Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-07 / 40. szám

© öKumené í|> öKumené öKumené ^ A Svéd Egyház — Svenska Kyrkan Nem tévedés és nem 'sajtóhi­ba: a svéd evangélikus egyház­ról van szó, mely azonban nem hordja hivatalos elnevezésében a felekezeti megjelölést. A többi skandináviai evangélikus egyház­zal együtt a svédre is jellemző, úgy fogadta el a reformációt, hogy a maga területén nem sza­kadásként élte át, hanem való­ban az egyház megreformálása­ként. Az elnevezés is érzékeltet valamit abból, hogy Svédország­ban az evangélikus egyház az egyház. A nyelvet nem értő tu­rista ezért a külsőségek — főként papi ornátusok —, alapján azt hiszi, római katolikus templom­ban van, de az igehirdetés mér­téke egyedül a Szentírás. A püs­pöki kézrátétel megszakítatlan folyamatosságát (apostoli szuk­cesszió) is őrzi ez az evangélikus egyház, de a tiszta igét ennél is fontosabbnak tartják. SVÉD EGYHÁZ — ez a név arra is utal, hogy ebben az or­szágban szinte mindenki evangé­likus. A római katolikusok száma az utóbbi 40 évben ötezerről hat­vanezerre nőtt. az ortodoxoké százezerre, de még együttesen is csak a lakosság néhány százalé­kát alkotják, s csaknem kizáró­lag idegenből jöttek. Eleven kö­zösségeket alkotnak a szabad- egyházak, így a pünkösdiek is, de sokszor úgy, hogy közben nem lépnek ki az evangélikus egyház­ból. Törvény szerint bárki be­szüntetheti egyháztagságát, de kevesen veszik maguknak a fá­radságot, inkább fizetik az egy­házi adót is. Amikor két évvel ezelőtt egy­házunk küldöttsége dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével Svédországban járt, beszámol­tunk a világ legnépesebb evan­gélikus egyházáról (Evangélikus Élet 1977, 41. szám), talán mégis érdemes néhány adatot felidézni. A lakosság 94.6%-a, közel 8 mil­lió ember evangélikus. 1884 egy­házközség 2500 gyülekezetében kereken 4200 lelkész szolgál, raj­tuk kívül pedig sok más egyházi munkás. SVÉD TESTVÉREINK azonban nem büszkélkednek egyházuk nagyságával, inkább súlyos prob­lémáikról, nagy feladataikról be­szélnék. Svédország gyakran szerepel negatív példaként az egyházi hírekben, milyen keve­sen járnak ott. templomba, mi­lyen nagy. az emberek közömbös­sége, milyen sokan fordulnak el — nem formálisan, hanem —, gondolkodásban, életvitelben * keresztyén hittől. Közelebbről fi­gyelve svédországi testvéregyhá- zunk életét mély benyomást gyakorolhat ránk az a mély hit, odaadó kegyesség, mellyel talál­kozunk. Hónapok lennének szük­ségesek, • hogy megismerhessük sokféle erőfeszítésüket és próbál­kozásukat. mellyel a maguk le­hetőségeivel odahaza és a világ sok pontján megszólaltatják az evangéliumot. Éppen az egyház tett már eddig is nagyon sokat azért hogy a svéd emberek, akik­nek hazája 150 éve nem szenve­dett háborútól, felelősséget erez­zenek és hordozzanak távoli né­pek nyomorúságáért es igazsá­gáért. Az a kb. 250 millió ma­gyar forintnak megfelelő ösz- szeg, melyet évente gyűjtenek a harmadik világ népeinek meg­segítésére, nagyon jelentős, ha meggondoljuk, mennyi kö­zönnyel, értetlenséggel és ellen­kezéssel kell a gyűjtés során az egyháznak megküzdenie. Az állam és egyház viszonya az elmúlt húsz esztendő során foly­ton vitatott téma volt mindenfé­le szinten és fórumon Svédor­szágban. Egyesek az állam és egyház szoros kapcsolatában le­hetőséget látnak arra, hogy az egyház az egész svéd nép egyhá­za legyen. Má§ok éppen ebben az összeszövődöttségben látják annak akadályát, hogy az evan­gélium üzenete megszólító, életet mozgató és megújító legyen. A TIZENHÁROM EGYHÁZ­KERÜLET püspöke közül az uppsalai érsek rangban az első. Nem fölöttese a többieknek, de ő képviseli az egyházat az állam előtt és az ökumenében. Oloj Sundby, Uppsala jelenlegi érse­ke. akit egyháza küldöttségének élén hazánkba várunk, sokat fá­radozott a svéd állam és az egy­ház új viszonyának kialakításá­ért, és századunk azon svéd ér­sekeinek sorába tartozik, akik az ökumenikus mozgalom iránt is elkötelezték magukat. Oluf Sundby érsek az Egyházak Vi­lágtanácsa egyik elnöke is. Ha csak annyit hallunk, hogy a Svéd Egyház a legnépesebb evangélikus egyház, akkor eset­leg a méreteknek tulajdonítunk túlzdtt jelentőséget és nem va­gyunk tekintettel a nehézségekre. Ha csak annyit tudunk, milyen kevesen járnak templomba, ak­Hétről hétre több ezer evan­gélikus család otthonába kopog­tat a postás, hogy letegye a szí­vesen várt hetilapunkat az asz­talra. Ugyancsak sok ezer ke­resztyén család otthonában nyit­ják ki vasárnap reggelenként a rádiót, hogy vallásos félórát, is­tentiszteletet hallgassanak, azok is, akik nem sokkal később elin­dulnak a templomba, de azok is, akik különböző okok miatt nem tudnak részt venni a gyülekezeti alkalmakon. Sajtóosztályunk évente sokféle könyvet, folyó­iratot jelentet meg, amelyek szintén rövid idő alatt eljutnak az ország' valamennyi gyülekeze­tébe. Gyülekezeti alkalmakon ve­tített képes előadások és beszá­molók hangoznak el bibliai, egy­házi, ökumenikus témákról, so­kakat érdeklő egyéb időszerű kérdésekről. Magnetofonok, hang­lemezek segítségét is igénybe ve­szik sok gyülekezetben. Mindezt azért, hogy a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot, az egyhá­zak életéről szóló híradásokat minél korszerűbben és érthetőb­ben hallják és ismerjék meg mi­nél többen. SZEPTEMBER ELEJÉN a szomszédos Ausztriában gyűltek össze Európa tizennégy országá- uoi oiyan egyházi munkások, lel­készek. újságírók, akik ebben a munkában, az egyház kommuni­kációs szolgálatában is foglala­kor talán lebecsüljük az életet, mely kétségtelenül megtalálható ebben az egyházban. Leegyszerű­sítenénk a képet azt állítva, hogy az igazság valahol e kettő, a számbeli nagyság és a nagy­fokú szekularizáció (elvilágiaso- dás) között van. E kettőt inkább egyszerre lássuk: e nagy egyház­nak is vannak nehézségei, és mi­lyet) nagyok! S ez a nagy evan­gélikus egyház is csak úgy áll­hat meg, ha egyes tagjaiban, lel­készeiben, gyülekezeteiben és egész szolgálatában Jézus Krisz­tust követi és Öreá néz. Ez min­dig, mindenütt, még a legna­gyobb egyházban is elkerülhe­tetlen feladat és mindennapos szolgálat. Reuss András toskodnak. A Lutheránus Világ­szövetség rendezte a publiciszti­kai szemináriumot az európai ki­sebbségi evangélikus egyházak küldöttei részére. A mintegy negyven résztvevő a rendkívül korszerű és minden igényt kielé­gítő bécsi teológusotthonban nyert elhelyezést és az előadá­sok, megbeszélések, áhitatok, be­mutató vetítések is ebben az ott­honban zajlottak le. Nagyszerű lehetőség nyílt arra, hogy a ki­sebbségben élő evangélikus egy­házaknak a képviselői, akik el­jöttek, beszámoljanak munká­jukról, tapasztalataikról, célkitű­zéseikről. Sokszínű kép bontako- jjott ki előttünk egymás gondjai­nak és eredményeinek láttán, amelyet az a meggyőződés tett egységessé, hogy ez a szolgálat is szerves része az egyházi szol­gálatnak és igen nagy a felelős­ségük azoknak, akik a kommu­nikáció eszközeivel élhetnek. A LUTHERÁNUS VILÁG- SZÖVETSÉG KOMMUNIKÁ­CIÓS IRODÁJÁNAK VEZETŐI is részt vettek a munkában. Az előadások is és a csoportmegbe­szélések is az egyházi újságírás és egyéb kommunikációs szolgá­latok felelősségét, módjait és fel­adatait taglalták. Kifejezték az igényt, hogy ebben a szolgálat­ban mind a helyi egyháznak és gyülekezeteknek hangja hitele­sen megszólaljon,. de azt is, hogy Kikötőben A „Csobánc” besiklott a kikötőbe a fénylő, fodros hullámokon, alkonyati aranysugarakban simán és csendesen. Láttam a rajta érkezőket, amint kiszállni készülődtek, ki frissen, ki fáradtan. S kikötőbe futó , élethajók sora rajzolódott elém az októberi alkonyatban. Nem lemenő nap fénye, Krisztus tündöklő napja ragyogta be sugaraival őket, messzi útról megérkezőket. S örök hajnalba értek: , hazatértek. Álltam a parton, s a Csobáncot néztem. Velem még fut a hajó, hol csendes vizen, hol viharban, vészben ... de hazafelé tartok. Napom, Krisztusom, öleljen át fényed, áruikor elérem a partot! Örök arcodat keresem. Álltam az októberi alkonyatban .. í s a „Csobánc” besiklott a kikötőbe' fénylő hullámokon simán és csendesen. Túrmezei Erzsébet Beszámoló a bécsi publicisztikai szemináriumról Tanuljunk egymástól Harminc éves a Nemei Demokratikus köztársaság 1949. OKTÓBER 7-ÉN. ALAKULT MEG a Német Demokratikus Köztársaság. A történelmi helyzet nem volt könnyű. Noha a fasiszta Németország leverése után tartott potsdami konferencián (1945. jú­lius 17.—augusztus 2.) a szövetséges hatalmak az egységes, demok­ratikus, békés Németország létrehozását mondták ki, az imperia­lista politikusok a második világháború után felismerték a szocia­lizmus előretörésének tényét és azonnal lépéseket tettek visszaszorí­tására. „Az erőpolitika” jelszavát az angol Churchill gdta meg 1946- ban Fultonban tartott beszédében, majd (Truman elnök az amerikai világuralom koncepcióját fejtette ki (Truman-elv), s kitűzte a hi­degháborús célt: a háború szakadékénak szélén táncolást. A potsda­mi határozatok megsértésével 1948. június 20-án bevezették Nyu- gat-Németországban a nyugatnémet márkát, 1949. Szeptember 9-én pedig megteremtették a nyugati hatalmak a Német Szövetségi Köz­társaságot, s ezzel véglegesn kettéosztották Németországot. Ilyen kö­rülmények között született meg a Német Demokratikus Köztársaság, mint a történelem első szocialista német állama. KÖVETKEZETESEN ÉS HŰSÉGESEN all a 18 milliós munkás­paraszt német állam a béke és a szocializmus oldalán. Már a létezése is nagy eredménye a szocialista -világrendszernek. Szorgalmas és te­hetséges népe pedig nagy nemzetközi'tekintélyt vívott ki államának. A hidegháború nehéz időszakát kiheverve a nemzetközi életben az ország végre elérhette az őt megillető nemzetközi elismerést, részt vehet az Egyesült Nemzetek Szervezete munkájában. A harmincéves történelem nagyszerű eredményt mutat fel: új társadalom formálá­sa, a szocializmus építése, az ipar, mezőgazdaság, tudomány és mű­vészet területén egyre újabb siker. AZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ VISZONYA AZ NDK-BAN szintén nagy utat tett meg. Amikor még sokféle bizonytalankodás volt egy­házi körökben, Mitzenheim, thüringiai püspök volt az első, aki utat mutatott. 1958-ban tárgyalások folytak az NDK kormánya képvise­lői és az NDK-ban élő evangéliumi egyházak képviselői között. Egy­házi részről Mitzenheim püspök vezette a beszélgetést. Megállapod­tak abban, hogy az egyház segíti a népek közötti békét, egyetért az NDK törekvéseivel, tiszteletben tartja a szocialista fejlődést és hoz­zájárul annak segítéséhez. 1964. augusztus 18-án pedig Wartburg várában zajlott le nevezetes beszélgetés Walter Ulbricht államelnök és Mitzenheim püspök között, amely továbbépítette az állam és egy­ház közti jó viszonyt. Kiemelkedő esemény történt 1978. március 6'-án, amikor Erich Honecker államelnök fogadta az evangéliumi egyházak delegációját Schönherr berlini püspök vezetésével. Ezen a tárgyaláson is kifejezésre jutott az az alapelv, hogy a szocializmus­ban élő egyház segíti a keresztyén állampolgárokat, hogy utat ta­láljanak a szocialista társadalomban hitük alapján. Honecker állam­elnök pedig kiemelte az egyházak pozitív szerepét a békéért és az emberiességért való fáradozásban. Kifejtette, hogy az egyházak ré­szére a szocializmusban sokféle lehetőség nyílik a társadalom mély­ségesen humanista céljaiért való együttműködésben. EGYHÁZUNK SZOROS KAPCSOLATOT TART az NDK evangé­likus egyházával. A sort Vető püspök nyitotta meg, amikor 1953-ban Drezdában püspökbeiktatáson veit részt. De különösen is szorossá vált a kapcsolat az utóbbi 20 évben, amikor soksZöros és kölcsönös egyházvezetőségi látogatáson, vendégprofesszori szolgálatokon át gazdagodtak egymásról szerzett ismereteink. Számos fiatal lelké­szünk tanult az NDK teológiáin. Teológiai hallgatóink pedig nyaran­ta több hetet tölthetnek az NDK különböző szeretetintézményeiben. A REFORMÁCIÓ SZÜLŐFÖLDJÉRE, Luther hazájára is gondo­lunk ilyenkor. Mi magyarok sokat tanultunk a német nép legjobb- jaitól, de sokat is szenvedtünk azoktól a németektől, akik letértek az emberiesség útjáról. Ezért tekintünk az NDK zászlajára örömmel", mint annak a szimbólumára, hogy van olyan német állam, amely­ben a nép uralkodik, amely a legjobb német hagyományok alapján jár új úton, a leghaladóbb társadalmi fejlődésnek az útján. Testvéri szívvel kívánunk további sikert a Német Demokratikus Köztársaság­nak, s reméljük, hogy egyházunk és az NDK-ban szolgáló evangéli­kus egyház jó kapcsolatai tovább mélyülnek és gazdagodnak Jézus Krisztus követésében és népeink javának segítésében. Ot-tlyk Ernő minél több hiteles és igaz infor­máció jusson el az egyháztagok- hoz. Mindez megfelel a helsinki egyezmény információk szabad áramlására vonatkozó részének. Ennek a gondolatnak és igény­nek megfelelően a konferencia elhatározta a sajtószolgálat bőví­tését, kisebbségi egyházakról szóló híradások, teológiai és po­litikai állásfoglalásokat tartalma­zó tanulmányok és kommentá­rok közreadását, regionális, vagy­is egy-egy földrajzi egységet ké­pező egyházak közös szerkeszté­sében. Többször elhangzott az az óhaj is, hogy a szócialista orszá­gokban élő egyházak hangját, teológiai, társadalmi, politikai kérdésekben való állásfoglalá­sait, az egyházi élet eleven jelelt hitelesen ismerhessék még a nyugati testvérek is, mert sok ta- nulnivalónk van egymástól. — Jelentős igény és lehetőség az is, hogy a Lutheránus Világszö­vetség segítségével a kisebbségi egyházak egyes sajtómunkásai kiképzést kapjanak, tanulmány- utakra mehessenek, ahol nyelvi és szakmai ismereteiket bővíthe­tik és időnként nemzetközi talál­kozókat szervezzenek, amelyek szintén a munka elmélyítését szolgálják. A közeli éveknek ide vonatkozó terveit is kidolgozta a konferencia, s ezekben magyar- országi evangélikus egyházunk is komoly szerepet vállal. FELEJTHETETLEN MARAD a résztvevők számára a reggelen­ként! áhítat, amely igen modem eszközökkel (rádió, magnetofon, dtaképek) felhasználásával, de keresztyén felelősségtől áthatva kapcsolta be a hallgatókat mai világunk égető kérdéseibe és a keresztyén ember felelősségtel­jes szolgálatának elkölelezését húzta alá. Ugyancsak kedves színfoltjai voltak az egy héten át tartó munkának az ausztriai evangéli­kus egyház vendégszeretetének bizonyságai: fogadás a bécsi Vá­rosházán, baráti hangulatú va­csora, amelyen a püspökkel az élen a teljes egyházvezetőség is részt vett. valamint egy kirándu­lás, amelyen Bécs és Wiener Neustadt nevezetességei mellett Burgenlandba is ellátogathat­tunk, és egy ottani evangélikus gyülekezet életével, egyes gyüle­kezeti tagok munkájával, ottho­nával is megismerkedhettünk. MEGERŐSÖDÖTT AZ A MEG­GYŐZŐDÉSÜNK. hogy egyhá­zaink sokrétű .szolgálata kisebb­ségi környezetben is folyik és az erről való hiteles beszámolókra mind a többi kisebbségi egyhá­zaknak, mind a „nagy egyházak­nak” szükségük van. Ebben nyújt segítséget gazdagodó lehetőségei által az. egyházi sajtó- és kom­munikációs szolgálat. Szirmai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents