Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-01 / 26. szám

V GYERMEKEKNEK, Örüljetek velem! Lk 15, 1—1» .,Irok nektek, í/jafc...” . Gyermekév — teológus szemmel- Isten mindenkit szeret. Szere- tetét azonban elsősorban azok­nak az embereknek mutatja meg, akik veszedelembe kerülnek és szükségük van a segítő támoga­tásra. Ezért ült le Jézus egy asz­talhoz a vámszedőkkel is, akik pedig gonosz, kapzsi emberek voltak és akiket a zsidó kegye­sek megvetettek. Amikor a fari­zeusok Jézus cselekedetén meg- botránkoztak. Jézus a következő két példázatot mondta el nekik: VOLT EGY PÁSZTOR. AKI­NEK SZÁZ JUHA VOLT. Na­gyon szerette mindegyiket. Fü­ves legelőkre terelgette és csen­des vizekhez vezette őket, hogy semmiben se legyen hiányuk. Mindegyik báránykáját jól is­merte. Ha valamelyik elkódor- gott a nyájból, mindjárt észre­vette, hogy egy haszontalan bá- ránykája megint hiányzik. Bizo­nyára itt van valahol a közelben — gondolta — és nem sokára visszatér a nyájhoz. Azonban hiá­ba volt minden várakozás, a kis bárányka nem került elő. Egész biztos, valami baja esett, vagy veszedelembe került — gondolta a pásztor. Elmegyek és megkere­sem a kis haszontalant. Egy pil-‘ lanatra eszébe ötlött, hogy mi lesz a kilencvenkilenccel, de azu­tán arra gondolt, hogy a kilenc­venkilenc itt van együtt. Tud­nak egymásra vigyázni és nem lesz semmi bajuk. Az elveszett­nek pedig nagy szüksége van a segítségre. Elindult hát, hogy megkeresse elveszet báránykáját. Hosszas keresés után halk bégetesre lett figyelmes. A hang irányába ment, s egy szakadék mélyén meglátta elveszett bárányát. Ott bégetett szegény. Nem tudott kimászni a szakadékból. A pásztor lekúszott hozzá és ölében hozta ki a mély szakadékból. Azután vállára vet­te és visszavitte a nyájhoz. Volt nagy öröm, nemcsak a pásztor szívében, hanem a bárányok kö­zött is, amikor meglátták és han­gos bégetéssel üdvözölhették el­veszett és megkerült társukat. ..Mondom nektek, hogy a menny­ben még nagyobb öröm van egy bűnös ember megtérésekor"’ — fejezte be Jézus a példázatot. EGY ASSZONYNAK TÍZ DRACHMÁJA VOLT — kezdte Jézus a másik példázatot. Nem nagy érték az egész, de szegény asszonynak ez volt minden ér­téke. Egyszer, amint az asztal­nál a pénzét számolta, hogy megvan-e mind a tíz drachmája, az egyik véletlenül kicsúszott a kezéből és elgurult. Begurult a szekrény alá. Hiába hajolt utá­na az asszany, sehogy sem ta­lálta. Mivel éppen sötétedni kez­dett, meggyújtotta a lámpást és bevilágított a szekrény alá. Ott van a sarokban — mondta ör­vendezve. De mivel kézzel nem érte el, seprőt hozott és azzal kotorta ki drachmáját a szek­rény alól. Amikor boldogan tette vissza pénztárcájába a többi drachma közé, éppen két szom­szédasszonya nyitott be hozzá, örüljetek velem! — mondta ne­kik — mert megtaláltam az el­veszett drachmámat. „így örül­nek Isten angyalai is egyetlen bűnös megtérésének” — fejezte be a példázatot Jézus. A farizeusok nem tudtak örül­ni a vámszedők megtérésén. Pe­dig az az igazi öröm, amikor megtapasztaljuk, hogy Jézus ve­lünk együtt másokat is meg­keres és kiment a veszedelemből. Selmeczi János Amikor megszólalt a fórum kezdetét jelző csengő, különös várakozással ültek be a teoló­gusok a Teológiai Akadémia ta­nácstermébe. Milyen „gyermek- műsort” állítanak össze a többi­ek? Nekünk pedig, akik a mű­sort készítettük, összeszorult a torkunk az idegességtől, mert tudtuk, hogy várnak tőlünk va­lamit, nekünk pedig adnunk kell. Amíg gyülekeztünk Halász Ju­dit: Kép a tükörben című nagy­lemezéről forogtak a vidám gyermekdalok. A műsor igazi tartalmát és ke­retét a vendég kisgyerekek ad­ták meg. Az ünnepség elején és végén néhány verssel és énekkel teremtették meg azt a légkört, amelyben érezhettük: nagyon is valóságos alapokon nyugszik az, hogy a gyermekévvel foglalko­zunk. „Kicsi vagyok én. majd megnövök én" — énekelték. Igen, az ilyen korú gyerekek azok, akik a mi gondjainkra lesznek bizva, akiket tanítani fogunk nem csupán hitünk alaptételeire, hanem az életre is. Ők azok, akik felnőve munkatársaink lesz­nek a gyülekezeti munkában. Tulajdonképpen nekik szán­tuk azt a mesét, amit az ő mű­soruk után adtunk elő. öröm volt látni, hogyan izgulták vé­gig az egész történetet. Lázár Ervin: A kislány, aki minden­kit szeretett című meséje Brune- láról szól, aki reggel elindult hazulról az erdőbe. Ott eltéved, majd találkozik a Tigrissel, a Medvével és a Rettenetes Há­romkerekű Pakuk madárral, akiket nyílt, gy.ermeki szerete- tével meg tud „szelidíteni” és a barátai lesznek. Este hazafelé menet a Vadásznak újságolja el nagy kalandját, aki ebből meg­tudta hol laknak az állatok és mind a hármat lelövi.' Ennek a mesének a menetére fűzték az­tán fel a műsor további részeit: hogyan közeledik a gyermek környezetéhez és hogyan döntik romba a felnőttek a gyermekek­ben ezt a megismert világot. Mivel a programban ezt úgy ol­dottuk meg, hogy idézeteket és zenei részleteket vágtunk egy­más mellé, most hadd válasszak ki ezekből néhányat, megőrizve a műsor menetét. < Az önálló élet kezdetén „Mi számunkra a gyermek? Kenyérpusztitóként jött a világ­ra? Élni vágyásunk örök kerék­kötője? Kudarcba fulladt álma­ink, reményeink megvalósítója? Örökre lekötelezett adósunk? Vagy: a családi élet nélkülöz­hetetlen, szerves tartozéka, aki­ről az mondjuk: ha nem szület­tél volna, nem volna teljes a boldogságunk.” (Németh Gy.: Lelki egészségünk) „A szülők ma mindent meg­adnak, egészséges táplálékot, kü­lön szobát, szép ruhát, és köz­ben megfeledkeznek a gyermek­kel való foglalkozásról.” (Magyar Nemzet) Ha a gyermekekről szólunk, beszélnünk kell azokról az édes­anyákról is, akik — Weöres Sándor szavaival — „termo ékes ágként” hűségesen nevelik gyer­mekeiket. Nekik szólt a költő Anyámnak című verse. A gyermekek helyzete hazánkban és a harmadik világban Itt ismertettük gyermek támo­gatási rendszerünk főbb adatait. Pl.: A gyermekekkel kapcsolatos összes állami kedvezmény 1978- ban 31-33 milliárd forint volt. „A fejlett ipari országokban a terhes nők átlagos testsúlygya­rapodása 12 kilogramm. India egyes térségeiben a terheseknél egyáltalán nem lehet testsúly­gyarapodást mérni. A csecsemők számára az anyaméhben elkez­dődik az éhezés.” (ENSZ Gyer­meksegély Alap jelentése 1979.) „A reggelikre és uzsonnákra többet panaszkodnak a gyerekek. Mindig csak Mackó sajt és leg­feljebb háromféle felvágott.” (Magyar Hírlap) „A világon évente 17 millió négy év alatti gyermek hal éhen. A nemzetközi gyermekévből ed­dig három hónap telt el — s éhenhalt 4 millió 200 ezer kis­gyermek.” (Magyar Hírlap) Kiegészítés: Azóta eltelt egy újabb hónap, a szám: 5 700 000. „Egész szívemből azt kívánom, hogy tiltsák a bombákat és ab­ból a fémből, amiből eddig bom­bát gyártottak, csináljanak in­kább tűzhelyet a szegények­nek ...” (14 éves gyerek levele Jordániából, Kincskereső) A gyermek felfedezi környezetét „A nagyok semmit se értenek meg maguktól, a gyerekek pe­dig belefáradnak, hogy örökös- örökké magyarázgassanak nekik ” (Saint-Exupery: A kis herceg) Bélyeget gyűjtöttem. / Papa hozott egyszer egy kilót. / Azó­ta nem gyűjtök bélyeget.” (Ami a szivedet nyomja. Svéd gyerek­versek.) így emlékezünk meg a nem­zetközi gyermekévről. S ezek a kérdések, amelyek ebben a mű­sorban előkerültek még utána is tovább gyűrűztek, sokszor heves vitákat kavarva közöttünk. Job­ban megismertük a gyermeket, a problémáit itthon és szerte a vi­lágon. Ezzel is közelebb kerül­tünk ahhoz, hogy majd lelkész­ként eredményes munkát tud­junk végezni érettük. Amikor ebéd után hazafelé mentünk a vendég gyerekekkel, azt mondták: akár estig is ná­latok maradtunk volna. Azt hi­szem ez volt a legnagyobb di­cséret, amit kaphattunk ezért a műsorért. Sikerült a gyermekek­ről a gyermekeknek és a felnőt­teknek is érthetően beszélnünk. Laborczi Géza — BÉKÉSCSABA. A gyüleke­zet május 4-én tartott szeretet- vendégségén ifi. Kendek György gyulai lelkész, egyházmegyéi sai- tóelőadó szolgált igehirdetéssel és Sajtóosztályunk szolgálatát is­mertető tájékoztatóval. Május 17-en a békéscsabai szeretetott­hon lakói közt mutatta be azo­kat a kiadványokat, melyek az Otthon lakói közt is hasznos szolgálatokat végezhetnek. litérniékék imádkoznak NYARALUNK Szünetünk van, Jézusom! Nyaralunk a szüléinkkel, egy kis házikóban lakunk mind a hatan. Te nyaraltál a szüléiddel? Te bizonyára nagyon szegény voltál. Még nagyon sok szegény gyerek van a világon, akik nem mehetnek nyaralni a szüleikkel. De mi nyaralunk. Jézus, örülünk és köszönjük Neked, hogy nyaralunk! Ámen. Etióp vendegek a fasori ifjúság között Élő hagyományok Passió olvasás A TÖRÖKÖK KIŰZÉSÉ UTÁN az Alföld szinte lakatlan volt. Újratelepítése a XVIII. sz. ele­jén indult meg. Kik is voltak hajlandók erre a tájra leteleped­ni? Szökött jobbágyok, vallásuk­ban háborítottak, társadalom ki­vetettjei. Azok, akiknek muszáj volt, csak azok jöttek. Békés­csabára 1715-ben „három felföldi evangélikus, hitéért üldöztetett családfő értesülvén az itteni vi­dék puszta voltáról lejött az Al­földre és engedélyt kért, hogy mind ők, mind utánuk érkező hitsorsosaik letelepedhessenek. — A kamara megadta a letelepe­dési engedélyt, sőt még szabad vallás gyakorlatát is biztosítot­ta.” írta Haan Lajos békéscsabai lelkész történeti feljegyzéseiben. Ez örömhírre megindult a fel­vidéki evangélikus szlovákság és rajokban telepedett le Békés me­gyében. Ennek a telepítésnek a nyomán alakultak meg sorra és rendre azok a gyülekezetek, ame­lyek ma is a magyarországi evangélikus egyháznak a legna­gyobb gyülekezetei közé tartoz­nak. CSALÁDOK. KISEBB CSO­PORTOK JÖTTEK egy-egv vi­dékről. Magukkal hozott szoká­saikat újjá formálták az egyes csoportok az új élet és a táj ha­tására. Utódaikra a már meg­változott szokások maradtak. Ezek lassan hagyománnyá értek. Nem módosult a hitükhöz való ragaszkodásuk. Megmaradtak hű­ségükben. Mindennapi életüket át meg átszőtte kegyességük. HOGY MIT JELENTETT AZ ÚJ HELYEKRE TELEPÍTET­TEK NEK a gyülekezeti közösség és az istentiszteleti élet, annak igazolására álljon itt a komlósiak letelepedése. A telepítések ele­ién néhány csoport Sékésszent- andrásra került, ahol az ottani pusztát a magyarokkal vegyesen népesítették be. Néhány év után a szlovákok maradása lehetetle­nült Tovább vándoroltak. Föl­desuruk Komlós pusztát ajánlot­ta fel. Mintegy 80 család indult az új helyre, de már mint egy szervezett gyülekezet. Magukkal vitték a lelkészt a kántort sőt még egy kis harangot is. BékésSzentandrá.son néhány év alatt kialakított rend az isten- tiszteleti és egyházi életben az új helyen már mint hagyomány és szokás élt tovább szinte min­den törés nélkül. S hogy milyen erős volt ez a rend mutatja az is. hogy Komlóson, amikor Bé­kés és Csanád megye vitája kö­vetkeztében. lelakatolták imahá­zukat és a'lelkészt pedig elker­gették, akkor titokban gyülekez­tek össze a tanyákon és tartot­ták istentiszteleteiket, keresztel­ték gyermekeiket és osztották az úrvacsorát. Örömmel fogadták a hozzájuk titokban látogató lelké­szük minden szolgálatát. ISTEN IGÉJÉNEK MINDEN NÉVEN NEVEZENDŐ MEGBE­CSÜLÉSE, mint hagyomány mai napig jellemzője az alföldi szlo­vákoknak. Az evangélikus ke­resztyén tanítás központi mon­danivalójának tartják Jézus Krisztus szenvedését és halálát. Nem véletlen ezért, hogy szlovák jellegű gyülekezeteink kegyessé­gében olyan jelentős a „passió" és az ezzel kapcsolatos minden szokás. A FELSZABADULÁS UTÁN a nagylaki gyülekezetben kisegí­tésképpen istentiszteletet tartot­tam. Éppen virág vasárnapja volt. A szlovák gyülekezetben virág­vasárnapján és nagypénteken gazdag tartalmú passió olvasás van. Kántorunk nem volt A pas­sióhoz pedig énekeket jól ismerő kántor kell. Mintegy 23 féle éne­ket kell énekelni. Ennek ellenére a kis gyülekezet nagyon ragasz­kodott a szokásos rendhez. Le­gyen passió! Idős néni, Suslák mamóka válalía az ének veze­tését, — Szépen, rendben el is végeztük a passiót. MAJD HARMINC ÉV MÚL­VA Pitvaroson hasonló körülmé­nyek között került sor a passió olvasására. Ebben a gyülekezet­ben a hagyományoknak az élő volta teremtette meg az alkal­mat, hogy a múlthoz hasonló gazdagsággal hangozzék az örök evangélium éppen a szenvedés történetén keresztül. — Szinte érthetetlen a gyülekezet ragasz­kodása ehhez a régi formához és módhoz, akkor is, amikor pe­dig nehezen teremthetők meg a régi passió olvasás teltételei. — Istennek tetszik olykor olyan mó­dot választani a hozzánk jutás­hoz, mint amilyen a passió olva­sásánál a mi Urunk szenvedésé­nek és halálának a Máté írása szerinti evangéliumban leirt szó­szerinti története. S mi ezt noha már sokszor hallottuk, olvastuk mégis most' is kívánjuk. Az így ismételt evangéliumot teheti és teszi a Szentlélek bennünk erő­vé, hitté és üdvüsségé. A PASSIÓ OLVASÁS GYA­KORLATA a szlovák gyüleke­zetben hűen tükrözi a régi ha­gyomány tovább élését! Nagyon megbecsült szokás ez. Nagyhét előtt így intik egymást a hívek: Vasárnap elmegyünk a templom­ba hiszen passió lesz. Valami olyan lesz tehát, ami nem meg­szokott, hanem valami rendkí­vüli. Virágvasárnapján és nagy­pénteken előkerülnek a passiói könyvecskék. Minden házban több is van belőle. A régebbiek .,Porádek Swaté Passie” (A szent passió rendje) címet, az újabbak .,Passióvá Knilecka” (Passiós könyvecske) címet viseli. Az is­tentiszteleten az oltár elöl a lel* kész hangosan olvassa Virágva* sárnapján a Máté és nagypén­teken a János evangéliuma szen­vedéstörténetét. A hivők közbe- közbe egy vagy két énekverset énekelnek. Amikor a lelkész a felolvasás­ban Jézus haláláig ér, elcsende­sedik. Oltár felé fordul és ma­gában imádkozik. Ez a „tichost” a csend. Nem lehet semmilyen ékesszólással igazabban és fel- foghatóbban kifejezni Jézus ha­lálát, mint ezzel a csenddel. Halk orgonaszó jelenti az át­menetet. A csend mélységéből és halálközelségből maga Jézus eme­li életre az éneklőt, a bizony­ságtevőt. „Ha eljön az én órám S itt kell hagynom életem, Én Jézusom, gondolj rám, Kérlek maradj énvelem .. Koppány János I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents