Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-15 / 28. szám

Jelek-jelképek-emlékek Szueztől keletre Egy távoli országban történt. Olyan országban, ahová akkortájt magyar ember turistaként is ritkán vetődött el, kiváltképpen télviz idején. Ahol magyar szót hallani, mégha tanult is volt a nyelv és kiejtése selypesen-palócos, ünnepnek számított. Messze idegenben. Olyan országban, ahol a főváros néhány áruháza elegáns és drága üzletnek számított. Kiváltképpen is az, amelyben az eset történt. Ott vásárolni a biztos jólét jele volt minden odavalósinak. Csak egészen kiváló árut forgalmaztak és olyan előzékeny kiszolgálással, hogy az már tényleg túlzás. Abbah az áruházban, ahová — igaz, szépen fi­zetett és elegáns egyenruhájú — eladónak elhelyezkedni, főleg mun­kanélküliség-gonddal küszködő időkben, elérhetetlen ábránd volt a kereskedelmi középiskolá eminens végzőseinek is. Abban az áruház­ban, amelynek papírjába burkolt csomagocskával végigsétálni az ot­tani Váci utcán, divatját sose vesztő sikknek számít évtizedek óta. Hát csak úgy nézgelődök, mert van itt portéka a világ minden ré­széből. Az árak akkor se zavarnának, ha nem koszton-kvártélyon- zsebpénzen élő visszadiákosodott .ösztöndíjas lennék, mivelhogy az ilyen helyeken az árakat nem szokás kiírni — aki ott vásárol, an­nak az ár nem szokott problémát jelenteni. Szóval csak nézgelődök, nagyon vigyázva arra, hogy túl gyorsan ne haladjak, mert az feltű­nő, és még mit gondolnának rólam, de túl lassan se, nehogy még megszólítson valamelyik eladó. Egyszercsak nagyot pördül a forgóajtó és beviharzik a diszkrét csendbe négy ember, talán két házaspár. Pillanatok múlva csak őket figyeli mindenki, de ők cseppet se zavartatják magukat. Talán a hazulról nem kis kockázattal odavitt s ott — mivelhogy az eléggé körülményes — értékesíteni nem tudott szeszes ital elfo­gyasztásának hatására virágos jókedvük van. Kifejezetten jólöltözöt- tek. Odahaza mérnökök, orvosok lehetnek, az asszonyok talán több- gyermekes családanyák. Harminc-negyvenévesek. Hangosak és köte­kedők, s miért is ne, úgyse érti ott a szavukat senki. Fitymálva kri­tizálnak mindent és mindenkit, árut, vevőket, eladókat Persze, sem­mit se vesznek, de mindenbe beleturkálnak és hangoskodnak meg­állás nélkül. És milyen szavakkal, az asszonyok is! Nincs az a zug­nyomda, amelynek festéke eltűrné azokat a válogatott trágárságo­kat. Remekül szórakoznak. Édes anyanyelvűnkön. Honfitársaim. Gyáva voltam csak, vagy kerülni akartam a rendőri beavatkozást, mert ha indulataimnak engedek, az lett volna belőle és az olyasmit otthon sem szeretem —, nem tudom. Csak azt tudom, hogy végtelenül szégyelltem magamat. Csak arra emlékszem, hogy kisomfordáltam az oldalajtón. Undor környékezett. A tengerparton, a jeges, viharos szélben Petőfi szavaira gondol­tam: „...magyar vagyok, s arcom szégyenben ég. Szégyellenem kell, hogy magyar vagyok...” A gyarmatbirodalom virágkorában az a mondás járta Angla-szerte, hogy Szueztől keletre megszűnik a honi szokások és erkölcsök köte­lező ereje. Ott mindenki azt tesz, amit akar. Őfelsége lobogóját sok zászlórúdról levonták azóta, és Szueztől emerre és amarra is egészen másféle zászlókat fújnak a szellők. Olyanokat is, amelyeket egykor mifelénk fényeseknek hívtak és éne­keltek.* De a lelki ismeret szuezi szorosai sajnos sokfelé megvannak ma is. Látható és láthatatlan határok, amelyeken túl mintha már semmi se kötelezne. Lehet az országhatár, vállalati üdülő kapuja, gyári por­ta, iskola-, kórház-, vagy lakásajtó. Kinek mi. S a sorompót, oly könnyen emelhetőt, talán csak néhány üveg sör vagy pohár konyak jelenti. Botrányos viselkedésű honfitársaimon szégyenkezve, .metsző északi szélben egy téli alkonyaton, távoli tenger partján azt fogalmaztam meg, hogy az emberség: az igazság és a szeretet birodalmának nin­csenek határai, nincs szuezi szórósa. Honi tájon járunk mindenkor, amelynek határa átléphetetlen. Hiába lépünk át akárhány országhatárt. Schreiner Vilmos növekvő adományok az antirasszizmus PROGRAMRA Az elmúlt év augusztusa óta, amikor az Egyházak. Világ taná­csának