Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-04 / 9. szám

öKumené öKumené ÖKumezié @ Megjegyzések egy rosszul sikerült Újszövetség-fordításhoz „Ajánljuk a magyar nyelvű népnek hitvallásuk különbözősé­gére való tekintet nélkül” — ol­vassuk annak az Űjszövetség- fordításnak az elején, amelyik „A puszta létnél többet...” cí­men jelent meg az Univerzális Bibliaiskola kiadásában 1978-ban Ausztriában. Az előszó szerint Csia Lajos igehirdető és biblia- kutató negyven évi munkája nyo­mán készült, a kiadás és az Uni­verzális Bibliaiskola (World Bib­le School, Palos Verdes Estates, CA. 90 274) ingyenesen kívánja terjeszteni. Gyülekezeteinkben itt is, ott is találkozunk ezzel az Újszövetséggel. Amint tudjuk, 1975-ben jelent meg a Magyar Bibliatanács meg­bízásából évtizedekig tartó öku­menikus együttmunkálkodás eredményeképpen az az ú], ere­detiből fordított Szentírás, ame­lyet örömmel, használnak evan­gélikus gyülekezeteink. Ez a for­dítás a magyar protestáns egyhá­zak közös, ökumenikus kincse. A régi Károli-féle fordítást alapul tekintő ún. revideált Károli-féle Biblia kiadásai után ez az új Szentírás mai magyar nyelven szólaltatja meg Isten igéjét. A magyar római katolikus egyház is megjelentetett egy új Bibliát 1973-ban a Szent István Társulat kiadásában több szakember kö­zös fordítói munkája eredménye­képpen. ANNAK ELLENÉRE, HOGY A LEGUTÓBBI ÉVEKBEN KÉT ÚJ MAGYAR TELJES SZENT- 1RÁS JELENT MEG és kapható hazánkban, mégsem mondhatjuk azt,' hogy a Biblia lefordítását ezekkel a fordításokkal befejez­tük. Hiszen minden kornak újra törekednie kell arra, hogy a ma­ga alakuló nyelvi-kifejezési vilá­ga számára érthetővé tegye Isten üzenetét. Ezért nem tartjuk hiá­bavalónak az Ószövetség eredeti héber és az Újszövetség eredeti görög nyelvének tanulmányozá­sát és időről időre új fordítások megjelentetését, ha ezek jobbak mint a régiek. A baj azonban ott^van, hogy ez a bevezetésben említett Újszövet­ség-fordítás igen rossz. Feltűnő például, hogy mennyi­re a magyar nyelv szabályaival ellentétben használja a névelő­ket a fordító. „A Krisztus Jézus származásáról írt könyv” — kez­dődik a szöveg, másutt pedig az „egy” névelő' a felesleges sok­szor. „Amikor a mágusok a csil­lagot meglátták, igen nagy öröm­re gyulladtak” — olvassuk to­vább. Szentlélek helyett „Szent Szellem”, leprás helyett „bőr- poklos”, megtérés helyett „térje­tek új felismerésre” szerepel. A hegyi beszéd jézusi boldogmon­dásai például így kezdődnek: „Boldogok a Szellem által a sze­gények, mert övék a mennyek ki­rályi uralma.” Itt tegyük mellé a mi új fordításunkat: „Boldogok, akik szegények lell^i értelemben, me»t övék a mennyek országa.” A régi revideált Károli-féle for­dítás így hangzott: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa’.. Még egy példát vegyünk János evangéliu­ma elejéről: „Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige. Ö kezdetben az Isten felé fordulva volt.” LEHETNE MÉG SOROLNI A PÉLDÁKAT ARRÓL, mennyire helytelen és sokszor bántó fordu­latok kerültek be a szövegbe. Az előszó szerint: „A görög szöveg­hez való értelem szerinti ragasz­kodás • hozta magával, hogy né­mely kifejezés szokatlanul és új­szerűén hat...” Arról a szak­embereknek kellene vitatikozniok, melyik kifejezés mögött milyen eredeti görög gondolat rejlik, ahogyan bibliamagyarázati köny­veinkben ismertetni szoktuk a különböző véleményeket. Az is gyakran megtörténik, hogy egy- egy helyen két lehetséges fordí­tás közül egyik kutató az egyiket, másik a másikat használja. Szá­mos régebbi kísérletet tartunk nyilván, egyes Biblia-fordítások megpróbáltak új szavakat is al­kotni. A reformáció hagyomá­nyai azonban arra köteleznek, hogy mindig a legjobbat, a leg­tökéletesebbet igyekezzünk nyúj­tani a Szentírás fordításánál. Sajnáljuk, hogy ez a fordítás így, ebben a formában megje­lent. A kiadó bizonyára nem volt abban a helyzetben, hogy meg­ítélje, mennyire jó magyar for­dítás az, amit kiadásra ajánlot­tak. Reméljük, hogy azok a kül­földön élő keresztyének, akik magyarul olvassák a Bibliát, nem ebből a fordításból fogják majd megérteni Isten üzenetét, hiszen az rendelkezésre áll jobb meg­fogalmazásban is. ' MA SOKSZOR EMLEGETJÜK AZ ÖKUMENIKUS? ÖSSZEFO­GÁST, a közös keresztyén fára­dozást sok területen és éppen a Biblia fordítása és terjesztése olyan ügy, amelyikben minden­féle egyházhoz, felekezethez tar­tozó keresztyénnek együtt kelle­ne működnie. E néhány sor azért jelent meg, hogy az ismertetett fordítás kiadása- és terjesztése ne zavarja meg ezt az ökumenikus együttműködést. (Folytatás az 1. oldalról.) gyermekek jogairól, békére neve­léséről, szüleik életkörülményei­nek javításáról és 'jövőjükről. Igen nagy élmény volt szá­momra. hogy a jóakaratú embe­rek világnézeti különbség nélkül, hogyan tudnak összefogni a Bé- ke-világtanács keretén belül az enyhülésért, a leszerelésért és az emberiség békés holnapjáért. Káldy Zoltán Lovász Pál: ZSOLTÁR EGY KISGYEREKHEZ Ügy szeretlek, mint anyám engem csecsemő koromban, mint én anyámat búcsúcsókjaimban. Ügy féltelek, mint szerelmetes ember gyenge társát, mint vén katona legkisebb bajtársát. Úgy nézem arcod, mint most hullott hó tiszta fényességét, mint lágy tavaszban bimbó ékességét, Ügy csodállak, mint kisgalambszárny első suhanását, mint ég alján a hajnal glóriáját (Megjelent a költő „ARCKÉP” című kötetében) Miált - meghallgatom (Folytatás az 1. oldalról.) fundis... Amerikai néger változata az ismert spirituale; „Nem tud­ja senki. mi fáj nekem csak Jézus egyedül...” Kiáltás Augustinus vallomásainak egy része, Berzsenyi Fohászkodása. Istent-hívó isten- hivők gyülekezete az egyház. Kiáltok. Biztatás is ez a zsoltár. Eszünkbe jut az Újszövetség sok kiáltozó embere Jézus körül. Jézus nem hallgattatja el őket. „Jézus, Dávid Fia könyörüli rajtam” hangzik a kiáltás különböző változatban Jé­zus nem némítja el azt sem, aki magáért könyörög, azt sem, aki gyermekéért, testvéréért, szolgájáért, hozzátartozójáért. Megérti és segíti a kiáltozókat. — A mai embert, önmagunkat is biztatni kell: csak ki vele! ne fojtsd el, ne tartsd magadban, fogalmazd szavakba, öntsd ki szívedet, kiálts. Gyakori panasz ma, hogy emberek egysze­rűen nem tudják feldolgozni ami történik velük — s belebetegsze­nek. Kiálts hangosan Isten népe. Urad nem veti meg kiáltásodat. MEGHALLGATLAK — ARANYFEDEZETŰ ÍGÉRET. Isten nem unja imádságainkat, nem fáradt bele, nem telt el kiáltásunk szavá­val. Nem fojtja belénk a szót. Őseink és mai hívek tapasztalata egy­becseng: Ö meghallgat. Meghallgatta Ábrahám kiáltását fiáért, Mó­zest népéért, Salamont bölcsességért, Ezékiást gyógyulásért, Zakari­ást gyermekéért mondott imádságakor. Korhéliusz házanépéért, Pál az efezusiakért imádkozott. Nem hiába. Jól hall Ö, aki a fület plán­tálta — vallja a zsoltáros (Zsolt 94.). Heinrich Böllnek van egy gazdag tartalmú kötete: Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai. A címadó karcolat egy rádióstúdióban dol­gozó technikusról szól. Foglalkozása: hallgatja és vágja a szalago­kat. Szenvedélye: egy dobozban szalag darabkákat gyűjt: „Hallga­tást gyűjtök. Ha szalagot kell vágnom, melyen a beszélők néha szü­netet tartanak, akár sóhaj, akár lélegzetvétel — nem dobom szemét­kosárba, hanem összegyűjtöm, egymáshoz ragasztom őket, s leját­szom a szalagot, amikor este otthon vagyok...” Kísérteties, szörnyű eset. Valakinek elege van az emberi beszédből, csak a csönd érdek­li. Isten nem Doktor Murke! Nem csöndünk kell neki, hanem sza­vunk, kiáltásunk is. Figyel ránk. Kiáltás — meghallgatlak. Mai misz­tikusok — vagy keleti misztikus valláspótlékokat ajánlók a csend­ben, elnémított emberségünkben látják, keresik és ajánlják a meg­oldást. Jézus ehelyett imádkozni tanít, a csönd helyett kiáltani. Tud­ja, amit a zsoltáros ismert és átélt: ha az ember kiált — Isten meg­hallgatja. Hiszem üdvösségünk nem a némaságban van elrejtve, ha­nem a beszédben. Az Isten beszédében, az igében és az emberi vá­laszban. a beszédben, a kiáltásban, az imádságban. A böjt nemcsak a fölösleges szavaktól megtartóztatás — az is, ha­nem a szavak, a kiáltás helyes irányba fordítása: „Ha hozzám kiált — meghallgatom!” — ezt mondja az Úr. Hafenscher Károly Oszlopok koszorúkkal Tanyai iskolába jártam elemibe. Édesanyám minden reggel féltve indított útnak, hiszen egy darabon az országúton vezetett az út. Igaz, nem emlékszem, hogy három esztendő alatt, míg ezt az utat jártam, találkoztam volna autóval. Akkor még a lovaskocsi volt a „menő” jármű. Mégis minden reggel édesanyám így indított útnak: „el ne tévedj! Ahol a kereszt van, ott kell befordulnod!” Ez a kereszt volt ugyanis a mi dülőútunk jelző „táblája”. Ha féltem, mert egyedül mentem hazafelé téli délutánon, ez a kereszt adott eifőt, mert innét már csak egy dombot kellett megmásznom, s a túloldalon már várt rám édesanyám. Ezt az útszéli keresztet még ma is „látom”, ha gyer­mekkoromra emlékezem. AZÓTA IS SZERETEM EZEKET AZ ÚTSZÉLI KERESZTEKET. Ki tudja ki miért állította azokat. Egyik csak fából készült, megdőlt már a szára is. A másik díszes kőből, s a pléh Krisztust évente újra festtte a kegyes arra járó. Volt, amelyre mécsest állítottak, a mási­kat díszes kerítéssel vették körül. „Az ország útján függ, s a földre néz, Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen, Amint ballagva munkából megyen” — énekelte meg a tápai keresz­tet Juhász Gyula csodálatosan szép versében. Aztán szélesítették az utakat, s sok útszéli keresztet el kellett tá­volítani. A modern úttesten sebesen repülnek a gyors gépjárművek ezrei. Eddig nem is lenne semmi baj. A poroszkáló lovaskocsikat fel­váltotta a gyorsabb és kényelmesebb autó, az útszéli keresztek he­lyét, melyek egyben az útjelző tábla funkcióját is betöltötték, vilá­gító táblák kerültek. ELKERÜLTEK AZ ÚTSZÉLI KERESZTEK, S MEGJELENTEK MAI ÚTJAINK MELLETT AZ EGYSZERŰ FÁBÓL VAGY VASBÓL KÉSZÜLT OSZLOPOK. Ezek egyike se olyan díszes, mint voltak azok a régi keresztek. Nem bekötőutak mellett állnak, hanem szabálytala­nul elhelyezett útjaink mellett. Tizenegynéhány esztendeje járom az ország különböző útjait. Kez­detben mint utas, majd mint autóvezető. így évente többször is utaznom kellett a Mátrába, Pásztón keresztül. Aki már járt arra, tudja, hogy hazánk egyik legszebb útvonala ez. Jobbra kékesen hú­zódik a Mátra vonulata, balra a termékeny nógrádi táj. Én is elcso­dálkoztam oly sokszor e táj szépségén és varázsán. Aztán,, szinte egyik napról a másikra más vonta el a figyelmemet. Megjelentek e nagy forgalmú út mellett is ezek az oszlopok. Először csak egyet lát­tam valahol Hatvan előtt, aztán mind több lett. Néhány hete újra jártam erreflé, s hóval megterített útpadkák mellett már tízet szá­moltam meg —, de lehet, hogy több is van. S mindegyiken hervadt koszorú. EZEKRŐL A KOSZORÚKKAL DÍSZÍTETT OSZLOPOKRÓL aka­rok most szólni. Hiszen bármerre is járunk az országban, sokasod­nak ezek a halálos közlekedési baleseteket jelző oszlopok. Ki tudja, kik lelték ezeken a helyeken halálukat? A rohanó mo­toros? Az ittas gépkocsivezető? Kivilágítatlan kerékpáros? De lehet, hogy „csak” a motoros utasa. Vagy a vezető mellett ülő, aki az éles kanyarban mesélte éppen a legizgalmasabb filmet a vezetőnek. Ki tudja. Egyre azonban mindenképpen figyelmeztetnek ezek az oszlo­pok. Éspedig azt, hogy valaki vagy valakik, akiknek errefelé vitt az útjuk, nem jutottak célhoz. Árván maradt a család, társ nélkül a házastárs, gyerek nélkül a szülő. Az elmúlt hetekben, amikor „életveszélyes” volt autóba ülni. vidé­ken jártam szolgálati úton. Kezdett esteledni, siettem haza. Előt­tem egy „T” jelzéses kocsi haladt, félve az úttest szélére húzódva. Megelőztem. A volánnál meretd szemmel az utat figyelve fiatalasz- szony ült. Kezdő vezető. Mellette hanyagul, félig hátradőlve egy fér­fi. Talán a férj, a gyakorlott vezető. Nem siettem, igyekeztem a tem­pót tartani. Úgy nyolcvan körül járt a mutató, amikor észrevettem, hogy a mögöttem haladó kocsi felgyorsul. Jelzett, előzésbe kezdett. Lassítottam. Amikor elhaladt mellettem, szinte hallani lehetett, hogy emelkedik az asszony szívverése. A mellette ülő férfi gúnyosan'vé­gignézett a kocsimon, s mintha mondta volna: mit gondolsz, meg­előzöl minket? Szerintem a tanulóvezető semmire sem tudott gon­dolni. Ki tudja, hogy a sokasodó útmenti oszlopok hány embertársunk halálát jelzik, hány keresztyén testvérünk közúti halálos balesetét is? Persze, nem az a fontos, hogy keresztyének, evangélikusok, vagy egy­házon kívül élők voltak-e azok akik után síró családok maradtak. Egy a fontos: emberek voltak. Közénk valók. Lehet, hogy vétlen ve­zetők, kiránduló családok, hazafelé igyekvő utasok. Lehet, hogy tel­jesen ártatlanok, s mert a másik nem figyelt, nem vigyázott rájuk, csak ez az oszlop „maradt” utánuk. ESZÜNKBE JUT-E, AMIKOR VOLÁN MÖGÉ ÜLÜNK, vagy vi­tetjük magunkat az 5. parancsolat? „Ne ölj!” Hogyan? Hiszen én autót vezetek, s nem tankot, munkába, kirándulásra megyek és nem harctérre! Ez igaz, s mégis utunkat ilyen emlékeztető, halálos bal­esetek helyét jelölő oszlopok szegélyezik. Statisztikai adatok bizo­nyítják, hogy a közlekedési baleseteknek csak mintegy 5%-dt okoz­zák a műszaki hibák. A többi 95-öt mi, közlekedő emberek. Luther ezt mondja a Nagykátéban az ötödik parancsolatról: „Nem csak az vétkezik ez ellen a parancsolat ellen, aki rosszat tesz, hanem az is, aki tudna jót tenni felebarátjával, megvédhetné, megóvhatná és megmenthetné őt, megelőzhetné és megakadályozhatná azt, hogy testét kár, vagy fájdalom érje, de nem teszi." Amikor, útrakelünk, emberek életét bízza ránk Isten — s már nem csak a magunk életé­ért vagyunk felelőssek. Mindenkiért felelőssek vagyunk. Előzés köz­ben a szembejövő jármű utasaiért is. A több lóerős motor helyett nekünk, embereknek kell gondolkodnunk. Minket, evangélikus ke­resztyéneket a KRESZ előírása mellett Isten parancsolata is figyel­meztet: Ne ölj! LASSAN BENÉPESÜLNEK ÚTJAINK. Mi is volán mögé ülünk. Vajon érezzük-e, tudjuk-e, hogy a messzibe futó szürke szőnyeg, a végtelenbe futó országút is Isten szolgálatának az útja. amelyen úgy kell „járnunk”, közlekednünk, mint akik az Élet megbecsülésére és védelmére kaptunk megbízatást?! Karner Ágoston Mórunk kulcskérdése A GUSTAV ADOLF-WERK ÜJ ELNÖKE Hermann Riess prelátust (Stutt­gart) választották meg a Német Szövetségi Köztársaságban műkö­dő Gustav Adolf-Werk új elnöké­vé. Az eddigi elnök, a 74 éves D. Günter Besch lelkész többször is járt hazánkban és gyülekeze­teinkben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents