Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-02 / 35. szám

GYERMEKEKNEK. Aki nem ismerte fel az igazi kmeset Mk 10. 11—22 Elegánsán öltözött ember megy az úton. Nem lehet nagyon idős, mert szinte rohan. Vajon hová igyekszik ilyen lélekszakadva? Csak, ha valami nagyon fontosat akarunk elintézni, akkor szok­tunk így rohanni. Égy kis csoport felé veszi az irányt. Ott megy Jé­zus, a názáreti próféta. Mögötte tanítványai és jó néhány érdek­lődő. Jeruzsálem felé tartanak. Mennek fel az ünnepre. Ugyan mit akar Jézustól ez az elegáns fiatalember? Jézus körül ritkán szoktak megfordulni ilyen ele­gánsan öltözött emberek. Amikor lihegve odaér Jézus elé, térdre borul előtte. Jézus és kísérete megáll. Mindenki feszülten vár­ja. mi fog történni. Amint kifúj­ja magát az ifjú, megszólal: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyer­jem az örök életet? Mikor meg­hallják az emberek a kérdést, el­ismerés moraja zendül fel ajku­kon. Ez igen! — gondolják. Rit­kán találkozhatunk ilyen komoly fiatalemberrel. Annyiba izgatja őt jövőjének problémája, hogy még ezt a rohanást sem restelli. Kíváncsian várják, mit mond ne­ki Jézus. Biztosak benne, hogy jól megdicséri őt. Jézus azonban dicsért helyett korholással kezdi: „Miért mon­dasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül!" A fiatal­ember meghökkenve néz Jézusra. A körülállók is. Vajon mi fog eb­ből kisülni? — kérdezgetik egy­mástól. Jézus így folytatja,; ,.Tu­dod, a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne tanúskodj ha­misan, ne károsíts meg senkit, tiszteld atyádat és anyadat!" Igen. helyben vagyunk már — gondol­ja a fiatalember — s egy kicsit érezhető öntudattal így válaszol: „Mester, mindezeket megtartot­tam ifjúságomtól fogva.” Szavai­ból kicsendül, hogy amit mond, nagyon komolyan gondolja. Való­ban Isten parancsolatai szerint él. Nagyon komoly, tisztességtu­dó fiatalember. A körülállók is így gondolják. Vajon kell-e en­nél több. az örök élet, a boldog­ság és az öröm elnyeréséhez? Kí­váncsian várják, mit válaszol minderre Jézus. Ügy látszik. Jézusnak is tet­szik ez a különös fiatalember. Tekintetéből és mosolyából az tűnik ki. hogy nagyon megked­velte őt. Azonban Jézus, aki jól ismeri a szívek iegelrej tettebb titkait is, azt is tudja, hogy nincs minden rendben ennél a fiatal­embernél Ezért mondja neki: „Egy valami hiányzik még belő­led: add el amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj és kövess engem!" Az ott ál­ló emberek csalódottan és meg­döbbenve gondolják magukban: Nagyon kemény ez a beszéd, és túlzás ez a kívánság. A fiatalem­ber arca is elkomorul. Lelki sze­mei előtt megjelenik pompásan berendezett otthona, látja szol­gáit, dús szántóföldjeit, legelőit és barmait. Hát mindezekről mondjon le és koldusszegényen szegődjön Jézus nyomába? Nem, ezt , nem tudja megtenni! Szép lassan feláll és nagyon-nagyon szomorúan eltávozik. Jézus nem mindenkit állít ilyen nehéz döntés elé. Azonban az biztos, ha van valami, amit éle­tünkben jobban szeretünk Jézus­nál. akkor még mi sem tudjuk, hogy Jézus az igazi kincs. Vele járni, az ö szeretetével élni és szolgálni többet ér a világ min­den kincsénél. Sclmeczi János Gyermekek imádkoznak A gyülekezetünk Jézusom! Olyan jő. hogy sok ember jár a templomunkba! Kérlek, adj templomunknak mindig olyan lelkészt, akit szívesen hallgatunk. Ad'j mindig olyan kántort, aki szépen játszik az orgonán, akivel jó együtt énekelni. Adj embereket, akik kitakarítják és rendben tartják a templomot, és mindenekelőtt adj nekünk olyan embereket.. akik szorgalmasan járnák templomba. Ámen. „írok nektek, ifjak...” Igazul gondolkodni, szólni, élni Örök törvények - időszerű üzenetek AZ IGAZSÁG „Az igazság nem vajas kenyér, mit megken anyu, mit elmajszo­lunk. ” A jól ismert Gúnya együt­tes fiatalos, különlegesen nyers, szinte (persze szándékosan) dur­va megfogalmazása ez az igazság­ról. Valóban, az igazság* nem egy­szerűen, könnyen elérhető dolog — fogalmazhatjuk meg prózaib­ban. Ma az igazság, igazságosság az egész világ köztudatában sze­replő fogalmak. De egyéni éle­tünkben ugyanilyen fontosak. Megvalósításuk azonban — a té­nyek bizonyítják — nem könnyű. De vajon miért is van ez így? Többek között azért, mert az em­beri szó hatalom! Kétélű kard, fegyvere az igazságnak is, a ha­zugságnak is. A szó hatalom. Csak szólunk, néhány mondatot mon­dunk barátunknak, s ő elindul és megteszi, amire kértük. Csak két szót szólunk, s valaki megvigasz­talódik. Egy mondattal, egy ügyes szójátékkal megnevettet­hetünk egy társaságot. Az igaz szó, az igazság hatalom. Egy új tudományos felfedezés egész éle­tünket átformálhatja, s ma mennyire ezt a kort éljük! De a szó rombolhat, megtéveszthet, öl­het is! Csak egy rossz szó kell, és felbomlanak jó kapcsolatok, meg- romlanak, felbomlanak közössé­gek. Csak egy mondat, s valaki halálra rémül, vagy sírva fakad. „Mind a halál, mind az élet a nyelv kezében van” — mondja gyönyörű képpel az Ószövetség. (Péld 18, 21) Sokat beszél a Bib­lia a nyelv bűneiről. Miért? Mert minden embernek köze van a nyelvhez, a beszédhez, s mert az igazságától megfosztott szó is ha­talom! A HAZUGSÁG Ez a szőkébb témánk. A 8. pa­rancsolat is ez ellen szól. „Né tégy felebarátod ellen hamis ta­núbizonyságot!" — ez a régebbi, ,.Ne tanúskodj hamisan felebará­tod ellen!” — ez pedig az új for­dítás szövege szerint. Nemcsak a Tízparancsolat, hanem minden jó szándékú törvény védi az em­beri, embertársi becsületet. Azt, hogy ne mondjunk egymásról hamisat, különösen eskií alatt, tanúvallomásként ne. Jól ismert mondat: A hamis tanúzást a tör­vény bünteti! Mennyi visszaélés, hamis tanúskodás történt az em­beri történelem folyamán! Lehe­tetlen lenne fölsorolni. Csak példaként említem, hogy Luther is alaposan megmondta vélemé­nyét a róla szóló hazugságokról, amelyeket ellenfelei előszeretet­lel terjesztettek. De sajnos ma sem ismeretlenek ezek a szavak, ezek a kifejezések: becsületsér­tés, rágalmazás, befeketítés, ás- kálódás valaki ellen, a háta mö­gött megszólni, stb. Melyik fia­tul (vagy idősebb) nem háboro­dott fel már, ha nem őszintén beszéltek vele? Ki ne ismerné a pletyka hatalmát? Ha magunkra nézünk, sokszor észrevesszük, milyen felületesen ítéltünk meg valamit, mennyire az igazságról való meggyőződés nélkül beszé­lünk dolgokról és emberekről. Kinek kell az igazságtól meg­fosztott szó? ÉS A MEGOLDÁS? Először: becsületes élet, nor­mális emberi magatartás — ez alapvető. Ez, ha nem is könnyen, de akarattal elérhető, megvaló­sítható. Ezenkívül mint keresz­tyén fiatalokat, segíthet bennün­ket Luther szava. A Kiskátéban a 8. parancsolat magyarázatára ezt írja: „Istent félnünk és sze­retnünk kell, hogy felebarátun­kat hazugságba ne keverjük, el ne áruljuk, háta mögött meg ne szóljuk, se rossz hírét ne költ- sük. hanem inkább mentsük, jót mondjunk róla, és mindent ja­vára magyarázzunk.” Ne a nega­tív magatartás kerülése, hanem a pozitív magatartás megvalósí­tása legyen célunk! Ez a tör­vénynél több, az evangélium szerinti igazság — ahogyan Jé­zus mondja a Hegyi Beszédben. Akarjuk, hogy mentsenek, iga­zul beszéljenek rólunk és helye­sen értékeljenek? Jézus ajánlata: „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek másokkal!” Fogad­juk el ezt az ajánlatot! Ifj. Seben István Együtt a diakónia szó varázsában Diakániai nap a Veszprémi Egyházmegyében A Veszprémi Egyházmegyében már több éves múltra tekint vissza az évenként két-hároro alkalommal megrendezésre ke-, rülő diakániai nap. Legutóbb az az ajkai gyülekezet adott otthont a 18 községből érkezett érdeklő­dőknek. A sok helyről érkezett testvé­rek száma, valamint a Zsúfolt­ságig megtöltött ajkai és pad- ragkúti templom hűen tükrözte; gyülekezeteink tagjai felelőssé­get éreznek és vállalnak egyhá­zunk nehéz, ■ de szép szolgálata iránt, amit összefoglaló szóval így nevezünk: intézményes dia­kónia. A megnyitó istentiszteleten az egyházmegyei diakóniai előadó Németh Ferenc — aki jelentős részt vállalt e nap szervezésében — hirdette Isten igéjét. A bet- hesdai gyógyításon keresztül szólt a gyülekezethez. Üjból és újból visszatérő kérdésként hangzott el: „Nem ismersz-e va­lakit aki terád vár, akinek nincs embere? Nem ismersz-e Malakit, akihez Isten gyógyító es mentő szereietét vihetnéd?" Nagy élmény volt valamennyi résztvevő számára Szabó Ferenc- nének, a gyenesdiási szeretetott­hon, Kapernaum gondnoknöje- nek személyes hangú beszámoló­ja, aki nemreg vállalta ezt a sok ezer apró és nagyobb nehézsé­gekkel járó 24 órás szolgálatot a 6 órás röntgenaszisztensi munka helyett. Elmondta, hogy sok öröm van a 15 idős testvér gon­dozásában, akiknek átlagéletkora 80 év. Öröm, hogy megszépült, felújított otthonban élhetnek ezek a testvérek, akiknek való­ban az otthon melegét szeret­nék biztosítani. Beszámolójában köszönetét mondott az Országos Egyháznak azért az óriási anyagi támogatá­sért amelyből a munkákat elvé­geztethették. de köszönetét mon­dott a Somogy—zalai és Veszp­rémi Egyházmegyék gyülekezete­inek akik az otthon életét eddig is jelentősen támogatták. Szőke Ferencné szavalata után következett a fő előadás, melyet Muncz Frigyes a Budai Szeretet­otthonok igazgatója tartott. Be­vezetőjében arról szólt, hogy nagy öröm és elfogódottság van benne. Öröm, mert nagyszerű dolog, hogy ez az idegen nyelvű de mégis mindenki számára jól ismert szó: diakónia — hozta össze ezt a hatalmas gyülekeze­tét. A vetített képekkel gazdagított előadás hűen az 1979-es gyer­mekévhez a fogyatékos gyerme­kekről szólt. Azokról akik ott élnek a hűvösvölgyi, a piliscsa­bai és a nyíregyházi otthonok­ban, de akik megtalálhatók kör­nyezetünkben, esetleg családunk­ban is. Jó nem elfelejteni. Jézus szavait, aki azonosítja magát ve­lük: „...ha befogadtatok egyet e legkisebbek közül, engem fogad­Felfedezett értékeink A NÉPRAJZI KUTATÓK IS ÉRTÉKELIK a néprajzi tényezők és a régi gyülekezeti élet köl­csönhatásait. Jó, ha az ilyen tö­rekvéseket a kritikával rendel­kező hagyománytisztelet fémjel­zi. Jelenünkben alapjaiban vál­toznak meg a néprajzi viszonyla­tok, a fejlődés, a műveltség, a di­vat, az urbanizáció stb. hatására. Nemcsak az emlegetésében már elkoptatott „népiség” — a talán csak népművészeti és háziipari relikviáiban ittmaradt múlt be­szel. amelyet megbecsül és óv a hozzáértő, megcsodál a városla­kó — a fontos, hanem az ezeket alkotó, használó, és megőrző em­ber: hogyan élt kronológiai egy­másutániságban, tovatűnt évszá­zadokban, elsuhant emberöltők­ben: Békés .megyei Viharsarok­ban, tarka Ormánságban, szenve- dést-örömöt elrejtő Bakonyban, jobbágyfalvakban, vagy elszórt mészégető tanyákon, irtványo- kon; hogyan szunnyadozott vagy lobogott a nemzeti öntudat, buj­dosó kurucokról faragott népies dalokban, a „Vitám et sangui- nem” pillanatnyi nekibuzdulásá­ban, az Isten dicséretére és ön­maguk vigasztalására énekelt re­bellis-protestáns zsoltárokban. Az „... ezt cselekedjetek.. aktusának hálaadó kommuniója bensoleg minden bizonnyal a ounbocsánat után sávargók együttléte volt, külsőleg pedig festői népviseletbe öltözött tem- plomozó magyarok meg nemzeti­ségiek tarka, szinpompás, festő vásznára kívánkozó demonstrá­ciója is lehetett. Fellelhető motí­vumok. szellemi és tárgyi emlé­kek őrzik emléküket; nem szépít­ve — nem torzítva, de — élethű­en. A sörényoldalú, meszelt falú oratóriumok ahitntos népének, csendes-meghitt parókiáknak, sok vihart látott eklézsiáinknak óvott, féltve őrzött kincsei megóvásra, és nemrég létesített Országos Evangélikus Múzeumunk rende­zésében, folyamatosan kiállításra, a nyilvánosság elé kerülnek — hadd beszéljenek önmagukról, használóikról: mindenkinek! MEGVÁLTOZIK A KÖRNYE­ZET — megváltozik a külső em­ber és a belső ember. Érzésvilá- ga a régitől az új felé fordul. De régi idők tanúi, jelei, eszközei, tárgyai megmentésre, megóvásra várnak ezután is! Országos mú­zeumunk megszervezése, és első kiállítása tovább élessze és ser­kentse bennünk a felelősséget, gyülekezeteink, egyházunk régi dolgaink további megóvására! Számadatokkal, kiegyensúlyo­zott életekkel mérhető le a jelen: nagyra nyújtózkodó barazdak, idős és ifjú emberek tágult hori­zontja, tv, magnó, őrzi, folytatja a népmesét, a mindent felölelő kalendáriumot pedig a magyar és világirodalom klasszikusai. Népi államunk szépségflast- romok felragasztása helyett gyöke­reiben orvosolta az évszázadok folyamán akuttá vált bajokat: biztos megélhetéssel, iparral, szo­ciális intézkedésekkel, kultúrá­val. És másként is: Néprajzi Mú­zeummal, a tudományos faluku- taló néprajzi munka, fellendítésé­vel kiállításokkal, az egyeteme ken néprajzi tanszékek felállítá­sával. néprajzi hónapokkal és kongresszusokkal, a sajtóban kö­zölt tudományos és népszerű ta­nulmányokkal. cikkekkel; meg­értő és nagyvonalú segítségével pedig nagyban hozzájárult orszá­gos múzeumunk létrejöttéhez. AZ ORSZAGÉPÍTÖ MUNKA RITMUSAßAN tehát továbbra sem haszontalan kísérletezés fel­M üzen murik anyagából: az alberti gyülekezet ezüstkelyhe Szentpéteri Józseftől, 1843. idézni, összegyűjteni és megőriz­ni országbéli eklézsiáink régi ér­tékeit. hogy így gazdagítsák az egyházat és a nemzetet — mind- nyá junkat! Barcza Béla tatok be .. A közös ebéd után Padrag- kúton folytatódott a diakóniai nap. A majdnem kicsinek bizo­nyult templomban Márk evan­géliumának egyik gyógyítási tör­ténetén keresztül hangzott a hir­detett ige. Cselekvésre küld Urunk, szolgáló szeretetre. „Va­jon megismernek-e erről a szere- tetről hogy az O tanítványa vagy?” — hangzott a cselekvésre serkentő kérdés. Szabó Ferencnének Kaperna- umról szóló beszámolója, majd Muncz Frigyes rövid bevezetője után Mocsári Dezső, a piliscsa­bai otthon gazdasági vezetője tarlotta az előadást. A beszámo­lóban hallottuk ennek az otthon­nak örömeit, nehézségeit. Azt, hogy hogyan próbálják az itt élő gyermekeket tanítani, nevelni az emberi lét legelemibb dolgainak elvégzésére. Az igehirdetések, a beszámolók sokak szívében ébresztettek fe­lelősséget a szeretetintézmények takói iránt. Sokak imádkozó sze­reietét fordította oda egyházunk­nak erre a szolgálatára. Szép bi­zonyítéka ennek az is, hogy e nap offertóriumaként 5400 Ft folyt be, az ajkai, padragkúti és pusztamiskei gyülekezetek előze­tes adománya pedig 9600 Ft volt. így 15 009 Ft-ot vehetett át ezen a napon Szabó Ferencné a gye­nesdiási otthon céljaira. Bálint László i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents