Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-14 / 41. szám

A Galga völgye 6.-ä! vasárnap igeje Az evangélium népe vagyunk Fii 1, 27 Valóban legyünk is az. Hiszen nevünkben hordjuk „örömhír” szavunk görög eredetijét. Meggondoljuk-e ismételten, mit is jelent ez igazán? Vagy csak annyi, mint valami ragadványnév? Valaki, valamikor ránk akasztotta, aztán viseljük anélkül, hogy bármit je­lentene számunkra. Bizonyos körülmények között még kényelmet­lenné is válik. Megtagadjuk. Különösen azt, amit tartalma szerint jelent. Azt jelenti ugyanis az evangélium: Krisztus megszabadított minket az ördögnek, a bűnnek, a halálnak hatalmából. Krisztus ma­ga tehát az evangélium. Személyével és áldozatával. Magáévá is tett bennünket, hogy Neki szolgáljunk a feltámadás reményével és bizonyosságával. Ezért volt kérdés régen, ezért kérdés ma újra: Mennyit igazol az életünk, tettünk, mindenkihez és mindentiez való viszonyulásunk abból, hogy az evangélium népe vagyunk? Ne hagy­juk, hogy ítéletté váljék rajtunk, amit földi életünkre és üdvünkre adott. ÉLJÜNK AZÉRT AZ EVANGÉLIUMHOZ MÉLTÓAN! Mivel Krisztus által lehetséges ez, parancs is. Nem erőnk feletti nyűgről, kölöncről van szó. Arról első renden: Szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket. Krisztust azonban csak emberekb'en szerethetjük. Ez méltó, ez illik az evangéliumhoz. Kezdjük el mindig a ránk bí­zottakkal. Ha őszinték vagyunk, észrevesszük, hogy ez a szeretet megsérül, sebet kap, lesántul. Sérült szeretettel pedig hogyan sze­rethetnénk a hittestvéreket, a másként hívőket és a másban hívő­ket? A munkatársakat, idegeneket, hazánkat, a népeket. Pedig le­het és kell szeretnünk! Nem nyilatkozatokkal, vallomásokkal. Azok elröppennek. Hitelük, súlyuk, vigaszuk, kenyerük, orvosságuk nincs. Az akadálya bennünk van. Az evangéliumhoz méltóan fel kell ven­nünk azért a harcot saját önzésünkkel, indulatunkkal, kényelmünk­kel. Csak ezektől a béklyóktól szabadon osztozhatunk egyesek és sokak gondjában, bajában, terhében. Frissen kell rálátnunk azokra, akikben Urunk kér szívet, tettet, áldozatot. A mozdulatunk legyen elszánt, a kitartásunk igaz. mindenben, amit tennünk kell. A sze­retetünk mezeje legyen széles. Senki se szoruljon ki onnan. Külö­nösen ne az, aki szenved. A felelősségünkből tűnjön el a felmentő önigazolás. Merjünk lemondani a viszonzás esélyeiről. A mi esé­lyünk Krisztus szeretete és az, hogy élhetünk az evangéliumhoz mél­tóan. Van hozzá Krisztusunk, vannak hozzá közelünkben és tőlünk távol emberek. Jönnek, felbukkannak, készek az alkalmak. Mind hazai, mind pedig világtávlatban. Az egy kevés önmagában a fel­adatokhoz. alkalmakhoz képest. SZÜKSÉGES. HOGY EGYSÉGBE FŰZZÖN BENNÜNKET A LÉ­LEK. Cseppnyi szigetként nem lehetünk, nem maradhatunk Krisz­tus követői, tanítványai. Csak együtt. A lélek erejével, vezetésé­vel. Az együtt meghallott evangélium által. A Lélek úgy összeköti a keresztyéneket, hogy nem tudnak, de nem is akarnak egymás nélkül élni. tenni. Az egység, az összetartozás és összetartás megvédi az egyest a hite megrokkanásától, a végzetes elfáradástól. A sikerte­lenséggel hamar érkező megtorpanásától, a botránkozástól, eleséstől. Állandóan ott leselkednek ezek az evangélium népe minden tagjának küszöbén. Belopakodnak szíveinkbe. Gyökeret vernek. Fölénk nőnek, megkötöznek, eltehetetlenitenek. Az egység viszont győzelmet jelent minden megosztó indulat, széthúzás, gyűlölködés fölött. Erő rejlik ben­ne a bizonyságtételre, szolgálatra. A megosztottság, ellenségeskedés harcképtelenné tesz a gonosszal szemben. Egyenesen nyeregbe se­gíti azt. Elkövetkezik a széthullás, az eladósodás Istennel, embe­rekkel szemben. Amit Krisztus elvár népétől, abból semmi sem lesz. Illetve abból csak ítélet lesz. Öt nem tévesztik meg látszatok. Tudja a valót. Az evangéliumhoz méltón élni valóban csak a Lélek ígé­retes. áldott egységében lehet. Önmagában senki sem elég. de a többiek sem nélküle. Törekedjünk az egységre! Szükséges és lehet­séges. Ebben az ügyben is hitkérdéssel állunk szemben. Együtt sze­ressük tehát az igét, alkalmakat, feladatokat. KÜZDJÜNK EGY SZÍVVEL VALÓDI HITÉRT! Evangéliumi hitért. Harcoljunk a magunk személyes hitéért. Ez sohasem marad­hat későbbre vagy utoljára. Harcoljunk egymás hitéért és mások hitéért. Sokak hitéért. A családtagok, a házasfelek, gyermekek, uno­kák, vők és menyek hitéért. Nem szünetelhet soha ez a harc a pres­bitériumokban. Ma differenciáltabbak azok, mint bármikor voltak. Öregek, fiatalok, férfiak, nők, különböző foglalkozásúak és sorsúak vannak együtt benne. Mire jók még, ha nem küzdenek egy szívvel a maguk és egymás valódi hitéért, az egész gyülekezet, az egész egyház hitéért? Milyen vezető testület és milyen példát mutat, ha csak megszavaz vagy leszavaz és aláír? Utánunk lelkészek után I nyomban ők következnek, amikor ez a parancs hangzik: A Krisz­tus evangéliumához méltóan viselkedjetek! Szeressetek, fegyelme­zetten éljetek! Egy szívvel küzdjetek az evangéliumi hitért! És a többiek? Az egész gyülekezet? Azok sem tehetnek mást és másként. Ebből a harcból nem vonulhatunk nyugdíjba. Tart, míg a földön kanyarog az utunk és az egyház útja. Nemcsak a saját érde­künkben, ment akkor lekopnék a harcunkról az a küldetésünk, hogy a világ világossága és sója legyünk. Krisztus és a világ adósai va­gyunk. Az evangélium veleje szerint az Isten a világot szerette és sze­reti. Az evangéliumhoz méltóan élni nem lehet másként csak rígy, ha harcolunk a világért. Békességéért, megújulásáért, megtartásáért, üdvéért. Szabó Gyula Imádkozzunk! Jézus Krisztus Urunk! Csalhatatlan igéd tükre. Látjuk és bűnbá­nattal valljuk: Elüt az életünk evangéliumodtól. Sokszor van jelen a képmutatás viselkedésünkben. Bocsásd Meg! Égesd ki szíveinkből szereteted örömhírével az önzést, a közönyt, a felelőtlenséget. Lel­ked erejével teremts újjá bennünket. Segíts, hogy kitartóan és ál­dozatosan szeressük embertársainkat. Tedd eggyé az evangélium népét és az egész keresztyénséget, hogy így legyen áldás világunk­ban mindenek javára és dicsőségedre. Ámen. A GALGA VÖLGYE „FŐVÁ­ROSÁBA", Aszódra érkeztem. Völgy- és útkereszteződésben fekszik a Galga balpartján, fel­húzódva a domboldalra. Ha Pest felől közelítjük meg, messziről integet felénk az evangélikus templom és az országút derék­szögű kanyarulatában a Podma- niczky-család impozáns épület­komplexusa. A völgy ősztől ta­vaszig ködöt terel, ezért az ófalu az egészségileg kedvezőbb domb- hátot választotta lakóhelyül. Földrajzi fekvésénél fogva majd minden korszak fontosnak tartot­ta Aszódot. Már a honfoglaláskor átvonuló terület, később a tatár hordák itt pusztítottak legheve­sebben, a török időkben „vég”- nek számított. Rákóczi hadai el­vonultak előtte, 1849-ben is csa­ta készült itt, de a honvédek nem találták az ellenséget, s így a tavaszi hadjárat súlypontja el­tolódott a Tápió völgye felé. Egy időben, 1761-től mezővá­ros. Vásárjogát Mária Terézia biztosította a Podmaniczkyak közbenjárására, s ha másként alakulnak a történelem dolgai, könnyen alföldi nagyvárossá fej­lődhetett volna. Fejlődésére így is rányomja bélyegét a volt lu­theránus földesúr, aki házasság révén jutott Aszódhoz. Ez a fel­vidéki köznemesi család amely a báróságot is elnyerte, nem csak vallásában volt liberális, de mű­veltségben és gazdasági érzéké­ben is felülemelkedett kortársa­in s Aszódot is kiemelte az isme­retlen falvak sorából. A Podmaniczkyakat kell keres­nünk minden társadalmi, gazda­sági, kulturális változás mélyén. Négy telepítési hullámról szólha­tunk, noha 1656-ban már tartóz­kodott evangélikus lelkész itt. 1694-ben Turóc és Liptó megyék­ből hoztak ide néhány családot, majd 1720 körül szintén a Felvi­dékről szloimk földműveseket és német iparosokat. 60 család élhe­tett akkor Aszódon, mintegy 500 lélek. A harmadik hullám 1750— 60 között zajlott le, s utána is folyamatosan történik betelepü­lés. A földesúr birtokán még a szökött jobbágyok is menedéket nyertek. A negyedik áramlat mö­gött a Pucho-völgyi vallásüldözés (1790) állt. Ekkor 10—15 család érkezett Trencsén megyéből. SZERENCSÉSEN ALAKULT ÍGY HÁROM NYELVŰ KÖZ­SÉGGÉ a település, s a három nemzetiség társadalmi arculata lassan megülepedett A 18. század elején nagy lélekzetvétellel épült a templom és a kastély párhuza­mosan. A Podmaniczkyak „tég­lagyárából” került ki az építő­anyag, a „vásárváros” vonzotta az iparosokat, majd valamennyi céh érdekelt lett. Manufaktúrája ellátta cikkeivel a Galga völgyét, így már kezdettől fogva otthont találtak a „vlachok”, román ci­gányok, akik rézművesek, bádo­gosok, szegkovácsok voltak és zsidók, akik részint az iparban, részint a kereskedelemben tevé­kenykedtek. De volt itt csizma­dia, fazekas, mészáros, kovács, stb. A földbirtokos kitűnő gaz­dasági érzékkel virágzó szőlő kultúrát teremtett, jobbágyai, zsellérei magas színvonalon mű­velték a termékeny földet. A barokk kastély három ütem­ben épült fel. Először a középső rész alakult ki, majd két oldal­szárnyat kapott, s végül a múlt században klasszicista stílusban a Széchenyi-féle toldalékot húz­ták fel. Hatalmas téglakerítés övezi ma is nagyrészt az objek­tumot. A kastély egy időben a Bányai egyházkerület tulajdona volt. (1891—1948-ig) Ugyanígy törődött a család a falu kulturális életével. Az 1650­— Szentháromság után a 18. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 33, 34—46; az ige­hirdetés alapigéje: Fii 1, 37. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ok­tóber 28-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. TAKÁCSNÉ KO­VÁCSHÁZI ZELMA. es években volt már elemi isko­lája a községnek, amelyet 1720 körül fejlesztettek „latin" iskolá­vá, versenyre kelve az acsai Pro- nayakkal. Ez az iskola nőtt fel gimnáziummá, ahol 1835—38-ig Petőfi is tanult. Ma a régi, egy­szerű kis épület múzeum, mely­nek egyik szobáját Petőfinek szentelték, a másikba a Galga völgyének népviseletét gyűjtötték össze. 1876-ban helyezték rá a Csengey Gusztáv hexaméterével rótt márványtáblát a nagy evan­gélikus költőre való emlékezésül. TEHÁT ASZÖD „ISKOLAVÁ­ROS” IS LETT. Általában a kör­nyékről jöttek ide tanulni a gyer­mekek, de az anyakönyvek bi­zonysága szerint Losonctól Mező- berényig sugárzott ki az intézet vonzása. A katolikusok ennek el­lensúlyozására hívták létre a gö­döllői és hatvani gimnáziumokat. A múlt század végén épült a „ja­vító intézet”, amellyel a háború végéig volt egyházi kapcsolat. Kápolnájában katolikus, evangé­likus, zsidó istentiszteleteket tar­tottak. Az egyházi tulajdonba vett kastélyba leánynevelő intézetet létesítettek. Ma kollégiumnak használják, szépen karbantartott műemlék épület. A múlt század végétől Aszódnak „helyőrsége” is volt, tiszti kaszinót a falu szívé­ben építettek klasszicista stílus­ban. Kulturháza még nincs, elő­ször a régi iparoskor helységeit használták, jelenleg a volt járási székházban rendezkedtek be. Három nyelv uralkodott a köz­ségben kezdettől fogva, három társadalmi réteggel. A magyarok általában értelmiségiek, a szlová­kok földművesek, a németek ipa­rosok voltak. Nemzetiségi ellentét az istentisztelet nyelvében mu­tatkozott. 1850-ig ez a szlovák­német nyelvű volt, ettől kezdve a német nyelv rovására magyar. 1880-ban teljesen megszűnt a né­met, 1964 december 31-én a szlovák is. Ebből semmi hátrány nem származott, mert a község lakói időközben elmagyarosod- ták. HA A TELEPÍTÉSPOLITIKÁT NYOMON KÍSÉRJÜK, úgy vél­hetnénk, hogy túlsúlyban vannak az evangélikusok. Ezzel szemben a 6000 lélekből csak 1200 körül mozog a számuk. Ennek is törté­nete van. Aszód nyílt település volt. A katolikusok számára is a Podmaniczkyak építettek templo­mot, (1750-ben evangélikus mun­kásokkal) s amikor komasagba kerültek a hévízgyörki Grassal- kovichcsokkal, az a megállapo­dás született, hogy az ő birtoku­kon szabadságot élvezhetnek a lutheránusok, itt Aszódon pedig a katolikusok. A beáramlás kö­vetkeztében 4500 lelkes túlsúly­ban vannak, a reformátusok 100- an, a baptisták 200-an. A század- fordulóig a zsidók száma meg­haladta az 500-at, iskolájuk, zsi­nagógájuk és külön temetőjük volt. Aszód mindig jómódú község­nek számított. Ma is három egy­mástól elkülönülő települése van. Az ófalu parasztházakból áll, 24 tömbház képezi az újtelepet és kertvárosi résszel is rendelkezik. Az első újjáépített ház az ófalu­ban a parókia volt. Ma a lakos­ság Ikladra, Gödöllőre, Pestre és a vasúthoz jár dolgozni, kevesen a helyi Tsz-be. Az ország társa­dalmának minden rétege képvi­selve van helyben. Népviselete társadalmi fejlődé­sével veszik ki. A Galga völgye egyedülálló viselete a nógrádiak­kal mutatott rokonságot, de itt Aszódon nem alakult ki egysé­ges viselet. Más volt a paraszt, az iparos, s az értelmiség ruhá­zata. Templomban is vegyes öl­tözetben jártak, s már az első világháború után feltűnt a nyak­kendővel megjelent parasztkon­firmandus. SZLOVÁK NEMZETISÉGI NYELVET csak az idősebbek be­szélnek már. Egyházi népszoká­saik közül az asszonyavatást, vir­rasztást őrzik. Bomlik a patriar­chális szellem, fokozatosan urba- nizálódik a falu társadalma. Egy- házszeretetük erős. Ezt nem tem- plombajárással fejezik ki, inkább adakozással, nagy ünnepi meg­mozdulásaikkal, s családi esemé­nyeikkel. A családok vallásos tu­data erős még. főként az evan­gélikusoknál, vegyes házasság­nál evangélikus előny tapasztal­ható. Templomszentelési emlék­ünnepük Márton-naphoz esik kö­zel, sok Márton van a gyüleke­zetben, Kitelepülés alig volt, 6—7 családról tudnak. A gyülekezet lelkésze Detre Já­nos, elevenen vesz részt a falu kul­turális, társadalmi életében. Két helytörténeti könyvben is jelent meg publikációja az egyházi anyakönyvek és okmányok alap­ján. Aszód színes múltjába is ő vezetett be. Kcdey Pál — LÉLEKTANI előadást tar­tott szeptember 29-én Budapes­ten dr. Bodrog Miklós rákospa­lotai lelkész orvosok és pszicholó­gusok előtt abban a pszichotera- peuta (lélekgyógyász) csoportban, amelynek maga is tagja. Hasonló szolgálatokra már az előző évek folyamán is többször felkérték. — ANGYALFÖLD. Egyházze­nei áhitat lesz október 14-én va- sáprtap délután 6 órakor a Kas­sák Lajos úti (volt Fóti út) tem­plomban. A budavári énekkar ré­gi és új mesterek kórusmű­veiből ad elő Csorba István kar­nagy vezetésével. Orgonái Peskó György orgonaművész. Igét hir­det dr. Koren Emil esperes. Az énekeskönyv-szerkesztők műhelyéből Svéd ének Lavs Xke LúhcAbí/g 3 ' P Em Jő - sä góc) át-^og mindent, övok Isten, Szí- v'v'hktehá- Iqcl A _____________S_________A D E,« rtw. oi tko\trata4ó! Nem kmjsze-ví- te^i s^ktt.mevve menjen, Szent szgV>ri<5sóo -bav> -el-két a, vi­Aí I> Bm Ei» Jő - tagod át- 4°3 mindent, Övök Idén ( Szí- vünktená-lód. otthonra ta-lál. Üj, szabad élet áradj hát szívünkbe, Nyíljék körülöttünk ezer, szép virág. Hogy bízva lépjünk holnapok elébe, Ű.i rügyet bontson minden kicsi ág. Jóságod átfog mindent, örök Isten, Szívünk tenálad otthonra talál. Jaj, mennyi gát van mégis miközöttünk! Gyűlölködésünk szakadékot ás. Gőgös szívünknek rabjaivá lettünk: Légy te minékünk a szabadulás. Jóságod átfog mindent, örök Isten, Szívünk tenálad otthonra talál. Adj szabadságot Lelked erejével: Hirdettesd bűneink bocsánatát. Add, minden ember szeretetben éljen, Testvér a testvért hűn ölelje át. Jóságod átfog mindent, örök Isten, Szivünk tenálad otthonra talál. Cantate Domino (1974), 49. sz. Anderson Frostenson, fordítota Dóka Zoltán k s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents