Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-04 / 9. szám
A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnökségének nyilatkozata A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége, lelkészei és a gyülekezetek tagjai mély megdöbbenéssel értesültek a Vietnami Szocialista Köztársaságot ért kínai agresszióról. Az agressziót — amely az ENSZ alapokmányának, a nemzetközi jognak és az emberi jogoknak bárdolatlan megsértése, — egértelműen elítéljük és a Magyar Népköztársaság kormánya nyilatkozatához csatlakozva követeljük a kínai csapatok Vietnamból való haladéktalan kivonását. Szolidaritásunkról biztosítjuk a sokat szenvedett vietnami népet, amely több mint harminc esztendeje hősi harcot folytat szabadságáért, szuverenitásáért és függetlenségéért. Felajánlunk minden tőlünk telhető humanitárius segítséget, ami a vietnami nép szenvedését enyhítheti és az újjáépítést meggyorsítja. Híveinket arra kértük, hogy mindennapi munkájukat végezzék úgy, hogy magyar népünk minél nagyobb támogatást adhasson Vietnam népének. Kívánjuk, hogy a vietnami nép az őt ért agressziótól megszabadulva szabadságban és függetlenségben építhesse tovább hazáját. NYILATKOZAT A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és tagegyházai teljes szívvel szolidárisak a sokat szenvedett vietnami néppel, amely hosszú, küzdelmes évtizedek után még alig kezdhetett hozzá az újjáépítés nagy munkájához, és máris újra külső támadás ellen kényszerül védelmezni hazáját, függetlenségét és nemzeti szuverenitását. Az ökumenikus Tanács vezető testületé csatlakozik ahhoz a felháborodáshoz és tiltakozáshoz, amellyel a kínai fegyveres erők agressziójának hírét a magyar társadalom és a világközvélemény fogadta. Teljes meggyőződéssel támogatja azt a követelést, hogy a kínai csapatokat vonják vissza Vietnam földjéről. Kéri a tagegyházak lelkészeit és híveit, hogy imádkozzanak az indokínai térség békéjéért és vegyenek részt a társadalom szblidaritási megmozdulásei- ban. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és tagegyháza: a múltban is határozottan képviselték és most is meggyőződéssel vallják: a vietnami népnek joga van arra, hogy békében éljen és maga határozza meg sorsát. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE Kiáll - meghallgatom Zsolt 91, 15. Így kezdődik egyházunkban a böjti időszak első vasárnapjának — latin nevén Invocavit vasárnapnak — istentiszteleti bevezető zsoltárverse. Régi fordításban: „Segítségül hív engem, én pedig meghallgatom — ezt mondja az Űr.” —■ „Ha kiált hozzám — meghallgatom” — így az új fordítás. Van ebben a rövid versben leírás, biztatás, ígéret, is. AZ EGYHÁZ LEÍRÁSA: ISTENHEZ KIÁLTÖ, IMÁDKOZÓ NÉP, istenthívó, istenhivő emberek gyülekezete. Az Ószövetség eredeti nyelvén kiáltani és imádkozni egyet is jelenthetett. Még az Újszövetséget is jobban értjük, ha tudjuk ezt. Amikor a passió történet végén Máté (26, 50) csak ennyit jegyez fel: „Jézus hangosan felkiáltott”. Lukács (23. 46) pedig így ír: „Jézus hangosan felkiáltott — Atyám kezedbe teszem telkemet” — mindketten ugyanazt írják. Az egyik csak formailag, a másik tartalmilag is kifjézte: Jézus imádkozott a kereszten. A kiáltásban van valami ősi emberi vonás. Sokféle kiáltás lehetséges: másokat hívó segélykiáltás, S.O.S.; kapcsolatkeresés: Hahó — van itt valaki? — vagy; Hallod a hangom a túlsóparton? — A kiáltás lehet fájdalom, vagy dühkitörés hangja, lehet a tehetetlenség szitkozódásba tömörült kifejezése. Mindig van benne valami, ami kiáltás nélkül szétfeszíthetné bennsőnket, s mindig van remény is: hátha valaki hallja, felfogja, megválaszolja kiáltásunkat. Kiáltás a címe H. Bartha Lajos kis remekművének. Mintegy 10 éve a TV-ben is adták. Felejthetetlen, szívbemarkoló ügy: egy rendes fiú — anyja védelmében megöli részeges apját. Nyomozati jegyzőkönyvrészletek, bírósági tanúvallomások, levéltári adatok, lapszemelvények és 52 Sza- bolcs-Szatmár megyei lakos vallomása. Emlékeztes mondatok: „Beismerem, én fojtottam meg az apámat, de nekem más választásom nem volt és ha én nem szorítom a torkát, akkor ő ölt volna meg engem. Nagyon kegyetlen ember volt és én nagyon féltem tőle." Micsoda kiáltás e családi tragédia! Kiáltás az is. amit egy dél-afrikai néger evangélikus lelkésztestvér így fogalmazott Gabaroneban 1977-ben: „Valaki akarok én is lenni, nem akarok tovább senki lenni.” Szívbe- hasító szó, Jogos kiáltás! Sokáig nem vették emberszámba, csak „boy”-nak hívták öt is, apját is. Mert néger: senki. Valaki akar lenni. — Kiáltás az. bár halkszavú vers, amit Ratkó József ír: „Apám elitta mindenét / feleségét, hat gyermekét, / csöpp húgom elől a tejet / fogunk közül a kenyeret / amikor nyögtünk nevetett / röhögött, könnye is kijött / s aztán elment és ivott / hazatántorgott, ordított / anyámba rúgott. Mindenét / elitta egész életétKiáltás volt József Attila szinte minden szava. A szegények egykori szerelmese magáért nem szólt: „csak szenvedek, mint akit megnyomott ásás közben a föld” — írta, de másokért kiált még ha tagad is: „Nem én kiáltok, a föld dübörög.” Kiáltás Benedek István szerint mindig, minden nagy író, költő szava. „Halkan kiált az egyik, hangosan a másik, fájdalmasan az egyik, haragosan a másik — ... a nagy költő attól nagy, hogy vállalja nemzete sorsát, harcol érte.” Kiált. A ZSOLTÁROK TELE VANNAK EMBERI KIÁLTÁSSAL. Éjjel és nappal, bűnök között és szorult helyzetben, sokaságban, vagy magányban Istenhez fordulnak és kiáltanak. A talán legemberibb zsoltár a 130. is kiáltás: „A mélységből kiáltok Hozzád Uram.” De pro(Folytatás a 3. oldalon.) Korunk kulcskérdése A Béke-világtanács berlini ülése A Béke-világtanács — amely harminc esztendővel ezelőtt, 1949. április 15-én tartotta első világ- gyűlését Párizsban — február 2— 5. között Berlinben rendkívüli ülést tartott. Azért hívták össze ezt a rendkívüli ülést, mert a BéA megnyitó ülés Mind a megnyitó ülést, mind a munkaüléseket az NDK Népi Kamarája monumentális palotájában tartották. Az ünnepélyes megnyitón Romesh Chandra, a A Béke-világtanács berlini ülése ke-világtanács elnöksége úgy látta, hogy a nemzetközi életben, számos olyan jelenség van, amelyeket elemeznie kell és azok összefüggésében egyértelmű szót kell kimondania. Az egyik ilyen jelenség éppen az, hogy a NATO államok hosszútávú fegyverkezési programot dolgoztak ki. Tették ezt akkor, amikor az ENSZ tartotta ülését a leszereléssel kapcsolatban. Már az ülés idején is nyugtalanító volt a délkeletázsiai helyzet, hiszen a kínai csapatok felsorakoztak a vietnami határ teljes hosszában és naponként követték el betöréseiket Vietnam földjére. Közel-Keleten is égetővé váltak a problémák. A Bé'ke-világtanács annak szükségét is érezte, hogy kifejezésre juttassa szolidaritását Afrika déli részében a függetlenségért és a többségi uralomért harcoló fel- szabadítási mozgalmakkal. Kik Voltak az ülésen? Az ülésen 98 ország és Nyu- gat-Berlin delegátusai mellett 36 nemzetközi szervezet — köztük az ENSZ és a Keresztyén Béke- konferencia — képviseltette magát. Az 500 résztvevő között különböző politikai pártok képviselői, miniszterek, tudósok, közgazdászok, neves közéleti személyiségek voltak. Ott láthattuk a híres görög zeneszerzőt Theodo- rakis-t. A betegen fekvő neves NDK-beli írónő Anna Seghers a munkatársát küldte el egy üzenettel. A finrt nép üzenetét Viro- lainen miniszterelnök-helyettes hozta el. Az ENSZ képviseletében L. Harrimann nagykövet volt jelen. Nagy örömömre több egyházi és vallásos szervezet is képviseltette magát. Ott volt Wladimir érsek, aki a szovjetunióbeli orosz ortodox egyház delegátusa volt. Goor római katolikus kanonok Belgiumból. Gienke evangélikus püspök az NDK-ból, továbbá buddhista lelkészek. A magyar delegációt Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke vezette. Tagjai voltak: Berend T. Iván akadémikus, dr. Kovács Béla a Béketanács főtitkára, Sarkadi-Nagy Barna külügyi munkatárs és dr. Káldy Zoltán püspök. E helyen is megemlítem, hogy megtiszteltetés volt számomra a magyar delegációban való részvétel. Béke-világtanács elnöke és Erich Honecker, az NDK államtanácsáriak elnöke beszélt. Chandra hangsúlyozta, hogy ülésünkön korunk legégetőbb problémáival foglalkozunk és arra törekszünk, hogy a világ különböző részein szabadságukért küzdő népek iránt kifejezzük szolidaritásunkat. A fegyverkezési hajsza fel- újulása miatt az ülés fő feladatának egy új békeoffenzia megindítását jelölte meg. Erich Hone- Cker megnyitó beszédében a nem- ■ zetközi élet szinte minden fontos kérdését érintette. Hangsúlyozta a közös erőfeszítések foko-t zott szükségességét az enyhülés továbbvitele és a leszerelést szolgáló lépések előmozdítása érdekében. Kiemelte, hogy a második világháború befejezése óta, több mint száz fegyveres agressziót hajtottak végre a világ különböző pontjain. Egyfnás után olvasták fel neves államférfiak üdvözlő leveleit. Ezek közül néhány sort idézek Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének táviratából: „... az emberiség békéje és haladása ma inkább, mint bármikor attól függ, hogy sikerül-e megállítani a fegyverek gyártásának állandóan felfelé kúszó, halált hordozó spirálját. Ez ma a kulcskérdés”. ■ A három főkérdés A plenáris ülés megvitatta a következő három kérdést: 1. Az enyhülés és a leszerelés. 2. A nemzetközi szcjlidaritás a szabadságukért küzdő népekkel. 3. A Béke-világtanács 1979. évi akció- programja. „Az élet nevében vessenek véget a tömegpusztító fegyverek gyártásának; fejeződjék be a fegyverkezési verseny!” Ezzel a gondolattal kezdte meg tárgyalását az ülés az enyhülésről és a leszerelésről. a fegyverkezési hajsza elleni harc feladatairól és a neutron bomba elleni világméretű akcióról. Ismételten elhangzott a vita során, hogy 400 milliárd dollárt költ ma az emberiség a fegyverkezésre. Sokan szenvedélyesen beszéltek arról, hogy mi mindent lehetne ebből az összegből építeni, éhezőket megelégíteni, az életszínvonalat emelni, egyáltalában hogyan lehetne előmozdítani ilyen óriási összegből az emberiség fejlődését. Sürgették a felszólalók az atomleszerelést, az atomháború megakadályozását, a tömegpusztító fegyverek betiltását, a pusztító hatású hagyományos fegyverek fejlesztésének beszüntetését. Többen hangsúlyozták, hogy a Béke-vi- lágtanácsnak erősítenie kell munkáját a leszerelési világkonferencia mielőbbi összehívása érdekében. Általános volt a vélemény, hogy leszerelés nélkül alig folyhat tovább az enyhülés. Virolai- nen finn miniszterelnök-helyettes azt mondotta, hogy a helsinki Záróokmány nagyon jó alap az enyhülési politika továbbvitelére. Voltak, akik elítélően szóltak arról a hidegháborús propagandáról, amely számos nyugati országban ma is folyik a szocialista országok ellen. Sürgette a leszerelést Berend T. István akadémikus és Vajda Péter a Népszabadság főmunkatársa is. A leszerelés mellett a szabadságukért küzdő népekkel való szolidaritás kifejezésre juttatása volt az ülés második feladata. Egymás után szólaltak fel az afrikai felszabadítási mozgalmak képviselői és mondották el, hogy Zimbabwéban, Namíbiában és Dél-Afrikában milyen erőszakkal akarja fönntartani a fehér kisebbség uralmát a többségben levő feketékkel szemben. A faji diszkrimináció, a faji elnyomás, az apartheid, stb., mind-mind eszköz az uralmon levő fehér kisebbség kezében a többség elnyomására és jogaitól való megfosztásra. Ezzel együtt jó volt megfigyelni, hogy a felszabadítási mozgalmak és szervezetek képviselői milyen erőteljesen bíznak abban, hogy küzdelmük végül is meghozza a többség uralmát és országaik függetlenségét. A Nemzetközi Békemozgalom 1979. évi akcióprogramjában, hangsúlyt kapott a fegyverkezési verseny megállításáért és a leszerelés megvalósításáért való erőfeszítések fokozása. Üjra fel kell lépni azért, hogy azok az államok. amelyek Helsinkiben a Záróokmányt aláírták, állapodjanak meg, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert és nem bővítik ki a katonai szövetségeket. Ugyancsak erősíteni kell a szolidaritási akciókat, elsősorban a vietnami, laoszi és a kambodzsai nép iránti szolidaritást. Sebestyén Nándorné, megragadóan beszélt, vietnami tapasztalatairól. A programban fontos helyet foglal el az emberi jogok megsértése elleni fellépés. Megemlékezés Martin Luther Kingről A Béke-világtanács rendkívüli ülése külön is megemlékezett Martin Luther Kingről, aki most töltötte volna be 50. életévét. Gerald Götting, az NDK államtanácsának alelnöke tartotta az első emlékbeszédet. A magyar delegáció nevében dr. Káldy Zoltán püspök szólt Martin Luther Kingről, mint „egy új típusú keresz- tyénség képviselőjéről”, aki nemcsak prédikált, hanem cselekedett is sorstársaiért, a haladásért, a békéért, a társadalmi igazságosságért. A nemzetközi gyermekév Külön ülést szentelt a Béke-világtanács a Nemzetközi Gyermekévvel való foglalkozásra. Többek felszólalásából kitűnt, hogy a földön élő 1,5 milliárd gyermekből 500 millió gyermek éhezik, vagy rosszul táplált. Sok szó esett a (Folytatás a 3. oldalon.) t