antirasszizmus program­jának külön alapja terhére 85 000 dolláros támogatásban részesítet­ték a fegyveres harcot is foly­tató Zimbabwei Hazafias Nép­frontot, heves vita folyt és folyik az ökumenikus mozgalomban a döntés helyességéről.: szabad -e akár humanitárius célokra is se­gítséget adni egy fegyvere« har­cot folytató szervezet részére? Most, többek között a Brit Egyházak Tanácsába tartozó metodista egyház adományával, már 2000 angol font adományt utaltak át a szigetországból a különalapra. Ez az összeg kétsze­rese annak, amit a brit egyházak a megelőző két év folyamán együttvéve adományoztak. — templomtataeozasokat válla Lunik rövid kivitelezési határidő­vel Győré—Mészáros kőműves kisipa­rosok, Nagydorog 7044­Istentiszteleti rend Budapesten, 1979. július 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takács né Ko­vácsházi Zetena, de. 11 (úrv.) Hafesn- scher Károly, du. 7. Takácsaié Kovács- háizi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár du. 6. Muhtag Andorráé. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Ala­dár. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u.- 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánja de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Matüz Pál. Rákosfalva de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matúz Pál. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Váci út 129. ne­gyed *10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc-Erzsébet te­lep de. 9. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle- telep de. 8. Baranyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-MÁV telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kóisa László. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Korén Emil. de. fél ll. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. To- roczkó tér de. fél 9. Gálát György. Óbuda de. 10. Komjáthy Lajos. XÍI., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Garam Zoltán, de. ll. Garam Zoltán, du. fél 7. Ruttkay Elemér, Pest- hidegküt de. fél 11. Ruttkay Ele­mér. Modori út 6. de. 10. Muncz Fri- I gyes. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Nyird József. Németvölgyi út 138. de. 9. Ruttkay M. Géza. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. ll. (úrv.) RŐzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11. Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász — Lenfonó a hó első és harmadik vasárnapján de. fél 8.. a re­formátus templomban. — Pomáz min­den vasárnap de. 9., a református gyülekezeti teremben. — Szentendre minden vasárnap de. 11., az evangé­likus templomban (Bükkös part 2.). — Leányfalu a hó első vasárnapján du. 5„ a református szeretetotthon­ban. — Dunabogdány a hó harmadik vasárnapján du. 2. (Petőfi u. 3.). — Visegrád a hó harmadik vasárnapján du. 4.. a református templomban. Vác minden vasárnap fél 10., az evan­gélikus templomban (Eötvös u. 1-). — Esztergom minden vasárnap de. 10., az evangélikus templomban (Zalka M. u. 82.). evangélikus elet a Magyarorszael Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csefckszámlaszám: 516—20 412— Vin Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 252U ISSN 0133—1302 79.1934 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Is­ten országára” (Lk 9, 62). VASÁRNAP. — „Most azért távolítsátok el az idegen istene­ket, amelyek közietek vannaJi, és adjátok oda a szíveteket az Ürnak!” (Józs 24, 23 — 1 Jn 5, 20—21 — Lk 5, 1—1 — Zsolt 27, 7—14). Az embernek szüksége van Istenre. Ha nincs neki, ak­kor csinál magának. Luther sze­rint „Mindenki azt teszi istenévé, akihez a szíve vonja” (Nagy Ká­té). Isten gyermekeit is gyakran megkísérti a kézzel fogható is­ten. A mi Istenünk a Jézus Krisztus Atyja. Neki adjuk szí­vünket. Csak benne bízunk! „Te- benned bíztunk eleitől fogva” (780. ének 1. vers). HÉTFŐ. — „A világ pedig el­múlik, és annak kívánsága is” (1 Jn 2, 17 — Zsolt 90, 4 — Lk 9, 51—57a — Mt 5, 38—48). Isten népe tudatában van annak, hogy az a világ, amely körülötte van, minden szépsége ellenére a mú­landóság bélyegeit hordozza ma­gán. Éppen ezért nem' enged a bűnös vágyaknak, amelyek a mú- Landót akarják megragadni. Ke­resi azt, ami örök, állandó. A szeretetben, Isten életét mentő akaratának a cselekvésében ta­láljuk ezt meg. „E földön min­den elvész, Éltünk is elrohan; De örök a szeretet, Halál ellen paizs, A szeretet átnyúlik a más­világba is” (446. ének 5. vers). KEDD. — „Egy a ti mestere­tek, ti pedig mindnyájan testvé­rek vagytok” (Mt 23, 8 — 3 Méz 19, 34 — Lk 9, 57b—62 — Mt 6, 1—4). Jézus igazi testvériségre nevel bennünket. De nemcsak tanításával, hanem éiete példa- mutatásával is Valóságos Isten létére emberré lett, testvéri kö­zösséget vállalt velünk. Senkit sem tartott értéktelennek, életét mindyájunkért feláldozta. Gon­dolunk-e erre. amikor emberek­kel együtt dolgozuhk. együtt uta­zunk, amikor a távoli népekről szóló híreket hallgatjuk, a velük kapcsolatos megrázó eseménye­ket látjuk, hogy azok mindnyá­jan testvéreink? Mit teszünk ér­tük? „S úgy mint égi Mesterem, ORGON AMUZSIK A J. S. BACH MÜVEIBŐL címmel orgonaest lesz július 16-án,' hétfőn este fél 7 órakor a Bécsi kapu téri templomban. BACH: h-moll prelúdium és fúga. c-moll triószonáta, korálelő- játékok, c-moll passacaglia. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Tóth Anna és Hollerung Gábor Jegyek ára: 15 Ft. Jót' művelve szerte járjak” (438. ének 3. vers). SZERDA. — „Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét fél­jetek, hanem a fiúság lelkét kap­tátok, aki által kiáltjuk: Abba Atyánk!” (Róm 8, 15, — 1 Móz 18, 27 — Mt 19, 27—30 — Mt 6, 5—8). Isten lelkét már a kereszt- ségben kaptuk. Általa Isten gyer­mekei vagyunk. Ö atyánk, Aki nem a törvény kényszerével irá­nyítja életünket, hanem atyai szeretetének gazdagságával és közvetlenségével vezet minket. Ezért ujjongva kiálthatunk hoz­zá, a gyermekek örömével és há­lájával, mert Ö nagyon szeret bennünket. Nála biztonságban vagyunk. „Atyánk ő, benne viga­dunk, Neki élünk, neki halunk” (15. ének 1. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmassá­got nyernek” (Mt 5. 7 — I Móz 37, 22 — 2 Tim 4, 1—5 — Mt 6, 9—15). Isten nemcsak lelki nyo­morúságunkban szánt meg min­ket, hanem testi bajainkban is segítségünkre siet. A gutaütött- nek nemcsak a bűneit bocsátot­ta meg Jézus; de betegségéből is meggyógyította.. Akik tőle irgal­masságot nyertek, azoknak fel­adatul adja. hogy ők is irgalma- sak legyenek, mert akik könyö­rülnek másokon, azok nyerik el Isten végső irgalmát, az örök életet. Nagyon sok szenvedő kiált irgalomért és vár könyörületet. Ne várjanak hiába! „Boldogok az irgalmasok. Segítik a szűkölltö- dőt” (428. ének 6. vers). PÉNTEK. — „Azokra a dol­gokra törekedjünk tehát, ame­lyek egymás építését szolgálják” (Róm 14. 19—1 Kir 18, 30 — 1 Thessz 2, 13—20 — Mt 6. 16—18). Egy nagy közösséggé formált ben­nünket Isten Jézus Krisztus ál­tal. Ebben a közösségben nem egymás ellenére élő emberek vannak, hanem’ egymásra utal­tak. Urunktól kapott testi és lel­ki javainkkal csak akkor gazdál­kodunk helyesen, ha azok ' min­dig a mások javát, hitben és sze­retetben való épülését szolgálják. „Ne tekintsük magunkra csak, Szemeink mást is lássanak” (448, ének 1. vers). SZOMBAT. — „Ami az Istentől született, legyőzi /a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a vi­lágot, a mi hitünk” (1 Jn 5, 4 — 2 Krön 14, 10 — Lk 14, 25—33 — Mt 6, 19—23). A világ ebben az esetben az Istentől való távolíé- tet jelöli. A világ bennünk is meglevő valóság, amely minket is el akar szakítani Istentől. Is­ten gyermekei ezt a „világot” győzik le hitük, a Krisztus bűn és halál felett diadalmaskodó ha­talmába vetett bizonyosságuk ál­tal. Ez a győzelem tehát Krisztus győzelme bennünk. Ahol a világ legyőzetett, ott él és munkálko­dik a szeretet. „Nem, hitszegő én nem lehetek, Világ, , ne kísérts engemet” (303. ének 3. vers). Pintér János Ha én gazdag lennék, minden­ki kapna tőlem egy kis kertet. Mindenki. Tehát szegény és gaz­dag, öreg és fiatal. Egyformát mindenki. Ez a kis kert a leg­szebb álmok kertje lenne. A pi­henés és a kikapcsolódás kertje, az álmodozás, a béke kertje, a csodáké és az örömöké, a nyu­galom kertje: munka után, egy hét munkája után. egy nap munkája után, egy élet munkája után. Magam is egy ilyen kicsinyke kert tulajdonosa lennék. Minden nap kiülnék az én kis kertembe, a virágok fölé hajolnék, azok meg nyújtanák a fejüket felém, hogy megsimogassam, hogy sze­ressem őket. És minden virágnak neve lenne. Tündérke, Kiscsillag, Hajnalka, Estike, Aranysugár, Hófehérke, Katyusa, Kispiláng, Holdezüst, Szúrócska, Csodácska. A virágoknak olyan színe len­ne, hogy annak leírására nincs elég szókincsem. A kert köze­pén lenne egy forrás, abból pa­takocska folyna. Vize kőről köre ugrana és játékosan lefröcsköl­né a kíváncsi fűszálakat. Azok meg csak ráznák a fejüket és visszamosolyognának, miközben az orrukon guggol egy vízcsepp. A kertben egy nagy levelű fa is lenne. Alatta pad. A fa levelei védenék esőtől, naptól. Es köz­vetlen mellette egy fészekalja lila-fehér harangvirág. Estén­ként, amikor becsukódnak a szí­nes virágszemek, megkondulnak a virágharangok és aludni térnek a pillangók. És a fán madarak aludnának békés egymás mellett és az ő pityogásuk jelezné a reg­gelt. Fészek is lenne a fán, sok­sok madárfészek tele fiókákkal, boldog, elégedett kicsikkel. A nap mindig ott járna a virágok között és este sugarai búcsút in­tenének a kerti világnak. Ebben a kertben senkinek nem lenne gondja ruhára, éle­lemre, mert minden ember már elégedett lenne, és ha elégedett, akkor művelni kezdi a kertet. A kert virágai örömet adnak neki Ha én gazdag lennék és erre van most szüksége. Tisz­ta örömre. Háborúk dúltak, bombák robbantak, de elhalt a harci zaj és a bombatölcsérekben kinőtt a fű, nyílik a virág és az ember megint örül a bomló bim­bónak, egy csöpp levélnek, a tu­lipánhagymának, a mezei árvács­káknak. a gesztenye ragadós le­vélburkának is, a napnak, az eső­nek, a naponkénti megújulás­nak. Aki az eljövendőt várja, ápolja, gondozza, azt nem éri csalódás. Minden, ami nő, él. hálás a szerétéiért, a gondozásért, a felé­je nyúló kézért, a melegért, a megértésért, egy korty vízért, és hálával gondol arra, akitől kapta. Minden kis kert várja a gazdát, várja a kezet, amely segít, szánt, boronái, magot vet és esőt küld. Várja, de az emberre nincs fel­tétlenül szüksége. Ellentétben az emberrel, aki nem tudna nélkü­lük megérni. Mert mi lenne az emberrel füvek, fák, virágok nélkül? „Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet és gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, mely­ben legyen neki magva e földön. És úgy lön. És Iá tó Isten, hogy jó. És ülte te az Ür Isten egy ker­tet Édenben, és abba helyezte az embert, akit kiformált vala. És nevele az Űr Isten a földből min­denféle fát... és az élet fáját is a kertnek közepette... és vévé az Űr Isten az embert és helyez­teti őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.” Az Éden Isten kertje. A per­zsák kertjét paradicsomnak hív­ták. A paradicsom náluk nem a gyönyörök kertje, ahogy sokan gondolják, hanem egyszerűen csak kert. A .Korán szerint a túlvilág nem más. mint egy cso­dálatos kertben ülni. A kínai ezt mondja: ha egész életedben bol­dog akarsz lenni, művelj egy kis kertet. Ez a kert a legszebb ál­mok kertje, a nyugalom, a meg­békélés kertje legyen. Ha én gazdag ember lennék, mindenki kapna tőlem egy kis kertet. Kapujában véget érne a rohanás. Felette játékos szelek suhannának és , fehér bárányfel­hők úsznának a végtelen kék égen. Este mindenki künn ülne a maga kis kertjében. Hallgatná a virágok beszédét, a szél sutto­gását, a patak csobogását, fát ül­tetne, a szeretet, a megértés, a tiszta szándék fáját és ősszel mér talán szedhetné a gyümölcsét. A forrás vize tisztán törne fel a földből. A forrás mellett egy kő­szobor állna. Egy asszonyi alakot ábrázolna. Kezében hárfa, az ar­ca láthatatlan. Sötétedik. Mind­nyájan ott ülünk Isten szabad ege alatt. Te, én és a világ. Min­denki a maga kis kertjében. Az esti csendben megszólal a hár­fa. Húrjain lágy dallam fut vé­gig. Betölti a kertet. A tiedet, az enyémet, a világét. Pihenj meg benne. Éjjel és nappal. Örökkön örökké. Gyarmathy Irén:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents