Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-04 / 44. szám

M A reménység zöld csillagai ala ti... A harmincéves f»écs-vasasi jíyillekezet hármas ünnepe A VASAS-MARAZA-KOMLÓI gyülekezet létrejöttére és életére az volt, s az ma is a jellemző, hogy sok-sok gyülekezet veszi körül szeretetével é.s törődésével. Ezt jelenítette meg a szeptember •30-i lelkészavatási és templom- átadási ünnepünk is. A friss va­kolat, a teljesen új festés illata' most érződött igazán, amikor Szabónc Mátrai Marianna végre nemcsak nézegettük, ha­nem használtuk is a megújított templomot. * Az ünnepi istentisztelet előtti órában már a templomot is ne­héz volt megközelíteni a püspököt és a lelkészeket váró embergyűrű miatt. Az alig ötven tagot szám­láló helyi vasasi gyülekezetei kö­rülvette az idetartozó falvak szinte minden evangélikusa. De itt voltak a pécsiek, gypnkiek, siklósiak, mohácsiak és más gyü­lekezetek képviselői is. Kis templomukba talán kétszázan zsúfolódtak be, s a gyülekezet nagyobb része a kertben és az utcán állta végig az istentiszte­letet. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK, Sólyom Károly esperes és dr. Muntag Andor prodékánnai érkezett meg. IS lelkészt, közöt­tük dr. Selmeczi Jánost, a Teoló­gus Otthon igazgatóját és két teológust is köszönthettünk. Most először lépett Luther-kabátban a gyülekezet elé a megválasztott új lelkész, Szabóné Mátrai Ma­rianna, aki már öt éve szolgál a pécsi, s így a vasasi gyülekezet­ben is. Hallatlan erővel csendült tel a kezdő ének: Erős vár a mi Istenünk. A LITURGIA KLASSZIKUS MONPATAIVAL kezdődött is­tentiszteletünk : „Egy begy ülskez- tünk Isten szent házába, hogy a felújított vasasi templomot meg­áldjuk. felhatalmazzuk előttem álló testvéremet a teljes lelkész! szolgálatra és beiktassuk a vasasi lelkészi szolgálatba Isten igéjé­vel és imádsággal.” Dr. Káldy Zoltán püspök Zsid 10. 24—25 alapján hirdette Isten igéjét. Mint a pécsi gyülekezet területén minden alkalommal, úgy most is személyes emlékek­kel, meleg hangon kezdődött az igehirdetés. Hogy aztán megszó­laljon a textus első üzenete, a reménység szava. Éppen itt. a va­sasi gyülekezet előtt, oly sok ne­hézség után és közepette a re­ménység nagy öröme és ereje. Az igazi reménységé, ami nem álta­lános emberi bizakodást jelent, hanem az örök életre veti hor­gonyát. Akik ehhez ragaszkod­nak — idézte az igehirdetés Re- ményik Sándor verssorát —. azoknak élete „a reménység zöld csillagai alatt” telik. Meghatároz­za hétköznapi életüket, munká­jukat, cselekedeteiket. Csak úgy lehet lelkészi szolgálatot végezni, ha reménységben élünk. Isten csodálatos oltalma alatt való éle­tet jelenti ez. Ügyeljünk egymásra! — figyelt tovább a gyülekezet , a Zsidókhoz írt levél üzenetére. A keresz+vén gyülekezetben mindenki felelős a másikért. Azért élünk és léleg­zőnk, hogy segítsünk a másikon Ne legven közöttetek egyetlen magányos, könnyező, ne érezze senki azt a gyülekezetben, hogy fölösleges! Az egész gyülekezet' ügyeljen egymásra és gondozza egymást! Az igehirdetés után megszólalt a pécsi gyülekezet kórusának éneke. A gyülekezet vezetői át­adták az új lelkésznek az egy­házközség meghívó levelét, majd a lelkészek áldó igéi és a Confir- ma hangjai csendültek fel. Az új lelkész imádságéval és a püs­pök áldásával zárult a felemelő, szép, igazán ünnepi istentisztelet. DE AZ ÜNNEP FOLYTATÓ­DOTT. Az egész gyülekezet le­vonult az altemplomban kialakí­tott gyülekezeti terem bejárata elé. Itt újra az énekkaré volt az első szó. Szokolay Sándor művé­vel nyitották meg vasárnapunk második eseményét. Káldy Zol­tán püspök pedig megáldotta és rendeltetésének átadta az újon­nan kialakított 'gyülekezeti köz­pontot. A gyülekezet lelkésze nyitotta ki a terem ajtaját. Egy pillantást mindannyian vetettünk rá, de az ünnepi közgyűlést qiár a szabadban tartottuk. Szabó La­jos, pécsi másodlelkész mondta el az építkezés krónikáját. Mind a kis létszámú vasasi gyülekezeti körben, mind a nagy kiterjedésű és összességében a gyülekezet döntő többségét jelen­tő szórványban régóta élt az igény,, hogy szükségünk van egy nyugodt, a mai körülményeknek minden szempontból megfelelő gyülekezeti központra. Egyházke­rületünk püspökével történt meg­beszélés után úgy döntöttünk, hogy felújítjuk a nagyon elha­nyagolt állapotban levő altemplo­munkat, s itt alakítjuk ki az új gyülekezeti központot. Megerősí­tette ezt a döntést az építészek szakvéleménye is: ahhoz, hogy megóvjuk templomunkat, feltét­lenül szükség van az altemplom rendbehozatalára. Müller György, a pécsi gyüle­kezet felügyelője készítette e! az átépítés terveit, illetve költség- előirányzatát. Hihetetlen gyorsa­sággal, szinte napok alatt pereg­tek az események. Mindenki se­gített. Vasasiak, pécsiek, pogá- nviak, az egyházmegye és az or­szágos egyház. GYÜLEKEZETÜNK EBBEN AZ ESZTENDŐBEN harmincéves. Erről a három évtizedről nagvon csöndesen emlékeztünk meg. Nem volt közgyűlés, nem volt ünnepi beszéd. Szándékosan történt így. Mert ezúttal nem visszatekinteni akartunk, hanem ezzel a munká­val. élő jelennel szerettük volna megköszönni az egyház Urának gondoskodó és védő szeretetét. Annak idején éppen ezen a na­pon. szeptember 30-án helyezték el templomuk alapkövét. A vasasi templom A köszönet szavai következtek ezután. Hiszen kb. 200 000 forin­tot építettünk be ebbe a gyüle­kezeti centrumba. Rengeteg mun­ka és komoly áldozat volt ez. Ha valahol, ezen a helyen igaz, hogy a kicsi csak a nagy össze­függésében és szereidében tud élni és növekedni. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a késő esti órákig tartott a be­szélgetés, az értékelés és a közös öröm. De mindennek mottója en­nek a vasárnapnak egyik igéje volt. s ezt érezte kicsi és nagy az ünneplő közösség minden tag­ja. Ez az ige állt meghívónkon is: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő sze­rint: Azé a dicsőség az egyház­ban Krisztus Jéz.us által nemze­déktől nemzedékre, örökkön- örökké." If.j. Szabó Lajos Csuka Zoltán: EGYÜTT Újra itt vagyok, diófám, s nézem az ég boltozatján szertenyúló ágaid, s ágban élő vágyaid. Évre év tűnt, messze jártam, emberségből próbát álltam, s mostan halkan, csendesen, meghajtom deres fejem. Míg te nőttél, kisebb lettem, * megértésben öregedtem, te az eget verdesed. én — a földhöz közelebb. Te a földből, én a népből, kettőnk közös gyökeréből szívjuk, ha a nap beint, éltető, friss nedveink. S tudom, kettőnk menedéke a teremtő s termő béke, s ha jő a nagy ütközet, megvédjük gyümölcsödet. AZ IDŐ MÉRLEGÉN című kötetből 1977. f Filippínvi János Filipjjinyi János lelkész, aki a Budai Szeretetotthonok munka­társa volt, hosszú és türelemmel viselt szenvedés után 62 éves ko­rában október 7-én elhunyt. Hamvasztás utáni temetése ok­tóber 30-án volt a Farkasréti te­metőben. „Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged di­csőit”. NEMZETKÖZI KONZULTÁCIÓ az Ágostai hitvallásról sv V::XyX1 •' '• n , 1m 'mr%. ép <■' ^ •$? £ fá&ví Sundby érsek dr. Káldy Zoltán püspökkel a Deák téri templomba ér­kezik, mögöttük Harmati Béla és dr. Hafenseher Károly lelkészek A szolgálat összekötő ereje AZ EURÓPAI EVANGÉLIKUS, REFC RMÁTUS ÉS UNIÁLT EGYHÁZAK 1975-ben Leuenbergi Konkordia néven megegyezést ír­tak alá, melyben kijelentették, hogy kölcsönösen elismerik és elfo­gadják egymás lelkészi szolgálatát és részt vesznek egymás úrvacso­rái közösségében. A konkotdiát aláíró egyházak első nagygyűlé­süket 1976-ban. a svédországi Sigtunaben tartották. Itt határozták el, hogy egymás jobb megismerése érdekében a különböző teoló­giai kérdésekről közös tanulmányi csoportokat hoznak létre. Ezek a csoportok a megbeszélések eredményeit az 1981-re tervezett máso­dik nagygyűlés elé terjesztik. Ennek a határozatnak az alapján ülésezett D. dr. Johannes Han­selmann müncheni evangélikus püspök elnökletével a közép- és dél­kelet-európai egyházak tanulmányi csoportja 1979. szeptember 25-től 29-ig az ausztriai Gallneukirchenben. A megbeszélés témája a lel­készi szolgálattal kapcsolatos gyakorlati és teológiai kérdések meg­vitatása volt. A konzultáción Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Romá­nia és Svájc evangélikus, református és uniált egyházainak 28 kül­dötte vett részt. A Német Szövetségi Köztársaságban dolgozó görög vendégmunkásokból alakult evangélikus egyház lelkésze is jelen volt. A Magyarországi Evangélikus Egyházat dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója képviselte. A KONZULTÁCIÓ RÉSZTVEVŐI MINDENEKELŐTT RÉSZLE­TESEN BESZÁMOLTAK ARRÓL, hogy milyen egyházukban a lel­készképzés, a lelkészavatás és beiktatás gyakorlata. A beszámolóból kitűnt, hogy még az egyes hitvallásokon belül is igen eltérő szoká­sok és rendelkezések vannak érvényben a lelkészek alkalmazása és szolgálata gyakorlatában. Vannak például evangélikus és reformá­tus egyházak, ahol nincs meg a püspöki tisztség. Helyettük egyházi elnökök, vagy moderátorok vezetik az egyházat. A nők lelkészi szol­gálata terén is igen nagy a különbözőség. Sok egyház már régóta teljes jogú lelkészként alkalmazza a. teológiát végzett nőket, más egyházak viszont vonakodnak ezt a gyakorlatot bevezetni. A beszámolók után mind evangélikus, mind református részről előadások hangzottak el a lelkészi szolgálat bibliai és teológiai alap­jairól, valamint a lelkészi szolgálat mai gyakorlatánk teológiai ér­telmezéséről. Az evangélikus előadók inkább azt hangsúlyozták, hogy a lelkészek elhívásukat és küldetésüket Jézus Krisztustól, az egyház Urától kapják, a reformátusok pedig inkább, arra helyezték a hangsúlyt, hogy a lelkészeket a gyülekezet hívja el és bízza meg a szolgálattal. Mivel azonban a gyülekezet Krisztus teste, náluk is Krisztus elhívása és megbízása alapján végzik szolgálatukat a lel­készek. Volt egy római katolikus előadó is, aki a szolgálat folya­matosságát, az apostoli szukcesszió fontosságát hangsúlyozta. A MEGBESZÉLÉSEK EREDMÉNYÉT ÖSSZEFOGLALVA a kon­zultáció résztvevői kijelentették, hogy bár a lelkészképzésnek és a lelkészek alkalmazásának különböző gyakorlata van érvényben a Leuenbergi Konkordiát aláíró egyházakban és teológiailag is a lel­készi szolgálat más-más oldalára kerülhet a hangsúly, ezek a kü­lönbözőségek azonban nem akadályozzák meg ezeket az egyháza­kat abban, hogy kölcsönösen elismerjék egymás lelkészi szolgálatát. A lelkészi szolgálat lényegét az evangélium hirdetésében. Jézus Krisztus mentő és segítő szeretetének a továbbadásában látják. Ez pedig olyan összekapcsoló erő, amely mellett minden különbözőség eltörpül. ' „ . . .. Selmeczi János A Lutheránus Világszövetség Strasbourg! ökumenikus Intézete Október 22—28. között nemzetkö­zi konzultációt rendez a francia- országi Liebfrauenbergben az Ágostai Hitvallásról. Az intézet meghívására dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár vesz részt a tudományos ülésszakon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents