Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-25 / 12. szám

Társadalmi méretű szeretet A Nemzetközi Gyermekév jel­vényét nézegetem. Ágaskodó gyermek és lehajoló felnőtt stili­zált alakját két olajág zárja kö­rül. Egyre jobban szeretem ezt a nagyszerű rajzot. Régen hatott rám rajz ilyen erővel. Nemcsak a művész gondolatát fejezi ki, hanem sokkal inkább a nézőt kényszeríti humánus magába szállásra, megrendítő töprengés­ére. Nem tudom, ki rajzolta az emblémát és mi járt a fejében alkotás közben. Számomra a kép gyermek és felnőtt egymást át­ölelő közösségét ábrázolja, békes­séget sugároz. Töbet fejez ki az embléma a szülő és a gyermek egymáshoz hajló boldog' kapcsolatánál. Je­lenti például a jövőt féltőn sze­rető jelent. A felnőtt átöleli a gyermeket és mindkettőjüket át­karolja az áldott béke. Nagy eredménye lesz a Nemzetközi Gyermekévnek, ha a gyermekek őszintébb szeretettel tárják a karjukat szüleik felé és a szülők még tudatosabb, odaadóbb sze­retettel ölelik át gyermekeiket. -4 meghitt családi közösség a bé­ke ajándéka. A GYERMEKÉV PROGRAM­JA TÖBBEKET ÁTFOGÓ SZE- RETETRE, TÁGABB MÉRETŰ EGYMÁSRA TALÁLÁSRA ÖSZ­TÖNÖZ, mint, a családi közön­ségben együtt élő gyermekek es felnőttek kapcsolata. Általában a felnőttek és gyermekek ember­séges kapcsolatára hívja fel a fi­gyelmet a gyermekév. Arra szó­lít, hogy minden felnőtt egy ki­csit magáénak élezzen minden gyermeket, akivel találkozik és minden gyermek bizalommal nyújthassa ki a kezét az isme­retlen felnőtt felé is. Szülő vagyok és szeretném úgy elengedni gyermekeimet itt­honról az utcára és bárhová, ahová menniük kell, hogy biza­lommal lehetnének minden fel­nőtt iránt. Ne legyek kénytelen azzal szolgálni a biztonságukat a „nagyok” között — amikor távol vagyok — hogy bizalmatlanná teszem őket minden ismeretlen felnőttel szemben. Szeretném, ha mindenütt nyílt szívű, jó felnőt­tekkel találkoznának, akikben bízhatnak, akiktől érdemes ta­nulni, akiket tinédzserek lévén nem azért irigyelnek, mert a felnőttnek mindent szabad, ami a gyereknek tilos, hanem azért, mert a felnőttnek több le­hetősége van hathatósan iát ten­ni és felelősen szeretni, mint a gyereknek. Másrészt szeretnék rászolgálni minden gyerek és felnőtt bizalmára. Elcsépelt köz­hely, de adott esetben kitűnő bi­zonyítvány értékével ér fel egy- egy szülő nyilatkozata: oda el­mehet, ott nem tanul rosszat a gyerek. A GYERMEKÉV JEGYÉBEN ALAPELVVÉ KELLENE TUDA­TOSULNI MINDENKI SZA­MÁRA: aki tőlem fiatalabb, azt olyan felelősséggel szeretem, mint a saját gyermekemet, aki velem egykorú, úgy szeretem, mint a testvéremet és aki öre­gebb, azt úgy szeretem, mint a szülőmet. Társadalmunk nagyon sok tagjában tudatos már ez a gondolat. Gyermekvárosok, álla­mi nevelőintézetek korszerű há­lózata bizonyítja, hogy a vér szerinti szülőt elveszített gyer­mekek nincsenek kitaszítva a felnőttek szeretetéből. Tisztelet a gyermekvárosoknak, állami ne­velőintézeteknek ! Nagyon igaz­ságtalannak tartom hogy a gyer­mekotthonokkal kapcsolatban in­kább a gyermekeiket sorsukra hagyó szülők felelőtlensége él a köztudatban, mint az árván ma­radt, vagy elhagyott gyermeke­ket felkaroló jó szándék, társa­dalmi összefogás és személy sze­rint azoknak az embereknek az önfeláldozó szeretete, akik ezek­ben az intézményekben szülők helyett szülők akarnak lenni. Fájdalmas, hogy sok gyerek nem a szüleitől látja és ismeri meg a felnőttek felelős szeretetét, de megnyugtat és emberségemben erősít meg az a tény, hogy van­nak az egész társadalom által megbízott felnőtt-társaim, akik gyermekintézményekben, vagy területi gyermekvédelmisként pótolni igyekeznek azt a szerete- tet, amit a gyerekek a gyerek— .felnőtt kapcsolaté családban nem kapnak meg. A jóérzésű közös­ség rosszallását fejezi ki a gye­rekeket embertelen körülmények közé kényszerítő, vagy eltaszitó szülők" iránt. Ennél sokkal em­berségesebb azonban, hogy gon­doskodik az így hátrányos kö­rülmények közé került gyere­kekről. Nem elég megvetéssel sújtani a felelőtlen szülőt. Gon­doskodni kell a veszélyeztetett gyerekekről. Ezt teszi társadal­munk a család- és ifjúságvédel­mi törvénnyel elvileg és a gyer­mekvédelem gyakorlatával. JÓ ÉLNI ABBAN A TÁRSA­DALOMBAN, AMELY TÖRVÉ­NYEKKEL, ERKÖLCSI SÜLY- LYAL ÉS ANYAGI ÁLDOZAT­TAL igyekszik pótolni a szülői szeretetet a gyermekintézmé­nyekben gondozott, magukra maradt vagy magukra hagyott gyermekek számára és igyekszik pótolni a gyermeki szeretetet a szociális otthonokban gondozott, magukra maradt vagy magukra hagyott öregek iránt. Baranyai Tamas ÖKUMENIKUS HÍREK A TÖRÖKORSZÁGI Örmény Egyház pátriárkája: Shhork Ka- lustian az elmúlt adventi idő­szakban az NSZK-ban tett láto­gatást, amelynek során találko­zott a vesztfáliai evangélikus egy­ház elnökével, dr. K. H. Reiss­sel. Beszámolt a pátriárka arról, hogy jelenleg mintegy 70 000 ör­mény keresztyén él Törökország­ban. Az örmények 30 iskolát tar­tanak fenn és Isztambulban nagy kórházuk is van. A Krisztus után 280-ban alapított örmény egyház­nak ma négy pátriárkátusa, ezen belül 30 püspöksége van. (EPD) EVANGÉLIKUS—METODISTA PÁRBESZÉD kezdődött Drezdá­ban (NDK) az 54 millió egyház­tagot számláló evangélikus és a 45 millió tagot számon tartó me­todista világszövetség képviselői között január 21—25. között. A „szász metropolisban” székel az NDK-beli Metodista-Evangéliumi Egyház püspöke is. Az öt talál­kozóra tervezett tudományos megbeszélésen a megbízottak át­tekintik a két egyház teológiáját, szolgálatát és közös bizonyság- tételét, s keresik a további együttműködés lehetőségeit. Az el­ső találkozó témája: „Egyetlen közösség a kegyelem által.” Ezen belül részletesen megvitatják a bibliai bizonyságtétel és az egy­ház autentikussága témakörök­ben felmerülő kérdéseket, külö­nös tekintettel a hitvallások mai szerepére, a tapasztalat és a szo­ciális környezet hatására a pro­testáns gondolkodásban. (LWB Information) DR. ANDREAS AARFLOT, Os­lo (Norvégia) evangélikus püspö­ke élesen megbírálta az Észak­atlanti Katonai Szövetség, a NA­TO főtitkárát: Joseph Lunsöt. Er­re az adott okot, hogy a NATO- főtitkár egyik nyilatkozatában el­ítélte az egyházak tiltakozását a neutronbomba ellen. Luns azt fej­tegette, hogy az egyházi tiltako­zások mögött nem áll más, mint naivitás, ami a marxizmusra és a szovjet propagandára vezethető vissza. „Ezek egyszerűen primi­tív érvek, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy Luns nem képes mások véleményét tekin­tetbe venni” — mondotta a nor­vég püspök. (LWB Information) Ssórványgyülekeset A SZENTESI JÁRÁS EGYIK LEGTÁVOLABBI KÖZSÉGE a járási székhelytől: Nagymágocs. Arpádhalommal alkot közigazga­tási egységet. Nagymágocs nagy­község; lélekszáma 1977. április 1-én 4279 lélek, míg Árpadhalom 801 lelket számlált. Nevét hajdani első birtokosaitól, a Szende—Magocs családtól kap­ta. E birtokos nemzetségnek Ba­ranyában is volt birtoka, és itt is egy község — Mágocs — őrzi e nevet. Az itt talált bronz-vaseszközök, római kori urnák bizonyítják, ősi településsel van dolgunk. Bár az évszázadok folyamán többször teljesen elnéptelenedett a vidék. 1552-ben a török uralom legyil­kolta a lakosságot. Egy 1558-ból ránk maradt török adójegyzék 45 házból álló magyar falut említ ezen a helyen. Akik még megma­radtak vagy máshonnan települ­tek ide, azok az 1596-ban a tö­rökök pusztításának estek áldoza­tul. Csak a XIX. század második felében népesül be újra a község. A század eleji történetírás a köz­ségről azt írja, hogy a lakosság majorokban, tanyákon és kb. 100 házban él. A község 21 596 kh. földjéből a grófi birtok 14129 kh-t tett ki. Ezen, és még néhány nagybirtokon dolgozik a lakosság. AZ URADALMI CSELÉDSORS- BÖL csak a felszabadulás után találta meg a lakosság a kiutat. Ettől kezdve szépül és gyarapszik a község. Betonjárdák kilométe­rei, új házak tucatjai épülnek még ma is. A község területén ma egy nagy állami gazdaság és egy termelőszövetkezet gazdálko­dik. A gazdaság hűtőházában tá­rolják az itt termő ízletes alma több ezer tonnáját. De található itt egy sertéskombinát és egy ru­hagyári részleg is. A kastély eredeti szépségében megmaradt. Ma magukra maradt öregeknek és fogyatékosoknak nyújt gondtalan öregséget. Álla­munk messzemenő gondoskodása, szakképzett ápolók és nővérek se­gítsége enyhíti az öregkor ter­heinek elhordozását. Aki jól bírja magát, segíti azt, aki rászorul. Ebben az otthonban élt egy ked­ves diakonissza testvérünk is, több mint 20 éven át, és 98 éves korában azért került a kórházba combnyaktöréssel, mert azt a tár­sát aki a folyosón elesett, fel akarta emelni. A szolgálatban égett el áldott élete. Tőle is ta­nultam. hogy így is lehet szol­gálni, és csak így érdemes. A KÖZSÉG LAKOSSÁGÁNAK JELENTŐS RÉSZE az 1930-as EURÓPAI EGYHÁZI TALÁLKOZÓ A :római katolikus Európai Püspifiri Konferenciák Tanácsá­nak és az Európai Egyházak Konferenciájának, melyhez a nem katolikus egyházak tartoznak, kö­zös bizottsága január 30—31-én ülést tartott a dániai Birkerod- ban. Az ülésen áttekintették a tavaly Chantillyben tartott öku­menikus találkozó eredményeit és megegyeztek abban, hogy 1981- ben, vagy 1982-ben újabb széle­sebb körű találkozót tartanak, melyen alkalom lenne arra. hogy a Chantillyben megkezdett utat folytathassák. Foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy milyen közös munkára van lehetőség a Chan­tillyben elfogadott ajánlásom alapján. Kifejezték 'a jelenlevők azt a kívánságukat, hogy azokat az ítéleteket, melyeket egymásról a katekizmusokban hangoztatnak, felül kellene vizsgálni. Megtárgyalták az írországi helyzetet és az ottani egyházak közös segélyezését. Tájékoztató hangzott el azokról a tanulmá­nyi munkáról, melyeket az egyes egyházakban a Helsinkiben és Belgrádban ..tartott konferenciák­kal kapcsolatban végeztek. A közös bizottság következő ülését 1980. január 29—31-én a Szovjetunióban tartják. statisztika szerint 3580 római ka­tolikus, 520 református, és csak 324 evangélikus. A községben két templom van. A kastély területén a római katolikus és a falu má­sik végén az evangélikus tem­plom. Templomunk 1928-ban épült. Gyülekezetünk először szórványként, majd missziói egy­házközségként szerepelt, néhány évtizeden át pedig önálló is volt. Erőtlenség kényszerítette társu­lásra a szentesi egyházzal 1975- ben. Azóta a társult gyülekezet egyik legnagyobb szórványa. A korábban éveken át problémák­kal küszködő gyülekezet ma meg­nyugodott, gondoktól mentes éle­tet él. Temploma tiszta és rendes. Kívül-belül jelentős közegyházi segítséggel tatarozhatta, kifestet­te. Öröm ma ebben a templomban lenni. A szükséges oltárterítőket megvásárolta, szőnyeget vett a templom kertjét elsők között rendbetette, körbekerítette és parkosította a kis gyülekezet. Még a villanyvezeték átalakítása utáni bekötés van hátra. A temploma fűthető, és minden hónap első és harmadik vasár­napján délután teljes liturgikus istentisztelet van benne. De a nagyünnepeink első napján is nyitott a templom ajtaja. Az is­tentiszteleteken a lelkész felesé­ge egv kis elektromos harmóniu- mon kíséri az énekeket. A SZENTESI GYÜLEKEZET A TÁRSULÁS ELSŐ PERCEITŐL KEZDVE testvérként áll e gyüle­kezet mellett. Gyakori vendégek a szentesiek a nagymúgocsi tem­plomban. A testvéri szeretet egyik legszebb jele az volt, ami­kor a szentesi egyháztanács egyik idős presbitere — Mészáros Gyula ny. igazgató-tanító — 83 éves ko­rában megfestette élete utolsó munkáját, a jelenlegi oltárké­pünket. Jézus a búzatábla szélén áll és áldásra nyújtott kézzel megáldja a búzát, mint az élet jelképét, és minden templomba érkezőt. A kép felszentelését már nem érhette meg. Ezen a területen élő református testvéreknek nincs saját otthonuk, így havonta egyszer nálunk tart­ják istentiszteleteiket. Nyugodtan elmondhatjuk, a nagymúgocsi szórvány gyülekezet ma már ugyanúgy éli Jézus Krisztus iránti szeretetéből fa­kadó hitét, mint sok-sok gyüle­kezetünk ebben az- országban. Minden közegyházi kötelezettsé­gének is pontosan és maradékta­lanul eleget tesz. Szívesen és örömmel szolgálok itt. de várják és igénylik is. A hála virágai ott vannak az oltáron. ... r , Halasy Endre „Képek, jelképek: Krisztus” Megjegyzések egy rádióműsorhoz Néhány évvel ezelőtt nagy érdeklődéssel kísér­te hazánk rádióhallgató közönsége a „Biblia vi­lága” és a „Beszélgetések a Bibliáról” című mű­sor-sorozatokat, amelyekben szaktudósok szólal­tak meg és tették közkinccsé ismereteiket vallás- történeti, kultúrtörténeti, művészeti, történelmi és teológiai szempontok alapján a Bibliáról melyei a „kollektív emlékezet páratlanul gazdag olvasó­könyvének” és „az egyetemes kultúra egyik alap­vető kincsének” mondtak. Nekünk, hivő embe­reknek .természetesen még e meghatározásoknál is többet jelent a Biblia: Isten tettéiről és üzene­teiről szóló eleven bizonyságtételt és lelki táp­lálékot, a szép és magas színvonalú műsorokat azonban így is örömmel hallgattuk. Napjainkban Is több hetilap és folyóirat fog­lalkozik rendszeresen a Bibilia világával, és köz­vetít ezáltal ismereteket olyanok számára is, akik ezeket közvetlenül az egyházak szolgálata által nem sajátítottál? el. A közelmúltban pedig ismét a rádióműsor egyik címére figyelhettünk fel: „Képek — jelképek” sorozat keretében a gyermekrádió adása hangzott el „Krisztus” cím­mel. A kerekasztal-beszélgetésben vallástörténész, irodalmár, képzőművészeti és zenetörténeti szak­értő vett részt, és Igyekeztek a műsor kezdetén amolyan villámkérdésekre kapóit és valóban tel ’ jes tájékozatlanságra valló gyermek-feleleteket a jobb tájékozottság felé terelgetni. Érdekes gondolatokat hallhattunk Jézus sze­mélyéről és a vele kapcsolatba került szemé­lyekről szóló irodalmi feldolgozásokról, mind a világirodalomban, mind pedig a magyar iroda­lomban. Érdekes volt a különböző képzőművé­szeti korokban erősen változó Jézusábrázolás be­mutatása is, korok és teológiai, művészeti irány­zatok tükrében. Megrendítően szép volt a zenei illusztrációként felcsendülő Kodály-műnek, a ..Jézus és a kufárok” című kórusműnek az elem­zése is. A vallás történeti ismertetésbe már ke­rültek olyan gondolatok, amelyek a Jézus:kuta- tás hagyományos vagy modern eredményei is­meretében különösen hatottak, és legfeljebb egyesek egyéni véleményét tükrözhetik. Jézus mint a nazarénus nevű zsidó szekta tagja (Ná- záret nevű városka Jézus-korabeli létezését egye­sek vitatják), vagy Keresztelő János népi. forra­dalmárként való bemutatása azzal a hozzátétel­lel, hogy Jézus Keresztelőt tekintette tanítómes­terének és népvezéri szándékai lettek volna — mindez az általános tudományos ismeretektől el­térő nézet. Mint ahogyan az evangéliumok ke­letkezésének és Jézus élettörténetének, cseleke­deteinek későbbi korokban történt lényegbeli megváltoztatása és az egyház szempontjai szerinti kiszínezése sem egyezik az újszövetségi iratok tanúságával, sem pedig a korszerű bibliakritika mai eredményeivel. Ezek mellett sok szép mon­dat is elhangzott a szegényeket pártfogoló, az embe~ reket jóra tanító Jézusról. Mindezt csak azért tesszük szóvá, mert ha az előadó jelezte volna, hogy mindez egyes irány­zatok véleménye vagy feltételezése Jézus törté­netével kapcsolatban, akkor helyesebb lett volna a tájékoztatás. Általános tényként és elfogadott igazságként azonban már csak azért sem lehet az ilyen gondolatokat képviselni, hiszen nemcsak a szocialista társadalmunkat nagy odaadással epitő hivő embereknek más a véleménye, de ma­ga az előadó jegyezte meg, hogy Jézus alakjával, történetiségével és szerepével kapcsolatban még a marxista tudósok és vallástörténészek felfo­gása sem egyezik mindenben. A vallástörténeti kérdéseknek tudományos megközelítése és en­nek nyomén történő ismertetése illik kulturális életünk mai színvonalához. szirmai Zoltán i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents