Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-04 / 44. szám
GYERMEKEKNEK. Isten törvényt ad népének 2 Móz „írok nektek, if jak.. itki ránkhízta a világot 4 Izrael népe tovább vonult a pusztában. A felhő mindig előttük lebegett és mutatta nekik az utat. így jutottak el abba az országba, ahol Mózes menekülése közben megtelepedett, és ahol olyan sokáig birkapásztor volt. Egy sziklás, meredek hegység lábához érkeztek. Sinai hegynek hívták. Fönt, a hegy csúcsán megállapodott a felhő, a nép pedig a hegy lábánál vert sátrat. Ott maradtak egy darabig. Isten azt üzente népének, hogy készülődjön fel a nagy ünnepre, mert csodálatos dolgok fognak nemsokára történni. Isten ugyanis ünnepélyesen szövetséget akart kötni népével, azaz barátságába akarta öt fogadni. A mindenható, végtelen nagy Isten, aki az ég és a föld teremtöje barátságába akarta fogadni azt a kis népet, amelyet Izráelnek hívtak, és amelyik folyton lázadozott ellene. A világ legboldogabb népévé akarta tenni őket. Maga Isten személyesen akart szólni népéhez. Hadd hallja meg mindenki az ő szavát! Ezért kérte Isten népétöl. hogy készüljön fel erre a nagyszerű eseményre. Vegye fel mindenki frissen mosott ünneplő ruháját! Ne legyen közöttük vita, vagy veszekedés, mert ez megzavarná a nagyszerű ünnepet! Ilyen előkészületek után állt oda az egész nép a hegy lábához és várt. A hegy csúcsán a felhőből mennydörgés hallatszott. Az egész hegy megremegett. Aztán csönd lett. halálos csönd. Ebben a halálos csöndben szólalt meg az Isten. Az egész nép hallotta szavát. Isten arra kérte Izrael népét, hogy ezután mindig fogadjon szót neki. Mindennél jobban őt szeressék és soha ne káromolják a nevét. Tartsak meg az ünnepnapokat. Amikor eljön az ünnep. hagyják abba a munkát.’ gondoljanak Istenre és hallgasKalácska B$la ősagárdi lelkészt féléves tanulmányútra küldte egyházunk vez.etöséae a Német Demokratikus Köztársaságba. ahol az ottani evangélikus egyházak ösztöndíjával Lipcsében tanul, a teológiai szemináriumban (Theologisches Seminar). Dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész Frankfurtba utazott 19—20 sák az ő igéjét. De Isten arra is kérte népét, hogy egymást is szeressék. A gyermekek tiszteljék szüleiket, fogadjanak szót nekik, és úgy szeressék őket, mint magát Istent. Isten még azt is mondta népének, hogy az emberek becsüljék meg egymás életét. Ne bántsanak senkit és ne okozzanak testi fájdalmat embertársaiknak. A házastársakat pedig arra intette, hogy szeressék, becsüljék egymást. Maradjanak hűségesek egymáshoz, és mindent tegyenek meg ne csak gyermekeik, hanem egymás boldogságáért is. Isten még azt ie megparancsolta. hogy tartsák tiszteletben egymás tulajdonát. Ne kívánják meg és ne lopják el. ami a másé. hanem inkább azon legyenek. hogy a jó megélhetése mindenkinek meglegyen. Végül Isten arra kérte népe tagjait, hogy ne mondjanak rosszat egymásra. ne sértsék meg egymás becsületét, hanem inkább szeressék egymást és csak jót mondjanak egymásról. Isten azzal az ígérettel fejezte be beszédét, hogy ha ezeket a parancsolatokat megtartják, akkor mindig nagyon boldogok lesznek. Akkor újra csönd lett. Isten szava nem szólt többel, de a mennydörgés újra elkezdődött. Az emberek ijedten szaladtak szét ki-ki a maga sátorába. Nem mertek közel maradni a hegynél. Féllek Istentől. Mózes azonban nem félt. Ö mindent fölírt, amit az. Úristen mondott. Azért, hogy a nép Isten parancsolatait soha el ne felejtse. Istennek ezeket a parancsolatait Tízparancsolatnak hívjuk, mert Mózes éppen úgy számozta meg a parancsolatokat, hogy az éppen tíz legyen. Isten Tízparancsolatát ma is olvashatjuk a Bibliában. Ezek a parancsolatok ma is érvényesek, és az emberek boldog együttélésének ma is a legfőbb alapjai. (Német Szövetségi Köztársaság), hogy az. elkövetkező félévben mélylélektani ismereteit elméletileg és gyakorlatilag tovább mélyítse. Dóka Zoltán hévízgyörki lelkész Zürichbe utazik, hogy az ottani teológiai fakultáson végezzen újszövetségi tanulmányokat a következő két félévben. Egy fiatalember számára nem lehet nagyobb megtiszteltetés annál. mint amikor egy neves kutató, világhírű professzor, vagy egy ismert nevű művész munkatársává fogadja. Milyen boldog izgalmat jelent belépni egy ilyen híres ember műtermébe, vagy műhelyébe, s végigélni az alkotás titkaiba való beavatás izgalmait, De talán még ennél is izgalmasabb az a pillanat, amikor a mester megbízza tanítványát valamilyen önálló feladat elvégzésével, vagy a saját művének befejezésével. Ilyen boldog pillanat lehetett, amikor a teremtő Isten a teremtés befejezése után ígv szólt az első emberpárhoz: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgo minden élőlényen!” (1 Móz. 1. 28) Isten ezzel az igéjével az első emberpárra bízta a világot, s mintegy munkatársaivá fogadta őket. Ez a megbízatás az egész emberiség számára azóta is érvényes. Isten valamennyiünkre rábízta teremtett világát. A világ fenntartásában és kormányzásában valameny- nyien Isten megbízottai, munkatársai vagyunk. Mit jelent ez közelebbről ? MINDENEKELŐTT AZT. HOGY FELELŐSEK VAGYUNK A TEREMTETT VILÁGÉRT. A felelőtlenség sok jóvátehetetlen kárt tud okozni Isten teremtett világában. Gondoljunk csak arKedve« Gyermekek! November havi feladványainkban néhány jellemző adatból azt kell kitalálnotok, hogy melyik bibliai személyről van szó. E heti kérdéseink: 1. Ki volt Jézusnak az a tanítványa. akinek eredeti foglalkozása vámszedő volt? 2. Ki volt Jézusnak az a tanítványa, aki egy alkalommal így tett vallást Jézusról: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!"? 3. Hogy hívták azt a vak embert, akinek Jézus a Jerikói orAz ausztriai Gallneukirchen- ben tanácskozást tartottak európai evangélikus és református egyházak képviselői a lelkész! szolgálatról szóló tanítás kórra, hogy az ipari termeléssel milyen sokszor együttjár környezetünk megrontása, beszennyezése. A füstölő gyárkémények, az autók kipufogócsövei mérgezik az élet egyik alapvető feltételét, a levegőt. Nagy városaink fölé füstködöket borítunk. Sok tudósnak az a véleménye, hogy ha nem történik sürgős intézkedés a levegő szennyezésének megakadályozására, 2000-re a megfulladás veszélyének lesz kitéve az élő világ. De az élet másik alapvető feltételével, a vízzel is hasonló a helyzet. Vizeinket, fo- lyóinkat szennyekkel itatjuk nem törődve öntisztító képességük teherbírásával. Sok folyóban már egyáltalán nem lehetséges az élet. Az ipari szennyeződés ki- pusztította nem csak a halakat, hanem az algákat és a moszato- kat is. Nemrégiben sokat olvashattunk arról, hogy szinté egész társadalmunk összefogására van szükség ahhoz, hogy szeretett Balatonunkat megmentsük a pusztulástól. Az emberiség ugyanilyen felelőtlenül pazarolja a föld természeti kincseit is. Egész életünket ’átható energiaválság igen jó figyelmeztetés arra, hogy jobban kell gazdálkodnunk földünk természeti kincseivel. A hivő embereknek Istentől kapott felelősségük tudatával mindent meg kell tenniük, hogy a természet felelőtlen szennyezését megakadályozzuk, és a természet kincseivel takarékoskodjunk. AZ EMBERISÉGNEK ISTENTŐL RÁBÍZOTT FELELÖSSÉszágúton visszaadta a szeme világát? 4 Ki volt az az ószövetségi fiatalember, aki édesapja szamarait kereste és közben királyságot talált. Válaszaitokat november 18-ig. lehetőleg levelezőlapon a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége. Budapest, Puskin u. 12. — 1088. Megfejtéseitekre nevetek és pontos lakcímetek mellé azt is írjátok rá, hogy hánv évesek vagytok. déseiről. A szeptember 25. és 29. között tartott ülésen egyházunkat dr. Selmeczi János képviselte. GÉHEZ HOZZÁTARTÓZIK az élet tisztelete és védelme is. Ezzel kapcsolatban nem csak az emberi életre gondolunk, hanem a növények, állatok védelmére és megbecsülésére is. Az erdők felelőtlen pusztítása, a halak és vadállatok meggondolatlan irtása már nagyon sok kárt okozott az egyetemes emberi életnek. Parkjaink és'erdeink növényvilágának barbár pusztítása sokszor váltja ki a jó érzésű emberek felháborodását. Pedig, aki nem tiszteli az életet a növény- és állatvilágban, az nagyon könnyen válik embertársainak farkasává is. Hogy az ilyen magatartás hová vezethet, azt két világháborút átélt nemzedékünk a saját bőrén tapasztalta meg. Nem csoda, ha az atomháború árnyékában élő mai emberiségnek egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a jóakarata emberek meg tudják-e fékezni a háború poklának elszabadulását. Az csak természetes, hogy ebben a felelősségben osztoznak a hivő emberek is, akik Istentől kapott legfőbb feladatuknak tekintik az élét védelmét, a háború kirobbantásának megakadályozását. ISTEN AZÉRT TEREMTETTE A VILÁGOT, hogy benne az ember megelégedetten és boldogan, éljen. Istennek az emberi felelősség által végzett gondviselő és viiágkormányzö munkája is ezt a célt szolgálja. Hogy az emberiség boldogan élhessen, ahhoz azonban nem csak a puszta élet védelme szükséges. Az egész emberiség csak akkor élhet igazán boldogan, ha a természet javaiból egyformán és igazságosan részesedhet minden ember. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a világban ne legyenek elnyomók és elnyomottak, kizsákmányolok és kizsákmányoltak. Ez az ideális alapot azonban mindaddig csak kegyes óhaj marad, amíg az emberiség nem tud kialakítani olyan gazdasági és társadalmi rendszert. amelyben lehetetlen az elnyomás és a kizsákmányolás. Az emberiség boldog jövőjének egyik legfontosabb feltétele, hogy megszüntessék az igazságtalan társadalmi rendszereket, és ha kell áldozatok árán is megteremtsék azt a társadalmi rendet, amely megbecsüli az ember méltóságát és próbálja igazságosan elosztani a természet javait. Csak hálásak lehetünk Istennek, hogy hazánkban olyan társadalmi rendben élhetünk, amelynek alapvető célkitűzései megfelelnek ennek a nemes elgondolásnak. Selmeczi János ÖSZTÖNDÍJASOK KÜLFÖLDÖN Kiről van szó? evangélikus-reformAtus párbeszéd Rpiormálorolí nyomában Budapest utcáin 2. MÁR REGGEL NAGYFOR- GALMÚ A KÁLVIN TÉR. Nem csak a jármű-, de a személyforgalma is. Mélyen lenn a föld alól a Metró-állomás mozgólépcsője ontja az utasokat, a lefelé haladó szárny ugyanígy nyeli. A felső szinten három főútvonal torkollik a térbe, a tér elosztja a járműveket, s az áradatot hat utca nyeli el. Benzingőz, motorzúgás. villamoszaj. Alig érted a saját szavadat. Érintkezik a tér a Nemzeti Múzeummal. Amióta felújították, csodálatos klasszicista stílusa, —• Pollack legszebb alkotása. — állandó fotótéma. Arany. Toldi és Piroska között ülve. nézi a sorokba szorított iskolásokat, külföldieket. akik türelmesen araszolva közelednek a nagy terem felé. a szent koronához. A tér közvetlen közelében van a Kos- suth-klub. kulturális intézményünk rangos székhaza, Antik háztömbjével a teret dél-irányba-« a református templom uralja. A Baross és a kecskeméti utca sarka — a néhai Kecskeméti kapu helye foghíjjas. Háborús seb. Nem tudjuk, beépítik-e. Az aluljárórendszerben, de a tér sarkain is hírlap-, könyv-, cukorka- és dohányárudák, és mindig zsúfolt presszók vannak. Okulva az eddigi bizalmatlanságoktól, másként közeledtem, kérdéseimmel az emberekhez. A Múzeum utca sarkán lévő hírlapárushoz fordultam először. ..Milyen egyházi lapokat lehet kapni?” „Katolikus Szót és a zsidó Üj Életet.” ..Milyen téren vagyok?’’ — adtam a vidékről jövő tájékozatlanságát. ..A Kálvin téren." „Mit tud Kálvinról? Ki volt?” ..Hát. kérem, én nem sokat.” „Mégis?” „Nézze én református vagyok véletlenül és megmondom magának, hol tudhatja meg.” — Kihajolt a bódéjából. a Kecskeméti utca leié mutatott. — „Ha végigmegy azon az utcán, egy térhez jut. Ott van egy kegyszerbölt. Vegyen egy Bibliát, abban benne lesz Kálvin.” „Biztos?” „Igen. az Ószövetségben. mert két részből áll a Biblia.” „Milyen nemzetiségű volt?” „Magyar, biztos magyar, hiszen Jánosnak hívták.” „Szemben. az milyen templom?” „Na látja, az református templom. Ott is megmondják magának, ki volt Kálvin. Kell ott lenni mindig egy presbiternek, s az ad felvilágosítást.” Eközben odajön a Köztisztasági Hivatal dolgozója, néhányan napilapot vásárolnak. Hallgatnak. „Mi nem sokat tudunk Kálvinról". — igaz.oltatja magát a köz- tisztasági dolgozóval. Amaz unottan rágyújt. Szomszédos pavilon a könyvkereskedés. „Kálvinról. Lutherről van könyve?" Gondolkodik. ..Nincs.” ..Véletlenül sincs meg Friedenthal Lutherié, két kiadása is volt?” ..Nincs.” „Olvasta?” „Nem.” „Mit tud Kálvinról, Lutherről?” „Semmit, írnak néha róluk.” Az aluljáróban elegáns egyenruhában Metrós tiszt ül üvegkalitkájában. Ellenőrzi a bérleteket, figyeli, hogyan dobják be forintjaikat az utasok. Fiatalember, jóképű. Zöld uniformisa, tiszti stráfjai tekintélyt parancsolnak. Időközben megszólal házitelefonja. randevúkat beszél meg. „Hány éve dolgozik itt?” „Harmadik éve a Kálvin téren.” — Udvarias, halkszavú. — „Érettségizett?” „Igen.” „Mit tud Kálvinról?” „Semmit.” „Soha nem jutott eszébe. hogy megkérdezze, ki volt, holott napról napra ide jár dolgozni?” „Nem." „Moziba, színházba szokott járni?” „Néha.” „Mit olvas?" „Hát. sok mindent.” Alul. az állomáson ugyanilyen üvegkalitka áll. Csinos, fekete kislány a lakója. Egyenruhája rászabott. büszkén viseli. Éppen a takarítónővel beszélget, az csípőre tett kézzel lazekat áll. „Ki volt Kálvin?” „Kálvin János.” „A keresztnevén kívül?" „Nem tudom.” ..Érettségije van?” „Nincs.” „Történelmet tanult?” „Igen de nem szerettem.” „Moziba szokott járni ?” „Persze.” „Nem látta a Csillag a máglyánt?” „Sztankav, — ragyog fel a szeme. — Sztankay a főszereplője.” „Látta?” „Nem.” „Hát akkor honnan tudja?” „Plakátról.” Megszólal a takarítónő is. Fiatalon őszült mosolygós, kedves aszony. 19J6-ban született. „Református vagyok, ha legközelebb jön. pontosan megmondom, ki volt. Otthon van egy Bibliám, abbán meg tudom nézni. Amikor még iskolába jártam, keveset tanultunk róla.” „Biztos, hogy megtalálja a Bibliában?” „Igen. így emlékszem, de Rákoscsabán is megkérdezhetem, oda járok templomba.” T. E.-né rendszeres templom- bajám. müveit, olvasott asszony. ..Milyen nemzetiségű volt Kálvin?” „Magyar, Jánosnak hívták.” Eszembe jut egy beszélgetésem Sütő Andrással. A mezőségi Pusztakamaráson az öregek, köztük Sütő András apja is, csak így beszéltek Kálvinról „a mi Jánosunk.” Adoptálták, magyarrá tették. Mégis feltűnő a sokoldalú képzetzavar azoknál, akik tudnak valamit Kálvinról, hogy ti. magyar és mégis benne van a Bibliában. R. Zs. fiatal, egyetemet végzett kislány. Fekete szeme nagykeretű szemüveg mögül értelmesen csillog-rám. ..Ki volt Kálvin?" Kissé gondolkodik, látszik, hogy rövidre akarja fogni magyarázatát, majd pontosan elmondja a nagy reformátor életrajzát. Servetet sem felejti ki. „Honnan tudja?” „Érdekel a történelem. s a kultúra.” „Mi a foglalkozása?” ..Műfordító vagyok”. Dr. B. I.-né a Kálvin téren lakik negyed évszázada. Olvasott, érdeklődő, idős' hölgy. Tudta, hogy hívták korábban a teret, s Kálvinról i.s bőven beszélt. Időben és térben kis „csúszásai” voltak, de katolikus vallása ellenére mégiscsak lehetett vele Kálvinról beszélni. ÚJPESTEN SOKKAL KEVESEBB SIKEREM VOLT. Kálvinnak itt hosszú utcája vafi, nem messze a Luther Mártop utcától. Becsöngettem jó néhány házba, de hiába. „Vagy alusznak, vagy nem hallják” — dúdoltam magamban a szakadó esőben, s már bőrig ázva. — A 60-as számú ház kapuja nyitva volt. A ház némi átalakítás alatt áll. villanyszerelők dolgoztak éppen rajta. Végre élőlények, s. eresz alá állhattam. P. G.y, villanyszerelő, érettségizett, valaha járt hittanra, katolikus. néhány házzal odébb lakik a Kálvin utcában. „Ki volt Kálvin?” — kérdeztem tőle is. „Valami cseh vallásalapító.” „Biztos?” Így tudom, de sohase érdekelt.” F. K. a házigazda fia. Fiatalember, érettségizett, a nyáron felvételizett pénzügyi főiskolán. „Ez volt a felvételi tételem — dicsekedett vele. — Kálvin svájci reformátor volt, az 1.300- as években reformálta az egyházat. Láttam a Csillag a máglyán filmet. Elmondjam?” „Nem. köszönöm, én is láttam. Befejeztem a „két nagy”-ról való faggatásomat, s aggódva gondoltam arra. mit tudhatnak az emberek a „kisebbekről”. Rédey Pál 1 1 i
