Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-18 / 7. szám
4 A gyülekezet munkásainak Az egyház szolgálata egy és oszthatatlan A®! VASARNAP IGÉJE Négy „nem ” ApCsel 26, 22—32 Sokféle hatása van Isten igéjének. Hatvanad vasárnap istentiszteletén már az oltár előtt felolvasott evangélium is (Lk 8, 4—15) erre hívja fel a figyelmünket. Alapigénk egy érdekes történet kis epizódja. Itt is az igével találkoznak a történet szereplői. A „tudósító”, talán Lukács, ebben a szakaszban úgy írja le a történetet, hogy közben félreértéseket, téves felfogásokat hárít el, vagy igazít helyre. Nemcsak a tizenkilenc évszázaddal ezelőtti olvasókat segítette, vezette jobb megértésre, hanem minket is útbaigazít azzal a négy tagadó mondattal, azzal a négy „nem”-mel, amely annakidején Pál kihallgatásakor elhangzott. „Semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek” — így adja tudtunkra Pál apostol, hogy mit jelentett az ő számára az Isten igéjével való találkozás: megtalálta az egész Szentírás, a Biblia igazi értelmét. A BIBLIÁVAL VALÓ TALÁLKOZÁS NAGYON SOKFÉLE EREDMÉNNYEL JÁRHAT AZ EMBER ÉLETÉBEN. Sokan nem tudnak mást látni benne, mint egy régi régi könyvet, tele homályos, sokszor érthetetlen történetekkel, törvényekkel, rendelkezésekkel. Van, aki fel tud fedezni a Bibliában sok-sok értéket: szép költeményeket, világirodalmi remekműveket, vagy nagyon értékes történelmi dokumentumokat, tudósításokat. A legtöbb ember talán inkább valami „égből pottyant” földöntúli iratnak véli — ha hivő — amelynek minden szava, mondata megfellebbezhetetlen, pontos utasításst, életszabályt tartalmaz. MINDENNÉL JOBB PÁLT KÖVETNI: A SZENTlRÁS MÓZESTÓL A VÉGÉIG KRISZTUST HIRDETI. Első lapjától az utolsóig Isten szeretetét adja tudtul a Jézus szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról szóló evangéliumban. Mózesnek és a prófétáknak a könyveiben is azt az isteni szeretetet kell keresnünk, amely a világot, az egész emberiséget átöleli. „Nem vagyok bolond, hanem igaz és józan beszédet szólok.” Fesz- tusz és vele együtt azóta is sok más ember értelmetlennek tartja a prédikációt, Isten hirdetett igéjét. Valljuk meg: sokszor jogosan. Az egyházban, a gyülekezetben kialakult egy olyan nyelv, beszédstílus, amely érthetetlen azok számára, akik nem járnak templomba. Ez is akadálya az ige megértésének. Ezért mindig arra kell igyekeznünk, hogy egyszerűen, közérthetően mondjuk a prédikációt, „tegyünk bizonyságot” Jézusról. / DE MÉG TÖBB BIZTATÁS is van ebben a „nem”-ben. Igaz és józan beszéd az az evangélium, amely Jézus haláláról, feltámadásáról szól. Igaz és jó ügyet képviselünk, amikor igehirdetésünkkel, egyszerű, józan szavunkkal Isten szeretetének napját ragyogtatjuk a körülöttünk élő emberekre és amikor egész életünkkel, jó cselekedeteinkkel, embertársaink megértésével, segítésével tanúskodunk erről a szerétéiről. Így lehet eredményes a találkozás Isten igéjével olyan emberek számára is, akik, mint Fesztusz, nem abban nevelkedtek gyermekkoruk óta. Így lehet hitelessé az emberek előtt az egyház igehirdetése. „Nem valami zugban történt dolgok ezek” — hangzik a harmadik „nem" Agrippának, aki jól ismeri Mózes és a próféták iratait~ a Szentírást, sőt hisz is ezeknek a régi igéknek. Kell az ilyen biztatás, mert a hívők igen gyakran azt gondolják, hogy az ige „titkos tudomány”, amelyet Isten csak a „kiválasztottak”-nak adott. Meg azért is szükség van erre a tagadó mondatra, mert sokan azt hiszik, hogy a Szentírás igéi afféle „lelki” dolgok, amelyeknek semmi közük a világhoz, a történelemhez, a politikához, az emberek földi közösségéhez. PEDIG ISTEN MINDIG NYILVÁNOSAN CSELEKSZIK. A Biblia tele van valóságos történeti tudósításokkal. Isten népe, Isten emberei a világban éltek, Jézus pedig „Poncius Pilátus alatt” szenvedett, halt meg és támadott fel. Nem rejtegetni való titok keresztyén hitünk sem: Jézus is azt akarja, hogy lássák a mi jó cselekedeteinket (Mt 5, 16). „Semmi halálra, vagy fogságra méltót nem tett ez az ember” mondják Pál bírái és a kihallgatás tanúi. Milyen jó bizonyítvány ez az apostol igehirdetéséről és magatartásáról! És milyen biztató számunkra is! Mert ez azt jelenti: lehet úgy hirdetni Isten igéjét, bizonyságot tenni Jézusról, megváltani hitünket, élni keresztyén életünket, hogy azzal nem ártunk senkinek, sőt elismerést, megbecsülést nyerünk. r HA VALÓBAN ISTEN IGÉJÉT HIRDETJÜK, ha valóban Isten szeretetének jó hírét adjuk tovább szavainkkal az embereknek és ezt a szeretetet gyakoroljuk, akkor ezt felszabadultan, jó lelkiismerettel tehetjük, mint akik tudják, hogy ezzel jót tesznek mindenkinek. segítik, előbbre viszik az emberek dolgait. Ennek a régi tudósításnak négy tagadó mondata, a négy „nem”, négy biztató „igen”-t mond arról, hogy mindenkinek lehet eredményes találkozása Isten igéjével. Bizony, sok félreértés, helytelen magyarázat, téves felfogás akadályozhatja ennek az igének a megértését, vagy továbbadását. Ezen a vasárnapon sok biztatást és segítséget kapunk ahhoz, hogy ne hangozzék hiába Isten igéje. Muntag Andor Imádkozzunk! Istenünk! Mi sokszor félreértjük, rosszul magyarázzuk igédet. Gyakran nem vesszük komolyan, nem is törődünk vele. Bocsásd meg értetlenségünket, hanyagságunkat és azt, hogy mindezzel Ellened és embertársaink ellen is vétkezünk. Tedd számunkra világossá, megbecsült drága kinccsé Jézus Krisztus evangéliumát. Ámen. AZ ÚJ NORVÉG BIBLIA Bizonyos, hogy Jézus, miután tanítványokat gyűjtött maga köré, s azokat felkészítette, elkül- dötte őket a világba. „Menjetek el... (Mt 28, 19) és tanúim lesztek ... a föld végső határáig” (Ap Csel 1, 8). A megbízó, a küldő az a Jézus, aki így szólt: „Én vagyok az első és az utolsó, és az elő: halott voltam, de íme. élek örökkön-örökké” (Jel 1, 17—18). A FELTÁMADOTT, ÉLŐ ÜR JÉZUS KRISZTUS A TANÜSÁG- TÉTEL SZOLGÁLATÁT BÍZTA TANÍTVÁNYAIRA. A tanítványok elsőrendű dolga, szolgálata hírül adni, hogy Jézus Krisztusban elérkezett az Isten országa, s megvalósult Isten akarata. Ez a jó hír az evangélium. A tanítványok szolgálata azonban nem merült ki az evangélium hirdetésében. Életük, szolgálatuk révén az evangélium ereje kiáradt hallgatóikra, környezetükre, s így munkálták az emberek lelki és testi javát. Az első gyülekezet életében nyilvánvaló volt, hogy tagjai milyen komolyan vették a lelki és testi szükségleteket. Nemcsak az igével szolgáltak egymásnak, hanem a testi javakkal, a mindennapi kenyérrel is. (ApCsel 2, 42— 47) Pál apostol a missziói munka ezernyi gondja és nehézsége közepette sem feledkezett meg arról. hogy a jeruzsálemi szegények támogatását megszervezze, és a missziói gyülekezetek adományait nekik eljuttassa. (2Kor 7—8) Az apostol felismerte, hogy a misszió nemcsak az evangélium hirdetését jelenti, hanem annak megélését, tettekben való megnyilatkozását, az emberek lelki és testi javának szolgálatát. Az egyház története arról tanúskodik, hogy Pál apostol felismerése és az első gyülekezetek gyakorlata sokszor feledésbe merült. A missziót ugyan hol több, hol kevesebb buzgóságaal végezte az egvház. olykor, sajnálatos módon tűzzel-vassal is. de a misz- szidlráltak lelki' üdvéftek szolgálata mellett gyakran háttérbe szorult az emberek testi javának szolgálata. Amikor Isten iránti hálával megemlékezünk a keresztvén misszió áldott lelki és nagyon jelentős kulturális munkájáról, nem feledkezhetünk meg a mulasztásairól sem. A MI MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK Isten Szentlelkének segítségével felismerte és a maga számára tudatosította, hogy az egyház szolgálata lényegileg egy és oszthatatlan, hogy Jézus Krisztusnak, az egyház Urának példája nyomán egyszerre kell szolgálnunk az igével és a szeretet cselekedeteivel. Ezt a felismerést segítette elő Luther írásainak és a reformáció gyakorlatának elmélyült tanulmányozása, s legfőképpen pedig a Szentírás idevonatkozó tanításának mélyreható vizsgálata. ezen belül kiváltképpen Jézus személyének és etikájának jobb megismerése. A reformáció egyrészt felszabadította az embereket üdvösségük megszerzésének gondjától — amikor azt hirdette, hogy Isten Jézus Krisztus érdeméért ingyen, kegyelemből üdvözít — (Rm 3, 21), másrészt elkötelezte őket az emberek szeretetből való szolgálatára. így történt, hogy az em-* berek elhagyták a kolostorokat, és hitük, meggyőződésük alapján jó lelkiismerettel végezték világi feladataikat, miután megértették, hogy Isten nem követel tőlük mást, csak azt, hogy úgy szolgáljanak az embertársaiknak, mint magának Krisztusnak. Az Űjtestámentum egyértelmű bizonyságtétele szerint Jézus egyidejűleg hirdette az evangéliumot és gyakorolta az irgalmasság, a szeretet cselekedeteit. Nemcsak a legdrágábbat, a bűnbocsánatot adta. hanem mindazt, ami a mindennapi életben szükséges volt: kenyeret, gyógyulást, vigasztalást, bókosséget. Igehirdetésében, tanításában hangsúlyozta, s magatartásával tanúsította, hogy a menn- nvei Atva irgalmasságot, segítő- készséget. szeretetet vár az ő gyermekeitől. Az igéből felismertük, hogy egyidejűleg kettős megtérésre van szükségünk: Jézushoz, a szolgáló Űrhöz és embertársainkhoz. Azt is megláttuk, hogy a krisztusi küldetés teljesítése nem jelent valamilyen különleges egyházi tevékenységet, amit csak egyesek végezhetnek. Minden keresztyén hivő ember, aki a feltámadott, élő Jézust valóban követi, minden szavával és egész életével a krisztusi missziót teljesíti, egyszerre szolgál Urának és embertársainak. A SZENTÍRÁSRA FIGYELVE TUDATOSULJ EGYHÁZUNKBAN, hogy a lelki szolgálatot és az emberek javának külső szolgálatát nem lehet elválasztani egymástól, hogy az ..okos istentisztelet” a keresztyén ember mindennapi életében, a világban folyik és a templomi istentisztelet az élet istentiszteletében éri el céliát. (Rm 12. 1—2) Tudjuk, hogy Jézus nem vonult vissza a templomba, sem a pusztába, hanem járt az ország— Hatvanad vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istetisztelet oltári igéje: Lk 8, 4—15; az igehirdetés alapigéje: Csel 26, 22—32. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 25-én vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet REUSS ANDRÁS külügyi titkár. — CSABACSÜD. 1978. november 26-án Koszorús Oszkár esperes szolgálatával tett esküt a presbitérium tíz új tagja: Ada- mik Mihályné. Folytán György, Galáth István, Hanzó Pál, id. Jancsó Györgyné, ifj. Jancsó György, Jutási Jánosné. Lipták Pál, Uhljar Jánosné, ifj. Valas- tyán Sámuel. „Erősödj meg a kegyelemben, amelyet Krisztus Jézusban kaptál, és hordozd velünk együtt szolgálatunk terhét, mint Krisztus Jézus jó vitéze.” — December 12—17-ig igehirdetés-sorozat volt a gyülekezetben. Nobik Erzsébet lelkészen kívül Kovács Pál szarvas- ótemplomi igazgató-lelkész hirdette Isten igéjét. A sorozat záróalkalmaként szeretetvendég- ség volt, amelyen Bártfai Kelló Gusztáv tiszaföldvári lelkész hirdetett igét. — MISKOLC. Január 28-án a délelőtti istentiszteleten, ige- detéssel, a délutáni szeretetvendégségen előadással szolgált Ámosz próféta könyvéről dr. Muntag Andor, a Teológiai Akadémia dékánja. A gyülekezet bibliaórai tagjai szavalókórus formájában bibliai gondolatokat adtak elő, az ifjúság ének és ze- neszámokkal szolgált. — Az újonnan épült baptista imaház- ban tartotta a város valamennyi protestáns gyülekezete az ökumenikus imákét záró istentiszteletét. Igét hirdetett dr. Kürti László református püspök, előadást tartott „Az ember: Isten képmása” címmel Szebik Imre utakon, leült a vámszedők közé, betért a halottas házba és részt vett a lakodalmasok örömében is. így adta tudtára mindenkinek, hogy Isten nem a világon kívül, hanem a világban és a világért, az emberekért akar élni. Az újtestámentumi gyülekezet sem menekült a világból. Istentiszteletük alkalom volt arra, hogy hallgassák a bizonyságtételt arról a Jézusról, aki szolgálni jött a világba, s aki követőit is szolgálatba küldi. MI IS RENDSZERESEN ÖSZ- SZEGYÜLEKEZÜNK ISTEN- TISZTELETRE, hogy együtt részesedjünk Urunk ajándékaiban: hitben, reménységben, szeretet- ben, bűnbocsánatban, új életben, s hogy így meggazdagodva, felszabadultan szolgáljuk embertársaink lelki és testi javát: elősegítsük a megértést, védjük a békét, munkáljuk a közjót, szebbé és teljesebbé, igazabbá és jobbá tegyük az emberiség életét. Táborszky László esperes. Énekelt a baptista gyülekezet kórusa. Az istentisztelet után a jelenlevő protestáns lelkészek testvéri együttléten találkoztak egymással. — TATABANYA. A gyülekezetben az idén is megtartották az egyetemed imahetet az evangélikus, a református és a baptista gyülekezetek részvételével. A befejező alkalom a bánhidai református templomban volt úr- vacsoravétellel. A. helyi lelkészeken kívül dr. Nagy István tatai lelkész, a Fejér—Komáromi Egyházmegye esperese és Fortin László baptista lelkész szolgált egy-egy alkalommal. — A gyülekezőiben istentiszteleten és szeretetvendégségen emlékeztek meg az újtelepi templom negyvenéves jubileumáról. Igét hirdetett és a szeretetvendégségen személyes élmények alapján előadást tartott Gartai István kis- terenyei lelkész, aki a templom- építés évében segédlelkésze volt a gyülekezetnek, a templomépítés előzményeit és a felszentelés ünnepét a korabeli jegyzőkönyvek alapján Elek Teréz, a gyülekezet jegyzője ismertette. Az ünnepségen többen voltak olyanok, akik a negyven év előtti időben is részt vettek a gyülekezet életében és áldozatukkal kivették részüket a templomépítésből. — A gyülekezet megemlékezett lelkésze. Lábossá Lajos huszonöt éves tatabányai szolgálatáról. Istentisztelet keretében köszönte meg a lelkész szolgálatát és hűségét a gyülekezet nevében Jónácsik Imre felügyelő és Bánszky Pál gondnok, majd a, gyülekezet értékes ajándékát adták át, Lucza Anikó a gyermekek nevében mondott verset és nyújtott át huszonöt szál szegfűt. A református egyház nevében Bátky Miklós lelkipásztor — akivel több mint frász éve együtt szolgálnak Tatabányán — köszöntötte a jubiláló lelkészt. 40 000 példányban jelent meg az új norvég Biblia, és egy hónapon belül elfogyott. A legmerészebb várakozásokat is felülmúlta az érdeklődés. Ha az első kiadásban több példányt nyomtak volna, bizonyára az év legnagyobb példányszámban elkelt könyve lett volna. Nem ez volt az egyetlen nehézség a norvég Bibliával kapcsolatban. Két nappal az új Biblia hivatalos bemutatása előtt derült ki. hogy egy oldal hiányzik belőle, míg egy másikat kétszer nyomtak. Több mint 5000 Bibliát kellett visszarendelni a boltokból, hogy kijavítsák a hibát. Egy órával a sajtókonferencia előtt elkészültek azonban az első kijavított példányok. Az énekeskönyv-szerkesztők műhelyéből IGEHIRDETÉS ELŐTTI ÉNEK Dallama: Paradicsomnak te szép élő fája (766) Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk. Jöjj, szolgálj nekünk! Ür vagy te és a földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, 'kövess engem! Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! Szentlelked kérjük. Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel! Turmezei Erzsébet
