Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-19 / 33. szám

„Az álom és reménység megvalósulásának ünnepi órájában” Megnyílt az Evangélikus Országos Múzeum Káldy Zoltán püspök megnyitója A Múzeum bejárata múlva megnyílik az Evangélikus Országos Múzeum első állandó kiállítása. Az eltelt időben azon­ban dr. Fabiny Tibor, Teológiai Akadémiánk egyháztörténeti tan­székének professzora, akit egyhá­zunk vezetősége a múzeum létre­hozásával és vezetésével megbí­zott, kitartó, céltudatos munkát végzett. Felmérte és nyilvántar­tásba vette egyházunk műkincs- állományát. Komoly állami segít­séggel elvégezte egyes sérült, rossz állapotban levő tárgyak restaurálását. Amikor már a he­lyiségek megszerzésének kérdése volt napirenden, megcsillant a ki­állítás megvalósulásának a remé­nye. Egyházunk vezetősége min­den támogatást megadott annak érdekében, hogy múzeumunk ki­állítása a főváros szívében kap­jon helyet. A sok fáradozáson kí­vül ez természetesen meglehető­sen nagy anyagi áldozatot is je­lentett. Az anyagi terhek hordo­zásában a testvéri segítőkészség­nek szép példáját adta a Szlovák­ajkú Evangélikus Gyülekezet, amikor 300 000 forinttal járult hozzá a múzeum létrehozásának költségeihez. Ugyanakkor álla­munk is rendkívül sokoldalúan támogatta törekvéseinket. A Deák téri egyházi épületben levő, álla­mi intézményeknek bérbe adott helyiségek felszabadítása, és a múzeum céljaira való átengedése csak az Állami Egyházügyi Hívá­súnk „az álom és reménység megvalósulásának ünnepi órájá­ban” — amint Káldy Zolt&n püs­pök-elnök mondta az ünnepélyes megnyitó alkalmával. Július 27-én délután két óra­kor több száz érdeklődő szoron­gott a Deák téri templom és a parókia épülete által határolt tér­ségen, „Budapest legszebb klasz- szicista udvarán”. Múzeumunk megnyitásának állami részről tör­tént értékelését mutatja, hogy részt vett az ünnepélyen Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke, valamint dr. Pozsonyi László főosztályve­zető, dr. Völgyesi Mátyás főosz­tályvezető és dr. Lippényi Ferenc osztályvezető is. A Kulturális Minisztérium Múzeumi Osztálya részéről eljött dr. Villangó István főosztályvezető és Román Mária osztályvezető. Ott volt Miklós Pál, az Iparművészeti Múzeum főigaz­gatója. Ugyancsak jelen volt a Központi Múzeumi Igazgatóság vezetője, dr. Csikay László igaz­gató, s az egyházi gyűjtemények szakfelügyelője, dr. Dávid Kata­lin is. Sok vezető egyházi szemé­lyiség is eljött, hogy osztozzék örömünkben. így láthattuk dr. Kacziba József római katolikus püspököt, Kovách Attila reformá­tus püspököt, Berki Feriz ortodox protoiereit, Bartók Béla unitárius főgondnokot, de más egyházak, illetve felekezetek vezetőinek és A püspök miután üdvözölte a megjelenteket, beszédét így foly­tatta: „Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy kedves vendége­ink most Budapest legszebb klasszicista udvarán vannak. És ezt tulajdonképpen mi is csak most fedeztük fel, miközben ke­restük a helyet a megnyitó ünnep számára. Ennek a helynek és ud­varnak is van előtörténete. Ez a terület az egykori középkori pesti várfal mentén terül el. A szom­szédos iskola alapozási munkála­tainál 1863-ban egy 3. századból való római kori fogadalmi oltár került elő, amelyet Silvanusnak, az erdők és ‘ligetek istenségének tiszteletére emelt egy bizonyos Secundinius Sabiniaus. A Buda­pesti Történeti Múzeum vezetősé­gének jóvoltából az értékes, 1700 éves követ mai naptól kiállítják múzeumunk előcsarnokában. Az első pesti evangélikus tem­plom és iskola céljára szánt tel­ket II. József Türelmi Rendelete, tehát az 1781 utáni években sze­rezte meg az 1787-ben megalakult pesti evangélikus egyház. Az előbb imateremnek, majd iskolá­nak használt földszinti épületrész — amelyben múzeumunk is van — Krausz János késmárki építő­mester tervei szerint épült 1793— 97. között. Korai halála után fia­tal segédje, a magyar klasszicista építészet vezéralakja Pollack Mi­hály folytatta a templom tervezé­sét és felépítését. Ez a templom volt Pollack Mihály első műve Pesten, melyet közel négy évti­zeddel később — számos nagy­szerű épület megépítése után (kastélyok, megyeházák) — köve­tett a Nemzeti Múzeum. Múzeumunkkal egybeépült is­kolaépület nevezetessége, hogy 1833 34-ben itt tanult Petőfi Sán­dor. Petőfi iskolája most múzeu­munk egy részét képezi. Templomunk egyik nevezetes­sége, hogy benne kereszteltette meg fiait 1841-ben és 1844-ben Kossuth Lajos' és, hogy az egyik keresztelőn Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós”, a másikon Deák Ferenc volt a keresztszülő. A templom és iskola épületei­vel „evangélikus szigetet” képező történelmi együttes valóban élet­mentő szigetnek bizonyult az 1838-as pesti árvíz idején. A kör­nyékből akkor még kiemelkedő térre és templomba sok százan menekültek. A szomszédos Do­hány utcai izraelita hitközség elnöke, Löwy Hermann ennek emlékére, hálából bibliai héber feliratos ezüst kelvhet ajándéko­zott Lang lelkésznek. A kelyhen — amelyet ugyancsak kiállítunk — szép, domborműves ábrázolása látható az akkor még toronnyal rendelkező templomunknak és a körülötte hömpölygő habos ár­Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök megnyitót mond feavatásakor mondott beszéde után az „ország papjá”-nak ne­veztek. Bátran állt a szabadság- harc mellé és lelkes beszédeket mondott annak bátorítására. Ő temette Mária Dorottya nádorné- asszonyt, 1849 tavaszán pedig Pe­tőfi Sándor gyors egymásutánban elhunyt szüleit az akkori Váci úti temetőben. Itt végezte szolgálatát Győri Vilmos lelkész is az 1850- es években. Kiváló író és műfor­dító volt. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. For­dított angolból, franciából, svéd­ből és spanyolból, többek között Shakespeare és Miliőre művei­ből. Különösen is értékes Cervan­tes Don Quijote-jának fordítása. Ugyancsak ebben a templomban szolgált Kollár János, a szlovák­ajkú gyülekezet lelkésze, aki a szlovák világi irodalomnak is egyik legnagyobb egyénisége- ma is. Később a szlávisztika profesz- szora volt Becsben. Végül megemlítem, hogy ennek a templomnak nagy, öblös szó­székén talált menedéket 1944- ben, a nyílt fasizmus idején, a gettó elől menekülve egy zsidó házaspár. Napokig éltek a szó­székben, mígnem megmenekültek. Van egy torzó is udvarunkban, Luther Márton szobra. Az 1930- as évek végén meghirdetett pá­lyázaton Amerigo Tot is részt vett, de a pályázatot Lux Elek nyerte. A szobor felállítására, „Hálás szívvel köszönjük” A múzeum előtörténetének is­mertetése után Káldy Zoltán így folytatta beszédét: „Hálás szívvel megköszönjük az Állami Egyház­ügyi Hivatalnak, a Kulturális Minisztérium múzeumi osztályá­nak, az Egyházi Gyűjtemé­nyek szakfelügyelőjének, vala­mint a Központi Múzeumi Igaz­gatóságnak minden segítségét, ta­nácsát, szeretetét, az installáció fedezését. Szívből köszönjük Ha- vassy Pál építészmérnöknek, az Országos Műemléki Felügyelőség műszaki igazgatójának a múzeum tervezőjének, Gryllus Vilmos épí­tészmérnöknek, a kivitelezés irá­nyítójának, Bánkúti Albin beren­dezőnek és munkatársainak, Pé­ter Márta művészettörténésznek, Uray Erika grafikusművésznek, Varga László ötvösművésznek, Kiss Pál ötvösnek, továbbá a kő­műves, festő, villamossági és a központi fűtés munkában részt vevőknek művészetét, szakértel­mét, szeretetét, önzetlen fáradsá­gos munkáját. Külön is köszönjük dr. Fabiny Tibor professzornak évek óta folyó nagy munkáját, céltudatos szolgálatát a múzeu­mért, a kiállítás megtervezéséért. Egyháztörténeti jelentőségű az ő munkája. (Folytatás a 3. oldalon) Sokáig elérhetetlen álomképnek tűnt az Evangélikus Országos Múzeum létrehozásának gondo­lata. 1973-ban, amikor megalakult az Evangélikus Gyűjteményi Ta­nács, s ezen belül megkezdődött múzeumunk szervezése, még so­kan nem gondolták, hogy hat év tál közbenjárásával vált lehetsé­gessé. A Központi Múzeumi Igaz­gatóság pedig vállalta múzeu­munk kiállítási anyagának teljes berendezését, az úgynevezett ins­tallációt. Ennek mind meg kellett tör­ténni ahhoz, hogy együtt lehes­gyűjteményeinek képviselőit is. Kulturális életünk több neves képviselője jelenlétével és közre­működésével gazdagította az ün­nepélyt. Weöres Sándor Kossuth- díjas költő melegen köszöntötte a múzeumot, Bitskey Tibor színmű­vész két költeményt mondott el, iff. Fasang Árpád és Mossóczy Miklós zeneszámot adtak elő, Berczelly István szólót énekelt, a Lutheránia énekkar pedig kezdő és záró kórussal keretezte az ün­nepélyt. Káldy Zoltán püspök magas hőfokú és liturgikus emel- kedettségű felavató szavai a múlt megbecsülésére, s egyben evangé­likus mivoltunkhoz szorosan hoz­zátartozó igaz hazafiságra taní­tottak. nak, a csónakon menekülő embe­reknek. Ennek a templomnak volt papja Székács József püspök, a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd tiszteletbeli tagja, Kossuth jó barátja, akit Berzsenyi niklai síremlékének valamelyik budapesti köztéren — hatalmas talapzattal — a háború miatt már nem kerülhetett sor. Azt a Luthert ábrázolja, aki azt vallotta, hogy az „egyház legtJob kincse -Jézus Krisztus evangéli­uma.” Ebből született a reformá­ció is.

Next

/
Thumbnails
Contents