meg­jelent. Ezenkívül a következő években még 3 alkalommal tar­tott előadásokat hazánkban. 1883-ban észak-amerikai elő- adókörútra hívták. Maláriát ka­pott, és testileg, szellemileg meg­történ érkezett haza. 1884-ben halt meg renthendorfi házában, amelyet 1849-ben emlékmúzeum­nak rendeztek be. A wittenber­gi Egyházi Kutatóintézet sok ér­dekes emléket őriz a Brehm csa­lád hagyatékából. Szülőfalujának gyülekezete májusban ünnepség­gel emlékezik meg róla. Ezzé] a rövid, vázlatos ismer­tetéssel is. minden természetsze­rető emberrel együtt tisztelettel és megbecsüléssel adózunk em­lékének. ifj Szentpétery Péter Neudietendorfban. A konferencia elméleti és gyakorlati vonalon tekintette át a hallásfogyatékos és süket embertársak helyzetét a gyülekezetben és a társadalom­ban. A konferencián résztvett Muncz Frigyes, a Budai Szere­tetotthonok igazgatója. * Országos Esperest Értekezlet (Folytatás az 1. oldalról) , Káldy Zoltán püspök tájékoz­tatóját kiegészítette D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspökének beszámolója a Nem­zetközi Gyermekév Magyar Nem­zeti Bizottsága munkájáról. A püspök egyházunk képviselője­ként tagja a bizottságnak. Dr. Karner Ágoston főtitkár a lel­■ i in—— készi fizetések arányosításának előmunkálatairól Harkányi Lász­ló tördelőszerkesztő a Sajtóosz­tály forgalmáról, a raktárkészlet­ről számolt be az együttléten. Espereseink felszólalásaiban munkájuk gyakorlati kérdéseit hozták püspökeink és munkatár­saik elé és javaslatokat tettek a soron következő feladatok jó megvalósitása érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents