Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-07 / 40. szám

XLIV. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1979. október 7. Ara: 4,— Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS H ET /LAP A Svéd Evangélikus Egyház delegációjának látogatása Dr. Oloí Sundby uppsalai érseknek, a Svéd Egyház fejének veze­tésével egyházunk elnökségének meghívására október 9—16-ig öt­tagú delegáció érkezik egyházunk meglátogatására. A delegáció tagja Henrik Svenungsson lelkész, a Lutheránus Világszövetség Svéd Nemzeti Bizottságának igazgatója is, aki 1971-ben már járt Magyar- országon. Dr. Olof Sundby október 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Deák téri gyülekezet istentiszteletén hirdet igét. Svenungsson lelkész ugyanakkor vidéki gyülekezetben szolgál. A delegáció október 11-én, lelkészi munkaközösségi ülés keretében találkozik a budapesti. Pest megyei, nógrádi és fejér—komáromi lelkészekkel. Előadást tarta­nak a Teológiai Akadémián is és látogatást tesznek szeretetintézmé- nyekben is. A vendégeket fogadja és egyházunk életéről tájékoztatja dr. Káldy Zoltán püspök-elnök. A svéd evangélikus egyház delegációjának látogatása viszonzása annak a látogatásnak, melyet legutóbb a mi egyházunk delegációja tett 1977-ben Svédországban. Célegyenest! D. Dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetése a Teológiai Akadémia tanévnyitó istentiszteletén Fii 3, 14 AZ OKOR1 SPORTVERSENYEK képe lebeghetett Pál apostol sze­me előtt, amikor leírta ezt a részt, vagy ennek párhuzamosát, I Kor 9, 24—26-ot. A kép mögött a futóverseny képe áll, amelyben már elindullak a. rajtról a versenyzők, bent állnak a nagy küzdelemben és. mindnyájan futnak a cél felé. Az ókori futóversenyek képet hasz­nálja fel Pál apostol arra, hogy felfedje előttünk a maga mondani­valóját az élet versenypályáján futók előtt is. Bent állunk tehat a nagy versenypályán, az élet mezején. Itt már nem játékra megy a dolog, hanem nagyon is komolyra. Mindnyájunk felé hangzik a biz­tatás: célegyenest előre! AZ ÉLET VERSENYPÁLYÁJÁN sokféle versenyző van. Mind­nyájan futnak ugyan, de nem egyformán érnek célhoz. Ha belátnánk az emberek szívébe, amint ott sürögnek-forognak a nagy versenypá­lyán, bizonyára sok olyat látnánk, akik futnak az élvezet, gyönyör, pénz, vagyon, karrier, érvényesülés, dicsőség, hírnév, hatalom után. Sok olyat látnánk, akik önmagukért kelnek fel, önmagukért élnek és önmagukért fekszenek le. Bizonyára sokan vannak, akik az önzés küzdőterének gondolják az élet versenypályáját, s akik az egyéni érdek ígérgetésének az alkalmává süllyesztik le az életküzdelmet. JÉZUS el' akar vezetni minket a szolgáló életre, közösségi maga­tartásra. Ezen az ütőn járni nem azt. jelenti, hogy az ember mar tö­kéletes, hiszen maga Pál apostol mondja: nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy mar tökéletes volnék, ha nem igyekszem, hogy el­érjem célomat. A keresztyén ember tehát nem a múlté, aki életének valamely hőskorában elért egy magaslatot, s ott megállhat, hanem a keresztyen ember a jóvőé. aki szüntelen előre néz, célegyenest igyek­szik Isten hívása nyomán előre. A keresztyén, élet állandó menete­lés, haladas, útonlevés, célegyenest előre. Ez nem jelent befejezett­séget, elbizakodottságot, tökeleteskedést hanem cél fele haladást, ál­landó mozgást, aktivitást a jobbért. Nem is a mi tökéletességünk a fontos, hanem az az elszánásunk, amellyel nekidőlünk az előttünk levő hívásnak. A VÉGÁLLOMÁS: Isten színe elé kerülésünk. Mi a Krisztus ité- löszéke előtt jelenünk meg. ahol lei-ki megjutalmaztatok, amit e test­ben cselekedett, vagy jót vagy rosszat. Ott derül ki. hogy mi meg- itéltetésünk alapja. Ez pedig a szolgáló élet lesz. Istent csak embe­rek szolgalatén keresztül lehet szeretni. Aki Istent szereti., szükség­képpen szereti az embert. Isten a maga szolgálatát elfordítja magá­tol, s az emberek felé irányítja. Előtte nem lehet Uram-Uram-ozni, hanem cselekedni kell akaratát. Jézus Krisztus azokat köszönti, akik közreműködtek abban, hogy az éhezőnek kenyere legyen, a betegnek gyógyulása legyen, az emberi élet rendje, fejlődése, békéje és hala­dása biztosítva legyen. Tulajdonok vagyunk, sáfárságot kaptunk, . nem magunknak élünk, nem önző vágyainkat kergetjük, hanem a 'szolgálatról kell elszámolnunk. Ez all előttünk, ez 'az, ami felé me­gyünk. MILYEN CÉL FELE FUTUNK? Mi az, amit el akarunk érni? Mi életünk értelme és célja? Miért létezünk és dolgozunk? Célunk: a szolgáló élet! Az az egész életet átható diakóniai lelkűiét, amellyel maga Jézus Krisztus szolgált a. embernek. Az emberszolgálat célki­tűzése mindnyájunknak szól. Bent élünk az emberiség nagy család­jában. amelyben egymásnak feszül békének és agressziónak, fejlő­désnek és visszahúzásnak a harca. Természetes, hogy a mi helyünk ebben a küzdelemben az emberiség jövőjéért felelősséget érzők so­rában van. AZ EMBERT SZOLGÁLJUK munkánkkal, hivatásunk betöltésé­vel, a társadalomért folytatott fáradozásokkal, az élet előbbrevite- lének segítésével. Aki az embert segíti, nem kíméli erejét, hogy bár­hol, ahol az élet adja, segítse a közösséget, a felebarátok összességét. EGYHÁZUNK diakóniai útja azt jelenti, hogy a Jézus lelkűidével szolgál a ma emberének, aki keresi a keresztyén élet álját a mi. kö- • rülményeink között, a mi szituációnkban. A szolgalat teológiájának egyik műhelye Teológiai Akadémiánk, ahol minden tanszék feladat tá ennek a közös ügynek a munkálása. Korszakunknak egyik ered­ménye utunk teológiájának a kidolgozása. Ez egyházunk egyik kin­cse. Ebben sajátítható el az a szempont, az a teológiai irányítás, ahogyan egyházunk a maga útját járja, ahogyan Isten igéjét a ma embereitek tolmácsolja, ahogyan életfolytatasat gyakorolja. Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Szolgálat — életodaadással AZ ÖRÖM ÉS A HÁLA töl­tötte be a népes gyülekezetnek a szívét és lelkét, amely össze­gyűlt szeptember 17-én a zuglói templomban, ahol Evangélikus Teológiai Akadémiánk tartotta tanévnyitó ünnepélyét. Dr. Groó Gyula dékán köszö­netét mondott a tanévnyitó ünne­pélyt megelőző istentisztelet ige­hirdető szolgálatáért D. dr. Ott­lyk Ernő püspöknek, s köszön­tötte őt. mint az Akadémia mun­meg erről. Akadémiánk lehető­ségeihez képest oktató és nevelő munkájában ugyancsak átgondol­ja, hogyan kell itt és ma nekünk értelmezni az Ágostom Hitval­lást. Hitvallásunk több cikke is hangsúlyozottan szól az egyházi szolgálatról E szolgálatot Isten rendelte el, s roppant jelentősé­ge és felelőssége, értéke és ér­telme nem önmagában, mintegy intézményben, hanem feladatá­ban van. Vendégek és a gyülekezet egy része kájára és szolgálatára ez évben felügyelő püspököt. Üdvözölte az Állami Egyházügyi Hivatal kép­viseletében megjelent Lóránt Vil­mos tanácsost és Bejczy Gezá- nét, a Hazafias Népfront XIV. kerületi ^Bizottságának titkárát. Köszöntötte a testvérakadémiák és lelkészképző intézetek dékán­jait, igazgatóit, a megjelent ven­dég professzorokat, az ökumeni­kus Tanács tagegyházainak je­lenlevő . küldötteit, óz ünnepélyes tanévnyitónk külföldi vendégeit. Végül egyházunk szolgálattevőit, espereseket, lelkészeken szülő­ket és minden kedves vendéget. DR GROÖ GYULA DEKAN TANÉVNYITÓ BESZÉDÉNEK bevezető részében utalt arra a nagy évfordulóra, amelyet a kö­vetkező évben ünnepel a világ evangélikussága: 450 éves az Ágostai Hitvallás. Egyházunk is méltóképpen emlékezik majd A feladat pedig nem kisebb, mint az evangélium időszerű hir­detése. „Az evangéliumhirdetés mindig Istennek Jézus Krisztus­ban megjelent szeretete időszerű és konkrét megszólaltatása és ér­vényesítése. Az evangélium hir­detése mindig pártos: Isten a szegények, kisemmizettek és ki­zsákmányoltak, elnyomottak és megalázónak pártján áll. Ami­kor századunkban a szocializmus vette fel a szegények és elnyo­mottak ügyét és világméretek­ben kialakította azt a társadal­mat, amely igazságot szolgáltát millióknak és emberhez méltó életet, felemelkedést és boldogu­lás biztosít s ezt egyre tovább építi és erősíti, akkor a Magyar Népköztársaságban igét, evangé­liumot hirdető evangélikus lel­kész nem egyszerűen csak evan­géliumot hirdet a szocializmus­ban, hanem úgy hirdeti az evan­géliumot, hogy. ezzel segítse is Svéd újságíró látogatása Anders Beijblom svéd újság­író, a Var Kyrka egyházi lap szerkesztője szeptember 15-től 22-ig hazánkban tartózkodott, hogy egyházunk életével ismer­kedjék. Interjút készített dr. Káldy Zoltán püspök-elnökkel, részt vett a Teológiai Akadémia évnyitóján, meglátogatta a Budai Szeretetotthont és a piliscsabai gyermekotthont. Ismerkedett gyülekezetek (Deák tér, Hévíz- györk) és lelkészek életével. Amint vendégünk elmondotta, három cikkben szeretne beszá­molni magyarországi tapasztala­tairól. DRÁGA FIAINK ES LEÁNYAINK, az előttetek álló cél: felkészü­lés a szolgálatra tanulással, szorgalommal, a hűség lelkületével. Evangélikus egyházunk szeretete körülölel benneteket már most, a tanév indulásánál, s azután majd tanaraitok szolgálatában, a gyüle­kezetek szeretetében, az érettetek mondott imádságokban fog foly­tatódni. Különbözők a képességek, a Biblia szerűit a talentumok. Ki-ki azért kapott Istentől tehetséget, hogy azt ne a maga önző ér­dekének szolgálatába állítsa, hanem azért, hogy szolgálja vele á kö­zösséget, az egész egyhazat, az egész népet, az egész emberiséget. ■ CÉLEGYENEST ELŐRE az . élet versenypályáján. Isten mértéke szerint. Úgy induljatok ebbe a tanévbe, s mi mindnyájan úgy fus­sunk az életküzdelemben, hogy elvegyük a győzelmet. Azoknak, amelyek előttünk vannak, nekik dőlve, célegyenest igyekezzünk Is­tennek a Krisztus Jézusban felülről való elhívása jutalmára. A TANÉV ELEJÉN ezekre a feladatokra, előttünk levő munkákra az indítás kiáltása: célegyenest előre! a szocializmus építését, segíti az igazságos és jobb jövőt biztosító társadalmi rend felépítését. Hi­szen maga is részese és munkása akar lenni ennek az új társadal­mi rendnek. S teszi ezt a diakó- nia magatartásában és lekületé- vel. Ez jelenti azt is, hogy az evangélumhirdetésnek magának is mindig van diakóniai dimen­ziója. A valóságos tettekkel való segítés, a cselekedetek istentisz­telete. Ez nem mint valami má­sodik, vagy éppen másodrendű csatlakozik a szóbeli igehirde­téshez, hanem annak szerves ré­sze, érvényesülése. Amikor hallgatóinkat az evan­gélium szolgálatára képezzük és neveljük, akkor ebben az érte­lemben vett egyházi szolgálatra készítjük fel. Arra, hogy figyel­jenek társadalmunk valóságos szükségleteire, gondjaira, felada­taira, terveire, és ezekben igye­kezzenek segíteni. Társadalmunk egy új életstílus, életvitel kiala­kításán fáradozik, amelyet jelle­mez a közösségi gondolkodás és* érzület, a föld javaival, hazánk természeti kincseivel, az energia- forrásokkal és energiahordozók­kal, a közvagyonhal való felelős, gondos és takarékos gazdálkodás, az élet igazi minőségének keresé­se és megtalálása az igazi érté­kekben, a nyugati eredetű fo­gyasztó és pazarló társadalom ■kisértő képletének az elutasítá­sa.” A beszéd további részében dr. Groó Gyula dékán arról az élet- odaaldozásról szólt, amely nélkül nem képzelhető el a lelkészi szol­gálat. „Aki az egyházi szolgálat­ra kötelezi el magát, tehát aki Akadémiánk hallgatója lesz, an­nak tudnia kell, hogy mire vál­lalkozik. Nagyon fegyelmezett, önmagát utolsó helyre állító, mindig a mások javáért fárado­zó. mindig1 segítésre kész életre. Teljes éleíodaáldozást kíván ez a szolgálat annak végzőitől. Azt gondolom, hogy bar más oldalról, más feltételekből kiindulva, de mégis közel kerülünk ahhoz az embertípushoz, amit szocialista embertípusnak szoktak mondani. Ez a találkozás örvendetes le­het. És nagyon beleillik a szol­gálat teológiájába. Abba, hogy az evangélium hitre indító hirdeté­sével segítjük társadalmunk leg­nemesebb törekvéseit. A lelkészi szolgálatnak nagy politikai és társadalmi felelőssége is" van. Aki tehát e szolgálatra készül, mint a Teológiai Akadémia hall- gátója, gondolja meg, csak az egyházi, jelesül a magyarországi evangélikus egyházi szolgálat egészében, abba beleilleszkedve, azzal teljes összhangban és egyet­értésben végezheti ezt a szolgála­tot. Vagyis teljes szivvel vállalja e szolgálat politikai és társadal­mi konzekvenciáit is.” ÜNNEPÉLYES PILLANATOK KÖVETKEZTEK. Név szerint is­mertette dr. Selmeézi János a Teológiai Akadémia jegyzője az újonnan felvett elsőévesek név­sorát, majd a dékán kézfogással a következőket vetette fel az Akadémia hallgatói sorába: Afc- lan Béla. Bencze András. Csepre- gi Erzsébet. Hepke Zsuzsanna. Losonczi Júlia, Magyar László, Piri Magdolna. Plavecz Tamás. Schaden Róbert, Spikut Róbert. Tamásit Zoltán, Vajda István, Záburszky Csaba és Zólyomi Má­tyás. Kisérje Isten áldása és gyüle­kezeteink szeretete Akadémiánk 1979—80-as tanévben folyó mun­káját. Szalay l'amas

Next

/
Thumbnails
Contents