Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-25 / 47. szám

öKumené ^ öKumené ^ öKumené ^ A Szentlélek erejével — felszabadulva a világ számára Ez volt a fő témája az Európai Egyházak Konferenciája nyolca­dik nagygyűlésének, amelyet Kréta szigetén, Hániában tartott, és amelyen az európai egyházak, ökumenikus testületek képvisele­tében, vendégekkel, megfigyelők­kel együtt több mint négyszáz küldött vett részt. MIÉRT ÉPPEN KRÉTÁN? Ez­zel a kérdéssel kapcsolatban a fő­titkári jelentés sok érdekes és fontos adatra hívta fel a figyel­met. A vendéglátó Görög Orto­dox Egyház oda hívott bennün­ket, ahol térben és időben leg­közelebb lehettünk a keresztyén hit eredetéhez Európa határain belül. Ennek a szigetnek a ne­ve Pál apostollal kapcsolatban szerepel az Újszövetségben (Ap Csel 271, és tudjuk, hogy az apos­tol megbízásából itt működött Titus (Tit 1.). A goniai-öböl pe­dig, ahogy a nagygyűlés színhe­lyéül szolgáló szálloda és az Or­todox Akadémia épülete áll, a történelem folyamán sok vihart látott, mert a szigetet ért vala­mennyi támadás ezen a környé­ken kezdődött. Az EEK tagegy­házai sem felejthetik el a leg­utóbbi súlyos támadást: 1941 má­jusában a náci ejtőernyős csapa­tok inváziója során itt zajlott le a második világháború egyik leg­véresebb csatája, amelynek részt­vevői a szó szoros értelmében a világ minden tájáról jöttek ide. „Azért emlékeztetem Önöket er­re — mondta a főtitkár —, mert így még nagyobb jelentőséget nyer az, hogy éppen itt gyülekez­tünk össze Európa minden népé­ből, és ezzel még aktuálisabbá és sürgetőbbé lesz a béke ügyéért, az emberek és hépek egymással • való kiengesztelődé- séért elmondott imádságunk és az erről folytatott tárgyalásunk.” <■ De nemcsak a negyven évvel ezelőtt kitölt világháborúra em­lékeztünk, hanem arra is, hogy húsz évvel ezelőtt volt az EEK első nagygyűlése a dániai Ny- borgban, ahol akkor negyvenöt európai egyház száz képviselője gyülekezett össze — köztük ott voltak a mi egyházunk küldöttei is —, hogy kifejezésre juttassa az egyházak felelősségét Európa bé­kéjéért és biztonságáért, megta­lálja az egyházak helyét és szol­gálatát a háború utáni Európá­ban. Húsz év alatt az EEK prog­ramját vállaló tagegyházak szá­ma száztizenkettőre nőtt, szolgá- • latuk pedig egyre jelentősebbé vált. A húsz év alatt megnőtt az or­todox egyházak szolgálatának je­lentősége is az EEK-ban. Ma már valamennyi európai ortodox egy­ház részt vesz a közös munká­ban. A krétai nagygyűlés három főelőadását olyan jelentős szemé­lyiségek tartották, mint a mi egy­házainkban is jól ismert Alexij metropolita, valamint Kallistots Ware archimandrita Oxfordból és a görög Christos Jannaras teoló­giai professzor. Mindnyájunk szá­mára élmény volt találkozni a krétai ortodox istentiszteletek gazdagságával a nagygyűlést megnyitó istentiszteleten és a köz­beeső vasárnapon a különböző városi és falusi gyülekezetek li­turgiájában. Megismerkedtünk magas rangú főpapokkal és egy­szerű diakónusokkal. Beszélget­hettünk gyülekezeti tagokkal is. A NAGYGYŰLÉS MUNKÁJÁ­NAK JÓ RÉSZE az ún. szekciók­ban folyt; ha a négy témakört megnevezzük, kitűnik. milyen széles területen tekintettük át az európai egyházak szolgálatának kérdéseit. Megtárgyaltuk az egy­házak egységre törekvésének út­jait és lehetőségeit. Foglalkoz­tunk azzal a kérdéssel, hogy mit jelent az egyházak teológiai mun­kája számára az, hogy nemcsak „lelki” kérdésekkel kell foglal­kozni, hanem azokkal is, ame­lyekkel az egyház a világban ma találkozik. Külön tárgyalás folyt arról, hogy milyen feladatai van­nak az egyháznak az igehirdetés és a diakónia terén. És elő­kerültek a béke szolgálatának kérdései, az egyháznak a vilá­gért, az emberiségért végzett és végzendő szolgálata, egészen ad­dig a részletig is, hogy mit te­het az egyház és a hivő keresz­tyén ember az ember környezeté­nek védelmében. Ebben a munkában voltak a legnagyobb nehézségek és a leg­nagyobb örömök is. Európa kü­lönböző népei, egyházai, különbö­ző társadalmakból, egyházi tradí­ciókból származó, különböző ké­pesítésű és képességű emberek találkoztak ebben a munkában. Meg kellett tanulnunk egymásra hallgatni, egymást megérteni, fel­ismert igazságokat szeretettel megmondani. A magyar küldött­ség elvitte és átadta a témákhoz elkészített tanulmányát, amelyet sokan nagy figyelemmel és elis­meréssel fogadtak. A kisebb cso­portokban folyó munka során tudtuk egymást igazán megis­merni, és itt tudtunk egymástól tanulni is. Bizonyos, hogy későb­bi munkánk során nagy hasznát vesszük szerzett tapasztalataink­nak. Sok kedves ismerőssel, egyhá­zunk sok jó barátjával is talál­kozunk, akik mind szeretettel emlegették gyülekezeteinket, lel­készeinket, egyházunk vezetőit Érdekes volt felfedezni a nagy­gyűlés kiemelkedő személyeségei között Teológiai Akadémiának tiszteletbeli doktorait, akiket sok olvasónk is ismer: Bujevszkij professzort a Szovjetunióból, Krü­ger egyházfőtanácsost az NSZK- ból, Matulis lett érseket, Mic- halko egyetemes püspököt Szlová­kiából, Szedressy Pál püspököt Romániából, és nem utolsósorban Williams főtitkárt. Rajtuk kívül még ismerőseink és barátaink hosszú sorát említhetném, akik mind nagy figyelemmel kísérik, és a maguk helyén segítik is egyházunk szolgálatát. A tanul­mányi munka mellett igen sokat jelentettek a velük folytatott szé­Turmezei János ny. gércei lel­kész november 7-én rövid szen­vedés után elhunyt. Temetése Mintegy 15 000 embert vontak már büntetőjogilag felelősségre A LUTHERÁNIA november 18-án és 25-én dél­után 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri temp­lomban előadja BACH H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Faragó Laura, Szemere Erzsé­bet, Mády-Szabó Katalin, Mo­hácsi Judit, Schultz Katalin. Fülöp Attila, Berczelly István, Kuncz László és Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: (18-án) Harmati Béla (25-én) Dr. Hafenscher Károly mélyes beszélgetések, jólesett ér­deklődésük, és szívesen hoztuk haza és továbbítottuk üdvözletei­ket. Sokat jelentett az is, hogy mindennap, reggel és este együtt voltunk Isten igéje körül. Regge­lenként bibliatanulmányokat hall­gattunk a Lélek ajándékairól az első Korinthusi levél 12—13. ré­szei alapján, esténként pedig kü­lönböző felekezetek rendjének megfelelő istentiszteleteken vet­tünk részt, két alkalommal úrva­csora! közösséggel. VENDÉGLÁTÓINK kedvessé­gére is hálásan gondolunk visz- sza. Mindent megtettek azért, hogy a nagygyűlés rendben pon­tosan folyhasson A felejthetetlen szép környezet, egy színházi elő­adás és egy népi tánc bemutató annyi élményt jelentett, hogy bizonyára még sokat fogunk be­szélni ezekről baráti és gyüleke­zeti közösségekben. A természeti szépségek, a meg­tapasztalt testvéig szeretet, az egymás megismerésének, az egy­mástól való tanulásnak a lehe­tősége csak még jobban növeli a felelősségérzetünket: az európai egyházak felelősek Európáért. Nem a világért? De igen! Csak­hogy szembe kellett néznünk az­zal a kérdéssel: mi a létjogosult­sága az EEK-nak? Nem elég, hogy megvan az Egyházak Világ­tanácsa? Erről folyó' beszélgeté­seink során a legvilágosabban Profile professzor fogalmazta meg a feleletet: a nagy egyházszaka­dás, az egyház nagy problémái Európából indultak ki; a két vi­lágháború is itt kezdődött. Az európai egyházak joggal érzik kü­lönleges felelősségüket azért, hogy az egyház és a világ problémái­nak megoldását keressék és mun­kálják. Muntag Andor november 13-án volt a nagyka­nizsai temetőben. Dél-Aírikában azóta, hogy 1950- ben törvényt hoztak a feketék és fehérek közötti vegyes házasság megtiltásáról, és törvényben mondták ki, hogy a feketék és fehérek közötti viszony „erkölcs­telen”. A faji elkülönítés törvé­nyeinek kritikusai felbomlott csa­ládok, öngyilkosságok, valamint tönkretett emberi életek ezreiről bszélnek, mint e törvények kö­vetkezményeiről. Helen Suzmann parlamenti képviselő a következőket mon­dotta: „Ez a törvény a boszor- kányüldözések korába illik. Nem­csak azokat alacsonyítja le. akik ellentétbe kerülnek vele, hanem azokat is. akik végrehajtották. Tragédiákhoz, öngyilkosságokhoz és felbomlott családokhoz vezet.” Dél-Afrika uralkodó pártjának egyes képviselői most arról be­szélnek, hogy esetleg az említett törvények felülvizsgálatára ke­rülhet sor. Pieter Bolha minisz­terelnök legalábbis úgy nyilatko­zott. hogy szembe akar nézni a törvények revíziójával. Csuka Zoltán: ELLENTMONDÁS A HALÁLNAK Újra meggyűlt a seb, a kozmosz ikelevénye, s földünk készül a mindennél rettentőbb háborúi'a. Mit tehet mást a költő, a lenézett, a kigúnyolt és félreállított, akinek .történelmi kötelesség vértezi mellét”? Még egyszer s talán utoljára szembefordul a rémmel, s ötven év óta legalább öfcvenszer odakiáltja: Ne öljetek! Öleljetek! (AZ IDŐ MÉRLEGÉN eímii kötetből, 1977.) f Túrmezei János FEKETÉK ÉS FEHÉREK VEGYESHÁZASSÁGÁNAK ENGEDÉLYEZÉSE? Összkép a drezdai zsinatról HÁROMMILLIÓS EGYHÁZTAGSÁGÁVAL a szász evangélikus egyházkerület a legnagyobb a Német Demokratikus Köztársaság­ban. Októberben Drezdában tartották a szász zsinatot, amelyen a többi hét egyházkerület és a berlini egyházi országos központ kép- ' viselői is részt vettek. Az NDK-bell katolikus egyház is képvisel­tette magát. Huszonegy külföldi vendég jelent meg a zsinaton. A mintegy 300 zsinati tag fele- volt lelkész, másik felét felügyelők,' gondnokok, presbiterek alkották, akik sorában sok nőt és fiatalt is lehetett látni. MILYEN IRÁNYVONALAT DOLGOZNAK KI AZ NDK-ban? Mi­lyen cél felé akarják vinni az egyház életét? Természetesen nem­csak erről volt szó. Igen sok beszámoló hangzott el, amelyben visz- szatekintettek a megtett útra. Sok részletkérdés is előkerült, ami az egyház életében szintén fontos. De amikor hazai evangélikus köz­véleményünk előtt szeretnék képet adni arról, ami az NDK evan­gélikus egyházát foglalkoztatja, akkor a jövőre vonatkozó célkitű­zéseket, terveket összegezem, meri mindig az az érdekes, hogy mer­re vezet az út, mi áll az egyház előtt. AZ EGYHÁZ SZERVEZETI ÉLETÉBEN JELENTŐS VÁLTOZÁST készítenek elő. Azt tervezik, hogy 1981-ig létrehozzák „az egyesült evangélikus egyházat’’. 10 éve működik az NDK 8 egyházkerületé­nek közös, szerve, a „Bund”, Berlin székhellyel. Ebben 4 lutheránus, 3 uniált és 1 református egyházkerület vesz vészt. Un iáit egyházon a következőt kell érteni: 1817-ben. a reformáció 300 éves jubileuma alkalmából a porosz király fejedelmi parancsszóval elrendelte az országban működő lutheránus és református egyházak egyesülését, unióját. Azóta állnak fenn uniált egyházkerületek, amit nálunk így lehet kifijezni: közös protestáns egyházkerületek. Az egyértelműen lutheránus, vagy egyértelműen református egyházkerületek azokon a területeken vannak, amelyek 1817-ben nem tartoztak a porosz királyság területéhez. Az NDK-ban levő négy lutheránus egyház- kerület külön testületbe is tömörült, de ugyanakkor tagjai annak az átfogó szövetségnek is, a „Bund”-naik, amelybe az uniáltak és re­formátusok is tartoznak. Ezt a mai szövetséget úgy akarják átala­kítani és erősíteni, hogy 1981-ben ki lehessen mondani „az egyesült evangélikus egyház” megalakulását. A HITVALLÁSI ALAP KÖRÜLI VITA volt a drezdai zsinat leg­nehezebb időszaka. A thüringiai egyházkerület javaslatát elfogadva, a szász egyházkerület is azon az állásponton van, hogy a három ősi egyetemes hitvallás, az Ágostai Hitvallás, és Luther Kis Kátéja legyen a közös hitvallási alap. Ezt a nézetet képviselte dr. Hempel, szász püspök is. Viszont a berlini uniáltak képviselője kifejtette, hogy a lelkészavatásnál a leikészi esküt a „reformátort hitvallások­ra” teszik le, ez alatt egyaránt lehet érteni az evangélikus és a re­formátus hitvallásokat. Az uniáltak ennek a hitvallási alapnak az elfogadását ajánlják. A vita tovább folyik. Az az egyezmény, ame­lyet Leuenbergi Konkordiának neveznek, már lehetővé tette a közös úrvacsoravételt, a szószékcserét, mindhárom reíormátori egyház között. A jövőben viszont „az egyesült evangélikus egyház” kialakí­tásában ennél többről lenne szó, mert új egyházi szervezetet hoz­nának létre. A MI SZEMÜNKKEL NÉZVE EZT A VITÁT, mintha túl sok energiát kötne le az egyházszervezeti kérdések ügye. Mi az egyház funkciójára, azaz szolgálatára tesszük a hangsúlyt, oda összponto­sítunk minden energiát. Világért sem szólunk bele más egyházak bel ügyei be, de ha betekintést engedtek problémáikba, és be is von­tak saját gondjaikba, akkor szolgálhatunk a magunk látásmódjával. E szerint sok kísértés van az „egyesült egyház”, „egyesült erő” kon­cepciójában, mert ekkor az egyház sok öncélú belső szervezési kér­déssel köti le magát. A szolgálatra koncentráló egyháznak is van szervezeti élete, de ereje legjavát odaszánhatja az emberek sokol­dalú segítésére. Nem volt véletlen néhány zsinati tagnak az a fel­szólalása sem, amely hiányolta az emberiség mai kérdéseivel való foglalkozást a zsinati munkában. AZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ VISZONYÁNAK jó irányú fejlődésé­ben fontos szerepet töltött be a 74. életévében elhunyt egyházügyi államtitkár, Seigewasser, akinek halála Alkalmából a zsinat nagy elismeréssel szólt csaknem két évtizedes működéséről, amelyért az egyház is köszönettel tartozik. SZOLGÁLATAIMRA TÖBB LEHETŐSÉGET ADTAK. A zsinati megnyitó után köszöntést mondtam mind egyházunk, mind a jelen­levő külföldiek nevében. Egyik este beszámoltam egyházunk életé­ről és szolgálatáról. A zsinat vasárnapi istentiszteletén a német li­turgiában részt' vettem. A szász egyház által adott vacsorán a kül­földiek és a vendégek nevében mondtam pohárköszöntőt. LELKÉSZEINK ÉS HÍVEINK igen sok utazás során tartanak sze­mélyes kapcsolatot az NDK-ban élő hit testvéreinkkel, természetes az érdeklődésük minden iránt, ami ott végbemegy. Erre gondolva igyekeztem most olyan összképet adni a drezdai zsinatiról, amely a legújabb terveket és erőfeszítéseket mutatja be. 1980-ban az Após­ai Hitvallás 450 éves jubileum alkalmából az NDK-ban is sok meg­emlékezés lesz, de ennek aktualitását az fogja megadni, hogy új fénybe kerül az Ágostai Hitvallás, esetleg úgy is, mint a reformáció egyházai közötti összefűző erő. Eddig a katolikus-evangélikus öku­menikus párbeszéd nyomán vetődött fel az Ágostai Hitvallás jelen­tősége, de most új oldalról is aktuális lesz á téma, mégpedig az NDK-ban felvetődött terv „az egyesült evangélikus egyház” létre­hozásának célkitűzése kapcsán, nH, k ­EVT SEGÍTSÉG A ZIMBABWEI HAZAFIAS FRONTNAK Az új angol kormány tárgya­lássorozatra hívta meg a Rhodé- sia—Zimbabwe jövőjében érde­kelt es szembenálló feleket Lon­donba. Az Egyházak Világtaná­csa az antirasszizmus program költségvetésének terhére 35 000,— dollár összegű segéllyel támogat­ja a tárgyaláson részt vevő Zim­babwei Hazafias Frontot, mely a tárgyalások egyetlen nem kor­mányszintű részvevője, és nem. állnak rendelkezésére a tárgya­lásokban való részvételhez szük­séges anyagiak. Az Egyházak Vi­lágtanácsának Végrehajtó bizott­sága a döntés indoklásában hangsúlyozta, hogy ezzel is nyo- matékot akar adni a tárgyalásos és békés rendezésben való érde­keltségének. A SOKFÉLESÉG IS ISTEN AKARATA Az egyházak egysége és sokfé­lesége nem zárja ki egymást, ha­nem Isten akaratának a kifeje­ződései. „Ahol ez a . sokféleség félelmet kelt, ott az egység való­ban lehetetlenné válik” — mon­dotta dr. Konrad Raiser, az Egy­házak Világtanácsa főtitkárhe­lyettese azon a lelkészkonferen­cián, melyet „Württemberg és az ökumené” címmel Stuttgart (NSZK) mellett tartottak szep­tember végén. Raiser kifejtette, hogy az Egyházak Világtanácsa genfi központja egyetlen tagegy­házának sem szentelt oly sok fi­gyelmet az elmúlt hat év során, mint éppen a württembergi evan­gélikus egyháznak, mégis ez az egyház az, melynek részéről a legélesebb kritika éri az Egyhá­zak Világtanácsát, egészen odáig, hogy tévtaririal is vádolták. l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents