Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-11 / 10. szám

GYERMEKEKNEK

Az állhatatos hit jutalma

Mt. 15, 21

..írok nektek, ifjak...

A magabiztos Péter

Élt Tirusz és Szidón vidékén egy pogány asszony. Ez a terület már nem tartozott Palesztinához. Pogány kánaániak és szír föníciaiak éltek errefelé. Ennek az asszonynak nagyon beteg volt a kislánya: ideggyengeségben szenvedett. Az aggódó édesanya vitte őt orvostól orvosig, de sehol sem tudtak rajta segíteni. Az asszony hallott róla, hogy Izrael földjén él egy Jézus nevű ember, aki sok ilyen beteget gyógyított már meg. Azt gondolta, hogy ez a Jézus meg tudná gyógyítani. De hát ők pogányok, .Jézus meg Izrael népéhez tartozik! Akkoriban nagyon nagy ellentét volt a zsidók és a pogányok között. Ezért nem mert elmenni Jézushoz segítségért.

Egyszer futótűzként terjedt el a hír, hogy Jézus tanítványaival erre á vidékre látogat. Az asszony szívében újra felébredt a reménység. Hátha mégis könyörülne rajta Jézus. Hiszen hallotta, hogy egy pogány századosnak és égy másik pogány főembernek, Jairusnak a kérését is meghallgatta. Elhatározta hát. hogy ő is elmegy Jézushoz. Kiállt az útra, amerre Jézusnak kellett elmennie. Amikor meglátta, hogy Jézus tanítványaival együtt közeledik, elkezdett jó hangosan kiáltani: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányom gyógyíthatatlan betegségben szenved. Gyógyítsd meg Öt!” Jézus meghallotta a kiáltást, de próbára akarta tenni az asszonyt, úgy tett. mintha nem hallotta volna, és tovább ment. Ékkor a tanítványok- figyelmeztették Mesterüket: „Uram. nem hallod ennek az asszonynak a kiáltását? Bocsásd el őt. hogy ne kiabáljon utánunk!” Ekkor Jézus megállt és így válaszolt tanítványainak: „Nem tudjátok, hogy mennyei Atyám engem azért küldött. hogy elsősorban Izrael né—28.

pének nyomorúságán segítsek ? Ez az asszony pedig pogány!” Ezt is azért mondta, hogy az asszony hitét még jobban megpróbálja.

Az asszony, aki nagy igyekezettel közeledett, jól hallotta Jézusnak ezeket a szavait. Mikor Jézushoz ért, térdre borult előtte és így könyörgött: „Uram, segíts rajta! Ügy szeretném, ha kislányom egészséges lenne.” Jézus erre az asszonyhoz fordult, s hogy még jobban feszítse a próbára tételt, így szólt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony jól értette Jézus szavait. Tudta, hogy Istennek igaz gyermekei az istenfélő, kegyes zsidók, a pogányok pedig, mivel erkölcstelen, tisztátalan életet élnek. olyanok, mint a kutyák. Amikor azonban feltekintett Jézusra és látta szeretetet sugárzó, szelíd tekintetét, azt gondolta, hogy lehetetlen, hogy ennek az embernek ne essen meg rajta a szíve. Így szólt hát nagyon alázatosan: „Tudom, hogy így van, Uram. de a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak."’ Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott az asszony erős hitén és állhatatos kitartásán és így .szólt hozzá: „Látom, hogy nagyon

erős hited van. Teljesítem kérésedet. Legyen úgy. amint kívánod."

Az asszonynak nem kellett több ennél a biztatásnál. Felszabadultan. örvendezve sietett haza, mert bizonyos volt benne, hogy leánya meggyógyult. Valóban így is történt. Mikor hazaért. boldogan ölelte magához egészséges kislányát és hálát adott Istennek azért, hogy neki nemcsak a kegyesekre, hanem minden segítségre szoruló emberre van gondja. Selmeczi János

Mindig bosszant, amikör olyan képekkel találkozom, melyek Pétert öreg. szakállas halászemberként ábrázolják. Valahogy nincs összhangban ez a kissé már bevett hagyománynak tűnő ábrázolásmód mindazzal, amit az evangéliumokból megtudunk Simon- Péter egyéniségéről. Lobbanékony, heves, kicsit nagyhangú tanítványként ismerjük meg, akit ezen vonásai alapján mindig fiatalnak látok, sokkal inkább kortársunknak, mint ősz öregembernek. így örülök, hogy most hétről hétre épp az ő alakja segít minket, fiatalokat igazi böjti meditálásra, elmélyedésre.

Elsőként figyeljünk arra a magabiztos Péterre, aki az evangélisták tanítása szerint többek között így fogadkozik az Olajfák hegyén Mesterének: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg!”

Ugye ismerős ez a magabiztos fellángolás? Talán már mi is éreztünk, „hittünk” ilyen „rendíthetetlenül”. S komolyan is gondoltuk, mint ahogy Péter szavainak komolyságát 'sincs jogunk megkérdőjelezni. Ott és akkor valóban úgy érezte, képes mindarra. amit megfogad. Hát akkor hol a probléma nála és nálunk, mai „Péter-utódoknál”? Talán valahol ott kellene keresni az egyik fő okot. amit röviden így szoktunk jelölni: önismeret. Hogyan is állunk mi ezzel a kérdéssel?

„Ismerd meg önmagad!”

Ez a felirat szólította meg az ókori akadémiákba lépőket, de most minket is. Tudod ki vagy, mi lakik benned, mennyit érsz. mire vagy képes?! Próbáltad már „bemérni”, milyen típus is vagy. és milyen pontokon kellene különösen is vigyáznod önmagodra? Mertél már az ige tükrébe komolyan bepillantani? Kihez. mihez méred magad? Van-e olyan barátod, aki őszintén és bátran megmondja a gyengéidet is? Mert ha nincs, akkor talán igazi barátod sincs.

Persze, el lehet intézni ezt a kérdést magunkban egy jól ismert Ady-idézettel is: „Vagyok, mint minden ember: fenség. Észak-fok. titok. idegensé% • •” S ez sok tekintetben valóban igaz is. hiszen minden ember egy-egy külön páratlan világ, sok-sok titokkal. De nekünk éppen böjtben kell hogy legyen bátorságunk bepillantani ebbe a titokzatos világba, önmagunk mélyére. Péter esete, későbbi csúfos elbukása figyelmeztet: mielőtt nagy szavakat. fogadalmakat kezdünk el pufogtatni, talán üd- vösebb előbb bölcsen és józanul felmérni: ki is vagyok, mit is érek. Még akkor is. ha esetleg- kínos meglepetések várnak ránk. Figyeljünk csak például egy másik nagyon őszinte költőnkre. József Attilára, aki megdöbbenve fedezi föl lelkének sötét titkait „Én nem tudtam” című vallomásában’ „Én úgy hallgattam mindig, mint mesét. / a bűnről szóló tanítást. Utána / nevettem is — mily ostoba beszéd! / Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! / Én nem tudtam, hogy ennyi szörnyűség / barlangja szívem...” Talán még mi sem tudjuk, igazán mi is kakik bennünk. De most itt az alkalom. 1979 böjtje ne teljék el hiába, vegyünk bátorságot önmagunk jobb megismeréséhez. Vegyük például komolyabban a gyónásra való felkészülés lehetőségét. legyen időnk az elmélyült önvizsgálatra. Ha nincs más segédeszközünk, lapozzuk fel énekeskönyvünknek a tízparancsolat alapján összeállított „gyónótükrét”. Haszonnal forgathatjuk.

De ne őrt magadért

Természetesen, ha a fentieket komolyan vesszük, megkísérthet valamiféle öncélú, önző beíelé- íordulás is. vagy egyfajta meddő önmardosás. Böjti elmélyülésünknek. túl önmagunk jobb megismerésén. távolabbi célja is kell, hogy legyen. Hiszen nem azért születtünk erre a világra, hogy önmagunkat szemléljük, csodáljuk vagy éppen szörnyűlködjünk azon. hogy mi rejlik bennünk. Isten a másik ember mellé állít, hogy érte, egymásért éljünk. S nekünk éppen ehljez a masokat segítő életvitelhez nélkülözhetetlen a helyes önismeret. Talán nem keli. bizonygatnom, mennyi kárt okozhatunk vagy talán már okoztunk is egymásnak azzal, hogy alá- vagy túlbecsültük képességeinket, erőnket, szerete- tünket stb. Mindkét kísértés egyaránt veszélyes lehet és igen közel áll hozzánk, fiatalokhoz. Hogy csak a két végletet említsem tömören: nagyhangú fogadalmak, melyek léggömbként pukkannak el az egyik oldalon, míg esetleg bénító kisebbrendűségi érzés a másik oldalon.

„Szelíden , és tisztelettudóan . . .”

De végül figyeljünk újra egy kicsit Péterre. Vajon ő eljut-e a higgadt önismeretre? Joggal válaszolhatunk határozott igennel. A forrófejű tanítvány kudarcok után végre megtanul jobban figyelni a nagy Mesterre. Jézusra. s maga is „mesterré” lesz, aki levelében így tanít a szerény. alázatos bizonyságtételre:

.......legyetek készek mindenkor

sz

ámot adni mindenkinek, aki számadást kér tőletek a bennetek élő reménységről. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek ...”

Gáncs Péter

Emberek a kereszt körül 2.

MAI KÉRDÉSEINK: 1. Kik hajtották végre Jézus keresztre feszítését és milyen nemzetiségűek voltak? 2. Hogyan gúnyolták ki és kínozták meg Jézust ezek az emberek a megfeszítés előtt? 3. Milyen irgalmas cselekedetet gyakoroltak ezek az emberek Jézussal a Golgotához vezető úton, és amikor Jézus a kereszten szenvedett? 4. Jézus megfeszítőit úgy szokták ábrázolni, hogy kockát vetnek a kereszt tövében. Milyen utalás van erre a Szentírásban?

Válaszaitokat március 25-ig lehetőleg levelezőlapon a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. — 1088. A megfejtéseket a sorozat végén értékeljük. A legtöbb pontot elérők könyv- jutalmat kapnak.

«

A ..Kp|»pk m ősatyák elítéli»!" rej!\énvs»r»/aliink iiif£fejt»i

A maximális 36 pontból 35 pontot ért él Horváth Andrea kaposvári. Selyem Hajnalka szen.t- antalfai és Dákai János bakony- szombathelyi megfejtőnk. 34.5 pontot Benyusovics Enikő felsőpetényi, Petrilla László és Kálmán nyíregyházi és Tfetö András budapesti. 34 pontot: a szarvasi ótémplomi gyermekbibliakör és Egyed Mária Mencshe- lyi, 32.5 pontot Bognár János és Tibor székesfehérvári és Varró Mária farmosi, 32 pontot Dénes Ilona zalaistvándi, 31,5 pontot Frankó Frida nagybörzsönyi megfejtőnk ért el.

A felsorolt megfejtőink a jutái onrköny veket postán kapják meg.

Március iizeniiliklike és a „legnagyobb kedvezmény elve

1848 TAVASZÁNAK KÜLÖNLEGES SZÉPSÉGÉ ABBAN ÁLLT, hogy szinte egész Európa egy lélegzetre szívta magába a szavadság levegőjét. A I<a Man- che-tól az Urálig. a Szentszövetség eltorzult Európáján eeyvég- tében örömtüzek lobogtak és minden nép saját nyelvén harsogta a mi Petőfink szavait: „most vagy soha!” A polgári forradalomnak ez a tűzijátéka példátlan volt . öreg kontinensünk életében. Az egészben volt valami mese-szerű. valami, amit ma úgy mondhatnánk: „kontinentális nemzetköziség”. És mindez olyan sökatígérőnek látszott. A mienk tulajdonképpen része volt az egésznek, de teljességre törekedett. Mi tovább is léptünk, mint a franciák, belgák, olaszok, osztrákok, németek, csehek, lengyelek. stb. Azaz, mi nem álltunk meg félúton, s a sorsunk által szabott alternatívát: „szabadság vagy megsemmisülés”, halálosan komolyan vettük. Ezért ragyog különös fénnyel Európa tavaszi egén a mi csillagunk, a magyar forradalom és szabadságharc csillaga.

A 48-AS FORRADALOM MAGA IS NEMZETISÉGI ÜGYKÉNT JELENTKEZETT. De a tavaszi szél magyar szélnek tetszett, Pest és Pozsony az első pillanatban mást sem látott, mint az orvoslásra szorult magyar sebet, a nemzet magyarul akart imádkozni, sóhajtani és meghalni. Nem volt ebben semmi rendkívüli. ha a százados németesítés, Habsburg-elnyomás, idegen érdekek reánk erőszakolása szemszögéből nézzük a kérdést. Régi vágyaktól. nyomortól telt be a pohár. De a forradalom kristálv- gömbjében a-nemzeti függetlenség gondolatával együtt gomolv- gott hazánk más nemzetiségeinek vágya is. Az újdonsült politikusok, — Batthyány és felelős minisztériuma —. de a márciusi ifjak többsége sem vette észre a mélyben tomboló eruptív erőket.

Kossuth-ék alig vették észre, hogy .Szent István, országának etnográfiai térképén az idők során

hatalmas változások mentek végbe, s a változások jelzései voltak a nemzeti érzések fellángolásai. Ha ezt a szelet a magyar polgári forradalom vitorlájában tudta volna fogni, fél győzelemmel indult volna jövőjébe. Az ősi, történelmi felelősség téves gondolatvilága határozta meg azonban a politikát s így az első órájiban ellentétbe kerültünk a nemzetiségekkel. Az egyirányú mozgás ellentétes irányúvá vált. s ennek eredményeképpen azonnal Icét- frontos küzdelemre kellett számítani, egyfelől a nemzetiségekkel, másfelől a rutinos bécsi reakcióval, amely saját érdekeinek szolgálatába állította a nemzetiségeket.

Alig fogalmazták meg Pozsonyban és Pesten a függetlenség jelszavait, megmozdultak a honátok. a délvidéki szerbek, alig mozdult meg a déli ország, szabadságjogokat követelt az erdélyi románság, szászság. s a felvidéki szlovákság. Földindulás volt ez? Szétesik a magyar birodalom? Első látszatra és téves megítélésre igen. Sőt1, ha egyértelműen akarunk fogalmazni, s ez a polgári forradalmak gyakori kísérő jelensége, a szélső nacionalizmus szövetségre lép a reakcióval. Ez pedig a magyar ügyet idő előtt megpecsételte.

A NACIONALISTA SZENVEDÉLYEK ÖSSZECSAPÁSÁNAK JELE. hogy Kossuth már április 28-án ilyen kijelentésre ragadtatta magát: „Minekünk a horvátok csak egy Frühstückre valók!” Vagy mint Széchenyi íria május 8-án Naplójában: „Kossuth... iderendeli Dem bin skit 1500 lengyellel megvédeni a bányavárosokat ...” S-ugyancsak májusban, amikor a márciusi ifjak közül Vasvári Kolozsvárra ment. ilyen párbeszédet jegyezhetett fel a krónikás közte és Avratn láncú, .a románság vezetője között: „A viszontlátásra a pesti országgyűlésen! — Hamarabb a csatatéren, mint ott! — Akkor hát ott!” E párbeszéd mögött a román nemzetiségi kívánságok visszautasítása állt Kossuth eszmetárában a föderációs gondolat még csírá jában sem volt meg. A magyar politikusok, akik e sorsdöntő időben a nemzet élén álltak, fájdalom, alig vették észre, hogy a nemzetiségi kérdés a magyar kérdéssel azonos. A független országban valami hasonló gazdasági, politikai, kulturális koncepciót akartak megvalósítani, mint • 'amilyent Ausztria valósított meg az össz- biroda lomban. Igv bonyolódtunk háborúba egyszerre saját 'nemzetiségeinkkel és és Ausztriával.

AZ ERDÉLYI KÉRDÉS KÜLÖN IS FIGYELMET ÉRDEMELNE. Bem nemzetiségi elképzelése más volt. mint a kormányé. Az ő, valamint a józanabb politikusok hatására tárgyalások kezdődtek a románokkal. Avram láncúval, a ..havasok királyával”. Későn ugyan, de született egv liberális törvényjavaslat, amely a románok nyelvhasználatát s közjogi helyzetét tisztázta. Kiemelném a vallásukra vonatkozó pontokat: a görög vallás a többi vallással egyenlő. Püspökét szabadon választhatják, felveheti a pátriárka címet. Tanodái, templomai egyenjogot élveznek a többi vallással. évenként zsinatot tarthatnak. minden állami hivatal nyitva áll előttük stb.

láncúitól nem lett ugyan honvédtábornok. a törvény sem lépett gyakorlatba, minderre már nem volt idő. Viszont egy villanásnyi kép arról, hogyan kellett volna a nemzetiségi kérdéshez hozzányúlni.

A POLGÁRI FORRADALOM MÉGIS NAGY SZOLGALATOT TETT E TEKINTETBEN. Felismerte a problémát — igaz. későn —. de ez a probléma azóta is döntő kérdés maradt a Kárpát-medencében. Mi tanultunk a múlt hibáiból, levontuk a szükséges következtetéseket. Az a reménységünk, hogy más népek is megtalálják a nemzetiségi kérdés megoldásához vezető utat. A nemzetiségi kérdést csak a ..legnagyobb kedvezmény elve” alapján lehet megnyugtató módon megoldani. . Rédey Pá!

i