Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-09-23 / 38. szám
XLIV. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1979. szeptember 23. Ara: 4,— Ft. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Lapunkban, már hírül adtuk, hogy a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága az idén Brazíliában. Joinville városában tartotta ülését augusztus 19—25. között. A több mint 800 ezer lelket számláló brazíliai evangélikus egyház volt a vendéglátó. Mindazoknak, akik az ülésen részt vettek, egy életre szóló élményt jelentett a brazíliai evangélikus egyházzal, annak vezetőivel és gyülekezeti tagjaival való találkozás. A több mint 100 millió római katolikus között élő evangélikusak munkája és szolgálata példát adott mindany- nyiuniénak arra, hogy miképpen kell helytállni, az evangéliumot hirdetni, szeretetszolgálatot végezni ilyen körülmények között A megnyíló istentisztelet Az ünnepi megnyitó istentiszteletet az Igreja. Da Paz templomban, vagyis a „Béke templomában” tartottuk. A templom teljesen zsúfolt volt. Jelen volt az LVSZ Végrehajtó Bizottságának 27 tagja, ./. Kibíró tanzániai püspök, az LVSZ elnökének vezetésével. Ott volt. Preus amerikai püspök, az LVSZ alelnöke. A. Hsiao Hong-Kong-i teológiai igazgató. aki szintén al elnöke az LVSZ-nek. C. Mau főtitkár vezetésével a genfi székházban működő különböző osztályok munkatársai. Az ünnepi istentiszteletet A. W. Habelgaarn dél-afrikai püspök tartotta Mt 25, 34—36. alapján. A rendkívül nagy hatású igehirdetést azzal kezdte a püspök, hogy szerte a világon a ke rés z t yé n ek nek .. k i h ívások ra” kell felelniük. Mindenfelé jelentkeznek olyan események, amelyek azt igénylik, hogy változások történjenek a világban. Az emberek nemcsak beszélni akarnak az igazságosságról, de egyre inkább szeretnének többet és többet látni annak megvalósításából a társadalomban. Nagyon nyomatékosan hangsúlyozta a püspök, hogy Krisztus nem akarta megosztani az embert és nem tett különbséget fizikai és lelki igények között, mert mind a kettőt ki akarta elégíteni. Reményét fejezte ki az igehirdető atekin- tetben, hogy a jelenlevők nem tekintik fontosabbnak a „lelki kenyeret”, mint a mindennapi kenyeret. Mind a kettő fontos. Az elnöki jelentés J. Kibira. az LVSZ elnöke terjesztette elő jelentését a munkaülésen. Sokak meglepetésére jelentését nem nagy teológiai fejtegetéssel kezdte, hanem azzal, hogy az LVSZ VB a Nemzetközi Gyermekévben tartja most ülését. felhívta a tagegyházakat arra, hogy legyen gondjuk a gyermekek lelki és anyagi szükségleteire. Meg kell tanítani a gyermekeket arra, hogy „Szeresd az Urat. a te Istenedet teljes szívedből, teljes leltedből, teljes elmédből és teljes erődből.” Ugyanakkor azonban meg kell szabadítani a gyermekeket a testi nyomorúságaikból is. Sokfelé „a gyermekeket kínozzák, elhanyagolják, árvákká nyomorítják és sokan közülük éhen halnak.” Külön is kiemelte azt a gyermekgyilkosságot, ami a dél-afrikai Sowe- tóban történt és a Közép-Afrikai Császárságban. Külön is szólt arról, hogy az ő országát, Tanzániát a legutóbbi időben támadás érte Uganda részéről, és ezért kellett az ő országának .Ugandával szemben fellépnie. Sok evangélikus gyülekezet is kárt szenvedett. Felvetette azt a kérdést, hogy a legutóbbi nagygyűlésen, Dar es Salaamban hozott határozatokat, elsősorban a faji kérdéssel kapcsolatban végrehajtótevangéliummal való ellátására és az egyházak ébresztésére.” Nyomatékosan aláhúzta, hogy az LVSZ teológiai munkájába minél jobban bele kell vonni a tag- egyházakat, közelebbi-öl a kis egyházakat. A főtitkár jelentése C. Mau főtitkár jelentésében elsősorban az ökumenikus kérdésekről szólt. Hangsúlyozta, hogy az evangáliKus egyház a reformé, ció kora óta lényegében fáradozott az egyház egységéért. Hiszen az Ágostai Hitvallás 7. cikke kimondja, hogy az egyház, egységéhez elegenaö megállapodni ..az evangélium tisztán és igazán .való hirdetésében és a szentségek Krisztus rendelése szerint való kiszolgálására." Ez ökumenikus távlatú Hitvallás, Beszélt arról, hogy az evangélikus egyházaknak az egységei azzal kell elkezdeni, hogy egymással keresik az egységet. Bár a legtöbb evangélikus egyház a világon „szószék- és oltárközösségben” van egymással, mégis még mindig vannak evangélikus egyházak, amelye-k nem vállalják a másik evangélikus egyházzal ezt az egy.séget. Fölvetette az emberiség egységének problémáját is. Sajnálattal állapította meg, hogy az emberiség nagy családját megosztja a szegények és gazdagok közötti nagy különbség, az igazságtalanság, a faji megkülönböztetés. A főtitkár szerint az egyháznak fáradoznia kell ezeknek a szakadékoknak az eltüntetéséért. Az egyház azzal is segíti az emberiség egységének helyreállítását. hogy a különböző egyházak között keresi az ■ egységet. Igazi egysége az egyháznak csak akkor valósul meg, ha Jézus Krisztus eljön, de addig is az Ö erejével kell fáradozni az egység egyház részéről való „elismeréséről”. Ez még nem befejezett létrejöttéért. Szólt arról is, hogy egyre többet beszélnek az Ágostai Hitvallásnak római katolikus ügy. Közben máris kell gondolnunk az LVSZ következő nagygyűlésére. A nagygyűlést eredetileg 1983-ra tervezték, Luther születésének 500. évfordulójára. és ígéretet tett arra, hogy ennek megfelelően fogják irányítani a Teológiai Osztály munkáját. Az Ágostai Hitvallás „elismerése ? A Dar-es Salaamban tartott nagygyűlés óta, egyre többet beszélnek római katolikus és evangélikus körökben az Ágostai Hitvallásnak római katolikus részről való „elismeréséről”. Mau főtitkár is szólt erről jelentésében. Az ülésen sok szó esett erről, míg végül is a Vatikánban székelő Keresztyén Egység Titkárság egyik munkatársa Aloys Klein professzor — aki egyébként az evangélikus ügyek referense ott — így nyilatkozott:. „Problémák vannak az »elismerés« szóval és azt nem jó »belekeverni« a vitába. Most a tendencia az, hogy ahol csak lehet, el kell kerülni az »elismerés« szó használatát, de nem sikerült helyette egy megfelelő kifejezést találni. Mielőtt használnánk ezt a szót — mon- .dotta — tisztázni kellene, hogy mit is jelentene az Ágostai Hitvallás »elismerése«. A helyzet ugyanis az, hogy római katolikus részről nem is annyira »elisme- rés«~ről van szó. mint inkább az Ágostai Hitvallás »interpretálá- sá«-ról római katolikus részről, vagyis magyarázásd'ól, értelmezésről és nem elismerésről.” Határozat Lat in-Amerikában A Végrehajtó Bizottság meghallgatta a Latin-Amerikában élő egyházak képviselőinek a beszámolóját a Latin-Amerikában uralkodó helyzetre vonatkozóan és a következő határozatot hozta: „Hallottunk beszámolókat a köveik ezőkről : — a föld nélküli parasztok a nagyvárosok nyomornegyedeibe vándorolnak munkalehetőséget keresve, ami azonban csak ritkán válósul meg; — folyik az őslakos indiánok kiirtása és hazájukból erőszakkal való eltávolítása annak következtében, hogy óriási nemzetközi nagyvállalatok az ország' belső te. rületein könyörtelenül kisajátítják a földet; — folyik a létminimumot jelentő bérezés, magas a munka- nélküliek száma, visszaélnek a gyermekek munkaerejével, nagyfokú infláció van, megtagadják a munkások Jogait és minimális társadalombiztosítását, egyre erősödik a tehetetlenség, a reménytelenség és hatalomnélküliség érzete a szegények között. A Végrehajtó Bizottság a Lutheránus Világszövetség nevében szolidaritását fejezi ki a latinamerikai testvéregyházakkal és elkötelezi magát, hogy morális, spirituális és anyagi támogatással segíti őket szolgálatuk végzése érdekében, amit a szegények és a védtelenek között folytatnak. A fejlett országokban élő egyházakat felszólítjuk, hogy ismerjék fel a globális gazdasági fejlődés bizonyos vonatkozásainak ártalmas hatritát és tegyenek meg minden szükséges lépést azoknak a negatív hatásoknak ellensúlyozására, melyek saját hazájukból származnak.” Káldy Zoltán 4 próbálják megtalálni útjukat gyors szociális változások közepette. A közöttük és a nyugati, szekularizált, iparosított országokban élő egyházak közötti csere kölcsönösen segítette őket abban, hogy saját társadalmukban felismerjék a misszió sarkalatos pontjait. Végül pedig a Szovjetunió Ázsia részein élő lutheránus gyülekezetek megnyílt Legutóbbi kapcsolatai fontos új dimenziót adnak az LVSZ munkájának és olyan csatornát biztosítanak, melynek segítségével hitük és bizonyságtételük meggazdagít- hatja a többi tagegyházak életét” Őszintén megmondjuk, hogy az LVSZ részéről ez az elismerés jólesik nekünk. Mindig tudtuk, hogy egyszer ők is elismerik, hogy helyes úton járunk a szocialista társadalomban. Magyar kritika A Teológiai Osztály három gondolat körül csoportosítja munkáját: 1 Egyház és közösség. 2. Isten népének felkészítése. 3. Keresztyén bizonyságtétel a világban. Ez utóbbi csoportba három al témával foglalkoznak: Szociális és gazdasági igazságosság, Emberi jogok, A hatalom és érőszák használata és az erőszak- nélküliség módszere. A Teológiai Osztály munkájával kapcsolatban szót kértem és többek között ezt mondottam: „Nagyon hálás vagyok a jelentésért, amely világos képet adott a Teológiai Osztályon folyó munkáról. Ez a munka na- gyn fontos, mert ennek révén kerül jó alap minden munka alá, melyet a Lutheránus Világszövetség folytat. Ezzel együtt szeretném megjegyezni, hogy benyomásom szerint a Teológiai Osztály munkájában az utóbbi időben bizonyos negatív irányú elhajlás történt. Ügy érzem, hogy a szociális kérdésekkel, az egyház szociális felelősségével, ezen belül a gazdasági és társadalmi igazságossággal, az emberi jogokkal való foglalkozás nem eléggé hangsúlyos. Amit jelenleg az Osztály ezen a téren végez, az nem elegendő. Dar-es Salaamban többet foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel és az én véleményem szerint ahogyan ott foglalkoztunk a társadalmi és gazdasági kérdésekkel. az volt a jó vonal. Mi nem tudjuk ma az evangéliumot prédikálni anélkül, hogy ne ismernénk azokat a problémákat, amelyek az emberiséget égetik. Annak ellenére, hogy az egyház maga nem tudja megoldani saját erejével világunk nagy problémáit, mégis a mi feladatunk is, hogy hozzájáruljunk a jó megoldásokhoz. Ezt különösen hangsúlyozom itt Latin-Amerikában, ahol sok az égető gazdasági és társadalmi kérdés. Kérem tehát a Teológiai Osztályt, hogy szenteljen nagyobb figyelmet ezeknek a kérdéseknek.” A Teológiai Osztály Bizottságának elnöke, Krusche professzor elismerte, hogy jogos a kritikám FINN EVANGÉLIKUS — OROSZ ORTODOX DIALÓGUS A Finnországi Evangélikus Egyház és az Orosz Ortodox Egyház közötti dialógus ötödik találkozójára kerül sor 1980. június 4—11-ig Finnországban. A megbeszélések két témája: „A hit. és a szeretet az üdvösség szempontjából”, és „Az egyházak béke- mukájának teológiai alapja”. A korábbi négy megbeszélésre ebben az évtizedben, váltakozó helyszínnel került sor. A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ülése (Balról jobbra: Káldy Zoltán, G. Krusche, H. Schaefer, E. Kies) tartani. Máris bizottságot kell szervezni, amely kézbe vesizi a nagygyűlés ügyét. Örvendetes elismerés Az ülésen egymás után terjesztették elő jelentéseiket a Tanulmányi Osztály, az Egyházi Együttműködési Osztály és a Vi- íagszoigálati Osztály igazgatói, illetve ezek bizottságainak vezetői. Egyévi munkáról számoltak be, az örömökről és hiányosságokról. Számunkra különösen is jelentős volt az Egyházi Együttműködési Osztály igazgatójának Kistó Lehtonennek a jelentese. Erősen hangsúlyozta a szocialista országokban élő evangélikus egyhazaknak a Lutheránus Világszövetségen belüli növekvő szerepét. Különösen is kiemelte egyházaink békemunkáját és azt, hogy mennyire hangsúlyozzuk a szociális felelősség fontosságát. Ügy érzem, hogy elhangzott szavait — amely írásban is kiadásra került — e helyen szó szerint kell idéznem: „Egy további irányzat a kelet-európai egyházak szerepének folyamatos erősödése a világméretű lutheránus együttműködési erőfeszítésekben. Az LVSZ munkájában való részvételüknek hosszú története van. Mégis, egyenjogú partnerként való megjelenésük, melynek során fokozott mértékben járultak hozzá az LVSZ közös ügyeihez, a jelen időszak jellemzője. A közöttük és a világ más részein élő egyhazak közötti kapcsolatok megjavult lehetőségei bátorítják őket, hogy segítsenek nékik a többi egyházak abban, hogy saját munkájukat missziói perspektívában lássák- Azok a hírek, amelyek életükről érkeznek, és azokról az erőfeszítésekről szólnak, melyekkel átgondolják az egyház szerepét a szocialista társadalomban, a másutt élő egyházakat megújhodásra inspirálja. A béke ügyében való elkötelezettségük folyamatosan emlékezteti a többi egyházakat, hogy a szociális felelősség az egyház missziójának integráns része. Tapasztalataik nagyon értékesek azon egyházak részére, melyek ma Ebben az esztendőben azonban az Egyházak Világtanácsa tartja nagygyűlését a kanadai Vancouverben. Nem volna helyes, ha egy esztendőben két nagy egyházi világszervezet tartaná ülését. Ezért valószínű, hogy az LVSZ nagygyűlését csak 1984-ben tudja ták-e. „Ne papírosokat gyártsunk, hanem valósítsuk meg elhatározásainkat” — mondotta. Kiemelte a misszió fontosságát, de hangsúlyozta, hogy vége van már annak az időnek, amikor a missziót Afrikához kötötték, „szükség van Európa és Amerika A szocialista országokban élő evangélikus egyházak munkájának elismerése A Lutheránus Világszövetség VB. ülése Braziliában
