Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-09-23 / 38. szám
„írok nektek, ifjak...” GYERMEKEKNEK. Vízből kimentett 2 Móz 1—2 Temíuloa Suomen — Isten hozott Finnországban EGYIPTOMBAN. GÖSEN FÖLD JEN egy kis házban lakott egy házaspár. Három gyermekük volt. Egy kislány: Mirjam, egy hároméves kisfiú: Áron, Az éppen most született kisfiúnak még nem volt neve. A szülök nagyon megörültek harmadik gyermekük érkezésének. Csak hát az volt a baj, hogy tulajdonképpen nem lett volna szabad megtartaniok őt. Vízbe kellett volna fojtani a közeiben hömpölygő folyóba. így rendelte el a király. Mert ilyen kegyetlen, gonosz királyuk volt. A szülők, azonban nem fojtották vízbe a kicsit. Sokkal jobban szerették őt. annál! Bízva abban, hogy Isten is segítségükre lesz, házuknak egy sötét zugában dugták el gyermeküket. Aztán Mirhámnak és Áronnak a lelkére kötötték: „Senkinek el ne mondjátok. hogy még egy kis testvéretek van!” Édesapa reggelenként már korán elment a munkába. Egész nap a gonosz királynak kellett dolgoznia. Agyagból téglát égettek, a téglákból pedig hatalmas palotákat építettek. Aki nem igyekezett, azt korbáccsal verték a felügyelők. Az édesapa és társai ugyanis nem voltak ősi egyiptomiak. Jákob utódai voltaik, aki még József hívására költözött családjával Egyiptomba. Közben sok év telt el, s Jákob házanépé- ből nagy nép lett: Izrael 'népe. Az egyiptomi király (a fáraó) most, félni kezdett tőlük. Ezért rendelte el. hogy az újszülött fiúkat fojtsák a vízbe. ÉDESANYA OTTHON ŐRIZTE Újszülött kisfiát, a szíve tele volt rettegéssel, hogy meghallják a sírást az utcán járó egyiptomi katonák, s megölik kisfiát. Mindig azon törte a fejét, hogy mitévő legyen. Egyszer csak eszébe jutott valami. Kiment a folyóhoz1'és gyékényt szedett. Sok volt belőle a parton. Hazavitte a sok gyékényt és kosarat font belőle. Fedelet is készített hozzá. A hasadékokat szurokkal kente be. Olyan volt, mint egy kis bölcső. Mikor elkészült vele. belefektette kisfiát és kivitte a folyó partjára. Mirjám is elkísérte őt. Édesanya belegáz.oM térdig a folyóba, aztán szép óvatosan rátette a kosárkát a vízre a nád közé. Ott. himbálózott a víz színén, mint egy kis hajó. Édesanya áz égre nézett és így fohászkodott.: „Uram Istenem! Kérlek, most már te gondoskodjál gyermekemről!” Azután hazament. Mirjám azonban ott maradt. Elbújt a bokrok közé és onnan figyelte az úszó bölcsőt. Kíváncsi volt, mi történik majd kis öccsével. Nemsokára lépéseket, és beszélgetést hallott. Egy szép lány sétált arra kíséretével. A király lánya volt. Fürödni akart a folyóban. mert nagyon melege volt. Amint kereste a fürdésre való alkalmas helyet, észrevette a bölcsőt. „Nézzétek csak, mit találtam! Hozzátok ki a vízből!” — szólt kísérőinek. A kisgyermek erre felébredt a kosárban és sírni kezdett. Amint ,a királylány meglátta a síró csöppséget, megsajnálta. ..Milyen édes kisgyerek! Biztosan Izrael népéből való” — mondta. ,.Ne fojtsuk vízbe szegénykét, majd én gondoskodom róla! Legyen a neve Mózes, ami azt jelenti: vízből kimentett.” A gyerek azonban tovább sírt. Biztosan éhes! Ugyan kit találhatnánk. aki a gyermeket szoptatni tudná? A királylány és udvarhölgyei tanácstalanul álltak. AKKOR EGYSZERRE CSAK OTT TERMETT EGY KISLÁNY. Mirjám mindent hallott a bokorból. Most előállt: „Hívjak egy asszonyt, aki szoptatni tudja a kicsit?”, A királylány megörült: „Nagyszerű lesz!” Mirjámnak se kellett kétszer mondani. Szaladt, ahogy a lába bírta. És tudjátok-e kivel tért vissza? Édesanyjával. A királylány megkérdezte: „Elvállalod-e ennek a csöppségnek a szoptatását?” „Szívesen vállalom” — mondta az édesanya. „Akkor fogd és vidd magaddal haza!" — szólt a királylány. „Ha majd megnő és a maga lábán jár, akikor hozd vissza nekem!” Képzelhetjük, milyen boldog volt az édesanya. Isten meghallgatta imádságát! Gyermeke életben maradt, hazavihette őt. Nem kellett többé rejtegetnie. A király katonáitól se kellett félnie. Nyugodtan mondhatta nekik: „Ez a gyermek a király lányáé. Menjetek csak. kérdezzétek meg tőle!” Nagy ünnep volt ez a nap a kis házikóban. • Selmeczi János EZZEL A KÖSZÖNTÉSSEL FOGADOTT minden kedves háziasszony és a családtagok, amikor Finnországban átléptem egy- egy családi otthon küszöbét. Egy hónapot tölthettem ott nyaralásként, és rengeteg szép élményben lehetett részem. Azt mondják magukról a lin- nek, hogy ők zárkózottabb. nehezen barátkozó emberek. Lehet, hogy a többségük valóban az, én mégis másként tapasztaltam. A vendégszeretetük. kedvességük, figyelmességük és különösen a magyarok iránt a magyar emberek vendégszeretetével versenyezhet. Elsősorban azoknak a lelkészeknek voltam a vendége, akik itt töltöttek egy évet, vagy pár hónapot az Evangélikus Teológiai „Szólj. boldog hálaének ... ” csendült fel szívből szeptember l-én délután a maglódi templomban. Ez az ének a következő vasárnapi Evangélikus Életben jelent meg. mint új énekes-könyvünk egyik leendő éneke, de a Pest megyei Egyházmegye kántortalálkozóján ennek az éneknek a megtanulásával, is bizonyságot tettünk arról, hogy készülünk a jövőre. A találkozó főkérdése ez volt éppen : Hogyan készülök . . . ? Három előadást hallottak ’ erről a jelenlevők, s mindhármat igen élénk megbeszélés követte: Hogyan -készülök az istentiszteletre? Hogyan készülünk az új énekes- könyvre? Hogyan készülünk egyházunk zenei jövőjére? S a felkészülés jegyében lefolyt találkozónak — mert nem mindegy, hogy egyházunknak mennyire Akadémia ösztöndíjasaként. így gyülekezeti alkalmakon is részt vehettem, sok templomot, és gyönyörű gyülekezeti házat láthattam. Az istentiszteleteken részt vevő gyülekezeti tagok többségét ott is az asszonyok alkotják. A kisgyerekek a szülőkkel együtt mennek a templomba. A nagyobbak pedig a konfirmáció után is szépen összetartanak, és együtt vesznek úrvacsorát minden vasárnap az isten-tisztelet keretében. NAGYON ÖRÜLTEM, HOGY EGY KONFIRMÁCIÓS CSOPORT több napos programját is láthattam. A kéthetes, intenzív előkészítő a gyülekezeti házban, vagy a gyülekezet nyaralójában zajlik le. Gyönyörű látványt felkészült kántorai vannak — a zá-róá-hítata is ehhez kapcsolódott Jézus szavával: „Legyetek készen !” Kicsiny csapat jött csak össze, 18 kántor volt együtt. Sajnálhatják, akik nem jutottak, vagy nem jöttek el. Az előadók:. Marschal- kó Gyula vecaési, Blatniczky János maglód-j lelkészek, Kiss János, a Kántorképző Intézet gondnoka voltak, az áhítatot pedig az egyházmegye esperese, Keve- házi László végezte. A találkozót a maglódi gyülekezet szíves vendégszeretete gazdagította, s az esti áhítaton a gyülekezet is nagy számmal vett részt. így bizonyára nemcsak mi köszönhetjük nekik az áldozatot, hanem ők is gazdagodhattak. Mindez pedig azért történt, hogy minden gyülekezetünkben szóljon a boldog hálaének. K. L. nyújtott, ahogyan a 15 éves gyerekek fehér ruhában térdeltek a2 oltár előtt. Abban a gyülekezetben 200 gyerek konfirmált az idén. több csoportra elosztva. Nagy öröm volt az is, amikor óvodás gyerekek készítettek nekem egy rajzot, és a hátuljára ráírták: Üdvözlet Magyarországra. Ez a mondat több gyerek és felnőtt ember ajkáról elhangzott, Hadd adjam at most így ezt a szívből jövő meleg -köszöntést mindazoknak, akik ezt az újságot olvassák! LEGJOBBAN AZ TETSZETT NEKEM FINNORSZÁGBAN, hogy azok az emberek akikkel találkoztam, nagyon nyugodtak, kedvesek voltak, és úgy élnek, hogy mindig van idejük a másik ember számára is. Sokat dolgoznak, céltudatos munkát végeznek, és azután a szaunába/. pihenik ki magukat. Számunkra ez szokatlan, én mégis remekül ereztem magam a forróra felfűtött finn szaunákban. Utána pedig csodálatos érzés volt úszni a tiszta, kék vizű. mély tavakban. Mindennap hálát adtam Istennek azért, a gyönyörű időjárásér is, ami ott volt egész augusztusban. A virágok ilyenkor a legszebbek, de a fákon már jelentkeztek az ősz színei is Gyönyörűek az erdők, a tavak, és a tengerpart környéke. A finnek vigyáznak a tisztaságra, védik a körn, szelüket és a saját, egészségüket is. Keveset és . kevesen dohányoznak. A legmeghatóbb élményem pedig az volt, amikor Tamperében a Kaiévá templomban egy magnószalagról választékos, szép magyar beszédet hallottam. Egy idős finn lelkész elmondta magáról, hogy Sopronban tanult, és ezért második hazájának Magyarországot tartja. Rövid beszédét ezzel a mondattal fejezte be: Isten áldd meg a magyart! NAGYON BOLDOG VAGYOK, HOGY ÉN IS ÁTADHATTAM a finn embereknek a magyarok testvéri üdvözletét és baráti, meleg kézfogását. Koskai Erzsébet Megjelent D. Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története című könyve Ara: 230— Ft. Kapható a Sajtóosztályon Gyermekek imádkoznak SZÉP NAP Ma minden jól sikerült. Jézusom! Az iskolában, otthon, az utcán, úgy örülök neki! Mindent megcsináltam. Nem veszekedtem a bátyámmá]. Segítettem Édesanyának, örült is nagyon. Köszönöm ezt a napot. Jézusom! Adj nekem még sok ilyen napot! Ámen. „Szólj, boldog hálaének '’ Pest megyei kántortalálkosó A középkori rézművesség emlékei Magyarországon Az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán lassan kibontakozödik középkori művészetünk színes világa. Az árpádok korának kőfaragványai, a XIII. századi Magyarország művészetének virágzásával kapcsolatos részlettanulmányok, a szerencsés véletlen folytán előkerülő anjou- kori szobrok újra Íratták középkori művészetünk történetét. De nemcsak a véletlenek segítik a kutatást, hanem az egyes emlékcsoportok összehasonlítása, együttes bemutatása is. EZÉRT FOGADTUK VÁRAKOZÁSSAL Lovag Zsuzsa könyvét, mely a magyarországi bronzművesség emlékeit fogja vallatóra. A középkori arany és ezüsttárgyak talán első pillanatra értékesebbnek tűnnek anyaguk értéke miatt, de a bronzból készült tárgypk hűségesebben őrzik a régi korok művészetét. A bronz használati tárgyak érintetlenül kerültek a földbe, csak a monumentális bronzplasz- tika emlékei pusztultak el az idők viharai között. így pusztult el az esztergomi székesegyház szehtélvrácsa. mélyet a XVI. század elején a krakkói vár építészei is lerajzoltak. A honfoglalást követő évszázad magyarországi temetőiből a bronz mellkeresztek egész sora került elő, melyeknek üregeiben egykor szent ereklyét is őriztek. Ez a kereszttípus a VI—VII. században alakult ki a Szentföldön. Formája az évszázadok során alig változott. Mivel a keresztyénség felvétele után hazánkon át vezetett a szentföldi zarándok út. bizonyára magyarok is csatlakoztak a kelet felé induló csapatokhoz. Ők hozhatták magukkal ennek a kereszttípusnak első példáit. Ezeket kezdték utánozni a magyar mesterek és a helyi felfogás alapján át is alakították. A bizánci formák közé nyugati ikonográfiái elemek is keveredtek. A kereszt formája bizánci maradt, de a Megváltót nyugati mintára ágyékkötövel ábrázolták. Az oroszországi hatásokat tükröző keresztek egy részén az is kimutatható, hogy közvetlenül Kijev tatár ostroma előtt, 1240-ben készültek. Ennek a ke- reszttípusnak kőből készült öntőformáját is megtalálták Kijevben. Egyik példánya a Mihalkovszki-kolostor alagútjából került elő, amelyen keresztül a lakosok egy része megpróbált kimenekülni a szorongatott városból. Magyarországra talán a tatárok elől menekülő oroszok hozták ezt a keresztet. Rajta felirat is olvasható — egy szép hitvallomás — „A kereszt a mi dicsőségünk, a kereszt a mi vigaszunk”. A KERESZTEK MÁSIK, JELLEGZETES EMLÉKE a körmeneti vagy oltárfeszületek sora, mely a XI. századtól lesz általános a nyugati keresztyénség körében és így hazánkban is. Ezek között már több olyan rokon emléket ismerünk, melyekéi egy-egy kolostori iskolához tudunk kötni. Egy Szegedről származó kereszt szárát rügyező faág díszíti. Ez is jelzi, hogy a keresztet a középkori teológia az egyházatyák tanítása nyomán az élet fájával azonosította. Ezt a formát talán azért is kedvelték őseink, mivel a pogány- kori égig érő világfa gondolatát idézte emlékezetükben. A szegedi kereszt díszítése is szimbolikus A keresztszárak végén hegyikristály díszítés van. A középkori ember elképzelése szerint a drágakő a villámlás nyomán keletkezik és az égi világosságot közvetíti a földre. A tatárjárás zárta le a magyarországi bronzkeresztek változatos sorát. Az ország pusztulása után főként a limogesy-i importtárgyakkal pótolták az elpusztult kereszteket. (Kovács Éva: Limoges-i zománcok Magyarországon. Bp. 1968). A KERESZTEKKEL EGYIDÖBEN, A XII. SZÁZAD ELEJÉN kerültek a gyer- lyatartók is az oltárra. Addig felfüggesztett olajlámpák, vagy magasra tűzött gyertyák világítottak a templomban. Érdekes. hogy a gyertyatartók nagy részének díszítőeleme a sárkány vagy valamilyen szörnyalak volt. A középkori ember hite szerint az oltáron világító gyertya fénye űzi el a Sátánt, a sötétség fejedelmét. A liturgikus felszerelések közül a füstölök a legősibbek. Az ószövetségben éppen úgy használták a füstölőt, mint a pogány áldozatoknál. A középkori ember hite szerint a .belőle felszálló füst tartotta vissza a gonosz erőket es jelképezte a hívek égbeszóló imádságát. A középkori liturgia előírásai között a mise közbeni kézmosás is szerepelt. Ez a XVI. századig volt szokásban, amikor a mai gyakorlatban is megtalálható ujj- mosás váltotta fel. Ezért sok kézmosó- edény is ránkmaradt. Ezek egyrészt öntőedények, másrészt vízfelfogó tálak voltak. A legszebb emlékeit mitológiai elemek. morális elmélkedésre alkalmas történetek díszítették. A megmaradt emlékek között több világi rendeltetésű darab is található. Különösen a XII. századból származó lovas-vadász díszítésű emlékcsoport nevezetes, mely közvetlen, a honfoglalás óta meglevő keleti kapcsolatot valószínűsít. A BRONZMŰVESSÉG MONUMENTÁLIS EMLÉKEI a keresztelömedencék, melyből sajnos kevés maradt ránk. Valószínűleg — a harangokhoz hasonlóan — az ércben gazdag Felvidéken és Erdélyben készültek. Formájukat a, rítusban betöltött szerepe határozta meg. Nyugaton az egész középkor folyamán át alé- merítést és a vízzel való lelocsolást egyformán alkalmazták. A veszprémi zsinat még 1515-ben is úgy rendelkezett, hogy a gyermekeket háromszor kell alámeríteni és csak kivételes esetben lehet a vízzel való leöntést' alkalmazni. Csak 1583-ban törölték el az alámerítés kötelező érvényét. A keresztelőmedencék nagy mestere Gaál Komád volt Iglón, aki iskolát teremtett remekbe készült medencéivel. Az erdélyi szász városokban is jelentős alkotások születtek. Az egyik legszebb erdélyi munkát a kissomlyói evangélikus templomban őrzik, mely 1477-ben készült a szép gótikus betűkből rótt felirat tanúsága szerint. A könyv a középkori bronzszobrászat magyarországi emlékeit is elemzi. A Kolozsvári testvérek prágai Szent György szobra messze megelőzte korát és a reneszánsz köztéri szobrainak elődjeként jelent meg. A szobor technikai bravúrja máig foglalkoztatja a művészéttörténészeket. A könyv záróiéiezetéből a középkori bronzöntésre vonatkozó ismeretek összefoglalását is megismerhetjük. 45 fehér-fekete. R színes kép és 14 ra.iz teszi szemléletessé az érdekes könyvet. Gazdag irodalomjegyzékből, jegyzetanyä- gából és pontos műtárgyleírásából további ismeretek forrásaira találhatunk. (Corvina, 1979. 28,— Ft.) Szigeti Jenő *
