Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-02-18 / 7. szám

Háromszázötven millió A gyermek nem tehet arról, hogy világra jött. Nem akaratán múlott, ha beleszületett a vesze­delmek kellős közep-ébe, a világ­nak egy olyan részén, ahol sötét erők fenyegetik és számtalan kődobás éri a szívét, míg ember lesz belőle. Vessünk egy pillantást ezekre a milliókra, akiknek a nyomora az égbe kiált. A STATISZTIKA A VILÁG- TÁJAKAT BEJÁRVA számba- veszi és kimutatja, mennyi a nyomorgó gyermek, akiinek sem étele, itala, ruhája, tanítója, sem orvosa nincsen. Az ENSZ húsz esztendeje ki­mondta, hogy minden gyermek­nek joga van az életre, az egész­ségre. a játékra, tanulásra. Éb- resztgeti a világ fejlettebb or­szágait: Segítsenek és indítsa­nak mindent megmozgató men­tőakciót. Másfél milliárd gyer­mek él a földön. Az egész em­beriség felelős mindnyájukért. Vámos Imre a Magyar Nem­zet egyik korábbi számában idézte ezt a szomorúan igaz mondatot: „Az a baja ennek a világnak, hogy kevesen sokat esznek, sokan pedig keveset!” így osztja ketté az éhség az em­beriséget. Kéregető éhesekre és gazdag jólakottakra. Az éhezők éhes gyerekei csontvázgyerekek. Révedező a szemük. Dombként púpos a hasuk, száraz karó a ka­ruk, lábszáruk. Nehéz, nagy fe­jük a földre húzza őket. Nem kap elég kenyeret 350 millió. Bangladeshi—Biafráig 100 millió éhezik. Latin-Amerikában 30 másodpercenként hal meg egy- egy közülük éhség miatt. A betegség is pusztítja őket. Bár az orvostudomány minden járvány ellenszerét megtalálta már, mégis évente 5 millió hal meg gyermekbetegségben, mert 80% nem részesülhet orvosi ke­zelésben. A trachoma vakká, a lepra csonkává teszi őket Álla­tok sem bírhatnak ki annyi kor­bácsot, mint ezek a szerencsét­lenek. Boldogtalan szüleik ma­gük is legtöbb esetben elgyötört emberroncsok. Sorsukat nehezíti a tanülat- lainság is. Több mint 1 millárd az írástudatlanok száma. Indiá­ban a lakosság 70 százaléka nem tud sem írni, sem olvasni. A vi­lág tanköteles gyerekeinek több mint a fele nem járhat iskolá­ba. Latm-Amerikában. 73 mil­lióból 33 millió, az Egyesült Ál­lamokban a fekete lakosság 44%-a elkerüli az iskolát. Mindezt betetőzi a gyermek­kényszermunka. Hamar munká­ba állnak, összesen 52 millió gve-mek dolgozik. Akadnak hely­ségek. ahol 6—7 évesen — isko­la helyett — gyárba járnak, vafiv a mezőre, a mocsaras riz'hldekre mennek. A családon belül 42 millió im,syen dolgozik, 30 millió oed.i'g családfönntartó. Ázsiában 38. Afrikéban 10, La­tin-Ameriká'ban 3, a fejlett tő­kés országokban 1 millió a gye­rek-dolgozók száma. A tanul­mányukat befejező fiatalok pe­dig a munkanélküliség sötét ré­mével néznek szembe. DÖBBENETESEK EZEK AZ ADATOK. Ha átgondoljuk, ak­kor tudjuk igazán értékelni gyermekeink helyzetét a mi mai társadalmunkban. Az önállósu­lásig szemmel tartottak. Bölcső- de-óvoda-iskola-orvosi remdelő- kórház-üdülés nyitva áll előt­tük. Társadalmunk támogatja őket. Alkotmányunk is ezt hang­súlyozza. Persze ez sok áldoza­tot kíván és nem mindig megy gondtalanul, zökkenőmentesen. De az állam pénzbeli támogatá­sán túl az akadályok elhárítá­sára tapasztalt felnőttek, rádió­ban, televízióban játszó gyerme­kek, vitázó fiatalok előre meg­fontoltan fáradoznak a megol­dásért. Egyházunk is, szeretetszolgá­lata keretében, otthont ad a gyógyíthatatlan vagy csökkent értelmű gyermekeknek. A szülőket tanítja, hogy Isten a maga helyére, a szülőt állítot­ta. Ó hivatott arra, hogy az Is­ten felé forduló gondolatpkat fölébressze. Ugyanakkor olyan utat mutasson, gondozást, szere- tetet adjop, ami igazi közösségi emberré formálja, családján és egyházán túl az egész társada­lom hasznos tagjává és az em­beriség ügyéért felelősséget érző személlyé. Otthonaink csendjében semmi sem csonkítja meg az esti imád­ságot, a vasárnapi gyermek-bib- liaórán érlelődik az ifjú, növe­kedik a becsületes munkás. Évek elmúltával felmegy a já­tékok és kacagások kora, az if­júra ráköszönt a nap, amikor a máig,a lábára kell állnia, dönte­nie az élet fordulataiban, nagy és apró ügyekben. A fiatal, aki a jó szülői nevelésben szerzett és az egész társadalmunk által átadott tapasztalatait nem felej­ti el, mindig képes lesz a meg­ráncosodott reményt is kisimí­tani magán és másokon. DE A TEMPLOMAINKBAN ELHANGZÓ IGEHIRDETÉSEK gyakran odafordítják tekintetün­ket azokrá a helyekre is, ahol nem puha, meghitt és derűs az élet, hanem az éhség, a tudat­lanság és kényszermunka, beteg­ség szedi áldozatait, s nem rejt­jük el véleményünket arról, hogy melyik társadalmi rend tudta eddig a legkedvezőbben megoldani a gyermekek sorsát és jövőjét. S már gyermekeinket és unokáinkat is úgy neveljük egész társadalmunkkal egyetér­tésben, hogy olyan világért fá­radozzanak, amelyben a három­százötven milliónak egyenlő jo­gú helye van az emberiség csa­ládjában. K. L. Szórványsorsban Békésben Elek. nagyközség hazánk dél­keleti határa mentén. Békés me­gyében, a gyulai járásban helyez­kedik el. Az eleki evangélikusok gondo­zását a Kelet-békési Egyházme­gyéhez tartozó Gyula gyülekeze­tének lelkésze végzi. Hivatalo­san „társgyülekezeti” viszonyról van szó, de gyakorlatilag szór­ványgyülekezet az eleki evangé­likusok gyülekezete. Igaz, hogy a község távol esik a nemzetközi utaktól és a ked­velt turistaútvonalaktól és úticé­loktól, az is igaz, hogy evangéli­kus egyházunknak sohasem tarto­zott a nagy és jelentős gyülekeze­tei közé az eleki szórványgyüle­kezet. De mégis érdemes köze­lebbről is megismerkedni Elek községgel és az eleki evangéliku­sok életével. A község történetéből Kutatások bizonyítják. hogy már a rézkorban, azaz időszámí­tásunk kezdete előtt 2500—1900 között is éltek emberek a mai Elek területén. A honfoglalás idején hamar betelepült a mai Elek területe is. ebből a korból is kerültek elő régészeti leletek. A török pusztí­tásig rendszeresen kerülnek elő írásos emlékek is. melyek említik Elek község nevét. 1566-ban Gyula és a környező falvak török uralom alá kerültek, aminek aztán nagyarányú pusz­tulás, elnéptelenedés lett a kö­vetkezménye. Ez következett be Eleken is, s egészen az első újra­telepítésig — másfél évszázadon keresztül — elvadult pusztaság volt a helyén. A község újkori története 1721- ben kezdődött, amikor is Bajor­országból telepesek érkeztek a községbe. Az első telepeseket erő­sen megtizedelte az 1739-es pes­tis. Ezért 1740 és 1744 közt újabb telepeseket hoztak a községbe. Ettől kezdve a lakosság száma emelkedő tendenciát mutat. Már 1802-ben 1200 fölötti a lakosság száma. A XX. század elejére pe­dig 7500. Ennek a nagyarányú fejlődés­nek az eredménye az is. hogy 1872-től járási székhelyként sze­repel Elek. A telepesek is jobbágyként dol­goztak, de a betelepülés pillana­tától kezdve kedvezőbb helyzet­ben voltak, mint a magyar pa­rasztok, jobbágyok. Magukkal hozták a fejlettebb gazdálkodás technikáját is. és így nem csoda, hogy „jómódú község” hírében állt a két világháború között is. A község fejlődésében nagy törést jelentett a II. világhábo­rú. 1940-től megindult a Volks­bund szervezése és Eleken igen n.agy számban csatlakoztak a mozgalomhoz. — Egyik ered­ménye lett ennek, hogy a rossz hírű SS-nek is igen sok tagja verbuválódott innét. Igaz, hogy voltak olyanok is, akik tómö­WOLFHARDT PANNENBERG AZ ÄGOSTAI HITVALLÁSRÓL A grazi egyetem római kato­likus teológiai fakultásának szer­vezésében október 20-án előadást tartott dr. Wolfhart Pannenberg müncheni evangélikus teológiai professzor az Ágostai Hitvallás­ról és esetleges római katolikus elismeréséről. Az elismerés kér­déséről folytatott vitát pozitívan értékelte, de hangsúlyozta, hogy az elismerés nem képes „eltün­tetni a különböző (egyházi) szer­vezetek és a római katolikus egy­házhoz való egyszerű visszatérés nem lehetséges.” Az Ágostai Hitvallást Pannen­berg az evangélikus egyház alapvető hitvallásának nevezte, melyen keresztül kell a későbbi hitvallásokat nézni és helyüket, értéküket meghatározni. 1530- ban az augsburgi birodalmi gyű­lésen viszály volt ugyan a római katolikusok és protestánsok kö­zött, de még nem volt szakadás. Történelmi közhelyek és emberi ■kudarcok vezettek a tárgyalások hez jutnánk, az evangélikus ol- meghiúsulásához.'' Mielőtt az Ágostai Hitvallás római kato­likus részről történő elismerésé- dalnak három kérdéscsoportot kell tisztáznia. Az első: Meg kell vizsgálni az Ágostai Hitvallás ta­nítása és a többi evangélikus hit­vallás tanítása közötti viszonyt. A második: Tisztázandó az Ágos­tai Hitvallásnak a többi evangé­likus hitvallással való kapcsola­ta és e kapcsolat következmé­nyei. A harmadik: Az Ágostai Hitvallás még nem oldotta meg a római katolikus egyházban be­következett későbbi dogmafejlő­dést, hanem kiindulópontot je­lenthet a későbbi római katolikus dogmafejlődés megértésére. Néhány kérdés, mely még 1530-ban nyitott volt, mondotta Pannenberg, ma már többé vagy kevésbé „túlhaladott, mint pl. a laikuskehely”, hiszen ezt a köve­telést a II. vatikáni zsinat lénye­gében teljesítette. A felvilágoso­dás korában végbement fejlődés az úrvacsora elhanyagolását hoz­ta magával és ez veszteséget je­lent a protestáns egyháznak, ezért lényeges, hogy az eucharisztikus ünnep rangjának visszaállítását az evangélikus egyház részéről adandó középponti hozzájárulás­ként ajánljuk. rültek a Volksbund ellen a „Hűséggel a hazához” mozga­lomba, de ez nem szüntette meg a Volksbund hatását. A felszabadulás után — ami itt nagyon korán volt, 1944. szeptember 24-én — a „Potsda­mi megállapodás” értelmében közel négyezer német anyanyel­vű lakost kitelepítettek. Ezt követően történt a har­madik betelepítés 1946—48 kö­zött. Telepesek érkeztek a Csal­lóközből, valamint a környező községekből és városokból a nincstelen szegények, akik itt otthonhoz és fölhöz juthattak. — Ettől kezdve töretlen Elek fejlődése. Ma virágzó, jó hírű termelő- szövetkezete. termelőüzemei, vállalatai és gyára van a közel 7000 lelkes nagyközségnek. A község egyháztörténetéből A német telepesek kivétel nélkül római katolikusok voltak. Későbbi lakosságbeszivárgás kö­vetkeztében módosult a vallási arculat is. Egy 1900-ból szárma­zó adat szerint a lakosság 80%-a római katolikus 14%-a görögke­leti (román ortodox) 2%-a evan­gélikus. Ez az arány a II. világ­háború után egy időre módo­sult. A német katolikusok he­lyére érkező telepesek között viszonylag sok evangélikus is volt. olyannyira, hogy 1948-ban önálló lelkészi állást alapítanak, ami 1962-ig állt fenn. Ez alatt az idő alatt ismét lecsökkent az evangélikusok száma elvándor­lás, házasságkötések, elhalálozá­sok miatt. Mai szórványgyülekezeti élet Az. eleki szórványgyülekezet önálló istentiszteleti helyiséggel és lakással rendelkezik, ahol a gyülekezet gondnoka, „mindene­se” lakik. Ö tartja fenn a kap­csolatot a Gyulán lakó lelkész­szel. A gyülekezethez tartozó hívek is — mint Elek lakossága — több nemzetiséghez tartoz­nak. Különösebb hagyománya nincs a gyülekezetnek. Az evan­gélium ereje és az evangélikus egyház szeretete, a hozzá való ragaszkodás tartja össze. Lelkészi szolgálat nemcsak vasárnapi istentiszteletek tartá­sát jelenti, hanem mindazokat a gyülekezeti munkaágakat is ma­gába foglalja, ami szórványban, szétszórtságban élő evangélikus gyülekezetek életét jellemzi. Rövid, vázlatos kép az, amit egy ilyen írás kerete lehetővé tesz. Talán annyit sikerült be­mutatnom. hogy milyen örök­séggel és háttérrel végzi az ele­ki társgyülekezet a szolgálatát. Ifj. Kendeh György így óvjuk nemzeti kincseinket Tallózás a Műemlékvédelem utolsó évfolyamában HAZAI TUDOMÁNYOS SZAKFO­LYÓIRATAINK közül egyre több igé­nyes olvasó veszi kézbe és olvassa a Mű­emlékvédelem című műemlékvédelmi és építészettörténeti szemlét. Három gazdá­jának — Országos Műemléki Felügyelő­ség. Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat és Magyar Építőművészek Szövet­sége — bizonyára mindegyik édes gyer­A kép bal oldalán jól látható két „simlé- deres” ház. Haan Antal rajza Békéscsaba központjáról (1858) mekének vallja. Képei és cikkei fokoz­zák azt a felismerést, hogy műemléki örökségünk minden darabja hányatott múltunk közös, drága nemzeti kincse. A 22. évfolyamát lezáró Műemlékvéde­lem 1978. évi négy száma egybekötve csaknem 400 oldalas testes könyvet tenne ki. Címlapjain ott látható a nagycenki Széchenyi-kastély homlokzata, a tési szélmalom, a múlt századi Komárom er­dőrendszere és Sopron Fő terének Szent- háromság szobra. Mintha ez a négy kü­lönböző jellegű kép is azt jelképezné, hogy építészettörténet és népművészet, térképészet és egyházművészet egymásba fonódva, közösen alakítják ki a folyó­irat arcélét. Hazánknak csaknem minden tájegysé­géről tárul itt elénk újjászülető, vagy új­jávarázsolt középületek egész sora. Vá­rak, kastélyok, parkok, erdők, török em­lékek, polgári lakóházak hosszú láncola­ta bomlik ki a néző és olvasó szemek előtt Nagycenktől Debrecenig, Drégelytől Tarnaőrsig, Miskolctól a Balatonig. S mindezek metszőpontjában a budai vár, vagy a koronázási ékszerek. RÖVID TALLÓZÁSUNK SORÁN e széles horizontot szűkítsük most le egy részlet területre, az egyházművészet, az egyházi építészet területére. Különös ér­deklődésre tarthatnak számot azok a fel­tárások és renoválások, amelyek közép­kori templomrészletek, kolostorromok, vagy azok tárgyi emlékeinek napfényre kerülésével kapcsolatosak. Rejtett kincsünk például az egykori lövöldi, Szent Mihályról elnevezett kar­thauzi kolostor a Veszprém megyei Vá- roslőd területén, amelyet Nagy Lajos királyunk alapított a 14. század közepén. Koroknay Éva művészettörténészünk ku­tatómunkája révén tudtuk meg, hogy itt a 15. század végén termékeny könyvkö­tő és miniátor, a középkori kéziratokat díszítő műhely dolgozott. Hazai könyvtá­raink 7 karthauzi kötésű ősnyomtatványt őriznek: ezek mind a városlődi kolostor műhelyében készültek. A Bakony Múze­um nemrég megkezdett itteni ásatásai so­rán szép majolika padlótéglák kerültek napfényre, s megtalálták az egykori ke­rengő cellasorának a falmaradványait is. Átváltva az északkeleti tájakra, a nemrég helyreállított tornaszentandrási római katolikus templom szépségére fi­gyelhetünk fel. Borsod északi részén, a Bódva partján, a szlovák határhoz közel eső kis község régi templomának gótikus és barokk stílusjegyei alatt a kutatók ro­mán hajó ikerszentélyeiben gyönyörű Anjou-kori falképet és töredékeket ta­láltak, s restauráltak. Feltehetőleg a Be- bek kegyúri család Anjou-kori viseletű tagjai állnak a Szent Kereszt megtalálá­sát ábrázoló képen Nagy Konstantin és édesanyja, Heléna császárné körül. A hazánkban egyedülálló ikerszentélyes templom valószínűleg Árpádházi Szent Erzsébet édesanyja, Gertrudis Felvidéken megtelepült kíséretének kezdeményezé­sére a merán-tiroli egyházi építészet sa­játságait tükrözi. Az aggteleki idegen- forgalmi terület szomszédságában fekvő falu felett dombon épült a ritka szépsé­gű templom — amelyről eddig alig vett ■tudomást a nagyközönség — új színnel gazdagítja hazai műemlékeink egyre pompásabban kibontakozó együttesét. Szólhatnánk a zalaszántói, gyöngyöspa­tai, gutatöttösi, rakacaszendi, vagy jász­berényi feltárások nagyszerű eredmé­nyeiről. vagy a hajdúdorogi (1978/1) és máriapócsi (1978/4) görög katolikus mű­emlékekről. Említsünk meg azonban egy szép protestáns relikviát, építészeti emlé­ket: a Zánkához közeli monoszlói refor­mátus templomnak 1976/77-ben Anda Ju­dit építész által feltárt díszes, románkori kapuzatát. A feltárás során ezenkívül a szentélyen és a hajón rézsűs, kőkeretes románkori résablakok jöttek napvilágra, a hajó északi falában pedig másodlagos beépítésben egy oroszlán figurát talál­tak, amely bizonyára a kapuhoz tarto­zott. Minket evangélikusokat közelről is érint, hogy a folyóirat 1978/4. száma a békéscsabai tájházakkal kapcsolatban részletesen ír Linder László ny. lelké­szünk néprajzi kutatásairól, különösen is az általa felfedezett két ún. „simléderes” (trnákos), kerek tornácú parasztházról, több rajzzal és fényképpel is illusztrálva kutatásait. Fabiny Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents