Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-06 / 18. szám
Istentiszteleti rend Jelek-jelképek-emlékek A leghitelesebb tolmácsolás Két kényelmes, modem, nagy autóbusz várt ránk a pályaudvar mellett Helsinkiiben. Teológusok indultak tanulmányi kirándulásra egy fcözép-ftanarszá- gi hatalmas diakóniai intézetbe. Reggeli sötétben indultunk, nagy hidegben. Messze jártunk, mire ki világosodott. Azután tűző napfényben szikrázott körülöttünk a hó és az égbolt olyan mélykék volt felettünk., hogy :nár majdnem fekete. Jó este lett, mire megérkeztünk a nagyon korszerű, patikatiszta és óriási intézetbe. Magatehetetlen öregeket és fejlődéssérült gyerekeket gondoznak itt, több százat. Nagy szeretettel és magasszintű szaktudással. Röviddel a megérkezés után — itt ez így szokás — irány a szauna. Arrafelé se természetes — meg is tapsolják őket — pár fiú gőzölgő testtel rohan ki és vissza pár perc múlva, hóba burkoltain, a forró gőzbe. Itt a szaunában a csoportvezető tanársegéd — azóta is jó barátom — mivelhogy nekik itt jutnak eszükbe a legokosabb gondolatok (?!) — a köztünk már jói bevált kézzel-Lábbaű kísért angol—finn zagyvaléknyelven a következő elképesztő elgondolását közli: biztos, hogy nagyon örülnének a gondozottak, ha most a szauna meg a vacsora után te tartanád az esti áhítatot. Ezek az öregek meg gyerekek soha még magyar szót nem hallottak. Megállt a lélegzetem. Mindig szerettem a vakmerőséget kihívó feladatokat. Azt, ha a majdnem lehetetlennel kellett megbirkóznom. De ez mégiscsak sok. Ha ez egyáltalán még lehetséges volt, még inkább megizzasztott a szauna gőze. Hogy képzeled ezt? Milyen nyelven? Magyarul te semmit se tudsz. Ki tolmácsol? Finnül, e pár hónap alatt, magad is tudod, nem lehet megtanulná. Anyanyelven is felelőtlenség kapásból prédikálni, hogy kívánhatod ezt tőlem angolul? Csak semmi idegesség — nyugtatott meg. Egyezzünk meg az aűap- ógében. Aztán te mondasz egy mondatot magyarul én meg finnül, szép sorjában. Nem lesz semmi baj. Hiszen lényegében ugyanazt hisszük és gondoljuk mindketten. Vacsora közben — nekem valahogy nem csúszott a falat — élénk suttogás és sűrű fejbólogatás volt a teológusok asztalánál. Nyilván megértettél« e furcsa fordítási játékszabályt. Mert, hogy örömszerző jóakarat diktálta, abban semmi kétség. Elkezdődött az áhítat. Jézusról volt szó. aki úgy hívja magához a megfáradtakat és megterheli eket, mindnyájunkat, hogy hívó szava egymás terhe hordozására kötelez. Tényleg szépen ment minden. Öröm csillogott az öregek fáradt szemében és a beteg gyermekek keveset kifejező, vagy ideges arcán. Kegyes csalás? Lehet, hogy az volt. Azóta sokszor tolmácsoltam és tolmácsoltak engem is mások. Okosan, ügyesen, 'jó nyelvismerettel. Miért hiszem mégis azt. hogy annál, az akkorinál hitelesebb tolmácsolással soha nem találkoztam? Schreiner Vilmos „Ezért ha valaki Krisztusban van, új termés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2 Kor 5, 17). VASÁRNAP. — „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelemből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Rám 3, 24 — 1 Móz 6, 8 — Jn 15, 1—8 — Zsolt 66, 1—12) Az életben a legszebb, legtúláradóbb örömöt is az elmúlás, a halál kíséri. Mégis van egy határ nélküli örömforrás: az állandóan megújuló kegyelem. Az ebből fakadó örömöt maga az Űr táplálja: kegyelmének a határtalanságával, megváltó Urunk felénk forduló határtalan szeretetével. „Nekünk nincs semmi érdemünk, csak kegyelmedből élünk” (349. ének 2. v.). HÉTFŐ. — „Uram. te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet!” (2 Kir 19, 15 — Jel 11, 15 — Ézs 40, 26—31 — Péld 11, 24 —31). Az Űr hatalma felérhetet- len: átfogja az egész embervilágot es még annál is többet. Bennünket mégis fel akar használni gondviselő munkájában. Megtanít minket felelősséget érezni az egész uralma alatt levő világért, amelyben nekünk is hatalmat adott. „Tied most és mindenkoron Az ország és a hatalom” (27. ének 9. v.). KEDD. — „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az az Istenben marad, és az Isten is őbenne” (1 Jón 4, 16 — Ézs 63, 9 — Ef 4, 17—24 — Péld 14, 29— 34). Volt idő, amikor erénynek számított az emberek zajától távol maradva Istennel misztikus kapcsolatban állni. A szeretet azonban á társas életet feltételezi. Aki megmarad az embertárs szeretettben, abban megmarad az emberiséget végtelenül szerető Isten is. „Te vagy a szeretetnek Remeke, ó Uram!” (446. ének 5. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Szántsatok föl új szántóföldeket, mert itt az ideje, hogy keressétek az Urat” (Hós 10, 12 — Rám 12, 2 — Ap- Csel 17, 22—33 — Péld 16. 1—3). Az Istenben megújult élet olyan, mint a tavaszi szántás: megmunkált talaj, amelyből táplálkozhat a százszoros termést hozó vetés. Ahhoz azonban, hogy ilyenné váljék lelkünk talaja, előbb el kell végezni az Istenkeresés kemény műveletét — új szerszámmal: bűnbánattal. „Kezdjünk mi is új életet Szentségben, tisztaságban” (207. ének 5. v.). PÉNTEK. — ..Óvta, mint a szeme fényét” (5 Móz 32. 10 — Fii 4, 20 — Róm 8, 18—23 — Péld 16, 7—8). Az Ür vigyázott rá, őrizte és még legféltetteb kincsénél is drágábbnak tartotta népét. Szent Fiának halálával mentette meg a pusztulástól — ez volt az ő vigyázó kezének legnagyobb, legszeretőbb óvása. Isten ma is Vigyáz — veszélyt elhárító keze fölöttünk van. Ennyire szereti az Ö népét és az egész világot, „Velünk vagy te, nem rettegünk ...” (785. ének 2. v.). SZOMBAT. — „Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halóiba” (Ézs 53. 12 — Mt 28, 19 — Jel 21, 1—5 — Náh 1, 1— 8). A Szolga elvégezte önként vállalt küldetését és ezzel kiérdemelte az Atya jutalmát. Isten minden szoigáját megbecsüli és megjutalmazza, aki hűséges. A legnagyobb szolgálatot azonban csak Jézus Krisztus tudta elvégezni. Becsüljük az ő önkéntes áldozatát úgy, ahogyan benne Isten becsülte az elesett embert! „Jóságodat e szív miként köszön, je? ... mit néked adnék. Nincs oly ajándék” (182. enek 6. v.). Zügn Tamás — SZÜLETÉS. Milán Gábor főtervezőnek és feleségénél«, Szondi Etelka tanárnak ötödik gyermekük született. Neve: TAMÁS. A keresztelést április 15-én a gyermek nagyapja, Milán János lelkész végezte az oroszlányi templomban. — HALÁLOZÁS. Danhauser Lászióné, sz. Mohr Éva, Danhauser László bakonycsernyei lelkész felesége, hittel hordozott hosszú betegség után április 9-én elhunyt. Temetése április 26-án volt a Farkasréti temetőben. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.” — HALÁLOZÁS. Szilvágyi Erzsébet a nftmescsói gyülekezet tagja 57 éves korában elhunyt. Temetése április 3-án volt Ne- mesősön igen nagy részvét mellett Weltler Sándor lelkész szolgálatával. „Amit én teszek, te azt most nem érted, de később megérted.” — MÁJUSTÓL őszig kellemes pihenési lehetőséget kínál evangélikus családoknak és magánosoknak a győri szentintézmények soproni üdülője. Jelentkezés, felvilágosítás: Németh Margit othonvezető, 9400 Sopron, Zerge u. 9. — HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást le- és felszerelést, vasállványok és könnyühuzásü koronák készítését, átlalakításüt vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia”, Gombos Lajos harang- öntő mester, 2162 örbottyán. Ff. 2. — REGI, használt, 1946 előtti levelezőlapokat, borítékokat, tábori postát és bélyeggyűjtemenyeket állandóan vásárolok. Cornides Sándor bélyegkereskedő. Budapest, Lenin krt. 79. (November 7. térnél az udvarban) 121-589. Budapesten, 1979. május 6-án Deák tér de. 9. (úrv.). Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.). Harmati Béla, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andomé. Dózsa György út 7. de. fél 9, (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. (konfirmáció) Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ojtelep de. fel 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlörinc-Szemere-te- lep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-telep de. 8. Bonnyal Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de fél 11. (német), de. 11. (kon- íirmáció-úrv.) Koren Emil, du. 6. iíj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. ifj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Posthiilcgkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138, de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — TIZENÖT idős asszonyt gondozó börcsi szeretetotthonunkba otthonvezetőt keresünk, esetleg fiatal nyugdíjas'.. Egészségügyi szakképesítéssel rendelkezők előnyben. Fizetés megállapodás szerint. Véglegesítés próbaidő után. Jelentkezés önéletrajz és lelkész! ajánlólevél beküldésével május 15-ig a Győri Szentintézmények Igazgatótanácsánál. 9025 Győr, Péterfy Sándor u. 5. EVANGÉLIKUS F.LET A Magyarországi Evangélikus Egyház Ssitoosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Bujapest vili. Puskin u, 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Arusitla a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 79.1301 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató SZERDA. — „Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst” (Zsolt 119. 72 — Jak 1, 21 — Ef 4, 25—32 — Péid 15, 13—18). A gyűjtőszenvedély és a felhalmozási vágy akkor legnagyobb az emberben, ha értékes dolgokról van szó. Isten törvénye nagy érték, és ezt akkor tapasztaljuk meg, ha valaki azt élete SLapelvévé teszi: Az ilyen ember élete az embertárs számára még a felhalmozott drágakőnél is értékesebb. „Mit ér összegyűjtött kincsem, ha rajta áldás, béke nincsen?” (452. ének 3. v.). — BORDA antikvárium, becses könyvek, kéziratok, metszetek és térképek vétele és eladása. 1136 Balzac u. 50/a. Naponta H—17-ig, szombaton 'h 3-ig. — ELSŐÉVES műegyetemi hallgató fiunknak szeptembertől albérleti szobát keresünk, lehetőleg a Műegyetemhez közel. Ajánlatokat „Csendes” jeligére a kiadóhivatalba kérünk. — LUTHER-kabátot szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest VI., Majakovszkij u. 6, Közhelyeink KÉTSÉG BEE JTÖEN TELE VAGYUNK KÖZHELYEKKEL. A munkahelyünkön, a napi életben, a villamoson, a közértben, a családban, néha már az az érzésem, olykor az álmainkba is közhelyek lopakodnak, azért iratnak fel oly sokan zsibbasztó altatót, amely nem megoldás, csak menekülés. Már előre borzongok a legáltalánosabb, legszokványosabb közhelyektől, ismerem, arcára van írva előre annak, aki mondja, mert nem tud mást, de illik, valami belső kényszer folytán mégis kérdezni akar valamit, de csak ennyire futja: •— Mi van? S erre csak értetlenül tudok bámulni. Mi lenne? Egyáltalában mit vár az illető, vár e tulajdonképpen valami érdemleges választ, mert lehet, hogy ezzel a közhellyel — mely olyan mintha indigóval sokszorosították volna — a maga részéről tulajdonképpen letudott minden emberi kapcsolatteremtést. — Mi van? . ÜGY KONG A KÉRDÉS. HOGY SZINTE FÁJ. Ha az ember olvassa az újságokat, hallgatja a rádiót, vagy nézi a tévéhiradót, tudja, hogy mi van, mire készülhet, mi izzik, forrong a világban, a kommentátorok pedig még meg is magyarázzák az eseményeket. S ennek ellenére mégis oly gyakran ismételgetik ezt a leözhelyet. De azt is milyen végtelen tompult érdektelenséggel tudják kérdezni: — Hogy vagy? S az ember valóban mondaná, mert mindenkinek van lelki és fizikai közérzete, sérelme vagy sikerélménye, amely kikívánkozik, s már mondaná is. De mielőtt belekezdene, már elébe vágnak: — Jaj, öregem, jön a buszom, majd legközelebb . .. S elmegy. Viszi, a nagy, lomha csuklós. Elviszi az embert, aki alapjában véve megkönnyebbült, mert lényegében soha nem volt kíváncsi arra, hogy valójában, voltaképpen hogy vagyok, csak az időt akarta kitölteni, mely néha oly kíméletlen hosszú tud lenni, ha nincs semmi monda nivatónk egymás számára. S EZEK A KÖZHELYEK NAPONTA SZÁZSZOR, EZERSZER VISSZAKÖSZÖNNEK. Néha már nem is érdemes megvárni, hogy megkérdezzék, miként érzem magam. Űgysem érdekli a másikat. Közben azon jár a feje, hogy a munkahelyén valami igazságtalanság érte. valami vélt vagy valós hántás, azt fontolgatja, milyen vacsora várja otthon, a gyerek jól felelt e az iskolában. Csupa hétköznapi, természetes apróság, de az ó ügye. S közben mégis megpróbál úgy nézni, mintha érdekelné hogy van a másik. És ezek a közhelyek akkor a legszánalmasabbak, amikor tulajdonképpen udvariasak akarunk lenni. Amikor emberi gesztusnak indul a kérdés, de megreked valahol a kezdet kezdetén, a kérdező érdektelenségében. Vajon valóban hogy van a másik ember? Egy kérdést ezerféle árnyalatban lehet feltenni. Az a kérdés azonban, veszi e valaki a fáradtságot, hogy a hangsúlyt hogyan helyezze el a mondatban. Mert azt is olyan siváran lehet kérdezni: — A gyerekek, a gyerekek? — Mi az, hogy a gyerekek? Mit akarsz tudni róluk? Nem futja többre a fantáziádból és az érdeklődési körödből? Szerintem azt sem tudod, van e egyáltalában gyerekem .. . DÖBBENETES LENNE. HA EGY ILYEN KÉRDÉSRE EGYSZER ÍGY VÁLASZOLNÉK. Meg az is végzetesen gyötrelmes, amikor azt tudakolják: — Dolgozunk, dolgozunk? Erre tulajdonképpen szívem szerint mindig így válaszolnék: — Miért, mit gondolsz, miből él a családom, miből fizetek lakbért, villanyt, gázt, telefont, a Közértben is általában fizetnem kell, s olykor illik néhány ruhadarabot is vásárolni. S ha a kérdésedben már eleve feltételezted, hogy nem dolgozom, akkor mégis mit gondolsz, mindezt miből fedezem? Ezzel szemben kényszeredett vigyorgással csak ennyivel elégítem ki a kíváncsiságot: — DOLGOZGATUNK, DOLGOZGATUNK. EZ AZ ELET PAJTÁS! Nem akarom, nem is célom a leözhelyszótárt felsorolni, pedig nem lenne terjedelmes, mivel a szókincse ugyancsak fukar. S a közhelyáradat mégis veszedelmesen terjed, mint valami alattomos kór. Mint egy szövődmény, mely behállózza az embert. Illyés Gyula már a .,Puszták népe” című könyvében is aggódva analizálja ezt a jelenséget: „Ma már a falusi paraszt és pusztai cseléd is alig énekel népdalt, aki ad a műveltségre, aki fejlődni akar. az a székesfőváros románcaival fertőzi a Levegőt.” Mert a közhelyek megmérgezik a hétköznapjainkat. nem csak a slágerszövegekben ismétlődnek, a bestseller könyvekben. a humorban, az elferdített közmondásokban. egyes szakmák zsargonjában, hanem agyunk is szinte valamiféle visszajátszódó magnószalaggá válik, melybe-n állandóan ismétlődnek az előre gyártott kérdések és válaszok. LEHET A KÖZHELY LUSTASÁG IS, valamiféle tompultság vagy fáradtság következménye. De ne hivatkozzunk mindig valamire, mert egy idő múltán az ilyen állandó önigazolás szánalmassá válik. Ha valóban volna mondanivalónk egymás számára, ha vitaparnerek lennénk valami közös jó ügy érdekében, ha minduntalan felfedeznénk valamit a világban és egymásban, amiből emberi többletünk származhat, mennyivel kevesebb szóval tudnánk többet mondani egymásnak. Talán egy jelzésrendszerrel, amelyet érzékenyen vesz a másik radarja, mert olykor a beszédes csend is sokkal többet tud adni a másik ember számára, mint az unos-untalan ismételt közhelyek, melyekre csak közhelyekkel lehet válaszolni, kitérő mondatokkal vagy elcsépelt frázisokkal. Ezért, ha találkozunk. vagy dolgunk akad egymásai, amikor szólunk, mondjunk is valamit egymásnak emberek! Ágh Tihamér