Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-16 / 37. szám

Mindennapi kérdések

Hogyan éljünk?

NAPJAINKBAN GYAKORTA HALLUNK GAZDASÁGI, ENERGIATAKARÉKOSSÁGI KÉRDÉSEKRŐL, mértéktartásról, ésszerű tervezésről, hatékonyságról, de génmanipulációról és környezet szennyezésről is. Tehát akarva — akaratlanul szembe kéll néznünk a kérdéssel hogyan éljünk?

Most jó lenne mindenki számára elfogadható receptet ajánlani. De nem tehetjük, hisz más és más, szükebb — tágabb környezetben élünk, sokszor még napi gondjaink és örömeink is eltérőek. Mégsem tagadhatjuk, mindannyian készítünk vagy készíttetünk mérleget és tervet életünk hogyanjáról. Mit végeztünk jól — rosszul? Min jutottunk? Mit szeretnénk jobban csinálni? Hogyan tovább? Erköl- csi-anyi/gi, egyéni-közösségi, hazánkat-világunkat átfogó értelemben egyaránt. •

Ha mégis megkíséreljük a válaszadást, tesszük ezt a jobbért az igazabbért fakadó felelősségérzettel. Azzal a hittel, hogy nem csupán önmagunknak élünk, sáfárkodásunk nem lehet öncélú. Azzal a meggyőződéssel, hogy nem gázolhatunk át erkölcstelen módon másokon, önző akaratunk megvalósítását ki nem engedve kezünkből.

AZ ALKALMAZKODÁS. /I KÖZÖS. A REÁLIS LEHETŐSÉGEK FELISMERÉSE és elfogadása nem jelent szükségszerű lemondást, konfliktust önmagunkkal, Ellenkezőleg, a mértéktartó életmód mellett megfér a nagyotakarás, a lehetőségek mai ésszerű kihasználása mellett a holnapra figyelés, az önmegvalósítás mellett tevékeny részvétel közösségi céljaink megvaósításáért, a kultúrált életvitel mellett a másokra figyelés és törődés.

Valljuk: nekünk kéretsztyéneknek az embertárs megsegítése napi feladatunk. Valójában életünk értelme is ebben a szolgálatban bontakozhat, teljesedhet ki. Ezen az úton járva a hogyanra pedig naponként rátalálhatunk. Lej,el László

Afrikai keresztyén reggeli imádsága

Uram, mint madarat.

röppentem örömömet az ég Jelé,

az éjszaka elszállt, örülök a világosságnak.

Napod a fűszálakról és szívünkről felitta a harmatot.

Minden csupa hála.

Ujjongnak a madarak, az angyalok, s én is énekélek.

Szivem kitárult kegyelmed előtt.

Hála neked!

Uram, örülök teremtett világodnak,

s annak, hogy Te vagy mögötte, mellette, előtte, fölötte ,

és bennünk.

Mint madarat, röppentem örömömet az ég felé.

Te ajándékoztad ezt a mai napot.

Halleluja!

Túrmezei Erzsébet

Egyházunk minden egyházi törvények szabályozzák. Az 1966-ban megalkotott Egyházi Törvények természetesen apró részletekre nem terjedhetnek ki. így van ez más jogalkotás területén is. Hiszen egy-egy munkaág- nak megvan a maga belső törvényszerűsége. felépítése, célja és funkciója, ezért egyházunk egyes munkaterületén az Egyházi Törvények irányvonalában és szellemében megalkotott Szabályrendeletek irányítják. A Szabályrendeletek tehát az Egyházi Törvények „magyarázatai’'.

A GYÜLEKEZETT SEGÉLY MUNKÁJÁT IS alapjaiban az Egyházi Törvények, IV. Törvény

8—.9 §-a határozza meg. Viszont a Gyülekezeti Segély felépítését, szolgálatának részletes szabályozását az Országos Presbitérium által 1971-ben elfogadott Szabályrendelete szabályozza.

E szabályrendelet értelmében ..minden gyülekezet köteles a templomban (istentiszteleti helyiségben) perselyt elhelyezni Gyülekezeti Segély részére felirattal. Ezenkívül egy vasárnap offertó riumot kell tartani a Gyülekezeti Segély részére — szabadon választott vasárnapon, valamint régi hagyományát- megőrizve a gyülekezeten belül adománykérést lehet folytatni.” Az így befolyt ösz- szegéket minden gyülekezet augusztus 15-ig köteles az egyház- megyei pénztárba befizetni. Ez azt jelenti, hogy ebben az esztendőben már minden gyülekezetben befejeződött a Gyülekezeti Segély céljaira való adakozás, s remélem, hogy minden gyülekezet elnöksége — a Szabályrendeletben előírtaknak megfelelően — a befolyt összeget átutalta az egyházmegyei pénztárba.

ENNEK AZ ESZTENDŐNEK AZ ERERDMÉNYE összességében még nem ismert. Viszont néhány részeredmény már ismert a számomra. Ez indított arra. hogy a

Gyülekezeti Segély szogíálatunk- kal lapunk nyilvánossága előtt, így „kapuzárás” után. de az eredmények kiértékelése előtt, szóljak.

Évek óta emelkedő tendenciát mutat, a Gyülekezeti Segély összbevétele. Az elmúlt esztendőben már meghaladta a 800 ezer forintot. (Nyolc esztendő alatt közel 300%-os emelkedésről lehet beszélni). Az általam ismert ez évi adatok arra engednek következtetni. hogy a Gyülekezeti Segély ez évi eredménye megközelíti, vagy elhagyja az 1 millió forintot. Eddig három egyházmegye eredménye ismert számomra, s ezekben több mint 20%-os emelkedés tapasztalható. Ez viszont azt jelenti, hogy építkező gyülekezeteinknek komoly anyagi segítséget tudunk nyújtani. Az elmúlt esztendőben az úgynevezett nagy- szeretetadomány összege 99 ezer forint volt, amelyet a Pest megyei Egyházmegyéhez tartozó csővári gyülekezet kapott meg új lelkészlakás építkezésének támogatására. (Többen kérdezték tőlem hogy miért nem egészítette ki a Gyülekezeti Segély ezt az összeget kerek 100 ezer forintra, hiszen jobban ..hangzott” volna, ha egy gyülekezet 100 ezer forint segélyt kap. mint 99 ezret. Valóban ez pern jelentett volna problémát, de mint mindenben, ebben a kérdésben sem kenyere az egyház vezetőségének a „kozmetikázás”.) Az úgynevezett kis-szereteladomány ösz- szege is meghaladta a 70 ezer forintot, és azt a templomát tatarozó székesfehérvári gyülekezet kapta meg. E két nagyobb összegű segélyezést azért emeltem ki név szerint is, mert nem volna lehetőség mindazoknak a gyülekezeteknek a nevét felsorolni, akik á 800 ezer forinton belül kisebb- nagyobb öszeggel részesültek még segélyezésben.

ISMÉTELTEN LESZÖGEZEM.

hogy a Gyülekezeti Segély szolgálata elsőrendben nem anyagi

kérdés. Igaz. hogy látszólag anyagi szolgálati ágról van szó, de minden összegnél fontosabbnak és lényegesebbnek tartom a gyülekezeteknek azt a lelkületét, amely a közegyházi gondolkodásban olyannyira megújult, hogykomoiy anyagi segítséget is tud hozni más gyülekezetekért. Mindig megin- dultsóggal veszem kezembe az egyházmegyéknek és egyházkerületeknek a jelentését a Gyülekezeti Segély szolgálatáról, mert mögöttük érzem városi és falusi gyülekezetek szeretetét. anyagyülekezetekben és szórványokban élő hittestvéreink áldozatát.

AMIKOR VALÓBAN MEGHA- TÓDOTTSÁGGAL SZÓLHATOK egyházunknak erről a munkájáról, ugyanakkor a fentebb idézett szabályrendeleti szakaszra vissza kell még térnem. Tapasztalatom ugyanis az. hogy nagyon sok gyülekezetben, templomban (istentiszteleti helyiségben) nem gondoskodnak külön persely elhelyezéséről, mely persely egész esztendőben felhívná a templomba járó hittestvéreinknek a figyelmét arra, hogy a Gyülekezeti Segélyre egész évben, tehát nemcsak az esztendő első felében kérünk adományokat. Pedig e persely elhelyezését az Egyházi Törvények a Szabályrendeleten keresztül előírják.

Ügyszintén néhány gyülekezet, lelkész és felügyelő nem készíti elő jól a vasárnapi offeríó- rium tartását a Gyülekezeti Segély részére, hanem utólag döntenek úgy. hogy egy bizonyos vasárnap perselypénzét, (offertóriu- mát) erre a célra fordítják. Pedig az úgynevezett nagy-szereietado- mánv ezekből a perselypénzekből tevődik össze. Ismervén gyülekezeteink istentiszteleti látogatottságát, híveink anyagi áldozatkészségét. valamint a gyülekezeteinkben egv esztendőben befolyt perselypénzek végösszegét, véleményem szerint annak egy vasár- (Folytatása a 6. oldalon)

A Gyülekezeti Segélyről — írni ma ivek ismerete nélkül

munkaágát

Turistaüton - Luther nyomában

Dallamos név cseng a fülembe, amíg Eisenach macskaköves utcáit járom. Ursula Cotta. Ö figyelt föl az éneklő fiúra. .Abban az időben a szegény kisdiákok dalolva kéregelték össze a kenyérre valót. A jámbor polgárok, amikor jöt- tükben mentükben egy-egy garast hullattak a közművelődés e gyermekkézben mozgó kosárkáiba, talán oda se figyeltek a didergős énekhangokra, de ő. Cotta asszony meglelte a maga csalogányát és házába vette, jó szóval, kaláccsal tartotta. Prófétai jóslat szólalt-e meg benne? Vagy csak a szívbéli vonzalom vezette?

Kár, hogy oly keveset tudunk róla. Most itt. eisena'chi házában próbálom lényét felidézni, de csak Luther Márton egyetlen, róla szóló mondata irányít: Nincs kedvesebb a földön, mint az asz- szonyi szeretet!" Az életrajzírók jóságos matrónaként emlegetik a jámbor Ursutát. ki gyermektelen élete őszét e fiúra árasztott szerepeiével fényküllőzte.

A ház sértetlenül áll, az első emelet szobái még ma is őrzik a hajdani háziasszony lényének szelíd sugárzását. Mintha a falépcső is léptei halk neszét rejtené, ahogy a díákszobába siet, hogy almáspitét tegyen a kisdiák elé a tölgyfaasztalra. Bizonyára fekete köntöst hordott, korához illőt, mint a korabeli képeken ábrázolt asszonyok, akiknek fehér fokötöpántját a festők szigorúan a szájra húzták’— talán mert oly jeles erényként értékelték az asszonyi hallgatást.

Az épület: akár egy Grimm-mese illusztrációja. A régi. .,fachwerk”-es építkezés legszebb maradványa. (A „fach- iverk” ácsolt fagerendák szövedéke, melynek közeibe követ, vályogot tettek, az adja meg csokoládéház báját.) A diákszobában most virág van, a gyermek ágya helyén kis Luther-szobor. A helyiségekben megállt az idő, jelenlévő a félezer év előtti pillanat, egy szép meleg emberi kapcsolat századokon átsütő emlékével.

Ám a látogató nem áll meg, húzza, vonja a felső emelet, s nem, hiába; itt találkozunk Luther követőivel emlékei- val, a német irodalom és kultúra mindazon nagyjainak arcképcsarnokával, akik evangélikus lelkészek voltak, s közöttük a fasizmus korszakának ellenállóival, a hitvalló egyház vértanúival. Ismerünk néhány nagy nevet, Bonhoeffer-ét, s másokét. de a vértanú lelkészek e nagy seregének híre nem jutott el hozzánk; itt látni csak, mily sokan voltak, akik a pokolmélyi gyötrelmek között is tartották a lelket rabtársaikban, s hogy ott is hirdették az igét, itt íme levelek, feljegyzések sora bizonyítja.

*

Az erfurti augustinus klastrombán kissé bizalmatlan idegenvezető hölgy fogad.

Luther Márton diákszobája Cotta asz- szony otthonában

— Tud németül? — kérdezi szigorúan,

nem. gondolva arra, hogy ha nem tudnék, a kérdést sem érteném. Bólintásomra kissé megenyhül, de úgy látszik rossz tapasztalatai lehetnek — vizsgáztató hangsúllyal kérdi:

— Azf is tudja, hogy ki volt Luther Márton?

— Tudom.

— Akkor legyen szíves tolmácsolja majd, amit mondok, itt egy magyar csoport, senki sem beszél közülük németül. Ha úgy gondolja, hogy szükséges, ki is egészítheti a közlendőimet.

— Megköszönöm a bizalmat, s az engedőimet, s elindultunk a kolostor ke- rengőjén az épület már rendbehozott részébe. A bombatámadás áldozatául esett

kolostornak nagy része már elkészült, csupán az egyik szárnyépület hiányzik, de a teljes korhű helyreállítás sok időt és műgondot igényelt, lassan haladt. Remélik, hogy Luther 500 éves születési évfordulójára az egész elkészül.

Itt élte az ifjú szerzetes kemény, önmegtartóztató életét. Itt a refektorium- ban, az egyetlen fűtött helyen, jöttek össze a barátok kicsit melegedni, kemény lehetett a thüringiai tél .. .

— Miért nem fűtötték a cellákat? — szakítom meg lázadozva vezetőnk magyarázatát — Hiszen elég fát adhatott az erdő!

— A hideg is hozzátartozott a regulához. Kéményt is csak egyet építettek, hogy kísértésbe ne essenek.

Miközben szavait fordítom, minha Cotta asszony lelke tiltakozva bennem, miért is kellett a szerzetesnek tudós-teológus pályára dideregve készülnie, miért dermedtek rá újjai a lúdtollra. miközben könyvei fölé hajolt? A jó Ursula bizonyára porol, ha tud róla, de ő aligha élt már akkor.

A kolostor mellett csodálatosképpen épségben maradt a templom, még hatalmas. az oltárteret lezáró üvegmozaik ablakának kockái is jórészt eredetiek. (Itt tudom meg, mily fontos szerepet kapott a gótikában az üvegmozaik: ki is zárta a külvilágot, de hozzá is kapcsolta a templom belső terét, hiszen a színes ablakképek az év- és napszakok, s az időjárás változásai szerint is más-más fényben tündökölnek, kozmikus távlatokba emelvén ezáltal a templomban imádkozót. Különös, tegnap, Jénában egy vadonatúj, modern templomban jártam, s ott ugyancsak az ablak üvegmozaikja töltötte be az oltárkép szerepét...)

Az oltár előtt kriptakőre mutat vezetőnk, bíboros nyugszik alatta, nagy része volt Húsz János megégettetésóben. Erre a kriptára kellett ráborulniuk a felavatandó noviciusoknak. Az ifjú Luther Márton is itt borult arcra, nem, sejtve még a jövőjét, s azt sem,, hogy ö\ viszi diadalra, amit Húsz elkezdett.

És újra Eisenach, a Wartburg, a magasban álló vár. Kettős zarándokút ez

számomra, mert már gyermekfővel szivembe zártam a XII. században élt magyar királyleányt. Erzsébetet, akit négyeves korában hoztak jegyesül ide. hogy rövid életének 24 éve itt ragyogjon fel a diakónia örök fáklyájaként; s ide mentette-rabolta később a bölcs fejedelem Jorg lovag álnéven a ivovmsi birodalmi gyűlésen életveszélybe került Luther Márfont,

Vajon ö, Luther, míg boltíves, tágas szobájában — amelynek széles ablakán messzire látni a hegyeken-halmokon erdőket ringató thüringiai tájra —, a ma is ott álló súlyos asztal mellett az Újszövetséget fordította; vajon gondolt-e a szelíd királylányra, aki mindenét a szegényeknek adta, míg csak el nem üldözték emiatt a Wartburgból, hogy aztán a marburgi kolostorban leljen menedéket, s a pestises betegeket ápolja? Mondják, marburgi sírja is üres már. csontjait elhordták ereklyének,, életében adta. amije volt, holtában, ami földi létéből maradt.

Nem tudom, jóságos lénye felrémlett-e a fordításban elmerült reformátor előtt, ha igen talán Cotta Ursula vonásait hordta, mindegy; a mozgalom, amely Assisitől a Wartburgig terjedt és egyszerű, áldozatos emberek életpéldáit mutatta fel. mindenesetre előfutára volt a reformációnak. visszatérés a krisztusi szeretet ősi forrásaihoz, ha még nem. is a hittételek, csupán az életvitel síkján, két évszázaddal korábban.

— Itt állok, másként nem tehetek — ezt fejezte ki Erzsébet kenyereket rejtegető. rebbenő mozdulata — melyhez a rózsákká változott kenyerek legendája kapcsolódik, a kanonizált hazugságé, hiszen valótlant mondott szegény, amikor rózsának nevezte az ételt, mert a szíve azt súgta, hogy védencei érdekében hazudni is szabad.

— Itt állok, másként nem tehetek — kiáltotta oda a hatalmasoknak a teológia fiatal professzora, dacosan és elszántan, igazsága tudatában, hitének hegyeket rengető erejével.

Most együtt keresem lábnyomukat a Wartburg falai között s rég tovatűnt pillantásukat az erdőkoszorúzta táj felett.

(Folytatjuk)

Bozóky Éva

1-