Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-30 / 39. szám

Öntudatlanságaim ideje

ANNAK AZ 1939-ES ESZTENDŐNEK A SZEPTEMBERE iszonyú csapással sújtott le rám. Olyan betegséggel, ami akkor szinte kivédhetetlen volt és sokszor még ma is az: vírusos agy- velőgyulladással. Szóval olyasvalamivel, amit negyven évvel ezelőtt — nagyon emberséges és egyúttal tehetetlen indulattal — azzal regiszrált a köznapi közvélemény, hogy jobb ha az ilyen beteg meghal, mintsemhogy életben marad. Jobb, ha Isten magához veszi, mert ha életben is marad, akkor nyomorék, esztelen emberként kell hátralevő napjait, éveit eltöltenie.

(Csak zárójelben, kitérőként: van valami visszataszítóan embertelen vonás abban, amikor ilyen emberségesnek látszó kívánsággal ítélünk magunkban halálra valakit. Jobb, ha meghal! — azaz: nekem lesz jobb, mert nem lesz ezzel a szerencsétlennel tovább gondom, nem lesz vele ezernyi bajom.)

Visszatérve negyven évvel ezelőtti magamhoz: többnyire teljes öntudatlanságban teltek el a nappalok, az éjszakák — a nagyhatású nyugtatószerek bódulatában. Mindeközben emberek álltak meg az ágyam mellett: szüleim, hozzátartozóim és mindenekelőtt a békéscsabai városi kórház felejthetetlen jóságú főorvosa. Ott voltak mellettem: etettek, itattak, reménykedve aggódtak. csakhogy mindebből semmi sem hatolt le tudatomig.

ÖNTUDATLANSÁGOM TENGERÉBŐL csak egy ember arca és néhány mondata merül fel azóta is és úgy, hogy a miértre képtelen vagyok válaszolni.

Az történt, hogy szólt az ágyam mellett a rádió. Azaz: nem is szólt, hanem üvöltött. A készüléket nem én kapcsoltam be (erre képtelen lettem volna), mégis engem okolt a szobatársam: ezzel a lármával nem hagyom nyugodni. S ebben, a rám nézve kiszolgáltatottan kellemetlen helyzetben lépett mellém a főorvos.

— Mit hallgatsz kisfiam? — kérdezte.

— Nem tudom, hogy mit. de nagyon ordibálnak — válaszoltam.

— Igen, ordibálnak és jobb is, ha nem figyelsz oda, mert valami nagy baj van. amit úgysem értesz! Hallgassatok inkább zenét, mert az megnyugtat téged is, meg minket is. Szükség van rá. Nagyon nagy szükség!

Jóval később, amikor már ép tudattal visszaszámlálhattam a napokat, akkor jöttem rá, hogy az a hangzavar, amit a magam

békési szava járásával ordibálás- nak mondottam, nem volt más, mint annak a gyűlésnek a rádióközvetítése, amelyen Hitler bejelentette a Lengyelország felett aratott „győzelmet”, azaz: Lengyelország nemzeti létének brutális megsemmisítését.

AMI SZAMOMRA EZUTÁN KÖVETKEZETT, az talán még gyötrelmesebb volt, mint az említett nappalok és éjszakák öntudatlansága. Gyötrelmesebb, mert aprócska gyerek módján újból meg kellett tanulnom járni, nézni, látni, emberekkel beszélni és nem utolsósorban: újra emberként gondolkodni, megtalálni a helyemet a családban, az iskolában és a világban.

Mindez végül is sikerült és — sajnos — túlontúl is sikerült: beleolvadtam, sőt beletörődtem egy egyfajta rendbe. Tudtam járni: ütemesen menetelni. Tudtam gondolkodni és beszélni úgy, ahogyan ez abban a „nagyon nemzetinek és nagyon keresztyéninek” mondott rendben illett. De megtanultunk „ordibálni” már mi is és úgy — ma így látom —, hogy öntudatlanabbak voltunk, mint voltam én akkor, amikor féleszméletben először hallottam ilyesmit. öntudatlanabbak, mert engem azokban a gyötrelmes hetekben csak ideig-óráig fosztottak meg teljes emberségemtől a hódító gyógyszerek, de éveken át tették velünk ugyanezt azok az ezerszer ártóbb maszlagok, amit naponként megitattak velünk.

S ebből az öntudatlanságból, vagy éppenséggel: tudatlanságból is fel kellett, fel lehetett ocsúdnunk egyszer Nem önmagunktól tettük ezt, hanem mint minden súlyos betegség, baj esetében, külső segítséggel — irgalmatlan szenvedések, irgalmatlan gyötrődések és még irgalmatlanabb veszteségek közepette. Legyen hála azért Istennek, hogy ezt megtehettük, hogy ez megtörténhetett velünk! Hogy felserkenhettünk nyomorúságos állapotunkból a jó cselekvésére az igazságos társadalmi rend építésére, az egymás emberséges hitének, elveinek megbecsülésére, az ideig és örökké tartó béke munkálás&ra.

E HÁLA MELLETT engem mégis minden szeptember öntudatlanságaim, öntudatlanságaink idejére emlékeztet. És ez jól is van így. Jól van. mert igy is, mert ezzel is jobban tudom, jobban tudjuk becsülni és szolgálni az emberséges tudatosság jelen idejét.

Vámos József

— KISKÖRÖS. A gyülekezet nagyon szép példát mutatott az intézményes diakóniánkért hozott áldozatvállalásban augusztus 26-án, a szüret előtt meghirdetett adakozás során. A helyi lelkészek szervezésében tartott diakóniai napon Roszik Mihály alberti lelkész három alkalmon hirdette Isten igéjét, felesége pedig az alberti szeretetotthonban folyó munkáról adott beszámolót. A gyülekezet tagjai az előadásokon nagy figyelemmel, az adakozásban pedig ,ió szívvel vettek részt. 5000,— Ft-ot meghaladó volt az egybegyűjtött gyümölcs és zöldségfélék értéke, a pénzbeli adományok pedig fedezték Kiss Jolán nv. tanítónő otthonunkba költöztetésének költségeit.

— BUDAVÁR. A gvülekezeti

munkaév ifjúsági munkáját szeretetvén dégséggel kezdték,

amelynek programja „fiatalokból a Lélek ifjaivá lenni” gondolat köré csoportosult.

Ismét megjelent Dr. Káldy Zoltán: Hanem hogy Ö szolgáljon

című prédikációs kötete II. kiadás

Ára: 140,— Ft

Megrendelhető a Sajtóosztályon

— NAGYTARCSA. Minden év szeptemberében szokásos, és az egész gyülekezetét elérő ..Csendes vasárpapok” című evangelizációs sorozat idei alkalmain Fabiny Tamás teológus. Gáncs Péter péceli. Blatniezky János maglód! és Széli Bulcsú lucfal- vai lelkész látta el .a szolgálatokat.

— GALGAGUTA. Július 22-én iktatta be szolgálatukba Adámi János, Bagyan Mihály. Balázso- vics János. Bartos István, Bar- tos Zoltán. Imró István, lmró János, Hornyák László, Mész jár Mihály, Miskolczi János, Puskely Zoltán, Vrbovszki János, Vrbovszki Mihály és Zemen Mihály újonnan választott presbitereket Lehoczky Endre lelkész.

— HALÁLOZÁS. Ecker Dániel. az ikladi gyülekezet hűséges presbitere, lapunk olvasója szeptember 3-án elhunyt. Temetése a gyülekezet nagy részvétele mellett történt. A vigasztalás igéjét Völgyes Pál lelkész hirdette. „Atyám, a te kezedbe teszem le az éh lelkemet".

— özv. Skoda Gyuláné. a balassagyarmati gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója 77 éves korában augusztus 18-án elhunyt. Temetése augusztus 29-én volt, a balassagyarmati evangélikus temetőben a család és a gyülekezet nagy részvéte mellett.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1979. szeptember 30-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla. de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 2*1. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán a. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Szeretetvéndégség: Vető Béla. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfa Jva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Drobina Erzsébet. Frange- pán u. de. 8. Drobina Erzsébet. Üj- pesl de. !0. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjte- lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonny-ai Sándor. Kispest We- kerle-telep de. 8. Bonny ai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota, Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Ki stares a de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákos- liget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. /úrv.) If;j. Foltin Brúnó. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Ifj. Foltin Brúnó. du. 6. Ifi. Fnitin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Öbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Korén Emil. XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. Takács József. de. 11. Takács József, du. fél 7. Takács József. Pesthídegkút de. fél 11. ftfodori u. 6. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 3. Donáth László, de. 11. (úrv > Donáth László, du. 6. Mis- sura Tibor. Németvö*eyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgv de 9. Budafok de. 1T. Csina^begv de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA

A S^hóosztálv értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az

ÚTMUTATÓ

megrendelések október 15-ig,

az 1980, évi

EVANGÉLIKUS

NAPTAR

megrendelések október 31-ig

küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küdjék be megrendeléseiket.

Az Útmutató ára: 9.— Ft.

A Naptár ára: 20,— Ft.

„Ez (— ti. Isten szabadítása és elhívása —) most nyilvánvaló lett, a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium áltat világosságra hozta az elmúl hatatlan eletet” (2 Fim 1, 10).

VASÁRNAP. — „Tégy jót a Sionnal kegyelmesen” (Zsolt 51, 20 — Mt 6, 11—12 — Jn 11, 1—3. 17—27 — Zsolt 104, 1—24). Sokat kell imádkoznunk Isten .népéért, egyházunkért, gyülekezetünkért. Azért, hogy el ne feledjük: múltunk, jelenünk és jövőnk Isten kezében van. „Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy” (748. ének 2. vers).

HÉTFŐ. — „Ujjongj. Sión leánya! Kiálts örömödben Izrael! Örvendezz, vigadj teljes szívből Jeruzsálem leánya! Elveszi rólad az Úr az ítéletet” (Zof 3, 14—15

— Mt 18. 32—33 — JSir 3. 22—33

— Róm 15, 22—33). Sokszor vétkeink miatt lesz keserves a vándorút, máskor a próbatételek sötét alagútjain kell keresztül mennünk, de szívünket mégis Krisztus békessége uralhatja, sőt bátoríthatja. „Uram, ó, add, ha ván- dorutam Majd véget ér itt a borúban, Elérjek hozzád, S te fényes orcád Hadd lássam én!” (790. ének 1. vers).

KEDD. — „Ha egyesek hűtienne váltak, vájjon az ő hűtlenségük megszünteti-e az Isten hűségét? Szó sincs róla!” (Róm 3,

3— 4 — 5 Móz 32, 4 — Zsid 12,

4— 11 — Róm 16, 1—16). Jó, ha magunkra gondolunk, szégyenkezve: Mit kaptak ez ideig a mellettünk élők abból, hogy mi Istenhez tartozunk? — Nem különös és felrázó, hogy Isten mégis ragaszkodik hozzánk, mint munkatársaihoz. „Ne nézd bűneinket és gonoszságainkat, De tekintsd kegyelmesen irgalmasságodat” (781. ének 11. vers).

SZERDA. — „Krisztusban ti is egvütt épültök az Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2, 22 — Neh 2, 20 — Ef 6. 18—20 — Róm 16, 17—27). Az egyház épülőben van, s nem bontás alatt áll! Csak az a kérdés, hogy az egyházat temető siránkozásainkkal é.s szolgálatra képtelenségünkkel, tehát Krisztus nélküliségünkkel — nem válunk-e használhatatlan épületkövekké? „Hála legyen teneked, Hogy megjelentéd tema- gadat. Hogy megértettük, Uram, Éltető szándékodat.” (749. ének 4. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Azt pedig tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, 'azoknak minden javukra szolgál” (Rom 8, 28 — Jer 31, 28

— Mk 6. 14—29 — Jób 1. 1— 22T. A „minden” szócska a nehéz, ez ellen lázadozunk, ezen akadunk

meg. Pedig erre vplna jó figyelni: „akik az Istent szeretik...” — Nem mindenáron megérteni, hanem inkább Istenre bízni kellene sorsunkat. „A te irgalmasságod V;si rajtam, Intenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem” (370. ének 3. vers).

PENTEK. — „Ha tehát már most megigazított minket Krisztus vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól” (Róm 5, 9 — Jóéi 2, 13 — Ézs 49,

14—21 — Jób 2, 1—10). Felbecsülhetetlen dolog történt velünk a keresztségben: elrendeződött és helyére került az életünk1 Isten közelségében élhetünk, emberek javára! És még reménységgel nézhetünk a hazaérkezés felé is! „Szent keresztségünk a váltság pecsétje, Üdvösségünk első záloga” (756. ének 4. vére.)

SZOMBAT. — „Alázzátok meg magatokat az Ür előtt, és ő felmagasztal titeket” (Jak ’4. 3.0 — Zsolt 147, 5 — Jel 2, 8—11 —

Jób 2, 11 — 3, 11). Emberekkel szemben sokszor lehet jóvátenni vétkeinket, Isten előtt csak meg- vallani lehet azokat! Egyik sem könnyebb, vagy nehezebb, de a kettő együtt feloldást ad. „Ö, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál: Emeld magadhoz hívedet, Jer. térj be. örök szeretet!” (131. ének 10. vers).

Símonfay Ferenc

— LAKÁSÉRT eltartást vállal leinformálható fiatal házaspár egy gyermekkel. „Egyetértés” jeligére a kiadó- hivatalba.

— TUDOMÁNYOS munkához, tartózkodáshoz leinformálható személynek nappalra nyugodt szobát biztosítok. „Zugló” jeligére a kiadóhivatalba.

— AZ a kedves hölgy, aki húsvétkor a Deák téri templomból autótárt hazavitt, legyen szíves írja meg nevét és címét. Márton Sándorné, Budapest. XI. Szabados S. u. 36. V. 24. (Egykor mindketten a Szüret utcában, laktunk).

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1038 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302

79.2388

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

lege leli a nyárnak

Még zöldek a fák, még Icacéran hajladoznak karcsú ágak, ha meglebbenti őket a szél. még ringatlak az erdei fakoronák, ha esténként halkan muzsikál nekik a nyár, még gyermek sikongat, fut feléd a nagy tó felól. még feketére sült sellők jönnek táncos léptekkel. de az éjszakák már csendesebbek, nem szaggat beléjük hangos zene. Halk sóhajok szállnak a kertek felől és hangtalanul lehullik egy-egy levél.

Még csupa virágos mosoly minden kis kert. Még megcsillan a virágok arca a harmattükörben ha felkel a nap. de künn. a mezőkön már a lekaszált füvek illata terjeng, már szántanak a földeken, pókhálók remegnek az elszáradt szamárkórón és ökörnyál úszik alkonyórán.

Csendesen ring a nagy tó. fehér vitorlákat hívogatón, de haragos szint ölt a korán leszálló este érkeztén. a hűvös holddal vigasztalódik és fekete ladikon ringatja távolodó nyári kedvesét szomorú csendben.

Még dús fürtű szőlőszemek, lila szilvák, piros körték kinálgatják édeséegüket a késői vendégeknek,

meg néhány lusta méh megresze- gülten issza a nyár érlelte édes mézet, aztán gyönyörbe bódultán hullik egy éjszaka illatozó mérges virág lába elé, ha megdider- geti a világot az éjszaka hűvös lehellete.

Még. próbálgatnak a fecskék, készülnek a nagy útra. hangosan csicsergik az útitervet, már egy- egy vadlcacsa-raj is áthúz az égen, a seregélyek is megtömték magukat, elégedett varjak serege száll és a békák mozdulatlanul figyelik a nádas halk zizegését. Egy autó suhan az éjszakai országúton, mentőautó rohan, viszi betegét, nincs útjába senki. Egy világos ablak mögött magányos lélek járja a feledés templomát, keresi az utat, amely nem létezik, aztán faradtan roskad ágyába. ellobbanó ifjúságán álomba merengve.

Az alvó tegnap mesgyéjén hold ragyog, várja a holnapi reggel közeledtét. Elkésett szekér kocog az úton, a bakon hajlott hátú öreg. Haza igyekszik . . .

.. . Már a reggel is más volt, mint a tegnapi. Felhők takarták el a kelő nap fényes arcát. A fecskék is korábban keltek. Nyugtalanul

repdestek, a galambok egyre nagyobb köröket irtuk le, elszakadtak egymástól, aztán megint villámgyorsan egyesültek és együtt szálltak tovább. Furcsa, sárga fény telepedett az ablaküvegekre, az állatok ólaikba húzódtak, a házak némán szorongtak. Aztán jöttek a felhők, egymásra hágtak és percek alatt teljesen elszürkült a világ. Feltámadt a szél. Felkapott minden papírt, felkavart minden piszkot, kioltotta a napot, bevágott néhány nyitva felejtett ablakot, felborított egy állványt. leszakított néhány cserepet. kicsavarta a kis fákat, pas- kolta a háztetőket, aztán hirtelen csend lett. mintha a világ szíve megállt volna. És mintha elszabadult volna a pokol, lezúdult az eső. Verte a kertet, a virágot, a tegnap örömeit. Kismá- dár halott testét sodorta a víz, a földön, a sárban mozdulatlanul hevert méh. szirom, darázs, egy kis kaucsukbaba és egy halványkék selyemszalag.

Aztán az eső elállt. És nem derült ki az ég mégse.

Vége lett a nyárnak.

Gyarmathy íren

t

1