Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-07 / 40. szám

Mindennapi kérdések Mennyi az a milliárd*? Akár milliót, akár milliárdot számjegyekkel leírni még az iskolás gyerekek is tudják. Ha csillagázati távolságokról van. szó, felnőt­tek is nehezen képzelik el az ilyen nagy szamokat, igy aztán néha millió vagy milliárd egyre megy. Rögvest „beszélni” kezdenek azon­ban e nagy számok is, ha meglátjuk életünkkel való kapcsolatukat. Egymilió forint az álmok netovábbja annak, aki főnyereményről ál­modozik, de túl kevés annak, aki új autópályát, metróvonalat vagy gyárat épít. AZ EMBERISÉG ÉLETÉVEL KAPCSOLATOSAN ma nagyon sok számadatot hallunk és olvasunk. A sok nagy szám, a statisztikai ki­mutatások milliói és milliárdjai abból adódnak, hogy földünk négy és fél milliárd lakója többet tud önmagáról és egymásról, mint ko­rábban. Közel vagyunk egymáshoz, fel tudjuk mérni, mi van nálunk és mi van másutt, és össze is tudjuk adni. A nagy számok láttán kézenfekvő kiszámítani az átlagot: Ennyi az élelem, ennyien vagyunk, tehát átlagosan ennyi jut egy főre. He­lyes a számítás? Helyes, mert jó az összeadás, jó az osztás. Igaz, amit így mondunk? Igaz, mert az átlag azt jelenti: ennyi jutna min­denkinek, ha egyenletesen osztanánk el. Elméletileg igazat állítunk. A valóságos igazság azonban az, hogy .egyesek éheznek, mások pedig dőzsölnek. A kis és nagy számok mögött ném elméleti, hanem való­ságos emberek, tényleges emberi viszonyok vannak. Senkit sem aka­rok arra biztatni, hogy ne higgyen a számoknak, de arra igen, hogy lássuk meg, ne feledjük: nem lehet számokba zsugorítani az emberi eletet. A NAGY SZAMOK HALLATÁN KÉZENFEKVŐ A GONDOLAT: a kicsi nem érdekes, a kevés elhanyagolható. A vietnami háború kezdtén azzal nyugtatták az amerikai közvéleményt, hogy a hábo­rúnak kevesebb áldozata van, mint országúti közlekedésünknek. Azonban ez a „kevesebb” áldozat is elviselhetetlenül sok volt az érintett anyáknak, feleségeknek és gyermekeknek. — Ha egy napon hírét vennénk, hogy milliókkal lett kevesebb a 100 millió négy éven aluli éhező gyermek száJna,'örülhetnénk, de nem igazán, ha van meg éhező. — Ezer és ezer köbméter szemetet hordanak el a telepü­lésekről, egy ember maroknyi szemete ehhez képest semmi. Való­ban semmi, de nem a lábunk alatt és ha szél kergeti. A nagy számok hallatán kézenfekvő áz ellenvetés: ezek a nagy számok csak papíron, kimutatásokban léteznek, maga az élet kicsiny dolgokból, embertöl-emberig kapcsolatokból áll, sőt ezek a fonto­sabbak. De hiába az orvosok és ápolónők lelkiismeretessége és oda­adása, ha elmaradott az egészségügyi szervezet. Hiába vigyáznak betakarításkor minden cső kukoricára, ha gondatlan tárolás követ­keztében annak milliószorosa pusztul el. Hiába fogják „lent” a fo­rintot, ha önzés, felelőtlenség, ostobaság miatt „fent” milliárdokat kótyavetyélnek el. GAZDAK VAGYUNK A KICSINYEN ÉS A NAGYON. Felelősek vagyunk á kevésért éppen ügy, mint a sokért. Nem szabad szembe­állítani a kettőt egymással. Jézus sem csak arra hívta tanítványait, hogy enni adjanak az éhezőnek, inni a szomjazónak, jövevényt befo­gadjanak. mezítelent felruházzanak, beteget meglátogassanak, bör­tönben levőhöz elmenjenek, hanem arra is, hogy szeressék feleba­rátjukat, mint saját magukat. Nem minden lépést aprólékosan meg­szabó törvény alatt vagyunk, hanem szabadságot kaptunk s bátorí­tást, hogy egész emberségünk latbavetésével, leleményesen, kicsiny­ben is, nagyban is mások javáért fáradozzunk. Ha valakit szeretünk, a levelet gyakran így fejezzük be: ezerszer. Ha nagyobbat akarunk mondani, ezt írjuk: milliószor. Jézus azt mondta: amint én szerette­lek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Amit Ö tett, nem lehet1'sem megfizetni, sem megszámolni, sem 'milliókkal kifejezni, hiszen áldo­zatot hozott. Az áldozat pedig nem ennyi, vagy annyi, hanem min­den. NAPONTA ADATOK, SZAMOK SOKASÁGÁT OLVASSUK ÉS HALLJUK. Terméseredményeket és betegségeket, hadikiadásokat és éhezőket, gazdagok kincsét és szegények nyomorúságát, ezrekben, milliókban, milliárdokban, százmilliárdokban. Elszédítenek az ada­tok, a kifejezések, a meghatározások, a számok, a nullák hosszú so­ra .. . Pedig minden szám emberekről, sorsokról, lehetőségekről, szükségről, önzésről beszél. Milliárdnyi ember reményéről és vá­gyáról, akiknek csak mind egy életük van. s nem mindegy milyen az az egy. Ezt az egy életet mi is arra kaptuk, hogy ne csak egyen­lően, hanem áldozatosan osszuk meg másokkal. Reuss András * Október 4. — Állatvédelmi világnap ASSISI FERENC NEVE NAP­JÁT az Állatvédelmi Világszövet­ség világnappá nyilvánította. Ha­zánkban az idén első ízben em­lékeznek meg erről. Assisi a róla szóló legendák szerint annyira szerette az álato­kat, madarakat, hogy Isten sze- retetéről prédikált nekik. Az Ű dicsőítésére bíztatta őket, mert a természetben mindenben Isten jóságának, bölcsességének, fensé­gének nyomát és jeleit látta. MIÉRT VAN SZÜKSÉG ERRE A MEGEMLÉKEZÉSRE? A Nem­zetközi Természetvédelmi Szö­vetség múlt évi adatai szerint már a trópusi őserdők 40%-át irtották ki, a szárazföld további 19%-át fenyegeti elsivatagosodás. Többszáz állatfaj halt ki, és to­vábbi ezer került végveszélybe az élettér pusztulása, környezet­szennyezés, vagy kíméletlen va­dászat következtében. Veszélyben Ivánnak, pl. a tigrisek, fókák, kro­kodilok. bálnák, az orangután. Magyarországon elsősorban a vízi- és a ragadozó madarak. A gólyák száma évről évre keve­sebb. Sokszor a háziállatok­kal sem megfelelően bánnak. Sok állatfajtái csak a tizenkette­dik órában sikerült megmenteni. Nyilvánvaló, hogy a kipusztult állatok és növények semmiféle emberi tudománnyal és mester­kedéssel nem kelthetők életre. Eltűnnek, mielőtt alaposabban megismerhetnénk őket. * MIT MONDHATUNK A MA­GYARORSZÁGI ÁLLATVÉDE­LEMRŐL? Az okt. 4-i világnap alkalmából kerestem fel budai otthonában Vajda Miklóst, a New Hungarian Quarterly (a Magyarok Világszövétségének ne­gyedévi folyóirata) szerkesztőjét, műfordítót, a Magyar Országos Állatvédő Egyesület külföldi kap­csolatainak felelősét, az einókseg tagját. — Mikor alakult az Egyesület? — Egyesületünk 1968-ban áfás kult újjá, de elődje a rpúlt század végétől a II. világhá­ború végéig működött. Az újjászervezés elsősorban tiszteletbeli elnökünknek, Károlyi Mihálynénak és Déry Tibornak, Rajk Lász- lónénak köszönhető. Két feladatköre van. Az egyik: a házi- és a vadon élő állatok védelme. Az előbbiek, főleg a ku­tyák és.macskák, a Károlyiné- ál­tal adományozott fóti menhely fenntartása • anyagilag annyira igénybe veszik az egyesületet, hogy az utóbbiakkal csak most kezdünk komolyabban foglalkoz­ni. Tagjaink száma 2—3000 közölt van, nagyrészük fiatal. Különbö­ző intézményektől, valamint fő­hatóságunktól, a MÉM-től is je­lentős támogatást kapunk. Tag­jai vagyunk mindkét nemzetközi állatvédelmi szövetségnek. De ta­lán még fontosabb felvilágosító, nevelő munkánk. — Ügy gondolom, hogy ez a Nemzetközi Gyermekévben igen aktuális. — Gyermekkorban kell kezde­ni a természet szeretetére nevelést. Tudatosítani kell, hogy mi is a természet ré­szei vagyunk és nem füg­getleníthetjük magunkat tő­le. Azt is, hogy az állat nem játékszer. Hadd tegyem szó­vá. hogy a húsvétra kapott kis nyuszikat a gyerekek vagy hamar megúnják, vagy agyonetetik, és így azok el­pusztulnak. — A tanárok segítségével iskolai előadá­sokat, vetítéseket, valamint klubnapokat szervezünk és jó kapcsolatunk van a Fő­városi Állatkerttel. — ön újságíró és műfordító, foglalkozása elég távol áll a biológiából. Hogyan lett mégis állatvédő? — Világéletemben szerettem az állatokat. Üjjászervezése után egy évig voltam az egyesület főtitkára. A veze­tőség és a tagok szabad idejükben, társadalmi mun­kában végzik szolgálatukat. Ez társadalmi szempontból is fontos; egy ország kultú- rális szintjét az állatokhoz való viszonyán is lehet mérni, és ezen a téren még igen sok a tennivalónk. — Ezek után miben latja az ál­latvédelem célját? — Közhelynek hangzik, de nem lehet elégszer ismétel­ni: az állatvédelem az em­berért van. Mi is embersé­gesebbek vagyunk és le­szünk, ha nem kínozzuk és feleslegesen nem pusztítjuk az állatokat. Emberhez — azaz önmagunkhoz — mél­tóan kell bánnunk velük. El kell ismernünk az állat­nak az élethez való jogát: igy az emberét is annal job­ban tisztelhetjük. Ugyanakkor nem vagyunk fanatikusak, hogy fel kell használnunk az állatokat, és hogy védekeznünk kell a kártevők ellen. Azt szeret­nénk, hogy ez ésszerűen, minél kevesebb felesleges szenvedést okozva történ­jen. — És végül, mit tehet a mai magyarországi átlagember? — Arra van legnagyobb szük­ségünk, hogy minél többen lépjenek be hozzánk. A tagdíj minimális, és minden jelentkezőnek tudunk érdek­lődésének megfelelő munkát — szállítás, szervezés, pro­paganda stb. — adni. Így tudunk egyre hatékonyab­ban dolgozni. Címünk: Bu­dapest V., Vigyázó Ferenc u. 4.. Tel.: 319—507. Szerve­zeteink a nagyobb vidéki városokban is megtalálha­tók. Itt jegyzem még, hogy az elveszett és talatt álla­tokról naplót vezetünk, ezért ilyenkor először hoz­zánk forduljanak. Annyit mindenki meg tud tenni, hogy mind a házi-, mind a vadon élő állatokat kíméli. A siklót nem kell agyonverni, a denevér nem bánt, a madárfészket nem szabad fosztogatni... — Azzal a reménnyel köszön­tünk el egymástól, hogy az egyesület célkitűzéseit be­lépésükkel minél többen fogják támogatni. * ISTEN A VILÁG JAVAI GONDVISELŐJÉNEK, és nem pusztítójának teremtette az em­bert, — Államunk évről évre többet tesz a környezet, a termé­szet. benne az állatvilág meg­óvásáért. Üjabb és újabb terü­leteket nyilvánítanak védetté, kevés kivétellel hazunk madarai is védettek — és még nagyon so­káig lehetne sorolni. Mindez vi­szont csak akkor lehet eredmé­nyes, ha a lakosság is tisztában van ennek jelentőségével. (Jog­szabályaink egyébként bizonyí­tott esetekben komoly pénzbír­sággal sújtják az állatkínzókat és’ -pusztítókat.) Az emberi faj is a természet része, és leginkább ő szorul vé­delemre, mind morális, mind fi­zikai értelemben — önmagától. Kötelességünk. hogy helyesen gazdálkodjunk a teremtett .világ javaival, különösen az élőlények­kel, hogy Istentől kapott ember­ségünkről — egymásnak — így is bizonyságot tegyünk. ifj. Szentpétery Péter Madách papjai Ugyancsak nagyot néztem, mikor az alsósztregovai római katolikus kereszte­lési anyakönyvben felfedeztem, hogy Madách Imre keresztapja a község ak­kori evangélikus lelkésze. Bukva György volt. A SZÁZADOKIG EVANGÉLIKUS MADÁCH-CSALÁD a költő születésekor már harmadik nemzedékben volt római katolikus —, hogyhogy mégis evangéli­kus lelkészt kértek meg keresztapának?! Mindenesetre jellemző ez a családra, amely mindig, de főként a költő szemé­lyében. meleg rokonszenvet őrzött az evangélikus egyházhoz. Ebben a dédapá­nak. az utolsó evangélikus Madáehnak, Jánosnak ihlető emléke mellett nem kis része volt evangélikus és református pap barátainak. Madách Imre első nevelője, házitaní­tója Osztermann József, lami evangélikus' lelkész volt. 1832 februárjában — Imre akkor kilencéves — már latin nyelven váltanak meleg, bizalmas kapcsolatra valló levelet. Megszólítása: „Szépremé- nvű Madách Imre fiatal úrnak, a negye­dik osztály szorgalmas tanulójának, leg­kedvesebb kis barátomnak ...” Záradé­ka: „...ölel és csókol örök barátod, Osz­termann József”. Madách Imre tehát az első tanulmányi indítást evangélikus lel­késztől kapta s bizonnyal nemcsak la­tinból, hanem lelkiekből is. A KÖLTŐ LEGKEDVESEBB PAPJA, aki egyben kortársa is, Henriezi Ágoston. Előzőleg a szandai Sréter családban ne­velősködött. Madáchék közbenjárására került Alsósztregovára. evangélikus lel­késznek. A művelt, európai látókörű Henriezi mindennapi vendég.a Madách- kúriában. hiszen közvetlen szomszédok voltak. Madách vele beszélte meg fo mü­vének, Az ember tragédiájának bibliai keretszíneit. S mikor megkapja Arany János 1861. szeptember 12-én kelt híres levelét: „Tisztelt Hazafi! Az ember tra­gédiája úgy koncepcióban, mint kompo­zícióban igen jeles mű . .. Fogadja leg­hőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet nekem müve által okozott, a fényért, melyre költészetünket deríteni hivatva van. ..” —. Henriczinek mutatja meg először s lelkendezve mondja: „...Soha­sem álmodtam ekkora dicsőséget.'' Ma­dách szerette Henriezi modern igehirde­téseit. mindvégig jó barátok maradtak, végrendelete egyik tanújául is kedves papját kéri. Őrizzük Madách 1863. feb­ruár 17-én kelt. Henriczinek sajátkezű- leg írt hivatalos levelét: „A helybeli evangélikus egyház orgonájának befesté- sét és fúvói huzálvos szerkezetének nyo­más által mozgásba hozható átidomitását ezennel felajánlom és magamra válla­lom ...” Bejáratos volt Madáchhoz a falu plé­bánosa. Díváid Gusztáv is. Külsőben is, szellemileg is ellentéte volt Henriczinek, de a két pap jól megfért egymással. Egy- szer-egyszer azonban vitába is kevered­tek. Barátságos hitvitáikat Madách sze­rette csendben figyelni, sőt többször ma­ga indította. Egy ilyen liturgiái vita so­rán. amikor a költőtől kértek döntést,. Madách ezt az. elgondolkoztató választ adta: „Ti pap urak, készen hoztátok hi­teteket a teológiáról, én a magamét na­ponként küzdőm ki . . Divald plébános adta a haldokló Madáehnak 1864. október 5-én — Í7;> érc — a/, utolsó vigasztalást. De mindvégig olt volt Henriezi Ágoston is. KÉT REFORMÁTUS PAPPAL IS érté­kes kapcsolata volt Madáehnak. Szász Károly — 1329-ben. 150 éve született — kunszent.miklósi lelkész, későbbi duna- melléki püspök az egyik. Jelentős irodal­mi munkásságot is folytatott, főként, mű­fordításaival. Arany János megbízásából Szász Károly irta Az ember tragédiája első részletes, átfogó ismertetését és ér­tékelését. Ebben Madách fő művét „ ... az emberiség legnagyobb művei közé” sorol­ta. Többször is váltanak levelet és Ma­dách Szász Károly „szövegjobbító taná­csait" műve második kiadásában figye­lembe is vette. Érdemes megemlíteni, hogy mikor Szász Károly szóvá telte: a reformáció világtörténelmi eseménye miért maradt ki a Tragédiából. Madách így válaszol:' ......hogy a reformáció na gyszerű mozgalmának nem lett volna szabad kimaradnia az emberiség történe­tének képeiből, én is teljesen osztom, sót művem írásánál is előttem állt ez az igazság. De a reformációt, mint győze­delmest nem véltem használtatni a tragé­diában. mert ha használom, azt is kény­telen vagyok valami olyan kiábrándulás­sal végezni, mint a többi jelenetet. Igye­keztem tehát a reformáció nehéz kezde­teiből a munkálkodó emberi szellem küz­delmes eiső csíráit felhasználni s ezt Tankréd, meg Kepler jeleneteiben véltem utolérni . . .” Arany János, mikor a néki véleménye­zésre átadott Tragédiában felfedezi a re­mekművet. örömét legelőször Tompa Mi­hálynak írja meg: ...... valahara fölíödöz­te m egy igazi talentumot. Madách Imre és Tompa Mihály barátságáról ke­vesebbet tudunk. De azt igen, hogy is­merték egymást és találkoztak is. Tompa, a hanvai pap, A gólyához című verse, kézzel írt, javított változatát személyesen ajándékozta Madáehnak. Ennek a válto­zatnak egyik-másik sora különbözik a tankönyvek ismert szövegétől. Például az első két sor: „Megenyhült a lég. vidul a határ S te újra itt vagy jó gólyamadár. . helyett a Madáehnak ajándékozott pél­dány szövege: „Megenyhül a lég, virul a határ. Megint eljöttél jó gólyamadár...” Az előbbi színtelen megállapítása he­lyett — ..... újra itt vagy..ebben mozgás van, s érzékelteti mintegy a gó­lya honvágyát igazi hazájába: .. Megint eljöttél . . Tudtommal máig sincs tisztázva, miért a gyengébb • változat került irodalmi és iskolai könyveinkbe. VAN MADACHNAK KÉT KEMÉNY VERSSORA, címe: Egy papra. „Hogy nem vagy jó pap. — ki mondja felőled ? Hisz’ szalmán tartod a nyájt s mégis jól fejed.” Ennél keményebb papkritikát nem igen írtak még. Ám akire írta. arra ráiilett. De ez az éles két sor is mutatja, hogy a költő nagyon becsülte az igazi papok jó munkáját. S hogy olvasásra Károli bibiliafordítá­sát használta, fő müvében is ebből idéz kétszer is. hogy többször is elismerően szól Lutherról és „A vallás tárgyában” érkezett úgynevezett rezolúció vitájában egyértelműen és határozottan a protes­táns papság mellé állt. abban Bukva György. Osztermann József és Henriezi Ágoston kedves evangélikus papjai irán­ti tisztelete, szeretete es halója tükröző­dik. Szabó József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents