Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-25 / 8. szám
A Gazdag élet 2Pt 1, 3—11 Az Istenben hivő embereket, köztük a keresztyéneket is, gyakran megkísérti az a gondolat, hogy az tetszik Istennek, ha a hivő a „lelki” élet belső területére húzódik vissza, és nem engedi magát zavartatni a „külső” dolgokkal. Valami ilyén gondolkozás jellemzi a mai oltári igében (Lk 18, 31—43) szereplő embereket, akik nem akarják engedni, hogy a jerikói vak a maga dolgaival zavarja a Jeruzsálembe, a kereszthalálra készülő Jézust. Jézus gyógyítása nemcsak a vak szemeit nyitja meg, hanem a tanítványokét is: meglátják, hogy Isten sokkal gazdagabb életre hívta el őket. Ennek az Istennek tetsző életnek a gazdagságát bontja ki előttünk ötvened vasárnapjának igehirdetési alapigéje. IGAZ, ENNEK AZ ÉLETNEK A KEZDETE AZ'ISTEN TITKA, ő maga kezdi el, ébreszti bennünk a hitet: „megajándékozott minket”, „ígéretet kaptunk” (3—4. v.). A keresztyén hivő életének kezdete nem látványos esemény. Milyen kár, hogy vannak, akik ebből akarnak látványosságot csinálni „traktálva” megtérésük, hitre jutásuk történetét! Igénk valami egészen mást hangsúlyoz, olyat, ami csakugyan látható, amit minden ember értékelni tud, ami nem önmagunk propagálása, hanem Isten ajándékának továbbadása. Isten aktivizálni akar minket. Meg kell hallanunk, hogy különösen erős hangsúly esik mai igénkben erre a felszólításra: „Minden igyekezetetekkel törekedjetek ...” (5. v.). Mi is rászorulunk erre az erőteljes biztatásra, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy némi bibliaismerettel, Isten- és Krisztus-ismerettel önelégülten megtartsuk magunknak hitünket. Aki nem veszi észre, hogy az ilyesfajta élet milyen üres és szegény, az vak, rövidlátó és tulajdonképpen már el is veszítette mindazt, amit Istentől kapott ajándékba (9. v.). ISTEN AZT AKARJA, HOGY TEVÉKENY ÉS HASZNOS LEGYEN AZ ÉLETÜNK. Ez következik a Krisztus ismeretéből. A hit soha nem maradhat önmagában, kell, hogy erkölcsi tartalma legyen, kell, hogy együtt járjon „igaz ember”-séggel. És még mennyi minden tartozik ehhez! Nem elégszik meg az erényességgel, hanem keresi az élet ösz- szefüggéseinek ismeretét, átalakítja az ember életét, hogy ne csak pillanatnyi szalmaláng-lelkesedéssel, hanem kitartóan, határozottan, töretlenül munkálkodjék az emberi élet szebbé, jobbá tételén. Voltak, akik félreértették az „erények”-nek ezt a felsorolását, sőt ma is vannak ilyen keresztyének. Mintha az apostoli levél írója csupán arra intené a hívőket, hogy önmagukra, a maguk tisztaságára, erkölcseire vigyázzanak, önmagukat egyre tökéletesebbé neveljék. Talán azoknak volt igazuk, aki egymagukba, vagy kisebb közösségekbe visszavonulva igyekeztek elmélyülni az igaz ismeretben, gyakorolni az erényes, önmegtartóztató életet. Csakugyan ilyesmire buzdít ez az ige? Csakugyan ez következik a Krisztus ismeretéből? ÉSZRE KELL VENNÜNK, HOVA VEZET AZ ERÉNYEKNEK EZ A FELSOROLÁSA: A SZERETETHEZ. Jézus tanítványai, az aqqgtpjg lók, az első keresztyének mind ide jutottak el, amikor elkezdtek. föÜfij'A zus Krisztusban való hitről, a keresztyén életről beszélni. Nagyon egyszerű oka van ennek: a Krisztus igaz ismerete. Hogy ők hogyan ismerték, milyennek ismerték meg Jézus Krisztust, arról tanúskodik a négy evangélium. Ezekből az írásokból nem tudjuk ugyan meg, hogy milyen volt Jézus alakja, arca, milyen zengésű volt a hangja, de olyan valakinek a képe rajzolódik ki .előttünk, aki nagyon sokat törődött azokkal, akikkel együtt élt, akikkel útjain találkozott. Mindig volt ideje- meghallgatni a szenvedők, betegek panaszait és segíteni rajtuk (Lk 18, 40.). Az Újszövetség valamennyi irata arról tanúskodik, hogy Jézust legpontosabban így lehet jellemezni: szeretet. Mai igénk is ide vezet bennünket. Elindul Isten ajándékából, a hitből, a Krisztus ismeretéből, és eljut a szeretethez. SZERETNI PEDIG NEM LEHET ÖNMAGUNKBA VISSZAVONULVA. S hogy ne elégedjünk meg azzal sem, hogy valamiféle „igazán hívők” kisebb közösségébe zárkózva gyakoroljuk a szeretetet, igénk kétféle formájában is emlegeti a szeretetet: ^.testvéri szeretet” és „minden ember iránti szeretet”. Ez adja az élet igazi gazdagságát. Annak van igazán gazdag élete, aki nem megy el részvétlenül beteg embertársa mellett akkor sem, ha az nem rokona, nem is ismerőse; aki kiáll a gátra, mikor jön az árvíz, és együtt küzd a csapás elhárításáért a többi emberrel; aki embertársait féltve harcol minden ellen, ami megrontja a világot, az életet (4. v.), a becstelenség, a bűnözés, az alkoholizmus és minden rossz ellen; akinek van ideje és energiája segíteni, hogy békés, boldogabb és jobb legyen az emberek élete. Nem csendes, zavartalan, „idillikus” életről, hanem gazdag, eleven, igazi emberi életről van szó mai igénkben. Még az örök életről, az „Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába” való bemenetelről is csak ennek a látható, gazdag, szeretetben gazdag életnek az előzményével szól. így nyitja meg szemünket az élét értelmének meglátására. Mun.tag Andor Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Óvj meg minket attól, hogy túlságosan sokat törődjünk önmagunkkal, megfeledkezzünk azokról, akikkel együtt élünk és így egyre üresebbé, szegényebbé váljék életünk. Tölts el minket igaz hittel, Jézus Krisztus ismeretével, tedd gazdagabbá életünket a szeretettel, és adj nekünk örök életet. Ámen. li VASÁRNAP IGÉJE Az emberiség művelődéstörténetében vándormotívumoknak nevezzük azokat a történeteket, gondolatsorokat vagy zenei- és ábrázolóművészeti elemeket, amelyek különböző korokból, különböző népek hagyománykincséből maradtak ránk úgy, hogy kor- és környezetbeli eltérésük ellenére is ugyanazt a valóságot fejezik ki. Évezredek közös tapasztalata, nemzedékek hosszú sorának kikristályosodott bölcsessége, egymást váltó nemzedékek igazság- és szépségvágya testesül meg mindezekben és éppen ezért jelenthettek becses értéket a" mindenkori utódok számára, s adhatnak útmutatást a mi jelenünkben is. Egy ilyen, az egyiptomi papirusztekercsek világából, a római történetírás hagyományaiból, a görög filozófusok írásaiból és a zsidó írásmagyarázók irataiból egyaránt ismert vándormotívumot örökített ránk Pál apostol az 1 Kor. 12—30-ban, ahol is az emberi test „egy” voltáról, egységéről és a test tagjainak „sokaságáról” elmélkedik s teszi ezt igazi igehirdető, vérbeli teológus módján akkor, amikor átértelmezi, magasabb régiókba emeli az elődök és a kortársak önmagukban különben helytálló gondolatait. Átértelmezi és magasabb régiókba emeli úgy, hogy amikor az „egy” testről szól, akkor Krisztus testére, az egyházra gondol és amikor a test tagjainak „sokaságát” veszi számba, akkor a Krisztus teste, illetve az egyház tagjainak ad megszívlelendő igei útmutatást. AZ APOSTOL IGEHIRDETÖI, teológiai következetessége ebben az idézett szakaszban olyan pél-’ damutató, hogy a legszívesebben szó szerint leírnám minden mondatát és az idézett mondatok végére csak ezt a néhány szót írnám: így kell, hogy legyen Krisztus testének egy „részegyházában”, a magyarországi evangélikus egyházban is. Azaz: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőt, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, irgalmasság gyakorlására, vezetésre ...” AZ ELMÜL^ HETEKBEN lapunknak ezen a helyén egyházunknak azon tagjait szerettük volna megszólítani, akik Isten kegyelmi ajándékaként azt a megbízatást kapták, hogy a gyülekezet, a gyülekezetek „munkásaiként” az egyházi élet egy-egy részterületének vezetői, tehát felelősei legyenek. Most ennek a cikksorozatnak a végére értünk és úgy, hogy — természetesen — nem írhattunk le mindent, nem mondhattunk el mindent arról: mire kötelez bennünket az a tény, hogy az „egy testnek” — a feladatok teljesítését nézve — „megkülönböztetett” tagjai vagyunk, amikor presbiterekként, gondnokokként, a lelkészek segítőtársaiként vagy más feladatkörben szolgálhatunk. Nem írhattunk le mindent, nem mondhattunk el mindent, hiszen gyülekezeteink, egyházunk élettevékenysége olyan sokszínűén gazdag, hogy néhány — még olyan jól megírt cikkben, mint ahogyan most történt — eleve reménytelen válallkozásnak tűnnék az ebből következő teendőink részletes taglalása. S mert így van, éppen ezért helyes és jó az, ha mintegy összefoglalásként újból és újból figyelmesen végigolvassuk — magunkra „nézve” olvassuk végig — Pál apostol évezredek általános emberi tapasztalatait summázó és ugyanakkor a Krisztus testére vonatkoztatott mondatait. Ezeknek a mondatoknak a lényege pedig ez: amiképpen a testünk minden tagjának megvan a maga semmi mással nem pótolható különváló rendeltetése úgy, hogy a maga feladatát csak a többi testrésszel együtt teljesítheti, azonképpen mi is csak közös felelősséggel végezhetjük el az egyenként vállalt közös szolgálatunkat. Külön-külön nem, de együtt, közösen igen, mert egymásra vagyunk utalva: vezetők (a gyülekezetek munkásai) és azok is, akikért küldettünk: egyházunk testének tagjai, egész egyházunk népe. ÍGY ÉS EZÉRT: közös felelősségünk és közös szolgálatunk dia- kóniai teológiánk képviselete és életelevenné tétele; a biblikus hitünkhöz való hűséges ragaszkodás; reformátor elődeink és magyar lutheránus őseink nemes hagyományainak megőrzése és továbbörökítése; gyülekezeteink és egész egyházunk jó rendjének megtartása; egyházi vezetőinknek a diakóniai teológiából következő egyházpolitikai döntéseinek támogatása; intézményes diakó- niánk, sajtónk ügyeinek hordo— Ötvened vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 18, 31—43; az igehirdetés alapigéje: 2 Pt 1, 3—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet RE ÜSS ANDRÁS külügyi titkár. — ÓBUDA. Február 25-én, vasárnap délután 5 órakor szeretet- vendégséget tartanak a gyülekezetben, amelyen Indiáról hangzik el élménybeszámoló. — MAGÁNYOSOK ÖSSZEJÖVETELE. A Deák téri gyülekezetben február 26-án, hétfőn este 6 órai kezdettel tartják a következő összejövetelt. Előadást tart és verseiből olvas fel Túrmezei Erzsébet. — PESTÚJHELY. Március 4- én, vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Boros Károly zuglói lelkész tart előadást „Bibliai földeken jártam” címmel. — RÁKOSPALOTA. Böjti igehirdetés-sorozatot tart március 1-től kezdődően hat csütörtök este 6 órakor a gyülekezeti teremben Schreiner Vilmos pestújhelyi lelkész. . * — VESZPRÉM. Szeretetvendégség keretében dr. Koren Emil, a Budai Egyházmegye esperese tartott előadást a készülő új énekeskönyv anyagáról. Ugyanő igehirdetéssel szolgált az istentiszteleten, Balatonalmádiban pedig vetítettképes előadás keretében szólt a finn népről, egyházról és templomépítészetről. — KECSKEMÉT. Az evangélikus és a református gyülekezet ez évben is megtartotta közös zása — hogy csak a legfontosabbakat említsük a többi, ugyancsak fontos feladataink közül — és nem utolsósorban: közös felelősségünk és közös szolgálatunk a tisztes munka, népünk és hazánk szeretete, a béke ügye és az ezekhez hasonlók. A vándormotívumokról írtam a bevezető sorokban s most, befejezésül legyen szabad ezzel kapcsolatban még annyit elmondanom, hogy Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írott és felidézett mondatait mi nem továbbhagyományozandó „anyagként” kaptuk, hanem elkötelező útmutatásként a közös felelősséggel végzett közös szolgálatra. Vámos József „teológiai estéit”, az Ötestámen- tum tanulmányozása volt soron. A három este témája: A próféta és Istene, a próféta és népe, a próféta és a népek. Az előadásokat dr. Pákozdy László Márton és dr. Tóth Kálmán budapesti református, valamint dr. Muntag Andor evangélikus teológiai akadémiai tanár tartotta a gyülekezetek tagjainak nagy érdeklődése mellett. — SOLTVADKERT. A gazdag tartalmú és igen nagy látogatottságé imahét kezdő vasárnapján a Budavári Schütz kórus szolgált az istentiszteleten, valamint délután zenés áhítat keretében. Az énekkart meleg szeretettel és vendéglátással fogadta a gyülekezet. A budaváriak Bócsára is elmentek és ott is tartottak zenés áhítatot az egybegyűit kis gyülekezetnek. Mindkét helyen igét hirdetett ifj. Foltin Brúnó. V — TÄLLYA-ABAÜJSZÄNTÖ. A gyülekezet gondozására január 25-től kezdődően Tarjáni Gyula sátoraljaújhelyi lelkész kapott megbízást. zenés Áhítat lesz március 4-én, vasárnap, délután 6 órakor, a fasori templomban (VII., Gorkij fasor 17.) Műsoron: Bruhns, Hanff, Bőhm, Mendelssohn és Bach művei. Orgonái: Gáncs Aladár. Közreműködik a fasori énekkar. Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN — ÉNEKLŐ FINNEK. A „Biblia beszél” (Raamattu puhu) nevű gyülekezeti társulás 18 fiatalja járt hazánkban turistaúton s énekkel szolgáltak Csömörön a vasárnapi istentisztelet keretében. A gyülekezet meleg szeretettel látta vendégül házaknál a fiatalokat. Soltvadkerten pedig az imahét keretében szolgáltak, s élvezték ugyancsak a hívek kedves vendégszeretetét. Mindkét helyen igét hirdetett D. Koren Emil esperes. Egyfajta sajátos műfajt ismertettek szolgálatukkal finn barátaink. Nemesen csengő, könnyed dallamok szárnyán szólaltatták meg a keresztyén bizonyságtételt, olykor pontosan a bibliai szövegeket foglalva dallamokba. A tiszta hang és érthető szöveg szép harmóniáját mutatták meg lelkes, átélt előadásukban. Ezt az éneklési módot a Deák téri ifjúság bibliaóráján is bemutatták, ahol a mi fiataljaink is énekeltek nekik, s így tapasztalatcsere alakult ki az ifjúság közös formanyelvén. A vendégek meglátogatták a budai szeretetotthonok központját is, ahol éneklésükkel kedves órát szereztek öregjeinknek és beteg gyermekeknek. — PESTÚJHELY. Bcjti bibliaórákon február 28-tól kezdődően hat szerda este 6 órakor dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész szolgál. A gyülekezet munkásainak Közös felelősség — közös szolgálat As énekeskönyv-sserkesstők műhelyéből ÉNEK ISTENTISZTELET VÉGÉRE Nürnberg, 4554. $j=%=5=----------rl ] j Ad j békét a mi. ú-dowkáen, Úr- is-ten,téged . kéruhk. 1ISI-----------------1-----J—J— ra jtad kívül más ni»iaet\, Ki * .. ől krasiállna ér- tünk, Egye- dől te, . ö- rök Is- ten. Adj békét a mi időnkben, Űr Isten, téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk, Követve Urunkat, Jézust. Adj békét a mi időnkben, Ür Isten, kérünk téged! Áldásod áraszd ránk bőven, Add nekünk békességed, Áldd meg népünket, hazánkat! Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk! Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk, Hallgasd meg imánkat, ámen. 1. vers Luther Márton, 2—4. versek Turmezei Erzsébet
