Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-19 / 33. szám
„Írok nektek, ifjak...” GYERMEKEKNEK. Vakon született Jn 9, 1—12 A pesti utcán gyakran találkozhatunk kezükben fehér bottal tapogatózó, bizonytalanul tipegő emberekkel. Mindenki tudja, hogy ezek az emberek nem látnak és csak hallásuk és tapintásuk útján tudnak tájékozódni a világról. A jóérzésű emberek mindig készek segíteni, a közlekedés forgatagában eligazítani őket. Jézus megkülönböztetett szeretettel hajolt le a vak emberekhez. Több alkalommal is gyógyított meg vakokat. Mai igénk arról tudósít, hogyan segített Jézus egy vakon született emberen. Jézus tanítványaival együtt Jeruzsálemben ünnepel. A sátoros ünnepre sokan jöttek fel az ország minden tájáról a fővárosba. Az utcákon nagy tömegben tolonganak az emberek. Észre sem veszik, hogy az egyik utcasarkon egy vak ember koldul: Adjatok alamizsnát! Segítsetek a világtalanon! Az emberek nagy része közömbösen megy el a koldus mellett. Megszokták már, hiszen minden ünnepen találkozhatnak vele. A jeruzsálemiektől azt is tudják, hogy vakon született. So- sasem látta a napfényt, a virágok szépségét, csak elképzelni tudta azoknak arcát, akikkel beszélgetett. Most Jézus jön arra tanítványaival. A tanítványok is ismerik ennek a vak embernek a nyomorúságát. De nem azon gondolkodnak, hogyan tudnának rajta segíteni, hanem az jár az eszükben, mi az oka a vak nyomorúságának. Akkor úgy gondolták az emberek, hogy minden betegség, vagy nyomorúság Isten büntetése. De hát ez az ember vakon született! Nem követhetett el semmi, rosszat! Talán a szülei voltak bűnösök, azért kellett neki vakon születnie? Meg is kérdezik Jézustól: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus meghökken tanítványai kérdésén. Hogyan lehet az, hogy tanítványai ilyen problémán morfondíroznak, ahelyett hogy segítenének rajta? Meg is mondja a véleményét nekik: „Nem ez vétkezett, nem is szülei, hanem azért van ez így, hogy láthatóvá legyenek rajta Isten cselekedetei!” Ezzel Jézus azt mondta, hogy amikor nyomorúságot látunk, nem azon kell gondolkodni, hogy ki az oka a nyomorúságnak, hanem segíteni kell a bajba jutottaknak. Az emberek segítségén keresztül lesznek nyilvánvalókká a másokon Isten cselekedetei. Ekkor Jézus odamegy a vak emberhez, sarat készít, bekent vele a vak szemeket és így szól a vakon születetthez: „Menj el, mosakodj meg a Siolám-tavá- ban!” Az pedig elmegy, megmossa szemét a tóban és mire visszatér, megnyílik a szeme. Gondolhatjátok, milyen nagy öröm tölti el a szívét. Láthatja az embereket, a fákat, amiket eddig csak elképzelni tudott. A szomszédok csodálkoznak: „Nem ez az, aki itt szokott ülni és koldulni?” Egyesek azt mondják, hogy ez az, mások pedig azt, hogy csak hasonlít hozzá. Hallva a vitát, a meggyógyult így válaszol: „Én vagyok az.” A körülállók nagy izgalommal kérdezik tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” — „Az az ember, akit Jézusnak hívnak gyógyított meg engem” — válaszol a kérdezett boldogan. Most még nem tudja, hogy nemsokára még nagyobb boldogságban lesz része. Nemsokára újra találkozik Jézussal, aki lelki szemeit is megnyitja. Akkor lesi csak igazán boldog, mert megtudja, hogy Jézus nemcsak az ő megsegítöje, hanem az egész világ Megváltója. Selmeczi János-U«D! Gyermekek imádkoznak Az újság azt írja l>éke van Vietnamban Az újság azt írja: béke van Vietnamban. Biztosan nagyon örülsz, Jézus. Mi is rettenetesen Örülünk! Végre ismét nyugodtan alhatnak az ottani gyerekek, és a felnőttek aggodalom nélkül mehetnek dolgozni és bevásárolni. Mi egyáltalán nem tudjuk, milyen az, hogy „Háború van!” És azt sem tudjuk elképzelni, hogy lehet valakinek kedve a háborúhoz? Kérjük, segíts Jézus, hogy senki se akarjon háborút többé! Segíts, hogy kiderüljön, • kik okozzák a'háborúkat! És hogy a bűnösök sohase kezdhessenek újabb háborút! Ámen. ‘ ^— ---------JA NIS MATULIS LETT ÉRSEK AZ NDK-BAN Matulis Tett evangélikus érsek (Riga) — aki a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia díszdoktora — látogatást tett az NDK-beli evangélikus egyházaknál. Schwerin ben tett nyilatkozata szerint a lett evangélikus egyház régóta testvéri kapcsolatot tart a német evangélikus egyházakkal. Kiemelte, hogy Luther Márton már az 1520-as években elküldte egyik munkatársát a balti államokba. A szovjetunióbeli lett evangélikus egyház szeretné elmélyíteni kapcsolatait az NDK-beli evangélikus egyházakkal, > mivel kölcsönösen tanulhatnak egymástól. Beszélt az, érsek arról is, hogy jelenleg 200 gyülekezetük van, amelyekben 100 lelkész szolgál. De örömmel adta hírül, hogy a lelkészhiány enyhülni fog azáltal, hogy ebben az évben a levelező teológiai tanfolyamon 45 hallgató végzett, akik a gyülekezetekben fogják tovább végezni szolgálatukat. Hangsúlyozta a gyülekezetek áldozatkészségét. A lett egyház anyagilag önmagát tartja fenn. Maguk fizetik lelkészeiket és a gyülekezeti épületek renoválását is. GYERMEKÜRVACSORA FINNORSZÁGBAN Október elejétől kezdődően Finnországban gyermekek is úrvacsorához járulhatnak. Az evangélikus egyház zsinatának döntését* a parlament is elfogadta, így az a közeljövőben jogerőssé válik. Feltétel, hogy a gyermek megkeresztelt legyen, és hogy az úrvacsora jelentőségéről oktatást nyert. Megszorítás, hogy a gyermek csak szüleivel vagy a gyülekezet valamely megkonfirmált tagjával együtt járulhat úrvacsorához. Az első úrvacsoravétél tehát nem kapcsolódik ezután a konfirmációhoz, ami eddig feltétel volt. Kísérő nélkül továbbra is csak a konfirmáció után vehetnek részt gyermekek az úrvacsorán. A korhatárra nézve az új egyházi törvény nem tartalmaz merev előírást. A döntés indoklásában azonban a zsinat az 5—7 éves kort nevezte meg az alsó határnak. Küzdelem a szeretet tisztaságáért Örök törvények — időszerű .üzenetek Körültekintés Ha valamelyik parancsolatnak sokat változott a magyarázata, illetve közeledésünk az értelméhez, az minden bizonnyal a hatodik parancsolat. A magyar fordítós szava is olyan ma már számunkra, hogy tartalmát inkább csak sejtjük és érezzük, mintsem pontosan körülhatárolnánk. Pedig a leghétköznapibb értelemben éppen itt kérdezünk azonnal tovább: fiúk, lányok, férfiak, nők kapcsolatában mit jelöl pontosan a parancsolat, „ne paráználkodjál!”. Kimeríthetetlen a vitalehetőség ezen a téren. Elődeink még évtizedes házasságban is magáz- ták egymást. Bizonyos szavak és tréfás megjegyzések kiejtésekor azonnal szájuk elé emelték kezüket. Manapság maradinak pecsételik azt a lányt, aki megkülönböztetett beszélgetésmódot vár el és mindenkinél komolyabb akar lenni egy tizen- vagy huszonéves társaságban. Elég spontán röpködnek szalonképesnek nemigen nevezhető vicceink és megjegyzéseink. Az ismerkedés és együttjárás ideje is alapvetően különbözik a korábbi generációkétól. Ki is mondjuk: sokkal szabadabban és őszintébben szeretnénk élni, mint az előző nemzedékek. Most már az a kérdés, mindezeket számbavéve egyáltalán van-e kapcsolatunk a hatodik parancsolattal? Belefér-e a mai képbe, a megváltozott felfogásba, napjaink életstílusába? Kiáltás Tönkrement fiatal életek, kiégetten, érzelmekben nagyon szegényen, a felfedezés öröme nélkül — összességében egy hatalmas kiáltás az elfelejtett és megvetett tisztaság és szemérmesség után. Ha mindennek bele kell férnie az első percbe, ha gyógyulni, kiutat találni mindig csak mással, egy újjal lehet, akkor idővel eltűnik a szépség, az értelem, hiányzik a mély érzelem. Sose volt időnk és türelmünk, hogy keressük és munkáljuk. Szeretnénk mindent kipróbálni, egyetlen lehetőséget el nem szalasztani, végül fogalmunk sincs arról, mit jelent egyetlenegyre, a másikra koncentrálni. Szükségünk van erre a parancsoló mondatra, amit úgy is AZ NDK LEGNAGYOBB TEMPLOMA A kiállítás egy részlete: a reformkor és a szabadságharc korának tárlója Berzsenyi-, Petőfi- és Kossuth-emlékekkel fogalmazhatunk: ne éljünk vissza a teremtésben kapott ajándékkal, hogy férfi és nő él a földön Isten alkotásaként. Meg kell találnunk — s nemcsak formailag — azt a keretet, amely a szép és tartalmas életet biztosítja számunkra ebben a kétszemélyes rendben. Mint keresztyén emberek egyértelműen valljuk a házasság értékét és benne két ember egész életre szóló szövetségét. Mégis iszonyatos mennyiségű kudarcunk van ezen a téren. Kitűnően megszervezett, tökéletes körülmények között mondjuk az igent, s alig eszmélünk fel, már „nem” lett belőle, a látni sem bírom gyűlölete. Csekélyke idő alatt vált ki- bírhatatlanná. Az ok igen sokszor a 6. parancsolat szó szerinti és tágabb értelmének semmibe vétele, sima és egyszerű átlépése. De az esetek többségében rossz a megalapozás, minősíthetetlen a felkészülés. Rosszul töltöttük az egyedüli éveket, nincs érzékünk az igazi értékek felismerésére, hamar fogy a türelmünk. Aki mindig mindent megengedett magának, hogyan viselne el és értékelne hosszú távon egy másikat, annak minden hibájával és jó tulajdonságával együtt? Aki tizenhat évesen azzal dicsekedett, hogy számára már nincsen új, az mi módon találna újat ötven évesen ugyanabban a kapcsolatban? Elrontott házasság után pedig nagyon ritka és nagyon nehéz dolog őszinte megbánással, Isten előtti csendes újrakérdezéssel valamilyen elviselhető folytatást találni. Harmónia A szerelem első pillanatából szeretnénk átmenteni valamit a későbbiekre. A legtöbb emberben ott van a vágy, jó lenne megmaradni ebben a különlegesen szép, tiszta, mély érzésben. Amíg ez álom, addig elérhetetlen és megvalósíthatatlan. Legfeljebb kiábrándulást és csalódást eredményez. Amint feladatnak tekintem, életre szóló program. Részeseivé tesz egy harcnak, egy hihetetlenül’ igényes küzdelemnek. Meg kell tanulnom az igazi sze- retetet. Mint minden tanulás, türelmet kíván, elszánást, akaratot. S ha harcoltam érte egész életemben, a végén sem mondhatom, hogy mindent elértem. Legföljebb naponta többet tudtam meg, egyre mélyebben éltem át, gazda- gább lettem. Megsejtettem, hogy Isten ezzel a parancsolatával egyik legszebb ajándékát akarja védeni és biztosítani. ifj. Szabó Lajos A csend hangjai Rabindranath Tagore ifjúkori versei Egyre harsányabb világunkban süketülnek az emberi fülek. Süket csend — azt hiszem — még sincs ebben az életben, mert a csendnek hangjai vannak. Az anyaméhben gömbölyödö magzat első hangélménye édesanyja szívverése. S ez a hang végigkísér egész életünkön. A szerelem csendje is muzsika, a természet csendjében millió vers formálódik. S azért is költő a költő, mert ezeket a hangokat képes felfogni s kottafejjé, sorrá érik minden a szívén, ami másoknak majdnem csend. Rabindranath Tagore a Növekvő hold és A kertész című versciklusa — Kopácsy Margit a csendet meghalló és anyanyelvűnkre hangszerelt fordításában — a napokban jelent rríeg az Európa könyvkiadó gondozásában. Tagore, aki 1913-ban nyerte el az irodalmi Nobel-díjat 14 éves korától folyamatosan publikált verseket. Az európai irodalmi köztudatba a századforduló után robban be. Gazdag életművére csak néhány vonással utalunk: népének szabadságáért küzdő ember, pedagógus, zeneszerző és festőművész. Első két versciklusát a húszas évek óta először adtuk ki, — s mert gyermekversek és gyermekeknek szóló versek is megtalálhatók a kötetben — a gyermekév alkalmából is köszönthetjük a kötetet. A verseskötet első ciklusa (A növekvő hold) párbeszéd az édesanya és gyermeke között. A gyermek kérdez, hiszen a gyermekek kérdezve vallanak: „Honnan jöttem, és hol bukkantál rám?” kérdezi a gyermek az édesanyját. Az anya válaszol: „Amint merően szemedbe nézek, belekáprázom a csodába: te, aki mindenkihez tartoztál, most csak az enyém vagy” (A Kezdet). Tagore Calcuttában magányos gyermekként nőtt fel, volt ideje a „hangokra figyelni”, talán ezért is érezzük őt annyira modernnek. S később felnőttként Is újra meg újra felfedezi a gyermekek világának a csodáját. „Szeretnék egy zugot gyermekem szívének tündérvilágában ... Ahol az Ész a törvényekből papírsárkányt csinál, a szél a hátára veszi és fölrepül vele. s az Igazság megszabadítja minden bilincsétől a Tényeket” (A gyermek világa). A költő ismeri az elválás fájdalmát is. Nem idilli költő, tudja, hogy a kamasszá ért gyermek első „elmegyek” szava szörnyű hang: „Itt az ideje, hogy menjek anyám: megyek. A magányos hajnal sápadt homályában gyermekedre vágyva ha kinyújtod az ágyban ölelő karod, megszólalok: Nincs itt a gyermeked, — Anyám én megyek” (Egyszer). A kötet második ciklusának nagyrészét szerelmes versek alkotják. A szerelmes férfi és a szerelmes nő csendes szavai. S legvégül az öregkor versei — élettel számotvető vallomások. A költészet csodája, hogy a költő hallja azokat a hangokat, amelyeket az emberek nem mondanak ki. Tudja hitelesen édesanyák és gyermekük, férfiak és nők, csecsemők és aggastyánok gondolatait. S ugyancsak az igazi költészet csodája az, hogy a verseket olvasva a bennünk szuny- nyadó gondolatokat ismerjük fel. Hiszen bennünk emberekben van valami közös, s a költők hiszik, hogy ez a csendes és mélyről jövő közös nyelv igazabb, mint az egymástól elválasztó üvöltések. Ruttkay Levente Befejezéshez közeledik a drezdai Kreuzkirche helyreállítási munkálatai a leglátványosabb helyen, a tornyon. A munkálatok 1976-ban kezdődtek. A 92 méter magas torony tetején elhelyezett keresztet bearanyozták. Az épület további részein még 1981-ig folynak a munkák, a háborúkárok itt súlyosabbak voltak. A munkálatok költségét egyházi forrásokból fedezik. A 3300 ülőhelyes templom nemcsak a szászországi evangélikus egyházban, hanem az egész NDK-ban a legnagyobb templom.
