Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-13 / 19. szám

XLIV. ÉVFOLYAM 19. SZÄM 1979. május 13. ARA: 4,— Ft. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS MA ti»»;’;;'»» Új éneket énekeljetek Gyülekezeteink életére jellemző az éneklés. Mindig élmény egy- egy istentiszteleten részt venni, ahol a hívek éneklése úgy épül be az együtt töltött órába, hogy észrevehető, mennyire szerves része az éneklés a liturgiának. Élmény akkor is, ha harsányan zeng az ének, az istendicséret teli torokból száll, s élmény akkor is, ha — mint a bűnvalló éneknél — halk alázattal szól, s talán ilyenkor még inkább érződik, hogy halk ugyan a hang, de az egész gyüle­kezet együtt van a vallomástételben. HÁROM BIZTOS TÁMASZA AZ ISTENTISZTELETNEK az ol­tár, a szószék, s a kórus, vagyis az ének, ami könyörgést, vallo­mást, hálaadást, hitvallást egyaránt visszhangoz a hirdetett igére s a kiszolgáltatott szentségekre. Mondjuk-tnongodatjuk. hogy éneklő egyház vagyunk. Ám ezt a közhelyet tükörként kellene magunk előtt tartanunk, amely meg­mutatja. mit tesz a gyülekezet az egyház igében formálódó arcula­táért, hogyan hozza fel a szívből a valós kérdésehet-vallomásokat, hogyan felel a hirdetett igére s igazi egységre formálja-e Isten né­pét az üzenet köré, amiben aznap megszólította Isten az övéit. ÉNEKLÉSÜNK TÜKÖR ABBAN IS, hogy megmutatja koronként, mit és hogyan hitt a hívők közössége s mit élt meg a hirdetett igé­ből. Egyházunk történetének érdekes dokumentumai az egyes kor­szakok énekeskönyvei. Bennük tükröződik a gyülekezet hitpéli ar­culata, domborodnak ki hitének vonásai, s ha valaki nem mindig a lelkészek és egyházi épületek történetében keresi az egyház tör­ténetét, az énekeskönyvekben, az énekek tartalmi és költői monda­nivalójában, az éneklés olykor változó zenei ízlésében megtalálja magái a gyülekezetét. Az épületek története a gyülekezet kereteit, fejlődését mutatja. Lelkészek élettörténetében felfedezhető az egy­ház aktivitása-passzivitása. De maga a gyülekezet az éneklésben rejtőzik. Persze még sokminden másban is. Számomra nem vitás, hogy a kiegyenlített, elnyújtott, nagy hang- erejű éneklés kötődést hirdet a közelmúlttal. Apáink hitének elkö- telezését tanúsítja s a tradíció kötőanyaga tartja fenn. Töretlen fo­lyamatosságot mutat az előttünk jártakkal. Ahol mögé tudnak néz­ni s felfedezik az ősi éneklés ütemét, dallamban játszó vallomá­sait, az felérhet egy esdrási hitbéli reformmal, ahol pedig mind dallamformálásban, mind tartalomban a mába torkollik, ott a hit őszinte kapcsolatát látom a mai mindennapi élettel, s pátor megvál­tását annak, hogy nemcsak régiek ismétlése, nemcsak a múlt tehe­tetlenségi nyotnáiéká vitt tovább, hanem a mai hit, a mai élet, mai vágyak és mai bizonyságtételek. Azt hiszem erre utal a bibliai biz­tatás: énekeljetek az Ümák új éneket! AZ EGYHÁZ FRISS ÉLETÉNEK, LÜKTETŐ RITMUSÁNAK JELE. ha új énekeskönyvet terem. Új énekeskönyvet kiadó egyház­nak van mondanivalója. Előzetes többszöri megújuló törekvések után ma már a teljes, egész magyarországi evangélikus egyházunk­ra kihaló énekeskönyv formálódik s a születés pillanata előtti va­júdás örömát-küzdelmét éli. Több évi szorgos és egyre sűrűsödő munkavégzés dán az arra kiküldöttek ez év elején letették a Lel- készi Munkaközösségek asztalára az új énekeskönyvnek nemcsak tervezetét, de már kidolgozott anyagát. Várják a hozzászólásokat, bifálatot-javaslatot, hogy a végső korrekciót elvégezhessék. Külön­böző bizottságok, felkért munkacsoportok dolgoztak rajta. Csupán a sző végi bizottság is már számtalan előmunkálatra támaszkodha­tott. Voltak, akik arra tettek javaslatot, mit kell átvenni az ún. bé­késcsabai, majd a szarvasi énekeskönyuböl. Voltak, akiket arra kér­tek fel, vizsgálják felül a legutóbbi revíziókor kihagyott énekeket, nem kcllene-e némelyiket visszavenni. Mások csupán a korszerűt­len, ma már érthetetlen kifejezések, rossz szófordulatok szempont­jából vizsgálódtak. Ismét mások az ún. kegyesqégi énekeket nézték át s kerestek jó anyagot. Átnézték a jelentősebb külföldi evangéli­kus énekeskönyveket, új anyagot keresve. Főleg a német, szlovák, finn, svéd, din. norvég, francia, amerikai evangélikus énekek között kerestünk. Átvizsgáltuk az összes hazai felekezetek énekeskönyveit, jó ökumenikus anyagát. Népdalgyűjteményeket böngésztünk, jó vallásos népdalanyagot keresve. Megszólítottunk mai verselő lel­készeket és gyülekezeti tagokat, nincs-e új énekanyaguk. Végül is maga. a szövsgi bizottság ötven egész napos munkaértekez­leten és két egyhetes munkakonferencián énekelte végig, mérte meg szótagonként és gondolatonként, kifejezésmódban és tartalomban, költőileg és teológiailag a most használt énekeskönyv minden egyes énekét, s bírált meg, véleményezett és formált még ugyanannyi többfelöl javasolt és felgyűlt énekanyagot. El kell mondanom, hogy óriási élmény volt ez a kemény szakmai munka s minden szótag­nál éreztük, hogy az egyház, a gyülekezet vérkeringése sodor s az ütőéren tartjuk a kezünket. RÉGIEK ÉS ÜJAK. RITMIKUS ÉS KIEGYENLÍTETT DALLA­MOK, meleg gyermeki imádságok és súlyos életvallomások ömlőt­te/:' át ezen a munkán. Találkoztunk az ősökkel és a maiakkal, evangélikusokkal szerte a világon, és felekezetközi testvéri egy- másratalálással, költői szárnyalással és csendes vallomástétellel. Találkoztunk a gyülekezettel. Figyelem, hogyan tallóznak bele itt- ott, ahol már ismernek egyet s mást az anyagból, s hogyan veszik át könnyen és örömmel, mert bennük máris önmagával találkozik a gyülekezet. Ma erre az anyagra nézve szól a biztatás: énekeljetek az Urnák új éneket! Koren Emil 75 Tovább szolgálhatunk 55 A Vasmegyei Tanács elnöke fogadta D. Dr. Ottlyk Ernő püspököt Az újraválasztott egyházmegyei elnökség megerősítése Bács-Kiskunban Tóth-Szőllős Mihály kecskeméti lelkészt választotta újra esperessé a Bács-Kiskun Egyházmegye min­den gyülekezete teljes egyhan­gúsággal. Hat éve történt első megválasztása, s most a ciklus lejártával újra bizalommal for­dult felé mindenki. Dr. Rajnay Károly pedig hatodik alkalommal vállalta újra az egyházmegye' fel­ügyelői tisztét. 1951 óta. szinte három évtizede áll ezen a posz­ton, egyházunkban ő a leghosz- szabb idő óta felügyelő. ..SZERESSÉTEK EGYMÁST ÉS SZERESSETEK MINDENKIT jobban, mint eddig!” — hallotta az egyházmegye Thessz 3, 12—13. alapján dr. Káldy Zoltán püspök igehirdetését. Az ünnep isten- tisztelettel kezdődött Soltvadker- ten. „Bármennyire fontos az em­ber, elsősorban mégis a megerő­sítő Istenre és igéjére kell fi­gyelnünk” — hangzott a beveze­tés. — Isten pedig szeretetve hív és a szolgáló szeretetben akar megerősíteni. Az egyház addig egyház, amíg szeretetben él és azt gyakorolja. Kevesebbet vétett volna, ha ez igaz lett volna min­dig. Ezt a szeretetet elsősorban egymás iránt kell gyakorolnunk: a családban és a gyülekezetben. De Isten szeretetne hív mindenki iránt is. Jobban kell szeretnünk embertársainkat. Magyar népűn­ket. amely annyit szenvedett. n^ eljött az ú.i társadalom eoitése- nek lehetősége. Jobban kell sze­retnünk a más világnézetű embe­reket is és azokat is, akik más népekhez, de az emberiség egyet­len csatád iához tartoznak. Ennek nedig önfeláldozóbb szolgálatban és jobb munkában kell megmu­tatkoznia. Ez a ..szent” é'et. ami­ről az ige beszél, más szóval tisz­ta élet egvmáshoz, a pénzhez és a munkához való viszonyunkban. Ezeken á pontokon sok keresz­tyén elbukik. Isten szeretete eze­ken a pontokon segít és erősít meg. „Isten áldja meg. a Bács- Kiskun egyházmegye elnökségét és gyülekezeteit ezzel a szere­tettel” — fejeződött be az igehir­detés, amelyet a soltvadkerti gyü­lekezel énekkarának két szép szolgálata „keretezett be”. „JUTALMUNK A DIAKÖNIA” — ezzel a gondolattal foglalható össze a közgyűlés két „székfog­lalója” és minden köszöntése is. Az egyházmegyei felügyelő ha­zánk felszabadulásának 34. év­fordulójára emlékezett. És arra a „háttérre”, amikor hazánk be­lépett a „háború pitvarába”. Eu­rópa hadszíntér lett, hazánk pe­dig romhalmaz. 50 millió halott mementója figyelmeztet. Innen indultunk. A társadalmi és politi­kai rend gyökerében változott meg. Az építés ma is folyik, de már nem a romok építése, ha­nem szocialista társadalmunk to­vábbépítése. Ez pedig államunk és egyházunk közös munkája, és mi szívesen vesszük ki részünket. Az esperes szavainak alapja Lk 17, 7—10 igéje volt, Jézus­nak szép példázata a szolgálatról. „Az egyház életformája: a dia­kónia'’ — volt kiindulása, idézve püspökünk 15 évvel ezelőtt el­hangzott- jelentős doktori szék­foglalójának címét. „A diákomé­ban nincs megállás” — volt az első tétele és felmérte ezen a té­ren az egyházmegye fejlődését és országos egyházunk iránymutatá­sát. „A diakónia nem szívesség, hanem kötelesség” — hallottuk a következő tételt, és ami ebből következik: elkötelezettebben vé­gezzük tovább szép szolgálatun­kat. társadalmi és politikai dia- kóniánkat is. „A diafsónia az egész világért való felelősség” — felelősségünk hatósugarába köze­liek és távoliak egyaránt benne varinak. A szolga jutalma? szol­gálhat tovább. „Ilyen értelemben érzem ma magamat elnöktársam­mal együtt megjutalmazottnak: szolgálhatunk tovább.” A KÖSZÖNTÉSEK SORÁT Fe­kete János megyei egyházügyi tit­kár nyitotta meg. „Számítunk az evangélikus egyház szolgálatára. A jól megalapozott úton együtt haladunk tovább. Ebben szeret­ne államunk is segíteni más ol­dalról, de azonos céllal.” Az egy­házmegye elnökségét köszöntötte nemcsak a maga, hanem a jelen­levő Nagy Károly soltvadkerti tanácselnök, Fehér László HNF- titkár és Vince József országgyű­lési képviselő nevében is. A köszöntők közt voltak Csikai Kálmán református espereshe- lyettes, Boross Gergely baptista lielkész. Keveházi László Pest megyei evangélikus esperes, Dud- la Imre gondnok és Sár leány Ti­bor espereshelyettes is. A „zár­szó” jogán kerületünk püspöke, dr. Káldy Zoltán biztosította az újra választottakat az országos egyház teljes bizalmáról is és alá­húzta: a diakónia jutalma a dia­kónia. „A SOLTVADKERTI GYÜLE­KEZET ÖRÖME ÉS BÜSZKESÉ­GE. hogy sokadszor láthatja ven­dégül á püspököt, ma este ked­ves vendégeinket és az egyház­megyét” — mondotta Káposzta Lajos helyi lelkész az ünnep be­fejezéséül. A jelenlevők pedig úgy érezték, hogy a szép ünne­pen nemcsak az egyházmegye el­nöksége „erősíttetett meg” hiva­talában, hanem mindnyájan erő­södhettünk, s az ott kapott erő­vel mindnyájan tovább szolgál­hatunk. K Bach Male passiója a Deák-téren EISÖ ÍZBEN SZOLALT MEG Bach leghatalmasabb egyházze­nei műve, a Máté passió Deák téri templomunkban a Lutherá- nia előadásában.. A n.agy érdek­lődésre való tekintettel a vi­rágvasárnapi bemutatót egy mű­tétién volt. De sikerült úgy húz­ni, hogy a passió szellemi egysé­ge megmaradt. Weltler Jenő kar­nagy már nyáron elkezdte az előkészítő munkát. Az énekkar novemberben kezdte meg a pró­bákat. Komoly készülődési idő A Lutlieránia ének- és zenekart Weltler Jonö vezényli Dr. Bors Zoltán, a Vas megyei Tanács Végrehajtó Bizottságá­nak elnöke április 19-én Szom­bathelyen Gyergyák Ferenc me gyej egyházügyi titkár jelenlété­ben fogadta D. Dr. Ottlyk Ernőt az Északi Egyházkerület püspö­két. A fogadáson jelen volt Ben- kő Béla a Vasi Egyházmegye e= perese is! > j. soclik előadás követte nagyszom­baton este. Az első előadáson érződött az együttesén az a döbbenet, hogy"a Máté passió először hangzik fel a Deák téri templom falai kö­zött. Ez mindenkit mélységes áhítattal' töltött el. és ez emelte magasra ezt az előadást A passió nagy terjedelme •miatt némi kihagyás eikerülhe­ran mögöttük. A zenekar nyolc próbát tartott, ami magas szám még a hivatásos koncertzeneka­roknál is. A nyitó tétel 9. szóla­mát éneklő gyermekkar a bu­dapesti gyerm ekblib 1 iák örökböl alakult. Nehéz feladat. » volt a kettős zenekar elhelyezése az aránylag szűk helyen. FELEMELŐ ÉLMÉNY VOLT az énekkar tagjainak az előadás, araikor végre egységben összeál­lóit az egész mű. Szinte szent ré­vületben énekeltek. Áhítat és el­fogódottság lett úrrá rajtuk. Szólisták voltak, virágvasár­nap: Péczely Sarolta (szoprán), Schultz Katalin (alt), Fiilöp At­tila ' (evangélista), Gáti István (Jézus), Kuncz László és Mezőfi Tibor (basszus). Szombaton ány- nyi változás volt, hogy a szop­ránt Szemere Erzsébet, az evan­gélistát Molnár András, Jézust pedig Bercelly István énekelte. Mindkét alkalommal Weltler Je­nő vezényelt és Trajtler Gábor orgonáit. Remek volt kettejük együttdolgozása. Nehéz lenne méltatni a szólistákat. Mindenki felkészülten és nagyon igényesen adta elő a maga szerepét. Ter­mészetes, hogy a legnagyobb fel­adat az evangélistára hárult, aki a majdnem három órás előadás­nak szinte felét végigénekelte. . Igen komoly művészi teljesít­ményt nyújtottak a hangszeres szólisták is: Bálint Mária (hege­dű), Drahos Béla (fuvola), Vi- rágh István (oboa), Nagy Ottó (viola dá garnbá). A MÁTÉ PASSIÓ, MINT TUD­JUK, nagyobb zenei apparátust igényel, mint a János passió. Technikailag a kórusnak nem nehezebb, de nagyobb igényeket támaszt a karmesterrel, az evangélistával és a szólistákkal szemben. Messze vezetne, ha tételenként leírnánk benyomásainkat. Több volt, mint múló élmény. Nagy (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents