Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-29 / 30. szám

Kapi Béla püspökre és korára emlékezünk SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉV­FORDULÓJA ALKALMÁBÓL emlékezünk meg Kapi Béláról, a volt Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspökéről. Van mar bizonyos történelmi távlat, amely lehetővé -teszi személyé­nek és munkájának tárgyilago- saob értékelését. Ebben a „táv- la, '-ban helyükre kerülhetnek azott a teológiai, egyházpolitikai, egyházkormányzati és politikai döntések, amelyek személyéhez kapcsolódnak, amelyeknek hor­dozója, illetve munkalója volt. Ma már tisztábban és elfoguiat- lanabbui láthatjuk életművének pozitív és negatív vonásait. Születése (1879. augusztus 1.) és halála (1957. április 2.) közöt­ti 78 esztendő átíveli a „millé- niumi Magyarország’, az első világháború, a Magyar Tanács- köztársaság, a két világháború közötti fél-feudális társadalmi­gazdasági rendszer (a „keresz­tyén kurzussal”), a második vi­lágháború, a nyílt fasizmus, a feiszabadulás és a szocialista társadalmi rend megalapozásá­nak idejét. Olyan történelmi időkben élt. melyekben sűrűsöd­tek a nagy és népünk életére nézve sorsdöntő események. Ezek az események — a két vi­lágháború, a „keresztyén Ma­gyarország” igazságtalan társa­dalmi rendje, a fasizmus ember­telensége, a szocialista forrada­lom 1919-ben majd 1945 óta — mind-mind „kihívások” voltak az egyház felé is. Ezekre a ki­hívásokra az evangélikus egy­háznak is felelnie kellett. Az adott feleietek vagy a hallgatás minősíti a mindenkori egyházat és annak vezetőit. De úgy is fo­galmazhatunk, hogy a „prófétai szolgálat” vállalása vagy nem­vállalása mutatja meg. hogy a „keskeny úton” — jár-e az egy­ház és annak vezetői vagy pedig a „széles úton”. Alig lehet vitás, hogy abban a több mint három évtizedben, amikor Kapi Béla püspök állt a Dunántúli Egyház- kerület és hosszú ideig mint rangidős püspök az egész ma­gyarországi evangélikus egyház élén mind a két útra többszörö­sen is volt példa. AMIKOR KAPI BÉLA AK­KORI SZOMBATHELYI LEL­KÉSZT 1916. december 14-én be­iktatták a Dunántúli Egyházke­rület püspöki szolgálatába — alig 36 éves volt — folyt az első világháború. Tudjuk róla. hogy hangot adott a hadiszállítók ha- rácsolása ellen és kifogásolta az' állami hivatalnokok szenvtelen- ségét a szeretteiket kereső, se­gélyt kérő hozzátartozókkal szemben. Világosan látta, • hogy a háború tönkreteszi a hátorszá­gokban is a gazdasági életet, a művelődést és a közegészség- ügyet, Ugyanakkor nem volt szó — és pedig világos és hangos szó----a háború ellen, pedig ak­ko r már elhangzott Söderblom Nathan svéd evangélikus érsek kiáltványa, amelyben nemzetkö­zi egyházi konferencia összehí­vását sürgette a háború ellen és a béke érdekében. AZ AKKOR 39 ÉVES KAPI BÉLA PÜSPÖK POZITÍV SZOT MONDOTT KI 1919-ben a Ma­gyar Tanácsköztársaság idejében. A püspöki körlevélben ezt írta: „Nekünk hatalmi, gazdasági, po­litikai törekvéseink nincsenek ... ha körülöttünk megváltozik a társadalom gazdasági és politikai berendezése, szolgálatunkat tel­jesíteni fogjuk mindazokkal szemben., akik annak szükségét érzik és azt igénybe venni óhajt­ják. A kényszerű egyháztagok helyét az önként vállalkozó egy­háztagok foglalják el, a fizetést a tagok egyházszeretete és lelki­ismerete van hivatva biztosítani. Legyetek hazánk munkás polgá­rai. A tétlenség vádat emel!” Ugyanakkor, a forradalom leve­rése után , az egyház vezetői nem állnak ki az üldözöttek mellé. Hallgat az egyház és an­nak vezetői. Azok az evangélikus tanítóik és lelkészek, akik reszt­vettek a forradalomban nem kaptak védelmet az egyháztól. A két világháború között az egyház nagyjából-egészéből ösz- szenött azzal az igazságtalan társadalmi renddel, amely akkor már Európában „,múzeum”-nak számított és amely olyan sok szenvedést és megpróbáltatást okozott hazánkban millióknak. Akar v a - a k ar atl anu 1 kiszolgálója és támogatója lett az egyház a fennálló társadalmi rendinek. Nem volt jelentős hang, prófétai szó az egyház részéről az igaz­ságtalanságok ellen, illetve az igazságért, egyenlőségért, ke­nyérért. A fasizmus embertelensége, a fajüldözés gonoszsága tetőfokán Kapi Béla püspök, 1944. június 21-én közös protestáns emlék­iratot nyújt át az akkori igaz­ságügyminiszternek: „A zsidó­kérdés megoldásának módja Is­ten örök erkölcsi törvényébe üt­közik. A hit és engedelmesség kötelékében Isten igéjéről bi­zonyságot téve kárhoztatunk minden olyan elbánást, mely az emberi méltóságot, az igazságot és irgalmasságot megsérti, ártat­lanul kiontott vér rettenetes íté­letét idézi népünk fejére”. Ez bizony bátor szó volt! De ké­sen ... hiszen már folytak a de­portálások. Előbb kellett volna kiáltani. (Ezzel szemben Raffa.y Sándor püspök 1938-ban az I. 1939-ben a II. zsidótörvényt a felsőháziban elfogadta és megsza­vazta.) Pozitiven kell viszont értékel­nünk, hogy Kapi Béla püspök 1944-ben, a felszabadulás idején arra szólította fel a lelkészeket, hogy maradjanak a helyükön: „Pásztor légy, ne béres!” Alázata és bölcsessége mutat­kozott meg abban, hogy 1948- ba.n nyugalomba vonult. Ügy érezte, hogy az új magyar világ­ban másoknak kelL átadnia a vezetést. Abban is volt alázat, hogy a győri szeretetotthonban kért a maga és nagyon szeretett felesége. Hegedűs Katalin szá­mára otthonit. NEM FELEDKEZHETÜNK EL AZOKRÖL A KARIZMÁK­RÓL, amelyek életét gazdagítot­ták és amelyekkel gazdagított másokat, az egyházat. Nagyhatású igehirdető és ki­váló előadó volt. Eseménynek számított minden igehirdetése és előadása. Szeretett prédikálni és szívesen állt az előadói asztal­hoz. Mélyrehatóit a textusokban. Világi tudományokban, többek között a pedagógiában való jár­tassága lehetővé tette, hogy hi­telesen szólítsa meg a gyüleke­zet értelmiségi rétegét, de köz­vetlenül tudott szólni a falusi gyülekezetekhez is. Lelkészava­tások alkalmával elmondott ige­hirdetései maradandó nyomokat hagytak azokban, akik azokat hallották. A Dunántúli Lelkész- egyesület. 1940-ben adta ki „Ke­gyelem és élet” című kétkötetes prédikációs gyűjteményét. Szá­mos előadás is olvasható a kö­tetekben. Sok közülük időtálló. Szívügye volt az evangélikus nevelés. A szülői' házból hozta magával az iskola ’ szeretetek Gyakran látogatta az evangéli­kus középiskolákat egyházkerü­letében (Sopron, Kőszeg) és az általános iskolákat. Az érettségi vizsgákon sokszor elnökölt. Fáradozott a gyülekezetek éle­tének meggazdagításáért és el­mélyítéséért. Évtizedeken keresz­tül szerkesztette és kiadta a Bel- missziói Munkaprogramot, amellyel megkönnyítette a lel­készek szolgálatát. Maga is vég­zett gyülekezeti evatngelizáoiókat. Nagyon rendszeresen, és körül­tekintéssel végezte a gyülekeze­tek látogatását (Canonica visi- tat-io). Szerette ezt a munkát. Jó szervező volt. Egyházkerü­letében szívósan fáradozott a rendért és sokat tett a fegyelem megszi lárdí fásáért. Isten írói tálentumokkal is megáldotta. Ö alapította és hosz- szú ideig szerkesztette a Ha­rangszó című egyházi hetilapot, mely nagyon népszerű, volt a gyülekezetekben, Két életrajzi regénye ..Isten hárfása” (Ger­hardt Pál) és „Az olthatatlan fáklya” (Bornemissza Péter) ér­tékes mű. Imádkozó ember volt. A gyü­lekezeteket mindig imádságban hordozta. „Békesség” című ima­könyve az Istennel .való egész személyes kapcsolatáról Vall. SAJÁT; MONDATÁVAL ZÁR­JUK EMLÉKEZÉSÜNKET: „A kegyelem élet és az élet kegye­lem”. Keresztury Dezső: . m Valaki tenyerében Sokszor nem tudtam, mi derül ki végre sok titok közül meglepetésül; valóság lesz a képzelet, vad csatazajra ébredek, harcban ész nélkül; belezuhantam, visz az ár, mihez, mert kell, okot talál, hogy fennmaradjon végül a gyötrött test, mely elveti eszméletét: nem kell neki, mert csupa vér már; visszaájul, vagy kirepül a fénybe vagy alámerül, sűrű, kövér sár nyeli; új törvény dobja ki, > új áramokba hullani, hol más fény, más sötét jár. Kérdezhettem, hol is vagyok, mit is legyek, mire a sok esély, hisz látni néhány lépésre' ha tudok, sodrások, labirintusok * szédületében bármi várhat, kő, iszap, parti rét, s rámveti háló-végzetét angyal, ördög, akárki. Sokszor éreztem: vége van, megölnek, elvesztem magam, s mindig túléltem; sokszor éreztem: eltűnök, s a nap mindújra kisütött, . valaki lenyúlt értem; mindig úr lett a vadakon valami nagyobb hatalom, s elfértem tenyerében. % Megjelent, a költő „ÍGY ÉLTEM” című kötetében. 1979. ÜJ FORDÍTÁSÚ cseh nyelvű biblia é öKumené A öKumené A öKumené A „Katolikus irat az Ágostai hitvallás? KÉRDEZZÜK CSAK MEG AZ EGYHÁZ NÉPÉT, azokat, aki­ket ez a hitvallás gyűjt egybe! Hamar akadályba ütközünk. Te­kintve, hogy az Ágostai Hitval­lást — szemben az Apostoli Hit­vallással, vagy a Kiskátéval — az istentiszteleten soha, s az ok­tatás folyamán is csak elvétve használjuk. Néhány,án természe­tesen tudják, hogy egyházunk az Ágostai Hitvallás után "evan­gélikus”. Ezen túl ellenben csak azok tanulmányozzák, akik lel­készként. valami módon az egy­ház irányításával. tanításával, vagy történetével foglalkoznak. Ha az Ágostai Hitvallás csak a teológusok ezen csoportja számá­ra lentne fontos — mintha az ökumenikus párbeszéd néha ezt mutatná —, akkor tényleg vala­miféle „katolikus irat” lenne, de csak abban az értelemben, hogy egyházunk népét két osztályra tagolná: a teológusok hierarchiá­jára és a laikusokra, amolyan tudatlanokra. Mégis, az Ágostai Hitvallásnak még ez utóbbiak számára is van szerepe. Az ugyanis, ami egy nyelvtan, egy grammatika szerepe. Olyan, mintegy „nyelvtani” funkciót tölt be, hogy még azok is, akik­nek nincs tudatos és pontos is­meretük a szabályokat illetően, a hit nyelvén mégis nagyjából helyesen beszéljenek. Végül is a legtöbb ember egész rendesen beszél a nyelvtani szabályok pontos ismerete vagy felmondá­sa nélkül is! Így aztán az Ágostai Hitvallás­nak kevés tudós ismerője, de sok tudója van! Ezek nem sokat ad­nak a szentekre, a rózsafüzért, szenteltvizei;, keresztvetést fölös­legesnek tartják. Szívesebben hallgatnak prédikációt, mint vesznek úrvacsorát. Sokra érté­kelik a házas lelkészeket, de nem úgy a politikai., vagy erköl­csi előírásokat. Ezek nem tud­ják biztosan, mi egy püspökben a különleges é% szóba sem jöhet a magángyónás, böjt, vagy bú­csú. Mindebben az Ágostai Hit­vallás tudós ismerője fölfedezhe­ti. a Hitvallás körülbelüli alap­feltételeit.. Az évszázadok folya­mán ezek alapján rajzolódott ki az a kép, amelyhez hasonlítást el lehet várni egy protestánstól. Hitvallásunk tudós ismerői sze­rint ennek a képnek leglényege­sebb része a 'kegyelemből való megigazulás szabálya. Gyakorla­tilag tehát a Hitvallás hatása messzebbre terjed ki, mint azt akár egy protestáns is feltételez­né. az Ágostai hitvallás, MINT A HÍVŐ EMBER EGY­SZERŰ NYYELVTANA sok energiát megtakarít azáltal, hogy a hívőt megszabadítja hétköz­napi és vasárnapi cselekvése so­rán sok erkölcsi és liturgikus kötelességtől. Ez aztán nagyon könnyen mindenféle keresztyén szabálytól történő lemondás túl­zott könnyítéséhez vezethet. Mindenesetre nálunk Olaszor­szágban a lutheránusok aligha lesznek bármikor is katolikusok­ká! Az Ágostai Hitvallás, mint a keresztyén hit alapvető mintája inkább az eltávolodást, mintsem a megértést szolgálta: aki ugyan­is vasárnaponkénti templomozá- si kötelezettségének, a Mária- kultusznak, vagy az utolsó kenet elvárásának nem tesz eleget, az a közfelfogás értelmében egyértel­műen nem katolikus! A Hitval­lás eredetileg összekapcsoló cél­ja nem valósult meg, még min­dig inkább elválasztó erőként hat: .két különböző világ, két be­széd és gondolkodásmód, két különböző felekezet. Amikor az Ágostai Hitvallás „katolikus” irat”-jellegét feltételezzük, nyil­vánvalóan mégis arra a keresz­tyének egymásközötti, valamint kortársainkkal történő megértést elősegítő jellegére gondolunk, amelyet újra fél kell fedeznünk. Amennyiben a „katolikus” kife­jezést nem valamiféle beavatott teológusok által használt nyelvi értelemben, amolyan hierarchi­kus nyelvszabályozás módján fogjuk fel, akkor az egyház népe számára mintegy „ökumenikus felnőtt-oktatás” szerű „ínyelv- •tanórákat kell bevezetni. EZEKEN MÉRLEGRE LE­HETNE TENNI, vajon felhasz­nálható-e az Ágostai Hitvallás a keresztyének közötti párbeszéd régóta keresett nyelvtanaként. Egy ilyen tanulmány meglehe­tősen kihívó, ugyanakkor igen megelevenítő lehetne minden je­lenlévő számára! A lutheránusok megtanulhatnák, hogyan lehetsé­ges egy egyszerű alapszabályból a keresztyén élet és ünnep gaz­dagabb, színesebb formáit létre­hozni, valami „többletet” az egyházban. A római katolikusok számára fordított irányú tanul­ság következnék. Az ugyanis, hogy miként lehetne a színes, de felszínes vallásos kifejezésfor­máktól egészen az alapvető sza­bályokig visszamenni; arra visz- szakérdezni, amelyből azután az egyháziasság minimuma és a va­lóban szükséges előírásokhoz való ragaszkodás megvalósítható. AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS, MINT NYELVTAN, KRITIKAI­LAG IS HATNA. Némely pro­testáns mulasztásról — magán­gyónás, szerzetessség — kiderül­ne, hogy megszegényedés. Más kátóliküs fejleményről pedig, hogy káros kinövés, mint pél­dául a Mária-dogmák, vagy a ta­nítói hivatal. Mindazonáltal ki­tűnne, hogy nem nevezhető azonnal hibásnak és nem ítélhe­tő el egyszerűen, mindaz, ami alapjában véve csak egy nyelv­tani szabály kifejtése, kibontá­sa. Ilyen kifejezés, megmagyará­zás mind a nyelvtan, mind a költészet, híranyag, vagy akár egy távirat vagy rejtvény eseté­ben is megengedhető és ismerős eljárás. Szolgálhat-e az Ágostai Hitval­lás egy bonyolult világban élő keresztyénség közös nyelve szá­mára olyan útmutatásul, amely­ben a hívő egyszerű indoklást, alapvető megfogalmazást, s ugyanakkor alkotó, továbblendí­tő szabadságot talál? Ha igen, akkor az Ágostai Hitvallás va­lóban „katolikus” Lenne a „hit nyelvtana” átfogó értelmében! A szerzők ugyanis éppen ennek az eszközét látták benne. Amit ír­tak, azzal egy egyetemes keresz­tyén zsinathoz kívántak fordul­ni, amely zsinaton közös nyelv­re szándékoztak volna eljutni. Ennek az eredeti célnak a meg­valósítása — mint igazi pünkös­di cél — még az Ágostai Hitval­lás jövőjéhez tartozik. (Az Európai Evangélikus Ki­sebbségi Egyházak közös sajtó- szolgálatának cikksorozatából Jürg Kleemann Firenze-i evan­gélikus lelkész cikke.) " Fordította: Bízik László JELEN LESZ A PAPA AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS JUBILEUMI ÜNNEPÉN? Mint ismert az 1580-ban alko­tott Ágostai Hitvallás 1980-ban lesz 450 éves. Ebből az alkalom­ból szerte a világon jubileumi ünnepek lesznek az evangélikus egyházakban. A Német Szövet­ségi Köztársaságban, Augsburg városában a jövő esztendőben június 25—29. között tartják a jubileumi ünnepélyt. Az NSZK- beli nagy napilap, a WELT hí­rül adta, hogy bizonyos evangé­likus egyházi körök szívesen vennék, ha a jubileumi ünnep­re eljönne II. János Pál pápa is. Állítólag lépések történtek en­nek realizálására. A lap azt is tudni véli, hogy Josef Stimpfle augsburgi római katolikus püs­pök közvetítésével folynak már a megbeszélések és a pápa állí­tólag eddig „sem igent, sem nem-et nem mondott”. Ugyan­akkor dr. Eduard Lohse hanno­veri evangélikus püspök, az Egyesült Evangélikus Egyházak vezető püspöke kijelentette, hogy ők hivatalosan nem tettek lépé­seket a pápa meghívása érdeké­ben. Csehországban, Brünnbem 60 000 új fordítású .cseh nyelvű Bibliát adtak ki. Hamarosan ki­adják a következő 60 000 darabot is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents