Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-19 / 33. szám
„Az álom és reménység megvalósulásának ünnepi órájában” Megnyílt as Evangélikus Országos Múzeum (Folytatás az 1. oldalról) „Kincseink népünké is”- Káldy püspök nyomatékosan hangsúlyozta: „Nagyobb összefüggésben az Evangélikus Országos Múzeum fölállítását úgy értékeljük, hogy az a Magyar NépWeöres Sándor Kossuth-díjas költő köszöntője köztársaság és a Magyarországi Evangélikus Egyház közötti jó és gyümölcsöző viszony egyik bizonysága. Legyen érte köszönet és tiszteletadás a Magyar Népköz- társaságnak. Mi úgy tekintünk műkincseinkre, mint amelyek nem kizárólag a magyarországi evangélikus egyház kincsei, hanem népünké is. Népünk nagyszerű kultúrájának gyümölcsei az evangélikus egyház talaján. Mint ahogy egyhazunk elszakíthatatlan népünktől, úgy elszakít hatatlanok népünktől azok az értékek, műkincsek, amelyek a mí egyházunkban születtek .Ezzel együtt azt is valljuk, hogy ezeknek felkutatása, megőrzése és népünkkel való megismertetése viszont a mi feladatunk és amikor ezt tesszük, nemcsak egyházunknak, hanem tatásához igyekezett a múzeum összeszedni a legszebb és legjellegzetesebb tárgyi, nyomtatott és kéziratos emlékeket. A három terem anyaga korszakonként különül el. Az első teremben a 16— 17. század anyaga található, de már 15. századi huszita kelyhek is vannak itt. Itt nyert elhelyezést Luther Márton 1518-ból való kézirata, egy zsoltármagyarázat és az 1542-ből való végrendelete. Figyelemreméltó az 1650-ből való nemescsói oltárterítő. Igen szép- mívűek az 1643-ból és 1683-ból való fedeles kancsók. A második teremben a Thököly—Rákóczi kor emlékei láthatók elsősorban. Kiállítottuk az 1707. évi rózsahegyi zsinat eredeti jegyzőkönyvét. Tranosciusok, kéziratos énekes-, korálkönyvek, ónötvöstár- gyak, kőedény, majolika tárgyak. Az 1791-es pesti zsinat tárgyi emlékei. Barabás-festmények. A harmadik teremben a reformkortól a felszabadulásig terjedő idő emlékei kaptak helyet. Itt többek között Berzsenyi Dániel, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos életével kapcsolatos kéziratok és tárgyak kerültek a tárlókba. Ez a galéria — ami ebben az összefüggésben most nagyon is szemelvényes — Bajcsy-Zsilinszky Endrével zárul, s azt példázza minden egyes alakjával, hogy evangélikusnak és magyarnak lenni egyet jelent: hűséggel szolgálni a népet. Az avatás Káldy Zoltán püspök végül így fejezte be beszédét: „Most pedig az Atya, Fiú és Szentlélek nevében felavatom az Evangélikus Országos Múzeumot és megnyitom az első állandó kiállítást. Legyen számunkra bátorító a múltunk. Tanítson ez a múzeum megbecsülni és szeretni múltbeli értékeinket, tudva, hogy csak annak az egyháznak van joga a jelenre, amely megbecsüli az előremutató múltját is. De tanítsa egyházunk tagjait arra is, hogy evangélikusnak és hazafinak lenni elválaszthatatlanul összetartozik. Isten nevét segítségül híva nyitom meg az első állandó kiállítást”. Az ünnepélyes megnyitó után a jelenlevők megtekintették a múzeumot. Vető Béla Vendégeink és a résztvevők egy csoportja Elhunyt dr. Palotay Sándor Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy dr. Palotay Sándor, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke öl éves korában súlyos betegség után elhunyt. A szabadegyházak gyászában testvéri szívvel osztozik Magyarországi Evangélikus Egyházunk. Bitskey Tibor színművész verseket ad elő egész népünknek is szolgálunk. Nem hiába adtuk kiállításunknak ezt az összefoglaló címet: „Egyház és hazafiság”. Ügy akarunk egyházunknak hű tagjai lenni, hogy hűek akarunk lenni népünkhöz, szocialista társadalmunkhoz.” Tárlatvezetés oda István: Egyetlen örömünk Gondjaink fürtökben lógnak, villámokkal volt terhes ez a nyár. Az almát jég csipkézte, a szőlőt bántotta a köd s mégis: egyetlen örömünk ez a táj. Arcunk mását, ha visszaragyogja verejték cseppezi gyönggyel a bőrét, öklünkben mégis a remény, szívünkben mégis a hűség és a konokság: akkor is, mégis előrébb. Nem a szabály hajt, jó radar álmok sürgetnek. Antennánk kifeszítve. Vibrál és szimatol, fogja a jelt, meg a jó szót s rávetíti: képernyő szemeinkre. Benne e kor, meg e ránk kiszabottan mindennél gyönyörűbb feladat. Dolgozni, égni szívdobogásig, adni, szeretni szívfulladásig. Lélek: hát ne kíméld magadat! Megjelent a költő „TÉTOVA IKARUSZOK” című kötetében, 1979. a megnyitó beszédben A megnyitó beszéd tulajdonképpen tárlatvezetés is volt, mert lényegében bemutatta a három teremben elhelyezett kiállítási anyagot. A kiállítás célja tulajdonképpen az, hogy bemutassa, mivel járult hozzá hazánk evan- gélikussága az elmúlt 450 év alatt nemzeti kultúránk fejlesztéséhez, gazdagításához. Mindezek bemuÖTVEN MILLIÓ KERESZTYÉN NEM OLVASHATJA SAJÄT NYELVÉN A BIBLIÁT Dr. Eugene Nida (USA) egy Stuttgartban megjelenő újságban úgy nyilatkozott, hogy 50 millió keresztyén még nem olvashatja a saját anyanyelvén a Bibliát. Hozzátette, hogy még nagyobb problémát jelent, hogy 30 év múlva, tehát ennek az évezrednek a végén a világ lakosságának 83%-a már „nem-keresztyén” lesz és ezt az óriási tömeget nagyon nehéz lesz majd a „Bibliával utolérni”. Óriási feladatot jelent ez majd a biblia- társ ul átoknak. Allioimánpak harminc éves Magyar népünk — s benne evangélikus egyházunk — minden esztendőben augusztus 20-án az „Alkotmány és új kenyér” ünnepén Isten iránti hála jegyében emlékezik meg erről az alapvetően fontos törvényünkről. Most pedig, a harmincesztendős Alkotmány jubileumi évében ennek a megemlékezésnek és hálaadásnak azzal is hangsúlyt akarunk adni, hogy egész Magyarországi Evangélikus Egyházunkban egyházmegyei Lelkészi Munkaközösségeink külön dolgozatok írásával, előadások tartásával foglalkoznak Alkotmányunk értékelésével és méltatásával. NEM TEKINTJÜK VÉLETLENNEK, hogy hazánkban az Alkotmány ünnepe egybeesik a kenyér ünnepével. Valljuk ugyanis, hogy amilyen szükségünk van a mindennapi kenyérre, ugyanolyan mértékben szükségünk van az Alkotmány által biztosított belső társadalmi rendre és biztonságra, amely lehetővé teszi népünk békés, zavartalan és szorgalmas munkáját, társadalmunk továbbfejlődésére irányuló összefogásunkat, a fejlett szocialista rend mielőbbi teljes felépítését s ezzel együtt magyar hazánkban a boldog, nyugodt és kiegyensúlyozott egyéni és közösségi életet. A múltban a régi Magyarország urai előszeretettel hivatkoztak „a nemzet ezeréves alkotmányára”. Tudjuk azonban, hogy ez nem volt igazi értelemben vett alkotmány, hanem egyes társadalmi rétegek számára előnyöket és kiváltságokat biztosító törvények foglalata. Ilyen volt pl. az Aranybulla a XIII. szzáadból, vagy Werbőczinek a „Hármaskönyve” a XVI. századból. A magyar nép izéles rétegeinek hosszú évszázadokon át kellett szenvednie és küzdenie, míg elérkezett az az idő, amikor olyan alkotmány születhetett meg hazánkban, amely — többek között — kimondja, hogy „a Magyar Nép- köztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”. A múltban az államhatalom évszázadokon át az uralkodó osztályok eszköze volt a jogától megfosztott nép elnyomására és Kizsákmányolására. Mostani Alkotmányunk pedig nem egy külön kiváltságokat élvező társadalmi osztálynak érdekeit képviseli és védi, hanem az egész dolgozó magyar népét, mert ennek az Alkotmánynak létrehozója s egyben őre és megvalósításának biztosítója maga a szocialista társadalomban élő magyar nép. Ez a múlthoz képest döntően nagy változás csak akkor következhetett be, amikor a Szovjetunió a második világháborúban kivívott győzelmei során felszabadította hazánkat a fasizmus alól. Csak ekkor kezdett igazán összefogni hazánkban a munkásosztály a dolgozó parasztsággal és a haladó értelmiséggel, hogy megszilárdítsa és egy új alkotmányban rögzítse a dolgozó nép kivívott hatalmát. NÉPÜNK MINDENEKELŐTT ARRA TÖREKEDETT, hogy lerakja a szocializmus alapjait és minden vonalon lehetővé tegye a szocialista termelési viszonyokat. Lelkes, de ugyanakkor céltudatos munkával szinte néhány év alatt a régi helyén új ország született, amelyben elsőrendűen, érvényesül a dolgozó nép érdeke. A nemzeti egységbe tömörült erők legfőbb feladatul tűzték ki a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Ezeknek a magas céloknak elérése és biztosítása érdekében olyan új Alkotmányt, kellett teremteni, amely híven tükrözi az országunk életében bekövetkezett társadalmi és gazdasági. változásokat és a megindult országépítö munka történelmi eredményeit. így született meg az 1949. évi XX. törvény, amely magában foglalja a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Ennek az Alkotmánynak szövegét az országgyűlés 1972. április 19-én az azóta bekövetkezett további fejlődés figyelembevételével néhány pontban módosította és korszerűsítette. Bár most már három évtizede benne élünk ebben az Alkotmányban, illetve élvezzük annak jó gyümölcseit, mégsem látszik fölöslegesnek, hogy újra meg újra rámutassunk annak tartalmára s tudatosítsuk magunkban — mint állampolgárok és egyháztagok — azokat a jogokat, amelyeket számunkra ez a fontos törvényünk biztosít. Milyen jogokról van szó? „A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG TISZTELETBEN TARTJA AZ EMBERI JOGOKAT” — olvassuk az Alkotmány 54. §-ában. A következő paragrafusok pedig részletekbe menően kifejtik, hogy a Magyar Népköztársaság biztosítja állampolgárai számára a jogot a munkához, a ,,Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint” szocialista elv alapján a végzett munka minőségének és mennyiségének megfelelő díjazást, biztosítja a pihenéshez, az élethez, a testi épséghez, az egészség védelméhez való jogot, az öregség, betegség és a munkaképtelenség esetén anyagi ellátáshoz való jogot, a művelődéshez, a tudományos és művészi alkotó tevékenységhez való jogot. Biztosítja továbbá a törvény előtti egyenlőséget, a férfiak és nők egyenjogúságát a munkahelyen és a családon belül. Biztosítja a hazánk területén élő nemzetiségek számára az egyenjogúságot. az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, a nemzetiségi kultúra megőrzését és ápolását, tgvábbá a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, valamint a közügyek intézésében való részvétel jogát. Mindezek mellett — az állam és egyház szétválasztásának kinyilvánításával — nekünk, hívőknek, biztosítja „a vallás szabad gyakorlásának jogát” (63. §.). Tegyük hozzá: biztosítja ennek a szabad vallásgyakorlatnak a feltételeit is. Erről tanúskodik többek között új Teológiai Akadémiánk és új Teológus Otthonunknak felépítése, lelkészképzésünk zavartalan munkája, a szeretetotthonainkban folyó szolgálat, egyházi sajtónk új kiadványainak sorozata, gz új fordítású Bibliánk megjelenése, lelkészeink nyugdíjának rendezése, új templomok, lelkészlakások, gyülekezeti termek építése, renoválása és nem utolsósorban a nyitott templomainkban rendszeresen tartott istentiszteletek és általában a gyülekezeteinkben folyó élet és munka. ALKOTMÁNYUNK KIMONDJA, hogy „a Magyar Népköztársa. Ságban a jogok gyakorlása elválaszthatatlan az állampolgári kötelességek teljesítésétől” (54. §.). Ilyen kötelességek: a nép vagyonának védelme, a műveltség gyarapítása,, az Alkotmánynak és az alkotmányos jogszabályoknak megtartása, a társadalom rendjének erősítése és a haza védelme. Ezeknek a kötelességeknek teljesítése nem jelenthet terhet annak, aki hazáját és egyházát igazán szereti, mert ezek a kötelességek saját jól felfogott érdekeinket védik és szolgálják. Egyes kapitalista reakciós körök, akik a maguk uralkodói pozícióit és anyagi hasznát előbbre valónak tartják, mint a népeknek egymással való békés életét és a nyugalmas jövőt építő munkáját, a nemzetközi közvéleménnyel el akarják hitetni, hogy a szocialista államokban — köztünk hazánkban is — nem érvényesülnek az emberi jogok. Ezekkel az alaptalan, rosszindulatú vádaskodásokkal szemben a szocialista államok — a helsinki ajánlások jegyében is —■ válaszképpen megnyitják határaikat, hogy az érdeklődő turisták milliói személyesen győződjenek meg a valóságról: nincsen szégyenkeznivalónk ezen a téren sem! ALKOTMÁNYUNK HARMINCÉVES JUBILEUMÁN Isten iránti hálával gondolunk arra a jó munkára, amely hazánkban folyt és arra a sok szép eredményre, amelyeket elértünk. Az a szilárd meggyőződésünk, hogy ez az építőmunka békében fog folytatódni a jövőben is. Mint hazánk állampolgárai és evangélikus egyházunk tagjai, Alkotmányunk szellemében ezután is jó szívvel és kész örömmel vállaljuk és végezzük ennek az országépítő munkának reánk eső részét. • Mekis Ádám
