Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-06 / 18. szám

Istentiszteleti rend Jelek-jelképek-emlékek A leghitelesebb tolmácsolás Két kényelmes, modem, nagy autóbusz várt ránk a pályaudvar mellett Helsinkiiben. Teológusok indultak tanulmányi kirándulásra egy fcözép-ftanarszá- gi hatalmas diakóniai intézetbe. Reggeli sötétben indultunk, nagy hi­degben. Messze jártunk, mire ki világosodott. Azután tűző napfény­ben szikrázott körülöttünk a hó és az égbolt olyan mélykék volt fe­lettünk., hogy :nár majdnem fekete. Jó este lett, mire megérkeztünk a nagyon korszerű, patikatiszta és óriási intézetbe. Magatehetetlen öregeket és fejlődéssérült gyereke­ket gondoznak itt, több százat. Nagy szeretettel és magasszintű szak­tudással. Röviddel a megérkezés után — itt ez így szokás — irány a szauna. Arrafelé se természetes — meg is tapsolják őket — pár fiú gőzölgő testtel rohan ki és vissza pár perc múlva, hóba burkoltain, a forró gőzbe. Itt a szaunában a csoportvezető tanársegéd — azóta is jó barátom — mivelhogy nekik itt jutnak eszükbe a legokosabb gondolatok (?!) — a köztünk már jói bevált kézzel-Lábbaű kísért angol—finn zagy­valéknyelven a következő elképesztő elgondolását közli: biztos, hogy nagyon örülnének a gondozottak, ha most a szauna meg a va­csora után te tartanád az esti áhítatot. Ezek az öregek meg gyere­kek soha még magyar szót nem hallottak. Megállt a lélegzetem. Mindig szerettem a vakmerőséget kihívó fel­adatokat. Azt, ha a majdnem lehetetlennel kellett megbirkóznom. De ez mégiscsak sok. Ha ez egyáltalán még lehetséges volt, még inkább megizzasztott a szauna gőze. Hogy képzeled ezt? Milyen nyelven? Magyarul te semmit se tudsz. Ki tolmácsol? Finnül, e pár hónap alatt, magad is tudod, nem lehet megtanulná. Anyanyelven is felelőtlenség kapásból prédikálni, hogy kívánhatod ezt tőlem angolul? Csak semmi idegesség — nyugtatott meg. Egyezzünk meg az aűap- ógében. Aztán te mondasz egy mondatot magyarul én meg finnül, szép sorjában. Nem lesz semmi baj. Hiszen lényegében ugyanazt hisszük és gondoljuk mindketten. Vacsora közben — nekem valahogy nem csúszott a falat — élénk suttogás és sűrű fejbólogatás volt a teológusok asztalánál. Nyilván megértettél« e furcsa fordítási játékszabályt. Mert, hogy örömszerző jóakarat diktálta, abban semmi kétség. Elkezdődött az áhítat. Jézusról volt szó. aki úgy hívja magához a megfáradtakat és megterheli eket, mindnyájunkat, hogy hívó szava egymás terhe hordozására kötelez. Tényleg szépen ment minden. Öröm csillogott az öregek fáradt szemében és a beteg gyermekek keveset kifejező, vagy ideges arcán. Kegyes csalás? Lehet, hogy az volt. Azóta sokszor tolmácsoltam és tolmácsoltak engem is mások. Oko­san, ügyesen, 'jó nyelvismerettel. Miért hiszem mégis azt. hogy annál, az akkorinál hitelesebb tol­mácsolással soha nem találkoztam? Schreiner Vilmos „Ezért ha valaki Krisztusban van, új termés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2 Kor 5, 17). VASÁRNAP. — „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegye­lemből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Rám 3, 24 — 1 Móz 6, 8 — Jn 15, 1—8 — Zsolt 66, 1—12) Az életben a legszebb, legtúláradóbb örömöt is az elmúlás, a halál kíséri. Mé­gis van egy határ nélküli öröm­forrás: az állandóan megújuló kegyelem. Az ebből fakadó örö­möt maga az Űr táplálja: kegyel­mének a határtalanságával, meg­váltó Urunk felénk forduló ha­tártalan szeretetével. „Nekünk nincs semmi érdemünk, csak ke­gyelmedből élünk” (349. ének 2. v.). HÉTFŐ. — „Uram. te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a föl­det!” (2 Kir 19, 15 — Jel 11, 15 — Ézs 40, 26—31 — Péld 11, 24 —31). Az Űr hatalma felérhetet- len: átfogja az egész embervilá­got es még annál is többet. Ben­nünket mégis fel akar használni gondviselő munkájában. Megta­nít minket felelősséget érezni az egész uralma alatt levő világért, amelyben nekünk is hatalmat adott. „Tied most és mindenko­ron Az ország és a hatalom” (27. ének 9. v.). KEDD. — „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az az Istenben marad, és az Isten is őbenne” (1 Jón 4, 16 — Ézs 63, 9 — Ef 4, 17—24 — Péld 14, 29— 34). Volt idő, amikor erénynek számított az emberek zajától tá­vol maradva Istennel misztikus kapcsolatban állni. A szeretet azonban á társas életet feltétele­zi. Aki megmarad az embertárs szeretettben, abban megmarad az emberiséget végtelenül szere­tő Isten is. „Te vagy a szeretet­nek Remeke, ó Uram!” (446. ének 5. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Szántsatok föl új szántóföldeket, mert itt az ideje, hogy keressétek az Urat” (Hós 10, 12 — Rám 12, 2 — Ap- Csel 17, 22—33 — Péld 16. 1—3). Az Istenben megújult élet olyan, mint a tavaszi szántás: megmun­kált talaj, amelyből táplálkozhat a százszoros termést hozó vetés. Ahhoz azonban, hogy ilyenné váljék lelkünk talaja, előbb el kell végezni az Istenkeresés ke­mény műveletét — új szerszám­mal: bűnbánattal. „Kezdjünk mi is új életet Szentségben, tiszta­ságban” (207. ének 5. v.). PÉNTEK. — ..Óvta, mint a sze­me fényét” (5 Móz 32. 10 — Fii 4, 20 — Róm 8, 18—23 — Péld 16, 7—8). Az Ür vigyázott rá, őrizte és még legféltetteb kincsé­nél is drágábbnak tartotta népét. Szent Fiának halálával mentette meg a pusztulástól — ez volt az ő vigyázó kezének legnagyobb, legszeretőbb óvása. Isten ma is Vigyáz — veszélyt elhárító keze fölöttünk van. Ennyire szereti az Ö népét és az egész világot, „Ve­lünk vagy te, nem rettegünk ...” (785. ének 2. v.). SZOMBAT. — „Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatal­masokkal együtt részesül zsák­mányban, hiszen önként ment a halóiba” (Ézs 53. 12 — Mt 28, 19 — Jel 21, 1—5 — Náh 1, 1— 8). A Szolga elvégezte önként vállalt küldetését és ezzel kiér­demelte az Atya jutalmát. Isten minden szoigáját megbecsüli és megjutalmazza, aki hűséges. A legnagyobb szolgálatot azonban csak Jézus Krisztus tudta elvé­gezni. Becsüljük az ő önkéntes áldozatát úgy, ahogyan benne Is­ten becsülte az elesett embert! „Jóságodat e szív miként köszön, je? ... mit néked adnék. Nincs oly ajándék” (182. enek 6. v.). Zügn Tamás — SZÜLETÉS. Milán Gábor főtervezőnek és feleségénél«, Szondi Etelka tanárnak ötödik gyermekük született. Neve: TA­MÁS. A keresztelést április 15-én a gyermek nagyapja, Milán János lelkész végezte az oroszlányi templomban. — HALÁLOZÁS. Danhauser Lászióné, sz. Mohr Éva, Danhau­ser László bakonycsernyei lelkész felesége, hittel hordozott hosszú betegség után április 9-én el­hunyt. Temetése április 26-án volt a Farkasréti temetőben. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.” — HALÁLOZÁS. Szilvágyi Erzsébet a nftmescsói gyülekezet tagja 57 éves korában elhunyt. Temetése április 3-án volt Ne- mesősön igen nagy részvét mel­lett Weltler Sándor lelkész szol­gálatával. „Amit én teszek, te azt most nem érted, de később megérted.” — MÁJUSTÓL őszig kellemes pihe­nési lehetőséget kínál evangélikus családoknak és magánosoknak a győ­ri szentintézmények soproni üdülője. Jelentkezés, felvilágosítás: Németh Margit othonvezető, 9400 Sopron, Zer­ge u. 9. — HARANGÖNTÉST, javítást, szol­gáltatást le- és felszerelést, vasállvá­nyok és könnyühuzásü koronák ké­szítését, átlalakításüt vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia”, Gombos Lajos harang- öntő mester, 2162 örbottyán. Ff. 2. — REGI, használt, 1946 előtti levele­zőlapokat, borítékokat, tábori postát és bélyeggyűjtemenyeket állandóan vásárolok. Cornides Sándor bélyeg­kereskedő. Budapest, Lenin krt. 79. (November 7. térnél az udvarban) 121-589. Budapesten, 1979. május 6-án Deák tér de. 9. (úrv.). Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.). Harmati Béla, du. 6. Hafenscher Károly. Fa­sor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andomé. Dózsa György út 7. de. fél 9, (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Ká­roly. Kassák Lajos út 22. de. 11. (kon­firmáció) Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ojtelep de. fel 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlörinc-Szemere-te- lep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest-Wekerle-telep de. 8. Bonnyal Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de fél 11. (német), de. 11. (kon- íirmáció-úrv.) Koren Emil, du. 6. iíj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. ifj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Posthiilcgkút de. fél 11. Ruttkay Ele­mér. Modori u. 6. de. 10. Muncz Fri­gyes. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Im­re. Németvölgyi út 138, de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — TIZENÖT idős asszonyt gondozó börcsi szeretetotthonunkba otthonve­zetőt keresünk, esetleg fiatal nyugdí­jas'.. Egészségügyi szakképesítéssel rendelkezők előnyben. Fizetés meg­állapodás szerint. Véglegesítés próba­idő után. Jelentkezés önéletrajz és lelkész! ajánlólevél beküldésével má­jus 15-ig a Győri Szentintézmények Igazgatótanácsánál. 9025 Győr, Péterfy Sándor u. 5. EVANGÉLIKUS F.LET A Magyarországi Evangélikus Egyház Ssitoosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Bujapest vili. Puskin u, 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Arusitla a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 79.1301 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató SZERDA. — „Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst” (Zsolt 119. 72 — Jak 1, 21 — Ef 4, 25—32 — Péid 15, 13—18). A gyűjtőszenvedély és a felhalmozási vágy akkor legna­gyobb az emberben, ha értékes dolgokról van szó. Isten törvénye nagy érték, és ezt akkor tapasz­taljuk meg, ha valaki azt élete SLapelvévé teszi: Az ilyen ember élete az embertárs számára még a felhalmozott drágakőnél is ér­tékesebb. „Mit ér összegyűjtött kincsem, ha rajta áldás, béke nincsen?” (452. ének 3. v.). — BORDA antikvárium, becses könyvek, kéziratok, metszetek és tér­képek vétele és eladása. 1136 Balzac u. 50/a. Naponta H—17-ig, szombaton 'h 3-ig. — ELSŐÉVES műegyetemi hallgató fiunknak szeptembertől albérleti szo­bát keresünk, lehetőleg a Műegyetem­hez közel. Ajánlatokat „Csendes” jel­igére a kiadóhivatalba kérünk. — LUTHER-kabátot szakszerűen ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest VI., Majakovszkij u. 6, Közhelyeink KÉTSÉG BEE JTÖEN TELE VAGYUNK KÖZHELYEKKEL. A munkahelyünkön, a napi életben, a villamoson, a közért­ben, a családban, néha már az az érzé­sem, olykor az álmainkba is közhelyek lopakodnak, azért iratnak fel oly sokan zsibbasztó altatót, amely nem megoldás, csak menekülés. Már előre borzongok a legáltalánosabb, legszokványosabb köz­helyektől, ismerem, arcára van írva elő­re annak, aki mondja, mert nem tud mást, de illik, valami belső kényszer folytán mégis kérdezni akar valamit, de csak ennyire futja: •— Mi van? S erre csak értetlenül tudok bámulni. Mi lenne? Egyáltalában mit vár az ille­tő, vár e tulajdonképpen valami érdem­leges választ, mert lehet, hogy ezzel a közhellyel — mely olyan mintha indigó­val sokszorosították volna — a maga részéről tulajdonképpen letudott minden emberi kapcsolatteremtést. — Mi van? . ÜGY KONG A KÉRDÉS. HOGY SZINTE FÁJ. Ha az ember olvassa az újságokat, hallgatja a rádiót, vagy nézi a tévéhiradót, tudja, hogy mi van, mire készülhet, mi izzik, forrong a világban, a kommentátorok pedig még meg is ma­gyarázzák az eseményeket. S ennek el­lenére mégis oly gyakran ismételgetik ezt a leözhelyet. De azt is milyen végte­len tompult érdektelenséggel tudják kérdezni: — Hogy vagy? S az ember valóban mondaná, mert mindenkinek van lelki és fizikai közér­zete, sérelme vagy sikerélménye, amely kikívánkozik, s már mondaná is. De mi­előtt belekezdene, már elébe vágnak: — Jaj, öregem, jön a buszom, majd legközelebb . .. S elmegy. Viszi, a nagy, lomha csuk­lós. Elviszi az embert, aki alapjában véve megkönnyebbült, mert lényegében soha nem volt kíváncsi arra, hogy valójában, voltaképpen hogy vagyok, csak az időt akarta kitölteni, mely néha oly kímélet­len hosszú tud lenni, ha nincs semmi monda nivatónk egymás számára. S EZEK A KÖZHELYEK NAPONTA SZÁZSZOR, EZERSZER VISSZAKÖ­SZÖNNEK. Néha már nem is érdemes megvárni, hogy megkérdezzék, miként érzem magam. Űgysem érdekli a mási­kat. Közben azon jár a feje, hogy a mun­kahelyén valami igazságtalanság érte. valami vélt vagy valós hántás, azt fon­tolgatja, milyen vacsora várja otthon, a gyerek jól felelt e az iskolában. Csupa hétköznapi, természetes apróság, de az ó ügye. S közben mégis megpróbál úgy nézni, mintha érdekelné hogy van a má­sik. És ezek a közhelyek akkor a legszánal­masabbak, amikor tulajdonképpen udva­riasak akarunk lenni. Amikor emberi gesztusnak indul a kérdés, de megreked valahol a kezdet kezdetén, a kérdező ér­dektelenségében. Vajon valóban hogy van a másik ember? Egy kérdést ezer­féle árnyalatban lehet feltenni. Az a kér­dés azonban, veszi e valaki a fáradtsá­got, hogy a hangsúlyt hogyan helyezze el a mondatban. Mert azt is olyan sivá­ran lehet kérdezni: — A gyerekek, a gyerekek? — Mi az, hogy a gyerekek? Mit akarsz tudni róluk? Nem futja többre a fantá­ziádból és az érdeklődési körödből? Sze­rintem azt sem tudod, van e egyáltalá­ban gyerekem .. . DÖBBENETES LENNE. HA EGY ILYEN KÉRDÉSRE EGYSZER ÍGY VÁ­LASZOLNÉK. Meg az is végzetesen gyötrelmes, amikor azt tudakolják: — Dolgozunk, dolgozunk? Erre tulajdonképpen szívem szerint mindig így válaszolnék: — Miért, mit gondolsz, miből él a családom, miből fizetek lakbért, villanyt, gázt, telefont, a Közértben is általában fizetnem kell, s olykor illik néhány ru­hadarabot is vásárolni. S ha a kérdésed­ben már eleve feltételezted, hogy nem dolgozom, akkor mégis mit gondolsz, mindezt miből fedezem? Ezzel szemben kényszeredett vigyor­gással csak ennyivel elégítem ki a kí­váncsiságot: — DOLGOZGATUNK, DOLGOZGA­TUNK. EZ AZ ELET PAJTÁS! Nem akarom, nem is célom a leözhelyszótárt felsorolni, pedig nem lenne terjedelmes, mivel a szókincse ugyancsak fukar. S a közhelyáradat mégis veszedelmesen terjed, mint valami alattomos kór. Mint egy szövődmény, mely behállózza az em­bert. Illyés Gyula már a .,Puszták népe” című könyvében is aggódva analizálja ezt a jelenséget: „Ma már a falusi pa­raszt és pusztai cseléd is alig énekel népdalt, aki ad a műveltségre, aki fej­lődni akar. az a székesfőváros románca­ival fertőzi a Levegőt.” Mert a közhelyek megmérgezik a hét­köznapjainkat. nem csak a slágerszöve­gekben ismétlődnek, a bestseller köny­vekben. a humorban, az elferdített köz­mondásokban. egyes szakmák zsargonjá­ban, hanem agyunk is szinte valamiféle visszajátszódó magnószalaggá válik, melybe-n állandóan ismétlődnek az elő­re gyártott kérdések és válaszok. LEHET A KÖZHELY LUSTASÁG IS, valamiféle tompultság vagy fáradtság következménye. De ne hivatkozzunk mindig valamire, mert egy idő múltán az ilyen állandó önigazolás szánalmassá válik. Ha valóban volna mondanivalónk egymás számára, ha vitaparnerek len­nénk valami közös jó ügy érdekében, ha minduntalan felfedeznénk valamit a vi­lágban és egymásban, amiből emberi többletünk származhat, mennyivel ke­vesebb szóval tudnánk többet mondani egymásnak. Talán egy jelzésrendszerrel, amelyet érzékenyen vesz a másik radar­ja, mert olykor a beszédes csend is sok­kal többet tud adni a másik ember szá­mára, mint az unos-untalan ismételt közhelyek, melyekre csak közhelyekkel lehet válaszolni, kitérő mondatokkal vagy elcsépelt frázisokkal. Ezért, ha ta­lálkozunk. vagy dolgunk akad egymásai, amikor szólunk, mondjunk is valamit egymásnak emberek! Ágh Tihamér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents