Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-12 / 32. szám

XLIV. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1979. augusztus 12. Ara: 4,— Ft. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP „11a újra kezdhetném, újra pap lennék!** Lelkészavatások a Déli Egyházkerületben Az elmúlt héten az Északi Egy­házkerületben történt lelkészava­tásokról. szolgálatra bocsátásról számoltunk be. Most a Déli Egy­házkerület két, távolságban ugyan egymástól helyileg messze lévő, de a hitben és a szolgálatban együtt munkálkodó két gyüleke­zet örömünnepéről adunk hír­adást. . Lelkésza válás Baranyában „Az Űr ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, ha­nem menj, ahova csak biildelek. és hirdesd, amit csak parancso­lok!” (Jer 1, 7) Ez az ige állt a nyomtatott meghívón, erről pré­dikált dr. Káldy Zoltán püspök, amikor június 30-án a mohácsi templomban hatalmas gyülekezet közösségében avatta lelkésszé gyülekezetünk fiatal tagját, Sza­bó Pál testvérünket. Lelkészavatás volt Baranyá­ban ... Elfelejtettem megkérdez­ni az egyháztörténelem jelenle­vő professzorát, tud-e arról, mi­kor volt utoljára lelkészavatás ezen a vidéken. így csak saját feltevésemet írhatom le: talán S7tárai Mihály, Toina^-Baranva első evangélikus püspöke végez­hetett ordinációt errefelé. Az bi- zonyos: mohácsi templomunkban ez volt az első ilyen esemény. LELKÉSZAVATÁS VOLT SZÓRVÁN YGYÜLEKEZETBEN. Erről hallottunk az igehirdetés­ben is, a püspök meg is nevezte az .egymás mellett fekvő' falvak sorát: Szederkény, Máriakéménd, Szellő. Erzsébet, Kékesd, ezek­ben pécsi szolgálata idején maga is sokszor megfordult. Ezen fal­vak evangélikusai ma részben Mohácshoz, részben Vasashoz kapcsolódnak, de össze is tartoz­nak: valamennyiben volt felső- szeliek élnek. Szabó Pál családja is közéjük tartozik. Ez a lelkész­avatás jó alkalom volta régi fa­lubeliekkel való együttlétrg. Ma­gam is szemtanúja, voltam több ilyen találkozásnak, csak a köl­csönös bemutatkozás után oorul- tak egymás nyakába a jó széliek, a névről ismerték meg egymást, hiszen az arcok harminc év alatt sokat változtak. . AZ IGEHIRDETÉS Isten ha­talmáról szólt. Jeremiás nem akart próféta lenni — hallottuk, prófétává kellett lennie, mert tgy akarta az Isten. Ehhez azonban Isten hatalma kell, aki először magán Jeremiáson kezd dol­gozni ... Az egyházban ma sem a személyi adottságok megléte vagy hiánya a döntő, hanem Is­ten küldő akarata. A küldés Szabó Pálra is vonatkozik: ..menj, ahova csak küldelek”. S ezt nem kell kitalálni, hiszen elénk tárja, alánk szalasztja az utat az Űr, amelyen ö maga is járt. Űtja a gyászolók, a sírók. a bűneikkel küzködők, a bűnbocsánat után sóvárgók, a betegek, az öregek, a magukra maradottak felé ve­zet ! Menj hozzájuk és hirdesd az igét. a teljes Krisztust! Befogott szájú pap nem pap! Elhiszem, hogy a mohácsi templom kövei is tudnak prédikálni, ha az Isten úgy akarja, most azonban arról van szó, hogy Szabó Pál szólal­jon meg. frissen, érthetően, az egész embernek szólóan... S nemcsak a gyülekezet belső kö­rében kell dolgoznod, de egész népünkért. Jeremiás is " Izráel egész népéért küldetett, s a nép mindig tágabb kör mint a gyüle­kezet. Az igehirdetés személyes val­lomással végződik: „Ha újra kezdhetném, újra pap lennék!” S milyen jó, hogy a felavatott is megszólal, bár iól ismeri kö­tött szöveget olvas, .az Apostoli Hitvallást, megrendültén hall­gatja a gyülekezet, mindnyájan érezzük, ezt így elmondani csak a szolgálat küszöbén lehet! MAJD HANGZANAK A KÉR­DÉSEK: vállalod-e egyházunk­ban a lelkészt szolgálatot? Aka­rod-e Jézus Krisztust híven kö­vetni ? Fogadod-e..., ígéred-e? ... Közben szem tői-szem be látom az édesanya és az édesapa arcát, tu­dom,' ők is tudják, mit jelente­nek a válaszok: akarom, foga­dom, ígérem. Azt jelentik, nagy fiúk most teszi le égési életét a szolgálat Ura kezébe. Felejthetet­len énekelni a Szentlélek Úris­tenről, aki „sok népet egy hitre visz”, a közben hallható szöveg­variáns arról árulkodik, refor­mátusok is vannak közöttünk. S már .szólnák az áldó igék, dr. Fabinyi Tibor teológiai tanár és a templom mai papja, majd töb­ben az egyházmegyéből: Sólyom Karót« esperes, Balikó Zoltán Pécsről, Lackner Aladar Gyünk­ről — jelenlétük kifejezi az egy­házmegye örömét is, szükséget is: fiatal munkaerő Tolna—Baranyá­ban is elkelne! Igével áld Ormos Elek nyugdíjas lelkész, s a leg­fiatalabbak, Szabó Lajos, Szabo­tté Mátrai Marianna, Gyarmati István, végül két református, Szabó Péter, a felavatott lelkész sógora Cecéről és Szabó Mihály mohácsi lelkipásztor, az előbbi fivére. Jelenlétük több mint szín­folt: a szolgálat nagyobb egysé­gét hangsúlyozza. „Nekem a lelkészek éneke tet­szett a legjobban” — mondja va­laki már kinn az udvaron. „Erő­sítsd meg istenünk, amit csele­kedtél velünk...!” Erősítsd meg Szabó Pál lelkészben is! A GYÜLEKEZET még sokáig együtt marad a vendégekkel a Szabó család. * a mohácsi és sze­derkényi asszonyok terített asz­tala körül. A budapesti vendé­gek pedig még ezek után a csa­láddal töltöttek egy-két órát Sze­derkényben. s már beköszöntött az este. amikor az autó elindult velük hazafelé..., Máriakémén- den, Szellőn, Erzsébeten keresz­Zászkaliczky Pál Lelkészavatás Pilisen Szép, örömteli és felelősségtel­jes munka indult meg az elmúlt hetekben földjeinken: az aratás, a termés betakarításának nagy munkája. Határaink kombájnok zúgásától hangosak: fehér tájak kerülnek learatásra. Szép, örömteli, reményeket va­lóra váltó „arató munka” folyik ezekben a hetekben evangélikus egyházunkban is dunántúli és al­földi, pestközeli és budapesti gyülekezeteket látogatnak meg püspökeink, hogy egy-egy fiatal lelkészjelöltet avassanak fel és küldjenek a szolgálatba. Szülők és gyülekezetek felelős imái, ta­nárok és lelkipásztorok áldozatos munkája értek be az aratás he­teiben. A pilisi gyülekezetben július T-én, délután került sor a szép ünnepi eseményre: Pintér János végzett teológust avatta lelkésszé és küldte ki a szolgálatba dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházke­rület püspöke. Teológiai Akadé­miánk képviseletében dr. Mlin­tag Andor dékán volt jelen. Az ünneplő gyülekezet megtöltötte a templomot. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSÉ­BEN az imádkozás felelős diakó- niájai'ól beszélt. Szülők akkor tesznek a legtöbbet gyermekei­kért, ha imádkoznak értük. A lelkészi szolgálatot pedig nem le­het végezni a gyülekezetek hűsé­ges, felelősségteljes könyörgése nélkül. „Ha Pál rászorult az imádságra. Pintér János is rászo­rul, hogy könyörögjenek érte. Püspök és esperes, lelkészek és lelkészjelöltek nem tudják elvé­gezni szolgálatukat az egyházban, ha a gyülekezetek nem könyö­rögnek értük” — mondotta a püspök. Imádkozni kell, hogy „adassék ige”, hogy áldás és erő legyen a szolgálatban. Beszélt az­után a bátorságról, mellyel az evangélium titkát az igehirdető­nek szólnia kell. Ne legyenek életében rendezetlenségek, me­lyek belülről gátolják az ige hir­detésében. sem külső körülmé­nyek: emberektől, gyülekezettől való félelem, hanem hirdesse Is­ten üzenetét az élet minden te­rületén, minden összefüggésében bátran, építően. — A gyülekezet énekkarának szolgálata, majd a lelkészek áldása következett, vé­gül a megerősítő Confirms Deus hangjai csendültek fel. (Folytatás a 3. oldalon) A pilisi lelkészavatás Dr. Káldy Zoltán püspök dr. Muntag Andor dékánnal és Keveházi László esperessel Káldy Zoltán püspök Brazíliában A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága augusztus 19—25. között a brazíliai Joinville-ben tartja rendes évi ülését. A VB ülésén — mint annak a dar-es-salaami nagygyűlésen megvá­lasztott tagja — részt vesz dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-el­nöke. Az ülés előtt a különböző bizottságok tartják előkészítő ülé­seiket ugyancsak Joinville-ben. A végrehajtó bizottság egyfelől ér­tékeli az LVSZ egy év óta végzett munkáját és kijelöli a feladato­kat. Carl Mau főtitkár ad részletes jelentést. Beszámolót tart mun­kájáról az Egyházi Együttműködési, a Tanulmányi,, a Világszolgálat, az Információs Bizottság. Több személyi kérdés is tárgyalás aló ke­rül. Az ülést követően több bizottsági tag istentiszteleti szolgálatot végez brazíliai evangélikus gyülekezetekben. Beiktatták Kovách Attila református püspököt Veszprémben A Dunántúli Református Egyházkerület gyülekezetei dr. Bakos Lajos püspök halálával megüresedett püspöki tisztet Kovách Attila zsinati tanácsossal töltötték be. A 230 gyülekezet teljés egyhangú­sággal szavazott Kovách Attilára. Az új püspök ünnepélyes beiktatása július 20-án volt Veszprém­ben, a református templomban. A beiktatáson részt vettek a refor­mátus egyház püspökei, dr. Bartha Tibor, dr. Kürti László, valamint a főgondnokok, dr. Zsebök Zoltán, dr. Esze Tamás, Somogyi József és dr. Üjszászy Kálmán. Jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Pozsonyi László főosztályvezető, Radnóti István, a Veszprém megyei Tanács elnöke. Számos külföldi vendég között ott láthattuk G. G. Williams főtitkárt (EEK), Chand- ran professzort (India), W. Leich püspököt (NDK), J. Michalko püspököt (Csehszlovákia). Az ünnepélyes beiktatást dr. Bartha Tibor püspök, a zsinat lelké­szi elnöke végezte Gal 1, 6—9 alapján. Kovách Attila püspök előbb igehirdetést végzett, majd megtartotta püspöki székfoglaló beszé­dét, melyben vázolta az előtte álló szolgálat sokoldalúságát. Szólt a „szolgálat teológiájá”-ról, az egyház és , állam viszonyáról, az öku­menikus feladatokról. A beiktatott püspököt köszöntötte Miklós Imre államtitkár, .aki kiemelte az állam és egyház rendezett viszonyát és a közös társa­dalmi erőfeszítések szükségességét. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa és a Magyaror­szági Evangélikus Egyház nevében dr. Káldy Zoltán püspök mon­dott köszöntőt. Az alábbiakban ebből adunk részletet: Azon a* dunántúli területen vagyunk, ahol közel 150 eszten­dővél ezelőtt kötötték meg a re­formátus és evangélikus egyhá­zak a nagygeresdi egyezményt, amely kimondotta a szószék- és úrvacsorái közösséget a két egy­ház között és templomaik köl­csönös használatát. Mindez az európai református és evangéli­kus egyházak Leuenbergi Kon­kordátumának létrejötte előtt 140 évvel történt. Egyházaink mertek elöl járni, a testvéri kö­zösségről bizonyságot tenni és a közösséget gyakorlati módon is élni. Ezt az előremutató szolgá­latot kell tovább is végeznünk és bátran megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyek felhasz­nálásával egyházaink, a magyar ökumené, még tovább tudja épí­teni a tagegyházak között a gya­korlati kapcsolatokat. Azért is közösen fáradozha­tunk, hogy tovább szélesítsük és erősítsük egyházaink közös teológiai bázisát, a diakóniai teo­lógiát vagyis a szolgálat teoló­giáját, melynek maga Jézus Krisztus a forrása. Olyan kincse ez a teológia egyházainknak, amelyért naponként kell hálát adnunk Istennek. A diakóniai teológia segít abban, hogy egy­házaink kölcsönösen adjanak egymásnak és kölcsönösen elfo­gadjanak egymástól karizmáik szerint és hogy egyházaink a szeretet életformájában éljenek szocialista társadalmi rendünk­ben és leleményesen megkeres­sék azokat a szolgálatokat, ame­lyekkel segíthetik népünk előre­haladását, társadalmunk építé­sét és a béke szent ügyének tá­mogatását. Mert abban is egyet- ertenek a magyar ökumené tag­egyházai, hogy az egyház nem önmagáért van, hanem Isten te­remtett világáért és nekünk ön­magunkról elfeledkezve kell fá­radoznunk azért, hogy a világon béke, igazságosság és faji egyen­lőség legyen. Idehaza pedig a magyar öku­mené egyházai ott akarnak len­ni mindenütt, ahol más világné­zetű honfitársainkkal együtt munkálkodhatunk szeretett né­pünk boldogulásáért, örülünk, hogy ezen a területen egyre in­kább együtt tudunk munkálkod­ni római katolikus testvéreink­kel is. Ezt a közös munkát jó volna még tovább szélesíteni teológiai és gyakorlati vonatko­zásban is. Egyébként mindenkinek ide­haza és külföldön is tudnia kell, hogy egyházainkat semmi sem tudja elszakítani népünktől, tár­sadalmunktól. Együtt vagyunk népünkkel az örömökben, az épí­téssel Időnként együttjáró ne­hézségek között is. Ami viszont határainkon túl az öt világrészben élő egyházak ökumenéjét illeti, a magyar öku­mené támogatja azokat a törek­véseket. amelyek, azt célozzák, hogy az egyházak Jézus Krisz­tusban már megadott egysége, egyre nyilvánvalóbbá legyen a hit és élet területén egyaránt. Meggyőződésünk szerint, minél jobban és mélyebben megismerik a világban élő egyházak közös Urukat — hogy tudniillik Ö „nem azért jött. hogy neki szol­gáljanak. hanem, hogy ö szolgál­jon” másoknak — annál köze­lebb kerülnek egymáshoz is es élik meg a közösséget egymással is. Ezzel együtt tudatosabban es bátrabban fognak fáradozni azért, hogy az eddiginél még többet tegyenek a népek igazsá­gosságon alapuló békéjéért, a társadalmi haladásért, a leszere­lésért, az enyhülésért, a faji egyenlőségért és határozottabban fognak feiiépni a hamis és gyü­mölcsfélén nacionalizmus akár egyházi eszközökkel való szitása ellen. Főtiszteletű Püspök Űr! A magvar Ökumene es benne az evangélikus egyház nevében megáldom Püspök Urat Jézus Krisztus, a mi Urunk vezesse Püspök Urat szolgálatában és 0 adjon élő hitet, forró szereletet t?s bátor reménységet. i

Next

/
Thumbnails
Contents