Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-04 / 44. szám
így prédikálnak brazíliai testvéreink (Elhangzott as LVSZ VB. ülésen Joinvillcben) „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet — mondja Istenetek” (Ls 40, 1 v). Drága Testvéreim! A Vigasztalás és Szolidaritás Szolgálata lesz annak a dél-amerikai lelkipásztori szolgáló tanácsnak a neve, amit az elmúlt évben hoztak létre Bogotában (Conselho Latino Americano de Igrejas—CLAl). Miért van erre egyáltalán szükség? Azért, mert altalános az a vélemény, hogy itt La tin-Ameri kában nagyon sok olyan ember van és nagyon sok olyan helyzet, aki és ami indokolja az ilyenfajta szolgálatnak végzését. Milyen emberekről van szó? Vannak emberek akik tényleges fizikai szükségben élnek. Vegyük például Nicaraguát. Micsoda szörnyű szükség, szenvedés árasztotta el az elmúlt években Közép- Amerikának ezt a szegény népét! — A polgárháború — mint minden háború általában — valami szörnyűséges esemény. Az emberek ölik egymást. Ugyanannak a népnek a fiai vadásznak és lőnek ugyanannak a népnek a gyerine- keire, kínozzák egymást. Az emberek éheznek, elvesztik otthonaikat, erőszakkal választják el egymástól . a családtagokat. És még most is a szandinisták győzelme után is. nagy a szükség. Az ottani egyházak nagyon hálásak azért, hogy más országokból való testvérek levelet küldtek az egykori elnöknek Somozának, amelyben sürgették, hogy fejezze be már a vérontást. Mennyire vigasztalta és bátorította az ottaniakat, hogy a Vigasztalás és Szolidaritás Szolgálatának Bizottságából delegáció kereste fel őket, hogy más egyházak szolidaritásáról biztosítsa őket. Milyen hálásak most is, hogy a közös hit gyümölcseként éhségükben, nyomorúságukban segítséget kaptak,, otthonaik, városaik újjáépítéséhez pedig építési anyagot. Ez csupán egy példa a mi időnkből, markáns példa. Ezzel még korántsem merítettük ki annak felsorolását, hogy mai korunk és világunk emberei miért is szomorúak, miért sínylődnek, miért szenvednek csendben, élnek nyomorúságban vagy miért kiáltanak hangosan és tüntetnek az. ellen, amiben élni kényszerülnek. Mindenkor, amikor az embereket elnyomják, kizsákmányolják, megkülönböztető előítéletet gyakorolnak velük szemben, szükségünk van a vigasztalásra, függetlenül attól, hogy hitben testvéreink vagy sem. Vigasztalásra es szolidaritásra van szükségük. Mindig, amikor az emberek arra kényszerülnek, hogy otthonaiktól távol dolgozzanak, vagy megteielö bérezés nélkül dolgozzanak, vagy ha nincs lehetőségük megfelelő műveltség, tanulás és fejlődés elérésére,, vagy emberszint alatti körülmények között kell élniük, igazságtalan viszonyok között, akkor segítésre és vigasztalásra szorulnak ! ■ Emlékezzünk. Izrael népe Babilonban megtört szívű és szomorú nép volt. Már reges-régen éltek száműzetésben. Még istentiszteletet sem tarthattak szabadon, nem volt teljes mozgás-szabadságuk, nem mehettek oda. ahova akartak. A hosszan tartó szenvedés idején még a hitben legerősebbek is megfáradtak, el- bátortalanodtak, szomorúságba zuhantak. így van ez mindig az emoerrel: vigasztalásra szorul. A LVSZ-nek van egy Világszolgálati Osztálya. Ennek puszta léte azt jelenti: A világ evangélikus egyházai felelősnek tudjál? magukat, hogy segítsék és vigasztalják azokat az embereket, bárhol legyenek is e világon, akik bajban vannak, szomorúságot élnek át. Maga az a tény, hogy Ti Testvéreim itt a világ lutheranizmusának nagy közösségét képviselitek, kinyitja és tágítja horizontunkat. Tanulnunk keil egymástól, külön-külön is és közösségben is, fel kell ismernünk. mi a legnagyobb baj ma, hol van a legnagyobb szükség. Ezért olyan fontos ez a tapasztalatcsere itt. Amit .szavaimmal próbálok megmutatni az az, hogy meg kell tanulnunk: semmiképpen nem fizikai szükség és baj jelentkezik ma csupán. Arra gondolok, hogy Jézus is emlékeztetett: nemcsak kenyérrel él az ember. Ezzel Urunk figyelmeztetni akart az emberi élet más szükséglétéire is. A fizikai, materiális szükségletek mellett lelki szükségletek is vannak. Az emberben a test, lélek, szellem egységet alkot. Hasonlóképpen a fizikai és lelki szükségletek sem választhatók el egymástól. Megkülönböztetni tudjuk ezeket, de Szétválasztani nem. Mai bibliai versünkben ez áll: Vigasztaljátok népemet, — ezt mondja az Ür. Ebben a felszólításban : Vigasztaljátok okét — máris egy csodálatos ígéret is kifejezésre jut, az tudni illik, hogy van, hogy lehetséges vigasztalan. Nem csupán szolidaritás, nem is csupán emberi jóakaratból származó segítség, hanem valódi mely vigasztalás. Ez az amiéri Isten maga hív’ a vigasztalás szolgálatára. Más szavakkal ez azt jelenti: nem csak arra hív fel. hogy legyünk készek a szolidaritásra, hanem jelenlétét, cselekvését is ígéri. Ebben a vigasztalás igazi záloga. Mert vigasztalni csak Isten megbízásából és erejével lehet igazán. János evangéliuma (14 fejezete) szerint megígéri a Vigasztalót, Szent Lelkét. O majd megtanítja igazán tanítványait. így értem ezt az ígéretet: A Szent Lélek az Immánuel (azaz velünk az Isten). Tulajdonképpen ugyanarra emlékeztet ez, mint amit Mt 28, 20- ban olvasunk: „Veletek vagyok minden nápon a világ végeztéig”. Talán a pünkösdi mozgalmak története intés lehet számunkra, hogy vegyük komolyabban Isten Lelkének ígéretét. Azt vélem ennek hangsúlyozásával még megmaradhatunk jó lutheránus talajon. Csak emlékeztetek arra. amire Luther tanít a Ki.s Káté 3. hitágazat magyarázatában. Isten Szent Lelke, aki kinyilatkoztatott igéién át szól hozzánk, megnyitja szemünket, hogy észrevegyük a szükséget, a bajok gyökerét és okát — a magunkéit és másokét egyaránt. Csak akkor lehetséges valóban vigasztalni, amikor arra tudunk mutatni, aki megítéli, de meg is tudja bocsáj- tani a bűnöket. Amikor először hangzott ez az ige: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet” valódi evangélium volt, igazi jó hír. Isten arra emlékeztetett, hogy szereti népét. Nem hagyja el, nem felejtette el övéit. Vele van kiút minden szükségből, a legnagyobb bajból is. Ügy vélem éppen nekünk lutheránusoknak különleges hozzájárulásunk lehet teológiánk alapján minden jó emberi szolidaritási törekvéshez (pl az emberi jogok kérdésében) az t. i, hogy figyelmeztetünk nem szabad egyoldalúnknak lenni és így felületesnek, hanem az ember egészére kell néznünk és a teljes ember minden szükségletére egyszerre. Egyfelől tudjuk, hogy a megváltás több, mint szabadítás a pillanatnyi bajokból, konkrét szükségekből, lehangoló helyzetekből, másfelől hangsúlyozzuk, hogy nem maradhatunk meg az elméletnél, valóságos cselekedetekre kell elszánnunk magunkat. Meg kell tennünk azt amiről Pál apostol beszél: fülünknek szeretőiben aktív cselekedetté kell lennie (Gál , 5, 6). Ezért így imádkozunk: Légy velünk Vigasztaló, Szent Lélek Isten! Világosíts meg. Nyisd meg szemünket más emberek szükségeinek meglátására. Bátoríts és adj erőt a cselekvésre. hogy le tudjuk győzni a jelentkező szükséget. Köszönjük igédet, amely fényforrás utunkon. Világosítsd meg egyházunk vezetőit. hogy ilyen értelemben tudjanak munkálkodni. Tarts meg egymás mellett, hogy együtt tudjunk bizonyságot tenni és közösen tudjunk szolgálni az Atya, Fiú és Szent Lélek dicsőségére. Ámen. Heinz Eli tér ■- (Joinville) (Ford.: Hafenscher Károly) As cnckeskönyv-sserkesstők műhelyéből SZERETTEINK EMLÉKEZETÉRE 2 J A. Mqü&ciIo Kik Jé-zus- hoz tfa-zci- lértek, Célhor-ér-lek: : t=t=d bd b—i m T-J J*!i r:* fr -Xy" a írd töd Vándorút-nők vége már. Érnie- kei-ve o-reÍ J V WfifllIfUÍ á-jok, 0-da vagyunk ,Wcl ránk is menni) vár. Ott nincs sóhaj, nincs jaj, bánat. Míg' itt jártak. Mennyi könnyet sírtak el. Bűn terhétől is roskadtak. Megfáradtak. Ott nincs könny és nincs teher. Volt munka és volt bú, öröm Itt a földön. Volt fény és volt éjsetét. Most örök fényben szolgálnak, S a Báránynak Zenghetik új énekét. Segíts Jézus, hitben járni, Nem hátrálni! S ha itt utam végétért, A menny boldog seregében Adj részt nékem Értem hullott véredért! Lauri Kalliala Finn Egyházi Énekeskönyv 125. éneke Finnből fordította: Túrmezei Erzsébet — Szentháromság után a 21. vasárnapon az ollárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Jn 4. 47—54: az igehirdetés alapigéje: Zsid 12, 7—13. — NYÍREGYHÁZA. November 5-én. hétfőn esté 6 órakor Kárasszon Dezső orgonamüvész, a Debreceni Református Kollégium tanára és a Debreceni Református Kollégium énekkara ad közös hangversenyt a templomban. Vezényel Bprices! Sándor karnagy. — HEGYESHALOM—LEVÉL. A gyülekezet adminisztrálására Zámolyi Gyula mosonmagyaróvári lelkész kapott megbízást. rAHVASÁRNAP igéje Isten pedagógiája Zsid 12, 7—13 A pedagógiatudomány: egyre szélesedik és mélyül. Soha annyi neveléssel foglalkozó könyv és írás nem jelent meg, mint napjainkban. Fejlődése különösen szembeötlő, ha korunkat és a Biblia korát vetjük össze ebből a szempontból. A régi kor pedagógusa elképzelhetetlen volt bot nélkül. Hivatásának nemcsak jelképe, de sűrűn használt eszköze is volt. Luther Márton is úgy emlékezik iskolai idejére, hogy volt délelőtt, amikor háromszor is kikapott. De a mai idősebb nemzedék is emlékezhet még a „körmösökre” és a verés egyéb változataira. A mai pedagógus kezében nincs bot. Túljutottunk ezen a megalázó, embertelen nevelési módszeren nemcsak az iskolákban, hanem remélhetőleg a családi otthonokban is, még akkor is, ha olykor emlegetjük a „makarenkói pofonokat”. A nevelés kérdéseiről beszél igénk is, de nem általában. Nem arról van szó, hogyan neveljünk, vagy hogy mi felnőttek az „élet iskolájának” neveltjei vagyunk. Mi keresztyén emberek Isten Iskolájának tanítványai vagyunk. De még többről van szó. Amikor igénk az atyák neveléséről beszél, ezzel nemcsak szüléinkre emlékeztet, hanem mennyei Atyánkra is, aki minket nevelni akar. Sőt, mintha azt mondaná, hogy minden pedagógia mögött Isten nevelő szere- tete, pedagógiája rejtőzik. ISTEN NEVELÉSI MÓDSZERÉHEZ A FENYÍTÉS IS HOZZÁD TARTOZIK. Az a 'régi mondás, hogy „Isten nem Ver bottal”, nemcsak arra utal, hogy Atyánk eseményeket használ fel életünkben, hanem arra is. hogy nem hasonlítható a régi botos nevelőkhöz. Akit úgy szólíthatunk, hogy „Mi atyánk”, aki Fiát adta értünk, más eszközökkel nevel minket. De bármilyen „keserves” is időnként, neveléséhez a fenyítés is hozzátartozik. Miért? — kérdezzük ilyenkor. Hány próbába jutott, beteg ember kérdése ez. Csak az a baj, hogy kérdésünk sokszor a próbák okára utal. azt keresi. Tagadhatatlan, hogy a fenyítésnek oka is van, a bűn. De minden esetben konkrét okot keresni, ez farize izmushoz vezethet (Jób könyve, János 9.1). Ezért jobb. ha „miértjeink” nem az ok, hanem'a cél felé fordulnak. Valahogy így: mit akar Isten a fenyítéssel elérni? Mi a célja Isten pedagógiájának? IGAZABB ÉS EDZETTEBB EMBERI ELET — ez az első válasz. Mi szülők is mondjuk: embert szeretnénk faragni gyermekeinkből. Atyánk célja is igazabb emberi élet. Nevezhetjük úgyis: tisztább, becsületesebb. Ez az a „gyümölcs”, amiről igénk szól. És ehhez hozzátartozik az edzettség is, a nagyobb teherbíró-képesség. Formálás és teherpróba — így fogalmazhatnánk Isten nevelésének célját, és ezek hozzátartoznak ahhoz, hogy életünk emberibb legyen. Szolgáló élet — ez is hozzátartozik Atyánk céljához. A bajba jutott, vagy beteg ember önmagával van elfoglalva. Pedig a kiút legtöbbször: nem szabad annyit magunkkal foglalkozni, forduljunk inkább mások felé. Igénk azt mondja: olyan „menetben” élünk, ahol előttünk és mögöttünk is járnak. Nem mindegy, hogy a mögöttünk járók. mit látnak_ nálunk. Ezért: „a lankadt kezeket és a megroskadi térdeket erősítsétek meg. hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább' meggy ágyút jón”. Más szóval: életünk még a próbák alatt is példa legyen. Isten fenyítésének, a próbáknak éppen ez a célja legtöbbször: jobban szolgáljunk életünkkel és minden tettünkkel másoknak. mindenkinek, aki nemcsak „mögöttünk", hanem körülöttünk él és jár. ÖRÖK ÉLET A VÉGSŐ CÉLJA ISTEN NEVELŐ SZERETETÉ- ■ NEK. ...Javunkra teszi”, olvassuk igénkben. Ez áll mostani életünkre nézve is. de többről is szó van. Atyánk célja üdvösségünk. Ezért nemcsak a múltban tett meg mindent Jézus Krisztusban, hanem ezért ma is mindent megtesz, minden eszközzel oda akar készíteni és segíteni minket. Miért fényit az Isten? Mert nem tesz le rólunk, mert gyermekének tekint, mert drága árat fizetett értünk, mert „mindénáton” meg akar tartani minket. így már érthetővé, sőt biztatássá válik a mondat: ami formailag nem tartozik igénkhez, tartalmilag azonban igen: .'.Fiam, ne vesd meg az Ür fenyítését, és ne csüggedj, ha meg fedd téged, mert akit szeret az Ür, azt megfenyíti.” K. L. IináilKuzzuiik Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, hogy mindennel javunkat akarod szolgálni. Segíts, hogy atyai szándékodat soha el ne feledjük. meg ne keseredjünk, vagy el ne csüggedjünk, hanem mindenkor Rád bízzuk életünket és ugyanakkor magunkról megfeledkező segítőkészséggel és megértéssel forduljunk azok felé. akik ránk szorulnak és segítségünkre várnak. Nevelj Atyánk, hogy életünk igazabb, emberibb, jobban szolgáló legyen és elérjünk Hozzád az örökéletre. Ámen. — SZÉKESFEHÉRVÁR. Október 14-én a délelőtti istentiszteleten Nagy László IV. évf. teológiai hallgató szupplikációs igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben. A gyülekezet 10 820.— Ft-os összeggel támogatta a lelkészképzés ügyét. — KELENFÖLD. November 3- án, szombaton délután fél 6 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben,' amelyen Ribár János ceglédi lelkész tart előadást „Halál és örök élet” címmel. — D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök a bolgár nagykövetség művelődési házában műsoros est keretében beszámolót tartott a nemzetközi gyermekév szófiai és budapesti eseményeiről. — AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET, Lelkészképesítő bizottsága előtt október 18-án Budapesten lelkészi vizsgát tettek és lelkészi oklevelet, illetve jegyző- könyvi kivonatot kaptak: Koháry Ferenc bezi-enesei, SztojanOvics András sámsonházai, Zügn Tamás soproni segéd lelkészek és Balnghné Szemerei Mária szendi lelkészi munkatárs. A német nyelvű lelkészi szolgálatra képesítést nyer* Zügn Tamás soproni segédlelkész. — VECSÉS. Október első hetében egyhetes igehirdetés-sorozattal szolgált Bohus Imre fóti lelkész. Október 7-én, a templom felszentelésének nyolcadik évfordulóján gyülekezeti nap volt, amelyen a szórványokból is számosán resztvettek. Igehirdetéssel és előadással Marschalkó Gyula vecsésj lelkészen kívül Kertész Géza gyóni és Blatniczky János maglóéi lelkész szolgált. A nap központi témája ez volt: Isten családba helyezett minket; a vér szerinti családba éppúgy; mint a gyülekezetbe és az emberiség nagy családjába. k * K
