Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-04 / 5. szám
evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XUV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1979. február 4. Ara: 4,— Ft A harmincegy pont a gyülekezeti felügyel« szemével Dr. Káldy Zoltán püspökelnök az Országos Presbitérium 1978. november 4-i ünnepi ülését követő munkaülésen, az 1978. év eseményeinek áttekintése után. jelentése második részében 31 pontban jelölte meg a következő évekre vonatkozólag egyházunk előtt álló feladatokat. A ma már egyszerűen és tömören, a „31 pontnak" nevezett — egyre szelesebb körben tudatosodó — feladatokat lapunk az újévi (1978. december 31-1) számában közölte. így azokról minden egyháztagunk tudomást szerezhetett. Mint gyülekezeti felügyelő — ennek feltételezett ismeretében — kívánnék néhány gondolattal a „31 pont"-hoz hozzászólni. • ÁLTALÁNOSSÁGBAN AZT KELL MINDENEKELŐTT KIEMELNI és ezt tartom a legnagyobb pozitívumnak, hogy itt ismét bebizonyosodott. egyházunk nemcsak „úgy él, épp létezik” a nagyvilágban, hanem egyházi vezetőségünk jövőbe néz, célszerűen tervez. A terveket széles körben és időben közli a gyülekezetekkel — nem hallgatva el a gondokat, problémákat sem. de egyben mindig mar az optimális megoldásokat is kigondolva. A másik pedig az a bizakodó, bátor, szinte „vakmerő” hit, amely átsüt a 31 ponton. Ebből a hitből következő reális optimizmus érződik az „Ami előttünk van” cikken keresztül is (ez az említett cikk címe). A harmadik pedig az — és a következőkben itt említendők nem sorrendiséget jelenlenek (!) — örömünk afelett, hogy az egyház épp a szocialista társadalomban olyan messzire előre mer és tud tervezni, biztosnak tudva az állammal kötött megállapodás korrektségét és perspektlvltását. A terveket az a légkör teszi lehetővé, amelyben ma egyházunk itt él. ebben a társadalomban, segítve azt — sajátos feladatait, szolgálatait teljesítve hívei és a társadalom egésze javára! És itt már eljutottam a részelemzésekhez is. hiszen az utóbbi megjegyzés az 1—3. pontokkal való teljes egyetértést jelentik a gyülekezetek részéről. TOVÁBBI MEGJEGYZÉSEK AZ EGYES PONTOKHOZ: a diakó- niai teológiáról nincs mit vitázni, számunkra annak nincs más alternatívája. Gyülekezeteink csak akkor ..gyülekezetek”, ha egyedeik- ben és összeségükben szolgálnak, akkor és ott, ahová a mai világban — hitünk szerint — Urunk rendelte őket. A szolgálatok lehetőségei pedig még mindig sok újat kínálnak, csak élnünk kell ezekkel az adott alkalmakon! (4., 5. pontokhoz.) A gyülekezetek szeretettel és felelősséggel figyelik, támogatják lelkészképzésünket. vi\rva az Akadémiánkról kijövő és szolgálatba álló. a mai teológiai igényeknek megfelelő, jól képzett, hitben megerősödött, népünkkel együtt "élni tudó új lelkészeinket. A továbbképzések kérdéseivel is örömmel értünk egyet: itt különösen világi oldalról azt az igényt támasztanánk alá. meiy szerint mielőbb helyes lenne a gyülekezeti felügyelők továbbképző találkozóját megtartani, lehetőleg még ez évben. Ha más lehetőség nincs, úgy esetleg egyházkerületenként, egy teljes szombati napon Budapesten (Gyenesdiásnál könnyebben megközelíthető). A bibliai könyvek exegézisei. az eddigi kiadások nemcsak a lelkészek, de az egyháztagok között is örömet szereztek: várjuk a továbbiakat. A Sajtóosztályunk kiadványaiból elsődleges igény egy korszerű imádságkönyv. A Kis Káté kiadási tervénél talán tekintetbe lehetne venni olyan hasonló fakszimile kiadást, mint amilyent már egy ízben egyházunk kiadott. Sokaknak okozna örömet, azon kívül általános műveltségi értelemben könyvkülönlegesség is lehetne. Az Evangélikus Országos Múzeum megalakulását és első kiállítását nagyon várjuk és amennyiben ennek megnyitása — átépítési és szervezési, berendezési munkák miatt — idén nem várható, úgy — különös tekintettel a nyári nagyobb idegenforgalomra is, ideiglenes kiállítás lenne célszerű az összegyűjtött anyagból Budapesten valamelyik na- gvobb, centrális fekvésű gyülekezeti teremben a nyári 2 hónapban. É bemutatkozáson túl. bizonnyal a megtekintők anyagilag is előbbre segítenék — alkalmi persely révén — a múzeum felállítási költségeinek előteremtését. MINDEZEK CSAK HIRTELENJÉBEN FELGYÜLEMLETT GONDOLATOK a 31 pftnttal kapcsolatban; inkább csak jelentkezés oly értelemben, hogy aygyüle.kezetek felfigyeltek az azokban foglaltakra. A megvalósítások azonban a gyülekezetekben aszerint fog jól. vagy rosszul — sikeresen, vagy kisebb eredménnyel testet ölteni, hogy hol gondolkodnak el mélyebben afelett, mit és miként lehetőit, a helyszínen megvalósítani. Egyházunk vezetősége — tudjuk ~ a maga részéről az eddig is megtapasztalt céltudatos aktivitással fog törekedni. hogy a 31 pont mindegyike élő valósággá váljék. A jó előrehaladáshoz azonban a gyülekezetek egyetértése és tevőleges munkája is ugyanúgy szükséges. Odor István AZ EGYHAZAK VILAGTANACSA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE JAMAICÁBAN Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága 1978. december 31.—1979. január 11. között a kari b-tengeri kis szigetország fővárosában. a jamaicai Kingstonban tartotta ülését. Az EVT vezető testületé teológiai. szervezeti, személyi és pénzügyi kérdésekben hozott döntéseket. Magyarországról részt vett az ülésen dr. Tóth Károly református püspök és dr. Pröhle Károly ökumenikus főtitkár. Az EVT ülést megelőzően a bulgáriai, csehszlovákiai, lengyel- országi, magyarországi és a szovjetunióbeli EVT tagegyházak képviselői és EVT központi bizottsági tagjai december 15-én. Prágában tanácskozást tartottak, amelyen dr. Tóth Károly református püspök előadásban vázolta fel az ökumenikus mozgalom időszerű kérdéseit. A CANTERBURY-I ÉRSEK KELET-EURÓPAI ÚTJA Küldeté s Hatan kötelezték el magukat január 14-én arra, hogy evangélikus egyházunk diakóniai intézeteiben szolgálnak. Akárhonnan vizsgálom döntésüket, áldoA diakóniai tanfolyam résztvevői zathozatalt jelent. Ezek a munkatársak mégiscsak kényelmet, jobb körülményeket, simább életpályát es lehetőségeket cseréltek fel fárasztó, sokszor idegeket őrlő,ápolással, gondozással, neveléssel. ELŐSZÖR A VIZSGÁN LÁTTAM ŐKET. Lámpaláz pirosította arcukat.. Vallottak az egyház ,,tudományáról”, a szolgálatról, melynek alapjait a názáreti Jézus rakta le. s ők vállalták, hogy valamit abból, amit a Mester mondott és tett, a mi világunk elesettjei között megvalósítanak. Gondolataim már ott cikáztak az öregek szobáiban, a gyógyíthatatlan .gyermekek között, ahol fehér köpenyben jelennek meg. s kimeríthetetlen türelemmel, szelíd szeretettel végzik a véget nem érő. meg-megismétlődő sziszifuszi munkát, ők soha nem fáradhatnak el. nem merülhetnek ki. mert ha ez bekövetkeznék, megállna otthonaink életritmusa. Másodszor akkor láttam őket., amikor meilletődötten sorakoztak a hűvösvölgyi oltár temploma elé eijegyzettjeiként egy ügynek, egy alázatos szolgálatnak, amelyre mindenkor csak kevesen vállalkoznak. Ünnepélyes indulás, volt ez a szürke hétköznapokra. A Hosszútávfutók mély lélegzet- vétele a szeretet marathoni országút jára. „Kibocsátásnak” nevezhetnénk az aktust, de ennél több történt. Egyházunk szolgatársakat kapott bennük, s azokkal, akik a diakónia ügyét szívükön hordozzák, együtt tekintünk párás szemmel rájuk: az egyház Urának áldása legyen vállalásukon. ' küldetésükön. Döntésükkel máris szívünkbe lopták magukat. Harmardszor már kölön-külön találkoztam velük. Kérdésekkel ostromoltam őket. mert izgatott, honnan jöttek, tudják-e mire vállalkoztak, milyen mély bennük a küldetéstudat, hangulat vagy végleges szándék köti őket erre a munka mezőre. Azok. akik a néhány évvel ezelőtt közzétett t.o- borzó felhívásunkra azt mondják „csak hatan” jelentkeztek, tegyék szívükre a kezüket, s gondolják végig, ők miért nincsenek ebben a csapatban. Vannak a bányáknak. iparnak, mezőgazdaságnak, hivataloknak hősei, de aligha szalad ki sűrűn a szánkon . az, hosv az ápolók és gondozók is ..hősök”, pedig érzésem szerint még ennél is többek. Helyettünk és értünk végzik a legszebb munkát, öregek és betegek mellett állnak, s egész életüket álpett ebbe a szolgálatba. Valami különös megszállottság kell ehhez: másokat boldogítva boldognak lenni. A BEMUTATOM EZEKET BOLDOG EMBEREKET. Böröczky Ida Beledről jött. Még húszéves sincs. Nyurga, fekete kislány. 1976-ban a ..felhívásra” jelentkezett. Először Győrben lépte át a szeretetotthon küszöbét. Itt öregekkel találkozott. „Feltűnt — mondja —, milyen szeretettel fogadtak, hogy mennyire vágyódtak az' öregek is a szeretetre. Voltak gyengeségeik. bogaraik, de ezek együttjáirtak korukkal. Türelemre volt szükség. A hárorpéves tanfolyam alatt megismerkedtem a fogyatékos gyermekekkel. Azután a szívem ide húzott. Most itt dolgozom a Budai Szeretetotthonban. Végképp elhatároztam, hogy a gyermekek mellett maradok. Elhatározásomtól semmi sem tántoríthat el.” Ezt magabiztosan, csillogó szemmel jelenti ki. Képzi magát. jelenleg még egészségügyi tanfolyamra jár. Szűcs Ágnes, ez a törékeny 22 éves kislány nagy kerülővel jutott ide. Komoly, értelmes tekintete van. szemüveget hord. Szakközépiskolát végzett. Bősárkányból való és egy éve dolgozik a gyermekek között. 0 utólag kapcsolódott a tanfolyamba, korábban járt már hasonló intézetben, két évet dolgozott óvodában. 1977-ben lépett a Budai Szeretetotthon kötelékébe. ..Először félem belépni — vallja —, de amikor egy térden csúszó gyermekkel találkoztam, s kölcsönösen egymásra mosolyogtunk. tudtam, hogy itt a helyem, s többé innen semmi nem vihet el. Rokonaim megpróbáltak lebeszélni, de döntésem végleges. Időzavarban vagyok. Kevesen vagyunk, s közben az egészségügyi tanfolyamot végzem. De a gyermekek jók.- szeretnek, s ez pótolja pihenésemet, mindent.” A szemüveg mögött hűséges szemek nyílnak és csukódnak. Bálint Éva csupa mosoly, derű. Nyíregyházáról jött, ott is dolgozik. Matematika—fizika tanár, s elvégezte a gyógypedagógiai főiskolát is. Otthonosan -mozog a kérdések között. Gyógypedagógiai vonalon képzi magát tovább. „Nemrégen nyújtottam be vezetőségünknek egy 60 oldalas tanulmányomat. Ez foglalkoztatási terv. Ugyanis — fejtegeti — az volt a tapasztalatom, hogy nincs kidolgozott módszerünk a. foglalkoztatásra. s spontán ez nem megy. Általánosságban nálunk csak ápolás van, nevelés kevésbé. Én ezen a területen szeretném gyümölcsöztetni tudásomat, tapasztalataimat.” Mosolyogva jelenti ki. hogy számára a nyíregyházi intézetünk végállomás, boldogan végzi ott munkáját. Markó Jenöné régi elkötelezett. Még Sztehló Gábor hívása nyomán állt munkába. Közben férjhez mént. de 1972 óta újra itt talált otthonira. Egyébként is szeretett volna továbbtanulni, így jelentkezett a tanfolyamra. ..Gyermekeknél, a legsúlyosabb osztályon dolgozom — mondja — szeretem ezt a mukát. de nem is lehet ezt szeretet nélkül végezni. 27 gyermek van az osztályon. 2-3 személy gondozza. Számomra mind egyforma _de a legnyomoru ltabb áll legközelebb hozzám.” Fárasztó volt a tanulás, mert közben dolgoznia is kellett. Vida Zsuzsa még majdnem gyermek. Mindössze 17 éves. Nyíregyházán dolgozik, ugyancsak gyermekek között. 15 éves korában kezdte a tanfolyamot, párhuzamosan a munkával. Amikor belépett a gyermekek közé, már tudta, hogy semmi nem választja el többé ettől a munkától. Szülei is örültek, hogy ezt a hivatást választotta. ..Legnagyobb örömöm — magyarázta —. ha egy-egy gyermek megtanul beszélni. Csecsemő- és gyermek- gondozó tanfolyamot szeretnék még elvégeni.” Vaszkó Jánosné munkahelye Békéscsaba. Ö az egyetlen, aki öregek közül jött. 1976-ban került a békéscsabai otthonba öregek közé. s ma már megbízott vezetője az otthonnak. Mint ilyen, végezte el a tanfolyamot. „Az öregek felé húzott mindig á szívem — beszéli el pályaválasztásának történetét —. s úgy megszerettem őket. hogy szabadnapra sincs kedvem elmenni. 33 öreget gondozunk négyen. A munkánk éppen azért nem nehéz, mert annyira szeretnek bennünket. Ezekért az emberekért érdemes fáradni.” Terve, hogy még elvégzi az ápolóképzöt. ÍME. NÉHÁNY PILLANAT- FELVÉTEL boldog emberekről. Szobatársakról, akik január 14- én friss „diplomával” álltak munkába. A csoportképről sugárzik a küldetéstudat, egyfajta különös öröm. a szolgálat öröme. S mi a naav Diakonosz áldásával indítjuk útjára a kis csapatot. Rédey Pál Az őssz-afrikái Egyházi Konferencia menekültügyi osztályának jelentése szerint több mint hárommillió menekült van Afri, kában, s ezek közül egymillió Af-* rika déli részéből való. Mir-el számosán vannak olyanok, akiknek menekült voltát a befogadó országok nem ismerik el. a menekültek valóságos száma az említettnél nyilván jóval magasabb. „A helyzet még rosszabbodni fog. mielőtt javulna” — állapítja meg a .jebités —. „ha az afrikai kormányok nem tanulnak meg olyan eszközökkel élni. melyek lehetővé teszik, hogy egyéni eltéréseket. vagy ellentétes nézeteket erőszak alkalmazása, vagv nyomás kifejtése nélkül kezeljék.” dózzak fel a szolgálat oltárán. Van köztük olyan, aki tanári katedrát cserélt fel. más szakközép- iskola után talált erre az útra, ismét más családi kötelékből léHAROMMILLIÓ MENEKÜLT AFRIKÁBAN Az anglikán egyházközösség prímása, dr. Donald Coggan canterbury érsek 1929 tavaszán kelet-európai országokat, látogat meg. Mint Londonban közölték, Coggan május 24-én az, NDK-ba, Berlinbe repül, ezt követően meglátogatja Magyarországot és Lengyelországot, majd június 4- én Nyugat-Berlinen keresztül tér vissza Nagy-Britanniába. A Canterbury érsekek közül ő lesz az első. aki Lengyelországot és Magyarországot meglátogatja.