Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-07-15 / 28. szám
! GYERMEKEKNEK. Einberhalász leszel Lk 5. 1—11 Nehéz mesterség a halászat. A halásziak szembe kell néznie széllel, viharral, a víz hullámaival. Sokszor hiábavaló minden fáradozás. Ha nem szegődik a halászok mellé a szerencse, üres marad a háló. HALÁSZOK ÜLNEK FÁRADTAN ÉS SZOMORÜAN A GE- NEZÁRET-TÓ PARTJÁN. Csónakjuk ott himbálódzik kikötve a part mentén. Maguk a hálót tisztogatják. Tele van vízinövény-maradványokkal. Még kagylók is akadnak benne. De hal nem akadt a hálójukba egész éjjel. Simon Péter, az egyik halász csendesen nyugtatgatja társait: Ne essetek kétségbe! Talán ma este mellénk szegődik a halászszerencse. Egyszer csak észreveszik, hogy Jézus, a názáreti próféta jön feléjük. Nagy tömeg követi őt és hallgatja beszédét. Az emberek mind közelebb akarnak kerülni Jézushoz. Tolakodnak. Jézust majdnem beszorítják a vízbe. Mikor Jézus Péterekhez ér, beszáll Péter csónakjába és arra kéri Pétert, hogy evezzen egy kicsit beljebb a parttól. Péter szívesen engedelmeskedik. Így mindnyájan jól látják Jézust és tisztán hallják beszédét. Leülnek a vízpartra, és csendesen hallgatják, mit mond Jézus Isten országáról és az Isten nagy szere- tetéről. ÉPPEN DÉL VAN, MIRE JÉZUS BEFEJEZI TANÍTÁSÁT. A nap erősen tűz az égboltról. Jézus ekkor így szól Péterhez: „Evezz ki a mélyre és vesd ki a hálót fogásra!” Péter csodálkozva néz vissza. Most? Ilyenkor, fényes nappal? Ilyenkor: nem lehet halat fogni — gondolja. Aztán megszólal: „Mester, egész éjszaka halásztunk és semmit sem fogtunk”. Azután eszébe jut, hogy Jézus beszél vele, az Ür, és gyorsan hozzáteszi: „De ha te mondod, megteszem”. Azzal kievez a nyílt vízre és kidobják a hálót. Kis ideig várnak. Péter ezt gondolja: ilyenkor menne hal a hálóba? Ki van zárva! Lehetetlen! De mekkorát tévedett. Mert amikor a hálót be akarják húzni, nem bírják, olyan nehéz. Annyi hal van benne, hogy már szakadozni kezd. Ugyan, hogy tudják ezt a rengeteg halat a csónakjukba beemelni? Szerencsére Jakab és János is a közelben van a másik csónakkal. Gyorsan odahívják őket. Azok is segítenek és nagy nehezen ki tudják emelni a sok halat. Mind a két csónakot megtöltik hallal, úgy, hogy majdnem elmerülnek. AMIKOR PÉTER RÁESZMÉL A CSODÁRA, elfogja őt a szégyen. Hiszen olyan hitetlenkedve vetette ki a hálót! Tulajdonképpen nem hitt Jézusnak. Ezért így szégyenkezik magában: Milyen rossz Is vagyok én! És Jézus milyen bölcs és milyen hatalmas! Nem érdemiem meg. hogy az ő barátja legyek. Leborul Jézus elé és így szól: „Uram, menj el tőlem! Hagyj magamra! Én bűnös ember vagyok.” Jézus azonban szelíden, és barátságosan így felel: „Ne félj Péter! Ezután emberhalász leszel!” S valóban Péter emberhalász lett. Ugyanúgy, mint Mestere, embereket vezet Istenhez. . Emberhalász te is lehetsz, Ha engem követsz. Ha engem követsz hitben szeretetben, Emberhalász te is lehetsz! Sclmeczi János Gyertnekek imádkoznak HAJÓZUNK Ma hajózunk, Jézusom! Nagyon szívesen hajózunk vagy autózunk, és egy napon talán még egy igazi repülőbe is beülhetünk! Apa azt mondja, lehet, hogy egyikünk-arvasíkunk egyszer még űrhajón is utazhat, az öcsém, én, vagy a kishúgom! Neked majdnem mindig gyalogolnod kellett. És akkoriban veszélyes volt hajón utazná. Ma máj- repülni sem veszélyes. Mi minden van a világon, ami könnyebbé teszi az életünket: autók, hajók és repülők! Köszönjük Jézus, hogy ma hajón utazhatunk! Ámen. jrok nektek, ifjak.,.1 Isten és istenek Öröktörvények — időszerű üzenetek SZÁZ ÉVE SZÜLETETT. A magyar irodalom fürtökben termő korszakának gyermeke volt, aki különösebben nem csatlakozott irányzatokhoz — nem is határozható meg azokkal — csak csendesen végezte munkáját. Nem irányzatként, hanem lényének alaptermészeteként a baloldalhoz tartozott. írásait a húszas években felettébb fékezték is. Amikor aztán lassan mégis megjelenhetett. a „konzervatívok” közé sorolták. Ö pedig régi csontok és agyagedények között matatott, belesett a kisemberek világába, élvezte családját, unokáit, böngészte a könyveket s közben írt. Hallatlan bájjal, édesbús derűvel s olyan oktató szeretettel, ahogyan csak nagyapák tudnak tanítva mesélni unokáiknak. Nem a nem létező tündérvilág ámításával, hanem a valóság porral, könnyel, verejtékkel kevert világáról, de arról tündérszépen. Nem is tudom, hol nyúljak hozzá. „Móra polihisztor s így a kultúra legkülönbözőbb tartományainak eldugott helyeire is bejáratos.” (Vajda László.) DIÁKOK VOLTUNK, akiket, a nyiladozó műveltségszomj vitt a Tisza-parti „Közművelődésnek” szentelt szép palota oszlopai alatt a Somogyi-könyvtárba, egy-két órás böngészésre. A képekről jól ismert arc, a szemébe lógó haj, szemében melengető mosoly, szájában a nem is égő szivarcsutkával, ott hajolt írások fölé szemben a bejárattal a nagy íróasztalnál. Mély csend volt mindig az olvasóteremben. Csak a könyvlapozás zizzenése ne- szezett. Buzdnló gimnazista hittudatomban a reformáció korabeli Szeged alakjait, eseményeit bontogattam, s csak itt. a Somogyi-könyvtárban tudtam kézbe venni A legősibb „feszület" és Móra írói géniusza P. Ordinansz évszázados könyvecskéjét: ,.A' Libanus havasi alatt illatozó Titkos értelmű Rózsát”. (A cím nem sejteti, hogy Szeged vallástörténetéhez kellett a mű. Mi több: Móra■ tollára való téma lett volna, ahogyan a protestánsok át akarták venni az alsórárosi katolikus templomot, ,.a’ rókát tulajdon barlangjából kipiszkáló süldisznónak furtsaságát követvén”.) Az antik sorokból fel-fetnéz- * tem rá: odamenjek, ne menjek? Nem mentem. Régebbi világokat vallatott ö. Az én világomról nem voltak sírleletek. Most reá emlékezve szóljak-e arról a világról, amiben élt s amit megírt? Ahogyan a búzamezőkről énekelt, ahol ..nincs történelem, csak lehajtott fejű, fáradt emberek vannak”? Könnyes-mo- solyos írásai csodálatos portrésorozat ezekről a hús-vér emberekről, ezekről a szegénysorban sovány húsú, lassú vérű emberekről. Vagy a „vadembert” keressem meg, az unokát, akivé lenni köny- nyű, mert arra csak születni kell. de annál nehezebb nagyapává lenni, mert azzá nevelődni kell. HADD NYÜLOK INKÁBB LEGSÜ- LYOSABB MÜVÉNEK EGYIK RÉSZLETÉHEZ. Az Aranykoporsóra gondolok. Abban is arra a részletre, amiben rá- érez a keresztyénség születésére, s oly művészi képzelőerővel teszi, hogy megéled, eseménnyé válik egy falra karcolt ősi gúnykép. Az egész regényben tnn- döklik Móra régészeti, történelmi tájékozottsága és biztossága, verőfényes stilusa és meseszövő művészete. Bár a korhű kulisszák közé plántált esemény inkább a századelő polgári eszményeinek, ideáljainak múltba vetített képe (Quintipor és Gránátvirág szerelme), de a fali karcolatból eseménnyé dramatizált folyamat valóban a keresztyénség születésének dinamizmusától lüktet. A könyv XXXVI. fejezetét idézem, ahol Pompejus színházában gúnydrámát játszanak. Az esemény gyökéradata a Pompei romjai között talált művészet- történeti lelet. Az ásatások során az egyik falra felkarcolt feszület rajzát találták. A rajz Krisztust szamárfejjel ábrázolja. Ez ma a legrégibb ismert Krisztus-feszület. Egyben arról a gúnyba torzult tehetetlen és kegyetlen haragról beszél, amit a nép szemléletében az üldöző császárok idején indukáltak. A régész Móra kétségtelenül ismerte ezt az archeológiái leletet, s noha erről magáról nem szól, a krucifixba vésett indulatot eseménnyé bővítette. A színpadon felállított kereszten szamárfejes Krisztus függ. A kereszt tövében az akkor ismert leghíresebb színész, Genesius „játssza el” a keresztyénné tevést: vödörből vért öntenek rá, amely végigömlik kifestetlen arcán és fehér köpenyén. Ö pedig patetikusan odakiáltja a sokezres nézőseregnek: „Látjátok, én most már keresztyén vagyok! Kövessétek példámat!” Óriási kacaj kíséri a jelenetet. A színész megismétli a mondatot. A közönség tombol. Ám harmadszor különös hangsúllyal kiált: „értsétek meg, rómaiak. hogy én most már valóban keresztyen vagyok ...” — s a könnyek végigfolynak az arcán, tiszta barázdát mosva a veres arcon. Valaki elkiáltja magát: Genesius sir! Hirtelen csend lett. OLVASSUK CSAK MAGÁT A KÖNYVET: ..Mint előbb a taps erősödött, most a csend mélyült. Egyik páholyból felindulástól remegő asszonyhang hallatszott. — Én is keresztyén vagyok! — Mi is azok vagyunk! — ezt három mély férfihang égy helyről kiáltotta. A szenátorok padjaiban egy öregember állt fel. A kortól berozsdásodott hangon szólt fel a színpadra. — Genesius, én követem a példádat. Az utolsó szó már belehalt az ordítások zűrzavarába. Keresztre velük! A bestiák elé!... ■.. Fegyver nélkül fogtak össze huszonhét keresztyént, csupa önként jelentkezőket.” Ez lett Móra tollán a gúnykrucifixböl, amit Pompei egyik falára karcoltak, s amit elöntött a forró láva. Thomas Mann mondta: „A gúny a legleleplezőbb fegyver. A gyengék használják, akiknek érvük már nincs, csak tehetetlen haragjuk.” A római birodalom fertőbe hullott. AMIKOR MÓRA AZ ARANY KOPORSÓT Irta. már erősen bontogatta szárnyait a „sápadt Galileait” gúnyoló náci tanítás. Móra Ferenc 1879. július 19-én született. Amikor az Aranykoporsó megjelent, 1935-öt írtak. Koren Emil 1 * A Ha Pál feltámadna ... Messzi vidékről érkezett vándor bolyong az ókori Athén belvárosában. Szinte beleszédül a pompásabbnál pompásabb templomok, pogány szentélyek tarka sokaságába. Mégsem tud igazán örülni a gyönyörű épületeknek, hiszen nem bámészkodó turistaként érkezett, hanem az egy igaz Isten követeként. „Háborgó lélekkel” kell rádöbbennie: a „bölcs Athén” tragikus félreértés áldozata, isteneknek hódol, bálványokat szolgál, s mit sem tud az egyetlen élő Istenről . . . Igen, Pál apostol híres, sokak megítélése szerint kudarccal végződő, athéni útjának képét idéztem föl. Ügy hiszem, az első parancsolat megértéséhez feltétlenül érdemes elolvasni ezt az izgalmas történetet (Ap Csel 17, 16—33). Vajon ha ma feltámadna Pál és újra ellátogatná Athénba, mit szólna az azóta történt változásokhoz? Tény. hogy a pogány templomok már csak idegenforgalmi látványosságot jelentenek, tény, hogy a görög mitológia alakjait csak érdekes mesehősökként tartjuk számon, tény. hogy Athénban is nyitott templomai vannak az élő Istennek. De vaFetvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — az Akadémia Dékáni Hivatalának (1147 Budapest XIV., Lőcsei út 32.) augusztus 15-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét. szülei foglalkozását és keresetét, illetve szociális viszonyait feltünteti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkész! pályára alkalmas, 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkész! szolgálatra jelentkezés okait 8 esetleg egyházi működéséről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa, a lelkész! páiyára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az. okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. — Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, abol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt élért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. elvesznek. Joggal állapította meg a felvilágosodás valláskritikája: Az istenek sokba kerülnek Igen, mert a bálványokkal sohasem tudjuk hányadán is állunk. Titokzatosak és éppen ezért félelmetesek is Szorongásainkat, félelmeinket, elfojtott vágyainkat, vetítjük beléjük, és „ők” mindezt elfogadják, tűrik, válasz, felelet nélkül. S ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a bálványok talán legjellegzetesebb vonása, leleplező, áruló jele, hogy némák. Hallgatnak, amikor igazán válaszra, segítségre szorulnánk életünk nagy kérdéseiben. Némák, mert. vagy halott tárgyak, vagy hozzánk hasonló gyarló, tanácstalan emberek. És Isten? 0 hogyan illik az istenek sorába? Sehogyan! Ő nem egy a sok közül, nem a legnagyobb, legfejlettebb”, legnépszerűbb a sorban, hanem VALAKI egészén MÁS, akiről éppen az ellenkezőjét valljuk mint a bálványokról: Istennek sokba kerülünk Sokba, hallatlanul sokba kerültünk már eddig is Neki. Fiát, Jézus Krisztust kellett odaáldozni, hogy kiszabadítson az istenek, a bálványok és önmagunk imádatából és rabságából. S ma is nap mint nap sok türelmébe, megértő, segítő szeretetébe kerü- ■ lünk, hogy végre megértesse velünk: nem valamiféle gőgös, hiú önteltség mondatja ki vele az első parancsolatot, melyre a többi kilenc is épül; Ne legyen más istened! Isten nem fé! a többi isten „konkurrenciájától”. hanem Ö, az élő. beszélő, segítő Isten minket félt a halott, néma, rabságba taszító istenektől. Szeretné. ha nem a tükörből ránk visszanéző, legveszélyesebb „kis- isten”. önmagunk körül forognánk. ha nem eszközöket, tárgyakat szolgálnánk, hanem végre tudnánk uralkodni önmagunkon és ránkbízott eszközeinken. Nem rabszolgákat, alattvalókat toboroz ezzel a parancsolattal, hiszen Jézus „sem azért jött. hogv szolgáljanak neki. hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltsá- gul sokakért”. Mert Ö egészen más mint bálványaink. más, mint mi vagyunk, ahogyan ezt egyik ifjúsági énekünkben örömmel valljuk: „Volt egyszer égy Király, ma is él, köztünk jár. Országát ne keresd térképeid felett. Hintója sose volt, mindig csak gyalogolt. Szolgákat nem akart, szolgálni Ö akart.” Az első parancsolattal is! Gáncs Péter jón ennyiie rendben lenne már minden az első parancsolat körül? Mai életünket, keresztyén- ségünket vizsgálva, vajon oem náborogna újra az apostol szíve?! Hiszen ezernyi rejtett és. nyilvánvaló formában jelentkez- , nek életünkben újra meg újra a bálványok, istenek. „Álruhás bálványok” Természettudományos ismereteire, eredményeire joggai büszke korunk sem tud szabadulni Igazán a bálványok vonzásától és kiszolgálásától, melyek ravaszul, rejtetten, sokszor modernnek látszó formában, hazug álruhában „támadnak föl”. Lehet, hogy nem nevezzük őket isteneknek, „csak” ünnepelt sztárként imádjuk őket, fényképüket kiakasztjuk, nevüket, arcukat trikókon viseljük . .. Lehet, hogy nem építünk már pogány .szentélveket, és nem mutatunk be bálványáldozatot. nem borulunk le . az aranyborjú előtt. Életünket robotolva áldozzuk oda egy teleknek, hétvégi háznak, autónak vagy egyéb ..álruhás bálványnak és zsarnok kényúrnak”. Igen. mert a bálványok mindent ígérnek, de végül helyette mindent
