Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-26 / 34. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLIV. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1919. augusztus 26. Ara: 4.— Ft. A nyár hevében, július utolsó napjaiban ülünk a Déli Egyház- kerület püspöki hivatalában. Két kedves amerikai vendégünk van: Brachna Gábor clevelandi főes­peres és Markovits Pál mason- towni lelkész. Egy hazalátogató ■ magyar turistacsoport tagjaiként vannak itthon. Az elmúlt három hétben beutazták az országot. Jártak Budapesten, Szarvason, Szegeden, Sárvárott és még sok más helyen. Figyelték a magyar életet, az országépítés munkáját. „A szeretet lelke sohasem gyengült bennünk ” Beszélgetés két amerikai magyar lelkésszel Brachna Gábor föesperes Jártak istentiszteleteken is. Sőt mindketten szolgáltak is a Buda­pest. Deák téri gyülekezetben. Ta­lálkoztak több lelkésszel, roko­nokkal. ismerősökkel, régi osz­tálytársakkal. Megnézték az Evangélikus Országos Múzeumot is. Most kérdezgetjük őket. Mi voll az, ami különösen is emlékezetes marad a hazai láto­gatásból? Először Brachna Gá­bort kérdezzük. Az volt az érzésem, hogy most sokkal nagyobb bizalom tölti el az emberek lelkét, gondolkodá­sát és beszédét, mint azt korábbi látogatásaimkor tapasztaltam. Megkapott az épülő új otthonok­nak szinte beláthatatlan sokasá­ga. melyekről megállapíthattam, hogy szépek, méltóak az emberi élethez. Kimondottan luxusott­honokat találtam mindenütt az országban. Számos kertes lakást láttam, amelyek „családi fészkek­nek” tűntek előttem. Szemben — az egyébként szép — emeletes házakkal. Félek, hogy az emele­tes házak körül a gyerekek nem találják meg a játszóteret, aktivi­tásuk helyét és a gyümölcsfákat. Milyen egyházi vonatkozású élményei voltak föesperes úrnak? Hálás vagyok Istennek, hogy abban a Deák téri templomban prédikálhattam, ahol 1931-ben Raffay Sándor, akkori bányake­rületi püspök több társammal együtt felavatott. Ezen az isten­tiszteleten nagy örömmel tapasz­taltam, hogy nemcsak nagyon szép számú gyülekezet volt együtt, hanem azt is, hogy szép számú volt az ifjak részvétele is, akik Isten igéjét nagy figyelem­mel hallgatták. Ami pedig az Evangélikus Országos Múzeumot illeti, egyenesen elbámultam rajta: Nasyon-nagyon szépnek talál­tam! Megfogott az a komolyság, ahogyan ezt az ügyet az egyház, annak vezetői és szakemberei kezelik. Dr. Fabiny Tibor pro­fesszor tárlatvezető előadása egyenesen lenyűgözött. Csak azt sajnálom, hogy nem volt még több időm jobban megnézni. Hogyan látja főesperes úr az Egyesült Államokban élő evan­gélikus gyülekezetek és a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház viszonyát? Természetesen a felső vonala­kon a hivatalos viszony egészsé­ges. Káldy püspök urat, mint a magyarhoni evangélikus egyház püspök-elnökét többször hívták meg a gyülekezetek szolgálatra, egy-egy amerikai útja alkalmá­val. Otthon (tudniillik Ameriká­ban), a magyarhoni evangélikus egyház szeretetben és tisztelet­ben áll. Ebben nincs semmi két­ség. Mindenki vallja, hogy ne­künk a magyarhoni evangélikus anyaszentegyház lelki szülőnk és magyar földünk a mi természet szerinti születésünk helye. Mind az itthoni egyház, mind a szülő­föld iránti szeretet bennünk él, az sohasem gyengült meg, in­kább talán növekedett. Ezzel együtt van bennünk egy kis ,.le- .gényes önállóság” is. Mint ami­kor egy legény otthagyja a csa­ládi házat és azt mondja, hogy most már nekem is van felesé­gem, én is egy új család feje va­gyak. és nekem is van ..házam- népe”. Vagyis, mi értékeljük ön­állóságunkat is. Ugyanakkor nemcsak a kötelező szeretet van meg bennünk magyarhoni evan­gélikus anyaszentegyházunk iránt — és ezt, Markovits Pál is tudja bizonyítani —, hanem szívünkben belső „kényszerítő szeretet” él. Az is természetes, hogy időnként merülnek fel kérdések a hazai és külföldön élő magyar evangéli­kus gyülekezetek között. Hiszen más-más társadalmi rendben, más-más történelmi körülmények között szolgálunk. Többször más oldalról közelítjük meg ugyan­azokat a kérdéseket. Ez abból is adódik, hogy nagy a földrajzi tá­volság közöttünk, tengerek vá­lasztanak el egymástól bennün­ket. De ez nem csökkenti a sze­retedet. Meg azután a múlt ösz- szekötő szálain túlmenően a mostani időkben is vannak azo­nos problémáink. Például az, hogy mind itt. mind odaát egy­házaink egy szekularizálódó Vi­lágban élnek. Ebben a szekulari- zálódó világban mind itt, mind Amerikában a Jézus Krisztussal való találkozást újra és újra elöl­ről kell kezdeni. Ez is összeköt Mivel segíthetné a magyaror­szági evangélikus egyház az ame­rikai magyar evangélikus gyüle­kezeteket? Elsősorban a nemrég megjelent új fordítású magyar Bibliával. Mi eredetileg azt terveztük, hogy ezeket a Bibliákat megkapjuk 1976-ban, amikor az Észak-Ame­rikai Egyesült Államok fennállá­sának 200 éves jubileumát ünne­pelte. Egy Ids „hiba” miatt ez nem sikerült. Most kértem Káldy püspök urat, hogy küldjön ne­künk 250 darab teljes Bibliát. Ezt örömmel meg is ígérte és máris hozzákezdett annak lebonyolítá­sához. Ügy tekintjük majd eze­ket a Bibliákat, mint a honi egy­ház ajándékát a mi ottani ma­gyar népünknek, mint egy utá­nunk nyúlását az itteni szerető szívű egyháznak. Beszélgetésünk során többször érintettük a múltat. Elmondaná főesperes úr, hogyan került ki Amerikába? Tulajdonképpen kétszeri ki­menetelről kell beszélnem. Mint már említettem 1931-ben fejez­tem be teológiai tanulmányaimat Magyarországon. Szerettem volna tanulmányaimat valamelyik kül­földi egyetemen folytatni. Akko­riban általában az evangélikus lelkészek Németországba mentek ösztöndíjasként. Voltak olyan professzoraim, akik jó érzékkel látták, hogy Hitlerrel Németor­szágban egy nagyon egészségte­len és hamis ideológia kap egyre jobban lábra. Ezek azt ajánlot­ták, hogy ne menjek Németor­szágba. Dr. Pröhle Károly pro­fesszor — akit nagyon szeret­tem — felajánlott egy ösztöndíjat Amerikába. Előbb Philadelphiá­ban, aztán New Yorkban tanul­tam. Itt szereztem teológiai ma­giszteri fokozatot is, amiért na­gyon meg kellett dolgoznom. Majd visszatértem Magyarország­ra, de úgy, hogy Amerikában Markovits Pál lelkész már volt menyasszonyom, aki Amerikában született magyar lány volt. Itthon több helyen szolgáltam, többek között Szege­den Égyed Aladár mellett, aki nagyon hangsúlyozta a kis gyü­lekezetek jelentőségét. Azután Makón lettem lelkész. Ekjkor Amerikából érkezett egy hívás, mely szerint egy magyar gyüle­kezet megszervezését kellene vál­lalnom Clevelar.dben. Mivel egy­házunk akkori itthoni vezetősége is fontosnak találta ezt a mun­kát, elindultam Amerikába a ki­vándorlók lelki gondozására. Ez volt a második kimenetelem. Hozzá kell tennem, hogy Kapi Béla és Raffay Sándor akkori püspökök amerikai útjaik alkal­mával ilyen szolgálatra megálla­podást kötöttek az amerikai ille­tékes egyházi személyekkel. Hogyan folyt a munka Ameri­kában? Tudni kell. hogy nem én indí­tottam el Amerikában a magyar kivándorlók gyülekezetekké szer­vezését. Ennek hosszú története van, amit röviden nehéz elmon­dani. Mindenesetre Detroitban már volt szervezett gyülekezet Becker Jakab vezetésével. Cleve- landben pedig Rúzsa István volt az egyik gyülekezet megszerve­zője. Ugyancsak ő volt az első magyar evangélikus „szegényott­hon” megalapítója ott. Ugyan­csak ő indította meg a magyar evangélikus gyülekezet szervezé­sét Pittsburghben, New Yorkban, majd New Brunsvickban. Azután Betlehemben is alakult magyar gyülekezet a vend gyülekezet mellett. Ott különösen Ormai Já­nos végzett jó szolgálatot. Én ma­gam Clevelandben szolgáltam. Közben éreztük, hogy a magyar evangélikus gyülekezeteket és lelkészeket is jó volna valami­lyen közösségbe tömöríteni, hi­szen az 1940-es években már 30 lelkészünk és 16 szervezett gyü­lekezetünk volt. Így alakítottuk meg az Amerikai Magyar Evan­gélikus Konferenciát. Ez azonban nem jelentette azt, hogy külön „egyházat” alapítottunk. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia gyülekezetei bele­tartoztak és tartoznak az ame­rikai evangélikus egyházba, kö­zelebbről beletagolódnak a Lu­theran Church in America elne­vezésű evangélikus egyháztestbe, amelynek közel 3 millió tagja van. Konferenciánk tulajdonkép­pen tanácsadó szerv szolgálatát végzi magyar evangélikus gyüle­kezetek összefüggésében. Hogyan látja főesperes úr a kinti magyar evangélikus gyüle­kezetek jelenét és jövőjét?­Elég nehezemre esik a felelet­adás. Válaszom poetikus lesz, de sajnos szomorú. Egy magyar lá­togatónk úgy írta le a magyar gyülekezeteket, hogy azok olva­dó jégszigeteken épült muskátlis magyar falvak”. Ez a jégsziget, amelyre a magyar falvak épül­tek egyre Inkább olvad. A szük­ség is némileg megváltozott. Míg ezek a gyülekezetek megalapítá­suk idején azt a szolgálatot töl­tötték be, hogy befogták a kiván­dorlókat, lelkészeik tanácsot és sok más segítséget nyújtottak azoknak, ma erre alig van szük­ség. Hiszen még a „régi, öreg amerikás magyarok” is — akik már ■ 70 éve élnek Amerikában —, megtanulták az angol nyel­vet és bármelyik angol nyelvű evangélikus istentiszteleten részt tudnak venni. A második, har­madik és negyedik generáció ter­mészetesen jól érti az angolt. Ne­kik a magyar nyelv egy kicsit „luxus”. Viszont érdekes, hogy ezekben a generációkban újab­ban egyre nagyobb érdeklődés jelentkezik a magyar nyelv és közösség iránt, és most kezde­nek magyar istentiszteletekre járni. Általában azonban félő, hogy magyar nyelvű gyülekeze­teink végleg lemorzsolódnak, il­letve amerikai angol nyelvű gyü­lekezetekbe olvadnak bele. Ami! tudunk, megteszünk azért, hogy ezt késleltessük. Azt gondolom, hogy a magyar nyelv ápolását változatlanul feladatunknak kel] tekintenünk. Mielőtt Markovits Pálhoz ii intéznék egy kérdést, megkérde­zem föesperes urat, hogy mit üzen a magyarországi evangéli­kus gyülekezeteknek? Az a benyomásom, hogy túl komolyan veszik keresztyénségü- ket. Különösen az öregek. Az imádkozó embernek Isten azért ad erőt, hogy az életben, a mun­kában, a családban derűs szívvel vegyen részt. Azután azt szeret­ném látni, hogy az idősebb evan­gélikus emberek tegyék vonzóvá a fiatalok előtt a keresztyén éle­tet, Ne csak magyarázzák sza­vakkal a fiataloknak a keresz­tyén élet mibenlétét és ne csak kérjék őket, hogy járjanak tem­plomba, hanem éljék előttük a keresztyén életet. Tegyék azt von­zóvá, hogy a fiatalok akarjanak részt venni a gyülekezet életé­ben. Ehhez a gyülekezeteknek is olyan programot kell találniuk, ami a fiatalok számára tetszetős. Ne féljenek az öregek a fiatalok néhány újításától, például az éneklésben és a zenében. Általá­ban soha sem kell félniük az újí­tásoktól. A magyarországi evan­gélikus gyülekezetekkel pedig le­gyen és maradjon az Isten ál­dása. Most pedig, megkérem Marko­vits Pál lelkészt, hogy ő is szól­jon életéről és szolgálatáról. 1935-ben kerültem ki Magyar- országról Teológiai tanulmányai­mat Kanadában, Waterloo-ban végeztem, az akkor még ott élő nővérem segítségével. Tanulmá­nyaimat ott 1939-ban, tehát ép­pen 40 évvel ezelőtt fejeztem be. Negyvenesztendős lelkészi szol- galai után hálát adok az Űrnak, íiogy az Ö szőlőjében dolgozha­tom. öt esztendőn keresztül szol­gáltam a kanadai Windsor ma­gyar nyelvű gyülekezetében. Majd New Yorkban angol nyelvű gyü­lekezetben hirdettem Isten igéjét. 1946-ban Pittsburghbe kerültem, ahol angol és magyar nyelven szolgáltam egészen 1970-ig. Ettől kezdve megint csak angol nyel­ven végeztem lelkészi szolgála­tomat Pennsylvania két gyüleke­zetében. Masontown-ban és Car- michaels-ban. Pittsburghben kü­lönösen is sokat- segítettem azok­nak, akik újonnan jöttek. Mint­egy 150 csatád letelepítését vé­geztem. Amikor Pittsburgba ke­rültem, csak 90 tagja volt a ma­gyar gyülekezetnek, amikor el­hagytam a gyülekezetei, akkor már több mint 200-an voltak és önmaga tartotta fenn a gyüleke­zet magát anyagi vonatkozásban is. Itthon, most nagyon jól érez­tem magamat. Sok jó meglepe­tés ért Meglepetés volt, hogy az épületek — egyik a másik mel­lett — országszerte, hogyan szök­nek a magasba. Talán az ég felé szökő épületek, az emberi lélek magasba vágyódását is jelzik — legalább az én nézetem szerint —, ahhoz az Istenhez, aki lenyúl hozzánk, és azt mondja: „Enyém a föld és annak teljessége", és ti mindnyájan, akiket Krisztus meg­váltott. Baráti találkozóra került sói 1979. augusztus ltl-én a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságán, ahol ' eredményes társadalmi munka elismeréseként egyházi személynek adták át az Or­szágos Béketanács által adomád nyozott emléklapod Más feleke* zetek képviselői mellett dr. Ré. dey Pál budapest-ferencvárosi lelkész és Reuss András külügyi titkár kapott emléklapot. PUBLICISZTIKAI SZEMINÁRIUM i D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK BULGÁRIÁBAN A magyar Állami Ifjúsági Bi­zottság tagjaként négy tagú de­legációban ttlyk Ernő püspök Bulgáriába utazott, hogy részt­vegyen a Nemzetközi Gyermekév alkalmából rendezendő ünnep­ségsorozaton, aug. 15 és 25 kö­zött. EVT-FÖTITKÄRHELYETTES Todor Szabev professzor július közepén Gerufben megkezdte mű­ködését, mint az Egyházak Világ­tanácsa új főtitkárhelyettese, Szabev professzor 50 éves és bolgár nemzetiségű. 1966-tól kez­dődően egyháztörténeti professzor volt a szófiai ortodox akadémián, ahol 1954 óta tevékenykedett. Számos tisztséget viselt az Egy­házak Világtanácsában és a Ke­resztyén Békekonferenciában. ORSZÁGOS BÉKETANACS A Lutheránus Világszövetség 1979. szeptember 9-től 16-ig tart­ja második publicisztikai szemi­náriumát az európai kisebbségi evangélikus egyházak részére Bécsiben. Mivel az első ilyen sze­mináriumot az NDK-beli Güs­row-ban tartoták, ezért a mos­tanit Güsrow II-nek is nevezik. A szeminárium témája: „Publicisz­tika az egyház szolgálatában”. Egyházunk dr. Vámos József teo­lógiai tanárt és Szirmai Zoltán lelkészt küldte ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents