Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-25 / 47. szám

Mindennapi kérdések

Elöl a határ?

INTELEM A SZÜLŐKHÖZ:

Gyermekeid — nem a te gyermekeid. Bár eszíköz voltál érkezésüknél, valójában nem tőled származnak. Nálad vannak, de nem tulajdonaid. Nekik adhatod szívedet, de nem adhatod nekik gondolataidat, mert ugyan rászorulnak a szeretetre, de nekik megvannak a saját gondolataik. Szállást nyújthatsz testüknek, de nem a lelkűknek, mert lelkűk a holnap házában lakik, ahová te álmodban sem juthatsz el. Ám próbálj hasonlítani hozzájuk, de nem formálhatod őket önmagád másolatává — még „újabb s jobb kiadásban” sem! Az élet nem hátrafelé, hanem előre megy. Nem rostokol a tegnapban. Te csak tegezen feszített húr vagy, de gyermekeid a nyílvesszők. Repülnek a holnap felé... !

INTELEM A FIATALOKHOZ:

Nem kaptatok könnyű örökséget tőlünk. Sokat rontottunk. O'ldat- lan és kiélezett problémák sokaságát testáltuk reátok. Még se törölj le mindent az asztalról. Rejtve ugyan, de akadnak kincsek is örökségetekben. Bányászd ki azokat és használd fel az építésben. Ne légy türelmetlen, csak elégedetlen. Igaz, hogy mindig az öregeknek kell titeket megérteni — s ez annyi, mint megbocsátani! — hiszen ők már voltak fiatalok, ti még nem voltatok öregek. De ne élj vissza ezzel. Ifjúságod tőkéje hihetetlen gyorsasággal fogy. Ám repüljetek a Mars vagy a Vénusz közelébe, de ne felejtsétek el: öreg szüléitek imádsága ott is kísér... !

HOL A HATÁR?

Ne válaszolj gyorsan, különben biztosan tévedsz. Emlékezzél csak! Nyolcvan éven felül Íródott a Faust. Vedd számba: tizenévesek között hány kiégett „öreg” kísérel öngyilkosságot. Vannak persze biológiai tények, amelyekkel illik számolni. Az agyérelmeszesedés azonban inkább étrendi hibák büntetése, mint életkor járuléka. A magatartás — időtlen, ha szerényen elviseljük a hajszálrepedéseket, a kopást. Vajon fiatalnak számít-e az, aki Ady nevét csak azért ismeri, mert a róla elnevezett utcában lakik? — akinek még soha nem volt egyetlen könnye sem az „emberiség mérhetetlen szenvedése” láttán? — akit még nem rázott meg Bach muzsikája? — aki értetlenül áll Da Vinci „Utolsó vacsora” képe előtt s legfeljebb azt kérdezi: kik ezek és mit kajálnak? — akik bőrükre keresztet tetováltatnak, de sejtelmük sincsen a kereszt misztériumáról? Hol van a határ fiatalok és öregek között?! — mondd, hol van a határ?

Tévedsz, ha a határt megszerzett, hatalmi pozícióban érzed. Vagy anyagi függetlenségben. Vagy oJyaá „szabadságiban, amikor valaki túl van a jó és rossz küzdelmén. ,,Vón szamár” — valóban csak fiatalok kiálthatják ezt öregek fülébe? Szüntelenül tanuló, az élet gazdagsága előtt nyitott szívvel álló „öreg” nem vághatja ezt gőgös és üresfejű „fiatal” arcába?

A NEGYEDIK PARANCSOLAT JUTALMA

Talán ismered a szöveget: „hosszú életű leszel a földön..Nem mindenki örül ennek az ígéretnek: „nem érdemes megöregedni...” De hát — muszáj! a kérdés inkább úgy jogos: érdemes-e végig (!) őrizni az ifjúság szent lángját, akkor is ha bennünket éget össze? Hol van az egyensúly lehetősége? Talán ott, ahol ráébrednek arra, hogy egyformán „emberek” vagyunk. A gyermek is ember már, az öreg is ember még. Nem az „erő” számít, hiszen az erőnek szervi baja az, hogy csak önmagában bízik. Okosabb a küldetésben hinni és abban, akitől azt kaptuk.

KERÜLD A KOMIKUS SZEREPCSERÉT

Kurta életünk minden szakaszának van értelme. A határolt tisztelni kell. Csak az tudja, hogy a határon túl is van élet, aki ismeri váltakozó életkora határát. Komikus, néha tragikus a szerepcsere, a határ átlépése. Huszonéves arcon ráncok sokasága, a kiégett lélek kráternyoma. Vagy hatvanasok „hetvenkedése” bohóckosztüim- ben. Légy az, aki vagy. Vállald lehetőségeidet, használd tapasztalataidat, Ám kritikusan, de szívósan figyeld azokat, akik előtted járnak. így készül a mögötted jövők részére a bölcső szükséges melege. Ha „dühöngő” fiatalként lesöpröd asztalodról az öregeket, vén szamárrá váltál teenagerként is. Ha „keserű” öregként magad mögött már semmivel sem számolsz, legfeljebb az özönvízzel, elveszítetted a nagy játszmát és nincsen nyertes.

A MEGOLDÁS VÉGÜL IS?

Tarts lépést fiatalok és öregek közös Urával, bár mindenkinek állandóan lépést kell váltania ahhoz, hogy megmaradjon a közös

Orgonaest a Fasorban

Az Evangélikus Élet-olvasói egy év óta gyakran találkozhattak Gáncs Aladár orgonista-lelkész nevével. Mióta Budapesten kapott szolgálati beosztást a fasori gyülekezetben, lapunk hasábjain rendszeresen beszámol a fővárosi egyházzenei eseményekről. Akik a fasori hangversenyek egyikén, így esetleg a legutóbbi, október 14-én rendezett hangversenyen ott voltak, megismerhették Gáncs Aladárt, mint kiváló orgonistát és az egyházzenét mélyen értő és lelkesen propagáló teológust.

ELŐZŐ SZOLGÁLATI HELYÉN. NYÍREGYHÁZÁN, ahol 25 évet töltött, ő vezette be az evangélikus nagyiemplomban az orgonafélórákat. Havonta ült oda az orgona mellé, és gyűjtötte ösz- sze muzsikájával Nyíregyháza zenebarátait. Minden orgonadarabot elhangzása előtt az általa írt magyarázó, szöveggel ismertettek, s így kerültek emberközelbe az addig csak lemezről vagy rádióból ismert művek. Gáncs Aladár nyíregyházi szolgálati ideje

alatt közel száz orgono.félórát szervezett, és a legtöbbjén maga játszott. Misszió volt ez ott, a kultúra s egyben az evangélikus egyházzene missziója. Akik megkedvelték az orgonamuzsikát játéka, magyarázatai nyomán, azok az evangélikus egyházzene megértésében és megbecsülésében is megerősödtek. A nyíregyházi orgonafélórák jelentőségét az is mutatja. hogy Debrecenen kívül nincs még egy olyan vidéki magyar város, ahol ilyen rendszeresen tartottak volna orgonaesteket.

GÁNCS ALADÁR A BUDAPESTI FASORI TEMPLOM OR- GGNAPADJÁN is ezt a szolgálatot folytatja tovább immár egy éve. Az októberi egyházzenei áhítat központi mondanivalója a reformáció volt. A különféle műveket ez a gondolat fogta össze. Kizárólag evangélikus zeneszerzőktől származó alkotások hangzottak el. A reformáció jelleget még jobban hangsúlyozta a két Luther-énekre írt Bach-feldolgoMAGÁNY

A tóra őszi ködök szállnak, már elhervadtak mind a rózsák, habok fölött hűs szellők járnak, üres házakban kongó órák.

Arany és rózsa mind az erdő, megüti szíved sötét titok ezüst bárkáján a hold feljő,

Bezárod ajtód. Már nem nyitod ha halk léptekkel valaki jő. '

Napod fogy, mint gyertyád lángja, magányod szürkébe öltözik, mit mulasztottál élted bánja, s az ősz veled ös&zeköltözilk Indulsz a kéklő messzeségbe, ahol szíved végre nyugtot lel, örök békéd fényes egébe,

készülj, az óra oly közel! Gyarmathy Irén

— SZÜGY. Szeptember 23-án Garami Lajosnak, a Nógrádi Egyházmegye esperesének és Zá- borszky Csaba szügyi lelkésznek a szolgálatával újonnan választott felügyelő, Kovács Pál, valamint tíz nő és tizenkét férfi presbiter beiktatására került sor. Cselényi Mihály, Cservenák András, Cservenák János, Cservenák Pál egyházfi, Cservenák Mihály Gazdik Pál, Hlacsok Mihály. Kovács Sámuel, Török Mihály, Urban Pál.Vereczki János, Vrbovsz- ky János, Cseri Lászióné, Cservenák Istvánná, Barna Mihályné. Hrék Jánosné, Jacsjánszki Jánosáé, Hugyecz Jánosné, Kaposvári Ilona. Kovács Mária, Krajcsi Jánosné, Zimmermann L ászióné

tettek presbiteri esküt. Az ünnep1 közgyűlésen a lelkész hálás szívvel emlékezett meg Paulovics Sámuel volt felügyelő három évtizedes hűséges szolgálatáról.

ütemben és elérjen a célhoz. Érdemes a fiataloknak kitűzni bátor célokat és önfeledt erőbevetéssel küzdeni azok megvalósulásáért. Érdemes megöregedni életkorban, de megmaradni szárnyaló szellemben, érző szívvel, töretlen reménységgel. Valamit meglátni az egymást váltó nemzedékek történelmének titkaiból, mint aki ugyan hátulról, de meglátta az Istent!

Balikó Zoltán

zás: az Erős vár a mi Istenünk fantázia és a Mi hiszünk mind egy Istenben hitvalló ének korál- előjátéka. Bach G-dúr prelúdium és fúgája állt a műsor tengelyében. Ezt fogták körül a többi művek, Pachelbel C-dúr tokká- tája, Buxtehude korálfantáziája és a két közreműködő zeneszámai. Ezek Schütz 34. zsoltára és Bach 82. kantátájának egyik áriája, valarríint Händel F-dúr hegedűszonátája voltak Somogyi Eszter és dr. Tavasz Istvánná tolmácsolásában. Mindketten nemes árnyalással és stílusosan muzsikáltak.

A HALLGATÓKAT ELŐSZÖR A LÁTVÁNY RAGADJA MEG: a megújított, élő színekkel pompázó neogót templombelső. Majd, mikor megszólal az orgona, a hegedű vagy énekszóló, a remek akusztika bűvöl el. A hangok lágyan törnek meg. és élnek tovább a boltozatok alatt. És miközben a művész játszik az orgonán, eszünkbe jutnak előadásaikban, magyarázó szövegeiben elhangzott mondatai: „Az egyházi zene sohasem hivalkodó, hanem visszafogott és aszkétikus. Sohasem az embert dicséri, hanem az Istenre irányítja a figyelmet, neki mond dicséretet. Az igazi lutheránus orgonamuzsika is ilyen. Tartózkodó, és nem magát Uelletö. Egyszerű és áhítatos.” Szó szerint ilyen orgonajátékot hallottunk. Zúgó hangorkánok helyett finom, de mégis karakterisztikus regiszterekkel megszólaltatott, nyugodt muzsikát. A koráldallamok világos kiemelését, a lényeges zenei . mondanivaló hangsúlyozását. Áhítatos és alázatos interpretációt.

AKI ELLÁTOGAT EGY ILYEN FASORI EGYHÁZZENEI ESTRE, lelki megújulást és békességet kap ajándékba, megnyugtató csendet. Még az egyes számok közötti csend is beépül az elmélkedésre és elmélyülésre késztető légkörbe. Szirmai Zoltán, a gyülekezet lelkés?.e igehirdetésében szelíd szóval fogja meg hallgatóságát. és vezeti az ige mélységei felé. Az alapige a 119. zsoltár 9—16. versei. ...Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek” — hangzik az ige. „Isten lehetőséget ad az örömre" — biztatja a csüggedő, kishitű embert az igehirdetés.

örvendetes, hogy a budapesti egyházzenei élet egy értékes, új színfolttal gazdagodott: jellegzetesen evangélikus szempontból összeállított orgonaprogramokkal. Örömmel várjuk a fasori gyülekezet tervében szereplő további zenés áhítatokat, amelyekén Gáncs Aladár orgonaiátékában majd ismét gyönyörködhetünk.

Trajtler Gábor

A MÚZEUMI HÓNAP keretében sok nagyszerű kiállítás, rádió- és televízió- műsor, újságcikk hívta fel a közvélemény figyelmét nemzeti kincseinkre, közös, tehát nemcsak a szakemberekre háruló felelősségünkre azért, hogy a műit pótolhatatlan értékeit megőrizzük, az utánunk élő nemzedékek is láthassák azokat és erőt, kedvet meríthessenek az alkotáshoz is.

A sok nagyszerű művészi élmény közűi is kiemelkedik az „Egyházi gyűjtemények kincsei” kiállítás, amelyről lapunkban már megemlékeztünk és amely már eddig is tömegeket vonzott az Iparművészet! Múzeumba. A másik gyönyörű kiállítás — amely sajnálatosan rövid ideig volt látható és kevés propagandát kapott — az Országos Műemlékfelügve- lőség székházában volt látható, és „Hazánk műemlékei” címet viselte. A többségében színes fotók hazánk műemlék- épületeinek olyan .sokak által nem ismert gazdagságát tárják fel — várak és templomok, kastélyok és lakóházak, harangtornyok, malmok és kutak —, hogy ha csak ezt a kiállítást látja valaki, azt hihetné, hazánkban a műemlékvédelem világviszonylatban is kimagaslóan magas színvonáiű.

AMI A SZAKÉRTELMET és néhány nagyszerű ember lelkesedését illeti, arra nézve valóban igaz az előbbi feltételezés — hallottuk Dercsényi professzortól egy tv-interjű során. Ha azonban hazánk 8500 műemlékére gondolunk és azok állapotára, sorsái'a. akkor már korántsem ilyen pozitív a kép. A televízió négy egymást követő szombaton ..Pusztuló műemlékeink nyomában” címmel rendkívül

Műemlékvédelmünk éondiai, feladatai

fontos és figyelmet érdemlő filmsorozatot vetített A látott képek és az őszinte beszélgetések feltárták a közelmúlt súlyos mulasztásait és jelenlegi műemlék- védelmünk szinte megoldhatatlannak tetsző gondjait. E gondok enyhítéséért pedig nemcsak a műemlékügy felelősei tehetnek igazán sokat, hanem azok a szervek és intézmények, amelyeknek tulajdonában és használatában műemlék épületek «annak, de még ezen is túlmenően a legszélesebb közvéleménynek és közmorálnak is változnia kellene.

Gyönyörű épületek, kastélyok, omladozó. pusztuló képeit láthattuk. Eleinte raktározásra, irodai célokra használták ezeket, miután korábbi tulajdonosaik 'és karbantartóik fölött a történelem ítéletet mondott. Karbantartásra és a nemzeti kincsek megőrzésére azonban már sem szakértelem, sem felelősségérzet és anyagi alap nem állt rendelkezésre. így történhetett, hogy szebbnél szebb épületek pusztulni és fogyni kezdtek, egyrészt az időjárás viszontagságai, másrészt az építkező emberek önző harácsolása miatt. Ilyen állapotban már használaton kívülivé és gazdátlanná váltak ezek az épületek.

Idéztek egy levélírót a műsorban, akii hazánk jelenlegi helyzetében a lakások építését mindenekelőtti és legfontosabb feladatnak tartotta és ellenzett minden pénzbefektetést, a pusztuló műkincsek megmentésére. Féltő gonddal és szeretette! válaszolt erre a műemlékvédelem illetékese, és elismerte a lakásépítés fontosságát. de megértést kért minden áilamporgártól ahhoz, hogy múltunk értékeit elherdálni és veszni hagyni már csak azok érdekében sem szabad, akik az új lakásokban felnőnek és ebben az országban nőnek majd alkotó emberekké. Nagy gondot jelent a turizmus is, amely sajnálatos módon hazánkban is együtt jár a különös „gyűjtőszenvedéllyel”, műemlékromok elhordásával. falak és épületbelső rongálásával. Ebben persze a „hazai turisták” sem maradnak el a külföldiek mögött.

IGEN NAGY PROBLÉMÁT jelent a szakemberek hiánya is. A ma divatos szakmák között nem szerepelnek azok, amelyek a műemlékek helyreállításához, karbantartásához elengedhetetlenek (kőfaragó. ács. kőműves). Kedvet kellene a fiatalokban ébreszteni e munkák iránt és anyagilag is megfelelően megbecsülni azok tudását és áldozatvállalását, akik ilyen, „mellékes jövedelmekkel” nem járó munkában tevékenykednek.

Meg kellene szüntetni azt az állapotot. hogy bizonyos műemlék épületek gazda nélkül maradjanak és azok rohamosan tovább romló állapotát mindenki kívülállóként, közömbösen nézze. Az. anyagi eszközök korlátozottak és gazdasági életünkben valóban - nem szerepelhetnek ezek a kérdések az élen. de több figyelemmel és ügyszeretettel mégis eső* dákat lehetne tenni. A műsorban önkritikusan ismerték el. hogv a műemlékügy vezetésében is sok az összehangolatlanság. egyes területeken hiányzik az ..illetékes szerv”, hiányzik a gazda. A műsorsorozatnak azonban éppen az volt a célja, hogy széles körben ébresztgesse a felelősségérzetet. Hogy ne fordulhasson elő a mi korunkban olyasmi, ami a háborút követő nehéz években, az újjáépítés súlyos próbái között előfordult, hogy az értékeket hamis szempontok alapján osztályozták, és sokat közülük veszni hagytak.

AZ IDŐBEN ELVÉGZENDŐ karbantartás és felújítás kötelezéséből nekünk, egyházakhoz tartozó állampolgároknak is ki kell vennünk részünket. Templomaink, templom belsőink, régi egyházi temető- épületek és síremlékek, parókiák és egyéb műemléknek nyilvánított, vagy műemlék szintű épületeink és tárgyaink sok-sok figyelmet és áldozatos szeretetet követelnek tőlünk. Nem elég egyszeri renoválást. végezni, hanem folyamatosan, a gondos gazda szemével kell hétről hétre figyelnünk mindenre, és az esetleges hibákat, romlásokat azonnal kijavítani. Államunk és az Országos Műemlékfelügyelőség e munkákhoz eddig is, ezután is nagy segítséget ad. De a.magunk gondosságát és anyagi áldozatvállalását is hozzá kell tennünk. Erre figyelmeztetett minket is a részleteiben lehangoló, egészében mégis biztató, új hozzáállást igénylő tv-sorozat.

Hazánk gazdag műemlékekben. Azokban is, amelyek szemünk előtt vannak és azokban is, amelyek renoválások, ásatások nyomán kerülnek eiő és keltenek örömteli izgalmat, meglepetést. Becsüljük hát és támogassuk minden lehető eszközzel azok fáradozását, akik védik, óvják és védik ezeket a nemzeti kincseinJíet Szirmai Zoltán-1