Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-11 / 10. szám

Akik az első évet sem érik meg... A cím leírásakor két képsor je­lenik meg a szemem előtt. Az egyik egy régen olvasott Móra- elbeszélés nyomán támadt. A har­mincas években íiatal paraszt- házaspárnak meghal a kicsi gyer­meke. Koporsóra sincs pénzük. A férfi maga eszkábál ládácskát és azután ezt a benne fekvő pehely­könnyű tetemmel úgy viszi két karjába ölelve, ahogyan' koráb­ban élő gyermekét dédelgette. S lépkednek szótlanul egymás mel­lett anya és apa, hogy magukban és saját kezükkel földeljék el cse­csemőjüket a Szeged környéki ta­nyavilág homokjába. A másik képsor a Dar es Sa- laam-i egyetem szabadtéri vetítő- vásznán pergett előttünk két éve. Dél-afrikai fekete gyermekek te­metőjét mutatta a film. A kamera végigpásztázta a százával előre megásott pici sírok sorait. S bár százával ássák meg előre, nem sokáig várakoznak üresen. S ame­lyiknek már van lakója, annak kis dombján fejfa vagy névtábla helyett csak egy kis főkötőcske vagy cumisüveg az ismertetőjel és emlékeztető. EZ A KÉT KÉPSOR ANNAK A KÖVETKEZTETÉSNEK A LE­VONÁSÁRA kényszerít bennün­ket, hogy nem szabad belenyu­godnunk, mert nem szükségszerű és sorsszerű, hanem olyan körül­mények következménye, amelye­ken lehet változtatni, ötven év­vel ezelőtt még sok magyar szülő­pár is állt lesújtottan csecsemősír mellett, ma pedig már úgy gon­dolunk vissza erre. mint lidérces álomra. Mert lehetett változtatni azon. atnit megváltoztathatatlan­nak mondtak. Igaz, hogy a társa­dalom egész szerkezetének a meg­változtatásával lehetett csak. De ha csupán a gyermekhalandóság kérdését nézzük is, ki mondaná, hogy nem érte meg? Valóban olyan megrázó tragé­dia, ha csecsemőként veszti el az életét az, aki születésével meg­szerezte. a jogot hozzá? Sokan nem érzik annak, legfeljebb a szülő számára. ,.Még oly kicsi, még nincs tudatában semminek, még nem tudja, mit veszít, még nem sejti, mi . a halál...” — mondják. Az élet akarása, az élet vágya, az élet szeretete azonban nem a tudatossággal kezdődik. Anyák megdöbbentő és megható élményben tapasztalják meg, míg a testükben hordják a még öntu­datlan lényt, hogy milyen erőtel­jesen igényli az élethez való jo­gát. és mennyire érezteti élni akarását. Szülők, akik figyelik egyévesnél kisebb gyermeküket, elámulhatnak a létezésnek azon az örömén, ami ezekről a kicsik­ről sugárzik. Még felelősség, kö­telességek és terhek nélküli lét ez. S a gyermek egyszerűen Örül a létnek. Olyan odaadással és el- mélyüléssel fedezi fel egyik ke­zét. vagy gyakorol be egyetlen mozdulatot, vagy ismétel egyetlen gügyögő hangot szinte mámoros élvezettel, mintha az örökkévaló­ság állna a rendelkezésére. Ígé­rettel és felfedezéssel teli korszak ez’, S HA ÍGY NÉZZÜK AZ ELSŐ ÉVÉT ÉLŐ GYERMEKET, mint aki hallatlan kincs birtokába ju­tott, az élet birtokába, ami tele van lehetőséggel és ígérettel, fel- fedeznivalóval és megvalósítani- valóval. még minden úi benne és semmi sincs elrontva, és ő, a bul­dog birtokos reményteljésen ké~ szüíődik a nagy kalandra — és akkor kicsavarják, kiütik kezéből kincsét — így talán átérezzük, milyen kegyetlen dolog, milyen igazságtalanság történik, amikor egy kisgyermeknek meg kell hal­nia. És noha nem tudatos, mégis a legjelentékenyebb éve az emberi életnek a legelső. Ebben alakul ki ugyanis az embernek az alap­érzése az őt környező világ irá­nyában. A további élet és a bol­dog élet feltétele az, hogy ez az alapérzés a bizalom legyen. Ezt a bizalmat az anyával való még nagyon szoros testi kapcsolat, s az anya és gyermek közötti har­mónia ébreszti fel. Az a tény éb­reszti a bizalmat, hogy az anya, aki a gyermek számára nélkülöz­hetetlen, mindig mellette van, hogy minden szükségletére vála­szol bőre érintésével, az éppen jó hőfokú és éppen elegendő táplá­lékkal és minden veszély elleni védelemmel. Az a bizalom pedig, ami így ébred, abban áll, hogy jó a környező világ, hogy jó élni, hogy a nehézségek legyőzhetők, hogy a szükségletek kielégíthetők, hogy a jó közérzet és a boldogság elérhető. Aki az első születésnap­ját sem éri meg, azt az élethez nélkülözhetetlen bizalomtól fosz­tották meg, az ellenségesnek ta­pasztalta meg a környező világot, és ebbe a csalódásba bele is halt... TALÁN TÁVOLINAK ÉREZ­ZÜK AZ ELSŐ ÉVET MEG NEM ELŐ GYERMEKEK PROBLÉ­MÁJÁT itt. hazánkban, ahol egy- egy koraszülött életben tartásáért a fejlett technika eszközeivel és forintot nem kímélve küzdenek. Pedig nincs távol. Hiszen az egész emberiség egyetlen nagy család, és ebben az évben, a gyermekek évében az egész családnak a gyer­mekeire figyelünk. S fokozott mértékben a legjobban rászoru­lókra, a legnagyobb bajban le­vőkre, ahogyan egy jó családban is a leggyengébbért mozdul a töb­bi. Tudatunkban kell tartanunk a szomorú tényt, hogy gyermekmil­liók nem érik meg az első szüle­tésnapjukat. Hadd nyugtalanít­son. hadd fájjon, mint tüske a húsban, hogy ne tudjunk megfe­ledkezni róla! Szóba kell hoz­nunk, hogy téma legyen és ne lehessen agyonhallgatni. Jajgatni kell olyan hangosan, hogy ne fog­hassák be az illetékesek a fülüket a jajszó elől. S keresni kell a megsegítés és a megoldás módját, mert maguktól nem oldódnak meg a dolgok, de végül is célhoz érnek az olyan ügyek, amelyeket egyesek és közösségek szívügyük­ké tettek. Mi, magyar evangélikusok is tagjai vagyunk annak az emberi­ségnek, amely „deklarálta” az embernek, minden embernek az élethez való jogát és elkötelezett­nek tudja magát, hogy a jognak a megvalósításához, az emberi élet végigéléséhez segítse azt, aki megszületett. Ezek a sorok az egyévesnél fiatalabban az élettől elbúcsúzó gyermekek gondját sze­retné az olvasók szívére helyezni, hogy természetesnek tartsuk, ha adni vagy tenni kell értük vala­mit. És természetesnek tartsuk, hogy az olyan társadalmaknak alapjában és szerkezetében kell megváltozniuk, amelyekben tö­megesen halnak meg csecsemők. Takácsné Kovácsházi Zelma AZ EGYHAZAK és a vöröskereszt EGYÜTTMŰKÖDÉSE Egyházunk mai szórványhelyzete Nem is olyan régen még úgy jellemeztük egyházunkat, hogy az „kisebbségi, szórványégyház”. Az első fogalmon azt értettük, hogy vannak nálunk nagyobb lélek­számú felekezetek is. tehát mi „kisebbségben” vagyunk. Isten­nek legyen hála — bár tény, hogy lélekszámúkat tekintve vannak nálunk nagyobb egyháztestek is ebben a hazában —, mégis, ma már nem érezzük, s szolgálatunk nem is igényli a „kisebbségi” jel­zőt. Valóban, lélekszámúnkat te­kintve nem tartozunk a „nagy” egyházak közé. De vajon egy egy­ház (felekezet) is mondhatia-e magát „nagynak”? Egyáltalán, mi a „nagyság” kritériuma, is­mérve az egyházra vonatkoztat­va? De nem érdemes ebbe a kér­désbe belemélyedni. Legyen elég annyi, hogy egyházurlk ma is szórványegyház — mint annak kialakuláséról előző írásunkban szóltunk. A FENTI KÉRDÉSNÉL SOK­KAL „IZGALMASABB” AZ A TÉNY. hogy egyházi struktúránk, belső felépítésünk még magán viseli a népeayházi formákat. Az evangélikus egyház is — a kezdeti hazai viszonyokat leszámítva — kénytelen volt magára venni a népegyházi formát, amely az adott időben igen kényelmesnek bizo­nyult. Tehát a mi egyházunkba is .,beleszülettek” a hívek, s mi is „élveztük” ennek a népegyházi- államegyházi képletnek minden áldását és előjogait. Különöskép­pen is összeszövődtünk a két vi­lágháború közti „keresztyén” tár­sadalommal. Ügy hittük, hogy ez­által könnyebb lesz a „kisebbsé­gi” sors vállalása. A népegyházi forma — legalábbis külsőleg — 1945-ben a múlté lett. Tartalmá­ban azonban még ez a szemlélet él egyházunk széles körében. Bár egyházunk „tanítása”, azaz teo­lógiája már messze előtte iár egyházi szolgálatunk külső for­máinak. Azért kellett erre a kér­désre is. témánkkal kapcsolato­san kitérni, mert szórványhely­zetünk átalakulóban van éppen a népegyházi formák erőteljes bom­lása következtében. Ezért foglal­kozott egyházunk különböző fó­ruma az elmúlt esztendőkben intenzíven egyházunk népességé­nek. valamint gyülekezeteink földrajzi és demográfiai elhelyez­kedésével. Mai gyülekezeteink azonban — nagyobbrészt — még magukpn viselik a népegyház örökségét. Ma is vannak nagyobb lélekszá­mú gyülekezeteink. így pl. Bé­késcsaba, Nyíregyháza. Kiskőrös. De — és tudom, hogy ezért nem haragszik meg rám a gyülekeze­teknek egyetlen tagja sem. ha azt mondom, hogy ezek a gyüle­kezetek is ma már szórvány­gyülekezetek. Hiszen pl. a nyír­egyházi gyülekezet gondozása ki­terjed majdhogynem az egész Szabolcs megyére. De ugyanez a helyzet Békéscsaba vagy Kiskő­rös esetében is. De beszélhetünk az ún. nagyvárosok gyülekezetei­ről is. Például a 120 ezer népes­ségű Győrben az evangélikusok száma alig éri el a négyezret. Vagy az ország második legna­gyobb városa, Miskolc — a 200 ezer népességből csak 2500—3000 evangélikust tartanak számon, azokat is három anyauyülekezet területén (Miskolc, Diósgyőr és Diósgyőr-Vasgyár). Akik jártak már , Győrött vagy Miskolcon, azok értik csak meg igazán, hogy mit jelent ilyen nagy kiterje­désű és „felfelé" növekvő váro­sokban a lelkész! szolgálat, a gyülekezeti élet megszervezése és gondozása. Valamivel jobb a „helyzet” a kisebb teleDülések- ben. A városi gyülekezeteknél a szórván.y.ielleg abban mutatkozik meg, hogy több környező telepü­lés is a városban levő anyagyü­lekezethez tartozik. Pl. Nagykani­zsán van egy kis városi gyüleke­zetünk, 500—600 lélekszámmal. Viszont ide tartozik — s egyben az iparosodó város agglomerációs gyűrűje is —, még közel 20 tele­pülés evangélikussága. De Nagy­kanizsa nem az egyetlen példa ebben a „kategóriában”. MIVEL EGYHÁZUNK NÉPES­SÉGÉNEK NAGYOBB, JELEN­TŐSEBB HÁNYADA falun él, ezért sokszor az a téves szemlé­let alakul ki bennünk, hogy ezek a falusi gyülekezetek kis lélek- számúak. de nem szórványgyüle­kezetek. Tudomásom szerint ma már csak hárorn olyan gyüleke­zetünk van. amelyhez — még je­lenleg — nem tartoznak szórvány- helyek. De olyan település ma már nincs hazánkban, amely ..egyvallású”. evangélikus telepü­lés volna. Ötvenhat anyagyüleke­zetünk található olyan községek­ben. melyeknek népessége 5000- nél magasabb. Ennél alacsonyabb ..kategóriát” jelentenek azok a települések, . amelyeknek népes­sége 2000—5000 között van. Szá­muk 610. Közülük 40-ben van evangélikus anyagvülekezet. Veszprém. Vas. Somogy, Bara­nya. Zala megyéket a népesség­kutatók tipikusan aprófalvas te­lepülésű megyéknek nevezik. Apró- és kisfajvaknak a demog­ráfusok azokat a településeket ne­vezik. melyek népessége ■ nem éri el a 2000-et. Nagyobbrészt a fenti megyékben, de természetesen má­sutt is találunk ilyen települése­ket'. hiszen számuk még ma is 2100 felett van. Egyházunk valós szórványhelyzetét éppen azok a gyülekezetek jelentik — s szá­muk nem alacsony: 135 —. ame­lyeket ezeken a településeken ta­lálunk. BAR AZ ELMŰLT ESZTEN­DŐKBEN MÁR MEGINDULT EGY BELSŐ. EGYHÁZI FOLYA­MAT a gyülekezeti munka inten­zivebb végzése összefüggésében, szükségessé vált gyülekezeti ösz- szevonások. társítások kérdésé­ben. Ez is egyik jele a néoegv- házi formából való oldódásnak. Van1 azonban egy igen fontos és lénveses szempont, amelyet az esvházvezetösés szórván vhelvze- tünk összefüggésében is mindig szem előtt tart. Ez pedig az ige­szolgálat biztosítása. És ez a szempont sokszor áthúzza az „ész­szerűnek látszó megoldásokat. Vé­leményem szerint az elmúlt négy évszázad óta egyházunk mint szórványegyház azért tudott, ül­dözések és ..kisebbségi” helyzet­ben is életben maradni, mert el­sődleges szempont Isten igéiének a hirdetése, a szentségek kiszol­gáltatása és a hívek életének Krisztusba való „beplántálása” volt. A közel 300 anyagyülekeze­tünkbe tagolódó mintegy 400 ezer evangélikus egyetlen összetartó ereje: Jézus Krisztus, az egyház Ura. S nyilván e „fundamentum” nem engedte, hogy lélekszámúban s szolgálatában is megfogyatkoz­zék egyházunk. Karner Ágoston Hogyan élnek a szlovéniai evangélikusok? Albert Einsteinre emlékezünk i 1879. rríárcius 14-én, száz éve született korunk nagy felfedezője, a modern fizika megalapo'zója, Albert Einstein. Forradalmi vál­tozások elindítójának szokták őt nevezni, hiáz elsősorban az ő munkássága nyomán fordult a tu­dósok figyelme a maghasadás, az anyagból felszabaduló energia felé. Az ulmi születésű müncheni gimnazista útja a tudomány ma­gaslatára kezdetben nem volt könnyű. Mégis, 1900-ban meg­szerzi a zürichi műszaki főiskola diplomáját. 1905-ben ugyanitt már fizikusként doktori címet kap. Életének újabb szakasza Né­metországban várt reá. ahol 19 éven át tanított a berlini egyete­men. A következetesen demokrata gondolkodású tudóst már az 1920- as években antiszemita támadá­sok érik. S bár 1921-ben fizikai — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Parrag Ferejic és felesége, szül. Hradek Julianna február 10-én ünnepelték házasságuk 50. évfor­dulóját. Ebből az alkalomból .örömmel és hálaadással álltak meg február Ití-án a szekszárdi tempóm oltára előtt, úgy is. mint akik az 50 évvel ezelőtt felépült templomban elsőként kérték Is­ten áldását induló közös életük­re. A bensőséges hangvételű csa­ládi istentisztelet igehirdetési és úrvacsorái szolgálatát a jubilá­ló házaspár első unokája, Németh Pál nagyszénási h. lelkész végez­te. ..Mindeddig megsegített ben­nünket az Űr!” Nobel-dijat kap. az ellene foko­zódó kampány mégsem csökkent. A legsötétebb időszakban. 1933- ban. mikor a nácik hatalomra ju­tottak, összes német akadémiai cí­meiről lemondott. Néhány nappal később műveit kidpbálták a könyvtárakból és elégették. 1933 őszétől 1945-ig, nyugalomba vo­nulásáig a princetoni Institute for Advenced Study kutató profesz- szora volt. 1955 áprilisában, het­venhat esztendős korában hunyt el. Einstein igazi hírnevét a spe­ciális relativitáselmélet hozta meg' Jelentős kutatásai több irányban másokra is inspirálóan hatottak. Az atomenergia gyakor­lati felhasználása mégsem az ő, hanem Hahn. Fermi, Oppenhei­mer tudósok neveihez fűződik. A humanista tudós mindent elköve­tett, hogy az atombombagyártás ne jusson illetéktelen kezekbe. Tette ezt elsősorban a náci Né­metország esetében. De a jövőért, a világ sorsáért való aggódás és felelősség vezette akkor is, mikor 1945. július 3-án elsőként irta alá az Egyesült Államok elnökéhez intézett petíciót. ..... az a nemzet, amely vállalkozik az újonnan fel­szabadított természeti erő rom­boló célú felhasználására, visel­heti annak felelősségét, l^ogy el­képzelhetetlen skáláját nyitja meg a pusztításnak.” Az atombomba szörnyű pusztí­tása lelkiismereti kérdéssé vált számára. Élete utolsó pillanatáig is hallatta szavát a tudomány eredményeinek ésszerű, békés cé­lokra való felhasználása érdeké­ben. Lehel László A Német Demokratikus Köz­társaság protestáns egyházainak és szabadegyházainak közös ak­ciója. a „Brot für die Welt” („Ke­nyeret a világnak”). 1978 folya­mán az NDK Vöröskeresztjének kereken 40 segélyküldeményét tá­mogatták. Ezek a küldemények Afrika. Ázsia, Latin-Amerika és Európa 24 országába jutottak el. Csupán Vietnamba 6 küldeményt indítottak útnak gyógyszerrel, vérplazmával és más felszerelé­sekkel. OSCAR CüLLMANN PROFESSZOR KITÜNTETÉSE Nem sokkal 77. születésnapja előtt Oscar Cullmann. a bázeli egyetem korai egyháztörténet! és újszövetségi professzora, hazája legmagasabb kitüntetésében ré­szesült: A Francia Köztársaság •elnöke. Giscard d’Estaing, a Be­csületrend szalagját adományozta neki személyes levélben fejezte ki nagyrabecsülését. A rendkívül magas és ritka ki­tüntetés mindenekelőtt Oscar Culim'dnn strasbourgi. bázeli, pá­rizsi és római professzori műkö­désének szól. Nagy hatása volt kiterjedt irodalmi munkásságá­nak. A második vatikáni zsina­ton VI. Pál pápa meghívására, az ő vendégeként vett részt. Ő vetet­te fel azt a gondolatot, hogy a két felekezetnek az ínséget szenve­dőkért hozott kölcsönös áldozatá­val kellene összetartozásuk bi­zonyságát adniuk. Mint minden évben, az idén is nagy örömmel vettük kezünkbe a Szlovéniai Evangélikus Egyház naptárát. Az ízlésesen szerkesz­tett. képekkel illusztrált évkönyv­ből bepillantást nyerhetünk a ti­zenhárom anyagyülekezetben élő. alig húszezer lelket számláló szomszédos tes'tvéregvház életébe. Ludvik Novak esperes, mura- szombati lelkész évi jelentéséből kitűnik, hogy a maroknyi egyház­ban. igen eleven lelki élet folyik. 197Í-ben kereken tizennégyezer hivő vett részt az egyházfenntar­tásban. 225 gyermek részesült a keresztségben. 141 fiatalt konfir­máltak. 421 gyermeket oktattak a hittanórákon és 131 házaspárt eskettek meg. Az 1978. esztendő a nemzetközi konferenciák éve volt. Portorozsban teológiai konferen­ciát tartottak a lutheránus iden­titásról, Muraszombaton nemzet­közi ökuménikus konferenciát rendeztek és részt vettek az ugyancsak Muraszombaton ren­dezett nemzetközi ifjúsági kon­ferencián. Vendégként köszönt­hették Paul Hansent. a lutherá­nus Világszövetség európai titká­rát. Oskar Sakrausky osztrák evangélikus püspököt, népes de­legáció élén J. Struharikot. a ju­goszláviai szlovák evangélikus eavház püspökét és számos kül­földi vendég-lelkészt. Tekintettel arra. hogy a kis egyházban magyar nyelvű hívek is élnek, a naptárnak magyar nvelvű része is” ván. E részben igehirdetések és tanító jellegű írások mellett értékelést olvas­hatunk az új magvar bibliafor­dításról és égy útibeszámolót a magyarországi őrségi falvakról és evangélikus gyülekezetekről. A naptár utolsó lapjain a Szio- vén Szocialista Köztársaságnak 1976-ban kiadott törvényerejű rendeletét olvashatjuk az egyházi és vallási cselekmények szabá­lyozásáról. S. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents