Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-09-23 / 38. szám
4} öKumené öKumené öKumené 4> Az egyházak egysége felé Ökumenikus munka ülés Ta izéken MINDEN ÉLŐ HITÜ keresztyén ember érzi — kell, hogy érezze — azt a mély ellentmondást, amely a keresztyénség megosztottságában rejlik. Mert az egész keresztyénség meggyőződése az, hogy csak egy egyház lehet, ahogyan egy Urunk és egy Megváltónk van. Minél mélyebb és élőbb a kapcsolatunk az egy Úr Jézussal, annál visszásabb- nak tűnik az egyház tényleges szétszakadozottsága. Különösen fájdalmas ez az Ur szent vacsorájánál, amely nemcsak Krisztussal való közösségünknek, hanem a hívők egymással való közösségének is nagy alkalma. Az ökumenikus tapasztalatok viszont egyre inkább azt mutatják, hogy a szélesedő egyházközi kapcsolatok nem vezetnek a felekezeti különbségek eltűnéséhez, hanem inkább a felekezeti öntudatra ébredést segítik elő. Mert aki élő Krisztushitre ébred, 'az Krisztus sseretetével tudja szerelni saját egyházát, egyre inkább érti és értékeli saját egyházának Krisztus felé mutató hagyományait, de a másik egyház élő hitü tagjában is megérzi a testvért és vele egynek tudja magát. Az ökumenikus probléma tehát ma nem az, hogy az egyházakat hogyan lehet egyetlen egyházi szervezetbe tömöríteni, hanem az, hogy az egyházak hogyan őrizhetik meg, és hogyan fordíthatják egymás gazdagítására Istentől kapott lelki ajándékaikat, és ugyanakkor hogyan tehetik nyilvánvalóvá ösz- szetartozásukat: Krisztus egyházának egységét. ERRE AZ ÖKUMENIKUS PROBLÉMÁRA keres minden egyház számára elfogadható megoldást és járható utat az Egyházak Világtanacsának Hit és Egyházszervezeti Bizottsága, amelynek 30 tagú állandó bizpttsága augusztus 18—25-ig a franciaországi Taizében tartotta ez évi munkaülését. N. Nissiotis athéni görög ortodox professzor elnökletével és Lukas Vise her osztályvezető igazgató vezetésével. Az EVT sokféle bizottsága és munkacsoportja közül ez az egyetlen igazán ökumenikus összetételű bizottság, mivel ebben római katolikus teológusok is teljes jogú tagokként vesznek részt, bár mint ismeretes, a római katolikus egyház nem tagja az EVT-nek. A bizottság az 1975. évi nairobi nagygyűléstől azt’ a megbízást kapta, hogy foglalkozzék „az egyházak konciliáris közösségének” kérdésével: tisztázza annak tartalmát, és dolgozza ki megvalósításának útját. Az egyházak -konciliáris (zsinati) közössége az egyházak egységének az a modellje, amely szerint az egyes egyházak elismerik egymást igazi egyháznak, ázzál a meggyőződéssel, hogy külön-külön és egymással testvéri közösségben képviselik Krisztus egy egyházát, és ennek kifejezésére aktuális kérdéseik megbeszélésére ökumenikus zsinatot tarthatnak Az egyház egységének ez a modellje tiszteletben tartaná az eltérő felekezeti hagyományokat, és ugyanakkor kifejezésre juttatná az egyházak egységét is. AZ EGYHÁZKÉNT VALÓ ELISMERÉSNEK természetesen vannak feltételei. Szükséges az egyházak között a minimális egyetértés a keresztség. az úrvacsora és a lelkészt szolgálat lényegéről. A bizottság évek óta ennek az egyetértésnek a kidolgozásán fáradozik. Kitűnt, hogy az egyházak különböző tanaiban felismerhető a Krisztus-féle mutató bizonyságtétel, és ha az egyházak erre a Krisztus felé mutató tartalomra teszik a hangsúlyt, akkor közelednek az egyetértés felé. Legérettebb a keresztséggel kapcsolatos egyetértés megszövegezése, jól halad a munka az úrvacsorával összefüggésben is, de több nyitott kérdés vár tisztázásra a lelkészi szolgálat értelmezéséről. A püspöki tisztség és a pápaság kölcsönös elismerése döntő, de megoldatlan kérdés. Az alapszöveg egy-két év múlva kerül az egyházak elé állásfoglalás céljából, és ha elfogadják, akkor nyílik meg az út arra, hogy az egyházak egymást kölcsönösen elismerjék igazi egyháznak, és ezen az alapon építhetik tovább testvéri kapcsolataikat. Nyilvánvaló, hogy az egyházak látható egysége nem valósítható meg a közeljövőben. ÚJ ÖKUMENIKUS PROBLÉMA is indul a bizottság munkájában. Már az EVT alapításakor, az 1948. évi amszterdami nagygyűlésen kitűnt, hogy nem elég a hagyományos úton, az egyházakat elválasztó tanok tisztázásával keresni az egységet. Mert az emberiség egységét bontó feszültségek és ellentétek a keresztyén- ségen belül is hatnak, és egyházi közösséget bontó tényezővé válnak, egyházakon belül és egyházak között. Ezért a bizottság most az egyház egységének és az emberiség egységének összefüggése felé fordítja figyelmét. Foglalkoznunk kell a politikai és ideológiai hatások egyházi egységet, veszélyeztető következményeivel. Világossá kell tennünk, hogy az ■egyházi egységet nem lehet megvalósítani a faji megkülönböztetés. a szegénység és gazdagság ellentéte, a társadalmi igazságtalanság elleni harc nélkül. Nehéz, de reményteljes ökumenikus feladat ez. KÉT ÉVTIZEDES genfi ökumenikus munka után leteszi igazgatói tisztét Lukas Vischer református lelkész. Kiváló teológiai képzettséggel, széles körű ökumenikus tapasztalattal és hivő optimizmussal képviselte a hit és az egyházszérvezeti mozgalom ügyét, és megbecsülést- szerzett nemcsak1 prdtestáns körökben, hanem a római katolikus és az ortodox egyházakban íSj- A bizottság bensőséges családi esten búcsúzott tőle. abban a reménységben, hogy tapasztalatát és munkaerejét továbbra is gyümölcsözted az öku- mené szolgálatában. A TAIZÉI KÖZÖSSÉG volt a bizottság házigazdája, és ez nemcsak külső keretet, hanem különös színt is adott a bizottság munkájának. Ez á közösség református talajon nőtt, de a legszigorúbb szerzetesi rend szerint él. Tartják a szegénység, a nőtlenség és a rend közössége iránti engedelmesség szabályát. Roger Schutz prior vezetésével a spirituális ökumené útját járják, azzal a meggyőződéssel, hogy mindenki a maga egyházában lehet élőhitű keresztyén: mert aki Jézus Krisztus által megbékél Istennel. az keresi a megbékélés útját embertársai felé, és megtalálja a megoldást az embereket elválasztó családi, társadalmi, politikai és vallási kérdésekben is. Az esős és hideg időben is több ezren — jó időben több mint tízezren — táboroznak a somogyi dombvidékhez hasonló csendes tájon katonai és turistasátr&k- ban. faházakban és lakókocsikban, túlnyomórészt fiatalok, de házaspárok és családok is, és keresik az elcsendesedést, a lelkipásztori segítséget, vagy éppen a megértő közösséget. Az EVT és Taizé két különböző ökumeniz- musának találkozása új élményt és gazdagodást jelentett mindkét fél számára. EREDMÉNYES VOLT-E ez a munkaülés? Nehéz a válasz. Hosszú és fáradságos az út az évszázadok óta elkülönült egyházak testvéri közössége felé. Folytattuk a munkát, ha látványos eredményről nem is' tudunk beszámolni. De megemlítjük, hogy a bizottság munkájának eredménye az az imádságos rend. amely a világot 52 térségre osztja az esztendő 52 hete szerint, ismerteti a népeket és egyházakat; és arra nyújt segítséget, hogy évenként körüljárjuk és átfogjuk a világot imádságunkban. Meggyőződésünk az, hogy ez építi az öku- menét. Mert az ökumenikus munka lelke az imádság. Jézus is imádkozik értünk, hogy mindnyájan egyek legyünk. Pröhle Károly HA VALAKI ELMEGY... Ha valaki elmegy, átlép égy határon . .. ha többé nem látom, ha hiába várom, ha mit el nem mondtam, már el nem mondhatom, ha elitéi, vádol le nem írt mondatom, hangtalan hirdeti koporsó, sirhalom: Elfut a pillanat! Drága az alkalom! Elfut az alkalom. Elfut az életünk. Ma még szolgálhatunk. Ma még szerethetünk. Ma még bocsánatot kérhetünk, adhatunk. Egy-egy kedves kezet ma még megfoghatunk. Hogy ne holnap sírjuk késő könnyeinket, Isten ma hív minket, Krisztus ma vár minket. Hiszen a ma mindig sürgető hatalom. ' Elfut a pillanat! Drága az alkalom! Túrmezei Erzsébet KÉT MUNKATÁRS TÉR VISSZA HAZÁJÁBA AZ LVSZ GENFI KÖZPONTJÁBÓL A Lutheránus Világszövetség genfi központjában dolgozott négy év óta. az Egyházi Együttműködési Osztály ázsiai titkáraként dr. Kunchala Rajaratnam indiai szociológus. Mivel saját indiai egyháza kinevezte az indiai evangélikus egyház társadalmi kérdésekkel foglalkozó osztályának igazgatójává, a közeljövőben visszautazik Indiába. Ugyancsak a genfi központban, a Tanulmányi Osztályon dolgozott mint a teológianevelés titkára dr. Albert Sitompul lelkész a protestáns keresztyén batak egyház tagja. Sitompul lelkész visszatér Indonéziába és mint gyülekezeti lelkész Észak-Szu- matrában folytatja szolgálatát. Mindketten magyarországi evangélikus egyházunkkal jó kapcsolatot tartottak. Egyensúly, biztonság, bébe Annak, aki csak egy kissé figyelemmel kíséri a. világ politikai eseményeit, minden megerőltetés nélkül feltűnhet egy-két dolog. Legalábbis az, hogy kisebb-nagyobb államok keresik azokat a mozgalmakat, tömörüléseket, amelyekben érdekeik védelmét látják biztosítva az adott körülmények között a leghatásosabban. Régi, elaimlt szervezetek, mint az AASZ, (Amerikai Államok Szövetsége) CENTO, Délkelet-ázsiai katonai paktum) stb. bomlófélben vannak, vagy teljesen megszűntek, helyüket átvette az ENSZ. OPEC (olajtermelő államok szervezete) Arab Liga (az arab államok szövetsége), az afrikai egységszervezet, stb. vagy amellyel pl. most néhány sorban foglalkozni kívánunk, az el nem kötelezett államok mozgalma. Természetesen ezek a szervezetek, mozgalmak „fedhetik" egymást, egy- egy állam tagja lehet 3—4 szervezetnek anélkül, hogy az jogilag hátrányt jelentene számára. A tendencia a feltűnő, ezt kell észrevennünk! Keresik egymás kezét, keresik a garanciát az államok arra nézve, hogy népeik számára valami elfogadható jövőt biztosítsanak, s kivonják magukat az ipari, gazdasági, katonai nagyhatalmak nyomasztó hatása alól. E NÉHÁNY FELSOROLT TÖMÖRÜLÉS KÖZÜL a legfeltűnőbb az el nem kötelezett államok mozgalmának fejlődése. Nézzünk néhány adatot! 1955-ben, amikor az indonéziai Bandungban elindult a mozgalom, 29 állam írta alá híressé vált öt tézisét. Napjainkig több. mint háromszorosára növekedett a tagállamok száma. (Közel száz.) Jelenleg a világ lakosságának egyharmad részét (másfél milliárd embert) képviselik. Tizennyolc éve. 1961-ben Belgrádba 25 ország küldte el vezetőjét, a havannai értekezleten (1979. szeptember 3—9.) 51 állam és kormányfő, valamint 60 külügyminiszter vett részt. Puszta számok ezek? Nem valószínű! Mögötte nyilvánvalóan az a szándék húzódik meg. hogy súlyt és jelentőséget tulajdonítsanak önma guknak, az önbecsülés szándékának kifejezett jele ez. Nem véletlen, hogy Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára is közéjük ment, üdvözölte őket és sikert kívánt munkájukhoz. Az ENSZ-főtttkar havannai látogatása azért is szembetűnő, mert az el nem kötelezettek számarányának növekedése lassan „ENSZ- méreteket” ölt, konkrét nemzetközi kérdések megtárgyalása, határozataik sereg ENSZ-problémát érintenek; s félő. hogy bizonyos nagy horderejű kérdések nem. New Yorkban kerülnek elintézésre, hanem az el nem kötelezettek tárgyaló termeiben, s akkor mivégré az ENSZ. DE HÁT MIT IS JELENT AZ, HOGY EL NEM KÖTELEZETT? Az első kritérium a mozgalom tagságához, hogy nem lehet katonai blokk tagja egy el nem kötelezett. Tehát NATO és Varsói Szerződés, stb. tagjai nem vehetnek részt a mozgalomban. Döntő kritérium az is, hogy semmiféle idegen hatalom nem létesíthet katonai támaszpontot területükön (Irán pl. így kérhette felvételét, miután megszüntette az amerikai támaszpontot az országban.) Harmadszor, egymás belügyeibe, társadalmi, gazdasági, politikai, katonai kérdéseibe nem avatkoznak be. Viszont egységesen lépnek fel mindenfajta — katonai, gazdasági, politikai — imperializmus ellen. Ennek megfelelően igen tarka képet mutat táboruk. Vannak közöttük gazdaságilag fejlett államok, mint pl. az arab olajtermelők, és igen szegények, mint pl. az afrikai államok egész sora. Van közöttük szocialista társadalmi rendben élő, mint Jugoszlávia, Kuba. és vannak tőkés társadalmi rendben élők, mint Sri Lanka, Egyiptom. Túlnyomó többségük azonban keresik a társadalmi, gazdasági formát, amelyben élni kívánnak, mint. pl. az afrikai .államok egész. sora. Van köztük olyan, amelyben belháború folyik, mint Iránban pl. és van amelyik békésen építheti jövőjét. De legtöbb közöttük az ún. fejlődő országok közé tartozik, amelyeknek adóssága meghaladja a 309 milliárd dollárt és ez gazdasági függőséget jelent minden tekintetben, Az egyebekben laza szemezetnek elsősorban a politika-erkölcsi súlya nagy. A sokféleség egysége ez, és a sokféleség minden hátrányát nyögik. Feltehető a kérdés: vajon van-e hatása az el nem kötelezett államok szervezetének a keresztyénségre, és miért foglalkozunk problémáikkal. Igaz, az el nem kötelezett államok túlnyomó többségében nem keresztyének az alattvaló állampolgárok. Nagy tömegeik mohamedán, buddhista és a hinduista vallások hírei. Jelentősebb számú keresztyénről Afrikában és Latin-Amerikában beszélhetünk. Ami miatt mégis foglalkozunk velük, az az. hogy olyan kérdésekben mutatnak egységet', amely kérdéseket az egyházi világszervezetek is tárgyalnak, s bennük állást foglalnak, amelyek az első hitágazat alapján állnak közel hozzánk. MIBEN TUDTAK EGYSÉGRE JUTNI PL. HAVANNÁBAN? Támogatják a felszabadító mozgalmakat, elítélik az imperializmus minden válfaját, különösen a hegemonisztikus törekvéseket, egyetérté- nek a SALT-megállapodásokban, követelik a palesztinok önrendelkezési jogát, független palesztin államot kívánnak, gazdasági segítséget. fognak kölcsönösen nyújtani egymásnak, stb. Látszólag rideg politikai kérdések ezek, amelyekhez tulajdonképpen aligha volna közünk. De mi a politikai tézisek mögött mindenkor az embert keressük. És ha az embert látjuk, akkor tényszerűen humánus kérdések ezek, számunkra pedig erkölcsi problémákká emelkednek. Vagyis olyan kérdésekkel foglalkoztak, amelyek az egész világot izgatták, bennünket is, s amelyekért nemegyszer erkölcsi kötelezettségünknek megfelelően magunk is síkra szálltunk. Így tudtuk a diakoniai teológiánk alapján közel hozni magunkhoz az el nem kötelezettek problémáit. Nem az ellentétekre tettük a hangsúlyt, hanem arra, amiben egyetértettek és amely kérdések a világ egyensúlyát, biztonságát és békéjét szolgálják. KÖZÖS NÉMET NYILATKOZAT A VILÁGHÁBORÚ ÉVFORDULÓJÁN Amióta tíz évvel ezelőtt különvált egymástól a Német Szövetségi Köztársaság protestánsainak egyházi szervezete, most történt meg először, hogy a két állam egyházi vezetői’ közös nyilatkozattal fordultak a gyülekezetekhez és a közvéleményhez. A második világháború szeptember elsejei 40 éves évfordulóján Albrecht Schönherr püspök (Berlin, NDK) és Eduard Lohse püspök (Hannover. NSZK) „két világrendszer érintkezési vonalán” közösen foglaltak állást az egyházak békéért való felelőssége valamint „a következetes békére való nevelés” mellett. A nyilatkozat (német címe: Wort zum Frieden) emlékeztet a németek felelősségére a második világháború kirobbantásában, mely felelősség nyilvánvaló, és az 1945-ben megfogalmazott stuttgarti bűnvallásra, mely segíteni akart „a háború következményeinek elfogadásában és az újrakezdésben”. Ugyancsak állást foglalnak a német egyházi vezetők amellett, hogy az egyházak békeszerző, bizalomépítő felelősségét hangsúlyozni kell, a lehetőségeket ki kell használni. Külön említést tesznek az enyhülési politika támogatásáról, a fegyverkezési verseny mérsékléséről, a Helsinki záróokmány jelentőségéről, a világ társadalmi igazságtalanságának megszüntetéséről.
