Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-12 / 32. szám
GYERMEKEKNEK, Az igazi szőlőtő Jn 15. 1—5 .Jrok nektek., ifjak .. Ajándék — elszámolásra • • Örök törvények — időszerű üzenetek Bizonyara jártatok már szőlőhegyen. Ugye, milyen szép látvány a szépen rendben tartott szőlőskert! Milyen szép rendben sorjáznak a szőlőtőkék! Ősz felé még szebb a látvány, amikor pirosló és sárgálló szőlőfürtök kandikálnak ki a szőlőlevelek mögül Jézus tanítványaival ilyen szőlőskertek között megy el. A tanítványok gyönyörködnek a szép látványban. Jézusnak azonban más valami jut eszébe a sorjázó szőlőtövekről. Gondolatait így juttatja kifejezésre: „Én nagyok ez igazi Szölötö. és az én Atyám a szőlősgazdaA tanítványok meghökkenve néznek Jézusra. Nem értik, mit mond. Miért mondja, hogy ő a szőlőtő, még hozzá az igazi szőlőtő? Jézus látja a tanítványok kérdő tekintetét és így folytatja: „Azt a szö- lövesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen." A tanítványok most már kezdik érteni a dolgot. Eszükbe jut, hogy Jézus egyszer már beszélt gyümölcsökről, amikor azt mondta, hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Jézus akkor az emberek cselekedeteire gondolt. Ezek a gyümölcsök. Mintha Jézus olvasna tanítványai gondolataiban, így folytatja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők'’. Most értik meg igazán a tanítványok, miről beszél Jézus: A tanítványoknak az a feladatuk, hogy gyümölcsöket teremjenek, hogy úgy éljenek, úgy beszéljenek, mindent úgy cselekedjenek, hogy abból mások számára öröm. és boldogság fakadjon. Olyan hasznosak és .kellemesek legyenek az emberek számára, mint az édes szőlő. De hogy lehet így élni? Hogyan lehet a szavunk, a tettünk mindig olyan, hogy ne bántsa a másikat, hanem örömót és boldogságot munkáljon? Jézus erre a kérdésre is megadja a feleletet: „Aki énbennem marad és en őbenne, az terem sok gyümölcsöt. Ahogyan a szőlövesszö nem tud gyümölcsöt teremni magától. ha nem marad a szölötőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem." Ügy lehetünk jók, úgy lehet az életünk hasznos mások számára, ha kapcsolatban maradunk Jézussal, ha hallgatjuk az 6 beszédét, ha engedjük, hogy megtöltse a szívünket szeretettel, hogy mi is éppen úgy tudjunk szeretni, ahogyan ő szeret minket. Ekkor értik meg a tanítványok azt is. hogy miért mondja Jézus, hogy ő az igazi szőlőtő. Sok minden mozgathatja és irányíthatja életünket. Vannak olyan emberek, akiknél a tetteket q.z határozza meg, hogy minél gazdagabbak legyenek. Mások minden tettükkel hírnevet akarnak maguknak szerezni. Sok szép és nemes cselekedet fakadhat mindezekből a célkitűzésekből. Azonban csak annak az élete lesz igazán értékes élet, aki engedi, hogy Jézus szeretete irányítsa, aki magáévá tudja tenni Jézus programját, az emberek javát munkáló programot. Est n programot akarja megvalósítani a világon Isten, a szőlősgazda. Ezért küldte el egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy igazi erőforrása legyen az emberek számára ennek az értékes, boldog életnek a megvalósítására. Ezért hív bennünket is Jézushoz, hogy merítsünk ebből az erőforrásból, hogy a mi életünk is gyümölcstermő, szolgáló élet leQyen- Selmeczi János Az élet egyszeri és megismételhetetlen ezen a földön. Minden józanul gondolkodó ember tudja ezt. A hiba valahol mégis ott van, hogy kevésszer gondolunk rá. Könnyelmű szavak, felelőtlen tettek jóvátehetetlen dolgokat eredményezhetnek. Hitünk szerint az élet Isten ajándéka, Ö a Teremtő. Mivel O adja az életet, jogábanáll azt számonkérni. És hol van a mi jogunk, hiszen amikor az életről beszélünk, végül is a mi életünkről van szó? A mi jogunk sem kevés. Sem mint ajándék, sem mint feladat: éljünk emberhez méltóan, védve és szeretve az életet. Ezt szolgálja Isten örök érvényű parancsolata, amit szívünkbe írt: „Ne ölj ÉLETÜNK SEBEZHETŐ ÉS TÖRÉKENY VOLTA ADJA AZ ÉLET DRÁGASÁGÁT. Nehéz lenne forintban vagy más értékmérő formában meghatározni azt, hogy milyen drága is az emberi élet. Ismer lehetetlent a szülő, ha gyermeke életéről van szó? Nem hiszem. Orvosok küzdenek sokszor hetekig, hónapokig egv- egy betegért, hogy a sír partjáról visszahozzák az életbe. Milyen drága az élet, ha az enyémről vagy a szeretteim életéről van szó, s milyen olcsó akkor, amikor a mások életével könnyelműen játszunk. Szándékosság és nemtörődömség egyaránt közrejátszanak az élet elleni bűntettekben. Szereletlenség. embertelenség. érzelmi sivárság, züllött, munkakerülő, a társadalmunkkal tudatosan is szembeszegülő életmód sokakat juttatott a legnagyobb bűnig: az emberölésig. Min,t ahogy felelőtlen emberek ittas járművezetés és cserben- hagyasos gázolása is csak szaporította családok tragédiáját és temetők fejfáját. A „Ne ölj!" parancsolat tágabb körébe az is beletartozik, hogy viselkedésünkkel, szavainkkal ne „készítsük ki” egymást idegileg, lelkileg. Erre is vonatkozik az, amiről már az előbbiekben már szó volt: az én békességem drága — a másiké .., ..Lenni, vagy nem lenni...” — ez lett a mi századunk utóbbi évtizedeinek nagy kérdésévé. KÉT BORZALMAS VILÁGHÁBORÚT ÉLTEK ÁT APÁINK ÉS ANYÁINK, csak az utóbbi világháború követelt 50 millió életet. A ma felhalmozott fegyverek már nem egyszerűen emberi életek millióit pusztítanák el adott esetben, hanem az életet a földön. A kultúra, civilizáció valamint a növény és állatvilág pusztulása folytán az ember embersége szűnne meg. Éppen ezért békéről beszélni, a békét csinálni. szolgálni több mint „divat”. Ezt elsőrendben azokhoz a fiatalokhoz címzem. akik komolytalanul vagy éppen nihilista módon állnak az élet és a jövőhöz. .........a másik ügyéhez egész létemmel van közöm!...” Garai Gábor ismert verssorai arra figyelmeztetnek, hogy mindegy, hogy hol élünk, mindegy, hogy világnézetileg ki hova tartozik, fé rfi vagy nő. öreg vagy fiatal, közismert személv vagy egyszerű állampolgár — egymásra vagyunk utalva. Az élet iránti áhitatos, feltétlen és aktív tisztelet mindnyájunk kötelessége. Természetesen itt megint többről van szó, mint az emberi életről „csak”. Sokat beszélünk az utóbbi időben környezetvédelemről — nem is ok nélkül. Egy-egy mozgalmas hétvége után a parkerdők és kirándulóhelyek olyan képet mutatnak, mint valami szeméttelep. Fel vagyunk háborodva, hogy a jó öreg Duna mindkét partján hosszú kilorrtétereken csak a fürdést tiltó táblákkal van találkozásunk. Tán a természet az oka? Annak is a természet az oka. hogy a Bükk-hegység kristálytiszta vizű patakjába belehajt az autós turista, s ott mossa le az olajos port a kocsijáról, hogy ne kelljen megemelnie egy vízzel teli vödröt — ahogy pár éve láttam? Itt is egymásra vagyunk utalva. Nem várhatjuk, hogy a természet kitárja előttünk mesés szépségét. ha mi azt szándékosan tönkretesszük. ..ÉN AZÉRT JÖTTEM. HOGY ELETUK LEGYEN. SŐT BŐSÉGBEN ÉLJENEK” — mondja Jézus. Ebbén a mondatban nem csak az örök élet evangéliuma lüktet, hanem az is, hogy Ö a földi életünk, békességünk, bövöl- ködésünk garantálója. Általa áll helyre az élet harmóniája és szépsége. Szalay Tamás Gyermekek imádkoznak Benedek Elek (1859—1929) Kérészijénél» az egész világon Jézusom, köszönjük nekéd, hogy a világon mindenütt vannak templomok és mindenütt varrnak keresztyének, akik ezekbe a templomokba járnak. Kérjük, segíts minden keresztyénnek, hogy jól megférjenek egymással! Segíts valamennyiünknek. hogy hozzád hasonlóan tudjunk élni, és ettől mások is kedvet kapjanak rá, hogy keresztyének legyenek. Ámen. Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — az Akadémia Dékáni Hivata* Iának (1147 Budapest XIV., Lőcséi út 32.) augusztus 15-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét. szülei foglalkozását és keresetét, illetve szociális viszonyait feltünteti, 4. orvosi bizonyít vány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkész! pályára alkalmas, 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkész! szolgálatra jelentkezés okait, í. esetleg egyházi működéséről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző^ bizonyítványa, a lelkész! pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizofiyítváhyt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje tfteg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az Okmányokat eredetiben ken beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra» megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. — Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók Ösztöndíjban is réusésülhetnek. Az. aki nemzedékemet az Ezeregyéjszaka titkaiba, Grimm meséinek szépségeibe vezette és teljes szívvel a gyermekek felé fordult, az erdélyi Kisbacon szülötte volt, ott is halt meg. Erdély most élő írónemzedéke még ma is megkülönböztetett tisztelettel és „nagybetűvel” ejti ki nevét, mint olyan valakiét, aki a század- fordulón felismerte azt az alapvető igazságot, hogy a gyermekvilág külön világ, szellemi igényének kielégítésére elsősorban a mese hivatott. Gazdag népmesekincsünket kiegészítette saját, kiapadhatatlan meseköltészetével, s a gyermekek számára szerkesztett kiadványokban, ifjúsági regényekben, újságokban, újságlovatokban úttörője lett a kodályi gondolatnak: a folklór, az irodalom megszerettetése az ábécénél, a mesénél kezdődik. Halála ötvenéves évfordulóján részletet közlünk az író Édes anyaföldem című 1920-ban megjelent regényes önéletrajzából. ... Mostan pedig megyek az iskolába. Októberben nyílt meg az iskola, de az egész hónapban csak két növendéke volt: Anikó meg én. Anikó az én nővérem, ő már egy telet járt a Szotyori keze alá, túl volt a palatáblán, s irkái vonalai közé, oly szép kerek betűket körmőlgetett, amely kerekséghez — sok esztendő ide- oda próbálgatása után — csak öregedő esztendeimben jutottam el. Az én első könyvem nem az Ábécé volt, hanem az első igazi magyar gyermekkönyv: Flóri könyve. Az a könyvecske, melyet Bezerédj Amália írt egyetlen leánykájának, Flórikának s vele egy félszázad gyermeknemzedékének. Ennek a könyvecskének minden versikéjét, minden mondatát elejétől végig olvastam, százszor meg százszor. kicsi agyamban vittem az iskolába minden betűjét, képecskéjét. s bár megkapott Indali Ábécéjének első lapja az „ő” elé rajzolt őzike is, s feledhetetlen emlékként vésődött a lelkembe, Flóri - ka könyve maradt jó sok esztendeig legkedvesebb könyvem, az én gyermekkoromnak egyetlen gyermekkönyve!... Ennek a könyvecskének a leikéből sarjadozott ki az én gyermekifjúsági könyveimnek terebélyes fája, melynek tövében ti megpihentek ... Ez a könyvecske tett adósává a gyermekvilágnak: mindazt a gyönyörűséget, mit az egyetlen könyv szerzett a gyermeki léleknek, tetőzve adni nektek. gyermekek! . .. Künn az udvaron összevisz-, sza szaladgálnak rémült sivalko- dással a csirkék, édesanyám, Éva meg Anikó kerítgetik, no most mindjárt lefogják, huss! Mikor már azt hiszik: megvan! — kisurran kezük közül a kiszemelt áldozat. Tudom, miért a bajsza: ma Visznek föl az iskolába, két gyermek után két csirke jár a tanító bácsinak. Nem „illeték”, de illendő. N^m sajnálom a - tanító bácsitól, de sajnálom őket, szegénykéket. A bús beteg tejet szopott gyermek érzékenységével nézem a hajszát, s bármit vágyakoztam az iskolába, most, hogy közeledik a pillanat, kicsi szívemet szorongani érzem: Vége a szabadságnak, nem szökhetem át kedvem szerint a kis zsellér házba, amely amilyen kicsiny, oly nagy nekem: a mesék végtelen birodalma. Ott, abban a kicsi zsellérházban hallottam az első mesét. Mondója egy növendék leányka, s nem vén banya, mint azt gondoljátok talán. És az első mese után kisírtam-könyörögtem belőle a másodikat, harmadikat, a negyediket — aztán a jó Isten tudja, hányadikat, — nem volt többé nyugalma tőlem. Hol tanulta tenger&okaságát a kacagtató, a hátborzongató, lélegzetfoly- tó meséknek ez a lányka? Sem apja. sem anyja nem volt mesemondó. Nyilván fonó- és kukoricafosztó estéken szedte föl. s mondta tovább lódítva, cifrázva, én meg nyeltem magamba tátott szájjal, kipirult arccal, lázban égő szemmel, s végére ha ért egynek, rángattam szoknyáját: tovább, tovább, még egyet, no még egyet! Emlékszem, világosan emlékszem, sok-sok este sírva bújtam karikás ágyacskámba, mert nem hívták át Rigó Anist, — cf volt az én mesemondóm ... Bezerédj Amália. és Rigó Anis... Nagyúri nő az egyik, zsellér leány a másik. Ennek a kettőnek lelki táplálékával mentem én iskolába . . . ... Az én gyermekkorom népiskolája és középiskolája közt nem volt közvetlen kapcsolat. Akár két telet, akár hatot ültünk, üldögéltünk rozoga, nyirkos padjain, a kollégiuma első osztályába föl nem vett nagytiszteletű Kiss Ferenc uram, a székelyudvarhelyi Kollégium rektor-professzora. Ám az én idömbeli kollégiumnak volt négy elemi osztálya is, ennek azonban csak második, leg- fönnebb harmadik osztályába vették föl a falusi iskola „végzett” nebulóit, akik közt tizen- két-tizennégy éves kamaszok is voltak. Amikor az első telet kijártam, éppen közepén voltam a hat meg a hét esztendőnek. Benkő bácsi — így mondanák ma — velem brillírozott „ virágvasárnapi eg- zámenen” ... A megfagyott gyermek volt a költemény. írta Eötvös József... Az anyja sírján megfagyott gyermek* érzékeny története megtalálta az utat az érzékeny szivekhez, s úgy tetszik nekem, akkoriban minden szív érzékeny vala, mivelhogy az asz- szonynép sírt hangosan, s kemény arcú férfiak is szemüket törülgették. És mert ez elég hosz- szú költeményt megakadás nélkül csengette végig az iskola legapróbb gyermeke, ne csudáljá- tok, ha fülem hallatára jövendőié meg Gál János megyebíró keresztapám uram: me-meglácsák a-atya-fi-fiak, e-ebből a le-legé- génykéből pa-pap lesz! S jól jövendőié Gál uram, mert bár palást, az öreg korral folyton növekvő nagy bánatomra, vállamat nem fődé, attól a pillanattól fogva, hogy toliamon át beszélhetek az én népemhez, mind e mai pillanatig, magamat papnak érzem ... K. P. *
