Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-19 / 33. szám

Jelek — jelképek — emlékek Guggolva is A növények és állatok világának tudósai lényeges jellemzőik sze­rint rendszerezik az élővilágot. E tulajdonságok lehetnek egészen szembe'szökőek is. De az is megesik, hogy a rejtett összefüggéseket nem ismerők elcsodálkoznak azon, hogy szemre egymáshoz alig ha­sonlító élőlények kerülnek azonos rendszertani csoportba. Hasonló, bár szoros rendszert soha nem alkotó jelenség figyelhető meg az emberi magatartási formákban is. Egymástól időben is tá­volálló emberek vagy csoportok viselkedésében ismerhetünk fel furcsa hasonlóságokat. Amikor megindult a forgalom a metró új vonalán, hónapokig tar­totta magát egy rossz ázokás. Talán a nagy gyorsaság tette, az, hogy jelentős útját percek alatt futotta végig a szerelvény; tény az, hogy az utasok legnagyobb része le se ült, inkább állva szorongtak az aj­tóknál. míg kocsihosszat üresen maradtak a kényelmes bőrülések. Mert miért is? Pár perc és vége az útnak. Saját szempontjából ta­lán még igaza is van annak, aki így gondolkozik. Arról azonban megfeledkezik, hogy önzésével elzárja az utat mások előtt. Balesetet is okozhat. Ismerős magatartás. Guggolva is kibírjuk — mondták egy időben szerte e hazában is egyesek — úgysem tart sokáig. S míg suttogva terjesztették holmi villámgyors változások újabb és újabb dátumai­nak holtbiztos híreit, messze elszaladt mellettük a jövendő vonata. S ők maradtak — végül már csak mutatóba egyesek — guggolva, halottmereven s tán elfogva is a bejutást mások elől. Vagy ami a legrosszabb: míg guggolásra biztattak másokat, maguk egyre kényelmesebb üléseken szerettek volna elterpeszkedni. De van egy egyháztörténeti alfaja is a guggolós magatartásnak. Tetszetős, félrevezető és megejtő. Megkísértette még á Jegkülönbe- ket is. Majdnem igaz — éppen ebben van rendkívüli veszélye. Mert — úgymond — e földi lét úgyis csak siralomvölgy, és ha úgy is közel a világ vége. miért is törje magát az ember, hogy változtasson rajta. Arra a kis időre fennmaradhat igazságtalanság és elnyomás. Ki lehet bírni, akár guggolva is... (Főleg, ha nem ne­künk kényelmetlen.) Közben sokan észre se vették, hogy a nagy guggolásban merevvé dermedt életvitelükkel és gondolataikkal elzárják az utat azok előtt, akik a jövő felé az egyház vonatán — régen így mondták sokan:' hajóján — szerettek volna elindulni Mindig kisebbségben voltak, akik felismerték, hogy fokozott fe­lelősségre kötelez annak felismerése, hogy az élet nem örök vissza­térés. Hogy minden feladata egyszeri és megismételhetetlen. Hogy az öröklétig érvényesen minden itt dől el, e tényleg rövid vándor- úton. ahol az állomások — mint a metrón — sorra elsuhannak mel­lettünk. Akik életükkel hallották meg a régi igét: békülj meg a te Atyádfiával, hamar, míg az úton vagy vele. Akik Isten szere tétének kiteljesedését várták a lét közeli végál­lomásán, mindig szorgos és tevékeny szolgálatban éltek. Azok bi­zony nem guggoltak soha. Idejük se volt rá. Schreiner Vilmos — ECSENY. Július 22-én Ma­darász István somogyvámos-há­csi lelkész szolgált a gyülekezet­ben és beszámolt a Gyülekezeti Segély legfrissébb híreiről, az ^esményekről és a feladatokról, mint a Gyülekezeti Segély So- mogy-Zalai Egyházmegyei előa­dója. — HALÄLOZÄS. Paulinyi Gé­za, a rákoscsabai gyülekezet évti­zedeken át hűséges felügyelője Aki autón jár — már bocsánat az észrevételért —• egy kicsit úgy távolról szemléli az utca emberét. Magamon vettem ezt észre, ezért állíthatom nyugodtan. Ha hébe- hóba gépkocsiba ülök, nemcsak hogy nyomban kényelmesen hát­radőlök és védett nyugalommal szemlélem az úttesten átfutó em­bereket, a súlyos szatyrokat ce- pelő asszonyokat, a sántikáló Öre­geket, szóval az embereket, a gyalogosokat úgy összességében, hanem «ügyetlenkedésükre még megjegyzést is teszek és elfelej­tem, hogy tegnap gyalogosként azt a gépkocsivezetőt szidtam, akit most hibátlannak tartok. Aki gyalog jár és jóindulattal szemléli a környező világot, lép- ten-nyomon lát valami megje­gyeznivalót. Jót is, rosszat is. Lelki beállítottságomnál fogva először mindig a jót veszem észre és bármilyen kevéske legyen is az, magamba szívom, mint virágok az esőcseppet, a napmeleget. Így történt ez a minap egyik reggel is. Az utcakereszteződés­nél négy ember állt. Szülők és két fiúcskájuk. Ahogy néztem őket, arra következtettem, hogy az anya éppen utasításokat adott bú­csúzásnál a férjének és indult az egyik irányba az egyik fiúval, a férje az ellenkező irányba a má­sikkal. Én a férj-fiú kettős után mentem. A kisfiú hirtelen meg­fordult és ellenkező irányba kez­dett futni amíg el nem érte az anya-fiú párost. Ott megölelte kistestvérét és mint aki jól vé­gezte dolgát, visszafutott édesap­jához. A nyolc-tíz méter távolsá­got könnyedén átívelte a szülők tekintete. Egymásra néztek hol­don melegen, szemükben az ösz­89 éves korában elhunyt. „Boldo­gok a halottak, akik az Űrban halnak meg”. — Belényi Károly, a kiskunha­lasi gyülekezet volt felügyelője 80 éves korában rövid szenvedés után július 16-án elhunyt. Ham- vasztás utáni temetése augusztus 3-án volt a gyülekezet nagy rész­vétele mellett Kiskunhalason. A vigasztalás igéjét Jeszenszky Ti­bor lelkész hirdette. „Mindegyi­künk maga fog önmagáról szá­mot adni az Istennek”. istentiszteleti rend Budapesten, 1979. augusztus 19-én Deák tér de. 9 (urv) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv) Ha­fenscher Károly, du. 7. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv) Gáncs Aladár, dú. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Rutkay Levente. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) CselovszKy Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rádey Pál. Kőbánya de. 10. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél lü. Boros Károiy. Kassák Lajos út 22. de. 11 Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Vető Béla Pest­erzsébet de. 10. Virág Gyula. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pest­lőrinc Erzsébet telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Matúz Pál. Rákospalota Máv telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11., du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rá­kosliget de. 10. Kósa Pál. Rákoske­resztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Foltin Brúnó, de. fél 11. .(német), de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Pesthi- degkút de. fél 11 Modori u 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8., de. 11. (úrv), du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9 Kelen- vöJgy de. 9. Komjáthy Lajos. Buda­fok de. 11. (úrv) Komjáthy Lajos. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11. Mezősi György — TEMPLOMFÜTÉSRE alkalmas olaj kazán gázra való áttérés folytán eladó. Evangélikus Szeretetotthon. 1085 Budapest. VIII. Üllői út 24. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egvnáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Buuapest VIII.. Puskin u. 12. . Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133-1302 © 79.1900 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató az egymás iránti hűség változat­lanságával ajándékozott meg, de sokszor. Hittestvéreim keze, amely az egymást-megismerés boldogságá­ban forrt össze az enyémmel. Édesanyám keze, ámelyben a féltés, az aggódás, a simogatás vert örök tanyát s amely látha­tatlanul is visszarántott a veszély elől és még akkor is összekul­csolva könyörgött értem, amikor már régen aludtam. És kedvesünk keze, amely csupa együvé tartozás. És egy életre társunk keze, örömben osz­tozó, bajban vigasztaló, hűségben kipróbált, egymásbafonódó, erő­sítő, segítő. És jövőt építő munkáskezek, becsületes, tisztességes, őszinte szorítása, öregeink remegő keze, amely a mienké után nyúl védel­met, segítséget, megértést kérve — amíg nem késő — nekem se, neked se, nekik se. A távozók bú­csúzó keze, amely már tud vala­mit a nagy viszontlátásról. Nem­zetek kézfogása a béke védel­mére, az emberiség oltalmára. És megint csak az apák és fiúk kézfogása. Mert itt kezdődik el minden, ennél a kézfogásnál, itt, most kell megfogni a bizonytalan, védelmet kereső gyermeki kezet szeretettel, gyengédséggel, példa­adó jó szándékkal. Rovom az utat, megyek mögöt­tük és szeretném odatenni a két kéz mellé harmadiknak az én ke­zemet is, szorosan fogva a kettőt, hogy így fogja egymást akkor is, amikor a nagy kéz lesz egyszer remegően kisebb és a ma kisebb erőt adóan nagy. Gyarmathy Irén „ Boldog nép az, amelynek Is­tene az Űr, az a nép, amelyet örökségül választott magának” (Zsolt 33, 12.). VASARNAP. — „Uralma ten­gertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig” (Zak 9, 10 — Rom 11, 25—26 — Lk IS), 41—48 — Zsolt 55, 2—17). Isten népének is vannak megpróbáltatásai. Meg­mutatkozott ez Izrael népének életében is, s később az egyház történetében is. Több esetben úgy nézett ki, hogy Isten „alulma­radt”. (Olvasd 42. zsoltárt.) Bei­gazolódott azonban a mondás e vonatkozásban is: „A látszat sok­szor csal!” Isten Valakiben meg­mutatta, hogy ö mindenek felett Ür ...........Kérdezed: ki az? Jézus Kr isztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld ura, Ö a mi diadalunk” (256. ének 2. vers). HÉTFŐ. — „Az Ür tudja, mi­lyen hiábavalók az ember gondo­latai” (Zsolt 94, 11 — Fii 3, 10 — Róm 8, 18—23). Isten elől nem le­het semmit elrejtem! Nemcsak cselekvésünkről tud, hanem arról is, ami szívünkben, agyunkban fordul meg. Mi tagadás benne: gondolatainkat sokszor meghatá­rozza a félelem, aggódás (mint akinek nincs reménysége!), más­kor önző vágyak és értelmetlen törekvések jellemzik. Gondolat­ban gyakran bizalmatlanok va­gyunk s kimondhatatlanul rágal­mazzuk embertársainkat. Bár ér­telemmel áldott meg bennünket a Teremtő, s bizony mégis sok fe­lesleges. hiábavaló, haszontalan gondolatunk van. Éppen ezért kérjük: „Látod, Isten, szíveinket, Tudod erőtlenségünket; Bűnünket számba ne vegyed. Várjuk ke- gyelmességedet” (287. ének 1. vers). KEDD. — „Vigasztaljátok, vi­gasztaljátok népemet! — Mondja Istenetek” (Ézs 40, 1 — Fii 1, 18 — 2Móz 17, 8—15 — Róm 8, 24— 30). Jó néhány évvel ezelőtt — egészen véletlenül — találkoztam egy rádióriporterrel. Amikor megtudta hivatásomat, ezt mond­ta: „Végezze a munkáját hűség­gel, szükségünk van a vigaszra.” Tudom, nem arra gondolt csupán, hogy például koporsó mellett mondjak néhány kedves szót. Megértettem! Tájékoztatni, felvi­lágosítani, tanácsot adni, erősí­teni, szeretni és biztatni, tudato­sítani a munka értelmét — élet­kedvet teremteni. Ez a mi dol­gunk! „Add, hogy míg tart éle­tem, Munkálkodjam ily szellem­ben ..(438. ének 4. vers). SZERDA. — „Két verebet egy fillérért adnak és egyik sem esik le a földre Atyátok tudtán kívül” (Mt 10, 29 — Zsolt 44, 24 — Jer 18, 1—6 — Róm 8, 31—39). Ifjú­sági körünk tagjainak egyik ked­velt éneke így kezdődik: „Ne ag­godalmaskodjál, nézz Jézusodra fel...” Úgy gondolom, azért éne­keljük szívesen, mert tudjuk, hogy az aggodalmaskodásból (kis­hitűségből) fakadó törekvés, haj­sza, ügyeskedés sokat árthat az életünknek, sőt másokéinak is. Isten édes Atyánk, tud rólunk és gondja van ránk. „Gondviselő jó Atyám vagy, Ö én édes Iste­nem ...” (38. ének 1. vers). Balatonboglár reíormátus templom: a hó első vasárnapién de. fél 10., a hó harmadik vasárnapján du. fél 3. Balatonfenyves református imaház: a hó első és harmadik vasárnapján du. fél 3. Balatonlelle, református temp- lom: a ho első vasárnapján de. 11.. a hó harmadik, vasárnapján du. 4. Ba­latonszárszó (Evangélikus Üdülő, Jó­kai u. 41.): minden vasárnap de. 10.. református templom: a hó második vasárnapján du. fél 4. Balatonszemes, evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hó második es negyedik vasárnapján du. 2. Fonyód, protestáns templom: a hó első és harmadik vasárnapján du. fél 2. Gyencsdiás (Evangélikus Szeretet­otthon): a hó harmadik vasárnapján du. 3. Köröshegy, református temp­lom: a hó második vasárnapján du. 5. Zamárdi. evangélikus imaház (Ara­di u. és (V. köz sarok): a hó máso­dik vasárnapján du. fél 7. Keszthely, evangélikus templom (Deák F u. 18 ): minden vasárnap de. 10 Sümeg, pro­testáns templom (Széchenyi u.) : a hő negyedik vasárnapján du. fél 4 Ta­polca. protestáns templom (Darányi u. 133.): a hó második vasárnapján CSÜTÖRTÖK. — „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál” (Jób 42, 2 — Mt 28, 18 — Jer 29, 1. 4—9 — Jak i, 1—12). Jézusról ellenfelei is meg­állapították, hogy nem úgy tanít, mint az írástudók, hanem mint akinek „hatalma van” (Mt 7, 23). A hatalom általában kísértéssel jár, vissza is lehet vele élni. Jé­zussal kapcsolatban ilyentől nern kell tartani, mert hatalma az „atyai házból” hozott szeretettől és erkölcsiséggel párosul. Jó irá­nyú szándékát így fejezte ki: „Én azért jöttem, hogy életetek legyen és bövölködjetek.” Jézus tehát az élet védelmének érdekében kelt útra! Nemes szándék ez ma is hívők és mást vallók részéről is. Minket is ösztönözzön az. hogy Jézus nemcsak e megnyugtató szándékkal jött, hanem bizonyí­tott is tanításával, gyógyító cso­dáival és a Golgotán! ..A hata­lom Istenének Zendül.jön ajkun­kon ének!...” (22. ének 1. vers). PÉNTEK. — „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézs 43, 2 — Mt 14. 24—25 — Mt 34—39 — Jak 1. 13—18). Hála Istennek, rövid ideig tartott! Amikor az első kilo­métereket tettem meg a Trabant­tal, bizony volt bennem egy kis szorongás. Valószínű azért, mert, nem érett meg még bennem a mai ige mondanivalója. Nincs olyan élethelyzet, amelyben Isten magunkra hagyna bennünket. Kérnünk azonban kell: „Légy velem. Istenem! Ó. nyújtsd felém kezedet...” (32. ének 1. vers). SZOMBAT. — „Tiszta és igaz kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól” (Jak 1, 27 — 1 Krón 28. 9 — 5 Móz 32, 7—12 — Jak 1, 19—27). Nem a világtól kell elkülönülnünk, hanem a vi­lág elesettjein kell segítenünk! Keressük meg a magányosokat, beteg öregjeinket. . . Tapasztal­tam — igen jól esik nekik. Így, embereken keresztül, Istennek szolgálunk. Így értsük ezt az énekrészt: „Ó, segélj, hogy élete­met, Uram, néked szenteljem ...” (437. ének 6. vers). Péter Jenő Istentiszteletek a Dunakanyarban Budikalász — Lenfonó a hó első és harmadik vasárnapién de. fél 8., a re­formátus templomban. —Pomáz min­den vasárnap de. 9., a református gyülekezeti teremben. — Szentendre minden vasárnap de. 11.. az evangé­likus templomban (Bükkös part 2.). — Leányfalu a hó első vasárnapién du. 5., a református szeretetotthon­ban. — Dunabogdány a hó harmadik vasárnapián du. 2. (Petőfi út 3.). — Visegrád a hó harmadik vasárnapján du. 4. a református templomban. — Vác minden vasárnap fél 10., az evan­gélikus templomban (Eötvös u. 1.). — Esztergom minden vasárnap de. 10., az evangélikus templomban (Zalka M. u. 82.). du. 4., a hó negyedik vasárnapján de. 10. Balatonalmadi, evangélikus temp­lom (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.): min­den vasarnap du. 4. Balatonfűzfő, re­formátus templom (József a. u.): a hó első és harmadik vasárnapján du. fél 6. Siófok (Fő u. 93.; : minden va­sárnap de. ll. Balaton világos: minden vasárnap du. 4. Balatonkenese, refor­mátus templom: minden vasarnap du. háromnegyed 3. Balatonfüred, refor­mátus tempiom: minden hó első va­sárnapján de. fél 8.. hó többi vasár­napján de. 8. Balatonszepezd {augusz­tus 5-én ás 19-en) du. 2. Badacsony­tomaj, protestáns imaház: a hó első vasárnapján de. 9. Csopak, református templom: a hó utolsó vasárnapján du. 5. Dörgicse (augusztus 12-én és 26-án) de. 11., (augusztus 19-én) du. 3. Kis- dörgicse (aug. 12-én és 26-án) de. 12'. Kővágóőrs (augusztus 12-én és 26-án) du. 3., augusztus 19-én) de. li. Pé- csely. református templom: minden hó első vasárnapján du. 5. Révfülöp (augusztus 19-én) de. 10. Zánka: a hó első és harmadik vasárnapján de. ll. Istentiszteleti rend a Balaton mellett KÉZFOGÁS szetartozás harmóniája. Aztán mindegyik megfogta egy-eg^ gyermeke kezét és ment a mun­kája után. Ott igyekeztem mögöttük. A férfi nagy léptekkel rótta az utat, a kisfiú gyorsan szedte a lábát, hogy behozza. Hosszú farmerben, rugalmas járással igyekezett elő­re, kerülgetve a szembejövőket. Egymás kezét fogva mentek. Néz­tem ezt a két kezet. Az apa erős, izmos, barna kezét, amelybe csöpp kis fehér kéz kapaszkodott bizalommal, együvétartozón. Néz­tem ezt a két kezet, az egyiket, - amely biztonságot,, barátságot, megértést, védelmet, szívbéli me­leget adott, s a másikat, amely feltétlen bizalmat, ragaszkodást, összetartozást, egy kis büszikesé- get is, hogy lám, nézzétek, ilyen az én apukám, aki ha megfenyít is, mindig megbocsát. Olyan jó volt nézni ezt a nagy embert és a mellette lépteit sza- porázó kis emberkét. Ezt az egy­máshoz simul két kezet, az egyi­ket, amely vezet, a másikat, akit. vezetnek és aki fenntartás nélkül megy amerre viszik, mert tudja, hogy nem lesz bántódása, nem hagyják el, mindentől védik. És emlékek rohantak, meg: amikor édesapám kezét fogva jár­tam az utcákat. Amikor együtt jártuk a mezőt, a réteket, a ter­mészet csodálatos világát, amikor először vitt az iskolába, amikor esküvőmre kísért, amikor beteg­ségben fogta a kezemet és amikor remegő kezében pihent az enyém és úgy bízta hám élete nagy meg­tapasztalását: légy hű mindhalá­lig­És a jóbarátok keze. amely ki­nyúlt feléin, ha bajban voltam és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents