Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-04-01 / 13. szám
GYERMEKEKNEK^ Feszítsd meg! Mt 27, 15—26 Mi ve] Jézus nagyon népszerű volt az emberek között, a zsidó nép vezetői, a főpapok és az írástudók irigykedtek rá. Féltették tőle hatalmukat. Ezért elfogták Jézust és a főpapi tanács elé állították. Itt azzal vádolták meg őt, hogy Istent káromolja és ezért halálra ítélték. Ezt a halálos ítéletet azonban a világi hatalomnak js jóvá kellett hagynia. A világi hatalom vezetőjét Jeruzsálemben Pilátusnak hívták. Ö volt a császár helyettese, az egész ország ura és parancsoló ja. A főpapok tehát Pilátushoz vitték Jézust. Sok felizgatott embert is magukkal vittek, hogy ezáltal nyomást gyakoroljanak Pilátusra. Nagy tömeg verődött össze Pilátus háza előtt. Pilátus szép nagy erkélyes palotában lakott. Amikor Pilátus megtudta, hogy ekkora tömeg jön hozzá, kiment eléjük és megkérdezte: „Miért hoztátok elém ezt az embert?” — „Meg kell halnia” — kiáltották a papok. — „Annyi rosszat tett?” — kérdezte Pilátus. „Mi rosszat tett, hadd halljam!” Erre a főpaipok fölsoroltak mindenfélét. Csupa hazugság volt az egész, de Jézus nem szólt rá semmit. Ekkor Pilátus rátekintett Jézusra. Olyan nyugodtan és türelmesen állt ott. Egyikükre se nézett haragosán, bármit is hazudoztak ellene. Pilátus úgy érezte, hogy ez az ember nem gonosztevő. Azután röviden beszélt Jézussal. Ekkor még jobban meggyőződött róla, hogy Jézus semmi rosszat nem művelt. Mégse mondta a főpapoknak, hogy engedjék szabadon ezt az embert. Nem merte, mert félt a főpapoktól, meg a nagy tömegtől. Pilátus úgy gondolta, hogy majd valami csellel úgy intézi a dolgot, hogy Jézus is kiszabaduljon, és az emberek mégse haragudjanak meg rá. Katonákat küldött a börtönbe. Ott ültek a valódi gonosztevők: rablók és gyilkosok. Kihozatta onnan az egyik gyilkost,. Barabást. Odaállította Jézus mellé és így szólt az emberekhez: „Holnap ünnepetek lesz. Ilyenkor egy rabot szoktam szabadon engedni nektek. Kit bocsássák szabadon: Barabást, vagy Jézust?” Biztosra vette, hogy Jézust fogják választani a kettő közül. Csak nem fogják a közveszélyes gonosztevő szaba- donboesájtását kérni?! Nem tudta, hogy a főpapok annyira haragudnak Jézusra, hogy az egész tömeget felizgatták ellene. így hát az emberek szinte egy akarattal kiáltották: „Vidd el Jézust! Engedd szabadon Barabást!” Pilátus meghökkenve kérdezte: „De hát mit csináljak Jézussal?” A papok így kiálltottak: „Meg kell halnia!” Erre mindenki kiabálni kezdett: „Keresztre vele! Feszítsd meg őt! Feszítsd meg őt!” Jézus hallotta mindezt. Ö soha senkit nem bántott, sőt mindenkinek csak segített. Meggyógyította a betegeket, megáldotta a gyermekeket. S ez a köszönet érte! Pilátus gyáva volt szembeszállni a nép hangulatával. Szabadon engedte hát Barabást és kiadta a parancsot Jézus megfeszítésére, így jutott Jézus a keresztre az emberi irigység és gyávaság miatt. Az események mögött azonban ott volt Isten kegyelmes szeretet® is, aki Jézus szenvedésével és halálával készített szabadulást az egész világ számára, hogy megmentse a pusztulástól és a kárhozattól. Selmeczi János Emberek a kereszt körül 5, MAI KÉRDÉSEINK: 1. Ki volt az a két ember, akit Jézussal együtt feszítettek meg és milyen bűnt követtek el? 2. Mi volt a különbség a két ember között? 3. Milyen szavakkal vigasztalta meg Jézus az egyiket? 4. Mi volt a különbség Jézus és keresztre feszített társad között, s hogyan jutott ez kifejezésre külsőleg is a megfeszítés története során? Válaszaitokat április I5-ig lehetőleg levelezőlapon a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. — 1088 — A megfejtéseket a sorozat végén értékeljük. A legtöbb pontot elérők könyvjutalmat kapnak. KONFERENCIA A HALLASFOGYATÉKOSOK ÉS SÜKETEK LELKIPÁSZTORI GONDOZÁSÁRÓL Hallásfogyatékosok és süketek lelkipásztori gondozásával foglalkozó képző és továbbképző konferencia volt február első napjaiban a Német Demokratikus Köztársaság Evangélikus Egyházéinak rendezésében a thüriingiai „írok nektek, if jak...” Biztonságos távolból Általános tapasztalat az ifjúsági bibliaórákon, hogy kevés fiatal vesz részt a beszélgetésekben. Sokan tartózkodnak a határozott állásfoglalástól. Megfigyelhető ez olyan kérdésekben is, amikor egyértelmű, hogy róluk van szó, saját ügyükről. Talán nem is értik azt, hogy nekik is hasznos lenne, ha elmondanák véleményüket. Mik lehetnek az okai ennek a magatartásnak? Nyilvánvalóan sok minden. Próbáljunk közelebbről megvizsgálni két fő típust. A FÉLÉNK. Gyakran előforduló típus. Mi teológusok sok ifjúsági bibliaórán veszünk részt az ország legkülönbözőbb gyülekezeteiben. Gyakran nehézséget okoz, hogy szinte csak mi beszélünk. Úgy tűnik, nagyrészt félénkség tartja vissza a fiatalokat. Talán úgy érzik, nem járatosak a témában? Talán gátlásokkal küzdenek? Talán megszokták, hogy kritiika nélkül elfogadják mások véleményét? Négyszemközt beszélgetve velük kiderül, hogy mégis van véleményük. Csak nem szeretnek megszólalni Teológnsnap SoKvadkerten „Az elmúlt évben negyvenhét gyülekezetben volt teológusnap.” Ilyen egyszerűen nyert megfogalmazást dr. Selmeczi János: „ A jövő lelkészei a gyülekezetben”, a közelmúltban megjelent cikkében, egy nagyszerű gyakorlat. Lehet, hogy sok olvasónak fel sem tűnt, pedig jelentős szám a negyvenhét, s ugyanilyen jelentős tartalmat fejez ki az a tény, hogy teológusnap. Soltvadkert ilyen jelentős alkalomnak volt a helye és vendéglátó gazdája február 25-én, amikor az otthon igazgatójának vezetésével négy teológus: Fényes Zsuzsanna, Pecznyik Ilona, ifj. Hafenscher Károly és ifi. Mekis Ádám „begördült” a lelikászlakás udvarára. Teológusnapot tartottunk. Nem ők és nem mi, hanem együtt, mert ez így volt teljes. Nemeseik látta egymást küldöttség és gyülekezet, hanem hallotta és értette is egymást. Beszédes volt a népes gyermek-istentisztelet és a padokat teljesen megtöltő gyülekezet „látványa” és hitébresztő, Jézushoz vezető dr. Selmeczi János igazgató délelőtti igehirdetése. Teológusnapra én is jártam, a az akkor szerzett élmény szolgálatmeghatározó. Még ma is, sőt meghatározza a lelkésszé vált teológus Teológus Otthonhoz való mai kapcsolatát is. Tovább-gon- dolkodva, ez határozza meg azt is, hogy mennyire válik gyülekezeti üggyé, a lelkészen keresztül, a lelkészképzés, a szuppliíká- ció, a teológusnap. Így vált Solt- vadkerten a teológusnap rendszeres alkalommá. Megszokta g gyülekezet, 'hogy februárban akár esik, akár fúj. teológus-várásban él a gyülekezet. Megszokni viszont csali azt lehet, amit megszeretett az ember. Igény is a teológusnap. Ezért várta e gyülekezet a teológus fiúkat és leányokat. Van olyan hallgató, aki mar nem „felfedezőként” érkezik, hanem a többszöri találkozás következtében már ismerősöket köszönt és ismerősként is köszöntik. Az ilyen hallgató nemcsak az „ismert, kedves arc”, hanem mérce is. Akin, ill. akinek megismétlődő szolgálatán keresztül a gyülekezet leméri a fejlődést, azt hogy ki mennyire vette komolyan a tanévet és a tananyagot. Ahogy Bócsán megfogalmazódott az egyik teológus szolgálata után, „majdnem kész lelkészt hallgattunk”. Ez nem el bizakodásra ad biztatást, hanem arról győz meg, hogy a gyülekezet nemcsak hallgat, hanem igényesen figyel. Van visszhangja a szolgálatnak nemcsak a teológusok „háta mögött”, vagy a teológusnap után, hanem szemben és őszintén, azaz „egyenesben” és „élőadásban”. A különböző évfolyamokhoz tartozók küldöttsége színes is. Más színt jelent az elsős, mint a negyedéves. De más erő sugárzik a diplomával rendelkező „kezdő” szolgálatából. De mindegyik ugyanarra a szolgálatra készül úgy, hogy más- más formája volt az elhivatás- .nak, de ugyanaz az Ura. Ennek az Úrnak a színe előtt hangzott a teológus-est műsora; „a keresztyének a gyermekekért” címmel. Mindegyik bizonyságtételből kitűnt a keresztyén felelősség a gyermekek születése előtt, a gondoskodás szakaszában, a lelki fejlődés fázisaiban. Fiatalok vallottak erről, de nem kívülállóként, hanem úgy is, hogy milyen felelősséget hordoz a fiatalság is a gyermekekért. Receptet nem kaptunk, de sok jó segítséget, mert ez a szolgálat nemcsak átgondolt volt, hanem szívből és hitből jött. Reméljük, hogy oda is érkezett! Káposzta Lajos közösségben, sok ember előtt. Kiderül az is, hogy sokan szeretnék elmondani a véleményüket, de nem merik. Ady költői megfogalmazásában: „De jaj nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak.” Hogyan válhatnak eleven tagjaivá a közösségnek? Első lépés lehet a gátlások leküzdése. Utána következhet a felszabadult közösség létrehozása, amely a félénket is meg tudja szólaltatni, kíváncsi az 6 véleményére is. Természetesen az sem maradhat el, hogy aki érzi gátlásosságát, törekedjen megszólalni. A TUDATOSAN SEMLEGES. Megfontolt magatartásforma. Ez a másik típus, amellyel sajnos szintén találkozunk fiatalok között. Velük még négyszemközt is nehéz beszélgetni. Gyakran elhangzik szájukból a mondat: „Semmi közöm hozzá, nem érdekel!” Ez a passzív álláspont a lehető legrosszabb. Mögötte a problémák elől menekülő ember vonósai rajzolódnak ki. Oka többféle lehet. Kiábrándultság, közömbösség vagy egyszerűen cinizmus. Az önzés egyik fajtájával állunk szemben. Mert a tudatosan semleges ember, érdekes módon, önmagával szemben nem semleges! Saját magáért sok mindent megtesz, tehát tud cselekvő lenni; igaz, csak saját, jól felfogott érdekében. Erezzük-e azt, hogy valamit kell tennünk ezekért az emberekért? Azért, hogy észrevegyék: közösségbe tartoznak, amelynek célja és értelme van. Ezért részt kell venniük először is véleménynyilvánításukkal, másrészt cselekvésükkel a közösség építésében. Ezek lehetnek egészen apró dolgok is. de végeredményben itt kell elindulnunk. Sokszor akkor akarjuk felelősségre ébreszteni a fiatalokat a világ és az emberiség problémái iránt, amikor még saját kis közösségünk iránt is semlegesek. Előbb itt kell kezdenünk, innen kell eljutnunk az egyetemes emberi problémákhoz! A SEMLEGES PÉTER-ARC nem lehet példakép számunkra. Mintán Jézust elfogták, Péter követi őt, de csak távolról figyeli az eseményeket, a tűznél melegszik. Közelebb van a tűzhöz, mint Jézushoz. Érdekli Jézus sorsa, de csak biztonságos távolból. Sok fiatal hasonlóképpen viselkedik. Jó lenne, ha tudatosulna bennük, hogy van közük másokhoz, közösségekhez és egyes emberekhez, embertársaikhoz. akiknek gondjait vállalniuk is kel1' ifj. Seben István Százötven eve született Alfred Brehm „Az állatok világának" írója Érdekes lenne egyszer összeállítani, hogy evan.geliK.us lelkesz- csaiádok „polgári” loglaiKOzasú fiai mi mindennel gazdagítottak az emberiséget. Közéjük tartozni Alfred Edmund Brehm, a nagy zooiogus, termeszetbúvar is. Születésének 150. évfordulóját nemreg ünnepelhette a világ. A tnű- ringijii Renthendorfban született. Apja, a .közismert, köztiszteletoen alio Christian Ludwig Brehm lelkész neves ornitológus volt. Neki köszönhette, hogy már korán bensőséges kapcsolatoa került a természettel. Egy későbbi eloadasáDan így emieKSzik visz- sza: „A zöld Thüringiában van egy templomos község, a templom közeiében a papiak, mellett- te egy ősiégi nársfa. A házban és a hárs alatt tanított, oktatott, nevelt engem az az ember, akit legjobban tisztelek, az én feledhetetlen atyam.” Mai- gyermekkorában elkísérte apját megfigyelő és gyűjtő útjaira, és megtanulta, hogyan kell nyitott szemmel iarnia a természetben. Az iskola elvégzése után (1843) kenyórkereső foglalkozásként az építészetet választotta, de legfőbb Kedvtelése az állattan maradt. 1847-ben azonban a család egy ismerőse, Johann Wilhelm von Müiler természetkutató afrikai expedíciójához az állatok gyűjtésében gyakorlott kísérőt keresett. Brehm így jutott el Egyiptomba és Szudánba, ahol öt évet töltött, és közben arabul is megtanult. Munkájukat többször betegség és anyagi gondok hátráltatták. De ezek ellenére sem adta fel a reményt: „Minden szegénységem ellenére ... nagyon sok volt, amit magaménak mondhattam. Enyém voit Isten napja és a legszentebb természet, s • udvaromban egy egész kis saját világ.” Hazatérése után a jénai és a bécsi egyetemen az állattant tanulmányozta. 1862-ben a gothai herceg megbízásából feleségével együtt Etiópiába ment. Ezen az úton gondolt arra, hogy az addig ismert állatokról összefoglaló művet írjon. 1863-69 között készült „Az állatok világa” (Tierleben) első kiadása, amely világhírűvé tette. Népszerű-tudományos műnek nagyobb sikere talán még nem volt. Ebben a laikus figyelmét is megragadóan, érdekesen ír az állatokról, életükről, sokszor valóságos jellemrajzokat alkotva róluk. Magyarul legutóbb 1957-60- ban adták ki, rövidítve és átdolgozva. A Herder kiadó 1974- 77-ben jelentette meg németül, mai ismereteinknek megfelelően, 5000 színes képpel. Brehm 1863-ban a hamburgi, 1866-ban a berlini állatkert igazgatója. 1878-ban Nyugat-Szibé- riában járt, az Altáj hegységig. Ezenkívül megfordult Spanyolországban és Norvégiában is. Magyarországon 1878-ban dunai ha- jóutat tett. Budapesttől a Fruska Goráig, és az akkor még rendkívül gazdag dunai madárvilágot tanulmányozta. Utazásai során szerzett élményeit, kalandjait ..Az Egyenlítőtől az Északitokig c. könyvében írta meg, amely 1965-ben magyarul is megjelent. Ezenkívül a következő években még 3 alkalommal tartott előadásokat hazánkban. 1883-ban észak-amerikai elő- adókörútra hívták. Maláriát kapott, és testileg, szellemileg megtörtén érkezett haza. 1884-ben halt meg renthendorfi házában, amelyet 1849-ben emlékmúzeumnak rendeztek be. A wittenbergi Egyházi Kutatóintézet sok érdekes emléket őriz a Brehm család hagyatékából. Szülőfalujának gyülekezete májusban ünnepséggel emlékezik meg róla. Ezzé] a rövid, vázlatos ismertetéssel is. minden természetszerető emberrel együtt tisztelettel és megbecsüléssel adózunk emlékének. ifj Szentpétery Péter Neudietendorfban. A konferencia elméleti és gyakorlati vonalon tekintette át a hallásfogyatékos és süket embertársak helyzetét a gyülekezetben és a társadalomban. A konferencián résztvett Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok igazgatója. * Országos Esperest Értekezlet (Folytatás az 1. oldalról) , Káldy Zoltán püspök tájékoztatóját kiegészítette D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspökének beszámolója a Nemzetközi Gyermekév Magyar Nemzeti Bizottsága munkájáról. A püspök egyházunk képviselőjeként tagja a bizottságnak. Dr. Karner Ágoston főtitkár a lel■ i in—— készi fizetések arányosításának előmunkálatairól Harkányi László tördelőszerkesztő a Sajtóosztály forgalmáról, a raktárkészletről számolt be az együttléten. Espereseink felszólalásaiban munkájuk gyakorlati kérdéseit hozták püspökeink és munkatársaik elé és javaslatokat tettek a soron következő feladatok jó megvalósitása érdekében.
