Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-26 / 34. szám
„írok nektek, ifjak...” GYERMEKEKNEK. Isten szolgái vagyunk Lk. 17, 7—10. A Szentírás sokféleképpen fejezi ki azt, hogy valaki Istenhez, vagy Jézushoz tartozik. Néhol arról olvashatunk, hogy az Istenhez tartozó emberek Isten gyermekei, máshol meg arról, hogy hívők, igazak, vagy Jézus tanítványai. Igen sok helyen azonban Isten szolgáinak nevezi a Szentírás az Istenhez, vagy Jézushoz tartozó embereket. Mit jelent tulajdonképpen ez a kifejezés, hogy Isten szolgái vagyunk? A szolgák abbarj az időben nem egyszerű alkalmazottak voltak, mint ma. Ma szolgák helyett egyszerűen dolgozókat, vagy alkalmazottakat szoktunk mondani. A Szentírás keletkezése idejében a szolgák, vagy pontosabban rabszolgák uruknak teljesen kiszolgáltatott tulajdonai voltak. Az urak pénzért vásárolták a rabszolgákat és azt tehettek velük, amit csak jónak láttak. Tudjuk, hogy a rabszolgák helyzeté a legtöbb esetben nagyon szomorú és kibírhatatlan volt. Sok szenvedést, megaláztatást kellett eltűrniük az uruk kénye-kedvére kiszolgáltatott rabszolgáknak. Az emberiségnek a haladásért és az emberibb életért folytatott harcának nagy eredménye volt, hogy hosszú küzdelmes harc után sikerült megszüntetni a rabszolgaság rendszerét. Amikor Jézus Isten szolgáinak nevezi követőit, akkor ezzel nem a rabszolgaság rendszerét akarja igazolni. Hiszen tudjuk, hogy Jézus milyen sokszor védelmükre kelt a kiszolgáltatott és megalázott embereknek. Jézus az Isten szolgái kifejezéssel azt hangsúlyozza. hogy az ö követői egészen Istenhez tartoznak, az Isten tulajdonai. Isten a gonosz hatalmából és tulajdonából vásárolta meg őket. Nem pénzen, hanem sokkal becsesebb valamin: egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak szenvedésén és halálán. De nem azért tette tulajdonává őket, hogy uralkodjon rajtuk és basáskodjon felettük, hanem azért, hogy minden jóval, új élettel, örömmel és békességgel ajándékozza meg őket. Elsősorban ezt jelenti, hogy Isten szolgái vagyunk. De ha Istennek ennyi mindent köszönhetünk, akkor szinte természetes, hogy szeretjük Istent, hálásak vagyunk neki, és mindent elkövetünk, hagy ezt a hálánkat külső módon is kifejezzük, azaz szolgálunk neki. S mivel Isten életünket váltotta meg a gonosz hatalmából, az is igaz, hogy bármennyit is teszünk, és bármilyen engedelmesen is szolgálunk neki, soha nem tudjuk meghálálni azt, amit értünk tett. Ezért is más az Istennek való szolgálat, mint a többi munka. Aki valamit megcsinál, annak jogosan jár a munkabér aszerint, hogy mennyi ideig dolgozott, és milyen értékű munkát végzett el. Istennel szemben azonban soha nem léphetünk fel „bérköveteléssel”. Mert bármennyit is szolgálunk neki, csak nagyon kis hányadát szolgáltuk meg annak, amit értünk tett, és amit ma is naponta cselekszik értünk. Ezért mondja Jézus, hogy Isten szolgái sohasem mondhatják, hogy megszolgálták Istennek, amivel tartoztak, hanem mindig csak ezzel az alázatos magatartással állhatnak oda Isten elé: „Azért ti is, ha teljesítették mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami kötelességünk volt.” Selmeczi János Gyermekek imádkoznak BEVÁSÁROLNI! Édesanya elküldött bevásárolni! Jézus, éppen ma, amikor ilyen szép az idő! Annyi mindent terveztem, és most vásárolni kell mennem! Te is voltál néha bevásárolni az Édesanyádnak? Egyáltalán, miért kell segíteni Édesanyának? Te mindig segítettél, már tudom. Volt úgy vajon, hogy terveztél valamit: futballt vagy katonáséit? Biztos gondoltál néha valamit, aztán ahelyett elmentél bevásárolni. Már látom is, ha Rád gondolok, hogy en is elmegyek! Anyának tényleg túlságosan sok a dolga, és örül, ha segítek. Tudsz nekem segíteni, hogy én is mindig szívesen segítsek? Akkor is, ha már mást terveztem? No, én most eimegyek bevásárolni, Jézusom. Ámen. LUTHERÁNUSOK AZ EGYESÜLT EGYHÁZ MELLETT AZ NDK-BAN A Német Demokratikus Köztársaságban a három evangélikus egyházat tömörítő Egyesült Evangélikus Egyház közgyűlése csupán egyetlen ellenszavazattal állást foglalt a tervezett egyesült egyház megvalósítása mellett. A határozat kifejti, hogy az új egyházszervezetnek egyszerűnek és áttekinthetőnek kell lennie, gyülekezetszerűen kell dolgoznia és a vezető szervekben érvényesíteni kell a hívők egyetemes papságának eivét. Vitát folytattak, de még nem döntöttek a tervezett egyház hit- vailási jellegéről. A probléma abból adódik, hogy az egyesült egyházba lépő unióit egyházakhoz református gyülekezetek is tartoznak, noha aránytalanul kevesen. PÜNKÖSDI TEMPLOM SAO PAOLÓBAN 8000 ember jelenlétében július elsején szentelték fel Brazília és egyben az egész világ legnagyobb szabadegyházi templomát. Az ünnepi istentiszteleten jelen volt Sao Paulo római katolikus érseke, Paulo Evaristo Arns bíboros. Philip Potter, az Egyházak Világtanácsa főtitkára előadást tartott ..Nincs alap Krisztuson kívül” címmel. Július hónap folyamán minden nap tartanak felszentelési ünnepel — mondják az egyház képviselői —, hogy Brazília vagy a világ bármely részéről érkezők elmondhassák, részt vettek az ünnepen. Az épület homlokzata kb. 120 méter hosszú és 103 méter széles, a templomcsarnok maga kb. 71X73 méteres. A fő templomcsarnokon kívül még 41 helyiség van az épületben. Se*sé/i/e* ßeghegtßck Örök törvények — időszerű üzenetek A radar és a fejlett méréstechnikai műszerek megjelenéséig a hajózásban rettenetes veszélyt jelentettek a jéghegyek. A jég fajsúlya kisebb a vízénél, de nem sokkal. Ezért a jéghegyeknek csak a csúcsa látszik ki. A hajó számára azonban sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a víz színe alatt levő részek. Hadd hasonlítsam most a lopás bűnét egy jéghegyhez. Úgy tűnik ugyanis, hogy a lopás fogalmába sokkal több dolog tartozik, mint amennyit általában annak tartunk. Erről tanúskodik Luther Márton Kis és Nagy Kátéja, melyben a szerző különös módon hangsúlyozza: nemcsak a nyílt rablás, hanem az uzsora, a jogokkal féligmeddig alátámasztott kizsákmányolás is lopás és Isten törvényébe ütközik. Elmondhatjuk, hogy a lopás „jéghegyének” két csúcsa valóban a „víz színe felett van” és minden jóindulatú ember számára látható és elkerülhető. Ez a két csúcs: a személyi tulajdon és a köztulajdon elidegenítésével kapcsolatos. 1. A SZEMÉLYI TULAJDON VÉDELMÉBEN NEMCSAK AR^ RÓL KELL SZÓLNUNK, hogy ne vegyük el a másét, hanem segítsük is a másikat „javait megtartani és keresetét javítani'. (Luther: Kis Káté) Sőt a mai világban élő embernek már azt is kell látni, hogy itt nemcsak a más vagyonáról van szó, hanem arról is, hogy mi hogyan szerezzük anyagi javainkat. Saját tulajdonunkat becsületes és megérdemelt módon. tisztességes munkával kell gyarapítanunk és megtartanunk. Sokan nem jól „mérik be” életükben a személyi tulajdon helyét, fontosságát és zátonyra fut életük. No nem úgy, hogy börtönbe kerülnek, hanem úgy, hogy fennakadnak Zsugori Uram pénzesládáján és bizony, nagy vagyon ellenére szánalomra méltó módon élnek. Igen, hogy a személyi tulajdon elleni vétség világosan látható, megsem felesleges az intés: Vigyázat, baleset- veszély! Tartsa tiszteletben a másét, és mérje jól be a saját tulajdonát! 2. A KÉT JÉGCSÜCS KÖZÜL A KÖZTULAJDON MEGLOPA- SA A MÁSIK. Mintha ezt kevesebben vennék észre. Pedig fontos a megvédése, sőt mivel az egész társadalom ügyétől van szó fontosabb, mint az előző. Sokan úgy vélik, hogy a köztulajdon egybeolvasztott magántulajdon-halmaz és mindenki a tetszése és lehetősége szerint vehet el belőle. így a gyár portása am lesz figyelmes, hogy két fiatalember hetek óta kalappal a fején, merev fejtartással megy ki a kapun. A lebukás: egy ügyetlen mozdulat és az értékes fúróhegyek a kalap pereméről a portás lábai elé esnek. Egy egész lakatosműhely vándorolt át így. kalapon a köztulajdonból a személyi tulajdonba. De természetesen az akció zátonyra futásával végződött az eset. Itt sem fölösleges a figyelmeztetés Komolyan kell {■enni a köztulajdont. Ellenállnia legkisebb kísértésnek is! MI VAN A VlZ TÜKRE AI ATT? Akik a jéghegy kiálló csúcsának ütköznek, mind rajtavesztenek egyszer! Ezeket nevezzük tolvajoknak. betörőknek, rablóknak. De hányán ütközünk H jéghegy víz alatti részeibe!? A jéghegy nagyobb része a víz alatt van! Ennek bemérésére nem elég a látszat, a jogi alap. Itt szükség van a lelkiismeret érzékeny műszerére! Ugyanis, bár láthatatlanok ezek a bűnök és nem ütköznek nyilvánosan a törvénybe, mégis súlyos vétkek, és végül is „hajótörést okoznak”! Olyan sok dolog tartozik ide, hogy fel sem sorolható. Most hadd álljon itt néhány jellemző a „lopásjéghegy” víz alatti részéből. KI FIGYEL ODA ARRA, ha egy munkás a vállalat gépét rongálja', felelőtlenül használja? Kinek tűnik fél, ha valamely építkezésnél pazarolják a cementet, vagy ki kereste meg a felelőst abban az ügyben, hogy a magtár felé kilométereken keresztül sárgállott az út az elszórt gabonától? Ki szólt rá arra az elkényeztetett kamaszra, aki nemcsak drága motor-kerékpárját rongálta. mikor „kapartatta”, hanem letörte a község parkjában a facsemetéket? Ki figyelmeztet arra, hogv ne lopd el a más idejét. ne lopd el más egészségét, miközben agyafúrt módon teszed próbára idegrendszerét? Hála Istennek egyre több társadalmi szerv tesz erőfeszítéseket a rejtett lopások feltárására! Mégis jó lenne. ha ezeket is parancsolatba ütköző bűnnek tartanánk, mert „veszélyesen” azok! En sem akarom lopni az idődet. Kedves Olvasó! Folytasd ezeket a ,.beméréseket” tovább a magad életében. Tedd még mindehhez azt az igazságot, hogy nekünk keresztyéneknek még nagyobb a felelősségünk. Ne fecséreljük el az Istentől ajándékba kapott időt, ne lopjuk el a szolgálatra szánt időt önző céljaink! a. Győri János Sámuel Olvasóink írják I Az Evangélikus Országos Múzeumról Köszöntjük az évekkel ezelőtt megalakult és július végén megnyílt Evangélikus Országos Múzeumot. Köszönjük ezt mindazoknak, akik fáradoztak létrehozásán, és segítették, hogy most a nyilvánosság számára megnyíljon. GYÜLEKEZETI VÉLEMÉNYEKNEK ADUNK HANGOT, amikor arról szólunk, mennyire végső eredménye tárul elénk a kiállítás tárlóiban. Bizony sokan — főleg az idősebbek —, alig merték remélni, hogy még életükben megérik múzeumunk megnyitását, mert Nemescsóra, Bokodra, Sopronba, Győrbe esi a többi gyűjteményi helyre eljutni nehéz, de az ország szivében, a főváros központjában a Deák téri templomunk melletti múzeumot felkeresni, és ott egyben látni az Múzeumunk anyagából: Kossuth gyermekeinek keresztelőtála vártuk ezt az új egyházi intézményünket. Híveinket érdekli egyházuk múltja, annak gazdag értékei, fennmaradt és összegyűjtött anyaga. És most mindaz az országos érték, amit eddig egyes gyülekezetek őriztek, itt egybegyűjtve látható. Tudjuk, mindent e múzeumba tömöríteni nem lehetett, és célszerű válogatással kerültek ide az anyagok — egyben természetszerűleg a helyi gyülekezetek kezelésében is maradtak jelentős értékek. Mégis a múzeum átfogó képet nyújt a több, mint 450 eves hazai evan- gélikusságunk „ történelmének gazdagságáról. Lapunk hasábjain kaptunk híreket az anyaggyűjtés, a számbavétel, a katalogizálás, a restaurálás és a múzeumkialakítás nagy munkájáról, amelynek most anyagok gyűjteményi lényegét, ez sokak számára — vidékieknek is —, könnyebben elérhető. A KIÁLLÍTÁSI ANYAG ÉRTÉKELÉSÉT, a maradandó emléket hagyó — országos kulturális jelentőségű —, megnyitásról, annak tartalmáról és hangulatáról való számadást nálunk sokkal hivatotlabbak elvégezték, de arról az osztatlan örömről, hogy itt van. megnyílt! — erről joggal szólhatunk. Es arról a nemes és áldozatos összmunkáról is. amely itt. testet öltött: a jelentős elvi anyagi állami támogatásról, Kál- dy Zoltán püspök-elnökünkkel az élén Országos Egyházunk segítségéről, a Budapesti Szlovákajkú Gyülekezetnek a múzeum kialakításához nyújtott nagy anyagi felajánlásáról, Fabiny Tibor professzornak és számos munkatársának — akiknek névsora sorokat tenne ki —, aprólékos, szakszerű és hűséges munkájáról: minderről most, a nagyközönség számára való megnyitás napjaiban szólni csak meleg szívvel és szóval lehet — és kell is! Országos eseménnyé vált maga a megnyitó is, amelyet nemcsak az impozáns létszámú érdeklődők, állami, társadalmi szervek, a testvéregyházak, kulturális életünk kiválóságainak jelenléte fémjelzett, de az a tény is, hogy a napi .sajtó, a rádió, a tv (az utóbbi kettő több ízben is), sőt a sajtó és a rádió idegen nyelven is színesen adott, hírt az eseményről. Mindez ismét ténybeli bizo- nvitéka az állam és egyház jó kapcsolatának. AMIKOR AZ ÖRÖM ÉS KÖSZÖNET HANGJÁT SZÓLALTATJUK MEG a hazai, egyben a világ első Evangélikus Országos Múzeumának megnyitása alkalmával. arra is keil, emlékeznünk, hogy 1979-ben a magyar népi demokratikus államban tárta ki kapúit ez az egyedülálló egyházi intézményünk. Ügy véljük, akkor tölti be feladatát az ország szívében, ha — püspökelnökünknek megnyitó szavaival élve —, ..a múltat idézi, de a jelennek szól!" Ez pedig akkor teljesedik be, ha nemcsak őrölünk neki, hanem minél többen keresik fel, hogy lássák és tanuljanak belőle. Mert ez a gazdag gyűjtemény sok tanulságul szolgál egyházunkon túl társadalmunk, minden érdeklődő számára is. Az Evangélikus Országos Múzeumunk nyitott mindenki számára, bizonyságul szolgál a több, mint négy és fél évszázados magyar evangélikus egyház útjáról és szolgálatáról. A múltat megbecsülni, tanulságait levonni a jelenre: társadalmi elkötelezettségünk is. I.egyen ez a kis írás a gyülekezetek köszöneté az Evangélikus Országos Múzeum életrehívásáért! Odor István
