Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-21 / 42. szám
Mindennapi kérdések Maradi-c a jézusi erkölcs? Emeljünk ki Jézus erkölcsi tanításaiból néhányat, amelyek a legtöbb vitát és ellenkezést váltották ki a múltban és váltanak ki ma is. JÉZUS A HEGYI BESZÉDBEN AZ ÖTÖDIK PARANCSOLATTAL KAPCSOLATBAN AZT MONDJA, hogy „aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette” (Mt 5, 21). Ezzel azt hangoztatja, hogy az élet kioltása nem ott kezdődik, amikor gyilkos fegyvert ragad kezébe az ember, hanem már ott, amikor haragszik embertársára. Jézus még ennél is tovább megy, amikor ezt mondja: „szeressétek ellenségeiteket” (Mt 5, 44). Az ellenség gyűlölete, sőt likvidálása az erősebb törvényévé lett világunkban. Ezzel szemben Jézus különbséget tesz a bűn és a bűnös között. A bűnt megítéli, de a bűnöst megmenti. Korszerűtlen ez a jézusi tanítás? Vajon nem febbe az irányba mutatnak azoknak a politikusoknak a törekvései is, akik a békés egymás mellett élésről és a konfliktusok tárgyalások útján való rendezéséről beszélnek? Ha ezekben a törekvésekben nincs is benne az ellenség szeretete, de benne van a népek közötti „harag” megszüntetése és a világméretű „öldöklésnek” a megelőzése, a drága emberi élet megkímélése. A jézusi erkölcs ezen a ponton hozzájárul a népek és emberek közötti megbékéléshez és az élet megmentéséhez. És ez nagyon is korszerű! A JÉZUSI ERKÖLCS MÁSIK, SOKAT VITATOTT PONTJA A HATODIK PARANCSOLATTAL KAPCSOLATOS. Jézus ugyanis így fogalmaz: „aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már parázna- ságot követett el vele szívében” (Mt 5, 28). A bűnös kívánságokból születnek a parázna cselekedetek, a házasságtörések. Ebben az összefüggésben kell megragadnunk Jézusnak ezt a mondatát: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza” (Mt, 19 6). Az előbbivel kapcsolatban hangzanak az olcsó ellenérvek: Jézus lehetetlent kíván. Az utóbbival kapcsolatban a házasság válságáról beszélnek, amelynek éppen az egyik legszembetűnőbb tünete a válások nagy száma. Hangoztatják, hogy Olaszországban az utóbbi évek társadalmi küzdelme eredményeképpen született meg a válási törvény, a pápa közvetlen közelében. íme, a jézusi radikalizmusnak valóban nincs helye korunkban — mondják. Jézus azonban nem a válási törvény ellen szól, hanem a házasság, a család védelmében. Éppen ezért a gyökerénél mutatja meg a bűnt, hogy attól megszabadulva ne jusson el a házasság a válásig. Ha azonban mégis megbotlott valaki ezen a téren, a bűnbocsánatban feloldozást talál és megkapja Istentől az újrakezdés áldott lehetőségét. A válások nagyon sok anyagi és erkölcsi kárt okoznak a társadalomnak. Ez utóbbival kapcsolatban ebben az évben különösen figyelnünk kell arra. hogy a válások alkalmával a vesztes mindig a gyermek. A probléma másik oldalán ott kell látnunk azt a jó válóperes gyakorlatot, mely szerint az első tárgyalás mindig békéltető jellegű, továbbá azt, hogy szocialista társadalmunk a házasság és a család intézményének szükségessége és fenntartása mellett döntött, és igen nagy áldozatokat hoz ezért. Az itt feltárt érintkezési pontok kétségtelenné teszik számunkra, hogy a jézusi erkölcs ezen a téren is időtálló és hasznos a társadalomnak. AZ ANYAGI JAVAKHOZ VALÖ VISZONY A JÉZUSI ERKÖLCS HARMADIK ÉS SOKAK ÁLTAL ELUTASÍTOTT PONTJA. Jézus azt mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön” (Mt 6, 19). Ezzel szemben hangsúlyozza, hogy „aki kér tőled, annak adj” (Mt 5, 42), sőt kérés és feltűnés nélkül segítsünk a rászorulókon (Mt 6, 1—4). Ha még ehhez hozzátesszük a Miatyánk 4. kérdését: „a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, akkor eljutunk korunk egyik legégetőbb szociális problémája megoldásának a kulÖrömmel vártuk őket Szeptember 23-án teológusnap volt debreceni gyülekezetünkben. Egy utána érkezett levél arra sürget, hogy hangsúlyozzam: Nem maguknak, nem egymásnak szolgáltak teológus testvéreink igazgatójuk vezetésével, hanem a gyülekezetnek. Ennek néhány visszhangjáról emlékezem a következőkben Szándékosan visszhangról beszélek, mert nem króni Izuf ívnlz IZGALOMMAL VÁRTUK ŐKET! Én egy volt tanítványomat is vártam. Más jött helyette. Megértettük. Nem csalódtunk, így legalább két nem ismertet ismerhettünk meg. —Ismét rövidült a távolság fővárostól távol eső gyülekezetünk és Akadémiánk között. Persze nem kilométerben. Szívünkben és úgy éreztük: szívükben. Az igazgatóéban és a rá- bízottakéban. Ez az első, amit le kell írnom. Maroknyi gyülekezetünk képviseletében is. Kis dolog ez? Semmiképpen. Magyar- országi evangélikus egyházunkban csak az együtt és egyért dobbanó szívek kerekedhetnek a távolságok fölé. Erről meggyőződtünk a múlt vasárnap. DR. SELMECZI JÁNOS IGAZGATÓ 4 HALLGATÓVAL érkezett hozzánk. Együtt és külön- külön is szolgáltak. A legészlel- hetőbb nyomot a vasárnap délelőtti igehirdetés, valamint a hallgatóknak a liturgiába való bekapcsolása hagyta a gyülekezet szívében. így vált a megszokott, az ugyanaz színesebbé. Növelte a gyülekezet figyelmét. Jobban megragadta szívét. Buzgóbbá tette részvételét a közös szolgálatban. Tudatosabbá tette a tudottat: Nem pusztán papi dolog az istentisztelet. Közügy. A közösség ügye. Jelentéktelen dolog ez? — Semmiképpen. A délutáni gyülekezeti alkalom (szeretetvendégség) ugyancsak az igazgató és a hallgatók közös szolgálatának alkalma volt. Friss tájékoztatást kaptak a résztvevők Akadémiánkról és eleven tudósítást a hallgatókról. Arról: Hányán, honnan, hogyan és mivel érkeztek a lelkészi szolgálatra készülés otthonába, műhelyébe. Továbbá a nagy célról: magas szintű képzettséggel állhassanak majd gyülekezeti, közegyházi és társadalmi szolgálatukba. — Nagy érdeklődést váltott ki valamennyi résztvevőből — örömöt is egyúttal — a most induló Levelező Teológiai Tanfolyam. A jelentkezők száma, a tanfolyam célja és ígéretes volta. A TÁJÉKOZTATÓ NÖVELTE A FELELŐSSÉGET a lelkészkep- zés és lelkészutánpótlás közös dolgában. Közben a hallgatók több énekszáma, versmondása színezte-gazdagította a tájékoztatást. — A hívek kérdéseire világos, megnyugtató és örvendetes választ adott az előadó. — Kicsi ügy ez? — Semmiképpen. A gyülekezet szívébe zárta szolgáló testvéreinket. Név szerint is felsorolom őket. Dr. Sel- meczi János igazgató kíséretében szolgáltak: Sztankó Gyöngyi, La- borczi Géza, Koskai Erzsébet, Pintér Mihály teológiai hallgatók. Szolgálatukat számon tartjuk. Örömmel és izgalommal vártuk őket. Szeretettel fogadtuk őket, mert azzal jöttek. Imádságunk, szeretetünk, támogatásunk ígéretével búcsúztunk tőlük. Legyen áldás, sok öröm további útjaikon! Szabó Gyula Jelentkezés négyhónapos kántori tanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Fó- ton kezdők és haladók számára négyhónapos kántori tanfolyamot rendez. A XXXVI. tanfolyam ideje: 1979. november 14—1980. március 22. Hívjuk I. évre a teljesen kezdőket, II. évre azokat, akik már elvégezték az alapfokot és többször is részt vettek nyári 2—3 hetes tanfolyamon, III. évre azokat, akik kántori oklevelet szeretnének kapni. Továbbképzésre minden évfolyamra lehet jelentkezni elsősorban azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj havonként 1200, Ft (teljes ellátás, lakás, tandíj). Részben bentlakásra is lehet jelentkezni 2—2 hétre a résztvevők kéthetenként 600.— Ft-ot fizetnek. Bejárásra is van mód hetenként 1—2 alkalommal. Távolabb lakók bejárhatnak, esetleg kéthetenként, mint levelező hallgatók. Az orgonisták tanítása szombatonként történik. A bejárók, levelezők tandíja havi 250,— Ft. Ha ellátást és szállást is igényelnek, költségeiket esetenként térítik. Jelentkezési határidő: november 1. Jelentkezési cím: Kántorképző Szolgálat, Főt, Mária u. 3. 2151. A felvételi kérelmekhez mellékelni kell az illetékes lelkész ajánlólevelét, a felvételt kérő önéletrajzát (miért jelentkezik, eddigi gyülekezeti szolgálata, részletes zenei előképzettsége). A felvételről részletes felvételi értesítést küldünk. Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezetek kántorjelöltjeit. EVANGÉLIKUS KANTORKÉPZÖ SZOLGALAT csához. Mi ugyanis ebben a kérésben nem ingyen javakat kérünk, hanem munkánk megáldását és eredményességét. De nemcsak magunk számára, hanem embertársainknak is. Világunkban egymilliárd ember éhezik. Sok szó esik a javak igazságos elosztásáról. A jézusi erkölcs ezen a ponton is megelőzte korunkat, amikor a javak igazságos elosztását mindennapi imádságunk tárgyává tette. összefoglalva elmondhatjuk: a jézusi erkölcs alapja a szeretet, amelyet Krisztus áldozatából meríthetünk. Ez a szeretet oltalmazza az életet, védelmezi a házas- és családi élet tisztaságát és boldogságát, könyörül az elesetteken és áldozatot hoz értük. Ebben a szeretetlen van a jézusi erkölcs örök időszerűsége! Pintér János Nehéz egy igazi jó barát halálát elviselni, még nehezebb ilyenkor írni róla, olyan emberről, akit ha valaki megismert akár felületesen is, rögtön a szívébe zárt. A sors úgy hozta, hogy a fiatal Emil B. Lukác a lehető legszerencsésebben válogathatta meg költői példaképeit. A Selmecbányái gimnáziumban irodalom- tanára, Klaniczay Sándor rögtön fölismerte tehetségét. Ady köteteit és a Nyugat számait adta a kezébe és beengedte a tanári könyvtárba, ahol Lukác a magyar- és a világirodalom klasszikusait tanulmányozhatta. Ady egy életre útmutató fárosza lett, róla írta doktori értekezését is. Adynak — az Élet fejedelmének — az az igénye, hogy mindenkor az Élet teljességét élje át és fejezze ki rikító ellentmondásaival együtt, nemcsak lenyűgözte az ifjút, hanem meghatározta egész későbbi élet- és költői stílusát. A pozsonyi evangélikus teológián már rendszeresen búvárolta a szlovák költőket is. Elsősorban Hviezdoslav krisztusi humanizmusa nyűgözte le egy életre, amely a krisztusi élet megvalósítását a szociális igazság, a gyöngék, nyomorultak, kiszolgál tiltottak védelmében és felemelésében látta. Ez vált Lukác egész gondolkodásának alapelvévé. A pozsonyi teológiai és bölcsészeti tanulmányainak befejezése után két éven at Párizsban tanult teológiát és bölcsészetet. A francia irodalom elmélyült tanulmányozása is mély nyomot hagyott későbbi költészetén, elsősorban a századvégi és a XX. századi költőket szerette meg és fordította: Claudelt, Mal- larmét, Jammes-ot, Valéryt. Tanulmányai még ekkor sem zárultak le. Lipcsében még egy évig hallgatta Karl Barth előadásait. Ilyen felkészültséggel indult Lukáé költői pályafutása. Nem csoda, hogy hamarosan megtalálta sajátos, önálló hangját és klasszikus értékű verseket írt. Már Ady a szimbolizmus irányába indította el, és a modem francia költészet megismerése még inkább ez irányba terelte. Ám igazi, vaskos realitásérzéke minduntalan visszahúzta a nyers valóság szférájába. így szimbolizmusa sohasem vált egyeduralkodóvá, könnyeden légiessé: meg szülőföldjén, HodrusbaEmil Boleslav Eukác nyán a gyerekkori élményei, majd a párisi metropolis cifra nyomorúsága színes realizmussal jelentkeztek költészetében. így alakult ki Lukác erőteljes, önálló igazi közép-európai költői világa. Különösen akkor lendült a magasba költői ihlete, amikor Közép-Európa fölött egyre sötétebb felhők gyülekeztek és a hitleri diktatúra agresszív térhódításával kirobbant a második világháború. Szimbolista módszere mindenekelőtt az ókori görög és bibliai mitolo- gémákat használta föl, hogy tiltakozzék a fasizmus ellen, amely borzalmaival hol az emberevő Moloch képében jelenik meg, hol a Bábel tornyát építő rabszolgákat végsőkig kiszipolyozó hatalmasságban, hol a fiatal, gyönyörű szűz Európát elrabló és megszeplősítő Bikában, ahogy azt Picasso ábrázolta Guemica-sorozatában. E hatalmas poémákból még a felületes olvasó is rögtön pontosan érthette, mire céloz a költő. „Talán nincsenek is a mi háború alatti legálisan megjelent költészetünkben olyan alkotások, amelyek ilyen bátran, nyíltan elítélték volna a háborút, mint E. B. Lukác költészete” — írta Dániel Okáli. Sajnos e nagy Poémákat terjedelmi okokból nem idézhetem, adjon ízelítőt Lukác indulatos szimbolista hangvételéből egy rövid költemény. Carmen Táncolj, dalolj, csupasz hajadéra. Ilyen soká tart ez a komor éra. Táncolj, dalolj csak, Aranyborjú béget, tüz-üst alól az uzsorás karma éget. Lahi tűz a táncod, végtagjaid gubanca ezerfejű hidráé, ember-, állat konca. Világ kis központja, dalolj és táncolj csak, 'te kifordított, te kifacsart mondat: Halál-csalás-útvesztő, Igazság. Üt, Élet visszája! Halljak mar a bógésl, láncolj és dalolj rája! Te arany tetű! Milliók vérével töltsd hasad! Gépfegyver ugat, bitófa meghasad! A szokványos keresztyénséggel ellentétben Lukác krisztusi humanizmusa aktív és mozgósító: „Te Istent szereted. Az ember csak olyan neked, mint a felhő, viz, közömbös homok. S a kezet, mely irgalmat keresett, ellöki jég önzés, önimádó, konok. Hát szeresd Istent! De szeresd az embert is nem üres szóval, de testtel és tettel! Persze az ilyen aktivitás minduntalan önfeláldozást kíván: valakinek minduntalan ki kell innia a méregpoharat: Szókratész pohara (Mahatma Gandhi halálára) E pohár az aranypohár, tragikus kehely. Mint zordon üzenet jár kézről kézre. Staféta., vedd el, add át és roskadj le, halálra sebezve a küldetésben . .. Héliopoliszban adták át teljes fényes dicskörben ... Biraid egészségére is ittál az Akropo- lisz kék ege alatt. És a Getsemáné kertben fenékig kiitta Isten fia, Jézus ... Magasra emelted te is, Mahatma! Most vándorol ismét. Ki viszi tovább? Ki issza ki újra? . .. Am íme! Lefut a staféta az egyetértő nemzetek stadionéba, a testvériség és igazság ünnepére, s a megújult Föld fanfáros himnuszai után végre elrejtik a szikrás keservnek e kelyhét! Nem véletlen az sem. hogy Lukác egy evangélikus püspökre emlékezve rajzolta meg az igazi uralkodó alakját: Ki az uralkodó (Jozefíy Pál emlékére) Ki volt nagyűr közüliük? Az ki a trónon ült, s füle ólom-süket, hályogos szeme volt? Nem látta, nem fülelte lejtőn a dúlt sikolyt, mint gürcölt a szegény, terhével elmerült! Ki volt Herceg közüliük? Ki a bíborban ült csillaggal kebelén és hermelin-palástban? S Mozart zenére míg víg közönnyel üdült, nem látta, nem fülelte: mi jajovg a csalánban? Vagy az talán, aki lázas szívvel hájolt le népe keblére és kínjára, s sietett: a szennyhez hogy nekik kijárjon méltó életet, panasz-keservüket fájó szívén viselve? Árvák ügyvédje, könnyek olvasója trón, csillag nélkül is szívek uralkodója! Nem tudom még érzékeltetni sem, minket magyarokat mekkora veszteség ért Emil B. Lukác halálával. Egész életén át foglalkozott a magyar irodalommal. Hat évszázad magyar költészetét bemutató antológiát adott ki, lefordította Petőfi Apostolát és jó kötetnyi verset Adytól. E fordítások színvonala is rendkívüli. Utolérhetetlen mestere, sőt bűvésze volt a nehéz versformáknak, és nyelvezete szinte olyan sokrétű és gazdag, mint nálunk Arany Jánosé: bírta a művelt nyelv, minden árnyalatát, de alapnyelve szülőföldjének gazdag nyelv- televénye kifogyhatatlan ízes kifejezéseivel. Ilyen nyelvezettel szólaltatta meg klasszikusainkat. De nagyon értette a vers zenéjét is. Bámulatra méltóan sok magyar verset tudott fejből, és azt sajátos kedvességgel szavalta, hallhatóan élvezve a nyelv zenéjét. Egyszer együtt sétáltunk a körúti éjszakában. Ügy csillogtak az utca fényei mint Ady korában. Ö ettől meghatódva egymás után mondta, szavalta Ady, Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula. Gyónt Géza verseit. .Ekkor úgy éreztem, mintha ő volna az utolsó mohikánja e nagy költői korszaknak! Jánosy István i * A a
