Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-04 / 44. szám

Mindennapi kérdések fi így is lehet? Napi- és hetilapok levelezési rovataiban többnyire olyan levelek olvashatók, melyekben az olvasók a mindennapi élet egy-egy moz­zanatára reflektálnak. A köszönet és hála sorai mellett megtalál­hatók a kritikát gyakorló, nemegyszer elmarasztaló vagy éppen az élet egy-egy fonákságát kipellengérező sorok is. Ha ezeket a levele­ket nem szortírozzuk szét, hanem összességükben nézzük őket, ké­zenfekvő megállapítást tehetünk: Így is lehet! — Ügy is lehet! — mármint élni, viselkedni, szólni, tenni, embernek lenni. AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉSNEK VANNAK ÍROTT ÉS ÍRATLAN TÖRVÉNYEI. Ezek nem, azért vannak érvényben, hogy megcson­kítsák az emberi szabadságot, hanem éppen azért, hogy figyelmez­tessenek mindig és mindenütt: szabad vagyok a jóra, a jó cselekvé­sére. Az életet törvényekkel elrendezni, mindig a törvény szigorá­tól tartva élni nem lehet. Ezért a törvények csak keretek, s eze­ket nekünk kell emberséggel és szeretettel megtölteni. Egy rossz házasságba, ahol a házastársak nemcsak egymást gyöt­rik tervszerűen és nyúzzák elevenen, hanem sokszor kiskorú gyer­mekeiket is, csak egy pont, egy határ után lehet hatóságilag be­avatkozni. De meg kell-e várni míg vér folyik, míg a gyermek ideg­beteggé lesz teljesen? Nem az én asztalom! — szoktuk mondani, így is lehet, de másképpen is, talán úgy, hogy közbelépünk, ha kell a bérház vagy egv egész utca lakóival karöltve. NÉHÁNY ÉVE EGY SZÉPEN FEJLŐDŐ VÁROSUNKNAK FOR­GALMAS UTCÁJÁT a kertészeti vállalat szép kis facsemetékkel ültette be a járdák mentén. Tizenéves, magukat mór erősnek érző „emberkék” azon mesterkedtek, hogy fokozatosan duzzadó erejük elég-e a kis fák derékba töréséhez. Sokan elmentek mellettük ügyet se vetve, mások — valószínű rossz tapasztalatuk lévén a „külön­böző életkorú és súlycsoportú emberek” párbeszéde dolgában — csak fejüket csóválták, s titokban egy rendőr jöttéért fohászkodtak. Egy ember mert csak szólni, igaz ő is megkapta a magáét, de né­hány kis fa mégiscsak tovább élhetett. így is lehet? Csak így lehet. OSZTOTT PÁLYÁS ÚTTEST BUDAPESTEN A KEREPESI ÜTŐN. Délután fél 5 felé jár az idő, autó autó hátán csaknem, a benzin­gőz és gáz marja az ember szemét és torkát egyaránt. Akár olvas­ni is lehetne az autók volánja mellett, mert haladni csak métere­ket lehet. Az arcokon nyugtalanság és mehetnék tükröződik. Fel­búg egy mentő szirénája, kéri az utat. Vezetők nézegetnek job.bra- balra, hátra, minden áll. a mentő is, csak a szirénája szól. Ideges karmozdulatok azt fejezik ki: hallom, de hova menjek? És jön a csoda. Az egyik autós fél kerékkel feljár az úttesteket elválasztó zöld szegélyre, s a többi is követi példáját. A mentő pillanatok alatt szabad utat kap, hogy megmentsen egy életet. így is lehet? Csak így lehet. A MAGYAR NEMZET SZEPTEMBER 12-1 SZAMÁBAN az aláb­bi hír olvasható: „A MÉM felhívja a felügyelete alá tartozó erdő- és fafeldolgozó gazdaságok igazgatóit, hogy méltányos áron bocsássa­nak a lakosság rendelkezésére olyan vékony faanyagot, amely egyéb­ként a vágásterületen maradna” — eddig a hír. Elgondolkoztam, s az jutott eszembe, hogy kis jövedelmű emberek tüzelőhöz jutnak méltányos áron, s ugyanakkor az államháztartásban eggyel keve­sebb az a terület, ahol eddig esetleg indokolatlanul semmisült meg valami — ha az csak gally vagy hulladékfa is legyen — a nemzeti vagyonból. Mindehhez elég volt egy határozott és bölcs döntés. így is lehet? Csak így lehet. A PÉLDÁK ÉS ESETEK SORÁT bizonyára a kedves Clvasók is tudnák folytatni, a cél azonban több mint puszta felsorolás. A cél az. hogy rádöbbenjünk végre, élni csak felelősségteljesen lehet. Sze­retettel, szeretetben. emberségesen, a számadás felelősségével. Aki mindig és mindenütt a könnyű megoldást keresi és önmagát félte- geti meg babusgatja, az könnyűnek találtatik. Elsősorban Jézus Krisztus mérlegén, de még a közügyért fáradozó társadalom mér­legén is. Szalay Tamás ÖKUMENIKUS FEJLESZTÉSI BANK ÖbHEcnikas együíílél Bnkouta Az Egyházak Világtanácsa kez­deményezésére szervezett, és a hozzájáruló egyházak tőkéjét szö­vetkezeti alapon kamatoztató vál­lalkozás, melynek az a célja, hogy bankmódszerekkel. de mégse profitéhesen támogassa a harma­dik világ fejlődését, megerősödni látszik. Bár a tervezett ötmillió dolláros alaptőkét még nem sike­rült elérni, de már- túl vannak a hárommillió dolláron,1 s ezt bíz­tatónak tartják. Eddig 125 egy­-----------------------------t----------------------­házi illetve keresztyén szervezet lépett be. A legutóbbi fejlemény, hogy 660 000 dollár értékben amerikai római katolikusok já­rultak hozzá a tőkéhez, így a fel­ügyelő tanácsnak most mór római katolikus tagja is van. Eddig három kölcsönt folyósí­tottak 100 000-től 325 000 dollár összegben egyházi akciókhoz In­diában, Kamerunban és Ecuador­ban. A berlin—brandenburgi evan­gélikus egyház missziói és diakó- niai szolgálatának szíves hívásá­ra az NDK egyik legszebb ter­mészeti szépségű vidékén, az ún. Märkische Schweiz-ben Bukow nevű, sok szép tóval, övezett kis városban ökumenikus találkozó­ra került sor a közelmúltban. A történelmi múltú egyház a kisebbségi helyzetben élő protes­Szeptémber utolsó napjain svéd evangélikus énekkar látoga­tott el hazánkba. A Stockholm melletti Sollentunából jöttek harmincán Lars Aberg karnagy vezetésével. Szeptember 30-án a Deák téri templomban az isten- tisztelen és úrvacsorán vettek részt és énekléssel szolgáltak is. Megtekintették egyházi múzeu-* munkát, ahol dr. Hafenscher Ká­roly ismertette egyházunk életét és történetét. Délután pedig a kelenföldi templomban adtak 50 perces műsort. A javarészt fia­talokból álló kórus nagyszerű hanganyaggal, összeszokottan és táns felekezetek lelkészei és csa­ládjaik számára biztosított közel háromhetes kikapcsolódást, ame­lyet egybekapcsolt gazdag prog­rammal és az NDK sokszínű egy­házi életének megismertetésével. Naponta Isten előtti csendben hallgattuk az igét a reggeli áhí­taton cseh, szlovák, román, oszt­rák, finn, japán, portugál, len­kultúráltan énekelt javarészt svéd szerzők műveiből. A latin himnuszok és az ébredés korsza­kából való korálok melegsége különösen megragadta a szép számú hallgatóságot. Igehirdetés­sel Bencze Imre szolgált. A ke­lenföldi gyülekezet terített asz­talok mellett látta vendégül a kórus tagjait. Másnap at hűvösvölgyi szeretet­otthon lakóinak szolgáltak ének­léssel a svéd testvéreink, akik így betekintést nyerhettek egy­házunk szeretetszolgálatába is. B. I. gyei, német és magyar lelkészek tolmácsolásában. Esténként pedig egy-egy or­szág különböző felekezeteinek képviselői mutatták be' egyhá­zuk szolgálatát vetítéssel illuszt­rált előadás keretében. Megtisztelte látogatásával a nemzetközi csoportot Schönherr berlini püspök s egész estét be­töltő program keretében adott áttekintést az NDK egyházainak életéről, szeretetintézményeinek kiterjedt hálózatáról, a lelkész­képzésről, s azokról az új kezde­ményezésekről, amelyek az egy­ház új úton járásának látható jelei. Különös élménnyel gazdagod­tunk azon a vasárnapon, amikor egy esperesség gyülekezetei szá­mára tartottak találkozót, ún. egyházi napot (Kreiskirchentag) Hirschlich nevű község mellett. Az együttlét központi gondolata ez volt: Isten azt akarja, hogy éljünk! ö az élet Istene. Az élet szolgálata teszi értelmessé létün­ket. Az élet védelméért és gaz­dag tartalmának megvalósításá­ért minden jó szándékú ember­rel össze kell fogni. Ezek a gon­dolatok csendültek ki az ének­kar, a zenekar, az alkalmi jele­netek szolgálataiból és a csoport­beszélgetésekben is. Bukowi programunkhoz tarto­zott a berlin—brandenburgi egy­ház egyik legnagyobb szeretetin- tézményének megtekintése Für- stenwaldeban. Több mint ezer gondozott, elsősorban fogyatékos gyermekek számára ad otthont ez az intézmény. Miután járóbe- teg rendelést és kivizsgálást is tartanak, ezért ez a tény szolgá­latuk társadalmi felelősségét is növeli. Nem maradhat ki a beszá­molóból az. hogy csoportunk az NDK szabadegyházainak képvi­selőivel is találkozott. Előadásuk­ból nyilvánvalóvá vált, milyen szoros együttmunkálkodásban végzik szolgálatukat az NDK ökumenikus Tanácsának Tag­egyházai az evangélium hirdeté­sében és a társadalomért vállalt felelősségben. Öröm volt bekapcsolódni a he­lyi evangélikus gyülekezet életé­be a vasárnapi istentisztelet ke­retében, ahol\e sorok írója a cso­port nevében köszöntötte a né­met testvéreket és az úrvacsorái szolgálatban is részt vett. A magyar egyházak életéről szóló beszámoló keretében Tóth Gábor budapesti református lel­késszel együtt szolgáltunk. A kötött programon kívül sok­sok testvéri beszélgetés a tanúja annak, hogy hasznos együttlét színhelye volt Bukow. Szebik Imre A svéd delegáció három tagja (jobbról balra): Grönquist asszony, Georg Perry püspöki titkár. Sture Ramström igazgató és dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő Svéd énekkar Budapesten .Vállaló ember és müve” Derkovits emlékkiállítás a Nemzeti Galériákul ALBUMBÓL, MÜNYOM ÁTOKBÓL csak ráismerünk a festők képeire. Igazi megismerésre akkor jutunk, amikor köz­vetlen. személyes kapcsolatba kerülünk a műalkotással. Fokozott mértékben áll ez Derkovits Gyula képeire. Ezért aki te­heti, nézze meg a Nemzeti Galéria és a szombathelyi képtárépítő egyesület Sava- ria Múzeuma által közösen rendezett ki­állítást a budai várban. „Kis ország nagy festőjével fog találkozni.” — Aki csak „1514”-ről készült fametszeteit, vagy a „Dózsa” rézmetszetsorozat valamelyik ké­pét látta, lényegeset látott, mégsem eleget ahhoz, hogy Derkovitsot igazán értékelni tudja. Egy művész értékeit ritkán ismerjük fel magunktól. Hogy Bach műve ma széltében-hoSszában megragadó erővel hat, ahhoz évtizedeknek kellett elmúlni­uk s többek között egy Sshweitzer Albert szem- és fülnyitó szolgálatára is szükség volt. Derkovits megértéséhez is kapha­tunk segítséget. Első látásra sokaknál elidegenítőén hat. Milyen szomorúak ezek a képek — hallom valakitől, miközben a, kiállítás termeit járom. Másokra nem a képek témái, hanem színei halnak ide­genül. A húszas évek kezdetén, amikor még Kernstok Károly magániskolájában tanul, harsányak színei, rajzosak alakjai. Később alakul ki sajátos színvilága. Na­gyon halvány, hideg fémszínek. Aki ide­genkedik ettől a sajátos világtól, olvassa el Fülep Lajos két tanulmányát Derko­vitsról, különösen az 1969-ben „Derkovits helye” címen írtat. Az 1970-ben elhunyt kiváló művészetfilozófus, pécsi művé­szettörténész egyetemi tanár és egyben zengővárkonyi református lelkész, meg­győző erővel mutatta meg Derkovits he­lyét az európai, a szocialista és a hazai pikturában. Ügy mutatta meg. hogy egy­ben helyet készített szívünkben is számá­ra. AZ EMLÉKKIÁLLÍTÁSON Derkovits csaknem valamennyi alkotásával talál­kozunk. Mit festett és hogyan? Amit kör­nyezetében látott, amit maga is átélt, és amivel teljesen azonosult Az elnyomot­tak, a társadalmi igazságtalanság miatt szenvedők, a munkától elcsigázottak, vagy a munkanélküliség miatt.éhezők terrorral elnémíthatatlan igazát. Hogyan? Sor­sukban részesülve, ügyüket. vállalva. A vállalt ügy — igen magas művészi' szín­vonalon — átüt valamennyi képén. Együttérzés, lázadás, düh. majd megsze- lídülten monumentális jelképeket terem­tő erő vezeti ecsetét. A vállalt ügyről van szó amikor csak egyetlen füstölt hering fekszik papíron, kiterítve az asztalon, vagy amikor a Téli ablak (1930) a téma. belül karéj száraz kenyérrel, kívül a jégvirágos üvegen ép­pen hogy átsejíő szuronyokkal. A kép cí­me lehet nagyon hétköznapi: Halárus (1930), Hídépítők (1932), Dunai homok- szállítók (1934), Vasút mentén (1932), Nemzedékek (1932), Igásfogat (1931). Híd télen (1933), Hajókovács (1934), Anya (1934). A téma lehet biblikus: Utolsó va­csora (1922). Halottsiratás (1924). De min­dig ugyanarról van szó: a szegények ügyé­ről. Ez az ügy van jelen akkor is, ami­kor önarcképeit, festi, és Derkovits — „a vállaló ember" — jelenléte érezhető ké­pein, ha maga nem is szerepel rajtuk: Terror (1930), Kivégzés (1932). Szocialista festő, mert az általános emberinek osz­tálytartalmat tud adni (Pogány ö. Gá­bor). Igazi nagy festő, mert a szocialista mondanivalót nem plákatírozza és nem illusztrálja, hanem egyetemes emberi ér­vénnyel tudja kifejezni. Azonosulása -és vállalása miatt méltán tekintik a lestészet József Attilának. „Abszolút festészet, igen magas rangon — írja Fülep Lajos—, de még más is: azonosság világtörténeti jelentőségű üggyel.” RÖVIDRE SZABOTT IDŐ szorításá­ban született meg a kiállításon látható több mint 300 műalkotás. 1934-ben. negy­venévesen rossz tüdeje vitte el alkotóju­kat. Derkovits Gyula Szombathelyen szü­letett 1894-ben. Apja asztalosműhelyében dolgozik. Rokkantán tér haza áz első vi­lágháborúból. 1920-ban megnősül. A ki­lakoltatások elől Bécsbe menekül. 1926- ban ismét hazatér. 1927-es Ernst Múze­um-beli kiállítása nagy érdeklődést vál­tott ki szakmai körökben. Az illegális kommunista párt megbízásából készíti el „1514” című fametszetsorozatát, majd a Dózsa sorozatot. Műveiért életében csak egyszer kapott díjat: 1930-ban a Szinnyei Társaság tájkép díját nyerte el. Fülep Lajos szerint Derkovits művé­szetének végső célja „az emberek testvé­riessége”. Ez teszi egyetemessé és maivá mondanivalóját. Szerinte nincs érdek- nélküli művészet. Derkovits példáján mu­tatja be, hogy a művészet nem luxus, nem ráadás, hanem létszükséglet. Der- kovitsot nem az érdekli, hogy az ember él-e, nem-e, hanem az: hogyan él? „Ahogy a vallás is csak addig van^ amíg egzisztenciális, ha luxus, vége: a művé­szet is,-így, vagy úgy megszűnik.” Az emlékkiállítás november végéig te­kinthető meg. Katalógusának előszavá­ban Pogány Ödön Gábor, a Nemzeti Ga­léria igazgatója megemlíti, hogy a kiállí­tott képek mögött „elmozdult a történel­mi háttér”. Mégis időszerű intéseit idézi. „A győzelmes szocializmus hazájában se felesleges a fasizmus kényszereiről, a szo­ciális harmóniáért küszködök céljáról be­szélni.” i Benczúr László t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents