Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-29 / 30. szám

I

Mindennapi kérdések

Mennyi Ici hcl képes elviselni az ember?

Szorgalmas gyári munkás, amolyan „ezermester"... Ereken keresztül csodáltuk ezt azi embert. Egyedül épített mayának házat: maga alapozott, egymaga húzta, fel a falakat, talán csak a tetőszerkezet építésénél vett igénybe minimális segítséget. Egy rabaig vidáman dolgozott: fütyorészett az állványon, gondolt egyet, beszaladt régi kis házába zongorázni, időnként hegedűje húrjaiból csalt ki dallamokat. Szinte csoda módjára, felépült a ház. Ám, a „bumeráng visszaütött’’. Lassan észre lehetett venni, hogy egyre fáradtabb, látni lehetett, hogy „görnyeszti a gond-teher. mit a hátán hin- táz”. Ma állandóan derékfájdalmakról panaszkodik, többször volt azóta kórházban.

Sokét gondolkodtam, az eseten, s rájöttem, hogy egyéni gondjait és terheit csak bizonyos ideig bírja az ember, ha csak maga akarja megoldani.

„EGYMÁS TERHET HORDOZZATOK és igy töltsétek he n Krisztus törvényét” — olvasható a Galáciai levélben. Nyilvánvaló, hogy ez az igei tanács ki akarja mozdítani az embert befelé fordulásából, saját terheinek tengeréből s a felebarát segítésére buzdítja. Sok olyan emberrel lehet találkozni, akik ezt szívesen vállalják. „Számomra nincs idegen fájdalom, a másét is magamra vállalom” —t írja egyik mai költőnk is. Az az érdekes, hogy sokan ezt viszonylag hosszú távon bírják, súlyosabb problémák nélkül. Vajon ez mivel magyarázható? Ügy gondolom, azzal, hogy mások problémája nem érinti az embert egészen egzisztenciálisan.

Véleményem szerint, a választ abból kiindulva célszerű keresni, hogy nem véletlenül vannak az „életrendek” — csalad, társadáldm stb.... — melyek kialakítása érdekében Isten tette meg az első lépést. Erre az isteni megállapításra és elhatározásra gondolok: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő társat.” (1 Móz 2,18)

IDŐZZÜNK EGY KICSIT A LEGKISEBB ÉLETRENDNÉL, a családnál! Mondanom sem kell, mindnyájan érezzük, hogy minden családnak megvan a maga terhe. Felelősséget jelent a gyermeknevelés, sokaknál gondot okoz a lakásprobléma, vannak, akik gyenge egészségi állapotban küszködnek terheikkel stb.. . . Hogyan lehel mindezeken úrrá lenni? Ismerek egy családot, ahol. sajnos nincs összhang a szülök között. Szegény asszony hol ide. hol odakap, mindenbe kapaszkodik: sertést nevel eladásra, baromfival foglalkozik* a gyerekről efogadhatóan gondoskodik, de az udvart felveri a gaz... Szemmel látható, hogy egyedül nem bírja a teljes terhet.. Ahol viszont a családi közösség a közös terhek megoldása érdekében ösz- szefog, ott sokra vihetik. Erre figyelmeztet a Prédikátor könyvének Írója is: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van”. (Préd 4, 9) Ez az ige egyértelműen jelzi, hogy az ember nagy terhek elviselésére is képes, de nem mayába zárkózot- tan s nem magára hagyva!

A SAJÁTJA MELLETT A MÁSOKÉT IS MEG TUDJA OLDANI

— összefogva — másokkal együtt. Ezt megfigyeltem a helyi tsz gépcsoportjának tagjainál. Általában fiatalok, kb. 75°u-ban építkeztek vagy modernizálták lakásukat. A résztvevők szinte mindegyike „ugyanabban a cipőben járt”,- de végülis „egyiknél se szőrit a cipő”

— a közös összefogással megoldották a sokszoros terhet. Termelőszövetkezetek az utóbbi időben ún. „munkahelyi közösségeket” (különböző munkaterületeken dolgozók közössége) alakítottak ki, hogy a kisebb-nagyobb közösségek együtt segítsék megoldás fele a nagy- közösség problémáit:

UGYANEZ A KÖZÖSSÉGI ERKÖLCS VIHETI ELŐBBRE a legnagyobb életrend, a teljes emberi közösség égető kérdéseit is (háborús feszültségek, faji kérdés, fejletlen országok gazdasági problémái stb

___) Az esetek legtöbbje azt mutatja, hogy egy-egy nép, ország magában hiába erőlködik. Világméretű, óriási terhek legyőzésére is képes lehet az ember, azzal a közösségi erkölccsel, melyet ez jellemez: mások terheit,, másokkal együtt! Péter Jenő

számok mögött van

Ami a

Az 1978179. tanévben a Teológiai Akadémia hallgatói 181 a ii yagyiilekezetben végeztek

szupplikációs és 37 anyagyülekezetben teológusnapi szolgálatot. Összesen 218 anyagyülekezetet érlek el szolgálatukkal a jövő lelkészei. A befolyt adományok összege 783 733 Ft volt, kereken 20 ezer forinttal több. mint az előző la névben. Ezeket a mondatokat a Teológus Otthon igazgatójának tanév végi jelentéséből idézzük. Az Evangélikus Élet hasábjain az egész tanév folyamán jelentek meg tudósítások a teológiai hallgatók teológusnapi szolgálatairól. Most nézzük ösz- szésségiikben a jövő lelkészeinek gyülekezeti szolgálatait, és nézzünk egy kicsit a jelentés számadatai mögé.

Áldozatkész gyű I ekezelek

Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunkban kereken 300 anyagyülekezet van, akkor megállapíthatjuk. hogy gyülekezeteink több, mint kétharmad részében volt szupplikáció, vagy teológusnap. Hogy miért nem volt minden gyülekezetben, ami kívánatos és ideális lenne? Vannak gyülekezetek. amelyek nagyobb adakozásaikat úgy ütemezik be, hogy az egyik évben a szeretet- intézményekre, a másikban pedig a lelkészképzésre adakoznak. Ezekben a gyülekezetekben csak minden második évben szolgálnak teológusok. Azután vannak olyan gyülekezetek, amelyek a nagyobb méretű helyi feladatok elvégzésénél (templomtatarozás, parókiaépítés, stb.) néni vállalkoznak arra, hogy külső célokra is adakozzanak. Néhány gyülekezetünkben pedig tavaszról

AZ ORSZÁGOS KÖNYVTÁR KÖZLEMÉNYE

Az Evangélikus Országos Könyvtár értesitr" kedves ‘ Olvasóit, hogy szokásos nyári szünetét augusztus 1—31 közt tartja. Kérjük. hogy rakta rellenőrzó munkánkat segítsék a június 1- nél korábban kikölcsönzött, könyvek (lehetőleg postán, ajánlva) visszaküldésével, (Bp,, Üllői út 24. I. em. 1085)

nyárra, vagy őszre tolódott el a szupplikáció. Néhány erőtelen gyülekezetei kivéve, egyházunk minden gyülekezetében van rendszeresen szupplikáció, vagy leológusnap, és igy minden gyülekezetünk meghozza a maga áldozatát a lelkészképzésért. "Néhány gyülekezetünkben évenként két alkalommal is (szupplikáció és teológusnap) adakoznak a lelkészképzésre. A gyülekezetek adományainak átlaga kereken 1600 Ft. Három gyülekezet 20 ezer forinton felül, öt gyülekezet tíz-' és húszezer forint közötti. 13 gyülekezet pedig hat- és tízezer forint közötti adományt, adott. Különösen megható a kis gyülekezetek szeretete és áldozatkészsége, amellyel a szupplikáns teológusokat fogadják és sokszor hihetetlennek tűnő áldozatot hoznak azért, hogy legyenek a jövőben is igehirdetök.

Szolgálatkész fiatalok

A Teológiai Akadémián a II— V. évfolyamú hallgatóknak tanévenként négy szupplikációs, vagy teológusnapi szolgálaton való ,részvétel kötelező. Az elsőéves hallgatók még nem szupp- likálhatnak, csak teológúsnapi szolgálatokra kaphatnak beosztást, A lelkészi szolgálatra készülő fiataloknak a szolgálatra való készségét mutatja az, hogy alig van olyan teológus, aki csak az előirt szupplikációs szolgálatoknak tesz eleget. 15 hallgató több mint tíz alkalommal vállalkozott szupplikációs, vagy teológusnapi szolgálatra, két hallgatónk pedig 21 alkalommal fordult meg ilyen címen az egyes gyülekezetekben. Ha figyelembe vesszük, hogy hallgatóinkra az elméleti felkészülés terén nem kis feladat 'hárul, azaz nagyon sok mindent kell megtanulniuk, hogy alkalmasak legyenek a szolgálatra, és a szupplikációs szolgálatokra való felkészülés a gyülekezetekbe való utazás elég nagy fáradságot jelent számukra, akkor láthatjuk csak igazán, hogy a szupplikációs szolgálatok milyen áldozatot kívánnak a hallgatóktól. Sokszor félő. hogy a sok szupplikációs szolgálat az elméleti félkészülés rovására megy, de a tapasztalat azt mutatja, hogy éppen azok a hallgatók a legszorgalmasabbak a

szupplikációs szolgálatokban, akiknek tanulmányi előmenetele is kiváló. Az a tapasztalat és gyakorlat pedig, amit a hallgatók a különféle típusú gyülekezetekkel való találkozáskor és a szolgálatok végzésekor szereznek, felbecsülhetetlen előny számukra eljövendő szolgálatukban.

I jövő reménysége

A szupplikációs és teológusnapi szolgálatoknak a lelkészkép- zés anyagi támogatása és a hallgatók gyakorlati felkészülése mellett van még egy el nem hanyagolható áldása. E szolgálatok alkalmával teológusok és gyülekezetek egyaránt megerősödhetnek abban a hitükben, hogy van jövője az egyház szolgálatának. Az a szeretet, amellyel a gyülekezetek, a jövő lelkészeit fogadják, megerősíti őket abban a hitükben, hogy nem hiába készülnek a szolgálatra, és nem reménytelen ügyre tették le az életüket. Hiszen vannak, akik szomjas szívvel és lélekkel várják szolgálatukat! A gyülekezetek számára is hitbeli erősödést jelent a teológusokkal való találkozás, hiszen ilyenkor győződhetnek meg arról, hogy Isten ma is hív el fiatalokat szolgalatára, s mindezt azért teszi, mert az egyház szolgálatán keresztül meg sok óvást tartogat nemcsak a gyülekezetek, hanem társadalmunk és az egész emberiség számára is. Külföldi látogatóink sokszor csodálattal beszélnek arról a mély és szoros kapcsolatról, amely egyházunkban a lelkészképzés és a gyülekezetek között van. Mi magunk is meghatódva tapasztaljuk a gyülekezetek támogató szeleteiét, amely •nemcsak a szupplikációs adakozásban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy tanév közben is egyre többen keresik fel vidéki testvéreink közül Akadémiánkat, a tanévnyitó és tanévzáró ünnepélyek alkalmával pedig mindig szép számmal ünnepelnek együtt a jövő lelkészeivel egyszerű gyülekezeti tagjaink. Lelkészeknek és híveknek ez a közös felelőssége egyházunk eljövendő szolgálatának a legbiztosabb záloga.

Selineczi János

Fekete Zoltán:

Tessedik Sámuel\ a diakónus

Két könyv is jelent meg róla az elmúlt hónapokban. Három éven belül második, hasonmás kiadásban jelentette meg a Mezőgazdasági kiadó Tessedik Sámuel önéletírását, amelyet először Zsilinszky Mihály adott közre (Pest 1873.). A Gondolat kiadó pedig A magyar néprajz klasszikusai sorozatban „Tessedik Sámuel és Berzeviczy Gergely: A parasztok állapotáról Magyarországon” címen, Z sig- mond Gábor válogatásában közölt tőle is írásokat (Bp. 1979.). E két könyv megjelenése adott indítást, hogy újra foglalkozzunk vele mi is, akik hozzá mint evangélikus lelkészhez a legközelebb állunk. Az alábbiakban mezőgazdasági szakembert, országos egyházi felügyelőnket szólaltatjuk meg. (Szerkesztőség)

Minél gyorsabban fejlődik egy tudomány, annál inkább fedez fel újra elfelejtett embereket, akik valaha úttörői voltak olyan megállapításoknak, amelyekre újabb utakon a közelmúltban jöttek rá. A növénytermesztés, talajtan, és különösen az egyháztörténet szinte évtizedenként fedezi fel újra Tessediket. De mi van a diakóniai teológiával, amely új utakon, gyorsan fejlődve keres olyan elődöket, akik két évszázaddal ezelőtt mór valami hasonló vonást árultak el? Kimagaslik közülük Tessedik.

ÉLETE. 1742-ben Albertin született papi családból, majd 1749-ig Békéscsabán gyerekeskedett. Árvaságra jutva, anyja Pozsonyban iskoláztatta, ahol elvégezte a' gimnáziumot, és 1755—1762-ig nevelő volt. 1762-ben egy évet tolt a debreceni teológiai főiskolán, majd 1763—1765-ig az erlangen! egyetemen tanult teológiát, természettudományt, orvosa ismereteket és filozófiát. A kitűnő tanítási módszerek, nagy- könyvtárak és a gyorsan fejlődő ipari, kereskedelmi- és mezőgazdasági német város kihatott egész életére és gondolkozására. Hazafelé Halléban Francke árvaházát, Jénában a mezőgazdasági vízrendezést, Berlinben a városrendezést és viziszállítást, Potsdamban a ‘parkosítást és erdősítést, másutt a vízimalmokat behatóan tanulmányozta. Ezek mind nagy hatással voltak későbbi terveire.

1766- ban Surányban udvari lelkész, majd

1767- 1820-ban bekövetkezett haláláig Szarvason volt evangélikus lelkész. Papi szolgálatának és az egyházi iskola példás fejlesztésének igen jó 'ellátásán kívül, 1771-től a papi kertből, saját költségén, kísérleti botanikus kertet, később 1800 hold szikesből kísérleti tangazdaságot teremtett. 1780-1796-ig, majd újra 1799- 1806-ig gazdatiszteket és szaktanítókat képző gyakorlati Gazdasági és Ipariskolát alapított, majd 1817-ben nagyrészt az ő tervei szerint állították fel a keszthelyi Georgikon Gazdasági Akadémiát is.

PAPI SZOLGÁLATA. Tessedik mind az Isten szeretete szolgálatában, mind pedig az emberek szeretete szolgálatában rendkívül buzgó és odaadó lelkipásztor volt. Ezer szóról szóra kidolgozott igehirdetést írt a legkülönbözőbb alkalmakra. A textusok kifejtésében a falusi nép életére vonatkoztatta az ige mondanivalóját. Célja volt a tiszta igehirdetés, de ebben mindig gyakorlati vonatkozásokat tett a gyermekek neveléséről, a szegények gondozásáról, a betegek gyógyításáról, az imádságos életről, a becsületes munkáról, a babonák káros voltáról, az ember szükségleteiről és a hívek helytállásáról a mezőgazdasági és ipari termelésben. Ugyanakkor a hívek hazafias kötelességeit és a felebaráti szerétéiből fakadó közösségi feladatait is levezette. Az irattári és pénzügyi rendet kínos pontossággal látta el. Beteglátogatások alkalmával az emberi nyomorúság forrásait bemur tatva, a megoldásokat beszélte meg a családdal.

KUTATÓMUNKA. Tessedik vérbeli kísérletező volt. Miután már a szülői ház kertjében megszerette a kertészkedést, a

papi kertben évek folyamán, 300 fajta gyümölcsfát oltott, szemzett, keresztezett, hogy a táj talajának és éghajlatának megfelelő fajtákat nemesítsen. Majd zöldségfélékkel és más szántóföldi növényekkel is kísérletezett. Kipróbálta a fűszer-és gyógynövények terme!hetőségét is. Tudta, hogy a szikesek terméktelensé- gét a káros nátrium-sók okozzák. Ez ellen az altalajból, vagy mái'gagödörből sziktelen talajjal 6-8 cm vastagon betakarta a szikest és a két talajt szántással összekeverte. Ezt a javítást (digózást) még ma is használjuk a talaj termékenységének növelésére. Sok állattartási kísérlete is volt. Mindezt a köz javára, de saját költségére végezte.

OKTATÁS. Tessedik népbulítónak tartotta az addigi szarvasi oktatást, ahol gyakorlatiatlan szövegeket, könyv nélkül, a tanító nádpálcás, karmesteri vezényletével. harsány hangon, kórusban ismételgették. E helyett az olvasást. írást, számolást és a káté legfontosabb részeit értelmesen megbeszélve, az egészségügyi," növénytermelési, állattenyésztési és ipari ismereteket tanította. A rövidebb ülő foglalkozások után egy kapott 6 holdas tangazdaságban és télen a műhelyben, színekben és istállókban fizikai munkát végezve, tanulták a gyakorlati teendőket, hogy ismét ülő tanításon vegyenek részt. Ezt a gyermekek annyira megszerették) ho'gy otthon oktatták szüleiket. Ez lett az alapvonása később a gazdasági felnőttoktatásnak is. magasabb szinten.- Nagy gondot fordított az árvízvédelem. öntözés és lecsapolás gyakorlati bemutatására is.

TÁRSADALOMTUDOMÁNY. Újra felfedeztük, hogy Tessedik foglalta először tudományos rendszerbe az elnyomott osztály életviszonyait. A kizsákmányolt

telkei paraszt életkörülményein keresztül a cselédek, pásztorok, cigányok és koldusok gazdasági életét is meglátjuk. Felfedezi, hogy ez a termelő osztály az ország legnagyobb értéke, amelyre akkor még kevésbé, de a jövőben mindinkább alapozni lehet. Ennek első feltétele: bebizonyítani neki, hogy nyomóra nem szükségszerű, hanem megjavított termeléssel megszűnik. A második feltétel a módszerek begyakoroltatása. A harmadik feltétel, hogy biztos legyen jövedelmének Saját hasznában. Ezekből levezeti a jobbágyok fokozatos felszabadítását, ami egyaránt lesz hasznos a földesúrnak és az államnak is. Az ipar fejlődése mind a mezőgazdaság, mind a társadalom összetétele szempontjából elengedhetetlen. Mindezt intézményesen kell a közösség szolgálatába állítani. Ö maga 100-200 munkást foglalkoztató fabrikát szervez, amely selymet és gyapjúszövetet gyárt, amelyből egyik évben 5228 métert adtak el. Be kell vezetni a kötelező munkát és a munkás érdekeltségét a termelésben. A rokkantakat ispotályban fogja könnyű munkára, a munkakerülőket csatorna- ásásra fogja be, a szökevényeket dologházba küldi. Megalkotja az új falu egészséges és szép tervét, ahol a paraszt közel kerül telkéhez és tűzálló, egészséges házban lakik. Mindent megterveznek és szabályoznak itt.

Tessedik a francia forradalom kitörésekor 47. a részletek megismerésekor már 50 év fölött volt, ami akkor magas kor volt. Nálunk mást el sem tudott képzelni, mint a művelt parasztok békés fel- szabadulását és polgáriasodását a jövőben. Az elnyomott tömegeknek nem voltak elképzeléseik a jobb jövő útjáról, de a kizsákmányolok nem inogtak meg, hanem szilárdan tartották a kormányrudat. Munkásosztály nem volt. Forradalmi helyzet nem volt. Ezért ő a kizsákmányoltak anyagi és szellemi fokának intézményes javításában látta a kivezető utal,. Ezt szolgálta egész éleiében.