Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-18 / 7. szám
Hétköznapi imádságok Lomíalanítás A szemetesautqnak hétfőn kellett volna jönni Kedden meg is érkezett — mondják, másutt többet is késett. Hétfőn reggel végig az utcán olyan volt a járda, mint valami roncstelep. Elképesztő, mi kacat gyűlik össze évtizedek alatt egyetlen olyan kis utcában is, mint a miénk. Gyűlik, mert kidobni sajnálták, talán nem is volt hová. Gyűlik padláson és pincében, udvaron, kamra sarkában és garázsban, ré— HALÄLOZÄS. Kepenyes Anna, a csabacsüdi gyülekezet hűséges tagja, a fóti kántorkép- ző tanfolyam hallgatója 35 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése 1978. december 19-én volt Nobik Erzsébet lelkész szolgálatával. Fájó szívvel gyászolják szülei, testvérei és a csabacsüdi gyülekezet. — Tömörkényi Tiborné sz. Komlovszky Mária, a szarvasi, majd a budavári gyülekezet tagja 1978. december 7-én 65 éves korában elhunyt. Temetése december 16-án volt Szarvason Kovács Pál és Székács Sámuel lelkészek szolgálatával a gyülekezet nagy résízvéte mellett. „Nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük”. — Szantner János, a szepetneki gyülekezet negyedszázadon át volt hűséges gondnoka súlyos gi műhelyben, vagy üres csirkeólban, s ki tudná felsorolni, hol még. Van itt minden, ami felesleges és értéktelen: ócska gyermekkocsi és rozsdás kályhacső, roncs fotel és hajdanvolt mosógép, fonott utazókosár, törött kancsó, foncsorozását rég elvesztett tükör és a nagymama egykori kalaposdoboza. Csupa ócskaság az elfe- lejtettség homályából. betegségben 81 éves korában január 25-én elhunyt. Január 28- án gyermekei, a kiterjedt rokonság és az egész falu népének részvéte mellett helyezték örök nyugalomra. Koporsójánál Varga Árpád szepetneki lelkész hirdette a feltámadás evangéliumát. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” Az elhunytban Szantner Ferenc gyülekezeti felügyelő és Szantner Gyula presbiter, temetőgondnok édesapját gyászolja. — Özv. Sztankovics Károlyné sz. Okolicsányi Márta ny. tanárnő. a miskolci gyülekezet hűséges tagja és őrállója 81 éves korában elhunyt. A gyülekezet bibliaórája tagjainak részvéte mellett hangzott koporsója felett Isten igéje: „Most azért megmarad a hit. a remény a szeretet e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” Istentiszteleti rend Budapesten, 1979. február 18-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma. de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Bolla Árpád, du. 5. Szeretetvendégség: Bolla Árpád. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Komjáthy Lajos. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boro-s Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Németh Zoltán, váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma- túz László. Pestlőrinc-Erzsébet telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Boninyal Sándor. Kispest-Vekerletelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalo- ta-Máv-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Kísíemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő, dú. 5. Szeretetvendégség. Torockó tér de. fél 9. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du fél 7. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bcncze Imre. Németvölgyi üt 138. de. 9 Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — ÉLETJÁRADEKOT fizetnék lakásért. ..dsszeköltözés nélkül” jeligére a kiadóhivatalba. — GYŰJTEMÉNYEMBE használt könyveket, könyvsorozatokat, képeket vennék. „Gyűjtő” jeligére a ki- adóhivatalba. — NAGY-BUDAPESTEN, vagy környékén, lehetőleg kertes házban kerestek valakit, aki egy magányos, idős néni eltartását vállalná. Választ a következő címre kérek: Miltner Mi- hályné, Budapest, Ady Endre u. 1. IV. 6. 1*24. evangélikus élet A Magyarprszágl Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Ebtrkáayl László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám : 616—20 412—VTIT Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 79.0489 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor...” (Zsid 3, 15) VASÄRNAP. — „A szolgálatkészségben fáradhatalanoik, a lélekben buzgók, az Ürnak szolgáljatok” (Róm 12, 11 — Zak 8, 13 — Lk 8 4—15 — Zsolt 44, 2 —27). Az Ürnak nem lehet szolgálni az embertárs szolgálata nélkül. Az apostol a rövid mondatban lényegében összefoglalja. értelmezi. az előző két felszólítást: „Az Ürnak szolgáljatok”. Az ő .igája” könnyű de a mi emberi gyarlóságunk miatt mégis fáradunk fásulunk, elhi- degülünk. Ilyenkor biztat az ének: „Csak a jóban serénykedjél, lépj az élet útjára Vedd a lélek fegyverét Imádságot és igét”! (436. é.) HÉTFŐ. — „Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincsen Isten” (Ézs 44, 6 — Mt 6, 24 — 5Móz 32. 44—47 — Mt 14, 1—12). Hitünk szerint itt Isten nemcsak hatalmasságát, nagyságát és végtelenségét nyilatkoztatja ki! Nemcsak a tér és idő "feletti, a számokon felüli Istenről hallunk itt. hanem arról az Űrről, aki számunkra is az első és utolsó akar lenni. Híveitől és követőitől nemcsak egy bizonyos részt kíván, hanem teljeset. Nemcsak alkalmi bérmunkát, hanem odaadó szolgálatot!” Ó, segélj, hogy életemet. Uram néked szenteljem” (437. é. 6. v.). KEDD. — „Akkor Jézus azokat a városokat, amelyekben legtöbb csodája történt, elkezdte kárhoztatni, amiért nem tértek meg” (Mt 11, 20 — Jer 7, 4—5 — Ézs 55 6—11 — Mt 14, 13— 21). Jézus megjelenése nem a szenzáció értelmében vett csoda. Azokat ítéli el. akik számára csak csoda maradt egy gyógyítás, egy megkönyörülés. Számos igeolvasó ma is csak addig jut el. hogyan lehetséges, hogy Jézus gyógyított, vajon megtörténhetett-e az eset? Boldog az, aki az ő csodáiból könyörületes szfvet. szolgáló, segítő életvitelt tanul! „A megtérésre Jézusom, Kérlek te adj erőt!” (431. é. 6. v.). SZERDA. — „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Fii 4 19 — Zsolt 37, 4 — Lk 10, 38—42 — Mt 14, 22 —36). Az Isten minden szükséget. kielégített,, mikor megteremtette a világot. Ami m.a hiányzik, a mindennapi kenyér, vagy az alapvető emberi jogok a világ éhező és elnyomott földrészein, az mind az ember bűne! Amikor Isten bennünket is harcba akar állítani az éhezők és elnyomottak ügyében, akkor rajtunk keresztül akarja „betölteni” a szükségeket, testi és lelki vonatkozásban! „Szükségembe ha hívtalak, ott voltál gyermekednél” (9. é. 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Jézus Krisztus engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért. hanem az egész világ bűnéért is” (ÍJn , 2 — Zak 3, 9 — Józs 24, 1—2/a. 13—16. 22—28 — Mt 15. 1—20). önző gyarlóságunk miatt gyakran csak magunkra, csak a keresztyénekre értjük Isten bűnbocsátó kegyelmét. Jó, ha újból és újból tudatosítjuk: „az egész világ bűnéért is”! Ez a tény felszabadít arra a nagyszerű küldetésre, mely nem kivon, hanem éppen hogy belevisz a világba, együtt-örü- lésre biztat a bűnbocsánat örömhíre miatt! „Mily nagy az Űr kegyelmessége. Van-e ember, kit meg nem hat?” (13. é.). PÉNTEK. — „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek” (Fii 1, 27 — Zsolt 119. 2 — lKor 2, 1—5 — Mt 15. 21—28). Ha valaki cserbenhagyja a bajba jutott embert. arra azt mondjuk, hogy gonosz, sőt bűnös — nem pedig azt, hogy illetlenül viselkedett. Krisztus tanítványai számára az evangélium ma sem „illemszabály”. hanem életvitel. Nem külső előírás, hanem belső erő és belső kényszer a szolgálatra! „Ily nagy irgalmasságnak Atyját. Az Istent ne szeressem-e? ...Akaratját ne tegyem-e?” (13. é. 4. v.). SZOMBAT. — „Az Űr látja az ember útjait.” ’(Péld 5, 21 — Mt 26, 34 — Zsid 3. 12—4. 1 Mt 15, 29—39). A „látás” évszázadát éljük. A technika jóvoltából pár pillanat alatt láthatom, mi történik a Föld másik oldalán. Ügy tűnik, hogy éppen ezért a mai ember számára talán érthetőbb ez az ige- Igazán azonban csak azok értik, akik bizonyosak abban, hogy az Isten nemcsak minden " titkok tudója és ismerője, hanem Ö gondosan őrzi is az övéi lépéseit. Kérdés: az ember meglátja-e az Űr útjait. melyen eljuthat a másik emberig — a „magán útról” a „keskeny útra”? „Szelíd szemed ... csak várom hogy majd rámtekint” (772. é. 4. v.). Győri János Sámuel — RÄD. 1978. december 26-án a délelőtti istentiszteleten iktatta be tisztségébe Bachát István lelkész a leánygyülekezet új felügyelőjét Budai Pált, másodfelügyelőjét. Kátai Kálmánt, gondnokát, id. Prencsok Mihályt, valamint új presbiterét, ifj. Prencsok Mihályt. Uram, Te azt akarod, hogy lelkűnkben is rendet tegyünk. Hogy kidobjunk ezernyi megunt lim-lomot. Felesleges kacatját életünk homályba vesző múltjának. Soha-semmire-jó-nem-volt előítéleteket, személyválogatást, okát- Be-tudni-miért haragot. Azt akarod, hogy felhozzuk elsüllyedt éveink lépcsőfokainak mélyéről bűnbocsátó szereteted fényére a régi szorongásokat és bűnöket, megaláztatások és megbánások fájó emlékeit, gyógyíthatatlan sebekét, amelyeket mi okoztunk másoknak, vagy mások nekünk. Hálát adok, Istenem és Atyám, hogy életemnek ezeket a felesleges roncsait felejtésedre bízhatom. Hálát adok, hogy Jézus Krisztus értem való szenvedéséért és haláláért elfelejted és elfelejteni segítesz múltamból mindazt, amire csak a keserűség és a lelkiismeretfurdalás emlékeztet. Mindazt, ami gátol mai szolgálatomban. Mai feladataim és kötelességeim között. Könyörgöm azokért, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni azt, hogy rendet kell tenniük életük romjai között. Azokért, akik nem tudják kárnak és szemétnek ítélni mindazt, ami a szolgáló szeretet útján visszatartja őket. Azokért, akik szereteted egyetlen igazi kincse helyett saját érdemeik ócskaságait, mint értékeket őrzik féltve. Azokért, akik nem mernek szembenézni mindazzal, amit elrontottak az életükön. Azokért, akik egykor megismerték már, de régen elfelejtették irgalmasságod rendteremtő erejét. Használj fel, Uram, ha jónak látod, engem is arra, hogy a szeretet tapintatosságával segítsek másokat abban, hogy életüket rendezzék. Hallgass meg, Istenem, Jézus Krisztusnak, Uramnak és Szabadi- tómnak szent és áldott nevében. Ámen. Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköznapi imádságok) c. könyve nyomán Schreiner Vilmos CSALÁDI HÍMEM Se eretetmegvonás Utógondozó az egyik kerületi tanácsnál. Fiatalkorú, büntetés végrehajtásukat letöltött, vagy büntetésüket felfüggesztett kiskorúakkal foglalkoznak itt, akik nem találják helyüket semmiféle közösségben alkalmazkodásképtelenek a családban, a munkahelyen és az iskolában. De vajon csak ők a hibásak? Nem a környezet rideg, hanem a kitárulkozó, vagy magukba zárkózó sorsok teszik nyomasztóvá a fogadónapok oly kíméletlenül lassan múló óráit. Vajon helyrehozhatalan e minden? Hol siklottak ki ezek az életre készülő évek? S ki a felelős? A túlzott kényeztetés, vagy a felesleges és rosszul alkalmazott szigor? Mert ennek a két név elés formának a határmezsgyéjén kevés szülő tud megállni. Az egyik számolatlanul adja a pénzt csemetéjének, a másik indokolatlanul forintokkal fukarkodik. S minden gyerek. mindenre másként reagál, hiszen az ember — különösen a még formálódó lélek — hallatlanul finom műszer. S az sem mellékes, kikből alakul a baráti kör, milyen gondolkozású, milyen érzelmi töltésű és érdeklődési körű fiatalokból? Mennyi és milyen sok összetevője, indítéka van, amíg egy fiatal bűntényt, sze- lídebb esetben szabálysértést követ el, s bíróság elé kerül, elítélik, majd utógondozottá válik. Az utógondozó vezetője középkorú pedagógusasszony, sokat tapasztalt ember, akiben végtelen tapintat, türelem és emberség van. Sok mindent szeretne pótolni rövidke tíz percek, vagy negyed órák alatt, amíg egy-egy fiatallal foglalkozni tud, amíg az életüket bogozza, lelkükhöz férkőzik és ismerkedik körülményeikkel. A fogadóóra első ,gondozottja” nyakigláb, hosszú, pattanásos arcú fiú. Sem a lábával, sem kezével nem tud mit kezdeni, sután és félszegen áll a gondozónő asztala előtt, pedig nem volt ilyen gátlásos amikor társaival a garázdaságok sorozatát követte el. Fél év felfüggesztett büntetést kapott. — Ülj le... — keresi a kapcsolatot a gondozónő a nyúrga kamasszal. A fiú leül és fészkelődik. — Mit csinálsz a szabad idődben? Olvasni szoktál? A válasz a fiúban reked. Megismétlődik a kérdés: — Olvasni szoktál? Morogva „nem” a válasz. — Tudod, hol az Opera? Az egykori galerivezér felkapja a fejét: — Az micsoda? — Te pesti vagy, nem tudod, hol az Opera? — Nem, — Színházban voltál már? — Egyszer egy lány elvitt a Kamara Varietébe... — Most hol laksz? — Az anyámnál... — Szereted az édesanyádat? A válasz elszánt: — Nem! — Miért? — Mert gyűlölöm az élettársát! A „gyűlölöm” szó éles pengeként hasítja a levegőt. Újabb kísérlet: — Kit szeretsz? Szinte izzik a levegő amikor minden megfontolás és gondolkozás nélkül feltör belőle: — Senkit! Az utógondozóba időnként behívatják a szülőket is, hogy a gondozónő velük közösen vitassa meg, miként lehetne formálni a fiatalkorú egyéniségét, hogyan változtathatnák meg a társadalomhoz való viszonyát és terelhetnék jó útra az életét. Sajnos azonban ez nem mindig jár sikerrel. Zokogva, zaklatottan fuldokolva érkezik egy asszony. Mintha gyászban lenne. Megtört és mégalázott. — Kérem, én idegösszeomlást kaptam. A szégyen. Nem merek a szomszédok szemébe nézni. Nem bírom elviselni sem a szánalmat sem a gúnyt. Pedig mi nem tehetünk róla. Mindene megvolt. Magnó, rádió, lemezjátszó. Mégis elkötött — így mondja „elkötött” — egy motort, amelyet összetört. A kárt megtérítettük, de az apja élőbb agyon akarta ütni, én szabadítottam ki a kezei közül. Iszonyatos nagyot tud ütni a férjem ... — Még minden helyrehozható anyuka, hiszen a Karcsi még olyan fiatal. Szoktak beszélgetni vele? Az asszony hirtelen elfelejti az ellá- gyulást: — Kérem ilyesmire nem érünk rá, mi dolgozó emberek vagyunk, este már fáradtan kerülünk haza, hétvégén meg a telken vagyunk ... A gondozónő sajnálkozik: — Pedig a gyerek törődést igényel... Az asszony hirtelen megkeményedik: — Többet nem törődünk vele. És ajándékot sem kap. Ezt megbeszéltük az apjával. Bármit kérhet, mindent megtagadunk tőle. Érezze, hogy már nem tartozik a családhoz ... A gondozónő aranykeretes szemüvege mögül felnéz, s az anyuka tekintetét keresve nagyon komolyan és hangjában egy lehelletnyi szomorúsággal mondja: — Asszonyom, egy gyermektől mindent meg lehet vonni, csak a szeretetet nem! Ágh Tihamér
