Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-04 / 9. szám

Jelek - jelképek — emlékek Más látószögből A környék lakói régóta várták az eseményt. A reggeli hírekben a rádió is bemondta, hogy sok milliós költséggel elkészült az új köz­úti felüljáró a vasúti sínek felett, örültünk neki. Egy távoli kerület közelebb került a város szívéhez. Feleslegessé vált az ostoba és értelmetlen kerülőút, amely jó tíz perccel meg­hosszabbította addig a városba jutást. Jó volt az is, hogy a megnyitás reggelén az autóbusz vezetője a felüljáró előtti utolsó megállóban mikrofonba mondta a megválto­zott útirányt és az új megállókat. Azután elindult a busz az új útvonalon, alig párszáz méterre a régitől. Lassan fölébe emelkedett a kedves, kertes városrész kis csa­ládi házainak és őszi színekben pompázó gyümölcsfáinak. A zsúfoltan szorongó utasok — csupa környékbeli! — úgy néztek ki az ablakon! mintha turistabuszon lennének, idegen országban, tá­voli tájakon. Olyan más, olyan érdekes volt minden onnan a magasból. Milyen jó lenne, ha az életet, feladatainkat, kötelességeinket és főleg egymást néha a megszokottól eltérő látószögből néznénk. Job­ban látva egymás életét, gondját, örömét, kísértéseit. Nagyobb átte­kintést nyújtó magasságból. Nagyon elcsodálkoznánk, talán el is szégyellnénk magunkat. Pedig ehhez nem is kellene — sokmilliós költséggel — új közúti felüljárót építeni. Schreiner Vilmos Krónika a szegedi árvízről (Folytatás a 2. oldalról.) képtelenek voltak tárgyalni.” Délután Tisza Kálmán minisz­terelnök bejelentette: „hajnalban vettem a hírt, hogy az égi vihar folytán a víznyomásnak a rög­tönzött körgát nem volt képes ellenállni, s a víz a városba nyo­mult ... száth már ebben a számban vá­dolta a kormánybizottság kor­rupciós gépezetét „Több szegedit a bizottságba!” — követelte. Hí­rét vették, hogy Jókai és más ne­vezetességek Szegedre akarnak látogatni: „Valóban a művészek­nek és költőknek elég anyagot szolgáltat most szegény váro­sunk.” A SZEGEDI DRÁMA UTÓLA­GOS ADATAI: A 75 ezres város lakosságának 96%-a magyar volt. A város a Tisza rendkívüli ára­dása miatt már március 5-től ve­szélyeztetett helyzetbe került. A petresi töltés átszakadása követ­keztében a Tisza a város mögé került és Szeged meglehetősen mély teknőt képezett a körülöt­te magasan álló víz közepette. Az áradás 151 áldozatot követelt a rombadőlt házak száma 5585 volt. Épségben 334 lakóház maradt és néhány középület. A kár több, mint 11 millió forint volt. Már­cius 17-én a várost meglátogatta Ferenc József és kijelentését, hogy „Szeged szebb lesz, mint volt”, sokáig visszhangozták a la­pok. A Szegedi Napló csak június 1-én tudott megjelenni. Mik­— JÚNIUS 3. RÖVID HÍR: „A belső víz a városban már a Tisza vizénél 28 cm-rel alacsonyabb ... A szivattyúzási munkát meg­kezdték, ám az aggodalom, hogy mint vasárnap éjszaka, a vihar délkeleti irányú volt, a körtöltés szádfalai ismét folyni fognak ... ” Szeged újjáépítése a mostoha körülmények miatt rendkívül lassan és csak a nyár derekán indulhatott meg. Az ország, sőt szinte az egész világ a katasztró­fa sújtotta város segítségére sie­tett. A közadakozásból több mil­lió forint gyűlt össze, de a leg- meghatóbb, hogy Brassótól Sop­ronig, Besztercebányától Újvidé­kig melegszívű családok jelent­keztek, hogy örökbe fogadjanak szegedi árvákat, s a hontalanok­nak átmeneti szállást kínáljanak. Rédey Pál Istentiszteleti rend Budapesten, 1979. március 4-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Bé­la, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du.6. Zenés áhítat. Igét hirdet: Szir­mai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veö-reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly. Gyarmat u. 14. de. 10. Bo­ros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Drobina Erzsébet. Frange- pán u. de: 8. Drobina Erzsébet. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjte- lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc-Sze- mere telep de. háromnegyed 8. Ma­túz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerletelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretetven- dégiség: Boros Károly. Rákospalota- Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Kistemplom de. 10. Bod­rog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11 Baráth Pál. Sashalom de. .9. Ba- ráth Pál. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. (szupp- likáció). Rákosliget de. 10. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. (szuppliká- ció). Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. (úrv.) Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. fél 10. Mis- sura Tibor, de. ll. (úrv.) Bencze Im­re, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagyté­tény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság a szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII„ Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIIT Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25211 ISSN 0133-1302 (Xl 79.0602 Athenaeum Nyomda. Budapest' Rotációs masasn.vomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató NAPRÓL NAPRA „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cse­lekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy lerombolja az ördög mun­káit” (ÍJn, 3, 8). VASÄRNAP. — „A szolgálat­ban munkálkodjunk: az adako­zó egyszerűségben” (Róm 12, 8 — Mai 3, 10 — Mt 4, 1—11 — Zsolt 91). A szolgálat nem azért van, hogy dicsekedjünk vele, ha­nem hogy jó szívvel végezzük. A „kirakat”-adomóny csak ön­zésről beszél. Adjak hálás szív­ből, amely nem sajnálja sem Istentől, sem embertől azt, ami­je van. Azt tartsam számon, hol tudok szükségről mások életé­ben, munkájában közel és távol. Tudunk-e egyszerűen, vagyis csendesen, örömmel és magától értetődően adni? „Ó, segíts más­sal tenni. Mit te tettél velem ...” (784. ének 7. v.). HÉTFŐ. — „Tudom, kiben hi­szek” (2Ti.m 1, 12 — Zsolt 23, 4 — Jak 4, 1—10 — Mt 18, 1—14). Hitünk valódiságának mértéke ez a vallomás. Egyházunk taní­tásához ragaszikodunk-e csupán, vagy ismerjük az Urat is, aki emberré, mindenki szolgájává lett, akiről a. tanítás szól? Jézus Krisztus élő Ür, és evangéliuma szívet hódító hatalom. Az igazi hitben ezért bizonyosság van: „tudom”. Ebből következik: Tu­dom azt is, hogy az Űr Jézus szeretetének melegét kell to­vábbsugároznom az emberek életébe. És tudom, hogy Őbenne bízva még a halállal is nyugod­tan nézhetek szembe. „Semmit nem félnék, mert ott is nékem Te volnál, Jézus, hű menedé­kem” (410. ének 4. v.). KEDD. — „Istenünk, az Űr, bármit cselekszik is, igaz” (Dán 9. 14 — Lk 8, 50 — Jak 1, '13— 18 — Mt 18.' 15—20). Saját sor­sunk alakulása, közeli és távoli emberek, népek katasztrófája sokszor tölti el nyugtalansággal szívünket. Miért enged az Úr­isten ennyi bajt és igazságtalan­ságot? Jézus keresztjében és fé­lelmet oldó szaVában azonban föltárul a világ kuszasága mögött, hogy igaz az Isten. Útjai kiszá­míthatatlanok, gyakran elképesz­tők, de üdvözítő, az emberiséget boldogító akarata szabja meg irá­nyukat. .. Szent cél felé visz erős karja, ö kormányoz!” (14. ének 4. v.). SZERDA. — „Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a népek, mert zászlóként ma- gaslik ki a népek közül, és szék­helye dicsőséges lesz” (Ézs 11, 10 — Róm 3, 29 — 2Móz 24, 12— 18 — Mt 18, 21—35). Jézus Krisztus a mi Urunk az egész világot szerette. Ezért vállal­nunk kell a szolidaritást mind­azokkal, akik a béke megőrzé­séért, igazságosabb rendért, az ember és világ megmentéséért munkálkodnak. Nem gyengülhet meg Krisztusban való hitünk az emberért való szolgálatunkban. Végső megoldást életünk vala­mennyi kérdésére az eljövendő Űr hoz majd hitünk szerint. „Királyi zászló jár elöl, Kereszt­fa titka tündököl...” (735. ének I. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Támogass, hogy taníthassam utaidra a hűt­leneket, és a vétkesek megtér­jenek hozzád” (Zsolt 51, 15 — Mt 4, 17 — Zsid 12, 1—7 — Mt 19, 1—12). Ha megismertem az Úristen elrontott életemet gyó­gyító irgalmasságát, kell, hogy hajtson a vágy, hogy másokat is vigyek hozzá. Nem a „hívő” gőg szavaival, hanem megéreztetve, hogy magam is sokszorosan hűt­len és vétkes ember vagyok. Másokat megtérésre segítenem csak úgy lehet, ha magam sem vonakodom bűneimet napról napra Uram elé vinni. Ezért imádkozzam. „Add szívünkbe tüzedet. Hogy megtérve Rád te­kintsünk ...” (771. ének 3. v.). PÉNTEK. — „Az ŰRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” (Zsolt 24, 1 — Mt' II, 27 — Zsid 2, 9—18 — Mt 19, 13— 26). Úton vagyunk az „új ég és új föld” felé. De Istenünké ez a világ is. 'amelyben most élünk. A felelős szolgálat köve­telményével szemben az örök életbe vetett reménységünk soha nem lehet alibi. „Készséget éb­ressz követni igédet..(710. ének 5. v.). ! SZOMBAT. — „Elbeszéljük a jövő nemzedékének az ÜR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelye­ket véghezvitt”, (Zsolt 78, 4 — Mt 10, 8 — Jel 20, 1—6 — Mt 19, 27—30). A holnap keresztyé­né csak akkor nézhet szembe a a jövővel, ha mi erős, hiteles keresztyénséget hagyunk rá. Olyat, amely a Szentlélek hatal­mára épült. Van-e mit elbeszél­nünk arról, hogyan teremtett, önző és hitetlen szíveinkben hi­tet és önzetlen, másoknak szol­gáló szeretetet Isten kegyelmé­nek ereje? „Nékün.k lett az .ígé­ret, s fiainknak...” (756. ének 3. v.). Adámi László Olvasóink írják Egy régi lelkészlakásról 1978. november 26-án felavatást nyert a nagyon szép mohácsi evangélikus lel­készlak, amelyhez alig van hasonló egy­házunkban. Ezzel egyidöben a magyar- bólyi evangélikus lelkésznek Mohácsra történt áthelyezése folytán, s, a mohács- magyarbóly-siklósi gyülekezet területén történt társulás következtében Magyar- bolyban végétért az öreg lelkészlak ren­deltetése. A mohácsi evangélikus papiak születésnapjának híre örömmel tölti el szívünket, hiszen a szolgálat tovább foly­hat ismét Magyarbólyban is. Ugyanakkor emlékek elevenednek meg bennem. A MÚLT ÉRTÉKEIT ŐRIZZÜK MEG A JÖVENDŐ SZÁMÁRA! Ez a megálla­pítás indított arra, hogy mint egy visz- szapillantó tükörbe tekintve, néhány jel­legzetes mozzanatot. írásban megörökít­sek szülőházamnak, a hajdani magyar- bólyi evangélikus papiaknak életéből, gyermek- és ifjúkorom idejéből. A magyarbólyi evangélikus gyülekeze­tei — amely most a mohácsi gyülekezet­tel társult — az 1800-as évek elején be­költözött és ide települt német anyanyel­vű evangélikusok alkották. Eleinte szór­vány volt, amikor azonban elérte a tör­vényes létszámot 1847-ben, anyagyüleke­zetté alakult. Megkezdődött a fokozatos * fellendülés korszaka, melynek a második világháború alatti és utáni események vetettek véget. A német anyanyelvű la­kosság Németországba való kitelepítése során az evangélikus gyülekezet úgyszól­ván teljesen elnéptelenedett, mindössze 60 hívőre csökkent. (Ezért kellett Mo­hácshoz csatolni!) Felemelő pillanat lehetett, amikor ezen dél-baranyai egyetlen evangélikus pap­lakot 1846. szeptember 8-án átadták ren­deltetésének. A nemes egyszerűséggel épült négyszobás lelkészlak tizenegy lel­készcsalád otthona volt 1846-tól az épü­let felavatásától kezdve egészen 1978 no­vemberig, amikor az utolsó lelkészcsalád eltávozásával az épület mint lelkészlak befejezte rendeltetését. A lelkészek sorá­ban az első és hatodik lelkész végezte leghosszabb ideig, 32. illetve 35 évig pa­pi szolgálatát ebben a gyülekezetben. Roykó Károly lelkészék voltak a papiak első lakói. Roykó Károly lelkipásztori szolgálata alatt épült fel az evangélikus templom, amelyet 1858. október 10-én avattak fel. 32 évig tartó' hűséges szol­gálata után a következő lelkészek rövid ideig álltak a gyülekezet élén. A lelké­szek sorában a hatodik, az én édesapám. Vértesi Zoltán volt, aki a gyülekezet és a község jóvoltáért, két legfőbb esz­ményképéért: Istenért és a hazáért 1905— 1940-ig, 35 éven át fejtette ki a megpró­báltatások idején sem lankadó, hűséges, áldozatos lelkipásztori szolgálatát. MOZGALMAS ÉLET FOLYT EGY­KOR A LELKÉSZLAKON hosszú éve­ken át. Ünnepek és egyszerű hétközna­pok, munka, öröm és bánat kísérői- az emberi életnek. A munkatér nagy volt. Az anyagyülekezetet gondozni, két mesz- szeeső és 60 szórványközséggel, 2000-nél több jobbára szétszórtan lakó evangé­likus hivővei nem volt könnyű feladat. Az Ige üzenetének hirdetésén kívül szé­les körű közösségi, nemzeti és társadalmi problémák felvetése és megoldásának ke­resése foglalkoztatták lelkipásztor édes­apámat, így ez a lelkészlak jelentős sze­repet játszott egyházi, társadalmi és nemzeti szempontból. Az első világhábo­rú nagy megpróbáltatást jelentett a gyü­lekezet életében, sok családban siratták a harctéren maradt apát, fiút. A refor­máció négyszázéves évfordulójának meg­ünneplése a reformátorok iránti hála és hiterősítés mellett, tiltakozás volt az em­bert és kultúrát ölő, vérontó háború el­len. Az első világháborút követő három évig tartó szerb megszállás több félelmet kiváltó eseményt hozott. 1926 júniusában kedves és felejthetetlen ünnepélye volt a gyülekezetnek. D. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök egyházlátogatást tar­tott. 1928. október 7-én édesapám 25 éves lelkészt jubileumát a gyülekezet díszköz­gyűlés keretében ünnepelte meg. Ez al­kalommal felolvasást nyertek D. Kapi Béla püspöknek a jubiláns érdemeit mél­tató üdvözlő sorai, melyekben többek kö­zött ezt írta: „szeretettel küldöm imád- sába foglalt áldásaimat. Hálával és el­ismeréssel emlékezem meg Nagytisztele- tűséged negyedszázados, hűséges lelki­pásztori munkálkodásáról. mindarról, amit anyaszentegyházáért, nemzetéért és gyülekezetéért egyforma hűséggel csele­kedett”. 1930 januárjában az egyetemes imahét bevezetése sikeres kezdeménye­zés volt és egyre növekvő érdeklődést váltott ki. Többször vendég igehirdetök is megfordultak a papiakon. A környék­beli református lelkészek templomi szol­gálata, a vallásos esték, evangélizációs előadások, körzeti presbiteri és ifjúsági konferenciák, énekes istentiszteletek az anya- és leánygyülekezetek énekkarának közreműködésével Cantate vasárnapján a hívek hitbeli erősödését és a testvéri kapcsolatok kiépítését' szolgálták. A he­lyi hagyományokhoz tartozott, hogy Ha­lottak napján az egész gyülekezet az énekkarral a templomtérről harangzúgás közt a temetőbe vonult és ott tartották meg a délutáni istentiszteletet. A felnö­vekvő ifjúság konfirmációi ünnepe, ka­rácsonyestéken a gyermekek éneke, vers­mondása és megajándékozása a temp­lomban felállított karácsonyfa alatt fe­lejthetetlen élményeket jelentettek. A magyarbólyi lelkészlak műhelyévé vált a protestáns sajtót és irodalmat gazdagító alkotásoknak, melyek közül a „Lelki- pásztor” című prédikációs folyóirat ma is fennáll. EBBEN A PAPLAKBAN ' NŐTTEM FEL a szeretett család körében. Milyen jó volt a középiskolai tanulmányok cél­jából a városba került diáknak a vaká­ciókban hazatérni a szülői házba! Ilyen­kor a városban élés zártságát felváltotta az aranyszabadság. A lét játékos élvezé­se. A család mindennnapi életéhez hoz­zátartozott a zene, szakavatott kezek mű­vészi zongorajátéka, korálok és az ének­irodalom jeles műveinek megszólaltatá­sa hangzott fel sokszor. Láttam a papla­kot fénykorában, majd évek múltán kül­sőleg és belsőleg megváltozva. Itt nyer­tem egész életre szóló útravalóul Istenbe vetett hitet, mely mindenkor reménysé­gül és vigaszul szolgál számomra. 1940 november vége felé egy csodála­tos verőfényes késő őszi napon a ma­gyarbólyi evangélikus lelkészlakot el­hagyta 35 év után édesapám, a nyuga­lomba vonult lelkipásztor áldottlelkű hit­vesével együtt. Ezzel lezárult három és fél évtized a magyarbólyi evangélikus lelkészlak történetében, hogy helyet ad­jon újabb évtizedek áldásos, munkájá­nak, mely most is folyik. És ez a fontos! VISSZAEMLÉKEZÉSEM VÉGÉRE ÉR­VE. elővettem a Bibliát és a következő igénél nyitottam fel: „Annak növekednie kell, nekem pedig alábbszállnom." Ján. 3, 30. Vértesi Jolán nyugd. gimn. tanár Pécs >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents