Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-03 / 22. szám

GYERMEKEKNEK. „írok nektek, ifjak...” Jézus él a Szentlélek által Az Űr Jézus visszament a mennybe, a tanítványok pedig Jeruzsálemben vártáik ígérete be* teljesedését, a Szentlélek eljöve­telét. Mindennap együtt imád­koztak. Velük imádkozott Mária, Jézus anyja is. ÚJRA ÜNNEP LETT JERU­ZSÁLEMBEN : pünkösd ünnepe. Most is sok ember érkezett a vá­rosba. Az ország minden tájáróL jöttek, sőt még külföldről is ér­keztek Jeruzsálembe az ünnepre. A templomba siettek, hogy áldo­zatot mutassanak be Istennek. Az utcáin nagy volt a jöves-menés. Egyszercsak megálltak az embe­reik és figyelni kezdtek, mert va­lami különöset hallottak. Mintha nagy szél zúgna, pedig szép, csendes idő volt. Ez a különös zúgás egy házból hallatszott. „Hát ez micsoda?” — kérdezték kíváncsian és tódultak a ház fe­lé. A házban különös dolog tör­tént. Ott voltak a tanítványok. Az ő fejük fölött támadt ez a szélzúgás. Fejükön lángok tá­madtak, mint a tűz lángjai. De nem volt igazi tűz, mert nem gyulladt meg a hajuk. De elá­rasztotta őket valami kimondha­tatlan boldogság és öröm. Mert most szállt a szivükbe a Szent­lélek, akit az Úr Jézus megígért makik. Nem lehetett sem látni, sam hallani. Egész titokban tör­tént. Az utcáról behallatszott a tömeg kiabálása. „Mi az ott bent? Mi történik ott? Erre a tanítványok kimentek az embe­rek közé. Elkezdtek prédikálni különböző nyelveken. A külön­böző országokból jött emberek a maguk nyelvén hallották Isten igéjét. A nagy hangzavar egye­seket mosolyra fakasztott: „Ta­lán sokat ittak ezek. Részegek, és azért beszélnek így össze- •jjüMiBSaa.” EKKOR PÉTER CSENDRE IN­TETTE A SOKASÁGOT és be­szélni kezdett: „Emberek! Nem vagyunk mi részegek! Nem it­tunk bort! Hanem tudjátok mi történt? Az Űr Jézus elküldte nekünk a Szentlelíket. Hiszen is­meritek mindnyájan a názáreti Jézust. Emlékeztek rá, mennyi beteget gyógyított meg és meny­nyi csodát tett. De aztán meg­haragudtatok rá. Elfogtátok és keresztre juttattátok őt. De nem ■maradt a sírban, mert Isten Fia volt. Föltámasztotta őt Isten. Mi mindnyájan láttuk őt, találkoz­tunk vele. Fölment a mennyekbe és most elküldte nekünk a Szent- leiket Az a Jézus, akit ti ke­resztre feszítettetek, a mennynek és a földnek az Ura! AZ EMBEREK MEGRETTEN­TEK. Hát mégis Isten Fia volt?! Milyen rosszat tettünk mi vele! Most biztosan haragszik ránk és bosszút áll majd rajtunk! „Mit tegyünk?” — kérdezték kétség- beesetten Pétertől. Péter igy vá­laszolt nekik: „Kérjetek Istent, hogy bocsásson meg nektek! Sze­ressétek aiz Űr Jézust és keresz- telikadjetek meg! Isten megbo­csátja bűneiteket és mindnyájan nagyon boldogok lehettek.” Micsoda . nagyszerű pünkösd lett ebből ott Jeruzsálemben! Az emberek nagy csapatokban jöt­tek a tanítványokhoz, hogy meg- keresztelkedjenek. Lehettek vagy háromezren. Mind szeretni akar­ták Jézust, mind az ő tanítvá­nyai akartak lenni. Mikor az ün­nep elmúltával hazatértek, ott­hon elmondták, mi történt velük. Elbeszélésükből és egész életük­ből meglátszott, hogy ők is meg­kapták a Szentlélek ajándékát, a bűnbocsánatot és a boldog, új életet. Selmeczi János István és Attila jóbarátol Mindkettőjük polcán ott van Biblia. István, ha kezébe vesz azzal az igénnyel olvassa, hog műveltségét növelje, pontosa: utánanézzen egy történetnek, el olvasson egy példázatot. Attil is rendszeresen olvassa Bibliája de amellett, hogy a gyakori ol vasás következményeként jól el igazodik a bibliai könyvekber szaván keresztül Jézus szava hallja meg. Ügy érzi, hogy Jézu szól hozzá az igében. Férj és feleség együtt ül az is tentiszteleten. A férfi megállapít ja, hogy logikusan van t'elépítv az igehirdetés, a lelkész szépe; beszél magyarul és valószínűié komolyan veszi szolgálatát. A asszony meg van rendülve, mei arról hall, hogy Jézus szeretet megtartó szeretet. Azt az igére tét kapja, hogy Jézus őt is meg tartja örömben és nehézsége között, munkahelyén és család jában. Kisgyermeket keresztelnek, i keresztmama örömmel tartj karján keresztgyermekét. Üjr átéli, hogy Jézus teszi meg a JUBILATE, ÖRÜLJETEK — ez a felszólítása a húsvét utáni har­madik vasárnapnak, amikor Isten bőkezűen adott okot az örömre. Ezért Vas megye evangélikus gyülekezeteiben már korán fel­keltek a presbiterek, hogy idejé­ben érkezzenek meg Celldömölk- re, az egyházmegyei presbiteri konferenciára. Szívesen, lelkesen jöttek. Háromszázhúsz gyülekeze­ti felügyelő, gondnok, presbiter érkezett a vasi gyülekezetekből. A főistentiszteleten pedig mintegy hatszázan voltak a hívekkel együtt a celldömölki templomban, amely a megújított formájában barátságos otthona volt az érdek­lődő gyülekezetnek. ÖRÖMMEL TÖLT EL ISTEN VEZETÉSÉNEK ES EREJÉNEK A MEGTAPASZTALÁSA. — Ez csendült ki D. dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetéséből is. Isten irányítja egyaránt az egyes ember életét és hitét, de nyilvánvalóan vezeti népét is, az egyházat, a hí­vek közösségét. Különleges hely­zetben szembetűnőbb, amikor új úton, új társadalmi helyzetben kellett megtalálni az egyháznak szolgálata útját. Isten ma úgy ve­zeti Igéjével és Szentlelkével az egyházat, hogy egyre inkább az emberszeretetről szóló igékre tette a hangsúlyt. így a Jézus Krisztus szeretetével szolgáló egyháznak az útja az, amelyen a Krisztust kö­vetők a diakóniai életfelfogással első lépést felénk, emberek felé. Erősen elhatározza, hogy a ki­csinek nem csak ajándékot fog majd vásárolni, hanem imádkoz­ni is tanítja. A szülök is ünne­pélyesen állnak a keresztelőkö- nél,. de a keresztséget csupán szép szertartásnak tekintik, nem látják más értelmét. Fiatal pár vesz részt úrvacso­rái istentiszteleten. A fiú úrva- csorázik. Hálás azért, hogy min­den terhét letehette. örül, hogy együtt lehet a gyülekezet tagja­ival és megtapasztalhatja a Jé­zusban való közösség erejét. A lány a padiban maradt. A fiú kedvéért végigüli az úrvacsorát is, de nem egészen érti, mi tör­ténik az oltárnál. Két barátnő rendszeresen segít egy idős néninek. Bevásárolnak, takarítanak, beszélgetnek. Mind­kettő szerétéiből és irgalmasság­ból teszi. De míg az egyik csu­pán segítségre szoruló embertár­sat lát a néniben, addig a má­sik arra is gondol, hogy minden betegben és szenvedőben Jézus­sal lehet találkozni. HISSZÜK, HOGY JÉZUS ÉL. azt keresik, hol segíthetnek a má­sik emberen, hol végezhetnek jó termést termő szolgálatot a vi­lágban. A gyülekezeti istentiszte­letet a presbitereknek szóló elő­adás követte, szintén a templom­ban. A PRESBITER ÉS A BIBLIA — volt a címe dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő elő­adásának. A hit és a tudás alap­jairól szólt, majd Jézus Krisztus­ról. aki mint valóságos Isten, belé­pett az emberi történelembe, hogy valóságos emberként vállaljon kö­zösséget az emberrel és irányítsa az odaadó szeretettel végzett szol­gálatra. ELEVEN HOZZÁSZÓLÁSOK következtek. Örömmel láttuk, hogy egyre nagyobb számban vá­lasztják be gyülekezeteink a pres­bitériumokba a nőket és fiatalo­kat. A CELLDÖMÖLKI GYÜLEKE­ZET tagjai gondos vendéglátók­ként fogadták a megye minden tájáról érkező presbitereket. A hittestvéri szeretet megtapaszta­lása volt élménye a napnak. Ben- kő Béla vasi esperes, Józsa Már­ton celldömölki lelkész, Fehér Károly alsósági lelkész, egyház- megyei missziói előadó jó szolgá­latot végeztek mind az előkészí­tésben, mind a nap gazdag prog­ramjának megszervezésében. Az írott és hirdetett igében, ke- resztségben, úrvacsorában, a se­gítségre szoruló embertársban, találkozhatunk vele. De tapasz­talataink azt mutatják, hogy nem magától értetődő ez a hit. Hasonló körülmények között élő emberek egy része hisz az élő Jézusban, átéli a vele való talál­kozást, más része pedig értetle­nül, legfeljebb szimpatizánsként figyeli az eseményeket. És ha megkérdezik tőlünk, hogy jutot­tunk el arra a hitre, hogy Jézus él, sokszor magunk is zavarban vagyunk. Magunk is úgy látjuk, hogy ezt a hitet nem lehet „pro­dukálni”, ezt a hitet csak kapni lehet, ajándékba. A SZENTLÉLEK AJÁNDÉ­KOZ MEG AZ ÉLŐ JÉZUSBAN VÁLÓ HITTEL. Ő nyitja meg szemünket és fülünket, hogy az élet sóik eseményében észreve­gyük élő Urunk kezenyomát hí­vását vagy figyelmeztetését. Ö teszi elevenné számunkra az igét. Ö ajándékoz meg bennünket ün­nepi pillanatokkal, az átélt bűn­bocsánat, a Krisztus szeretetével való találkoziás pillanataival, me­lyekből hosszú ideig erőt ment­hetünk. Ügy is mondhatjuk, hogy a Szentlélek erőterében találko­zunk Jézussal. A SZENTLÉLEK MEGAJÁN­DÉKOZ AZ ELŐ JÉZUSBAN VALÖ HITTEL. A szél ugyan fű, ahová akar. de nem tudjuk hon­nan jő és hová megy, és így van ez a Lélekkel is (Jn 3, 8) de a Szentlélekért lehet imádkozni is. Kérhetjük ajándékait magunk és mások számára. Magunk számá­ra, akiknek hite sokszor gyenge és testvéreink számára, akik ké­telkedve állnak a feltámadás cso­dája előtt. így imádkozhat Attila Istvánért, feleség férjéért, ke­resztmama keresztgyerméke szü­leiért, a fiú a lányért, egyik ba­rátnő a másikért. MERT JÖ TUDNT,: HOGY JÉ­ZUS ÉL. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt teszi most is, amit a földi életben tett. Űj életet aján­dékoz, mint a gutaütöttnek, akit meggyógyított és bűneit is meg­bocsátotta. Munkatársakat hív el ma is, mint a tanítványokat. Fel­adatot ad és erőt a feladat el­végzéséhez embertársaink és vi­lágunk javára. Közelében rájö­vünk arra. mint Zékeus, hogy mit tettünk helytelenül és hely­rehozzuk, ami helyrehozható. Tő­le tanulhattak ma is, szeretőiére számíthatunk ma is. És jó Jézus szavára építeni: a ti mennyei Atyátok ad Szentlei­ket azoknak, akik kérik tőle (Lk 11,13). 4 Csepregi Zsuzsa Oaiuftái A föltámadott Jézus megjelenései 7. Ottlyk Márta „Ujjong Istennek, egész föld!” Tcológusuap Vönöckön Presbiteri boníerencia Vas megyében MAI KÉRDÉSEINK: 1. A föl- támadott Jézus mennybemenetele után is megjelent egy embernek, aki éppen Damaszkusz városába igyekezett. Ki volt ez az ember, és miért igyekezett Damaszkusz­ba? 2. Milyen hatással volt rá Jézus megjelenése? 3. Hogyan ke­rült vissza Damaszkuszból Jeru­zsálembe? 4. Milyen szólásmon­dás utal nyelvünkben ennek az embernek a megtérésére ? Válaszaitokat június 17-ig le­hetőleg levelezőlapon a követke­ző címre küldjétek be: Evangé­likus Élet Szerkesztősége, Buda­pest, Puskin u. 12. — 1088 — Az egész sorozat megfejtéseit e száma megfejtéseinek beérkezése után értékeljük. A legtöbb pontot el­érek könyvjutalmat kapnak. TANZÁNIAI ESPERESBŐL BAJOR LELKÉSZ Zephania Mgeyekwát (41), aki eddig tanzániai esperes volt, a bajorországi Coburg egyik temp- plomában beiktaták lelkészi állá­sába. A tanzániai teológus, aki feleségével és nyolc gyermeke kö­zül néggyel már az ősz óta a Né­met Szövetségi Köztársaságban tartózkodik, németül mondotta beköszöntő igehirdetését. Mge- yekwa lelkészt egyháza a „Misz- szió Németországban” program keretében küldte Bajorországba, ahol több évig szolgál majd lel­készként. „SZÁMADÁS A BENNÜNK LEVŐ REMÉNYSÉGRŐL” Ezzel a témával rendezte kon­ferenciáját az Európai ökumeni­kus Ifjúsági Tanács Hirschluch- ban (NDK), május 4—10-ig. Ma­gyarországi egyházainkat Bara­nyai Irén szabadegyházi titkár, Bízik László evangélikus lelkész és Borsos Péter református se­gédlelkész képviselték. A vendégszolgálat mindig új lelkesedést, új „szint” és erősebb érdeklődést jelent egy gyüleke­zeti közösségben. Különösen ér­vényes ez akkor, amikor lelkészi szolgálatra készülő fiatalok láto­gatnak meg egy gyülekezetét. Ezt érezhette át a vönöcki gyüle­kezet is a teológusnap során. Hosszú ideig emlékezetes ma­rad itt ez a két pap, amikor dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével öt teológus tett láto­gatást ebben, a kemeniesaljai fa­luban. A program a szombati ifjúsá­gi esttel kezdődött, amelyen Var­sányi Ferenc negyedéves hallga­tó gondolatébresztő és közös be­szélgetést elindító igemagyaráza­tában vázolta hitünk alapjait és kapcsolatát a tudomány felisme­réseivel. A szeretetvendégség kötött programja éppúgy, mint az azt követő kötetlen együttlét, erősítette a vönöcki gyülekezet fiataljaiban az összetartozás tu­datát, sokban segítette a mi Urunkkal való közösség felisme­rését, és a szolgáló szeretetre va­ló elhívást. Vasárnap reggel He­gedűs Zsuzsa, harmadéves teoló­gus foglalkozott a gyermekisten­tiszteleten. A délelőtti istentiszteleten Sel­meczi János, a teológusnap ve­zetője hirdette az igét i Pt 1, 3—9 alapján. Életről szóló, mélytar- talmiú és közvetlen igehirdetése három fő téma köré fonódott: az újjászületést, áz örömöt és a re­ménységet, mint a keresztyén ember hétköznapi életét is meg­határozó isteni ajándékot fejezte ki prédikációjában. Az istentisz­telet közösségépítő jellegét dom­borította ki az, hogy a szolgála­tokban a teológusok is resztvet­tek : az említett két hallgatón kí­vül Pintér János és Kiss Miklós ötödéves és Fábián Ferenc har­madéves hallgatók. A szolgálatok mellett a kikap­csolódásra is sor került. A dél­után foyamán a teológusnap résztvevői együttesen látogatást tettek a gyülekezet nemrég nyu­galomba vonult lelkészénél, Kiss Gyulánál, majd ezt a látogatást követte egy kellemes Ság-hegyi kirándulás. Itt a páratlan szép természeti képződményekben és a remek kilátásban gyönyörköd­hetett az esti szolgálat* előtt álló teológ us csoport. Az esti istentisztelet volt a te­ológusnál) legkiemelkedőbb ese­ménye, amelyen megtelt a temp­lom fiatalokkal és idősebbek­kel. Ezen az istentiszteleten a te­ológusok szolgálatán, igehirdeté­sén, énekein és szavalatain ke­resztül hallhatta meg a nagylét­számú gyülekezet Isten üzenetét. A központi téma ez volt: „Uj­jongj Istennek, egész föld!” Az istentisztelet minden szava ezt az üzenetet tolmácsolta. A gyülekezet vezetői és a még aznap este útra kényszerülő te­ológusok nem egykönnyen vet­tek búcsút egymástól. Tatán az­ért is, mert a gyülekezet megé­rezte a lelkészi szolgálatra ké­szülő fiataLok hitét, örömét, amellyel szolgálatukra készül­nek. Talán, mert a lelkésznek készülő diákokat lelkesedéssel töltötte el ennek a kemenesaljai gyülekezetnek a szeretete és a lelki kenyérire, ■ a hirdetett igére való éhsége. Egy azonban bizo­nyos: szolgálatukon keresztül maga az élő Jézus Krisztus szólt hozzánk. Zügn Tamás A Szentlélek eljövetele Csel 3, 1—41

Next

/
Thumbnails
Contents