Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-04 / 9. szám

Az úrvacsora ajándéka Bnnbocsánat, élei, üdvösség A Szentírás tanítása szerint Is­ten az -.igén és a szentségeken ke­resztül teremti meg és tartja fenn a kapcsolatot az emberekkel. Ke­gyelmének eszköze az ige, amély- nek hirdetése, örömest hallgatá­sa, befogadása és megtartása tart szilárdan a keresztyén életben. Isten azonban nemcsak ilyen el­mondható és leírható, hallgatha­tó és olvasható igeformában közli kegyelmes szeretetét. Kegyelmé­nek látható, eseményben, cselek­ményben, az ige mellett anyagi természetű eszközök használatá­val kifejezésre jutó formái is vannak. Ezeket a kegyelmi esz­közöket nevezzük szentségeknek. EGYHAZUNK AZT TANÍTJA, hogy a szentségeknek két fontos jellemzője van. Egyik az. hogy kifejezetten Jézus parancsán ala­pulnak, Jézus írta elő őket. Má­sik jellemzőjük pedig az, hogy használatuk látható anyaghoz kö­tött. Jézusnak két olyan paran­csát ismerjük a Szentírásból, amelyek teljesítésekor nemcsak az igét használjuk, hanem anya­got is. Egyik a keresztség, ahol az ige mellett a víz a látható jel, másik az úrvacsora, amelynek az ige mellett a kenyér és a bor a -látható tartozékai. Jézus sok egyéb parancsát is szentnek tart­juk, de nem szentségnek, mivel nem járnak együtt látható, anya­gi jelek használatával. Az evangélikus egyházban a fenti szempontok szerint két szentséggel élünk-: Az egyik a ke­resztség, amely Isten elénk jövő, a mi döntésünket, szeretetünket megelőző szeretetének a bizony­sága. Mielőtt hinni és dönteni tudnánk arról, hogy Istenhez kapcsoljuk az életünket, ő már közösségbe fogad, gyermekének tekint és az örök élet ajándékát kínálja. A keresztség az Isten kegyel­mébe fogadottság ténye, a vele való közösség, a hozzátartozás bi­zonysága. A KERESZTSÉG CSAK KEZ­DETE, BIZONYSÁGA, DE NEM BEFEJEZÉSE az Istennel való kapcsolatnak. E kapcsolat fenn­tartása, mindennap újrakezdése és átélése állandó feladat és ál­landó áldott lehetőség. A hitben és szolgálatkész szeretetben való megújulást, a bűnbocsánatot és az új életben járást munkálja az úrvacsora szentsége. Különbség van a két szentség között nem csak a velük használt anyagok tekintetében, hanem a velük való élés módjában is. A keresztség szentségében csak egyszer része­sül az ember egész életében. Nem kell ismételgetni, megújí­tani. Hiszen Isten szeretető, ami­ben a keresztség alkalmával ré­szesülünk, nem kopik, nem mú­lik, nem veszti hatályát, érvé­nyét, nem évül el Az úrvacsorá­val viszont lehetőség szerint gyakran kell élnie a megkonfir­mált keresztyén embernek. .Min­dennapi életünk mindennapi bű­nökkel jár együtt. Állandóan új erőre van szükségünk ahhoz, hogy ezektől megszabadulhas­sunk, ne terheljék lelkiismere­tűnket és ne bénítsák meg az Is­ten iránti engedelmességünket és embertársak iránti szeretetünket. SZÜKSÉGÜNK VAN A BÜN- BOCSÁNATRA AHHOZ, hogy Isten akaratának megfelelő, en­gedelmes életet élhessünk. Ezért szükséges, hogy minél gyakrab­ban éljünk a bűnbocsánat, a megújítás szentségével. Egy al­kalommal nagyon kevesen vettek részt az úrvacsorái istentisztele­ten. Megkérdeztem egy gyüleke­zeti tagot, mit gondol, mi lehet ennek az oka. Találóan válaszol­ta: Azért van ez, mert kevés a bűnös ember. Azt értette ezen: kevés az olyan ember, aki haj­landó belátni a bűneit. Csak a család, a környezet, a munkatár­sak kénytelenek látni nap mint nap az ilyenfajta „igaz” ember bűneit, őmaga soha. Pedig ép­pen fordítva lenne jó. Minél gyakrabban és minél őszintébben ismerjük fel és el mi magunk a bűneinket, annál kevesebbszer lesznek kénytelenek látni és a sa­ját bőrükön tapasztalni mások. Ügy mondhatjuk: az úrvacsora szentsége elősegíti a „környezet­védelmet”. Hogyan? Úgy, hogy a belátott, megbánt és Jézus Krisz­tusért megbocsátott műnöktől megszabadulva nem rontjuk to­vább a környezetünkben élő em­bertársak életét, boldogságát. A bűnök következményeit ugyanis nemcsak az viseli, aki elköveti. Először és legfájdalmasabban mindig az érzi, aki ellen elköve­tik. Talán több lenne az úrvacso­rával élő, ha a felebaráti szolgáló szeretet összefügésében is őszin­tén elgondolkoznánk ezen. A saját lelkiismeretünk tisztasága érde­kében, a saját üdvösségünk re­ményében élünk az úrvacsorával. Ürvacsorához járuló készségünk azonban összefügg mások boldog­ságával is. Az úrvacsorában ka­pott bocsánat segít ahhoz, hogy embertársaink ellen kevesebbet vétkezzünk és a bűnbocsánat megújító hatalma által több erőnk és készségünk 'legyen az őszinte szeretetre, a szavak és tettek tiszta szolgálatára LUTHER NÉGYSZÁZÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT, a Kis Káté­ban olyan igaz, egyszerű és ért­hető módon fogalmazta meg az úrvacsora lényegét, ahogyan az­óta sem sikerült az egyházban. Álljon itt az úrvacsorával kap­csolatos egyik kérdés, válasszal együtt. Mit használ az ilyen evés és ivás? Megmutatják ezt ezek az igék: „Érettetek adatott” és: „Kionta- tott bűnök bocsánatára.” Vagyis ebben a szentségben az igék által bűnbocsánatot, életet és üdvös­séget nyerünk. Mert ahol bűn­bocsánat van, ott élet és üdvös­ség is van. Baranyai Tamás As énekeskönyv-szerkesztök műhelyéből KÖNYÖRGÉS AZ EGYHÁZÉRT Cseh te-sívérek 4566 Kelj -fel, keljél -fé— mjei mtp, Áras 2d iráwkvi- Iá- go-dat. : ■ BBHzdCT----------------------------------------H­I­o,az£a-god e-re-jét Lakta rajtunkrwwknrvip.Seaás 1U- t-unk! Ébreszd már fel népedet: önhittségben tévelyeg. Kegyelmednek jóhírét Mindenütt hadd ismerjék. Segíts, Urunk! Nyájad, lásd, mint széled el, Eggyé lenni képtelen. Te gyújtsd össze népedet, - Veszni tért híveidet. Segíts, Urunk! 7 Minden néphez tárj utat, Hirdettesd országodat. Győzz le minden cselekvést, Sötét éjben teremts fényt. Segíts, Urunk! Vértezd fel szolgáidat: Rólad bátran szóljanak. Hitük és szeretetük Áldást hozzon mindenütt. Segíts, Urunk! Néked zengjen énekünk, Szentháromság, légy velünk. Háromság az egységben, Add, éljünk békességben. Segíts, Urunk! Német énekeskönyv, (1950) 218. éneke Fordította: Dóka Zoltán — Böjt 1. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 4, 1—11; az igehirdetés alapigéje: Jób 1, 8—22. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 18-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet DR. KARNER ÁGOSTON rákosszentmihályi lel­kész, országos főtitkár. — A HAZAFIAS NÉPFRONT Győr-Sopron Megyei Bizottságá­nak elnöksége felkérte Bárány Gyula beledi lelkészt, a Győr- Soproni Egyházmegye esperesét, hogy tagként vegyen részt a Bi­zottság munkájában. — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHE­LYEZÉSEK. Dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke Gyarmati István segédlelkészt az orosházi gyülekezetből a Déli Egyházkerület Püspöki hivatalá­ba helyezte egyházkerületi se­'gédlelkeszként március 1-i ha­tállyal, Roszik Gábor segédlel­készt pedig Zalaegerszegre he­lyezte. a zalaistvándi gyülekezet­ben végzendő szolgálatra febru­ár 1-i hatállyal. — ALSÖGÖD, A gyülekezet január 28-i istentiszteletén Vi- rágh Gyula, a Pesti Egyházme­gye esperese szolgált. Beiktatta presbiteri tisztségébe Schmidt Ádámot, és a Pesti Egyházme­gye nevében meleg szavakkal köszöntötte Barcs Lajost, a gyü­lekezet felügyelőjét 75. születés­napja alkalmából. A társgyüle­kezet nevében Krajczár István dunakeszi felügyelő köszöntötte az ünnepeiteket. — KISKÖRÖS. A gyülekezet­hez tartozó erdőtelki imaházban február 4-én a gyermekbibliakör tagjai szeretetvendégségen gaz­dag műsorral szolgáltak. Bibliai történetet adott elő Lukács Eri­ka, Sipaki Mari, Kelemen Márti, Volák Ilona, Hegyi Gábor, Cső­vári Ilona, Boldoczki István és Volák Mihály. Az imádság aján­dékáról szólt Márkó Márti, Ku­kéi Zsófi, Janács Éva, Csővári András és Csővári Ilona. Szere­pelt még Volák Misi, Volák Ilo­na, Tóth István, Petróczi Kiss Ilona és Rohoska Pál. Igemagya­rázatot tartott Ponicsán Imre lelkész, aki a műsort is összeál­lította. A7. offertóriumot az ima­ház csatornázására fordítják. — CSORVÄS. Körzeti missziói nap volt február 11-én a csor- vási és gerendási hívek részére, amelyen Hernád Tibor veszpré­mi lelkész szolgált. A délelőtti istentiszt^eten presbiter iktatás volt, este szeretetvendégségen a keresztyén családi és társadalmi feladatairól hangzott el előadás. A ü VASÁRNAP IGÉJE Jézus életet ajándékoz Jób 1, 8—22 Elég volt a szenvedésből! Ezt dübörögte a második világháború végén millió és millió ajak. — S ma újra bombák szabdalnak szét emberi testeket. Elég volt az embertelenségből! Hitler gázkamráiból, Vietnam felperzselt erdeiből. A gyarmati kizsákmányolásból, a bőr színe miatti megvetettségből. — S amott újra fellángolt a faji gyű­lölet tüze, s ügyeskedők martaléka lett felszabadult népek nemzeti kincse, s munkaeszköznek használt emberi ereje. Nem bírom tovább a betegséget. Inkább jöjjön a halál. Nem bí­rom tovább a magányt, a magamra felejtettséget. az élve eltemetett- séget —, sikoltja a beteg és sóhajtja elhaló hangon sok fáradtléptű öreg. Elég volt szüleim szeretetlenségéből és önzéséből —, csapja be maga mögött egy ifjú ember az ajtót. Nem kívánt személy voltam. Szüleim szeme nem simogatott, hanem gyilkos késként villant, ami­kor rámtekintett. Ha Isten lenne . .. nem engedné, hogy éppen én legyek beteg. Az istenfélő és imádkozó. Aki a gyülekezet terhét hordoztam, szolgál­tam az Istent. A televízió képernyője szobánkba hozza a csontvázsovány gyerme­kek képét, világvárosok nyomornegyedét, az emberi bűn, szeretet- lenség, közöny, cinizmus ütötte sebekből vérző emberek sokaságát. Hol marad Isten? Halott; aki magára hagyta ezt a világot, kiszol­gáltatva a bűnnek, démoni erők hatalmának, halálnak és megsem­misülésnek? Korunk embere kérdi: Mi okozza az emberi szenve­dést? Van ebből kivezető út? AZ EMBERI SZENVEDÉS, BETEGSÉG, MÚLANDÓSÁG ÉS HA­LÁL OKA a bűn. Az emberi szenvedés másik okozója a bűn, a nagy Rontó, a Sátán hatalma alá került ember gonoszsága. Az ördögi indulatú ember sze­retet helyett gyűlöl. Megrontja a békességet és viszályt szít. Isten féltő szeretetét zsarnoki önkénynek tünteti fel. Figyeljünk arra: Jób javait emberek rabolják el. Emberei életét, emberi kezek oltják ki. Javaitól emberek fosztják megK Gyermekeit természeti katasztrófa által veszíti el. A Sátán Isten jó rendjét ká­oszba akarja dönteni, s ehhez felhasználja az embert. A sátánivá al- jasult ember szenvedések özönét zúdítja embertársaira. Pokollá te­szi az otthont az iszákos édesapa, vagy édesanya. Mivé lesz a család meleg fészke a házastársak hűtlensége és szeretetlensége miatt?! A Sátán az átélt és látott emberi bűn, nyomorúság, szenvedés ál- {al az ember hitét és reménységét akarja széjjelzúzni. Jób istenfélelmét és Isten iránti rendíthetetlen bizalmát vonja két­ségbe és akarja megingatni a nagy Rontó. Miért is szeret Uram té­ged Jób? — kérdezi a Sátán. Minden oka megvan rá! Bőséges és gazdag szeretetedért, amivel életét megajándékoztad! Próbáld csak meg a hitét! Egyszerre nyilvánvaló lesz hűtlensége és hite remény­telenségbe és hűtlenségbe torzul. JÉZUS KRISZTUSBAN ISTEN MEGMUTATTA: „Akit szeret az Űr, azt megfenyíti és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." Reá néz­ve értjük meg Isten fordított szeretetét. Nem bűneinket torolja meg. amikor megpróbál. Ennek felismerése megóv a kétségbeeséstől és reménytelenségtől. Hálára és nem perlekedésre, vagy átokra nyílik meg az ajak. „Vessződet csókolom, amely dorgál.” Az Embernek Fia azért jött, hogy a Sátán munkáját lerontsa. Azért volt elhagyott, hogy ezen a földön sehol, soha senki ne le­gyen elhagyott. Azért szenvedte el a bűn büntetését, a halált, hogy minden ember az örök élet reménységével nézhessen halálőfelségére, akinek hatalma megtört és uralma véget ért. Az élő Jézus lép be­tegek mellé, hogy betegségeiket gyógyítsa és fájdalmaikat enyhítse. A BŰN ÉS SÁTÁN ÜTÖTTE SEBEK GYÓGYÍTÁSÁBAN felhasz­nálja a krisztusi indulatú embert. Aki többé nem él csak önmagá­nak, hanem a másikért is. Nem sebet üt. hanem sebet kötöz. Segít bekötözni fajok és népek vérző sebeit. Munkálkodik azért, hogy le­dőljenek a bűn és szeretetlenség építette falak népek és nemzetek szülők és gyermekek, rokonok és ismerősök, között. Az önzés, a nemtörődömség várfalat vont emberek köré. Az ilyen ember kö­zömbösen nézi, hogyan dolgozik a másik ínaszakadtáig azért, hogy áradó víz otthonokat ne öntsön el, s hidegen hagyja az a munka, amelyik népünknek biztos jövőt akar biztosítani. Jézus lerombolja a közömbösség falait. Lerontja a hitetlenség falait, amelyek elválasz­tanak Isten szeretetétől. Hitet teremt és reménységgel ajándékoz meg. amelyik vallja: Áldott az Űr. aki Jézus Krisztust adta. hogy mellettünk álljon minden szenvedésben, erőtelenségben és megpró­báltatásban. ÁLDOTT AZ ISTEN, AKI JÉZUS KRISZTUST ADTA, aki leront és meggátol minden sátáni munkát, amely szenvedést, könnyet és fájdalmat okoz. Nagy István ImádkozzBBiik! Irgalmas szeretetedért magasztalunk Urunk Isten. Fiadban, Jézus Krisztusban győztél bűnön, halálon, Sátánnak és ördögnek hatalmán. Szentlelked add nekünk, aki megtart mindig és mindenben a hitben és bizodalmas reménységben. Rajtunk keresztül is munkálkodjál, hogy épüljön országod és a Sátán munkája, embergyilkos, pusztító terve porba omoljon. Ámen. Szórványsorsban Somogybán (Folytatás a 4. oldalról) nők áll. Istennek legyen hála, hogy az egykori vendégmarasz­taló sórtengerű falunak nyoma sincs már. Az 50-es években ki- gyúlt a fény, majd tisztult a lá­tás is. Hangzik az evangélium az ék­szerdobozzá lett templomban ki­csik és nagyok között azért, hogy újjuljanak meg a szívek. Hiszen minden az emberért történik. Azért, hogy ezerszer visszhan­gozzák erdők és hegyek, hogy itt Szőkedenc&en is megelégedetten és boldogan él a nép. Varga Árpád — HELYETTES-LELKÉSZ! KINEVEZÉS. Dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke Schád Ottó lelkészt siófoki állá­sának megtartásával kinevezte helyettes-lelkésznek a kötcsei gyülekezetbe február 15-i hatály- lyal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents